Titkos szerelem(VMin): 39.rész - Nagy a baj

JiMin Pov.

A történtek után próbáltuk szerelmemmel megkeresni a lányt, de sehol nem találtuk. Na most aztán jó nagy bajba kevertem magunkat....Ügyes vagy Park Ji Min! Hiába kutattuk át az egész bulizóhelyet és a környékét, a kis csajnak már hűlt helye volt. Na most aztán tényleg nagy a baj...Nem is erőlködtünk tovább, inkább mi is hazamentünk, mielőtt még több problémát csináltam volna.
-Nem is értem JiMin, hogy hogy jutott ez az eszedbe...? - Hordott le YoonGi, aki már kezdett józanodni, ahogyan mindenki más, engemet is beleértve.
-Igaza van Suga-nak, JiMinie. Hatalmas butaságot csináltál. Mi történt veled? - Érdeklődött HoSeok is.
-Tudom srácok, és magam sem értem az egészet....Ahogy megláttam ahogyan Tae táncolt, az ital hatása miatt elvesztettem az eszem, és....Ja.... - Próbáltam megmagyarázni a dolgokat. Ezek után már nem is beszéltünk a dologról, azonban számítottam arra, hogy otthon a többiek számon fognak majd kérni. Abban pedig reménykedtem, hogy a lány aki lekapott minket, nem teszi ki az internetre a képet. Ha mégis, akkor már tényleg nagyon nagy bajban leszünk. A sok gondolkozás közepette végül hazaértünk, és legnagyobb mákunkra mindenki aludt, így egyikük se cseszett le. Őszintén szólva nem is hiányzott a fejmosás hajnalra, hiszen az üvöltő zene és a sok ital miatt amúgy is fájt a fejem eléggé. Amint levettem a cipőmet, TaeTae kezét fogva felmentünk a szobánkba, majd pizsamára öltözve bebújtunk az ágyba. Szokásunkhoz híven összebújtunk, és pillanatok alatt el is aludtunk. A baj csak az volt, hogy álmomban a kép miatt nem csak kirúgtak a bandából, de még TaeHyung is szakított velem, ami nem esett jól. A szörnyű álom miatt pedig fel is riadtam, ezzel páromat is felébresztve.
-Mi a baj JiMin? - Kérdezte álmosan, egyben aggódón.
-Csak rosszat álmodtam, de nincs baj, aludj csak TaeTae. - Sóhajtottam.
-Nem tudok már.... - Motyogta. -Mesélj, mi rosszat álmodtál? - Simított arcomra, közben mélyen a szemeimbe nézett.
-Azt, hogy a kép miatt kirúgtak engem a bandából, és te is szakítottál velem. - Meséltem el neki szomorúan.
-Ohh....Szegényem. De nyugodj meg, nem fogok veled szakítani. Boldog vagyok melletted, és ha kell akkor ezt közölni fogom majd az egész világgal is. - Mondta őszintén, mire én meglepődve néztem rá. Nem gondoltam volna, hogy miattam ilyenekre is képes. Ezzel most meglepett. Nem is mondtam semmit, inkább mélyen megcsókoltam, amit viszonozott is. Hosszasan csókolóztunk ami nem is volt baj, mivel már nagyon hiányoztak a puha ajkai. Levegőhiány miatt azonban muszáj volt elválnunk egymástól, és ezután vettük is a bátorságot hogy lemenjünk a többiekhez, és kapjuk mindenkitől a szidást. Jobban mondva én kapjam mindenkitől, hiszen Tae nem is csinált semmit.
-Csak hogy itt vagy, Park Ji Min. - Hallottam meg a leader-ünk hangját amiből már tudtam, hogy most fog jönni az oktatásom, és ez miatt szégyelltem is magam rendesen. -Mesélnél egy kicsit a tegnap estéről? - Kérdezte, mire én csak nagyot nyelve bólintottam.
-Sajnálom, az egészet....Mikor Suga és J-Hope Hyung már részegek voltak, Suga Hyung mondta nekünk hogy mi is igyunk még. Ezért ittunk még, de nem bírtunk leállni. Aztán visszamentünk táncolni, és ahogy néztem TaeTae-t egyre jobban begerjedtem. Utána magammal rángattam, és....Egy kis csaj elkapott minket. - Meséltem el röviden a dolgokat, amik miatt már a lehető legmélyebbre ástam magam.
-És mit csináltatok? - Érdeklődött tovább.
-Csak egy csók volt, tovább nem mentünk. - Válaszolt helyettem szerelmem, így én csak helyeselve bólogattam.
-Szerencsétek. Viszont a bajt így se úsztátok meg.... - Sóhajtott.
-Nem akarjuk romba dönteni sem a karriereteket, sem az életeteket. Azonban ez a lány, erre nem gondolt. - Húzta a száját, majd felénk mutatta a telefonját, amin a Twitter nevezetű alkalmazás volt megnyitva, és a csajszi oldalán ott virított a képünk. Kis híján összeestem a sokktól, de szerencsémre párom megfogott, és inkább adtak nekem helyet a kanapén. Nem akartam elhinni. Tényleg? Komolyan ennyire szemét lenne az a lány? Imádom a rajongóimat, hiszen nagyon sokat köszönhetek neki, de ez....Ez már durva. Ezt nem vártam volna se tőle, se mástól.
-JiMin jól vagy? - Esett kétségbe Jin.
-I...Igen. Vagy nem. Nem tudom! - Temettem arcomat a kezeimbe. És ekkor persze betoppant a dorm-ba a menedzserünk is, és az igazgató is.
-Hol van JiMin és V? - Kérdezte az igazgató dühösen HoSeok-ot.
-Itt. - Mondta halkan a rapper.
-Ti mégis mi a fészkes francot csináltatok? - Emelte fel hangját, amire mindannyian összerezzentünk.
-Igazgató úr, ez csak az én hibám. - Mondtam határozottan, és mégis sajnálkozva.
-Hallgatunk! - Nézett rám villámokat szóró tekintettel. Elmeséltem nekik is az egész történetet, de legszívesebben eltűntem volna az egész világból. Annyira jól elcsesztem megint mindent, hogy az valami csodálatos. A sok bénázásom és hülyeségem miatt, már szerintem Nobel-díjat is kaphatnék. Ez vagy te Park Ji Min: Egy nagy rakás szerencsétlenség.

Egy szörnyeteg a barátom(NamKook&HopeKook): 2.rész - Kérlek ne!(+18)

JungKook Pov.

Hiába aludtam el viszonylag korán, másnap reggel mégis sikerült elaludnom, ezért sikeresen késtem is pár percet az első órámról. Viszont nagy szerencsémre a tanár nem írta be, aminek nagyon is örültem. A baj csak az volt, hogy senki mellett nem volt már hely, kivéve Rap Monster mellett. Ahh....Hát ő is az osztálytársam? Nagyon örülök neki....Mindegy, csak ne szóljon hozzám. Amint leültem a mellette levő üres székre, borzasztóan kínosan éreztem magam. Fogalmam sincs miért, de talán azért, mert tegnap elég rendesen megijesztett, és a nézésével is a tudtomra adta hogy ő nem olyan srác, akivel bárki kikezdhet. Bár....Ezt a külsejéről is elég hamar meg lehet állapítani. Nagy nehezen, de végre elérkezett a kicsengetés is, ezért én habozás nélkül mentem a következő órámra. Viszont nem tudtam békésen egyedül tölteni a szünetem, ugyanis NamJoon odajött hozzám, kivételesen a haverjai nélkül.
-Helló, szépfiú! - Köszönt nekem vigyorogva.
-Sz...Szia! - Bólintottam félve.
-Ne félj tőlem. - Kuncogott. -Csak azt akarom kérdezni, hogy délután nem lógsz velünk? - Tette fel kérdését. A helyes válasz az lenne, hogy "Isten ments! Van jobb dolgom is annál, minthogy a te bérgyilkos kinézetű bandáddal legyek!" de mivel nincs ekkora bátorságom hogy ezt a szemébe mondjam, ezért csak udvariasan visszautasítottam.
-Öhm...Köszi, de sajnos nem érek rá, mert tanulnom kell és a bátyám megkért hogy segítsek neki valamiben. - Mosolyogtam kínosan.
-Ahh....Hihetetlen, hogy te mindig ennyire elfoglalt vagy. - Sóhajtott, majd visszaült a helyére, mivel a tanár is megérkezett, hogy megtartsa az órát. Én azonban hiába próbáltam, nem tudtam figyelni. Még mindig csak Rap Monster járt az eszemben...Miért akar ennyire velem lenni? Miért keresi a társaságomat? Mit akar tőlem? Annyi kérdés van bennem, és egyikre sem tudom a választ. És ez nagyon idegesítő. De őt meg nem akarom megkérdezni, hiszen az milyen már? Mindegy. Kerülnöm kell, ahogy csak tudom. A nap maradék részében, csak rajta járt az eszem. És így a tanulásra se tudtam koncentrálni, pedig én szinte kitűnő voltam mindig is, nagyon ritkán volt olyan, hogy rossz jegyet szereztem. Viszont mivel nem tudtam odafigyelni, ezért az anyagot se írtam le, csak össze-vissza firkálgattam a füzeteimbe. Ám egész hamar letelt a nap, ezért ahogyan csak tudtam, siettem haza. Már csak két utcát kellett volna átsétálnom ahhoz hogy végre hazaérjek, ám ahogy elhaladtam az egyik elhagyatott utca előtt, valaki hirtelen befogta a számat és magával vitt. Teljesen meg voltam rémülve, de hiába kiabáltam segítség után, senki nem hallotta meg. Azonban a következő pillanatban a rablóm magával szembe fordított, így végre megtudhattam hogy ki merészelt magával hurcolni. És hát ki volt az? Így van....NamJoon....Ki más lett volna, ha nem ő? Lassan levette számról a kezét, közben mutatta hogy maradjak csöndben.
-Nam! Te mégis mi az ördögöt csinálsz? Miért volt szükség erre? - Érdeklődtem felháborodva.
-Majd mindjárt megtudod Szépfiú. - Vigyorodott el gonoszan, majd villám gyorsasággal nekilökött az egyik legközelebbi elhagyatott ház falának. Időm se volt reagálni, olyan gyorsan történt minden. Kezeimet a fejem fölé szorította erősen, majd megcsókolt. A sokk hatása miatt nem viszonoztam csókját, ám tudtam hogy én ezt nem akarom. Bármit is akar velem csinálni, nem akarom. Feltűnt, hogy a nyelvét is be akarta dugni ez enyém mellé, de nem engedtem neki. Elhúztam a fejemet, csak hogy nem jártam sikerrel, mert ő erőszakosan visszarántotta és újra megcsókolt. De nem is akárhogyan....Erősen ráharapott alsó ajkamra, mire én fájdalmasan eltátottam a számat, így ő sajnos bejuttatta nyelvét az enyém mellé. Eközben éreztem, hogy olyan erősen harapta meg a számat, hogy az vérezni kezdett. Hiába éreztük a vérem vasas ízét a csókban, NamJoon-t ez meg se hatotta. Csak még jobban belelendült a dolgokba, ezért a következő lépése már az volt, hogy kiszabadította férfiasságát a nadrágjából, aminek láttára még inkább megrémültem. Mihelyt leszállt a számról, meg is kérdeztem tőle hogy mire készül.
-M...Most mire készülsz? - Néztem rá ijedten.
-Te csak maradj csöndben, és csináld amit mondok! - Mondta erélyesen, amivel csak még jobban megijesztett, és éreztem, hogy már egy könnycsepp is legördült az arcomon. De hiába próbálkoztam, ő erősebb volt nálam, így esélyem se volt. Amint kiszedte nadrágjából a már hatalmasra nőtt péniszét, erősen megfogta a fejemet, és rákényszerített, hogy vegyem a számba.
-Nam! Kérlek ne! Ne csináld ezt velem! - Kérleltem őt kétségbeesetten.
-Kussolj! Leszopsz és kész! - Szólt rám, mire meg is rezzentem. Ellenkezni nem tudtam, viszont eszembe jutott egy furfangos ötlet, hogy hogyan menekülhetnék meg előle. Nem is haboztam, gondolatomat rögtön meg is valósítottam. Váratlanul ráharaptam a számban levő merev tagjára, mire ő egyből elengedte a fejemet, és fájdalmasan morogva kiszedte tagját a számból. Kapva az alkalmon hogy végre elengedett, mint egy fürge nyúl akit a róka kerget, úgy sprinteltem hazáig.
-Mi az öcskös, miért futottál? - Érdeklődött JiMin.
-NamJoon elől menekültem. - Mondtam még egy kicsit lihegve.
-Mit csinált? - Kérdezte dühösen. Ahhh....Ha a bátyám dühös lesz, az sose jelent jót. Lehet, hogy most az egyszer hazudnom kéne neki? Igen, most talán ez lenne a legjobb megoldás. Mert nem szeretném, ha vita lenne ebből az egészből, plusz JiMin se védhet meg mindig. De hazudni se akarok neki, viszont mégis muszáj lesz. Jajjj, Jeon Jeong Guk! Mit csináltál már megint? Mibe keverted már megint bele magad?
-Semmi vészeset, csak szóban faggatott. Túl sokat kérdezett egyszerre, és nem tudtam hogy mire válaszoljak, ezért inkább hazafutottam. - Adtam be egy kamu dumát. Nem akartam neki hazudni, de most muszáj voltam.
-Biztos hogy csak ennyi? - Húzta fel szemöldökét, és láttam rajta hogy nem akar nekem hinni.
-Persze. - Bólintottam teljesen komolyan.
-Hát jó. - Sóhajtott. -És miket kérdezett? - Kíváncsiskodott.
-Hogy miért vagyok olyan szótlan, meg hogy miért nem akarok vele barátkozni, meg hogy miért menekülök folyton, meg az ilyenek. - Soroltam fel pár elfogadható és hihető kérdést, ami eszembe jutott.
-Miért, nem barátkozol az osztályoddal? - Lepődött meg.
-Nem, mert....Tudom hogy vagy elküldenének a francba, vagy belevinnének a rosszba. - Húztam a számat.
-Olyan vészesek? - Kérdezte.
-Igen, eléggé.... - Mondtam. Nagy mákomra elhitte minden szavam, legalábbis nekem úgy tűnt. Hiába nem akartam neki hazudni, nem tehettem mást. Nem akartam, hogy megtudja hogy ilyen gyenge voltam, hogy hagytam magam. Na meg azt se akartam hogy vita legyen közte és NamJoon között. Mindegy, most ez van. Majd én elintézem egyedül Nam-ot.

Bangtan karácsony(VMin/SugaKookHope/NamJin - +16)

A Bangtan fiúk, egy hideg téli reggelen arra ébredtek, hogy kint szakadt a hó. Nem is csoda, hiszen december 24-e volt, azaz a  karácsony napja. Szinte már minden készen volt, leszámítva az ünnepi ételeket, viszont SeokJin és párja NamJoon, ezt a problémát is megoldották.
-Szívem, ideadnád nekem a sót? - Kérdezte Jin Nam-ot.
-Igen életem, csak ne tegyél belőle túl sokat. - Mondta párjának.
-Nam....Te tudsz főzni, vagy én? - Sóhajtott az idősebb.
-Hát te. - Válaszolt NamJoon.
-Akkor maradj csöndben, és bízd rám. - Mosolygott SeokJin, majd adott szerelmének egy lágy puszit. Miközben a banda anyja és apja a konyhában tevékenykedtek, addig a gyerekek ébredeztek párjuk mellett. TaeHyung egy véletlenszerű tökön rúgással ébresztette fel szerelmét JiMin-t, aki ennek érzésére rögtön odakapta kezeit, és fájdalmasan sziszegve forgolódott.
-Mi az? Miért fogod kicsi JiMin-t? - Érdeklődött álmos hangon Tae.
-Mert mondjuk tökön rúgtál már megint.... - Mormogta szenvedőn az idősebb.
-Upsz...Sajnálom kicsim! - Bújt JiMin-hez a fiatalabb.
-Semmi baj baby. - Mosolygott JiMin, majd megcsókolta V-t, aki örömmel viszonozta szerelme ajkainak mozgását. Amíg a 95's line falták egymást, addig a maradék három tag is ébredezett. Azaz YoonGi nem akart felkelni, viszont párjai, J-Hope és JungKook nem hagyták őt aludni. Csókolgatták mindenhol bőrét, és mivel észrevették hogy a legidősebb férfiassága is kezd éledezni, ezért Kook direkt ráült csípőjére, majd elkezdte magát mozgatni.
-Jeon Jeong Guk! Elmondanád, hogy mégis mit csinálsz rajtam? - Ébredt fel morcosan Suga.
-Csak szeretgetlek. - Vigyorgott játékosan.
-Naaa, édes! Ne legyél ilyen morci. Csak élvezd hogy kényeztetnek az angyalkáid. - Kuncogott HoSeok, miközben idősebbik párja mellkasát simogatta.
-Itt maximum csak te vagy az angyal, ez a másik meg egy kis ördögfióka. - Sóhajtotta a rapper, majd lágyan elmosolyodott.
-Vigyázz mit mondasz, mert a végén még rosszul jársz! - Vigyorodott el gonoszan a kis maknae.
-Hogy járnék rosszul? Maximum a te segged fogja bánni ha nem fogadsz nekem szót. - Nevetett gúnyosan YoonGi. Viszont a következő pillanatban abba is hagyta, ugyanis Kookie ravaszabb volt, mint azt gondolta volna. Egy gyors mozdulattal kivette merev tagját az alsójából, majd rögtön be is kapta azt, amitől Suga lélegzete elállt.
-Sütikém ezt hagyd estére. - Suttogta J-Hope a fiatalabb fülébe, majd nyomott egy puszit a nyakába. Kook szót is fogadott neki, így ezután még adtak egymásnak pár csókot, aztán ők is nekiálltak a készülődésnek. Lassan elérkezett az ebéd idő, és a banda anyja és apja is végzett az ebéddel, így a tagok is mehettek enni. Pár perc alatt összegyűlt a banda, és közösen nekiálltak ebédelni a szépen, ünnepélyesen feldíszített asztalnál. Mind a heten jóízűen falatoztak, és közben beszélgettek.
-Jiiiiinnnnn! - Kezdett el nyüszíteni a legfiatalabb, mire mindannyian rá néztek. -Mikor jön már a Jézuska? - Kérdezte szenvedőn.
-Jajj, JungKookie! A Jézuska nem.... - Kezdett volna magyarázkodni NamJoon, ám Jin alig láthatóan meglökte, ezzel is jelezve neki hogy ne rontsa el Kook gyerekkorát. -Khm...Úgy értem, a Jézuska nem most fog jönni, hanem majd csak este. - Javította át mondatát, amire a kisebb csak sóhajtott.
-Jó....Akkor várok estig. - Motyogott durcisan, majd felállt az asztaltól.
-Most hova mész sütikém? - Nézett rá meglepődve, HoSeok.
-Felmegyek játszani. - Dünnyögte Kook, majd mindenkit otthagyva fel is ment játszani. A fiúk viszont nem akarták őt zavarni, ezért tovább folytatták az ebédjüket. Miután mindenki megette az adagját, a maradékot visszatették a hűtőbe, majd SeokJin elmosogatott. V és JiMin észrevétlenül a fa alá tették ajándékaikat, majd JungKook-ot leszámítva a többi tag is így tett. A délután csak a romantikáról szólt. Jin és RM filmet néztek az ágyon összebújva, egy-egy puszi vagy csók kíséretében. TaeHyung és JiMin a közös tabletjükön versenyeztek egymással felváltva, egy autóversenyzős játékban. Persze a legtöbbször TaeTae nyert, aminek JiMin nem igazán örült. A többi három pedig, zenét hallgatott. Illetve HoSeok és JungKookie táncolva bohóckodtak. Így elég hamar eltelt a délután, és lassan közeledett az este. Kint a hó, szép nagy pelyhekben elkezdett szállingózni, és a nagy hideg miatt meg is maradt, nem olvadt el. Alig fél óra alatt, már szinte nem is látszott a föld, mert teljesen belepte a hó mindenhol. A csillagok nagy részét eltakarták a hatalmas, sötét felhők amiből a gyönyörű, különböző formájú hópihék hullottak. Mikor a legidősebb és a párja meglátták hogy már bizony este hét óra van, gyorsan lementek a szépen, ízlésesen feldíszített karácsonyfához, majd Jin a kezébe vett egy kisebb csengettyűt, amit aztán megrázott. A következő pillanatban pedig, már a kis maknae-t hallották.
-Végreeeee! Megjött a Jézuska! - Száguldott le a lépcsőn Kookie. -Hé! Hova tűnt? - Nézett körbe kíváncsian, és kissé szomorkásan.
-Tudod JungKookie, a Jézuska nem szokott sokáig maradni. Csak leteszi az ajándékokat a fa alá, aztán már megy is a többi házhoz. De szerintem most inkább bontsd ki a csomagjaidat, ugyanis ahogy elnézem, elég sok meglepetést kaptál. - Mutatott a legidősebb a sok-sok ajándékra. Kook-nak több se kellett, már rohant is kibontani a csomagokat. Eközben a többiek is megérkeztek párokban. A legfiatalabbtól, a legidősebbig bontogatták az ajándékokat, és mindenki boldogan vigyorogva nézegették az ajándékaikat. Amiket lehetett, rögtön ki is próbáltak, és elszórakoztak velük. Majd csináltak egy csoportképet is, amin az egész banda rajta volt, és mindenki arcán látszott a boldogság. A sok móka után szüleikkel is beszéltek, hiszen az igazi család se maradhatott ki az ünnepből.
-Tetszik amit kaptál, baby? - Érdeklődött JiMin, miközben V beleült az ölébe.
-Még szép, hiszen tőled kaptam. - Kuncogott Tae, majd megpuszilta szerelme puha, dús ajkait.
-Hát ez mi volt? - Kérdezte az idősebb felháborodottan.
-Puszi? - Nézett párjára értetlenül TaeTae.
-Én nem puszit akarok, hanem csókot! - Duzzogott JiMin, viszont nem sokáig, ugyanis a következő pillanatban már meg is kapta a csókot, amire vágyott. Eközben Nam is hatalmas vigyorral az arcán nézett szerelmére, aki szintén csak mosolygott.
-Ezzel mire akarsz célozni, szívem? - Érdeklődött, miközben a kis rózsaszín bundával borított bilincset fogdosta.
-Hát....Csak arra, hogy nem ártana egy kicsit bedurvulnunk az ágyban. - Mosolyodott el kajánul az idősebb, és a gondolatra még az alsó ajkát is beharapta.
-Arra gondolsz, hogy többet kéne aludnotok? Szerintem ez egy jó ötlet, mert Jin mindig hajnalban kel, és egész nap talpon van, arról nem is beszélve, hogy sokszor az alváshiány miatt úgy néz ki mint a mosott szar. - Szállt be a párocska beszélgetésébe YoonGi is, a tőle megszokott bunkó stílusban.
-Hyung! - Szólt rá rögtön NamJoon. -Hogy mondhatsz ilyet az én gyönyörű hercegnőmről? - Háborodott fel.
-De ez az igazság! Többet kéne aludnotok. Csináljátok azt amit én. Fél nap alvás, fél nap munka. - Magyarázkodott Suga.
-Jó is lenne, ha így lenne. - Sóhajtott Jin. Ám ez a kis beszólás se rontotta el a kedvét, hiszen jó volt látnia, hogy mindegyik barátja örül az ajándékoknak, és persze ő is nagyon örült az övéinek. De mégis, a legjobban az melengette meg a hatalmas szívét, hogy együtt voltak ezen a szép napon.

Visszatérő múlt(SugaKook): 2.rész - Álmatlan éjszaka

Suga Pov.

Holly se ugrált már sokáig szerencsére, inkább csak leült, és érdeklődve figyelt minket, ahogyan a kanapén szétterülve lihegtünk. Lassan azonban össze kellett magunkat szedni, hiszen el kellett még végeznünk az esti teendőinket is. Először én mentem el zuhanyozni, miközben Kook a kölyökre figyelt. Mivel már nagyon fáradt voltam, ezért pár perc alatt végeztem is, utána felvittem magammal Holly-t, míg párom zuhanyozott. Soha nem tartottam jó ötletnek, hogy egy kutya az ágyban aludjon, de a mi kis törpénk túl cuki, és túl pici volt ezért feltettem magam mellé. Ekkor egyből elkezdte nyalogatni az arcomat, amin kuncogni kezdtem hiszen csikizett.
-Na min nevetsz? - Jött be a szobába mosolyogva JungKook.
-Holly nyalogatja az arcom. - Kuncogtam továbbra is. Erre ő is felnevetett, majd befeküdt mellénk az ágyba, és miután adott nekem egy esti csókot, megsimogatta a kicsi szőrmókot.
-Na most már aludjunk, mert ez a kis törpe lefárasztott. - Ásított szerelmem, majd lehunyta a szemeit. Követtem a példáját, de közben figyeltem arra is, hogy a pici Holly-t össze ne nyomjuk. Mindannyian elég hamar álomba merültünk, viszont nekem eléggé érdekes álmom volt....
*Miközben aludtam, egy hang felkeltett. Suttogott, és azt suttogta hogy Suga. A régi becenevem, amit még HoSeok adott nekem mert annyira cukinak talált. Egyre hangosabban suttogta a nevemet, viszont engem már kezdett idegesíteni, ezért kinyitottam a szememet. Egy alakot láttam az ajtóban ácsorogni, ám miután megdörzsöltem a szemeimet hogy jobban megnézzem mit, vagy inkább kit is látok, az emberke eltűnt. Nem törődtem a dologgal, ezért csak megrántottam a vállamat és visszatettem a párnára a fejem hogy aludjak tovább. Azonban a hang továbbra is suttogta a nevemet, végül megéreztem két kezet a nyakamon, amik aztán elkezdtek fojtogatni.*
Ijedten, a nyakamat fogva riadtam fel, miközben felültem az ágyban is. A levegőt szaporán vettem, de JungKookie erre sem kelt fel, ami persze nem is volt baj. Holly viszont felpattant, és egyből a farkát csóválva az ölembe botorkált. Miközben elkezdtem őt simogatni, körbenéztem a szobában, már amennyire láttam a sötétben. Hirtelen megint hallottam a suttogást, és egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy ébren vagyok-e már, vagy még mindig álmodom...? A hang megint csak a nevemet suttogta, viszont hamar rájöttem, hogy ez HoSeok hangja. Áhh....Tuti hogy csak hallucinálok, hiszen szellemek nem léteznek, HoSeok pedig már rég meghalt. De hiába próbáltam elhitetni magammal hogy hallucinálok, nem jött össze, ugyanis ez a hang ami elvileg HoSeok-é volt, folyton a nevemet suttogta. Már nagyon idegesített, ezért olyat tettem amire nem gondoltam volna soha, hogy valaha megteszem....Válaszoltam neki.
-É....Én? - Kérdeztem vissza kissé remegő hanggal.
-Igen. - Suttogta továbbra is a szellem. -Világíts az ablak felé! - Utasított, és még a sötét ellenére is tisztán láttam, ahogyan a függönyök megmozdultak, mintha egy hatalmas szél rángatta volna őket. Igen ám, csak hogy szélcsendes éjszaka volt, mivel nyár volt. De én voltam annyira hülye, hogy eleget tettem a hang kérésének, és lassan kiszedtem Holly-t az ölemből, majd világítva az ablak felé kezdtem el sétálni. Egyszer csak megláttam ott egy alakot, ám az arcát nem láttam. Mire az ablakhoz értem volna, egyszer csak eltűnt, és a következő pillanatban a szobánk ajtajának a nyikorgását hallottam meg. Szemöldökeimet ráncolva odamentem miközben világítottam, majd az ajtóban hirtelen megjelent HoSeok szelleme. Ijedtemben elkezdtem hátrálni, viszont nem néztem a hátam mögé, így sikeresen megbotlottam és elestem az ágyunk melletti álló lámpa zsinórjában. Elég nagyot koppantam, ezért Holly is és Kookie is felriadtak.
-Mi történt? - Kérdezte párom álmos hangon. -Szívem, te mit keresel a földön? - Nézett rám meglepődve.
-Semmit, hagyjuk! - Hadartam el gyorsan, majd vissza is feküdtem az ágyba. Egyszerűen le voltam sokkolva, és nem tudtam eldönteni hogy most tényleg láttam és hallottam HoSeok-ot, vagy csak egy álom volt? De hát olyan élethű volt....Ahhh, mindegy. Csak álmodtam. A fejemet gyengén megrázva kimásztam gondolataimból, és próbáltam visszaaludni, ami nem jött össze. Egész éjszaka nem aludtam semmit, max két órát. És reggel is azon gondolkoztam, hogy vajon mi lehetett az az esti eset? Azt tudom, hogy amikor az ajtóba világítottam, akkor tisztán láttam meghalt szerelmemet. Jobban mondva a szellemét. De azok a hangok, amik valószínűleg az övé voltak, na hát azok hátborzongatóak voltak. És én hülye még válaszoltam is neki, de a még furcsább az, hogy ő meg vissza válaszolt nekem.
-YoonGi! - Hallottam meg hirtelen JungKook hangját.
-Igen? - Néztem rá álmosan.
-Mi a baj? Nagyon álmosnak tűnsz....Rosszul aludtál? - Tette fel sorra kérdéseit, ezért inkább úgy döntöttem, hogy bármennyire is fog hülyének nézni, elmondom neki a tegnap történteket.
-Hát....Este rosszat álmodtam. HoSeok véres arcát láttam, majd elkezdett fojtogatni. Felriadtam, és miközben a kölyköt simogattam, suttogást kezdtem hallani. HoSeok hangja volt, és folyton csak azt suttogta, hogy Suga. Először azt hittem hogy hallucinálok, de aztán egyre többször mondogatta a nevemet, ezért visszakérdeztem hogy "Én?"....Aztán azt válaszolta hogy igen, és mondta hogy világítsak az ablakra. Aztán kíváncsian odavilágítottam és egy alakot láttam ott, de az arcát nem láttam. Ezután eltűnt, és az ajtó nyikorgását hallottam, ezért oda mentem és odavilágítottam. Majd megláttam HoSeok-ot, és ijedtemben hátrálni kezdtem, aztán megbotlottam a lámpában. - Meséltem el neki az egész történetet. Lesokkoltan nézett rám, viszont nem kérdeztem semmit, mivel sejtettem hogy meg fog lepődni.
-Jézus....Ez nagyon para! - Mondta sokkoltan. Én erre csak bólogattam, majd ásítottam egy nagyot mivel hulla fáradt voltam. -Szerintem most menj és pihenj le a nappaliban életem, én meg addig elmegyek Holly-val sétálni meg játszani. - Mosolygott.
-Rendben. - Bólintottam, utána adtam szerelmemnek egy csókot,
és egy picit megdajkálgattam a kis szőrgolyónkat. Annyira megszerettem egy nap alatt ezt a kis törpét, ahogyan páromat fél év alatt. Miután elmentek, megfogadtam Kookie tanácsát és lepihentem a nappaliban. Egy lepedővel takaróztam be, mivel én takaró nélkül egyszerűen nem tudok elaludni. Ezután mint akit fejbe csaptak, úgy merültem mély álomba.

Titkos szerelem(VMin): 38.rész - Lebuktunk?

JiMin Pov.

Reggel kopogásra ébredtünk, majd kinyögtem nagy nehezen azt hogy szabad, vagyis bejöhet az aki kopogott.
-Jó reggelt! - Dugta be a fejét Nam. -Nem akarok zavarni srácok, ezért rövid leszek. -Mondta, mire mi ásítva bólogattunk. -Szóval örömhírt hoztam nektek....Kaptunk a főnöktől 4 nap szabadságot azzal az indokkal, hogy jól sikerült a vissza térésünk, és szépen dolgoztunk az albumon. Szóval nyugodtan visszaaludhattok ameddig csak akartok. - Magyarázkodott, mire Tae már a fejére is húzta a takarót.
-Rendben, köszi Nam! - Mosolyogtam halványan.
-Nincs mit. - Mosolygott ő is. -Na megyek, aludjatok csak. - Kuncogott, majd be is csukta az ajtót. Megfogadtam NamJoon tanácsát, ezért átöleltem TaeHyung-ot és én is vissza aludtam. Persze ez pár perc alatt sikerült is, hiszen a hajnali akciónk után hulla fáradtak voltunk. Legkésőbb valamikor délután keltünk fel, de Jin nem mormogott, hiszen ő is tudja hogy kell nekünk a pihenés, ráadásul Suga is még mindig aludt. Bár ez nem is meglepő....Ebéd közben HoSeok felvetette nekünk azt az ötletet, hogy mi lenne, ha elmennénk egyet bulizni. Ugyan Nam nem nagyon akart beleegyezni, de J-Hope megígérte neki, hogy álcázni fogjuk magunkat. Én és TaeTae belementünk az ötletébe, de aztán még Suga is csatlakozott. Mivel estig még azért volt időnk, ezért addig pakoltunk a szobáinkban. Míg szerelmem kivitte a mosásunkat, addig én szépen kiszellőztettem, és levittem a konyhába a szemetünket. Ezzel pedig telt is az idő, így hamar elérkeztünk az estéhez. Már hat órakor ránk szólt HoSeok, hogy álljunk neki készülődni, hiszen az álcázás azért nem lesz olyan egyszerű. Megfogadtuk a tanácsát, ezért előbb elmentünk egy közös zuhanyra, ahol egy kisebb bajba keveredtem....Ugyanis mikor megláttam szerelmemet vizes hajjal és testtel, hát....Hogy is mondjam....Egy kicsit nagyon begerjedtem rá, és ezt ő is hamar észrevette.
-JiMin, most ez komoly? Már ennyitől is? - Hüledezett Tae.
-N...Nem tehetek róla, fiúból vagyok, és ha valami túlságosan is megtetszik, akkor a testem minden részre reagál. - Motyogtam full vörös fejjel. Igen, eléggé szégyenlős típus vagyok, viszont tudok perverz is lenni.
-Most nem tudok rajtad segíteni, mert sietnünk kell, plusz nem kéne víz számlát se csinálnunk. - Sóhajtott. -Próbálj meg valahogyan lenyugodni. - Mondta, közben adott egy puszit a számra.
-Ha még tovább puszilgatsz, akkor igen nehezen fog menni. - Dünnyögtem. Mosakodás közben igyekeztem lenyugodni, ami nagy nehezen sikerült is. Miután pedig végeztem, megtörölköztem majd felvettem a ruháimat amibe menni készültem a buliba. Öltözködés után befújtam magam a kedvenc parfümömmel, és még utolsónak fogat is mostam. Ezután lementem a nappaliba, ahol a többiek furcsán néztek rám.
-Jézusom, JiMin! Temetésre készülsz, vagy mi? - Nézett rám sokkoltan Jin.
-Most miért? - Kérdeztem.
-Mert csak fekete ruhák vannak. Talán gyászolsz, csak nekünk nem mondtad el? - Folytatta faggatásom.
-Jajj, dehogyis! - Sóhajtottam. -Csak ezeket találtam most jónak.... - Rántottam meg a vállamat. Szerencsére azonban megérkezett a banda két rappere is, ezért el is szabadultunk otthonról. Út közben megtudtuk, hogy J-Hope egy eléggé közeli helyet választott ami hiába volt alig ismert, mégis nagyon jó. Mikor

odaértünk, nem kértek el semmit, csupán annyit kérdeztek hogy mennyi idősek vagyunk, majd a csuklónkra ragasztottak egy karszalagot. Ezután pedig mehettünk is bulizni. Ahhoz képest hogy HoSeok állítása szerint alig ismert helyről van szó, eléggé sokan voltak bent. A két Hyung-unk egyből a bárpulthoz mentek, hogy igyanak egy kicsit. Én már vittem volna TaeTae-t táncolni, amikor hirtelen megállított, így csak kíváncsian néztem rá.
-JiMin....Nekem rossz előérzetem van. - Mondta hangosan, hiszen a zene miatt alig hallottuk egymást.
-Miért? - Néztem rá meglepődve.
-Mert tudod jól, hogy ha HoSeok és YoonGi elkezdenek inni, akkor ott nincs megállás. - Mondta a száját húzva. -NamJoon pedig világosan elmagyarázta, hogy vigyázzunk magunkra. - Magyarázkodott tovább, és igaza volt.
-Majd ha látjuk hogy már nagyon gáz van, akkor majd elmegyünk innen és hazavisszük őket. - Mosolyogtam rá biztatón. Erre ő csak bólintott, majd végre indultunk táncolni. Hiába, de táncolni nem csak a munkám végzésekor szeretek, hanem máskor is. Lassan pedig TaeHyung is feloldódott és elkezdte nyomni a viccesebbnél viccesebb mozdulatait, amiken én csak nevetni tudtam. Annyira imádtam, amikor ilyen kis lökött volt. Nem véletlenül szerettem belé. Ám a sok tánc után, egész hamar kifulladtunk, ezért pihenésképp mi is odamentünk az italos pulthoz, és kértünk magunknak italt. Nem akartunk sokat inni, ezért először csak valami gyenge piát kértünk, közben pedig megérkezett a két rapper társunk is.
-Nah, már ti is isztok fiúk? Ugye milyen jó a buli? Ti is élvezitekhhh? - Tette fel sorra kérdéseit Suga, aki....Már nem éppen volt józan, és vigyora a füléig ért.
-Ömm....YoonGi?....Nem vagy te egy kicsit, nagyon részeg? - Nézett rá furcsán párom.
-Ne törődj azzal, TaeHyung. Inkább igyál még egy kicsit, aztán gyertek vissza bulizni! - Vigyorgott tovább, majd HoSeok-al elfoglalták a táncteret. Ahh....Nem is tudom, hogy mire számítottam. Csak az lesz a baj, hogy NamJoon ezért nagyon le fog minket cseszni. Aggódásomból TaeTae zökkentett ki, mivel inni akart még. Ugyan nem tartottam jó ötletnek, de belementem, hiszen nem sűrűn van erre lehetőségünk. Így hát megittunk még jó pár kört, és én is kezdtem magamat már úgy érezni, mint Suga. Azt se tudtam hogy hol vagyok, vagy hogy mit csinálok. Táncoltam, énekeltem és jól éreztem magamat. Észre se vettem, hogy mind a négyünk álcájának befellegzett, és emiatt észrevettek a rajongók. Csak arra lettem figyelmes, hogy bámultam Tae sexy táncát, amire nem kicsit gerjedtem be. A következő pillanatban pedig, szerelmemet magammal rángatva indultam a mosdók felé, mindenkit letojva. Abban a pillanatban semmire nem tudtam gondolni csak arra, hogy kívánom TaeTae-t. A részegség, amit a sok ital okozott, eluralkodott rajtam. A falnak nekilökve tapadtam rá ajkaira, és csak faltam őt. Viszont ekkor egy telefon fényképező hangját hallottuk meg, és mire odanéztünk, egy tini lány vigyorogva bámulta a telefonját, majd elrohant.
-Lebuktunkh? - Nézett rám TaeHyung ijedten.
-Elképzelhető.... - Engedtem el kicsit dülöngélve, közben a hajamba túrtam. -Sajnálom, túlságosan is begerjedtem. - Sóhajtottam. Bármennyire is voltam részeg, ez után az esemény után visszatért a csöppnyi józan eszem, ami ráébresztett arra, hogy most mekkora galibába is kevertem magunkat.

Egy szörnyeteg a barárom(NamKook&HopeKook): 1.rész - Hova-hova, szépfiú?

JungKook Pov.

Szeptember elseje van. A szülinapom, és az iskolakezdés napja. Ilyenkor mindig szidom magam, hogy miért pont ezen a napon akartam a világra jönni? Miért nem pár nappal előbb vagy később? De végül is most már mindegy, hiszen ma lesz 17 éve, hogy úgy döntöttem, ideje lesz kibújnom édesanyám pocakjából. Furcsa belegondolni, hogy már 17 éves vagyok....Még annyi gyerekkori emlék bennem van! Mintha mindegyik most történt volna. De nem, mert nagy részük már tíz évvel ezelőtt történt. Hosszas gondolataimból azonban gyorsan ki kellett másznom, ugyanis mennem kellett iskolába. Abszolút semmi kedvem nem volt hozzá, de sajnos nem tudtam mit csinálni, nem hiányozhattam már az első napon. Gyorsan összekaptam magam, majd rohantam is a hatalmas épületbe. Az egyetlen szerencsém csak az volt, hogy nem kell tíz percnél többet gyalogolnom ahhoz hogy odaérjek, mert viszonylag közel lakok hozzá. Amint odaértem, egyből meg is néztem hogy hol leszek, hiszen azt hogy melyik osztályba fogok járni, azt már rég megtudtam, viszont azt hogy hol kezdem az új évemet, azt csak itt a suliban tudom meg. Elég sok diák ácsorgott a lap előtt, amire ki voltak írva a fontos információk, de a jó szememnek köszönhetően így is le tudtam olvasni a lényeget. Gyorsan oda is mentem a teremhez, hiszen már csak pár percem volt a becsengetésig. Mihelyt odaértem, kinéztem magamnak egy helyet ahol senki nem volt, majd szépen leültem. Előszedtem a telefonomat, és elkezdtem a csengetésig játszani. Ám mikor bejött a tanár, akkor sem hagytam abba a játékot, hanem inkább elfoglaltam magam, hiszen tudtam hogy csak a szokásosakat fogja elmondani. Mikor pedig a játékot is meguntam, figyeltem a tanárra. A szüneteket egyedül töltöttem, mivel nem voltam olyan barátkozós típus. Félénk voltam, viszont ha kellett, tudtam nagyképű és bunkó is lenni. Mások furcsálltak is emiatt, de nem érdekelt. Aki akar, ismerjen meg közelebbről, aki meg nem az meg mondjon rólam azt amit akar, úgyse ismer. Hosszas gondolkozásaim közben sorra teltek le a szünetek is, és az órák is. Mivel ez volt az első nap, ezért nem tanultunk semmit, csak az osztályfőnök mondta el a fontos dolgokat. Délben már végeztünk is, ezért én habozás nélkül fogtam a táskámat, és indultam hazafele. Ám mikor kiértem a suliból, egy eléggé félelmetes srác, megszólított.
-Hova-hova, szépfiú? - Vigyorgott rám ijesztően, majd még két kuncogó barátjával elindult felém. Mondanom sem kell, eléggé megijedtem. Mit akarnak tőlem? Talán meg akarnak verni? Jajj, csak azt ne! Nem szeretném, ha már az első napon szét lennék verve a semmiért....!
-Hát, izé....Haza...? - Dadogtam, hiszen féltem.
-Nem akarsz eljönni velünk? Bejössz nekem, szívesen megismernélek. - Vigyorgott továbbra is a srác, ami nekem még mindig, egy cseppet sem tetszett.
-N...Nem, mivel nem is ismerlek, és....Dolgom is van, ne haragudj! - Motyogtam még mindig félve. Tényleg rendesen be voltam parázva.
-Ohh, hát persze! Hiszen be se mutatkoztam. - Nevetett. -Kim Nam Joon vagyok, de ez a két lökött barátom csak Rap Monster-nek hív, szóval te is nyugodtan hívj így. - Nyújtotta felém a kezét, amit bizonytalanul, de elfogadtam.
-Jeon Jeong Guk. - Bólintottam.
-Szép a neved. Tényleg bejössz nekem. Biztos hogy nem érsz rá? - Érdeklődött, miközben feltűnt az is, hogy elég rendesen megbámult. Nem tudom miért, de abszolút nem tetszik nekem ez a srác....Annyira ijesztő.
-Nem, bocsi. Sietnem kell haza. - Hadartam el gyorsan, majd hátat fordítva nekik hazaindultam. Nem érdekelt a reakciója, és az se hogy mit gondolt rólam. Egyszerűen féltem tőle, és nem akartam vele többet beszélgetni. Lehet hogy mások emiatt gyáva nyuszinak tartanak, de őszintén szólva, leszarom. Ha úgy vesszük, a fiúk is félhetnek néha. Gondolkozásom közben siettem haza ahogy csak tudtam, így egész hamar haza is értem.
-Már meg is érkeztél, öcsi? - Lepődött meg a bátyám JiMin, amikor kissé lihegve berontottam az ajtón.
-Igen, szerencsére. - Bólogattam.
-Miért siettél ennyire? Üldöztek vagy mi? - Kíváncsiskodott tovább, közben bementünk a nappaliba, és leültünk beszélgetni. Úgy döntöttem, elmondom neki ezt a NamJoon nevű srácot, hiszen a testvérem, így joga van tudni. Ezért hát elmeséltem neki az egész történetet, az elejétől a végéig. Amint pedig az utolsó szót is elmondtam, kikértem a véleményét. Bár láttam az arcán, hogy eléggé meglepődött és nem tetszik neki a srác, de azért megkérdeztem hogy mit gondol.
-Hát nem tudom öcskös....Fura a srác, és nem is csodálom hogy megijedtél. Én azt javaslom neked, hogy próbáld meg elkerülni, mert a meséd alapján nem tűnik egy normális fiúnak, inkább csak egy suhancnak. - Mondta el a véleményét, amivel én egyet is értettem. Pont ezért fogom megfogadni a tanácsát, hogy megpróbálom elkerülni őt. Ilyenkor örülök, hogy van egy bátyám, akivel nagyon is testvéri viszonyban vagyunk, és amikor csak tudunk segítünk a másiknak. A hosszas beszélgetés után pedig, ugyan azt csináltuk amit mindig is szoktunk. Játszottunk, és persze mindig én álltam nyerésre, ezzel JiMin-t teljesen felhúzva agyilag. Ilyenkor pedig mindig azt állítja rólam, hogy idegesítő vagyok....Hát ez van. Azonban eléggé hamar este lett, így elvégeztem az esti teendőimet, és mikor végre a puha, kényelmes ágyikómban készültem elaludni, reménykedtem abban, hogy többé nem fog hozzám szólni NamJoon.

V&J-Hope - Az álmom a halálom

V Pov.

Ma van a nagy nap. A szerelmem, akivel már lassan tíz éve leszünk együtt, éppen az egyik álmát szeretné ma valóra váltani. Ez mind szép és jó, nekem is csak egy a bajom....Hogy ez az álom akár az életébe is kerülhet. HoSeok ugyanis gyerekkora óta autóversenyző akart lenni. A kocsija is már teljesen készen van hozzá, amire büszkék is vagyunk, hiszen ő saját maga rakta össze úgy, ahogyan azt megálmodta. Hatalmas gyomorgörcsöm van, konkrétan enni nem bírok. Félek...Nagyon félek, hogy ma el fogom veszíteni HoSeok-ot, de nem akarom mert ő a mindenem! Ráadásul van már három gyerekünk is, és nem szeretném ha "apuka" nélkül nőnének fel. Hiszen imádják őt, ahogyan én is. A kis TaeSeok, a legkisebb fiúnk és ő is pont annyira autó mániás, mint az apja. Ahhh....Az a baj, hogy rossz előérzetem van. Ha elveszítem HoSeok-ot, nem is tudom mi lesz velem. Itt a három gyerek, akiket még fel kéne nevelnünk, ráadásul ha elveszítjük HoSeok-ot, akkor akár el is vehetik tőlem őket, mivel nem tudom őket felnevelni és eltartani. De akkor se fogom hagyni, hogy ez történjen. Hosszas gondolkozásom után elkezdtem készíteni a gyerekeket, amíg HoSeok a kocsiját ellenőrizte.
-Anya! Te is várod már apa versenyét? - Kérdezte kíváncsian TaeSeok.
-Hmm...Fogjuk rá. - Sóhajtottam kicsit letörten.
-Mi a baj, anya? - Ijedt meg a legidősebb fiúnk, JiMin.
-Aggódok fiam, aggódok. - Mondtam. -Félek, hogy apátoknak baja lesz, és én azt nem akarom. - Szomorkodtam, már majdnem a sírás határán állva. De erősnek kellett lennem a gyerekek előtt, ezért nem eresztettem ki egy könnycseppet sem.
-Na mehetünk? - Érdeklődött párom, bekukkantva a szobába.
-Igen. - Bólintottam.
-Na induljatok törpék, megyünk mi is! - Mosolygott a kicsikre HoSeok, majd mind a hárman kimentek mi pedig ketten maradtunk. -Valami baj van szívem? - Nézett rám aggódva.
-Muszáj ez a verseny? - Kérdeztem sóhajtva, miközben a földet bámultam.
-TaeHyung, tudod jól hogy ez az álmom. Már majdnem a csúcson vagyok, szinte mindenem megvan, már csak meg kell nyernem a versenyt. - Mondta, mire én csak bólogattam.
-Tudom HoSeok, csak...Félek hogy elveszítelek. - Suttogtam. Nem is kellett neki több, odajött hozzám, és szorosan megölelt. Viszont én se bírtam tovább, így hát könnyeimet szabadon engedtem arcomon.
-Nem fogsz elveszíteni életem, vigyázni fogok megígérem. - Nézett mosolyogva könnyes szemeimbe, majd letörölte azokat. Ezután adott egy lágy, biztató és egyben nyugtató csókot is, amire kifejezetten szükségem volt. Miután pedig sikerült lenyugodnom, beültünk a kocsiba és mentünk HoSeok versenyére. Nem volt annyira hosszú az út, viszont nekünk a bejáratnál ki kellett szállni, ugyanis párom kocsiját már a versenyre készülődő autókhoz kellett vinni. Amilyen gyorsan csak tudtam, bementem a gyerekekkel a helyszínre, és a pályához legközelebbi helyre mentünk és foglaltunk helyet. Idegesen kapkodtam a fejemet, hogy hol lehet vajon HoSeok, de aztán végül megérkezett.
-Van még egy kevés időm, de majd ha a kocsiba szólítanak minket, akkor mennem kell. - Mondta izgatottan. -Szurkoltok apának ugye? - Vigyorgott a kicsikre.
-Még szép! - Válaszoltak.
-Apa... - Szólalt meg kicsit félénken a lányunk, JiSoo.
-Mondjad kicsi hercegnőm. - Guggolt le hozzá szerelmem.
-Ugye velünk maradsz még? - Tette fel kérdését, miközben alsó ajkát szomorkásan lebiggyesztette.
-Apa mindig veletek fog maradni kincsem. Apa sose fogja elhagyni se anyát, se titeket. - Mosolygott HoSeok biztatón, közben puha arcát cirógatta. -Na gyertek, családi ölelés! - Kuncogott párom, és mind az öten összeölelkeztünk. Ekkor egy hatalmasat dobbant a szívem, hiszen lehet, hogy ez volt az utolsó közös ölelkezésünk. Pár másodperc után azonban elváltunk, ám HoSeok felém fordult, és mélyen a szemeimbe nézett. Megint csak rám tört a sírhatnék, ezért nyeltem egy nagyot, és igyekeztem visszatartani. -TaeHyung....Ezt a kis szövegemet, direkt erre a napra tartogattam, és még van időm, hogy elmondjam. - Kezdett bele mondandójába, mire az én szívem már abszolút nem akart a mellkasomban maradni, minden áron ki akart onnan ugorni. -Te voltál az egyetlen az életemben, aki képes volt olyan érzéseket kiváltani belőlem, amilyeneket senki más nem. Elmondhatatlanul boldog vagyok hogy megismerhettelek, és hogy a párod lehettem. És annak pedig még jobban örülök, hogy ez a három csöppség a mi közös gyerekeink. Te, és a kicsik vagytok nekem a minden. Az életem. Úgy érzem, melletted az lehettem aki igazából is voltam, mert melletted önmagam tudtam lenni. Ha el kéne mondanom, hogy mennyire szeretlek akkor csak azt tudnám mondani, hogy elmondhatatlanul. Mert egyszerűen nem tudom megfogalmazni, hogy milyen szinten odavagyok érted. És amíg csak élek, ez így lesz. - Mondta el szövegét, aminek már a közepénél elbőgtem magam. Olyan szépeket mondott....Jól esett, nagyon is. Viszont fájdalmasan dobbant a szívem, mert valahol mélyen legbelül éreztem, hogy baj lesz vele a verseny folyamán. Így ez a kis monológ a szívemig hatolt. Ám amint végzett, letörölte a könnyeimet, és őszintén a szemeimbe nézve mondta hogy "Szeretlek szerelmem, örökkön-örökké!". Természetesen én is kinyöszögtem neki ezt a mondatot, majd egy utolsó, igazán szerelmes csók után elköszönt tőlünk, és ment az autójához, mivel hívták. Még kissé nedves arccal, de kíváncsian figyeltem a történteket. A pálya nem volt olyan vészesen hosszú, dehát persze itt a gyorsaság számított. Hála az égnek nem HoSeok kezdett, azonban sajnos ő is elég hamar sorra jutott. Idegesen bámultam a kocsiját, míg a gyerekek csak azt hajtogatták, hogy "Hajrá apa!". Majd végül elindultak. Őrült gyorsasággal száguldoztak, azonban hála istennek még semmi baja nem lett, ráadásul meg is nyerte az első kört, aminek mindannyian nagyon örültünk. Sikerült még egy jó pár embert legyőznie, azonban hiába volt szinte az összes versenyben győztes, én mégsem tudtam megnyugodni. Lassan pedig elérkeztünk a döntőhöz. Két versenyző volt, abból az egyik HoSeok volt. Vagy ő nyer, vagy az ellenfele. Erőteljesen nyomkodták a gázpedált, hogy beizzítsák az autót, míg végül elindultak. Hol párom volt az első, hol pedig az ellenfele. Szinte egyszerre gurultak át a célon, ám ezután jött csak a baj....Ugyanis amint HoSeok átgurult a célvonalon, kiesett az egyik első gumija, így a kocsi kibukfencezett egy füves részre, majd ki is gyulladt. Sokkoltan bámultam az égő autót, amiben az életem másik fele ült.
-Anya, mi történt? Az apa autója? - Tette fel kérdését TaeSeok, de egyszerűen képtelen voltam neki válaszolni. Teljesen le voltam sokkolva. A mentősök még ki tudták őt menteni, de messziről is láttam, hogy nincs magánál. Odarohantam a gyerekekkel a mentősökhöz, és megbeszéltem velük, hogy hadd mehessünk velük a kórházba. Szerencsére megengedték, ezért a gyerekeket előre ültettem, én pedig hátul maradtam HoSeok-al. Hiába volt eszméletlen, én akkor is beszéltem hozzá.
-Kérlek....HoSeok, maradj velünk! - Suttogtam szipogva. Olyan gyorsan történt minden, hogy reagálni se volt időm. -Szükségünk van rád szerelmem. - Suttogtam továbbra is, ám könnyeim már szinte patakokban folytak arcomon. Rengeteg sebet szerzett az esés miatt. Néhol meg is égett a bőre, teli volt karcolásokkal és foltokkal is. Nem akartam őt így látni, és tudtam hogy valami baj lesz vele. Ahhh....Csak élje túl, könyörgöm! Egész hamar beértünk a kórházba, ahol azonnal vitték is őt kivizsgálásra, míg mi a gyerekekkel várakoztunk. Mind a négyen sírtunk....Megállás nélkül csak sírtunk. Aggódtunk érte, féltünk hogy elveszítjük, hiszen kitudja, hogy mennyire komoly sérüléseket szenvedett. Rengeteget kellett várnunk, ami közben a két kicsi, azaz TaeSeok és JiSoo el is aludtak, viszont én és JiMin fiúnk nem tudtunk aludni. Szét vetett az ideg. A sok várakozás után azonban kijött az orvos és azt mondta, hogy sikerült magához téríteni, azonban nem valószínű hogy meg lehet őt menteni. Ez pedig már csak hab volt a tortán....Több se kellett. Bementünk hozzá, majd a gyereknek mondtam hogy adjanak neki még egy puszit. Mindegyikük teljesítette is, és mondták hogy "Szeretünk apa!". Erre HoSeok még elmosolyodott halványan, majd halkan kinyöszögte, hogy ő is szereti a kicsiket. Ezután pedig én is odamentem hozzá, természetesen sírva.
-Legalább vesztettem? - Érdeklődött.
-Nem. Te nyerted meg az egészet, csak aztán annyira megijedtem és aggódtam érted, hogy nem kértem el a díjadat. - Motyogtam szomorúan.
-Semmi baj TaeTae. - Mosolygott erőtlenül. -Nekem már az is bőven jó, hogy sikerült valóraváltanom az álmom. De úgy tűnik, hogy az álmom a halálom is. - Sóhajtott.
-Fel fogsz épülni. - Zokogtam.
-Nem szívem....Sajnos ebből már nem tudok felépülni. - Keseredett el. -De örülök, hogy veled tölthettem le ezt a rövidke kis életemet. Mindennél jobban szeretlek. - Mosolyodott el ismét halványan.
-Én is mindennél jobban szeretlek HoSeok. - Sírtam.
-Apa....Ne menj el! - Kezdett el sírni JiSoo is, őt pedig követte a két fiúnk is.
-Sajnálom kicsikéim. De sose feledjétek, hogy apa mindig szeretni fog titeket, és mindig veletek lesz. - Mondta vidáman szerelmem, már amennyire ki tudta mutatni a vidámságot. -Sajnálom.... - Nyögte ki még az utolsó szavát, majd szemeit lehunyta, a szívverését mutató gép pedig, abban a pillanatban kezdett el sípolni és csak egy egyenes vonalat mutatott. HoSeok meghalt. Itt hagyott az az ember, aki a legtöbbet jelentette számomra.

Suga&J-Hope - A relytéjes fiú

Suga Pov.

Hideg, őszi reggel volt a mai. Már csak pár nap volt hátra az ősziszünetből, ami sem a diákoknak, sem a tanároknak nem tetszett. A mai nap, pedig a halott szeretteink megemlékezéséről szólt. Én úgy döntöttem, hogy inkább reggel megyek ki nagyszüleim sírjához, mivel reggel még alig van tömeg, na meg...Szüleimmel se vagyok valami jó viszonyba, úgy két-három éve, ezért velük se szeretnék összefutni. Miután nagy nehezen kikeltem a puha takaróm alól, nekiálltam készülődni, hogy minél hamarabb kiérhessek a temetőbe, a nagyszüleim sírjához. Magamat ismerve pedig, alig fél óra alatt el is tudtam készülni, így indulhattam is venni egy szép mécsest, és egy szép koszorút. Sok ember azt hiszi rólam, hogy önző és ijeszgő vagyok, mert a külsőmről ítélnek el. De igazából nagyon is kedves és érzékeny ember vagyok, és ezt a nagymamám is és a nagypapám is tudta. Imádtam őket, elmondhatatlanul. Nekik mindent el tudtam mondani, mert megértettek....De tavaly elvesztettem a papát, mert az Isten agyvérzéssel vitte magához örökre. Mindannyiunknak borzasztóan nehéz volt feldolgozni, de a legnehezebb mégis a mamának volt. Szegény nem is bírta fél évnél tovább. Idén tavasszal fáradt bele az életbe, és a papa gyászolásába, így szépen csendben ő is örök nyugalomra tért. A nagymamám halála után pedig, a szüleimmel is egyre többet vitatkoztam. Ennek pedig az lett a következménye, hogy elköltöztem egy kisebb albérletbe. Munkát kerestem, de hiába fizet jól, így is nehéz megélnem. Ezért próbálom még végigvinni az utolsó sulis évem, hogy utána pedig egy még jobban fizető állást kereshessek. Hosszas gondolataim közben elérkeztem egy virágüzlethez, amiben találtam is egy nagyon szép koszorút, és gyertyát is. Megvettem mindkettőt, majd indultam a temetőbe, ami szerencsére a bolttal szemben volt. Amint átléptem a kapuján, elkezdtem botorkálni a sírok között. Mikor pedig a temető közelébe érkeztem, sikeresen megtaláltam a már túlságosan is ismert sírt. Hányszor jöttem ki ide, hogy beszeljek velük....Minden szüleimmel való vita után. Óvatosan elhelyeztem a szép koszorút, majd meggyújtottam a gyertyát és azt is ráhelyeztem. Ezután letérdeltem a kő elé, és jobb kezemmel végig simítottam mindkettejük nevén.
-Istenem...Ha tudnátok, hogy mennyire hiányoztok nekem....! - Sóhajtottam, majd lassan lehunytam szemeimet, és halk sírásba kezdtem. Ők voltak a mindeneim, de Isten mégis elvette őket tőlem. Ennyire rossz unoka lettem volna? Dehát ők soha nem szidtak le semmiért. Ahhh...Na mindegy. Visszahozni már úgyse fogja őket. Sajnos...Mihelyt sikerült magamat összeszednem, indultam haza. Ám útközben megcsörrent a telefonom, ezért kíváncsian néztem rá, hogy vajon ki kereshet. Persze egyik legjobb barátom volt az, Namjoon.
-Szia Nam, mondjad! - Köszöntem neki, amint megnyomtam a zöld gombocskát.
-Hello YoonGi! Nem lenne kedved ma eljönni egy kicsit iszogatni meg beszélgetni? Mindenki ott lesz. - Tette fel kérdését, amit én türelmesen végig is hallgattam.
-De, szívesen megyek. Csak nem fogok berúgni, mert egyrészt nincs rá pénzem, másrészt meg ünnep van. - Magyarázkodtam.
-Nyugodj meg, nem is berúgni akarunk. - Kuncogott. -Igazából iszogatás alatt nem feltétlen alkoholra gondoltam. - Mondta.
-Ja, akkor jó. - Mosolyogtam, bár ő ezt nem látta.
-Na akkor hogy ha jössz, akkor olyan este hat körül talizunk a szokásos helyen. - Vázolta fel a helyzetet, amire én csak egy "Oké"-t nyögtem ki, ezután pedig bontottuk is a vonalat. Mivel még nem értem haza, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek még, és bevásárolok pár dolgot otthonra. Vettem pár ehető, és könnyen elkészíthető kaját a hét maradék napjaira, illetve pár fontosabb dolgot. Mikor végeztem mentem a pénztárhoz, ahol szerencsére nem volt nagy sor. Lassan sorra is kerültem, ezért gyorsan kivettem mindent a kosaramból, és fizettem a pénztárosnak. Ezután gyorsan beletettem mindent a szatyromba, és mentem is haza. Volt azért súlya a szatyromnak, ezért útközben párszor cserélgetnem kellett a kezeimet, nehogy letörjenek az ujjaim. De végül aztán hazaértem, így pakolhattam mindent a helyére. Elég sok időm volt még este hatig, ezért addig csináltam magamnak egy finom ebédet, és elvégeztem pár házimunkát is. Amint végeztem az ebédeléssel, nekiálltam készülődni, hogy időben odaérhessek. Mivel nem akartam magam nagyon kicsípni, ezért nem vittem túlzásba sem az öltözködést, sem a kiegészítőim felvételét, sem a hajam belövését. Egyszerűen csak felvettem egy fekete farmert, egy fekete pólót, és a fekete bőrdzsekimet. Hmm....Hát mit is mondhatnék? Színes egyéniség vagyok, a magam módján. Amikor már az utolsó simítással is végeztem magamon, felszedtem a fontosabb dolgaimat majd az ajtómat bezárva elindultam. Nem telt sok időbe hogy odaérjek, hiszen közel volt hozzám az a kis park ahova a találkozót szerveztük. Szinte már mindenki ott volt, kivéve Jin-t. Bár ezen meg se lepődünk, mivel ő az egyetlen aki folyton késik. Lepacsiztam a srácokkal, aztán pár perccel később a legidősebb barátunk is megérkezett. Ezután elindultunk egy laza kis iszogató helyre, ahol még az árak is barátságosak voltak.
-Na skacok, ki mit iszik? - Nézett körbe kíváncsian a társaságon JiMin.
-Hát....Én az ünnep miatt az alkoholt most kihagyom. Meg amúgy se kívánom most, szóval nekem szerintem egy limonádé megteszi. - Mondtam egy picit gondolkozón.
-Az nekem is jó lesz szerintem. - Helyeselt JungKook. A többiek is elhatározták hogy mit isznak, így mikor jött a pincér, elmondtuk neki hogy miket szeretnénk inni.

***

Az este egész nyugisan, és vidáman telt a srácokkal, viszont este fél kilenc körül már indultunk kifele. Nem mentünk még haza, inkább sétálgattunk egy kicsit. Útközben elmentünk a temető mellett is, ahol már senki nem volt, viszont rengeteg gyertya égett. Gyönyörű látvány volt.

-Nézzétek, ez a srác már megint itt van! - Hívta fel halkan a figyelmünket JiMin, miközben a temető fele mutatott.

-Miért, ki ez a srác? - Kíváncsiskodtam, hiszen nem ismertem.

-Mi se ismerjük annyira, de azt tudjuk róla, hogy minden nap este kijön a temetőbe amikor már senki nincs itt, és egy sírkő előtt ücsörög hosszú órákon át. - Mesélt V, mire a többiek csak helyeslően bólogattak.

-Hát nem tudom, de szerinem ijesztő.... - Rázkódott meg kicsit Jin. Én nem szóltam semmit, csak kíváncsian néztem a fiút. Olyan ártatlannak tűnt...És olyan elveszettnek. Akárkijét is veszíthette el, biztos nehéz lehet neki feldolgozni. Viszont nem ácsorogtunk ott tovább, indultunk haza hiszen már késő volt. A baj csak az volt, hogy nekem egyfolytában az a srác járt a fejemben. Akármit csináltam, nem tudtam kiverni őt a gondolataimból. Ezért inkább elhatároztam, hogy másnap este odamegyek hozzá, hátha tudnék vele beszélgetni pár dologról. Ám az este folyamán így is alig tudtam aludni, ezért reggel eléggé zombi voltam. De nem érdekelt, csináltam a dolgomat. Ki kellett élveznem még ezt a pár nap szabadságom. Csináltam magamnak egy gyors reggelit, majd összeszedtem magam. Egy picit takarítottam is, azzal is ment az idő. Egyre jobban vártam az estét....Magam se tudom miért, de nagyon izgultam és majd' kiugrott a szívem. Pedig még csak nem is ismerem a srácot, azt se tudom ki ő. Na mindegy. A napom további részében telefonoztam, és pihentem. Mire észbekaptam, már este lett. Ahogy kinéztem az ablakomon, észrevettem hogy bizony eléggé sötét van. Ezért felvettem pár melegebb ruhát, aztán a cipőmet is és indultam. Egy kicsit féltem, de mivel városról van szó ezért nem voltak olyan kihaltak az utcák. Szépen lassan oda is értem a temetőhöz, és pár pillanat alatt ki is szúrtam azt a relytéjes fiút. Már indultam volna oda hozzá, amikor egy másik hang megütötte a fülemet. Gyorsan a mellettem ácsorgó fa mögé elbújtam, és onnan néztem hogy mi történik.

-HoSeok! Te már megint mit keresel itt? - Ment oda hozzá dühösen, egy számomra ismeretlen fiú. Kíváncsian, ugyanakkor kicsit ijedten figyeltem, hogy mit csinál a dühös fiú HoSeok-al. Amint odaért hozzá, egy hatalmas pofont adott neki, minek látványára tátva maradt a szám.
-Miért csinálod ezt velem minden egyes nap? - Nézett fel könnyes szemeivel a mérges srácra, akinek szemei szinte szikrákat szórtak szerencsétlenre.
-Mert tudod jól, hogy utálok itt lenni! - Kiabált az ismererlen fiú.
-De MinHo! Én soha nem kértem, hogy idegyere. Nem kell velem foglalkoznod. Nekem nehéz feldolgoznom anyáék halálát, ezért kötelességemnek érzem hogy kijöjjek a sírjukhoz. - Mondta el a magáét HoSeok, immár sírva. Abban a pillanatban, ahogy meghallottam hogy a szüleiket gyászolja, megszakadt a szívem. Ráadásul szegény srácot még az a MinHo nevezetű fiú is bántja, aki gondolom a bátyja lehet. Erre a testvére már nem szólt semmit, csak fogta magát és elment a temetőből. Ezután lassan odamentem a keservesen síró fiúhoz, és igaz nem tudtam hogy mit mondjak neki vagy mit csináljak, ezért csak megköszörültem a torkomat. Rögtön fel is nézett rám, és láttam rajta, hogy eléggé meg van lepődve.
-Bocsi hogy csak úgy ismeretlenül idejöttem, csak....Tegnap is láttam, hogy itt ücsörögsz. És....Ezért gondoltam beszélgetek veled. - Nyökögtem ki nagy nehezen amire gondoltam.
-Semmi baj, és igen....Minden nap kijövök a szüleim sírjához, mert kötelességemnek érzem. Viszont a bátyám....Ő más. Mindig is kemény és rideg stílusa volt, és engem is sokszor bántott lelkileg és testileg is. - Kezdett el mesélni, amit én figyelmesen hallgattam is. -Egyébként HoSeok vagyok, Jung Ho Seok. - Nyújtotta egyik kezét jelezve, hogy kezetrázzunk.
-Az én nevem pedig, Min Yoon Gi. - Mosolyodtam el kedvesen. És így kezdődött a történetünk HoSeok-al.

***

Az utóbbi két évben, nagyon is jóban lettünk HoSeok-al. Alig fél év alatt lettünk legjobb barátok, majd utána pár hónappal félve, de bejelentette hogy szerelmes belém. Nem álltam ellent a dolognak, hiszen hamarabb beleszerettem, mint ő belém. Így hát már lassan másfél éve vagyunk egy pár, ami MinHo-nak, azaz HoSeok bátyjának nem tetszik. Mi ezzel viszont nem tudunk mit csinálni, ezért nem is nagyon tartjuk vele a kapcsolatot. A barátaim és a szüleim is örültek hogy így egymásra találtunk, és már a srácok se tartották HoSeok-ot furcsának, miután megtudták a történetét. Az egy éves évfordulónk után pedig megbeszéltük, hogy odaköltözhet hozzám, aztán majd a későbbiek folyamán ha készen állunk egy közös kis csemete örökbefogadására, akkor majd keresünk egy nagyobb lakást. Viszont nem akarjuk elsietni a dolgot, hiszen HoSeok is még suliba jár, én pedig dolgozom egész nap, míg ő csak délután.
-YoonGi! Kész az ebéd! - Szólt hangosan, ezzel kizökkentve engem a gondolataimból, és a telefonozásomból.
-Megyek szívem! - Válaszoltam hangosan, majd a parkettán végig csúszkálva lassan kiértem a konyhába, ahol már várt a finom ebéd. -Mi jót főztél? - Érdeklődtem, közben adtam a szájára egy kis csókot.
-Finomat. - Kuncogott, mire én elmosolyodtam. Ezután leültünk az asztalhoz, és nekiálltunk az evésnek.
-Hmm....Ez tényleg nagyon finom lett! - Nyammogtam jóízűen. Ő erre csak bólogatott, aztán folytattuk a falatozást. Akárhányszor néztem rá, mindig elkönyveltem magamban, hogy nekem ő az egyetlen aki kell. Teljes mértékben szeretem őt. Szeretem a mosolyát, a nevetését, a gyönyörű, mogyoróbarna bociszemeit. És persze még sorolhatnám, hogy miket szeretek még benne, de egyszerűbb úgy kimondani, hogy szeretem őt úgy ahogy van. Mert nekem ő a mindenem, és ő az, aki boldogságot hoz az életembe. HoSeok az, aki úgy meg tudja dobogtatni a szívemet, ahogyan eddig még senki más nem. Miután végeztünk a kajálással, kiültünk a nappaliba, és filmeztünk egy picit összebújva.
-Szeretlek YoonGi! - Nézett rám gyönyörű, angyali mosolyával.
-Én is nagyon szeretlek téged, HoSeok! - Mosolyogtam én is, majd adtam neki egy csókot. Ezután hozzám bújt, és néztük a filmet. Igen, ő az én életem szerelme. És nem fogom lecserélni még akkor sem, ha a jó Isten megöl. Nekem akkor is lesz egy angyalom. Ennek az angyalnak pedig Jung Ho Seok a neve.

Titkos szerelem(VMin): 37.rész - Túl sexy vagy feketében(+18)

JiMin Pov.

Lassan teltek a napok, aztán a hetek és a hónapok. Párom is elég hamar meggyógyult szerencsére, így tudta is folytatni velünk együtt a munkát. Hamarosan aztán eljött a nyár, és az is hogy egy éve debütált a banda. Ennek örömére pedig elhatároztuk hogy elkezdünk dolgozni egy újabb albumon. Ezt persze a rajongókkal is közöltük, akik nagyon örültek, és izgatottan várták a visszatérésünket. Így hát a csapat három rappere elkezdett dolgozni a dalokon. Suga szokásához híven, leginkább a zenét csinálta a gépén, míg NamJoon és J-Hope szövegeket írtak. Amikor pedig kész lettek, mi is bementünk, és énekeltünk. Ekkor elhatároztuk azt is, hogy melyik számokhoz lesznek videoklipek. Végül eljött a Danger című számunk klipjének a forgatási napja is, amikor megtudtuk, hogy mindenki teljesen fekete ruhában lesz. Felvettük a ruháinkat, majd elkezdték megcsinálni a hajunkat és a sminkünket. Az egész bandának olyan rossz fiús kinézete lett, bár nem is csoda, mivel maga a szám is igazából a szakításról szól. Miután kész lettem, egyből Tae-re néztem. Kis híján leesett az állam. Eszméletlenül jól nézett ki, amit a testem lent is érzékelt. Ez így nem lesz jó...Le kéne nyugodnom. Mégsem forgathatok úgy, hogy....Merevedésem van. Aish...
-Mi van JiMin? Csak nem jól néz ki V? - Nevetett Suga, mire én teljesen elvörösödtem. Erre párom odajött hozzám, és mosolyogva a fülembe suttogott.
-Te is irtó jól nézel ki. - Kuncogott, mire még jobban elvörösödtem. Na tessék. Direkt húzza az agyamat, de várja csak ki az estét...! Lassan belekezdtünk a forgatásba is, ami egész jól sikerült. Párom csinált egy olyan sexy, és egyben rossz fiús

mozdulatot, amit szerintem még nagyon sokszor vissza fogok nézni mozgóképként. Amikor pedig elérkezett a szünetünk, szokásunk szerint elkezdtünk hülyéskedni. Egymás után vettük kézbe a kamerát, és kezdtünk körbe-körbe menni, vagy ugrálni. Mint mindig, most is elvoltunk. Ezután letörölték rólunk a sok izzadságot, és megigazították rajtunk a sminket, illetve a frizuránkat. A kis szünet után folytattuk a forgatást. Suga persze most is beleélte magát a szerepébe, így szépen pofán is dobta az egyik kamerást, a kezében lévő ronggyal. Mindannyian nevetni kezdtünk, hiszen vicces volt. Egyre jobb mozdulatokat csináltunk, és az én részeimnél észrevettem, hogy TaeHyung is az alsó ajkát beharapva nézi a mozdulataimat. Ennek nagyon örültem, de persze ezt kívül nem mutathattam ki, hiszen nem akartam elrontani olyan sokszor a jeleneteimet. Egy fél órás forgatás után, megint szünetet tartottunk. Mindenki egyből megtámadta a kajákkal teli asztalt, és elkezdtünk falatozni a kedvenc ételeinkből. Sunyiban adtam pár falatot a szerelmemnek is, amiket ő boldogan fogadott. Többet nem mertem vele csinálni, ugyanis voltak itt olyan emberek is, akik nem tudták hogy mi együtt vagyunk. Éppen ezért nem is akartam leleplezni magunkat....Kitudja, mekkora balhé lenne belőle. Evés után visszamentünk forgatni, amivel lassan végeztünk is. Így elment az egész nap, és persze szokás szerint este értünk haza. Tae-vel elmentünk fürdeni, ami igaz hogy egy picit elhúzódott a sok csók miatt, de végül kimásztunk onnan, és mentünk aludni.
-Jó éjszakát életem! - Néztem mosolyogva a mellettem fekvő szerelmemre.
-Neked is szívem! - Kuncogott, majd nyomott egy puszit a számra. Jó szorosan magamhoz öleltem, és így próbáltunk elaludni. Ez sikerült is, elég hamar. Viszont hajnalban nyöszörgéseket hallottam. -Jimin, ahh...Jimin! Ahh! - Nyöszörgött párom, mire én kissé kómásan, ugyanakkor kíváncsian néztem rá. Az első dolog ami feltűnt az a merev férfiassága volt. Mi a szösz? Meglepődve néztem rá, és ekkor feltűnt az is, hogy a homloka teli volt izzadság cseppekkel. Be kellett vallanom, hogy irtó sexy volt.
-Tae! Kicsim! - Kezdtem el puszilgatni az arcát, mire nagy nehezen, de felébredt.
-Hm? Mi az? - Kérdezte álmosan.
-Mit álmodtál, hogy ennyire nyöszörögtél, és hogy felállt a farkad? - Kíváncsiskodtam, mire ő egyből megfogta férfiasságát.
-Basszus! - Sokkolódott le. -Ahh....Azt álmodtam, hogy mindketten abban a ruhában voltunk, amiben forgattuk a Danger-t. És aztán elbújtunk egy elrejtett szertár szerűségben, és ott.... - Kezdett el mesélni, de a végét már nem bírta befejezni, annyira zavarba jött. Érdekes egy álom, az biztos. De nekem is beindította a fantáziám. -Nem tehetek róla JiMin, egyszerűen túl sexy vagy feketében! - Mondta kínlódva.
-Te is az vagy Tae. Mi lenne, ha segítenénk egymáson? Úgyis régen volt már. - Vigyorodtam el perverzen, közben felé kerekedtem.
-Rendben, de akkor ne fogd vissza magad. - Vigyorgott ő is, majd beleharapott alsó ajkába. Én erre csak bólintottam egyet, aztán szenvedélyesen megcsókoltam. Nyelveink harca közben lekaptam róla a pólót, ami aztán rólam is lekerült. Most nem volt sok türelmem az előjátékhoz, és nem is éreztem szükségét, hiszen mindkettőnk gatyája teljesen ki volt dudorodva. Így hát csak pár helyen szívtam ki bőrét, utána rögtön rá is tértem merev farkára. Lerántottam róla a gatyáját, az alsójával együtt, majd lassan végignyaltam hosszán. Ennek érzésére halkan felnyögött, mire én elmosolyodtam. Olyan jó volt látni az arcán az élvezetet! Ahogy a vizes tincsei össze-vissza hullottak bele a szemébe, szemei csukva voltak, száját pedig eltátotta az élvezettől, egyszerűen varázslatos volt. Újra meglobbant bennem az a bizonyos szikra, ami az első csókunknál is. Ennek örömére bekaptam egész méretét, és a kezemmel együtt mozgattam rajta a fejem. Elég sokáig játszadoztam vele, de azokért a kéjes sóhajokért megérte.
-Jh...JiMin! - Szólt halkan nyögve TaeHyung. Értettem a jelzést, ezért leszálltam az ágaskodó férfiasságáról. Ám mikor tágítani kezdtem volna, hirtelen maga alá tepert, ami eléggé meglepett.
-Ejha! Tüzes kiscica lettél? - Vigyorodtam el kajánul.
-Igen, mert az áldozatom túlságosan is beindított. - Mosolygott ő is perverzen.
-Előbb vagy utóbb úgy is a te segged bánja. - Nyújtottam ki a nyelvemet. Viszont kár volt, ugyanis villám gyorsasággal hajolt le hozzám, és harapta meg ízlelő szervem, mire én nyüszítve belemarkoltam csupasz fenekébe. Ezután ő kínzott engem ott lent. Mint valami nyalókát, úgy szopogatta a már kő kemény péniszemet. A túlságosan is kellemes érzésre ide-oda kapkodtam a fejemet, és jóleső sóhajokat hallattam magamból. De nem bírtam sokáig, ezért hogy ne legyen túl hamar vége az estének, gyorsan visszafektettem őt az ágyra, majd a szekrényem legmélyéből horgásztam elő egy kis síkosítót.
-Hát azh? Honnan szedted? - Nézett rám meglepődve, miközben a kis tubusra mutatott.
-Vettem, már....Nagyon régen. - Mosolyodtam el kínosan. Nem is haboztam ezután, bekentem fenekét, majd első ujjammal elkezdtem őt tágítani. Egy picit szisszent, de ez a fájdalom hamar elmúlt neki, na meg igyekeztem óvatos lenni. Hogy könnyebb legyen elviselnie a fájdalmat, puszilgattam mindenhol ahol csak tudtam, még lágy csókokat is kapott tőlem puha ajkaira. Aztán mikor a második ujjamat is behelyeztem alsó felébe, gyorsan elkezdtem kényeztetni férfiasságát is, hogy ne érezze annyira a fájdalmat. Arcán egyszerre tükröződött az élvezet, és a fájdalom is. Viszont nekem még így is gyönyörű volt, és semmi pénzért nem cseréltem volna őt el. Hosszas gondolkozásom közben észrevettem, hogy párom már kellőképpen kitágult, ezért óvatosan kihúztam belőle az összes ujjamat, majd egy hosszú, szenvedélyes csók közben lassan hatoltam belé férfiasságommal is. Ez is fájt neki, de igyekeztem vigyázni gyönyörű, törékeny testére. Puszilgattam ahol csak értem, simogattam és fülébe kéjes hangon suttogtam neki hogy nyugodjon meg, óvatos leszek és vigyázni fogok rá. Amint sikerült benne tövig elmerülnöm, megálltam és vártam amíg megszokta méretemet, hiszen....Nem volt annyira kicsi. Pár perc elteltével pedig nagyot nyelve bólintott is egyet jelezve, hogy belecsaphatok a lecsóba. Így hát óvatosan és lassan el is kezdtem benne mozogni. Pillanatok alatt képes volt a fellegekbe repíteni, és ahogy észrevettem arcán, már ő is kezdte élvezni az estét. Egy idő után viszont picit gyorsítottam a tempón, ami még jobb érzés volt mindkettőnk számára. Csak mozogtam, mozogtam és mozogtam. Nem álltam meg. Egyre jobban éreztem, hogy közeledek a csúcshoz, de mivel azt akartam hogy szerelmem is élvezze, ezért elkezdtem mozgatni kezemet péniszén. Fejét a kellemes érzésre ide-oda kapkodta, szeme félig le volt hunyva, miközben torkából kéjes, jóleső sóhajok és halk nyögések törtek ki. Ahogy ezt láttam, nem bírtam tovább.
-Taeh... - Nyögtem ki párom nevét, majd lehajoltam hozzá, és megcsókoltam. Nem is kellett több, egyikünknek se. A csók, és a csodás látvány hatására én TaeHyung-ba élveztem, míg ő a kézimunkám által a hasfalára engedte ki forró nedvét. Mindkettőnk teste megfeszült, majd beleremegett a fantasztikus érzésbe. Még egy kicsit mozogtam benne, majd utána odafigyelve mindkettőnkre, kihúzódtam belőle. Szaporán kapkodtuk a levegőt, közben pedig egymást néztük.
-Szh...Szeretlekh JiMin. - Suttogta.
-Én is tégedh, TaeTae. - Suttogtam én is, a következő pillanatban pedig már csak arra lettem figyelmes, hogy puha, mézédes ajkait összeérintette az enyémekkel. Szívem hatalmasat dobbant, pont úgy, mint amikor először csókoltuk meg egymást. Ez az az érzés, ami biztosra mondatja velem hogy igen, nekem tényleg TaeHyung lesz az igazi.

Visszatérő múlt(SugaKook): 1.rész - Furcsa érzések

Suga Pov.

Lassan már három éve, hogy elvesztettem az igaz szerelmemet, HoSeok-ot. Egy éven keresztül gyászoltam, majd találkoztam JungKook-al, akivel fél év ismerkedés és barátkozás után, össze is jöttünk. Persze J-Hope-ot továbbra sem felejtettem el, ugyanúgy hiányzik. De JungKook-ot is szeretem, ahogyan ő is engem. Nemrég volt az egy éves évfordulónk, és az is, amikor halott páromra kellett megemlékeznem. Kook megértő, és bár nem ismerte személyesen HoSeok-ot, mégis ugyanúgy gondol rá, és gyászolja. Hopie igazából egy figyelmetlenül vezető nő miatt került kórházba, és vesztette életét. Pont ment volna át a zebrán, mivel a lámpa is zöldet mutatott. Azonban a nő nem vette őt észre, így elütötte. Azóta nagyon dühös vagyok rá, de a bíróságnak is az a szerencséje, hogy a sittre küldték. Azonban mostanában mindig olyan érzésem van, mintha valaki figyelne engem. De mikor meg a hátam mögé nézek, akkor nem látok senkit. Zavaró, nem is kicsit.
-Min gondolkozol? - Hallottam meg Kook hangját.
-Semmi különlegesen. - Mosolyogtam halványan.
-HoSeok, igaz? - Kérdezte halkan. Na igen...JungKook már túl jól ismert ahhoz, hogy tudja mi a bajom.
-Igen. - Sóhajtottam. -Hiányzik. - Suttogtam, majd egy könnycsepp gördült ki az egyik szememből.
-Nyugodj meg édesem, tudom hogy fáj! De hidd el, biztos boldog lenne ha látná, hogy te is az vagy. Most onnan a mennyekből vigyáz rád, és talán rám is. Ő lett a mi őrangyalunk. - Nézett szemeimbe, közben letörölte arcomról a sós cseppet.
-Igazad van. - Mosolyodtam el halványan, mire ő is elmosolyodott. Miközben arcomat cirógatta, lassan rátapadt ajkaimra is, ezzel egy gyengéd csókba hívva. Persze én kérdés nélkül viszonoztam ajkainak mozgását, míg derekánál fogva közelebb húztam magamhoz. Percekig csak faltuk egymást, ám aztán elszakadtunk egymástól, ugyanis a szoba ablaka hirtelen kicsapódott. -Mi volt ez? - Néztem az ablak felé ijedten.
-Biztos csak szélvihar van. - Mondta lazán Kookie, én pedig odamentem a kicsapódott ablakhoz.
-Úgy, hogy tökre szélcsend van, és virít a nap? - Néztem rá hátra felhúzott szemöldökökkel. Ő csak sóhajtott egyet, közben megvonta a vállát.
-Mindegy. Folytatom az ebédet. - Mosolygott, mire én csak bólintottam egyet. Gyanús ez nekem...Miért csapódott ki az ablak, ha nem is fúj a szél? Nem értem. Nagyot sóhajtva becsuktam az ablakot, ám amint megfordultam, megint olyan érzésem támadt, mintha figyeltek volna. Gyorsan hátranéztem, de senki és semmi nem volt ott. Áhh...Lehet, hogy paranoiás lettem? Elképzelhető. Túl keveset alszok mostanában. Megráztam a fejemet, majd lementem páromhoz, aki már végzett is az ebéd elkészítésével. Előszedtem magamnak egy tányért meg evőeszközt, utána kimertem magamnak a megfelelő adagot. Ezután leültem JungKook-al szembe, és enni kezdtem. Csendben tömtük a fejünket, egészen addig, amíg Kook meg nem törte a csendet. -Tudod...Tegnap gondolkoztam valamin. - Mondta, közben lassan rám vezette tekintetét.
-És min? - Érdeklődtem.
-Hogy...Mi lenne, ha elhoznánk a menhelyről egy kiskutyát? - Ajánlotta fel ötletét, minek hallatán sikeresen félrenyeltem a falatot, amit ettem. Kellett egy kis idő, mire normálisan megtudtam szólalni.
-Nem is tudom Kook. Egy kutyával sokat kell foglalkozni, na meg költeni is sokat kell rá. - Húztam a számat.
-Igen, tudom. De ketten meg tudnánk oldani, mivel azért nem keresünk olyan keveset. - Magyarázkodott.
-Ez igaz. - Helyeseltem. -Jó, rendben. De csak akkor, ha kan kutyát veszünk! - Egyeztem bele.
-Kant? - Döbbent meg Kookie. -Persze, aztán meg majd hozza ide a nőket, hogy csináljon egy rakás kölyköt. - Mormogta.
-Miért? Ha meg csajt hozunk, akkor az meg majd elszökik, felcsinálják, aztán ideszüli nekünk a kölyköket. - Mondtam el a véleményem.
-Ahh...Ez is igaz. - Sóhajtott. -Jó, mindegy. Akkor legyen fiú. - Adta be a derekát, ezután pedig megbeszéltük még a fontosabb dolgokat. Megbeszéltük, hogy még ma elmegyünk a kutyamenhelyre, és megnézzük hogy milyen kutyák vannak. Amint végeztünk az ebéddel, JungKook elmosogatott, én pedig a hűtőbe raktam az ebédet. Ezután bementünk a szobánkba, és nekiálltunk készülődni. Felvettük a cipőnket és a fontosabb dolgainkat, aztán kézen fogva indultunk is az egyik menhelyre. Nagyjából tíz perces séta után oda is értünk.
-Jó napot! Segíthetek valamiben? - Kérdezte kedvesen az eladónő.
-Jó napot! - Köszöntünk mi is.
-Egy fiú kölyökkutyát szeretnénk. - Mondtam, mire ő bólintott egyet, majd elvezetett minket a kutyakölykökhöz. Én már messziről kiszúrtam egy barna csöppséget, aminek göndör, gyönyörű szép szőre volt. Rögtön meg is tetszett, ezért megmutattam páromnak. Megkértük a nőt hogy szedje ki, hadd nézzük meg közelebbről. Odaadta a kezembe, én pedig rögtön bele is szerettem. Nagyon aranyos volt, és egyből meg is nyalta az arcomat.
-Szívem? Neked hogy tetszik? - Néztem érdeklődve Kookie-ra.
-Szerintem cuki, és nagyon jól áll a kezedben is. - Vigyorgott.
-Akkor őt elvinnénk. - Mondtam boldogan az eladónőnek. Ő csak mosolyogva bólintott, majd visszamentünk a kasszához. Adott még pár fontosabb dolgot, aztán fizettünk. Elég sokat költöttünk, de hát nem tudtunk mit csinálni, hiszen tudtuk, hogy egy kölyökkutya nem olcsó mulatság. A kezemben vittük haza, hiába vettünk neki pórázt is. Nem akartam még leengedni a földre. Majd otthon úgyis szét fogja szedni a lakást, hiszen kölyök. Egy kis séta után, sikeresen haza is értünk. Miután becsuktam az ajtót, letettem a kicsit a földre, aki rögtön elkezdte körbeszaglászni a házat.
-És milyen nevet adjunk neki? - Nézett rám kíváncsian párom.
-Öhmmm.... - Kezdtem el gondolkozni. -Miért nem lesz Holly a neve? - Vetettem fel ötletemet.
-Holly? Az olyan lányos nem? - Húzta a száját Kookie.
-Szerintem nem. Próbáljuk meg. - Rántottam meg vállamat, majd az új kis családtagunkhoz fordultam. -Holly, gyere ide! - Parancsoltam rá a kutyára, aki rögtön oda is jött hozzám. -Látod szívem? Hallgat rá. - Vigyorogtam, simogatva a kis szőrmókot.
-Látom. - Kuncogott JungKook. -Rendben, akkor ez lesz a neve. - Mondta. Ezután lepakoltuk neki a cuccait, majd játszottunk vele. Az volt a célunk hogy lefárasszuk, de ez kicsit fordítva sült el. Ő csak pattogott mint egy bolha, mi pedig az ujjunkat se bírtuk megmozdítani. Azt tudtam hogy nehéz lesz felnevelni egy kutyakölyköt, de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna.

Titkos szerelem(VMin): 36.rész - Csak egy feladat volt!

V Pov.

Nagyon örültem, amiért viszonylag hamar kiengedtek a kórházból. Utálok ott lenni, de valahogy mégis sokszor kerülök oda. Amióta pedig itthon vagyok, mindenki sokkal jobban odafigyel rám, ami azért már egy kicsit zavar. Ma is, mikor keltem volna ki az ágyból, JiMin rögtön ugrott utánam, hogy segítsen. Értékelem hogy aggódik, de ennyire azért nem kell. Ahogy mindig, úgy most se kellett sok idő hogy elkészüljünk. Közben megtudtuk NamJoon-tól azt is, hogy mit fogunk ma csinálni. Még a múltkor elkezdtünk forgatni egy sorozatot, amiben feladatokat kell csinálnunk. Eddig még nem forgattunk le sok részt, ezért most újra bele kell lendülnünk. Őszintén szólva, kíváncsi leszek, hogy milyen őrült feladatokat fogunk ma kapni. Persze nem csak a forgatás lesz a munkánk, hanem más is. Ezt a napot is táncpróbával fogjuk kezdeni, ami most kivételesen nem lesz olyan hosszú, csupán másfél órás. Mihelyt elkészültünk, beszálltunk a kisbuszba, és persze JiMin mellém ült. Észrevétlenül rátette egyik kezét a combomra, amitől halványan elmosolyodtam, és az arcom is kissé elvörösödött. Be kell valljam, már nagyon hiányzott, hogy ilyeneket csináljon. Minden apró érintése, a csókjai, és ő maga is. Mivel nem volt messze az ügynökség, ezért nem is aludhattam vissza. Pedig őszintén szólva, nagyon álmos voltam. Csak bambán néztem ki az ablakon, és figyeltem, ahogyan az emberek rohannak a munkahelyükre. Igazából mi is azt csináltuk, csak kocsival. Gondolkozásom közben oda is értünk, így amint mind a heten kiszálltunk, indulhattunk is az öltözőbe, hogy felvegyük a táncos ruháink. Már épp hogy letettem a táskám, és kezdtem volna öltözni, amikor valaki megfogta a kezem, és elkezdett maga után rángatni. Nem kellett sok idő hogy rájöjjek, ki az.
-JiMin! Hova sietsz ennyire? - Kíváncsiskodtam lihegve.
-Csak ide. - Állt meg egy eldugott résznél, majd nekilökött a falnak, hogy ne tudjak szabadulni. Megszólalni se volt időm, ugyanis egyik kezét az arcomra tette, míg a másikkal a pólómat feltűrve, derekamat kezdte cirógatni. Lassan rátapadt ajkaimra, és vadul csókolni kezdett. Fogalmam sincs miért, de tetszett ez az oldala is, ezért persze kérés nélkül viszonoztam ajkai mozgását. Ezután gyengéden az alsó ajkamba harapott, engedélyt kérve nyelvének. Beengedtem ízlelőszervét az enyém mellé, közben jólesően felsóhajtottam. Rég éreztem már finom csókját, így ez most nagyon jól esett. -Hiányoztál Tae. - Suttogta ajkaimra, mikor elszakadt tőlem.
-Nekem is te, JiMin. - Suttogtam én is, még félig lehunyt szemekkel, majd szorosan magamhoz öleltem. A kis romantikázásunk után viszont, kénytelenek voltunk visszamenni, és átöltözni. Pár perc múlva pedig már a táncteremben voltunk, és tanultuk az új koreográfiákat, amik az új albumunk zenéire készülnek. Ez az albumunk egy kicsit durvább lesz, főleg a videoklip. Az A.R.M.Y-k is tuti, hogy meg fognak lepődni. Szinte látszott rajtam, hogy nem igazán vagyok elememben, ugyanis rengeteg lépést elrontottam, és párszor meg is botlottam a saját lábamban, vagy máséban. De hát persze, nem is én lennék, ha nem történnének velem ilyen kis apróságok. Fél óra tánc után már kis híján kiköptük a tüdőnket, ezért megbeszéltük, hogy tartunk tíz perc szünetet. Amint leültem a táskám mellé, egyből elő is kotortam belőle a vizemet, és ittam. Az a pár korty visszaadta az eddig eltáncolt energiám, viszont a lábaim már így is fájtak. Hiába, a kórházban töltött napjaim alatt nem volt izomlázam, ezért már el is felejtettem, hogy milyen érzés. Ám a tíz perc is hamar elrepült, ezért folytatnunk kellett a próbát. Ezúttal jobb voltam, és kevesebbet is rontottam. A baj csak az volt, hogy ez alatt az egy óra alatt, teljesen kifáradtam. Miután végeztünk, mindannyian lezuhanyoztunk, aztán visszaöltöztünk az eredeti ruhánkba. Ezután indultunk is forgatni. Sorra jöttek a hülyébbnél-hülyébb feladatok, de aztán jött egy zavarba ejtő is. Az volt a feladat, hogy az a két ember, akik húzzák a koponyás kártyát, azoknak szájon kell egymást puszilniuk. Erősen imádkoztam, hogy ne én legyek az, akinek valamelyik másik tagot meg kell puszilnia. Első körben szerencsére HoSeok húzta a koponyás kártyát, és nem én. Ám aztán jött a második kör. Háromra mindannyian megfordítottuk a kártyáinkat, és mikor az enyémet megláttam, konkrétan sírni támadt kedvem. Ugyanis én voltam a másik, aki a koponyás kártyát húzta, ezért nekem kellett megpuszilnom J-Hope-ot. Kíváncsian ránéztem JiMin arcára, aki még csak akkor tudta meg, hogy a puszit egymás szájára kell adnunk. Láttam rajta hogy mérges, de muszáj volt lepleznie, és valljuk be, elég jól is csinálta. Gondolkozásomból az szakított ki, hogy a fiúk mondták, hogy álljunk fel egymással szemben, és ekkor vettem csak észre, hogy HoSeok-ot kirúzsozták. Mit ne mondjak varázslatosan festett. A szívem az majd' kiugrott a helyéről, és csak azt mondogattam magamba, hogy "Legyen már vége!". Megfogtuk egymás vállát, összeszorítottuk a szemeinket, majd pár perc tökölés után sikeresen

össze is értek az ajkaink. Már el is akartam volna tőle szakadni, de Suga Hyung csak még jobban összenyomta a fejünket. Már kis híján kettétört a derekam, annyira rám akarta erőszakolni J-Hope-ot. Végül mikor elszakadtunk, mindketten a szoba másik felébe futottunk. Azonban hamar össze kellett magunkat szedni, hogy tudjuk folytatni a forgatást, amiből szerencsére már nem volt olyan sok. Mikor pedig végeztünk, végre mehettünk haza. Egész úton hozzám se szólt JiMin, ami nem volt valami kellemes érzés....Tudtam, éreztem hogy haragszik rám. De hát mit tehettem volna? Meg kellett csinálnom a feladatot. Szerencsére azonban gyorsan hazaértünk, ám JiMin szó nélkül feltrappolt a szobánkba. Nagyot sóhajtottam, majd utánarohantam.
-JiMin! Mi a bajod? - Kérdeztem, mire ő szúrós tekintettel megfordult. Becsuktam gyorsan az ajtót, aztán újra ránéztem érdeklődve.
-Tudod te azt. - Mormogta.
-Ahjjj...Most komolyan azon az apró puszin vagy fennakadva? - Sóhajtottam.
-Igen! - Sziszegte dühösen. -Az a csók nekem járt volna. - Dörmögte. -Tudod te, hogy milyen rossz érzés volt látni? - Kérdezte felháborodottan.
-De JiMin, az Isten szerelmére, az csak egy feladat volt, amit meg kellett csinálnunk! - Fogtam a fejemet. -Nem tehetek arról, hogy voltam annyira szerencsétlen, hogy hozzám kerüljön az a rohadt kártya! - Dühöngtem már én is.
-Jó-jó, tudom. - Motyogott. -De akkor se volt jó végignézni... - Dünnyögött.
-Mert szerinted nekem jó volt megcsinálni? Nem. Mert HoSeok iránt nem is érzek semmit, csak irántad. - Mondtam el őszintén a véleményemet, majd odamentem hozzá az ágyhoz.
-Tudom. - Sóhajtotta, közben felült.
-Szeretlek JiMin! Tudom hogy követtem már el nem is egy hibát, de attól még az érzéseim nem változtak irántad. - Néztem őszintén a szemeibe, utána megfogtam kétoldalt az arcát, és megcsókoltam olyan szerelmesen, ahogy csak tudtam. Nem kellett várnom, hogy viszonozza gesztusomat. Rögtön visszacsókolt, még a nyelvemet is beengedte szájába. A pillangók ezerrel repdestek a gyomromban, ezzel is azt súgva nekem, hogy számomra igenis JiMin az igazi. Ő az egyetlen, aki képes bennem felébreszteni ezeket a pillangókat, és ő az, aki kiugrasztja a szívemet a helyéről. Hosszas csókunk után elszakadtunk egymástól, majd lefeküdtem mellé az ágyra, és szorosan hozzábújtam.
-Én is szeretlek TaeHyung. - Suttogta, mire szélesen elmosolyodtam, bár ő ezt nem látta, hiszen teljesen a nyakába voltam bújva. Boldogan hunytam le szemeimet, és észre se vettem, hogy elaludtam.

Összezárva(JinMin)

JiMin és Jin, már nagyjából egy éve érezték ugyanazt egymás iránt, de egyikük se merte megtenni az első lépést. Nem merték bevallani egymásnak, hogy szerelmesek. Viszont féltékenyek is voltak, elég rendesen. Emiatt pedig sűrűn veszekedtek, amiből a többi tagnak is kezdett már elegük lenni. Természetesen ez a reggel sem telt másképp, mint a többi. Jin fáradtan kelt ki elsőként az ágyából, majd minden szobába bemenve, elkezdte ébresztgetni a tagokat. Ám amikor a maknae line legidősebb tagjához ért, megtorpant. Gyönyörködve nézte alvó arcát, ami olyan volt, akár egy földre szállt angyalé. JiMin kócos tincsei össze-vissza álltak fején, ami még inkább aranyossá tette őt. Szája kissé tátva voltak, hiszen a fiú azon keresztül lélegzett, így szuszogását is jobban lehetett hallani. A legidősebb végül cirógatni kezdte az alvó társa arcát, és halkan beszélni kezdett hozzá.
-JiMin! Ébredj, kelni kell! - Mondta, mire a fiatalabb ki is nyitotta a szemét.
-Muszály? Álmos vagyok... - Dünnyögte fáradtan.
-Igen, muszáj. Mindenki álmos. - Sóhajtotta Jin, majd otthagyva a kisebbet, ment a többihez. JiMin szeretett a legidősebb tag hangjára ébredni, viszont mostanság egyre többet veszekedtek. Ez pedig zavarta JiMin-t, de szerelmet nem mert vallani neki. Nagy sóhajjal kikászálódott ágyából, utána nekiállt a készülődésnek. Ez a nap is szinte ugyanúgy telt, mint a többi. Dolgoztak, megállás nélkül, mígnem első szünetükben ismét kitört a balhé. Mikor ugyanis JiMin meglátta Jin-t, ahogyan az ölében ücsörgő JungKook-ot ölelgette, nagyon mérges, és egyben féltékeny is lett. Csak az volt a fejében, hogy a maknae elfoglalta az ő helyét. Kezeit ökölbe szorította, miközben a düh vörös köde teljesen elfedte az agyát. Ám ütni és verekedni nem volt szíve, ezért csak mérges léptekkel elment egy távolabbi szobába, ahol egyedül tud lenni. Hamar el is talált az egyikhez, csakhogy pár perccel később nyílt az ajtó, és egy Jin-t vélt felfedezni maga előtt, a földön. Nagy szemekkel nézett le az idősebbre, majd az ajtóhoz futott hogy kimeneküljön, de nem sikerült kinyitnia.
-M...Mi ez? Ez...Zárva van?! - Sokkolt le a fiatalabb. -Hé! Engedjetek ki! NamJoon, eressz ki! - Kiabált kétségbeesetten JiMin, de mindhiába.
-Eszem ágában sincs. Már elege van a bandának a hülyeségeitekből, úgyhogy jobb lesz, ha beszéltek egymással. - Mondta komolyan Rap Monster. A két bezárt fiúnak így hát esélye sem volt arra, hogy kijusson. Percekig csak szótlanul meredtek egymásra, majd végül Jin törte meg a csendet.
-Figyelj csak JiMin...Mostanában olyan...Furcsa vagy. Talán van valami, amit el szeretnél nekem mondani? - Nézett aggódón barátjára az idősebb, mire az egyre jobban elvörösödött.
-N...Nem mondhatom el, mert...Nem szeretném elrontani se a barátságunkat, se a bandát. - Mondta szomorúan a fiatalabb.
-És honnan veszed, hogy elrontanád bármelyiket is? - Érdeklődött Jin, közben felállt a földről és JiMin elé állt.
-Onnan, hogy ez nem egy normális dolog. - Sóhajtott. -De...Tudod mi még a furcsa? - Nézett végre ő is az idősebb szemeibe.
-Mi? - Lepődött meg barátja.
-Hogy mostanában sokszor veszekszünk. - Mondta JiMin. -Vajon....Mi lehet ennek az oka? - Tette fel kérdését, végig maga elé meredve.
-Fogalmam sincs, de egy valamit tudok. - Motyogta halkan Jin, miközben arca egyre pirosabb lett. Nem tudta, hogy hogyan is mondhatná el barátjának az iránta táplált érzéseit. Hiszen....NamJoon addig úgy se fogja őket kiengedni, amíg meg nem beszélik kettejük között a dolgokat. De vajon JiMin mit fog reagálni, ha megtudja hogy az idősebb szerelmes belé már egy jó ideje? Undorodni fog? Utálni fogja őt? Bosszantóbbnál-bosszantóbb kérdések mardosták belülről Jin szívét, míg nem a fiatalabb megszólalt, ezzel kizökkentve őt gondolataiból.
-És mi az? - Kíváncsiskodott JiMin, félve a választól.
-Tudod mit? Mondjuk ki háromra egyszerre, hogy...Mi is a bajunk valójában. - Ajánlotta fel ötletét az idősebb, mire a kisebb nagyot nyelve bólintott. -Rendben. Akkor 1...2... - Kezdett el számolni Jin, ujjaival mutatva a számokat, ám mielőtt még kimondta volna a hármat, ő is megpróbálta lenyelni azt a hatalmas gombócot, ami a torkában keletkezett ez alatt a pár perc alatt. -3. - Nyögte ki az utolsó számot.
-Szerelmes vagyok beléd! - Mondták ki egyszerre gondolataikat pont úgy, ahogyan megbeszélték. Viszont ahogy meghallották ugyanazt a mondatot egymás szájából, meglepődve néztek a másikra. Hosszú percekig így álltak, meg sem szólalva. Végül Jin félve kicsit, de közelebb lépett alacsony társához, és kezét gyengéden az arcára simítva, a füléhez hajolt.
-Szeretlek JiMin! - Suttogta lágy hangon a fiatalabb fülébe érzéseit, utána lassan ajkaihoz vándorolt, és gyengéden megcsókolta, amit a fiatalabb rögtön viszonzott is, miután magához tért. Hosszú percekig szenvedélyesen csókolóztak egészen addig, amíg a levegőjük el nem fogyott. Enyhén lihegve váltak el egymástól, majd JiMin inkább Jin nyakába temette arcát, és karolta át felsőtestét, hogy elrejtse az idősebb elől rákvörös fejét.
-É....Én is szeretlek Jin. - Makogta zavartan. Az idősebb erre csak kuncogni kezdett, aztán szorosan magához ölelte a fiatalabbat. Miután megbeszélték a dolgokat, kimentek a többiekhez, és halkan bejelentették nekik, hogy együtt vannak. Persze ők ennek nagyon is örültek, hiszen a két kis szerelmes, hosszú ideje kínlódott már egymás miatt.

Tájékoztatás

Kedves Olvasóim!

Rettenetesen sajnálom, amiért ennyit kések a kért OneShot-okkal, de úgy gondoltam, hogy most már bejelentem nektek az okát. Nos tehát a helyzet a következő...Az utóbbi időkben teljesen szét vagyok szórva. Sokat veszekedtem a szüleimmel és néha a testvéreimmel is. Szerelmi bánatom is volt, és még a suliban is piszkáltak. A lényeg, hogy teljesen elegem lett az utóbbi időkben, és a többi ficimbe is azért jöttek ilyen negatív ötletek. A másik dolog pedig az, hogy ugye a Karácsonyi ünnepek miatt a szüleim elvárták tőlem, hogy nagytakarítást szervezzek, aminek következtében eltűnt a lapom is, amire a kérők nevét, és a párosokat írtam. Egyedül kettő darabot tudok jelenleg megírni, amikre emlékszem. Szóval a kérésem az lenne, hogy aki szeretne még kérni, az legyen szíves és vagy ide a blogomra, vagy a Facebook posztom alá, vagy pedig üzenetbe írja meg, hogy milyet kér. Melyik páros(ok), és azt, hogy mit gondolt ki hozzá: Saját ötlet, vagy rám bízza az egészet. A segítségeteket és a megértéseteket nagyon szépen köszönöm, és még egyszer borzasztóan sajnálom a sok késést! További szép hétvégét mindenkinek! ^^ <3 

Titkos szerelem(VMin): 35.rész - Végre

JiMin Pov.

A következő pár napban, nem csináltam mást, csak sírtam, reménykedtem és aludtam. Nem ettem és inni is alig ittam. Vártam, hogy TaeTae végre magához térjen. Rengeteget vártam, de mikor feltűnt, hogy a szempillái remegni kezdtek, egyből felpattantam, és közel hajoltam arcához. Pár perc múlva pedig, elkezdte nyitogatni a szemét is.
-TaeTae! - Mondtam ki nevét remegő hangon.
-J...JiMin? - Nyitotta ki teljesen a szemét. Egyből megöleltem ahogy csak tudtam, majd egy apró puszit nyomtam ajkaira. -Hol vagyok? - Kérdezte halkan, rekedtes hangon.
-A kórházban. - Motyogtam újabb könnycseppeket hullatva. -A mentősök hoztak ki a tűzből, és mielőtt még elhoztak volna, hazaértem. Megengedték hogy beszálljak melléd, ezért eljöttem veled ide. - Meséltem el neki a dolgokat.
-Sajnálom, én... - Sütötte le szemeit, közben sóhajtott egyet. -Szót kellett volna fogadnom. - Suttogta.
-A lényeg, hogy nincs bajod. - Simítottam arcára, majd megcsókoltam, amit viszonzott is. Istenem, annyira hiányzott már ez! Hosszú ideig el se engedtük egymás nyelvét, de aztán muszáj volt. -Ha tudnád, hogy mennyire hiányoztál, és hogy mennyire aggódtam érted...! - Suttogtam ajkaira.
-Te is nekem. - Suttogott ő is, aztán még egy kis puszit nyomott puha párnáimra. Hirtelen kopogásra lettünk figyelmesek, mire mindketten az ajtóra kaptuk tekintetünket. A fehér ajtó lassan kinyílt, majd belépett rajta az igazgató. Rögtön felpattantam, és mélyen meghajoltam előtte.
-Szervusztok, fiúk! Látom már TaeHyung is magához tért. - Mosolyodott el halványan. -JiMin! Kimennél egy kicsit, kérlek?! Beszélni szeretnék V-vel. - Nézett rám kérlelőn, mire én kérés nélkül ki is fáradtam. Ugyan kíváncsi voltam, hogy vajon mit szeretne neki mondani, de nem hallgatóztam. Majd...Ha Tae akarja, úgyis elmondja. Így csak vártam, és vártam. Azért remélem, nem fogják kirúgni őt! Mert oké, tényleg hibázott, de...Inkább adjanak neki valamilyen büntetést, vagy nem is tudom. Hahhh....Mindegy. Majd lesz, ami lesz. Miközben kint ültem, a banda is megérkezett.
-Na? Van már valami? - Érdeklődött aggódva JungKook.
-Igen, már magához tért. - Bólogattam.
-De...Akkor te miért ücsörögsz itt kint? Miért nem vagy bent ott vele? - Értetlenkedett YoonGi.
-Azért, mert most az igazgató úr van bent nála, és megkért, hogy jöjjek ki amíg ő beszél vele. - Magyarázkodtam, így már mindent értettek. Nem sokkal később pedig visszahívott minket a szobába az igazgató, és elmondta, hogy mi lesz párommal. Hála Istennek nem rúgja ki, és büntetést se kap. Egyszerűen csak elbeszélgetett vele, illetve megígértette Tae-vel, hogy legközelebb hallgasson az idősebbekre, és hogy teljesítsen jól a munkájában. Ez persze nem lesz nehéz neki, ugyanis TaeTae túl cuki, helyes és tehetséges ahhoz, hogy rosszul végezze a munkáját, azaz az idolságot. Miután végzett a mondandójával, elköszönt tőlünk, és elment. Én visszaültem szerelmem mellé, aki rögtön megfogta a kezemet.
-Istenem, most mondd meg...Hát nem édesek? - Áradozott HoSeok, miközben a mellette fapofával ácsorgó Suga-ra támaszkodott.
-De...Azok. - Dünnyögte YoonGi, közben próbálta lefejteni magáról J-Hope-ot. Párom is örült, amiért a többiek meglátogatták. Na meg Jin főztjének is, amit csak egy bocsánatkérés után fogadott el. Természetesen TaeHyung kért bocsánatot Jin-től, aki rögtön meg is bocsátott neki. Amint megláttam a kaját, rögtön elkezdtem szédülni. Végül én és szerelmem ettük meg az ételt. Vicces, és egyben nagyon is jó érzés volt, ahogyan etetett, és a számba helyezte a finom falatokat. Elmondhatatlanul örültem, hogy TaeTae végre felkelt a kómából. Végre újra érezhettem finom csókját, és hallhattam hangját. Be kell valljam, nagyon hiányzott, hiába voltam itt mellette. El se tudnám képzelni mi lenne, ha meghalna. Valószínűleg én is meghalnék, ugyanis nem tudok nélküle élni. Jó, lehet hogy ez most nyálasan hangzott, de nem tehetek róla. Ez az igazság.