Kosaras szerelem (TaeGi): 3/? Tudtam...

V Pov.

*Egy héttel később*

Ezen a reggelen megint HoSeok hangjára keltem, mivel a szülei tegnap este is megengedték, hogy nálam aludjon. Még egy darabig lustálkodtunk, majd lassan kikeltünk felöltözni. Miután készen lettünk, lementünk a konyhába reggelizni.
-És...Ma nem akarod elhívni egy randira? - Kérdezte kíváncsian HoSeok.
-Nem. Még szeretném egy kicsit jobban megismerni, aztán talán majd utána. - Mondtam, miközben a kajánkat csináltam. Mikor sikeresen kész lettem, letettem mindkettőnk elé aztán enni kezdtünk. Valóban tetszik YoonGi, de...Szerintem még túl korai lenne vele egy randi, hiszen csak egy hete ismerem. Amint megettünk mindent, fel kaptuk magunkra a cipőnket majd indultunk is. Ezúttal kicsit késésben voltunk, ezért rendesen szednünk kellett a lábunkat. Mikor már csak tíz méterre voltunk tőlük, hirtelen meg állítottam J-Hope-ot, mire ő csak értetlenül nézett rám.
-Mi az? - Érdeklődött.
-Azon gondolkoztam, hogy halkan oda kéne hozzájuk osonni, aztán kicsit megijeszteni őket. - Mosolyogtam.
-Rendben. - Kuncogott halkan. Hát igen...Az ilyen kis csínyekben mindig benne volt, ahogyan én is. Halkan, lábbujhegyen lépkedve közeledtünk feléjük, ám alig három méterre tőlük megálltam, mivel meghallottam hogy miről beszélgetnek.
-De miért nem adsz neki egy lehetőséget? Lehet hogy tök jól meglennétek. - Kérdezte JiMin Suga-t. Mi? Most miről beszélnek?
-JiMin mondtam már, hogy TaeHyung nekem csak egy barát! Nem hiszem, hogy működne vele a dolog. - Mondta YoonGi. Azt hiszem, ekkor tört sok pici darabkára a szívem. Hogy miért? Nos...Ez egyszerű. Azért, mert ez alatt az egy hét alatt amíg megismertem Suga-t nem csak hogy megtetszett, de még szerelmes is lettem belé. A mondat hallatára szívem egy fájdalmasat dobbant, és a sírógörcs is rámtört. Szemeimben gyülni kezdtek a sós cseppek, amik aztán el is kezdtek folyni az egész arcomon. Nem bírtam tovább...Könnyeimet hullajtva fordultam meg, és nem figyelve barátaimra elkezdtem futni haza.
-TaeHyung! - Szólt még utánam J-Hope, de nem álltam meg. Csak futottam.

V Pov. End..

Suga Pov.

Amikor meg hallottuk TaeHyung nevét, meg fordultunk és láttuk, ahogyan fut az arcát törölgetve. Mi? Csak nem...Hallotta amit beszéltünk JiMin-el? Fantasztikus...Most sikeresen elbasztam mindent. Mikor már tettem volna fel a kérdésemet HoSeok-nak, ő elkezdett barátja után futni. Az istenit!
-TaeHyung várj! Én...Én nem úgy gondoltam! - Kiabáltam utána, közben futottam. Viszont ő nem állt meg, csak rohant tovább. Jó sok futás után bement egy házba, ahol bizonyára él. HoSeok is bement utána, és mi is be akartunk JiMin-el, csak későn értünk oda. -Engedj be kérlek! Sajnálom! - Dörömböltem az ajtón. Vártam egy kicsit, de semmi reakció nem jött. -Mit mondjak még? Bocsájts meg kérlek! - Könyörögtem neki továbbra is, mire már végre reagált.
-Minek? Hiszen azt mondtad, hogy csak egy barát vagyok neked, és hogy nem működne köztünk a dolog. - Mondta sírva. A szívem szakadt meg, hogy így kellett hallanom a hangját. Igen, bármily hihetetlen, de én is tudok embereket sajnálni. És ebben a pillanatban Tae-t sajnáltam, de nagyon.
-Tudom. De meg kell értened... - Kezdtem volna bele magyarázkodásomba, de ő közbeszólt.
-Mit? Mit kell megértenem? Azt, hogy számodra én csak egy szerencsétlen marha vagyok, aki még kosarazni se tud normálisan? - Fakadt ki mégjobban.
-Ezt inkább ne ajtón keresztül beszéljük meg. Engedj be, és szemtől-szembe megbeszélhetjük. - Mondtam neki nyugodtan. Ezúttal is vártam egy kicsit, és hamarosan nyílt is az ajtó. Ám a helyett hogy be engedett volna, egyik keze az arcomon csattant, méghozzá nem is kicsit. Megpofozott. Én csak ki kerekedett szemekkel néztem rá, közben egyik kezemmel simogattam az ütés helyét.
-Most pedig menj innen, mielőtt még a párját is megkapnád! - Sziszegte mérgesen.
-Mi van? - Értetlenkedtem. -Biztos hogy nem fogok innen elmenni! Egyáltalán miért pofoztál meg? Úgy csinálsz, mintha megcsaltalak volna, holott nem is vagyunk együtt. - Mondtam meg neki én is a magamét.
-Azért pofoztalak meg, mert hagytad hogy rajongjak érted, pedig megmondhattad volna, hogy "Bocsi V, de nekem az ilyen szerencsétlen marhák nem jönnek be!" - Emelte meg a hangját. Be kell valljam, van benne igazság...Tényleg meg mondhattam volna neki, hogy számomra nem több mint egy barát. De basszus...Most már én magam se tudom, hogy mi van!
-Jó figyelj! Adj nekem kettő vagy három napot, hogy át tudjam gondolni ezt az egészet. Kérlek! - Néztem rá kérlelőn. Erre ő csak bólintott egyet, majd visszacsukta az ajtót. Szuper...Kellett nekem megszólalnom. Mindegy. Majd lesz valami. De ez a pofon azért fájt! Lehajtott fejjel ballagtam haza, JiMin pedig követett, mivel ilyen helyzetekben mindig velem van. És ezt értékelem is főleg most, mert ezúttal tényleg nagy szükségem lesz a tanácsaira. Kis idő múlva hazaértünk az üres lakásba. Egyedül élek, mert a szüleimmel elég rendesen összevesztem már vagy három éve. Azóta nem is kerestek, ahogy én se őket. Nagyot sóhajtva dobtam le magam a kanapéra, majd jött utánam barátom is.
-Na mondjad, mit csináljak!? - Motyogtam lehunyt szemekkel.
-Hát először is gondolkozz el azon, hogy mit szeretnél. - Mondta.
-De pont ez az, hogy én magam se tudom...Teljesen megzavarodtam. - Motyogtam szomorkásan.
-Akkor szerintem próbáld meg elképzelni magatokat ahogyan összekulcsolt ujjakkal sétáltok, vagy hogy reggel egy lágy csókkal kelted vagy ilyesmi. - Sorolta a dolgokat, amiket meg is próbáltam lerajzolni a fejemben. Nem volt olyan rossz, de eléggé fura volt. Főleg, hogy ő is fiú mint én. Jó, persze soha nem mondtam hogy kizárólag lányokkal járnék, de...Fiú szerelmem még soha nem volt. Bár még lány se, szóval mindegy.
-Hmm...Nem tudom. Ez eléggé...Fura. - Mondtam még mindig le csukott szemekkel.
-Az mindegy, mert egy idő után megszoknád. - Mondta, és hangjában hallottam hogy mosolygott. Mondjuk ez igaz. Lehet, hogy tényleg megszoknám. De akkor is kell még idő, hiszen eddig soha nem úgy néztem rá, mintha tetszene. Addig-addig gondolkoztam ezen, hogy elálmosodtam. Lomhán keltem fel a kanapéról, aztán elmentünk JiMin-el fürdeni.
-Szóval ma is nálam alszol? - Kérdeztem tőle ásítva.
-Igen. De már mondtam hogy a héten nálad leszek. - Világosított fel mosolyogva. Beszélgetés közben be is értünk a fürdőbe, ezért nekiálltunk levetkőzni. Miután készen lettünk, a zuhanyrózsa alá álltunk, és megengedtem a langyos vizet. Ilyen fullasztó nyári melegben csak még jobban melegem lesz a forró víztől. Gyorsan beáztattuk magunkat, utána bekentük a testünket szappannal. Amint végeztünk, lemostuk azt magunkról és elzárva a csapot kiszálltunk megtörölközni. Mihelyt szárazak lettünk, felvettük a pizsamánkat, majd bementünk a szobámba. Pár lépés után oda is értünk, így befeküdtünk a puha ágyba. Alig pár perc alatt el is aludtam. Ám alig egy órával később JiMin hangjára ébredtem.
-Suga kelj már fel! - Mormogta, közben rázogatott amit utálok.
-Mi a faszom van má'? - Ültem fel mérgesen és kómásan.
-Az baszd meg, hogy mindjá' leesek úgy hogy told odébb azt a formás kis seggedet! - Háborgott már félig lecsúszva az ágyról.
-Ahjj...Tessék! - Másztam vissza helyemre.
-Kösz! - Gurult vissza ő is, majd vissza aludtunk.

Kosaras szerelem (TaeGi): 2/? Mégis tetszik?

V Pov.

Másnap reggel szokásomhoz híven, nem keltem korán. Nagyjából fél tizenegyig lustultam még az ágyban, mire sikerült végre elbattyognom a szekrényemig hogy felöltözzek. Pár perc alatt készen is lettem, ezután pedig lementem reggelizni. Anyáék nem voltak itthon, ugyanis dolgozniuk kellett, ráadásul ma el utaznak Amerikába, hogy megünnepeljék a házassági évfordulójukat. Szóval szerencsére egy teljes hónapig egyedül leszek, míg ők pihennek. Nem is baj, hiszen szeretek egyedül lenni a házban. Reggelizés közben hallottam hogy kopognak az ajtón, ezért kimentem kinyitni azt.
-Szia TaeTae! - Ölelt meg J-Hope, amit mosolyogva, teli pofával viszonoztam.
-Sia! - Mondtam kicsit érthetetlenül, mivel tömve volt a szám. Bevezettem a konyhába, ahol aztán megvárta amíg befejeztem a reggelizést. Mihelyt végeztem, felvettem magamra a cipőmet, majd indultunk is. Szerencsére még időben voltunk, még volt majdnem fél óránk odaérni az új pályához. Ezért nem is mentünk gyorsan, de olyan lassan se. Kis idő múlva ki is értünk, de JiMin és Suga még nem voltak ott. Így hát leültünk egy padra és vártunk rájuk. Ám szerencsére nem sokat kellett várni, hamar megérkeztek.
-Sziasztok! - Köszöntek kórusba, egy kis mosollyal az arcukon. Nem tudom miért, de amint megláttam YoonGi aranyos kis mosolyát, elpirultam. Már kezdem érteni, hogy miért a Suga becenevet adták neki a haverjai. Tényleg nagyon cuki a mosolya. Ohh...Na de TaeHyung! Mire gondolsz? Gyorsan megráztam a fejemet, ezzel gondolataimat kizárva a fejemből, majd koncentrálni kezdtem a többiekre. Suga először velem akart játszani, ezért mentem vele a pályára. Mihelyt nekiállt pattogtatni a labdát, valahogy sikerült is elvennem tőle. Viszont rosszul csináltam a dobást, ugyanis felugrás helyett tovább futottam előre.
-Ez mi? - Kérdezte Suga felhúzott szemöldökökkel.
-H...Hát dobás. - Makogtam kicsit ijedten.
-Te jó ég... - Fogta a fejét, nagyot sóhajtva. -Na gyere te kis béna! Megtanítalak hogy hogyan kell tökéletes ziccert dobni. - Hívott oda magához, én pedig csak lehajtott fejjel ballagtam oda hozzá. Mihelyt mellette termettem, mindkét vállamat meg fogva maga elé állított. Ekkor hirtelen megállt bennem az ütő, a szívem őrült tempóban kezdett dobogni mellkasomban, arcom pedig szinte már lángolt. Ezután a kezembe adta a labdát, aztán kezeit rá tette az enyémekre, feje pedig az enyém mellett volt. Elkezdte magyarázni a dolgokat, amikre igyekeztem figyelni, és felfogni, hogy egyáltalán miről is van szó, mit is kéne majd csinálnom. Figyeltem ugyan, de...Rettenetesen zavarba jöttem közelségétől. Ezt persze észre is vette egy idő után...
-Mi van? Miért vagy ilyen vörös? - Nézett rám kíváncsian.
-S...Semmi, csak a...A meleg. A meleg miatt. - Dadogtam. Basszus...Miért vagyok ennyire szerencsétlen? Szerencsére azonban nem kellett tovább magyarázkodnom, mivel elhitte. Pedig ha tudná...Na mindegy. Tovább magyarázott, majd helyből, segített nekem dobni, ami be is ment. Ezután egyedül próbálkoztam párszor, és sikerült is. Büszke voltam magamra, YoonGi-nak pedig megköszöntem hogy segített. Miután megtanultam a profi ziccer dobását, új játékot kezdtünk Suga-val. Ismét sikerült tőle elvennem a labdát, és ezúttal tökéletesen be is dobtam a palánk hálójába.
-Ez szép volt. - Dícsért meg tanítóm, azaz Suga. Erre persze megint elvörösödtem. Ahjj...Mi az isten van velem?
-Köszi! - Mosolyogtam rá. Még egy kicsit játszottam vele, utána helyet cseréltem J-Hope-al, mert már eléggé ki voltam fulladva. Lihegve ültem JiMin mellé, aki úgy vigyorgott mint a vadalma. Megszomjaztam, ezért amit hoztunk magunkkal vizet, azt kezdtem el inni, de JiMin kérdezni kezdett tőlem.
-Mondd csak V! Neked tetszik YoonGi? - Tette fel kérdését mosolyogva, mire én kiköptem számból a vizet. -Ohh...Jó nyugi, azért ennyire ne lepődj meg. - Kezdte enyhén ütögetni a hátamat, nehogy félrenyeljek és megfulladjak. Szerencsére azonban a másik két barátunknak fel se tűnt a kis incidensem, így hamar meg is nyugodtam. -Szóval? - Tért vissza a lényegre JiMin.
-Hát...De ugye nem mondasz neki semmit? - Néztem rá kétségbeesetten. Nem szeretném azt hallani, ahogyan YoonGi elküld emiatt a melegebb éghajlatra. Bár igaz, valószínűleg előbb vagy utóbb úgy is megtudja.
-Nem, dehogyis! - Rázta meg a fejét komolyan.
-Akkor jó. - Nyugodtam meg. -Nos...Hát igen. Tetszik. De tudom, hogy úgy se lesz nála esélyem, ezért inkább nem is próbálkozok. - Motyogtam lehajtott fejjel.
-Értem. - Fogta fel a dolgokat. -Szerintem pedig nyugodtan próbálkozhatnál. Ha nem is fog köztetek sikerülni a dolog, de legalább látná rajtad, hogy próbálkozol. - Próbált biztatni, mire én csak halványan mosolyogva bólintottam. HoSeok és Suga is jó sokáig játszottak, és nem meglepő módon Suga nyert mindig. Kis idő múlva én és JiMin is beszálltunk, és megint úgy volt mint tegnap. Én voltam J-Hope-al, Suga pedig JiMin-el. Csak futottunk és futottunk, ám egyszer csak megbotlottam a saját lábamban, így véletlenül nekiestem YoonGi-nak. Mindketten a földön landoltunk, jobbanmondva...Ő a földön, én pedig rajta. Amint észbekaptam, gyorsan felugrottam róla és fel segítettem.
-N...Ne haragudj, véletlen volt! - Állítottam fel a földről, majd bocsánatkérésképp mélyen meghajoltam előtte. -J...Jól vagy? - Tettem fel kérdésemet ijedten.
-Semmi baj. És igen, jól vagyok. - Mondta enyhe mosollyal az arcán, mire megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Ezután a kis baleset után már próbáltam jobban odafigyelni, nehogy mégkínosabb helyzetbe hozzam magam. Mihelyt végeztünk a játékkal, megbeszéltük a holnapi találkozót is, majd indultunk haza.
-TaeTae! A mai nap után be ne merd nekem mesélni, hogy nem jön be neked Suga! - Figyelmeztetett szélesen vigyorogva barátom.
-Hát jó... - Sóhajtottam. -Jó, oké! Tényleg tetszik. Most már örülsz? - Mormogtam.
-Igen. - Kuncogott. -És sok sikert! - Karolt át a vállam felett.
-Úgy se lesz belőle semmi... - Motyogtam.
-Dehogynem. Csak legyél kitartó, és próbálkozz. - Mosolygott rám biztatón. Hmm...Lehet hogy igazuk van. Tényleg próbálkoznom kéne, hátha lenne esélyem YoonGi-nál. Beszélgetésünk közben haza is értünk, és HoSeok-nak sikerült meg beszélnie a szüleivel hogy nálam aludjon. Amikor beléptünk az ajtón, levettük magunkról a cipőnket, majd a nappaliba érve találtam az asztalon egy cetlit. Csak a szokásos dolog volt benne, hogy ha kell valami, akkor mit hol találok meg. Na meg persze az is, hogy amit itthon hagytak pénz, azt ne költsem el mindenféle hülyeségre, hanem osszam be erre az egy hónapra. Miután sikeresen fel fogtam a kis levélke tartalmát, kiszolgáltam barátomat. Bőségesen bevacsoráztunk, aztán elmentünk együtt zuhanyozni. Nem vagyunk egymás előtt szégyenlősek, hiszen mindketten fiúk vagyunk. Először áztatni kezdtünk a jó meleg vízzel a meztelen testünket, majd lassan bekentük magunkat az illatos tusfürdőmmel. Mihelyt végeztünk, lemostuk magunkról a sok felesleges habot, utána pedig kiszálltunk megtörölközni. Amikor már végeztünk mindennel, felvettük a pizsamánkat és mentünk a szobámba aludni.
-Jó éjt V! - Ásított J-Hope.
-Neked is HoSeok! - Motyogtam már csukott szemekkel és vártam, hogy álomba merüljek.

Kosaras szerelem (TaeGi): 1/? Első találkozás

V Pov.

Reggel a nap fényes, vakító sugarai szűrődtek be ablakomon keresztül a szobámba. Nem örültem neki, hiszen kis híján kiégette a szememet. Egyáltalán nem volt kellemes érzés, ezért csak résnyire nyitottam ki szemeimet, de még úgy is alig láttam valamit. Hát igen, nyár van. Szerencsére. És már a sulinak is vége, viszont szeptemberbe kezdődik minden elölről...Na mindegy, addig még van időnk. Lassan kikeltem az ágyból, majd hunyorogva néztem körül a szobámban. Hmm...Azt hiszem, fel kéne öltözni. Amint ezt eldöntöttem, kidörzsöltem szemeimből az álmosságot és a csipákat, aztán odatotyogtam a szekrényemhez. Kellett egy kis idő, mire kiválasztottam egy kényelmes rövidnadrágot, és egy trikót. Továbbra is lassú léptekkel mentem le a konyhába, ahol édesanyám már serényen csinálta nekünk a reggelit.
-Jó reggelt! - Üdvözöltem őt ásítva.
-Neked is fiam! - Mosolygott. Amint leültem az egyik székre, már rakta is elém a finom reggelit. Jóízűen falatozni kezdtem mint egy kisgyerek, aki megkapta végre a kis tál fagyiját, amit a szülei ígértek neki ha jól viselkedik. Alig tíz perc alatt el is fogyasztottam az összeset, majd anya szólt, hogy kint vár a barátom. Elköszöntem anyától, közben fel kaptam magamra a cipőmet.
-Azt hittem már soha nem jössz. - Vigyorgott barátom.
-Neked is szia J-Hope! - Mosolyogtam.
-Szia Tae! - Karolta át a vállam, majd indultunk utunkra. -Megyünk az új pályára? Tegnap előtt fejezték be, szóval már lehet használni is. - Kérdezte, mire én csak bólogattam. Bár kicsit messzebb volt tőlünk a pálya, de tíz perc alatt odaértünk. Ám nem voltunk egyedül...Két másik, korunkbeli fiú is ott volt. Az egyik egy nálam fél fejjel magasabb, vékonylábú, szőke hajú srác volt, míg a másik egy kicsit alacsonyabb, izmos, barna hajú fiú.
-Sziasztok! - Köszönt nekik kedvesen HoSeok. -Mi is beszállhatnánk? - Kérdezte mosolyogva.
-Hello! Persze, ezzel a törpével úgy is unalmas, mert nem éri el a labdát. - Nevetett gonoszan a szőke hajú, a mellette állóra.
-Menj a picsába! - Mormogott a barna hajú. -Egyébként sziasztok, én Park Ji Min vagyok, ez itt mögöttem pedig Min Yoon Gi. - Mutatkozott be kedvesen, ezek szerint JiMin.
-Hívjatok csak Suga-nak! - Mondta YoonGi.
-Rendben. - Bólintottunk egyszerre J-Hope-al, majd mi is bemutatkoztunk nekik. Barátom elkezdett játszani Suga-val, JiMin-nel pedig leültem az egyik padra.
-Tök jó ez az új pálya, nem? - Nézett rám vidáman.
-Igen, tényleg az. - Vigyorogtam. Csak néztük ahogyan ezek ketten játszottak, viszont kis idő múlva HoSeok ki fulladt, ezért nekem kellett beszállnom. Az első percben rájöttem, hogy ő ezerszer jobb kosarazó mint én. De nem adtam fel, minden erőmet beleadtam, mintha csak egy meccsen lettem volna. Ugyan sikerült bedobnom két kosarat, de még így is ő nyert, ugyanis ő négyet dobott be.
-Nem is vagy rossz. Még JiMin-nél, de még J-Hope-nál is jobb vagy. - Mondta meglepődve, mire én kicsit elpirultam.
-Köszi. De te sokkal jobb vagy. - Mosolyogtam elismerően. Tényleg fantasztikus játékos. Meglátszik, hogy sokat játszik.
-Gyakorlás teszi a mestert. - Vigyorgott. Ezután mi is leültünk egy kicsit pihenni, és ittunk, hiszen már nagyon szomjasak voltunk. Pihenés közben egész jól elbeszélgettünk velük, és egyre több dolgot tudtunk meg egymásról. Egyszer csak egy négy fős lány csapat jött felénk vihogva. Már messziről is idegesítőek voltak.
-Sziasztok fiúk! Nem jönnétek el velünk fagyizni? - Kérdezte egy hosszú, vörös hajú lány a nyávogós hangjával.
-Köszi lányok, de nincs szükségünk arra hogy lehúzzatok minket lóvéval! - Mondta bunkón és lenézően Suga. Azta...Ezt aztán megmondta nekik.
-Mekkora egy paraszt vagy! - Mondta dühösen a vörö hajú, közben a barátnői a mi ölünkbe ültek. Én csak ki kerekedett szemekkel néztem az ölemben ücsörgő lányra, akinek félhosszú, barna haja volt.
-És te? Olyan cuki pofid van. - Bókolt nekem a csaj.
-Kérlek szállj le rólam! Nem vonzódom a lányokhoz, mellesleg a hangotok is irritál. - Toltam le magamról, mire csak ciccegett.
-Legalább te gyere el! - Simult HoSeok-hoz egy szintén szőke hajú lány, ám ő is eltolta magától.
-Nem megyek, mert nem vagy az esetem. - Fintorgott barátom.
-Mondd, hogy téged el lehet csábítani! Hiszen olyan sexy vagy. - Nyávogott JiMin ölében egy fekete hajú csaj.
-Sajnálom, de kurvákkal nem foglalkozok! - Szállította le magáról JiMin is a csajt, viszont ő még pofont is kapott ajándékba. Döbbenten figyeltük az eseményeket. A lányok kiakadva viharoztak el, míg JiMin még utánuk kiabált az arcát simogatva. -Hülye ribancok! - Mormogta JiMin. Hát igen. Ezért se szeretem úgy a lányokat...Ha valami már nem tetszik nekik, akkor rögtön ki akadnak. Miután sikerült kihevernünk a csajokat, mind a négyen visszaálltunk játszani. Én voltam J-Hope-al, Suga pedig JiMin-el. Így, hogy mind a négyen játszottunk, sokkal jobb volt. Döntetlenre végeztünk a játékkal és megbeszéltük, hogy holnap is ugyan ezen a pályán találkozunk. Milyen fura...Még csak most találkoztunk velük először, de máris megbarátkoztunk egymással. Mivel ők az ellenkező irányba laktak, ezért elköszöntünk tőlük, és barátommal mentünk haza.
-Bejött neked Suga, mi? - Bökdöste oldalamat a könyökével J-Hope.
-Mi?! Nem... - Estem zavarba.
-Ahha, persze. - Nevetett. -Még a vak is látja, hogy tetszik. - Kuncogott.
-H...Hát, végülis helyes. De ő úgysem meleg, szóval cseszhetem. - Sóhajtottam. Na igen...Ez a melegek problémája, hogy rohadt nehezen találnak párt. Bár HoSeok is aranyos, de őt nem tudnám magammal elképzelni. Elég nekem az, hogy a barátom, és hogy mellettem van. Mihelyt hazaértünk, meghívtam őt ebédre, amit el is fogadott. Elmeséltük szüleimnek a mai napot, ők pedig mosolyogva hallgatták. Mindig is örültek annak, ha új emberekkel ismerkedtem meg. Miután megebédeltünk, átmentünk hozzá Play Station-özni. Az ő szülei pont dolgoztak, ezért egyedül voltunk náluk. De jobb is volt, legalább bármiről beszélgethettünk. Így a nap is hamar elment, főleg játék közben. Este nyolcra végül sikerült hazaérnem, így miután megvacsoráztam, elmentem egy frissítő zuhanyra. Tényleg nagyon jól esett ebben a melegben, és gondolkodni is tudtam. Most, hogy így jobban belegondolok, Suga tényleg egy aranyos srác. Mondjuk azt nem egészen értem, hogy miért küldte el a lányt? Talán mégis lehet még nála esélyem? Áhh...Hülyeség. Gyorsan megráztam a fejemet, majd kimásztam megtörölközni. Amint száraz lettem felöltöztem, és bementem a szobámba. Kinyitottam az ablakomat, hogy jöjjön be egy kis levegő. Befeküdtem az ágyamba, és igyekeztem álomba merülni, ami a meleg miatt nehezen ment.

Rap Monster&J-Hope - A táncgyakorlás (+18)

Üdv. kedves olvasók! ^^ Nos ez az OS most a leader-ről (Rap Monster) és a kis reményünkről (J-Hope) fog szólni! :3 Az egyik legjobb A.R.M.Y barátnőm kérése volt, hogy írjak róluk egyet, ezért most teljesítettem a kérését és remélem, hogy nem csak neki, hanem nektek is tetszeni fog! :D <3 Nem is rabolom tovább a szót, jó olvasást hozzá, és ha tetszett, akkor írjatok véleményt hogy mennyire tetszett nektek! ^^

Rap Monster Pov.

Készülünk az új MV táncának a betanulására, de nekem mint mindig, megint nem megy. Egyszerűen nem tudom tartani a többiekkel azt a gyors tempót. Még rosszabb, mint a We Are Bulletproof koreográfiája...Pedig az se volt olyan könnyű, de ez még nehezebbnek bizonyul.
-Ebben is segítenem kell majd, igaz? - Mosolygott rám kedvesen, bár kissé fáradtan HoSeok. Ő az egyik legjobb barátom a bandából, ráadásul mostanában egyre jobban közeledünk egymáshoz. Ráadásul mindig segít a táncban is, ha valamit nem tudok megcsinálni, vagy nem értem hogy hogyan kell.
-Nem lenne rossz. - Sóhajtottam húzva a számat.
-Nyugi haver, segítek most is, ahogy mindig. - Vigyorgott, majd hirtelen megölelt. Egy kicsit meglepődtem, de aztán én is visszaöleltem. Még sok volt hátra a próbából, nagyon sok. Viszont azért igyekeztem kicsit jobban odafigyelni és koncentrálni, hátha menni fog. Ám hiába csináltam akármit, nem fejlődött se a tudásom, se az ügyességem. Ezt utálom a legjobban...Amikor nem sikerül, bárhogyan is próbálkozom. Amíg a többiek általában mosolyogva nézték magukat a velünk szemben elhelyezkedő tükörben, miközben a saját részüket tátogták, addig én csak komor tekintettel figyeltem minden mozdulatomat. Bárcsak olyan jól mozognék én is, mint a többiek! Olyan sokáig ábrándoztam, hogy véletlenül megbotlottam a saját lábamban, így egyenesen Suga-nak dőltem, végül pedig a földön kötöttünk ki.
-NamJoon te mi a jó istent csinálsz? - Rivalott rám mérgesen.
-Ne haragudj! Véletlen volt, elbambultam és megbotlottam. - Mondtam sajnálkozón, majd feltápászkodtam és egyik kezem segítségével őt is talpra állítottam. A nap további részében már inkább nem gondolkoztam semmin, így nem is történt több baleset. Szerencsére viszont sikerült be tanulnunk a táncot, legalább is a többieknek...Én még mindig bénáskodtam benne, ám mondtam J-Hope-nak, hogy halasszuk el másnapra a gyakorlást. Miután megbeszéltük, mentünk a többiekkel együtt a kocsiba, majd azzal haza. Alig tíz perc alatt haza is értünk, és én voltam az első aki elment zuhanyozni. Amint magamra zártam az ajtót, nekiálltam levetkőzni. Mikor sikeresen levettem magamról a koszos, teljesen izzadt ruháimat, bedobtam őket a szennyestartóba, utána mentem a zuhanyrózsa alá megengedni a jó meleg, frissítő vizet. Amikor a vízcseppek a bőrömre érkeztek, kellemes érzés kerített a hatalmába, mire egy jóleső sóhaj tört ki ajkaim közül. Egy ideig csak áztattam egész testemet, élvezve a megfelelő hőmérsékletű vizet, majd észbe kapva elkezdtem mosakodni. Mihelyt végeztem azzal is, lemostam magamról a sok habot és kiszálltam megtörölközni. Ám mikor fel akartam öltözni, akkor jutott eszembe hogy nem hoztam magammal ruhát. Egy szál törölközőben pedig nem szeretek kimenni, és nem is szoktam. Ahjjj...Kénytelen leszek megkérni valakit, hogy hozza be a pizsamámat.
-J-Hope! - Üvöltöttem társam nevét, aki azonnal vissza is kérdezett. Elmondtam neki a gondomat, és pár perc múlva már kopogott is az ajtón. Bár kicsit félve, de be engedtem.
-Tessék...Wooowww, milyen sexy vagy így! - Vigyorgott szélesen, mire én csak megcsaptam a törölközőmmel.
-Nagyon vicces vagy. - Sóhajtottam unottan, közben magamra vettem a pólómat. -Öhmm...Kimennél, kérlek?! - Néztem rá.
-Miért? Nam...Te is fiú vagy és én is. Láttam már dolgokat. - Mondta értetlenül.
-Igen, tudom. De én nem igazán szeretem, ha a meztelen testemet bámulják. - Húztam a számat.
-De most se vagy meztelen. - Értetlenkedett tovább HoSeok.
-Tudom. De akkor is. Na...Tipli, aztán holnap úgy is szabadnapunk lesz, majd reggeli után elmegyünk a terembe. - Vázoltam fel neki a helyzetet.
-Oké... - Sóhajtott majd kiment, én pedig gyorsan felöltöztem. Miután sikeresen végeztem a fürdőben, szóltam a többieknek hogy aki akar mehet. Utam a konyhába tartott, hiszen a sok munka miatt alig tudtam enni, és már nagyon éhes voltam.
-Jókor jöttél. Még hagytunk neked vacsorát, szóval csatlakozhatsz a többiekhez. - Mosolygott rám Jin, közben szorgalmasan mosogatta el a koszos, ételmaradékos dolgokat.
-Rendben, köszi! - Motyogtam már fáradtan. Hiába mentem el fürdeni, és hiába volt a víz is kicsit frissítő, ugyanúgy fáradt és nyűgös voltam. Leültem V-vel szembe, aki mellett még JiMin és Suga ült. -Ugye tudjátok, hogy holnap szabadnapunk lesz? - Kérdeztem őket, mire csak ki kerekedett szemekkel meredtek rám.
-Nem, én nem tudtam. - Mondta meglepődve JiMin.
-Akkor most már tudjátok. - Merültem bele tányéromba, majd falatozni kezdtem. Nem figyeltem a többiekre, csak a kajámra amit már kétpofára tömtem. Nagyon jól esett, mivel ma még csak kétszer ettem. Miután befaltam a tányérom tartalmát, elmentem egy gyors fogmosásra, majd indultam is aludni. Bedöltem az ágyba, lehunytam a szemeimet, és szinte azonnal el is aludtam.

***

Reggel J-Hope aranyos ébresztgető hangjára keltem. És végre volt egy nap, amikor teljesen kipihenten keltem ki az ágyamból. Régen volt már ilyen, az biztos. Lassan odatotyogtam a szekrényemhez, majd kivettem belőle egy rövidgatyát, mivel nyár volt és meleg. Kivettem hozzá még egy laza, fehér trikót majd felvettem mindent magamra. Mire le értem, HoSeok már az ajtóban várt rám, teljesen készen.

-Lassú vagy Hyung. - Sóhajtott.

-Alig tíz perce keltem fel. Szerinted milyen legyek? - Motyogtam.

-Hát fitt. - Vigyorgott, mire én csak megráztam a fejemet. Fel kaptam a cipőimet, aztán indultunk is a terembe hogy segítsen nekem a koreográfiába. Gyalog mentünk, így eléggé hosszú is volt az út. Bár beszélgetéssel gyorsan telt az idő, ezért nem is tűnt olyan hosszúnak az út. Amint odaértünk, J-Hope beállt a helyére és megkért, hogy indítsam el neki a zenét ő pedig eltáncolja nekem. Kérését teljesítve be kapcsoltam neki a zenét, míg ő neki is állt mozogni. Miközben csinálta a különbféle mozdulatokat, egyre jobban elmerültem nézésében. Izmai teljesen kirajzolódtak ruháiból, amin már kezdtek kisebb-nagyobb izzadtságfoltok lenni a meleg miatt. Haja vége is egyre csak vizesebb lett, ráadásul még a tükörbe is szenvedéllyel teli pillantásokat vetett saját tükörképére, néha-néha sexyn körbenyalva ajkain. Annyira elbambultam, hogy észre se vettem amikor végzett. Csak akkor tértem magamhoz, amikor odajött hozzám.

-Nam hallasz? - Nézett rám kérdőn, mire én csak megráztam a fejemet hogy visszatérjek a valóságba.

-I...Igen, persze. - Bólogattam. 

-Nem úgy tűnt. - Húzta a száját. -Mindegy. Na gyere, megtanuljuk azokat, amelyikeket nem tudod. - Mosolyodott el, aztán a tükör elé mentünk. Az elejétől kezdve elkezdte aprólékosan, figyelmesen mutogatni a lépéseket és kézmozdulatokat. Tényleg kellően odafigyelt arra, hogy megfelelően csináljam, ahogyan ők is. Ráadásul így, hogy jobban odafigyeltem és koncentráltam, plusz még J-Hope is segített, sokkal hamarabb megtanultam a bonyolult lépéseket. Viszont ismét annyira belemerültem HoSeok nézésébe, hogy az egyik gyorsabb lépésnél megbotlottam a lábamban. Ugyanazt játszottam el szegény J-Hope-al is, mint tegnap YoonGi-val. Ráestem. Viszont nem keltem fel róla...Csak néztem a nagy, tágra nyílt sötétbarna szemeibe. Egyre jobban és jobban elmerültem tekintetében. A következő pillanatban már csak azt vettem észre, hogy HoSeok ajkaira tapadok a sajátjaimmal. Csak mozgattam párnaimat az övéin, de ő lesokkolt és nem viszonozta. Alig pár másodperc után azonban vállamnál fogva eltolt magától, így kénytelen voltam befejezni.
-N...NamJoon! Ez m...Mégis mi volt?! - Bámult rám még mindig ki kerekedett szemekkel.
-Sajnálom HoSeok! Csak...Annyira sexy voltál, hogy már nem bírtam magammal. - Néztem rá bűnbánón.
-H...Hogy én, s...Sexy? - Makogott elvörösödött arccal, mire én csak bólogatni kezdtem, majd újra megcsókoltam. Megint csak ledermedt, ám nagy meglepetésemre nem sokkal később viszonozta csókomat. Olyan különleges érzés volt, amilyet eddig még nem éreztem. Testem minden porcikájában megremegtem, a szívem majdnem kiugrott a mellkasomból, és a gyomrom is görcsberándult. Lassan megnyaltam alsó ajkát, ezzel kérve, hogy nyelvével harcoljon az enyém. Ugyan kicsit elgondolkodott, de végül leejtette nekem állát, így nyelvemmel beférkőztem szájába. Ízlelőszerveink hosszú harcot vívtak, közben egyik kezemmel végigsimítottam egész oldalán, míg ő a nyakamba karolt és tincseimet kezdte piszkálni ujjaival. Amikor elértem pólója aljához, bedugtam alá a kezem, és felsimítottam oldalán majd a mellkasánál "vissza fordulva", lesimítottam az egész hasán. Erre egy jóleső sóhaj hagyta el torkát, ezzel megszakítva csókunkat. Mihelyt elváltak ajkaink, nyakát kezdtem kényeztetni csókokkal, vagy fogaimmal kínoztam bőrét. Nem is kellett sokat küszködnöm, hogy nyögéseket csaljak ki belőle. Mikor nyakával végeztem, levettem róla pólóját, amit aztán a hatalmas tükör elé hajítottam. Amint visszatértem HoSeok-hoz, szétfeszítettem lábait hogy jobban odaférjek hozzá. Lábai közé férkőzve visszahajoltam kulcscsontjára, és azt is kényeztetni kezdtem. Párszor ki is szívtam bőrén néhány pontot, amire ő egyre csak hangosabbakat nyögött. Csípőmet is elkezdtem az övének nyomkodni, így tökéletesen éreztem, hogy férfiassága már kezd éledezni. Ez csak még jobban beindított, ezért gyorsan át is tértem mellkasára. Azt is végigjártam ajkaimmal, utána nyelvemmel folytattam. Lassan sikerült elérnem nadrágjáig, miközben már ő is levette rólam a trikómat. Szépen kigomboltam nadrágját, és lehúztam a cipzárját, majd lábairól a vékony anyagot. Ezután alsóján keresztül ráfogtam a már szépen kidudorodott nemességére, mire jólesően felnyögött. Alig egy pillanat alatt lerántottam róla boxerját, miközben ő is nekiállt lehúzni rólam a melegítő nadrágomat. Én értve a célzást magamról is lerángattam a zavaró ruhadarabot, az alsómmal együtt. Mihelyt én is teljesen meztelenné váltam - leszámítva a cipőmet és a zoknimat - visszamásztam felé. Lehajoltam merevedéséhez, majd egyből a számba vettem egész méretét. Egy hangos nyögéssel díjazta tetszését, miközben egymás szemeibe néztünk. Ütemesen mozgattam fejemet és kezemet is egész hosszán, aztán behelyeztem fenekébe első ujjamat. Felszisszent ugyan, de péniszének kényeztetése miatt rögtön el is feledte. Pár percig mozgattam benne mutató ujjamat, majd utána jött a második is. Erre már rosszabbul reagált...Fájdalmasan felnyögött, és tincseimet markolászta erősen. Ehhez már több idő kellett hogy megszokja, de végül sikerült, ezért jöhetetett is az utolsó ujjam. Amint megérezte, szinte már tépni kezdte a hajamat. Jó pár percet küzködtem vele, ám sikeresen kitágult annyira, amennyire kellett. Óvatosan kihúztam belőle ujjaimat, majd ráfogtam saját méretemre. Mozgattam rajta kicsit a kezemet, utána a bejáratához igazodva lassan kezdtem beléhatolni. Kicsit gyöszösen ment, de azért hamar elmerültem benne tövig. Vártam egy kicsit, hiszen szegénynek rendesen eltorzult az arca a fájdalomtól. Viszont meglepetésemre hamar megadta a jelet a mozgásra, így először lassan, majd egyre gyorsabban mozogtam benne ki-be. Lökéseim nem csak simán gyorsak voltak, hanem erőteljesek is. Mikor egy erősebbet löktem csípőjén, háta kisebb ívbe feszült, kezeivel még mindig a tincseimet szorongatta de olyan erősen, hogy már szinte hátrahúzta a fejemet. Folytattam lökéseimet ugyan abba a pontba, mire ő egyre többször remegett meg alattam, és kezdett el vonaglani. Éreztem, hogy már neki se, és nekem se kell sok a beteljesüléshez. Így hát inkább felhúztam magamhoz, és beleültettem az ölembe. Miközben ő lovagolt rajtam, addig én újra megtámadtam csókjaimmal és fogaim nyomával a nyakát, illetve kulcscsontját. Mikor már a harmadik puszimat nyomtam a nyakára, rögtön el is élvezett hosszan nyögve a nevemet. Mihelyt összeszűkült férfiasságom körül, én se bírtam tovább, így HoSeok nevét hangosan nyögve engedtem belé forró nedvemet. Egyet-kettőt még löktem rajta, aztán óvatosan kihúzódtam belőle. Őrülten kapkodva a levegőt terültünk ki a fényes barna színű, leparkettázott földre. Bár kényelmetlen volt kemény anyaga miatt, de jobb volt mint a semmi.
-Nam...Azt...Azt hiszem, hogy...Belédszerettem. - Nyögte ki lassan a mondanivalóját teljesen vörös arccal, mikor már helyreállt a légzésünk. Nem szóltam semmit, csak szótlanul az ajkaira tapadtam. Gyengéden kezdtem falni párnáit, majd elválva tőle arcára simítottam.
-Én nem hiszem, hanem tudom. - Mosolyogtam rá. -Szeretlek HoSeok! - Döntöttem homlokomat az övének, így orrunk is össze ért.
-Én is téged NamJoon! - Csókolt meg ezúttal ő. Azt hiszem, végre megtaláltam az én angyalomat, aki mindig mellettem lesz, és én is ő mellette. HoSeok az én kis reményem.