Nagyon örültem, amiért viszonylag hamar kiengedtek a kórházból. Utálok ott lenni, de valahogy mégis sokszor kerülök oda. Amióta pedig itthon vagyok, mindenki sokkal jobban odafigyel rám, ami azért már egy kicsit zavar. Ma is, mikor keltem volna ki az ágyból, JiMin rögtön ugrott utánam, hogy segítsen. Értékelem hogy aggódik, de ennyire azért nem kell. Ahogy mindig, úgy most se kellett sok idő hogy elkészüljünk. Közben megtudtuk NamJoon-tól azt is, hogy mit fogunk ma csinálni. Még a múltkor elkezdtünk forgatni egy sorozatot, amiben feladatokat kell csinálnunk. Eddig még nem forgattunk le sok részt, ezért most újra bele kell lendülnünk. Őszintén szólva, kíváncsi leszek, hogy milyen őrült feladatokat fogunk ma kapni. Persze nem csak a forgatás lesz a munkánk, hanem más is. Ezt a napot is táncpróbával fogjuk kezdeni, ami most kivételesen nem lesz olyan hosszú, csupán másfél órás. Mihelyt elkészültünk, beszálltunk a kisbuszba, és persze JiMin mellém ült. Észrevétlenül rátette egyik kezét a combomra, amitől halványan elmosolyodtam, és az arcom is kissé elvörösödött. Be kell valljam, már nagyon hiányzott, hogy ilyeneket csináljon. Minden apró érintése, a csókjai, és ő maga is. Mivel nem volt messze az ügynökség, ezért nem is aludhattam vissza. Pedig őszintén szólva, nagyon álmos voltam. Csak bambán néztem ki az ablakon, és figyeltem, ahogyan az emberek rohannak a munkahelyükre. Igazából mi is azt csináltuk, csak kocsival. Gondolkozásom közben oda is értünk, így amint mind a heten kiszálltunk, indulhattunk is az öltözőbe, hogy felvegyük a táncos ruháink. Már épp hogy letettem a táskám, és kezdtem volna öltözni, amikor valaki megfogta a kezem, és elkezdett maga után rángatni. Nem kellett sok idő hogy rájöjjek, ki az.
-JiMin! Hova sietsz ennyire? - Kíváncsiskodtam lihegve.
-Csak ide. - Állt meg egy eldugott résznél, majd nekilökött a falnak, hogy ne tudjak szabadulni. Megszólalni se volt időm, ugyanis egyik kezét az arcomra tette, míg a másikkal a pólómat feltűrve, derekamat kezdte cirógatni. Lassan rátapadt ajkaimra, és vadul csókolni kezdett. Fogalmam sincs miért, de tetszett ez az oldala is, ezért persze kérés nélkül viszonoztam ajkai mozgását. Ezután gyengéden az alsó ajkamba harapott, engedélyt kérve nyelvének. Beengedtem ízlelőszervét az enyém mellé, közben jólesően felsóhajtottam. Rég éreztem már finom csókját, így ez most nagyon jól esett. -Hiányoztál Tae. - Suttogta ajkaimra, mikor elszakadt tőlem.
-Nekem is te, JiMin. - Suttogtam én is, még félig lehunyt szemekkel, majd szorosan magamhoz öleltem. A kis romantikázásunk után viszont, kénytelenek voltunk visszamenni, és átöltözni. Pár perc múlva pedig már a táncteremben voltunk, és tanultuk az új koreográfiákat, amik az új albumunk zenéire készülnek. Ez az albumunk egy kicsit durvább lesz, főleg a videoklip. Az A.R.M.Y-k is tuti, hogy meg fognak lepődni. Szinte látszott rajtam, hogy nem igazán vagyok elememben, ugyanis rengeteg lépést elrontottam, és párszor meg is botlottam a saját lábamban, vagy máséban. De hát persze, nem is én lennék, ha nem történnének velem ilyen kis apróságok. Fél óra tánc után már kis híján kiköptük a tüdőnket, ezért megbeszéltük, hogy tartunk tíz perc szünetet. Amint leültem a táskám mellé, egyből elő is kotortam belőle a vizemet, és ittam. Az a pár korty visszaadta az eddig eltáncolt energiám, viszont a lábaim már így is fájtak. Hiába, a kórházban töltött napjaim alatt nem volt izomlázam, ezért már el is felejtettem, hogy milyen érzés. Ám a tíz perc is hamar elrepült, ezért folytatnunk kellett a próbát. Ezúttal jobb voltam, és kevesebbet is rontottam. A baj csak az volt, hogy ez alatt az egy óra alatt, teljesen kifáradtam. Miután végeztünk, mindannyian lezuhanyoztunk, aztán visszaöltöztünk az eredeti ruhánkba. Ezután indultunk is forgatni. Sorra jöttek a hülyébbnél-hülyébb feladatok, de aztán jött egy zavarba ejtő is. Az volt a feladat, hogy az a két ember, akik húzzák a koponyás kártyát, azoknak szájon kell egymást puszilniuk. Erősen imádkoztam, hogy ne én legyek az, akinek valamelyik másik tagot meg kell puszilnia. Első körben szerencsére HoSeok húzta a koponyás kártyát, és nem én. Ám aztán jött a második kör. Háromra mindannyian megfordítottuk a kártyáinkat, és mikor az enyémet megláttam, konkrétan sírni támadt kedvem. Ugyanis én voltam a másik, aki a koponyás kártyát húzta, ezért nekem kellett megpuszilnom J-Hope-ot. Kíváncsian ránéztem JiMin arcára, aki még csak akkor tudta meg, hogy a puszit egymás szájára kell adnunk. Láttam rajta hogy mérges, de muszáj volt lepleznie, és valljuk be, elég jól is csinálta. Gondolkozásomból az szakított ki, hogy a fiúk mondták, hogy álljunk fel egymással szemben, és ekkor vettem csak észre, hogy HoSeok-ot kirúzsozták. Mit ne mondjak varázslatosan festett. A szívem az majd' kiugrott a helyéről, és csak azt mondogattam magamba, hogy "Legyen már vége!". Megfogtuk egymás vállát, összeszorítottuk a szemeinket, majd pár perc tökölés után sikeresen
-JiMin! Mi a bajod? - Kérdeztem, mire ő szúrós tekintettel megfordult. Becsuktam gyorsan az ajtót, aztán újra ránéztem érdeklődve.
-Tudod te azt. - Mormogta.
-Ahjjj...Most komolyan azon az apró puszin vagy fennakadva? - Sóhajtottam.
-Igen! - Sziszegte dühösen. -Az a csók nekem járt volna. - Dörmögte. -Tudod te, hogy milyen rossz érzés volt látni? - Kérdezte felháborodottan.
-De JiMin, az Isten szerelmére, az csak egy feladat volt, amit meg kellett csinálnunk! - Fogtam a fejemet. -Nem tehetek arról, hogy voltam annyira szerencsétlen, hogy hozzám kerüljön az a rohadt kártya! - Dühöngtem már én is.
-Jó-jó, tudom. - Motyogott. -De akkor se volt jó végignézni... - Dünnyögött.
-Mert szerinted nekem jó volt megcsinálni? Nem. Mert HoSeok iránt nem is érzek semmit, csak irántad. - Mondtam el őszintén a véleményemet, majd odamentem hozzá az ágyhoz.
-Tudom. - Sóhajtotta, közben felült.
-Szeretlek JiMin! Tudom hogy követtem már el nem is egy hibát, de attól még az érzéseim nem változtak irántad. - Néztem őszintén a szemeibe, utána megfogtam kétoldalt az arcát, és megcsókoltam olyan szerelmesen, ahogy csak tudtam. Nem kellett várnom, hogy viszonozza gesztusomat. Rögtön visszacsókolt, még a nyelvemet is beengedte szájába. A pillangók ezerrel repdestek a gyomromban, ezzel is azt súgva nekem, hogy számomra igenis JiMin az igazi. Ő az egyetlen, aki képes bennem felébreszteni ezeket a pillangókat, és ő az, aki kiugrasztja a szívemet a helyéről. Hosszas csókunk után elszakadtunk egymástól, majd lefeküdtem mellé az ágyra, és szorosan hozzábújtam.
-Én is szeretlek TaeHyung. - Suttogta, mire szélesen elmosolyodtam, bár ő ezt nem látta, hiszen teljesen a nyakába voltam bújva. Boldogan hunytam le szemeimet, és észre se vettem, hogy elaludtam.
