Viszonylag én is hamar végeztem, ezért félre álltam, és néztem a többieket. Utánam JiMin jött, ezért ahogyan ő is, úgy én is néztem őt. Párszor ő is rámpillantott, de nem sok időre. Hirtelen egy emberke állát éreztem meg a vállamon, így amennyire tudtam, hátranéztem, hogy vajon ki lehet az...? Kicsit meglepődtem, ugyanis ez a személy nem más volt, mint J-Hope.
-Tök jó pózokat csinál. Neked is tetszik mi? - Vigyorgott, mire én meglepődtem. Hogy mi van? Csak nem lehet ennyire látni rajtam, hogy teljesen belé vagyok zúgva JiMin-be! Vagy mégis?
-Hát...Öhm...Jaaa. - Mondtam kicsit talán bizonytalanul. Erre ő kuncogott, de nem szállt le rólam. Kezdtem kicsit zavarba esni, JiMin-en pedig már láttam, hogy nem igazán tetszik neki a dolog. Igen ám, de HoSeok már nem csak az állát tette a vállamra, hanem a kezeit is rá vezette a derekamra. Ettől arcom csak még jobban elvörösödött, és a szívem is hevesebben kezdett verni. Mi az istent csinál? Te jó ég...Erre én még nem voltam felkészülve. Vajon...Ő is meleg lenne, és azért csinálja ezt? Áhh nem. Biztos hogy nem. JiMin továbbra is bosszús tekintettel nézett minket, majd amint végzett, el is viharozott valahova.
-Hé V! - Szólított meg Rap Monster, mire mindketten felé fordultunk. -Mi baja lett JiMin-nek? - Kérdezte.
-Nem tudom... - Ráztam meg a fejemet. -Utána megyek. - Mondtam, közben lehámoztam magamról J-Hope-ot, és indultam is JiMin keresésére. Pár helyet körbejártam, végül a férfi mosdóban találtam rá. Szidkozódott magában, közben pedig a falat verte ökleivel, és könnyei is végigfolytak arca vonalán.
-Jesszus JiMin! - Rémültem meg, hiszen még soha nem láttam őt ilyen állapotban. Ő erre felémkapta a fejét, én pedig közelebb mentem hozzá. -Mit csinálsz? - Kérdeztem aggódón.
-Nem látod? - Háborgott pityeregve, majd egy újabbat ütött a falba.
-Kérlek JiMin, ne csináld! - Kérleltem, egyik kezét meg fogva.
-Tudod milyen rossz volt azt nézni, hogy ő ölelget, holott nekem kellene? - Kelt ki magából. -TaeHyung...Én ezt nem bírom! Azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint régen! - Hajtotta fejét a vállamra. Szorosan magamhoz öleltem, és vigasztalni kezdtem. Nem szóltam semmit, csak simogattam a hátát. Még pár percig rázkódtak a vállai, utána kicsit elvált tőlem. Szemeimbe nézett, aztán ajkaimra hajolt. Ellenkeztem kicsit, hiszen féltem, hogy megint lebukunk. Viszont ő bizonyult erősebbnek, így nekem esélyem se volt. Hamar abbahagytam az ellenkezést, és viszonoztam csókját. De nem sokáig faltuk egymást, hiszen bármelyik pillanatban megtalálhattak volna minket. Egy halk sóhaj kíséretében a csaphoz lépett, majd lemosta enyhén véres kezét. Miután végzett, együtt vissza mentünk nézni a többieket. HoSeok persze megint megtalált, így ismét a nyakamban kötött ki. Reméltem, hogy JiMin nem megy vissza szomorkodni, de szerencsére nem lett így. Sőt! Neki meg JungKook mászott a nyakába, amit meg én néztem szúrós szemekkel. Nincs bajom a srácokkal, de...Azt hiszem, féltékeny vagyok. Hamar le is vettem róluk a tekintetemet, utána pedig szóltak, hogy menjünk vissza a vászonra csoport képeket csinálni. Várjunk csak...Az előbb még nem fekete volt a háttér? Akkor most miért fehér? Ahh...Lényegtelen. Odavittek nekünk valami dobogó szerű bibazt is, hogy majd azokra ráülünk, vagy ráállunk. A fotós elmagyarázta, hogy ki hova üljön vagy álljon, ezért a kérését teljesítve helyezkedtünk el. Sajnos messze ültem JiMin-től, ugyanis Suga mellett kellett helyet foglalnom. Megint csak az volt a feladatunk, hogy vágjunk tetszés szerinti arcot, illetve pózokat. Így is csináltunk, és a végén egész jó csoport képek készültek. A képek készítése után mondták, hogy mehetünk ebédelni. Nem is kellett kétszer mondaniuk, rögtön megrohamoztuk az ételekkel teli asztalt.
-Mondd, hogy ááá! - Vigyorgott rám HoSeok, közben valami sütit
-Haha, nagyon vicces... - Sóhajtottam, szemeimet forgatva. Ő persze csak röhögött. Nem tudom miért, de kezdem egyre jobban furcsálni HoSeok viselkedését. De az is lehet, hogy csak túlreagálom. Sőt, biztos. Ezután már nem húzta el a kaját, hanem tényleg a számba nyomta. Azt hittem, hogy csak egy falattal fog megkínálni, de nem...Sok finomságot beletömött a számba, amiket a végén már alig bírtam megenni. Miután mindenki végzett az evéssel, le kellett ülnünk egy nagyobb kanapéra, ugyanis a főnök és menedzser, beszélni akartak velünk. Mikor kinéztem, hogy majd JiMin mellé fogok ülni, J-Hope hirtelen megfogott a derekamnál fogva, majd leült, engem pedig az ölébe húzott. Ebben a pillanatban köpni nyelni nem tudtam, annyira meglepődtem. Na jó, azt hiszem, HoSeok tényleg furcsán viselkedik a mai nap folyamán, nem is kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése