Titkos szerelem(VMin): 35.rész - Végre

JiMin Pov.

A következő pár napban, nem csináltam mást, csak sírtam, reménykedtem és aludtam. Nem ettem és inni is alig ittam. Vártam, hogy TaeTae végre magához térjen. Rengeteget vártam, de mikor feltűnt, hogy a szempillái remegni kezdtek, egyből felpattantam, és közel hajoltam arcához. Pár perc múlva pedig, elkezdte nyitogatni a szemét is.
-TaeTae! - Mondtam ki nevét remegő hangon.
-J...JiMin? - Nyitotta ki teljesen a szemét. Egyből megöleltem ahogy csak tudtam, majd egy apró puszit nyomtam ajkaira. -Hol vagyok? - Kérdezte halkan, rekedtes hangon.
-A kórházban. - Motyogtam újabb könnycseppeket hullatva. -A mentősök hoztak ki a tűzből, és mielőtt még elhoztak volna, hazaértem. Megengedték hogy beszálljak melléd, ezért eljöttem veled ide. - Meséltem el neki a dolgokat.
-Sajnálom, én... - Sütötte le szemeit, közben sóhajtott egyet. -Szót kellett volna fogadnom. - Suttogta.
-A lényeg, hogy nincs bajod. - Simítottam arcára, majd megcsókoltam, amit viszonzott is. Istenem, annyira hiányzott már ez! Hosszú ideig el se engedtük egymás nyelvét, de aztán muszáj volt. -Ha tudnád, hogy mennyire hiányoztál, és hogy mennyire aggódtam érted...! - Suttogtam ajkaira.
-Te is nekem. - Suttogott ő is, aztán még egy kis puszit nyomott puha párnáimra. Hirtelen kopogásra lettünk figyelmesek, mire mindketten az ajtóra kaptuk tekintetünket. A fehér ajtó lassan kinyílt, majd belépett rajta az igazgató. Rögtön felpattantam, és mélyen meghajoltam előtte.
-Szervusztok, fiúk! Látom már TaeHyung is magához tért. - Mosolyodott el halványan. -JiMin! Kimennél egy kicsit, kérlek?! Beszélni szeretnék V-vel. - Nézett rám kérlelőn, mire én kérés nélkül ki is fáradtam. Ugyan kíváncsi voltam, hogy vajon mit szeretne neki mondani, de nem hallgatóztam. Majd...Ha Tae akarja, úgyis elmondja. Így csak vártam, és vártam. Azért remélem, nem fogják kirúgni őt! Mert oké, tényleg hibázott, de...Inkább adjanak neki valamilyen büntetést, vagy nem is tudom. Hahhh....Mindegy. Majd lesz, ami lesz. Miközben kint ültem, a banda is megérkezett.
-Na? Van már valami? - Érdeklődött aggódva JungKook.
-Igen, már magához tért. - Bólogattam.
-De...Akkor te miért ücsörögsz itt kint? Miért nem vagy bent ott vele? - Értetlenkedett YoonGi.
-Azért, mert most az igazgató úr van bent nála, és megkért, hogy jöjjek ki amíg ő beszél vele. - Magyarázkodtam, így már mindent értettek. Nem sokkal később pedig visszahívott minket a szobába az igazgató, és elmondta, hogy mi lesz párommal. Hála Istennek nem rúgja ki, és büntetést se kap. Egyszerűen csak elbeszélgetett vele, illetve megígértette Tae-vel, hogy legközelebb hallgasson az idősebbekre, és hogy teljesítsen jól a munkájában. Ez persze nem lesz nehéz neki, ugyanis TaeTae túl cuki, helyes és tehetséges ahhoz, hogy rosszul végezze a munkáját, azaz az idolságot. Miután végzett a mondandójával, elköszönt tőlünk, és elment. Én visszaültem szerelmem mellé, aki rögtön megfogta a kezemet.
-Istenem, most mondd meg...Hát nem édesek? - Áradozott HoSeok, miközben a mellette fapofával ácsorgó Suga-ra támaszkodott.
-De...Azok. - Dünnyögte YoonGi, közben próbálta lefejteni magáról J-Hope-ot. Párom is örült, amiért a többiek meglátogatták. Na meg Jin főztjének is, amit csak egy bocsánatkérés után fogadott el. Természetesen TaeHyung kért bocsánatot Jin-től, aki rögtön meg is bocsátott neki. Amint megláttam a kaját, rögtön elkezdtem szédülni. Végül én és szerelmem ettük meg az ételt. Vicces, és egyben nagyon is jó érzés volt, ahogyan etetett, és a számba helyezte a finom falatokat. Elmondhatatlanul örültem, hogy TaeTae végre felkelt a kómából. Végre újra érezhettem finom csókját, és hallhattam hangját. Be kell valljam, nagyon hiányzott, hiába voltam itt mellette. El se tudnám képzelni mi lenne, ha meghalna. Valószínűleg én is meghalnék, ugyanis nem tudok nélküle élni. Jó, lehet hogy ez most nyálasan hangzott, de nem tehetek róla. Ez az igazság.

Titkos szerelem(VMin): 34.rész - Miért?!

JiMin Pov.

Éppen az első szünetem vette kezdetét a hosszú, fárasztó edzésem közben, amikor hirtelen megszólalt a telefonom. Kíváncsian vettem elő a táskámból, és néztem meg, hogy ki kereshet. JungKookie volt az, ami még jobban meglepett. Mit akarhat? Talán otthon felejtettem valamit?
-Igen? - Szóltam bele a készülékbe, amint megnyomtam a zöld gombot.
-JiMin! Baj van! - Mondta sírva, mire bennem megállt az ütő.
-Mi?! Mi történt? - Kérdeztem azonnal, de szerencsétlen annyira sokkolt volt, hogy nem igazán tudott normálisan beszélni.
-Tűz van! TaeHyung elájult. Nem tudom eloltani. Segíts! - Beszélt össze-vissza.
-Hogy mi? Na jó, Kook, nyugodj meg, és beszélj érthetően! - Próbáltam nyugodt maradni, ami többé-kevésbé sikerült.
-Ahhh....TaeHyung sütit akart nekem sütni, de az odaégett, és mikor ki akarta szedni, rosszul csinálta, ezért tűz ütött ki. Nem sikerült eloltania, én pedig nem tudtam neki segíteni. Túl sok a füst, ezért ő már a földön hever eszméletlenül. - Mesélte el az egész történetet, és hangján hallottam, hogy sír.
-Istenem! - Estem kétségbe. -És mentőt vagy tűzoltót már hívtál? - Tettem fel kérdésemet.
-Igen, mert megkért rá. - Szipogta.
-Jó, nyugodj meg! Szólok a többieknek, addig meg fogadj szót a mentőknek meg a tűzoltóknak! Nemsokára ott leszünk mi is. - Mondtam, aztán már bontottuk is a vonalat. Rémülten, a könnyeimmel küszködve hívtam fel Rap Monster-t, aki bár rohadtul nem örült a dolognak, de természetesen segített. Odamentem hozzájuk a próbaterembe, majd együtt indultunk haza. Útközben Nam felhívta az igazgatót és a menedzsert, akik szintén nem repestek az örömtől. Mire hazaértünk, addigra a tüzet sikerült eloltani, és szerelmemet is betolták a mentős kocsiba.
-Maga egy hozzátartozója? - Nézett rám az egyik mentős.
-Igen. A párja vagyok. - Mondtam határozottan, kissé remegő hangon az előtörni készülő sírás miatt. Ebben a pillanatban nem érdekelt, hogy lelepleződök e vagy sem. Csak TaeTae-vel akartam lenni.
-Szálljon be. - Mutatott fejével a kocsiba, nekem pedig nem is kellett több. Szóltam a fiúknak, akik megértettek, ezért beszálltam párom mellé. Láttam rajta, hogy nagyon nincs jól. Arca kissé koszos volt, néhány helyen pedig égési sérülései voltak. Nem bírtam tovább...A látványra könnyeim potyogni kezdtek, és halk zokogásba kezdtem. Egyik kezét megfogtam, nem eresztettem. Mellette akartam lenni. A mentősök meg tudtak állapítani pár dolgot, például, hogy kómában van, illetve hogy az égései sem olyan súlyosak, meg lehet őket gyógyítani. Szerencsére tehát, nem lett túl komoly baja. Viszont azt nem tudták megállapítani, hogy mikor fog felébredni. Egész hamar odaértünk a kórházhoz, ahol azonban nem mehettem be a szobába, ahol kivizsgálták őt. Teljesen kikészülve, folyamatosan hullatva a könnyeimet ültem a szoba előtt, és vártam, hogy mikor nyílik az a rohadt ajtó. Ahjjj...Miért pont Tae? Miért? Remélem minél hamarabb rendbe fog jönni, mert nem akarom őt így látni. Sok ideig kellett várakoznom, minek következtében már szinte a hajamat téptem. Tiszta ideg voltam, aggódtam is, és ki is voltam készülve. Hirtelen megéreztem egy kezet a vállamon, mire felnéztem. Jin volt az, körülötte a fiúkkal, és...A menedzserrel meg az igazgatóval.
-Mondtak már valamit? - Kérdezte az igazgató.
-Nem...Még semmit. - Mondtam halkan, majd újra sírni kezdtem.
-Nem lesz baj. TaeHyung erős fiú, fel fog épülni. - Biztatott NamJoon. Jól esett, amiért vigasztaltak, de ettől függetlenül továbbra is meg voltam ijedve. Nem sokkal később, végre nyílt az ajtó, és kijött rajta az orvos. Bejelentette, hogy szerelmemnek mi a baja, amik szinte ugyan azok, mint amiket a mentősök is mondtak. Ám azt is meg tudták mondani, hogy körülbelül két-három nap, és magához tér. Soknak tartottam ezt az időt, de sajna nem tudtam mit tenni ellene, csupán vártam. Amint beengedtek minket, én voltam az első, aki bement hozzá. Rögtön az ágyához mentem, és ismét sírva, a mellkasára borultam. Pár kezet továbbra is éreztem a hátamon, ahogy simogattak, de akárhogyan is próbáltak nyugtatni, nem sikerült. Mivel azonban a többieknek dolga volt, ezért az igazgató kedvezett nekünk annyival, hogy egy ideig szüneteltetik majd a bandát. Hálásak voltunk érte, bár én akkor lettem volna még hálásabb, ha párom ébren lett volna. Hamarosan az igazgató és a menedzser elmentek, míg a többiek kimentek, engem pedig kettesben hagytak TaeTae-vel. Nem bírtam tovább, remegve, könnyeimet hullajtva hajoltam arcához, és nyomtam ajkaira egy apró csókot. Sokat sírtam, ezért már a fejem is majd' szétrobbant. De eszem ágában se volt elmozdulni párom mellől. Ott ültem mellette, közben egyik kezemmel megfogtam az övét, és összekulcsoltam ujjainkat. Végül pár perccel később, elnyomott az álom is.

Ikrek átka(YoonMin): 10.rész - A buli

Suga Pov.

A hét maradék napjában, minden délutánomat JiMin-nél töltöttem, hogy csináljuk a videóinkat. Az biztos, hogy sok hülyeségen keresztül mentünk, mivel Kook minden baromságot kitalált. Amikor azt játszotta, hogy már négy éves, a "játékbeli" szülinapjára egy rózsaszín egyszarvút kért, és mivel mi jó nevelő szülők akartunk lenni szerelmemmel, ezért persze megvettük neki azt a szart. Aztán emellett még eljátszotta a részeg tinédzsert is, ami szörnyű, de egyben rohadt vicces is volt. Esett és felkelt, hülyeségeket beszélt, meg...Ilyesmik. Mindegy is, mert szerencsére túléltük a hetet, és a házi feladatunk is jól sikerült, amiért meg is kaptuk az ötöst. Anyámékat pedig sikerült rábeszélnem, hogy a hétvégét hadd töltsem JiMin-nél. Nem is tudom miért, de izgultam. Egész nap készülődtem, mígnem eljött értem, és együtt mentünk át hozzájuk.
-Mi a baj? - Nézett rám kétségbeesetten.
-M...Miért? - Dadogtam.
-Azért, mert remeg a kezed. Történt valami? - Mondta, még mindig a szemeimbe nézve.
-Jaaaa....Nem, csak....Izgulok. - Nyögtem ki nagy nehezen.
-De miért? - Kuncogott.
-Hát ez az, hogy én se tudom. - Nevettem. Egy kis séta után, meg is érkeztünk házukhoz. Mihelyt levetkőztünk, a szobájába letettem cuccaimat. Már pont kérdezett volna tőlem valamit, amikor a telefonja hirtelen megszólalt. JungKook volt az, és buliba hívott minket. Nagy nehezen, de beleegyeztünk, hogy este elmegyünk a bandával bulizni. Miután lerakta a telefont, lementünk enni. Még mindig furcsa, hogy lassan már egy hete együtt vagyunk. Amíg én ültem az asztalnál, addig a két iker csinált kaját. Annyira furcsa volt őket így látnom...Látszott rajtuk, hogy szeretik egymást. Azért valljuk be, nem mindegyik testvérpár szereti a másikat. De ők mégis másak. Ugyanolyan ruhákba öltöznek, és kihasználják, hogy hasonlítanak. Gondolkozásom közben készen is lettek, ezért szerelemem elém rakta az adagomat, és leült mellém, míg Tae velünk szembe foglalt helyet. -Egyébként...Titeket nem zavar, hogy mindig ugyanúgy öltözködtök? - Néztem rájuk kíváncsian.
-Nem. Miért? Téged igen? - Rázták meg fejüket.
-Ja, nem. Csak gondoltam megkérdezem, mert nem mindegyik ikerpár szeret egyformán öltözni. - Magyarázkodtam, mire ők elmosolyodtak.
-Minket nem zavar, sőt! Mostanában ha elmegyünk ruhákat vásárolni, akkor mindig ugyan olyat nézünk. - Kuncogott TaeHyung, közben JiMin helyeslően bólogatott. Pár perc múlva megettük az ennivalóinkat, aztán kitaláltuk, hogy nézzünk filmet. Amint JiMin leült a kanapéjukra, én beleültem az ölébe. Háttal voltam neki, így csak a nyakamat és a vállamat tudta csókolgatni. Eközben öccse kiválasztott egy filmet, amit aztán el is indított. Kényelmesen elhelyezkedtünk, majd nézni kezdtük. Azonban nekem valamiért sehogy se volt kényelmes, ezért össze-vissza fészkelődtem párom ölében. Az egyik mozdulatomnál azonban, JiMin hirtelen rászorított a combomra, mire rögtön ránéztem. Szemeit lehunyta, ajkait pedig összeszorította.
-Mi az? - Néztem rá kíváncsian.
-S...Semmi. - Motyogta. Vissza fordítottam tekintetemet a képernyőre, viszont egyik szemem sarkából még így is láttam, ahogyan TaeHyung azt mutogatta vigyorogva bátyjának, hogy feláll a farka. Hogy mi? JiMin-nek....Úristen! Akkor ezért szorított rá annyira a lábamra. Mert addig-addig fészkelődtem, amíg...Fel nem izgattam. Na jól van, Min Yoon Gi, ezt jól megcsináltad szegény párodnak. Mihelyt vége lett a filmnek, el is kezdhettünk készülődni a buliba. Én csak egy laza, fekete farmert vettem fel, egy szintén fekete pólóval. Betettem a fülembe pár fülbevalót, aztán befújtam magam a kedvenc parfümömmel. Hirtelen megéreztem két kezet a derekamon, majd egy lágy csókot a nyakamon. Halkan sóhajtottam, közben elmosolyodtam.
-Kész is vagy? - Kérdeztem JiMin-t.
-Igen. - Motyogta. -Finom illatod van. És...Csábító is. - Suttogott erotikus hangon a fülembe, amibe aztán gyengéden bele is harapott.
-Elhiszem. De mennünk kellh. - Sóhajtottam. Még egy kicsit romantikáztunk, majd sikeresen elindultunk hárman a buliba. Már út közben is összefutottunk pár talaj részeg emberkével, akiknek a többsége az árokból próbált kimászni, valaki pedig közelebbről is megismerkedett vagy egy villanyoszloppal, vagy egy táblával. Pár utca után meg is érkeztünk a bulizó helyre, amiből durván hangosan szólt a zene.
-Az ott nem Kook? - Üvöltött JiMin, rámutatva a fiúra.
-Ennyire lerészegedett volna? - Döbbentem le. JungKook konkrétan alig tudott megállni a lábán, és minden lányt aki mellett elment, lesmárolt. -Ebből még baj lesz... - Mondtam aggódón. Amint észrevettük, hogy J-Hope hevesen integetett, egyből odamentünk hozzájuk.
-Már nektek is rendeltünk piát. - Vigyorgott. Látszott rajtuk is, hogy már kezdenek jól lenni.
-Láttátok JungKookie-t? - Kérdezte hangosan Jin.
-Jah...Durván be van rúgva. - Nevetett Tae.
-Nem csodálom, mert eddig ő vedelt a legtöbbet. - Röhögött NamJoon is. Mihelyt helyet foglaltunk, mi is megittuk a nekünk rendelt italokat. Én azonban nem akartam lerészegedni, és ahogy elnéztem, JiMin se. A többiek viszont sorra döntötték le a különböző erősségű piákat. Jin elég hamar felszedett magának egy csajt, aki aztán el is rángatta magával barátunkat. Egyszer csak feltűnt, hogy szerelmem a combomat kezdte simogatni. Én erre csak a vállára döntöttem a fejemet, mire ő kuncogva nyomott egy csókot a számra.
-Tényleg JiMin... - Kezdett bele HoSeok a mondandójába, de csuklása félbeszakította. -Hemperegtetek már? - Tette fel végül kérdését, minek hallatán teljesen elvörösödtem.
-Nem, még nem. - Rázta a fejét párom.
-Akkor szerintem ideje lenne, mert ahogy észrevettem, a kis JiMin már nem igazán bír magával. - Vigyorodott el perverzen, mire már szerelmem is elpirult.
-T...Te ezt honnan veszed? - Makogta JiMin.
-Onnan, hogy ki van dudorodva a gatyád. - Röhögött, miközben a mellettem ülő lenézett a gatyájára, és én is. Igaza volt J-Hope-nak, szegénykém tényleg fel volt izgulva.
-Ahjjj.... - Mormogta, majd lehúzta a pólóját, amennyire csak tudta. Nem is tudom miért, de a szívem hirtelen még gyorsabb tempóban kezdett verni, ahogyan elképzeltem, hogy JiMin felettem ágaskodik, és...Ahhh....De miért is gondolok ilyenekre? Fogalmam sincs.

JiMin&JungKook - A szerelemhez egy érintés is elég

JiMin Pov.

Fáj...Fáj a tudat, hogy bármit csinálok, bárhogyan is próbálom felhívni magamra a figyelmét, egyszerűen....Levegőnek néz. Pedig ha tudná, hogy milyen furcsa, mégis fantasztikus érzések keringenek bennem, azóta a bizonyos nap óta. Hogy mennyire szeretem, és mennyire beleestem. Hogy kiről beszélek? JungKook-ról, avagy a BTS legfiatalabb tagjáról. Ő az, aki nagyjából két hónappal ezelőtt dobogtatta meg elég rendesen a szívemet. De mostanában olyan érzésem van, mintha kerülne. Ez pedig bosszant. Többet van TaeHyung-al, vagy a többiekkel, míg velem alig. Az utóbbi napokban már én is csak levegőnek nézem őt, azaz hogy próbálom. A baj csak az, hogy még így is én jövök ki szarul a dologból, mert őt nem igazán hatja meg, ha én nem szólok hozzá. Ezért úgy döntöttem, hogy betelt a pohár. A banda most úgyis kapott pár nap szabadságot, minek hallatára én fogtam magam, és bezárkóztam a szobámba. Rap Monster azonban hamar észrevette, hogy velem valami nem oké. Bekopogott az ajtómon, én pedig kénytelen voltam beengedni. Természetesen nem kellett sokáig faggatnia, hamar elmondtam neki, hogy valójában mi nyomja a lelkemet. Ezek hallatára pedig elhatározta, hogy engem és Kookie-t itthon hagynak kettesben, ők pedig elmennek valahova. Hiába is ellenkeztem, semmi értelme nem volt, ezért inkább beletörődtem a dolgokba. Rögtön szólt is a többieknek, akik nagyon örültek a dolognak. Míg ők készülődtek, addig én azon gondolkoztam, hogy vajon mit mondjak JungKook-nak? És hogy mondjam el neki, hogy szeretem? Kérdések hadai száguldoztak fejemben, de egyikre se találtam választ, ami megint csak zavart. Lassan egyedül maradtunk, viszont hiába próbáltam hozzá közeledni, ő így is lerázott. Úgy döntöttem, hogy most már elég. Kivertem a hisztit.
-Jeon Jeong Guk, a rohadt életbe már! Mi a faszomért távolodsz tőlem ennyire? Mi bajod van velem? - Kezdtem el üvöltözni idegesen, amin meg is lepődött.
-J...JiMin, ezt...Nem mondhatom el. - Motyogta lesütött szemekkel.
-Mit? Azt hogy utálsz? - Kérdeztem még mindig dühösen.
-Nem utállak! - Válaszolt már ő is mérgesen.
-Akkor miért kerülsz állandóan? - Tettem fel újra kérdésemet, közben már könnyeim is folyni kezdtek.
-Ji...JiMin?...  - Nézett rám meglepetten, majd odajött hozzám.
-Elegem van, érted? Szar érzés azt látnom, hogy konkrétan én vagyok az egyetlen, akit levegőnek nézel. Mindenkivel tök jól elvagy, velem meg alig beszélsz. - Adtam ki magamból a gőzt, ám könnyeim továbbra is folytak. Sajnálkozva rám nézett, majd elkezdte letörölni a sós cseppeket az arcomról. -Miért...Miért csinálod ezt? - Néztem rá szomorúan, és kezét is megfogtam.
-Azért, mert....Szeretlek JiMin! - Mondta, amin kissé meglepődtem, de nem hagytam hogy mást mondjon. Rögtön rátapadtam ajkaira, majd egy gyengéd, szerelmes csókba hívtam őt. Nem is kellett sokat várnom, hogy viszonozza ajkaim mozgását. Mikor pedig nyelve is hozzáért az enyémhez, szívem őrült dobogásba kezdett. Kezeim lecsúsztak derekára, így még közelebb húztam magamhoz, míg ő a nyakamba karolt. Percekig csak faltuk egymást, élveztük ezeket a csodálatos perceket. Olyan volt, mintha megállt volna körülöttünk a világ. Azonban a levegőhiány miatt kénytelenek voltunk elválni egymástól, de kezeink maradtak ugyanott.
-Én is szeretlek JungKook! Ezért zavart, hogy kerültél. - Néztem a szemeibe.
-Ha tudtam volna, hogy így fogod fogadni, akkor csak melletted lettem volna. - Motyogta, mire én elmosolyodtam. -Egyébként...Hogyhogy te is belém szerettél? - Kíváncsiskodott, mire én kuncogva nyomtam a szájára egy csókot.
-Tudod Kookie...A szerelemhez egy érintés is elég. - Vigyorogtam, aztán egy újabb csókcsatát kezdtünk vívni.

Ikrek átka(YoonMin): 9.rész - Most ez komoly?

Suga Pov.

Miután végignéztük a filmet, JiMin eldöntötte, hogy elmegy velem fürdeni. Persze én egyből paradicsom vörössé váltam a gondolat hallatára, de hát...Nem tudtam mit tenni. Nem szerettem volna megbántani őt, ezért folyamatosan a padlót bámulva mentem utána a fürdőbe.
-Na mi az? Szégyenlős vagy? Pedig én is fiú vagyok. - Kuncogott.
-T...Tudom. - Motyogtam, majd erőt véve magamon, elkezdtem levenni magamról a ruháimat. Mire én készen lettem, addigra JiMin már a zuhanykabinban állt. Bemásztam hozzá, a zuhogó cseppek alá. Széles mosollyal az arcán átkarolta derekamat, közben nyomott egy puszit a számra.
-Nagyon örülök, hogy ugyanazt érzed, mint én. - Suttogta fülembe, mibe beleremegtem.
-Én is. Szeretlek! - Suttogtam alig hallhatóan, miközben a nyakába fúrtam arcomat. Azonban nem sokáig ácsorogtunk így, ugyanis nem akartuk, hogy nagy legyen szegénykék vízszámlája. Pár perc alatt megmosakodtunk, majd kiszálltunk megtörölközni. Kezembe adta az ő egyik pizsamáját, amin éreztem finom illatát. Ahh...Lehet hogy nyálasan hangzik, de ez lesz a kedvenc pizsim. Miután készen lettünk, bementünk a szobájukba, ahol JiMin azon kezdett el tanakodni, hogy vajon az öccse hol fog aludni. Végül mikor Tae is megérkezett a szobájukba, kérés nélkül kijelentette nekünk, hogy lent alszik a nappaliban, csak azért, hogy mi együtt aludhassunk. Nagyon hálásak voltunk neki, és én legalább ötször meg is köszöntem neki. Ezután párommal befeküdtünk az ágyba, majd egy rövidke csók után, a mellkasának bújva elaludtam. Furcsa volt egy másik ember mellett aludni, de nagyon jó volt. Minden egyes légzésemnél beszívtam kellemes, nyugtató illatát, miközben meleg, biztonságot nyújtó teste az enyémhez simult. Úgy éreztem, JiMin mellett soha nem fogok tudni rosszat álmodni. A baj csak az volt, hogy a reggel is hamar elérkezett, nekünk pedig mennünk kellett suliba. Mivel nem volt időm hazamenni, ezért se új ruhát, se új tankönyveket vagy füzeteket nem tudtam eltenni. A tanárok örülni fognak nekem, de nem érdekel. Alig húsz perc alatt mind a hárman elkészültünk, így indultunk is az őrültek házába. Azaz suliba. Pár lépés után JiMin megfogta a kezemet, és összekulcsolta ujjainkat. Meglepődve néztem hol rá, hol kezeinkre.
-Nem zavar, hogy mások is látnak? - Kérdeztem kissé ijedten.
-Miért zavarna? Engem nem érdekel más véleménye. Bárhogyan fel mernélek vállalni, mert szeretlek. Akár még az egész világnak ki is kürtölném, hogy együtt vagyunk. - Mondta bókjai hadát, őszinte mosollyal a szemeimbe nézve. Ezek hallatára a szívem hatalmasat dobbant, a sírógörcs pedig kerülgetett. Szívem szerint zokogva a karjaiba borultam volna, és csak azt ismételgettem volna, hogy "Szeretlek JiMin!". Soha nem mondott még nekem senki ilyen szépet, éppen ezért is esett annyira jól. TaeHyung nem szólt semmit, csak szélesen mosolygott. Szerelmem beszéde után már engem se érdekelt, hogy mások mit fognak gondolni. A fiúk szerintem úgyis el fognak minket fogadni, főleg ha tényleg mindenben támogatják JiMin-t, a barátjukat. Egy kis séta után meg is érkeztünk a suliba, ahol mindenki meglepődve nézett meg minket, ahogy kézen fogva sétáltunk. Valakiknek tisztán látszott az undor az arcukon, valakik viszont sikongatva ugráltak. Az utóbbiak természetesen lányok voltak. A termünkben összefutottunk a bandával is, akik meglepődve néztek ránk.
-Ez az, amire gondolok? - Mutatott kezeinkre Nam, mire én és JiMin egyszerre kezdtünk bólogatni.
-Jujj, de cukik! Gratulálunk! - Örvendezett Jin, majd rögtön a nyakunkba ugrott. A legidősebb példáját követték a többiek is, így mindenki gratulált nekünk, és megöleltek. Furcsa, de jó érzés volt.
-Tudtam én, hogy majd a feladat közben összejöttök. - Mondta büszkén HoSeok. -Egyébként ideje volt, mert JiMin már annyit nyavalygott, hogy mennyire szerelmes beléd, és a többi. - Magyarázkodott, mire én meglepve néztem rá páromra, aki teljesen vörös arccal, és gyilkos szemekkel nézte barátját. Visszaszólni azonban nem tudott, ugyanis becsengettek. JiMin-el elengedtük egymást, aztán leültünk a helyünkre. Az órák unalmasan teltek, de szerencsére gyorsan. Amint kicsengettek az egyik olyan óráról, amin külön vagyok JiMin-től, rögtön mentem is megkeresni őt. Nem is kellett sokáig keresnem, hiszen ő volt az első, aki kilépett a teremből. Mosolyogva, széttárt karokkal mentem felé, ám ő csak meglepetten nézett rám.
-YoonGi, én még mindig TaeHyung vagyok! JiMin még nem jött ki, szóval várj még egy kicsit. - Állított meg párom testvére, mielőtt még megint lesmároltam volna. Ez olyan gáz...
-Rendben, és bocsi! - Kértem tőle bocsánatot, mire ő csak mosolyogva megrázta a fejét. És igaza is lett, ugyanis pár másodperccel később szerelmem is kiért. -Most már jó lenne, ha elmondanád, hogy miről tudlak titeket megkülönböztetni, mert megint majdnem lesmároltam szegény öcsédet. - Motyogtam zavartan, mire ő kuncogni kezdett.
-Szegény öcskös... - Sóhajtotta nevetve. -Akkor majd figyeld meg, hogyha én mosolygok vagy nevetek, akkor az orrom szélesebb lesz. Ja, és Tae mosolya másképp néz ki, mint az enyém. - Mondott pár dolgot, és igaza is volt. Így már tényleg könnyebb volt megismernem őket, aminek kifejezetten örültem. A mai nap szokatlanul gyorsan letelt, de nem is volt baj. Megint négyen mentünk haza, hogy egy újabb videót csináljunk a házi feladatból.
-Na srácok, mi lenne, ha ebben a videóban fogadnátok örökbe? - Nézett ránk kíváncsian JungKook, mi pedig bele is egyeztünk. Megbeszéltük, hogy mi hogyan lesz, aztán elkezdtünk videózni. Úgy tettük párommal, mintha megbeszélnénk a gyerek témát. Nem telt olyan sok időbe, csupán negyed órába.
-Akkor most egy babakocsit kell valahonnan szereznünk, amibe Kookie bele tud mászni. - Mondtam ki gondolatomat, aminek a fiatalabb nem igazán örült.
-Hogy mi? Bele se férek már egyikbe se. - Hüledezett.
-Majd beletuszkollak. - Kuncogtam. Bár Kook nem örült az ötletnek, de JiMin mégis tudott szerezni egy babakocsit, ami azért nagy volt. Mielőtt még TaeTae indította volna a videót, én és JiMin megpróbáltuk beletenni a fiatalabbat, aki elég nehézkesen fért bele a babakocsiba.
-Ahhh...Siessetek, mert ez rohadt kényelmetlen. - Mormogta szenvedőn JungKook. Szerencsétlen teljesen össze volt passzírozva. A lábai két oldalt lelógtak, a kezeit pedig mellkasán fonta össze, hiszen így is alig fért el.
-JiMin! Van még pár baba cuccotok? - Érdeklődtem.
-Attól függ, mikre gondolsz. - Vigyorgott.
-Mondjuk cumi, játék meg az ilyenek. - Soroltam fel pár dolgot.
-Cumi?! - Sokkolt le JungKook. -YoonGi, ezt ugye te se gondoltad komolyan? Nem fogok cumizni! - Tiltakozott, mire én a szemeimet forgatva behajoltam hozzá a babakocsiba.
-Idefigyelj, Kook! Azért kell az a nyomorult cumi, hogy jobb legyen a szerep, mivel a kisbabák cumiznak. - Magyarázkodtam. Nem szólt semmit, de láttam rajta, hogy egyáltalán nem örült a terveimnek. Végül azonban folytathattuk a videózást, amiben eljátszottuk, ahogyan a kicsi JungKookie-t hazavisszük. Mikor beléptünk az ajtón, a legfiatalabb úgy tett, mintha sírna.
-Miért sír? - Kérdezte JiMin, mire én elővettem egyik zsebemből a cumit.
-Biztosan kell neki a cumi. - Mondtam, majd bele is nyomtam a szájába. -Jól van kicsim, itthon vagyunk már. - Gagyogtam neki, és láttam JiMin-en, hogy alig bírja visszatartani a röhögését. -Hú fiam, jó súlyban vagy! - Motyogtam, miközben kivettem Kook-ot a kocsiból, és nagy nehezen az ölembe vettem. Azért meg kell hagyni, nem valami könnyű ez a gyerek. Kis híján megszakadtam, mire sikerült kiszedtem a babakocsiból. Ezután úgy csináltunk, mintha kicserélnénk a pelenkáját. Na igen...Szerintem a mi videóink lesznek a legröhejesebbek.

Titkos szerelem(VMin): 33.rész - Tűz

V Pov.

Rossz volt néznem, ahogy JiMin enyelgett azzal a csajjal, miközben a kamera meg vette őket. Jó, persze...Tudom, hogy nem önszántából csinálta, de akkor is! Éppen ezért, alig vártam, hogy leteljen a forgatás, és mehessünk végre haza. A holnapi nap úgyis csak délután kell bejönnöm dolgozni, akkor is csak a tánc miatt. JiMin-nek viszont több munkája van, sajnos. Mondjuk a többieknek is, leszámítva még JungKookie-t. Na mindegy, Kook-al úgyis elleszünk. Hosszas gondolkozásomból a rendező szakított ki azzal, hogy bejelentette a forgatás végét. Megköszöntük a munkát, aztán indultunk haza. Hála Istennek, hogy mára végeztünk. Bár sok idő volt a hazafelé tartó út, ezért el is aludtam szerelmem vállán. Viszont nem sokat aludtam, talán csak húsz percet. Lassan megérkeztünk, és JiMin is felkeltett. Kimásztunk a járműből, majd bementünk a házba. Furcsa, de nagyon álmos voltam, pedig alig csináltam valamit. Nem is ettem vagy ittam, inkább elmentem egy gyors zuhanyra, aztán bevetődtem az ágyba. Szerencsémre eszembe jutott még a fürdés előtt a pizsama, ezért bevittem magammal a fürdőszobába, és felvettem miután megtörölköztem. Mihelyt testem találkozott a puha takaróval, úgy ahogy voltam, elaludtam. Később ugyan éreztem, ahogyan JiMin ide-oda lökdösött, de nem izgatott, aludtam tovább. Senki se tudott kiüldözni édes álmaimból, bárhogyan is próbálkoztak. Reggel az ébresztőnkre viszont már felkeltem, majd egy nagyot nyújtózkodtam. JiMin-nek sajnos mennie kellett, ezért csak néztem, ahogyan készülődött.
-Ugye most nem lánnyal fogsz dolgozni? - Kérdeztem durcásan. Persze erre ő csak felnevetett, és visszajött hozzám az ágyhoz. Lehajolt, aztán egy lágy csókot adott puha párnáimra.
-Ne izgulj, ma nem fogok lányok mellett lenni! Csak táncolnom és edzenem kell, hogy ne tűnjenek el az izmaim, na meg hogy tartsam az alakom. - Magyarázkodott széles mosollyal az arcán. Én erre csak bólintottam egyet, utána követtem őt a konyhába, ahol Jin és JungKook is ott voltak. Jin kioktatott minket, hogy mit hol találunk, és ha bármi van, hívjuk őket.
-TaeHyung, ez leginkább rád vonatkozik! - Figyelmeztetett, mire én kissé unottan, de azért figyelmesen néztem rá. -Ne főzz, és ne süss! Az egyetlen elektromos dolog amit használhatsz a konyhában a hűtőn kívül, az a mikró, semmi más! A tűzhelyet békén hagyod, ahogyan JungKookie is! Világos? - Szabta ki a feltételeket, mintha tíz évesek lettünk volna.
-Igen, Hyung! - Válaszoltunk egyszerre.
-Rendben, akkor mi megyünk is. - Mosolyodott el kedvesen Jin, de tekintetében lehetett látni az aggodalmat.
-Vigyázz magadra, és Kook-ra is. Majd a próbateremben találkozunk. - Jött oda hozzám JiMin, hogy elköszönjön.
-Oké, nyugodjatok meg, nem lesz semmi baj! - Sóhajtottam. -Te pedig ne hajszold túl magad. - Csaptam meg kicsit a mellkasát, aztán egy búcsúcsók után egyedül is hagytak minket. Mivel a kis maknae játszani akart, ezért kimentünk a nappaliba, és Play Station-ni kezdtünk. Túl jó játékos volt már, ezért mindig vesztettem ellene, akármit is játszottunk. Végül egy óra játék után megéheztünk, így a konyhába vettük irányunkat. Leültettem őt az asztalhoz, majd nekiálltam szendvicseket csinálni, mivel mást nem tudtam.
-Tae... - Szólított meg hirtelen Kookie.
-Hm? - Néztem rá kíváncsian.
-Te nem ennél egy kis sütit? - Tette fel kérdését, amit megmosolyogtam.
-De. Süssek? - Vigyorogtam magabiztosan.
-Ne! Nem szabad. Jin megtiltotta. - Mondta kétségbeesetten. Én erre csak megrántottam a vállamat, majd miután megcsináltam az ő szendvicsét, elkezdtem összeütni egy sütit, aminek tudtam is a receptjét. Nem értem, hogy Jin is miért aggódik állandóan annyira...Könyörgöm, már lassan felnőtt vagyok! Csak nem vagyok annyira balfasz, hogy felgyújtsak egy házat. Le se szarva Hyung-om szabályait, meggyújtottam a a sütőben a tüzet, hogy bemelegedjen, mire belerakom a tepsit. Amint ezzel kész lettem, a még folyós tésztát kör alakúra formázgattam, majd beleraktam őket a kivajazott tepsibe. Eközben a sütő is kellőképpen meleg lett, így óvatosan betettem a sütit. Amint ezzel is végeztem, befejeztem a saját szendvicsemet, amit aztán meg is ettem. Láttam JungKook-on, hogy aggódik, de hát ő akart sütit. És mivel én a Hyung-ja vagyok, teljesítenem kell a kívánságait. Jó igaz, hogy mellette szabályt is szegtem, de...Majd kimagyarázom. Miután én is elfogyasztottam a kajámat, visszamentünk játszani. Még volt négy óránk, amit itthon tölthettünk, úgy hogy nem kellett sietnünk semmivel. Teljesen belebonyolódtunk a játékba, ezért a süti idejének mérése is kiment a fejemből.
-Mi ez a büdös, égett szag? Érzed? - Kérdezte Kookie, miközben arca elfintorodott.
-Igen. - Bólintottam, majd eszembe is jutott, hogy mi ilyen büdös. -Baszki, a sütim! - Pattantam fel, és már futottam is a sütőhöz, amiből már konkrétan szivárgott a fekete, fullasztó füst. Alkarommal eltakartam az orromat, és kinyitottam a sütőt. A konyhapultról lekaptam egy rongyot, aztán megpróbáltam kivenni a már szénné égett süteményeket. Igen ám, csak hogy azt nem vettem észre, hogy a rongy másik vége meg belelógott a még égő tűzbe. Viszont nem kellett sok idő, hogy feltűnjön. Ijedten dobtam ki a kezemből, a földre.
-TaeHyung, rossz helyre dobtad! - Kiáltott fel rémülten JungKook, mire én is megnéztem, hogy hol ért földet a lángoló anyag. A kis Maknae-nak igaza volt, ugyanis tényleg nem jó helyen landolt az anyag. Egy rakat zsinórra érkezett, amik aztán szintén elkezdtek égni.
-Az Istenit! - Mormogtam. -Jól van, nyugodj meg Kook! Mindjárt eloltom vízzel. - Próbáltam megnyugtatni őt, de nem igazán jött össze.
-Ne Tae! A vizet nem szabad... - Próbált meg figyelmeztetni egy helytelen dologra, ám én nem hallgattam rá. Ráöntöttem egy nagyobb bögrényi vizet a tűzre, de ahelyett hogy elaludt volna, még nagyobb lett. -Ráönteni a kábelekre. - Fejezte be mondatát. Idegesen a hajamba túrtam, aztán megkértem JungKook-ot, hogy hívjon tűzoltókat, de mintha meg se hallotta volna. A srác teljesen lesokkolt, és csak a lángoló tüzet nézte.
-Kook! Kookie! JUNGKOOK! - Szólongattam, de mivel nem figyelt, kénytelen voltam üvölteni. -Menj ki innen, mielőtt még megsérülsz! - Parancsoltam rá erélyesen. Nem mozdult, csak sokkoltan nézett rám. -Menj már! - Kiabáltam rá, hiszen már én is meg voltam ijedve. Ott álltam, az egyre jobban növekedő tűz előtt, teljesen tanácstalanul. Vizet már nem akartam rá önteni, mivel tudtam hogy nem lesz jobb eredménye. Ezért inkább levettem magamról a pólómat, és azzal kezdtem el csapkodni. Csakhogy ez sem vált be. A tűz már majdnem a konyha felét körbevette, a pólóm tönkrement, én pedig egyre jobban izzadtam, na meg rendesen köhögtem is a füsttől. Akármit is csináltam, semmit nem ért. Viszont elmenekülni meg nem akartam, különben oda lett volna mindennek. Egyre jobban átkoztam magam, amiért nem hallgattam Jin szavára. Tényleg úgy viselkedtem, mint egy szófogadatlan kisgyerek. Az erőm már egyre jobban fogyott, a tüdőm pedig kezdett megtelni a füsttel. -JungKook! Hívd...Hívd a tűz...Tűzoltókat! - Szóltam ki neki fulladozva. -Kérlek, siess! - Kérleltem, miközben folyamatosan köhögtem. Egyre jobban szédültem, már a hangokat is alig hallottam, és a látásom is homályossá vált. Nem sokkal később pedig, a földön hevertem, mint egy partra vetett hal. Fel se fogtam igazán, hogy mi történik körülöttem. A legutolsó emlékezetem az volt, hogy egy beöltözött férfi, a karjaiban vitt valahova, míg a többi a hatalmas lángokat oltotta.

Titkos szerelem(VMin): 32.rész - Féltékenység

JiMin Pov.

Az utóbbi napok, nagyon zavarosak voltak, legalábbis számomra. Annyi minden kavargott a fejemben...De most, hogy visszatértem a fiúkhoz és a páromhoz, tisztáztam mindent. Persze még mindig sajnálom, amiért ennyi időre eltűntem előlük. De a fő az, hogy újra velük vagyok. Szerelmemmel eléggé korán elaludtunk, ugyanis kiderült, hogy mindketten csak pár órácskát aludtunk ebben a pár napban. Ezért reggel kivételesen kipihenten ébredtünk, viszont féltem újra találkozni az igazgatóval és a menedzserrel. Tudtam, hogy nagyon ki fogok kapni...Még az is lehet, hogy kirúgnak. Amint sikerült elkészülnünk, beszálltunk a kocsiba, ami egyenesen a már jól ismert, hatalmas épület elé vitt minket. Volt egy olyan érzésem, hogy tisztán látszódhat rajtam a félelem, hiszen Tae mindig biztatóan rám mosolygott, néha még a kezemet is simogatta. Ezekre a kis tetteire mindig elmosolyodtam, mivel annyira aranyos volt. Lassan azonban megérkeztünk a helyre, ahova mennünk kellett. Az igazgató leültetett minket a kanapéra, mire nekem már a pulzusom az egekben volt, a szívem pedig majd' kiugrott.
-Kezdjük az elején. - Sóhajtott frusztráltan a férfi. -Pár nappal ezelőtt, JiMin és HoSeok kibékültek, így a banda sem oszlott fel. Kaptatok még időt, hogy gyógyuljon az arcotok. - Vázolta fel a helyzetet, majd rám nézett. -JiMin! Igaz az, hogy ez alatt az idő alatt eltűntél majdnem három napra? - Tette fel kérdését komolyan, mire én nyeltem egy nagyot.
-Igen. - Válaszoltam. -És sajnálom. - Sütöttem le szemeimet.
-Rendben, most még megbocsájtok. De nem azért, mert bocsánatot kértél. - Jelentette ki határozottan. -Azért bocsájtok meg, mert túlságosan is nagy benned a tehetség ahhoz, hogy csak úgy kirúgjalak, na meg a rajongóitok létszáma is valószínűleg csökkenne, illetve V is magába zuhanna. - Magyarázkodott, amire én csak bólogatni tudtam.
-K...Köszönöm! - Hálálkodtam, és amennyire csak tudtam, meghajoltam előtte.
-Cserébe viszont, ma forgatásra viszlek titeket, de nem ugyan oda. Két csapatra lesztek osztva, szóval két videoklipet fogtok csinálni. - Mondta, majd még beavatott minket a fontosabb dolgokba. Így kiderült, hogy ki kivel lesz egy csapatban. Szerencsére én Tae-vel, illetve J-Hope-al és Kookie-val leszek, míg Jin, Suga és Nam hárman. Valamint azt is megtudtuk, hogy a mi dalunk arról fog szólni, hogy bókolunk egy lánynak, szóval a videoklipben is lesz egy lány. Miután megbeszélt velünk mindent, mehettünk is utunkra. Minket egy sétáló utcára vittek,

pontosabban egy kávézóhoz. A terv szerint úgy volt, hogy egy asztalnál kell ülnünk, aztán amikor jön a lány, akkor utána loholunk mint a kutyák, és próbáljuk elcsábítani, ami nem fog sikerülni, mert TaeTae elrontja majd egy hirtelen öleléssel az egészet. Ennek hallatán pedig nem kicsit lettem mérges. Miért kell előttem ölelgetnie egy csajt? Ahhh...Nyugi JiMin, ez csak egy klip. Mihelyt mindent beállítottak, neki is álltunk a forgatásnak. Igazság szerint a csajszi nem volt olyan csúnya, sőt! Nagyon szép volt, de nekem nem jött be. És nem csak azért, mert meleg vagyok és TaeHyung-ba vagyok szerelmes. Néhányszor rá is pillantottam szerelmemre, aki szintén gyilkos tekintettel vizslatott engem, és a mellettem sétálgató hölgyikét. Ahogy elnéztem, neki sem tetszett, hogy átkaroltam a lányt, de hát nem tudtam mit csinálni, hiszen ezt kérték tőlem. Lassan azonban tarthattunk egy kis szünetet, ám mielőtt még odamehettem volna Tae-hez, megállított a csaj.
-Ne haragudj JiMin, de...Nem lenne kedved ma eljönni velem vacsorázni? - Nézett rám érdeklődve, közben mosolygott.
-Bocsi, de nem. Más programom lesz. - Ráztam meg a fejemet. Még mit nem! Biztos nem fogok egy lánnyal vacsorázni!
-És mit szólnál holnap egy randihoz? - Kíváncsiskodott tovább.
-Nem fog menni, mert...Már van párom. - Sóhajtottam. -Most mennem kell. - Mondtam, majd ott is hagytam. Még volt időnk a szünetből, ezért félre tudtunk menni párommal egy eldugottabb helyre, ahol nyugodtan tudtunk beszélgetni, és azt csináltunk amit akartunk, hiszen senki nem látott minket.
-Mit akart az a csaj? - Kezdett egyből faggatni szerelmem.
-Randizni, de mondtam neki hogy foglalt vagyok. - Mosolyogtam, aztán nyomtam az arcára egy puszit.
-Adok majd én neki olyan randit...! - Kezdett el mormogni, mire én csak kuncogni tudtam.
-Csak nem féltékeny vagy? - Kérdeztem vigyorogva.
-Még szép! Ahelyett hogy velem sétálgatnál úgy, ezt a lányt kell ölelgetned... - Mérgelődött tovább.
-Jajj, TaeTae! Tudod jól, hogy nekem csak te vagy. Senki nem tud a helyedbe lépni, mert téged szeretlek. - Néztem őszintén a szemeibe, majd megcsókoltam. Gesztusomat persze egyből viszonozta is, így percekig csak faltuk egymást. Mikor levegőnk elfogyott, enyhén lihegve váltunk el egymástól. Be kell valljam, tetszett, hogy TaeHyung féltékeny volt, hiszen ebből is tudtam, hogy szeret. Sajnos azonban letelt a szünetünk, ezért vissza kellett mennünk, és folytatnunk kellett a forgatást. Nagy szerencsénkre viszont, már nem kellett sokat forgatnunk, aminek én is és szerintem Tae is nagyon örült. Semmi kedvem nem volt tovább enyelegni a kis hölgyikével, akár munkatárs, akár nem.

Ikrek átka(YoonMin): 8.rész - Két hülye, egy pár

Suga Pov.

Percekig csak vártam válaszára, de nem szólalt meg, hanem kerek szemekkel nézett rám.
-Most...Mi ez a kérdés? - Szólalt meg végül.
-Én kérdeztem előbb. - Sóhajtottam. -Egyébként csak kíváncsi vagyok, mert...Olyan furcsa vagy velem. Mármint ne érts félre, de...Ahjj! Nem tudom elmagyarázni. - Hebegtem össze-vissza. Zavarban voltam, nem is kicsit. Szóval kész csoda volt, hogy ennyit ki tudtam neki nyögni.
-Nem gond. - Mosolyodott el halványan. -Elmondom, de...Attól félek, hogy ezek után nem fogsz még csak barátilag sem kedvelni. - Mondta szomorúan, közben szemeim helyett a földet bámulta.
-Majd meglátjuk. - Rántottam meg vállamat. Ő erre csak bólintott, majd sóhajtott egyet.
-Szóval az a helyzet, hogy...Amióta az első tanítási napon megláttalak, attól a pillanattól kezdve beléd szerettem. Nem tudom jobban megfogalmazni, mivel így van. Szerelmes lettem beléd. Sajnálom, de ezen nem tudok változtatni. - Mesélte el nekem érzéseit, amin meglepődtem, ugyanakkor nagyon örültem is neki. Boldog voltam, hogy szinte ugyan azt érzi amit én is. Örömömet persze nem rejtettem a béka segge alá, inkább csak vigyorogtam mint egy hülye. Úgy tűnik, hogy a szerelem tényleg megbolondítja az embert. -Most miért vigyorogsz ennyire? Ennyire nevetséges amit mondtam? - Kérdezte kissé sértődötten.
-Jajj, dehogy! - Kuncogtam. -Ha tudnád, hogy mennyire örülök annak, hogy ezeket mondtad! - Sóhajtottam megkönnyebbülten.
-Mi? Ezek szerint... - Tette volna fel következő kérdését, én azonban közbeszóltam.
-Igen. - Bólogattam határozottan. Ismét meglepődött, majd arcára még az enyémnél is nagyobb mosoly ült ki. Ezután annyira boldog lett, hogy hirtelen rám ugrott hogy megcsókoljon, ám a csók közben leestünk a földre. Bár neki szarabb volt, ugyanis ő jobban érintkezett a fából készült parkettával, mivel én JiMin-re estem. Egy fájdalmas nyögést adott ki magából, mikor a feje koppant, de még így se szakította meg csókunkat. Olyan jó volt érezni puha, telt ajkait az enyémeken! Pár másodperccel később pedig bejutást is kért a számba, amit meg is adtam neki. Amint nyelveink összekulcsolódtak, a szívem őrült tempóban kezdett dobogni, miközben a testem minden porcikája bizseregni kezdett. Még soha nem éreztem ilyet, pedig volt már pár barátnőm. Jó, igen...Barátnőm. Amíg nem találkoztam JiMin-nel, addig azt hittem, hogy én is a lányokhoz vonzódom, ahogyan a többi férfi is. Úgy tűnik, tévedtem. De mindegy is. A fő, hogy JiMin szeret, ahogyan én is őt.
-Na...Két hülye, egy pár. Nem, Kook? - Hallottunk meg egy ismerős hangot, mire elváltunk egymástól, és a hang irányába néztünk. Tae és JungKook álltak a lépcső tetején.
-Ti mit kerestek itt? - Nézett rájuk kíváncsian JiMin.
-Ömmm...Hallgatóztunk. - Vigyorodott el gonoszan TaeHyung.
-Kapd be! - Mormogott JiMin.
-Amúgy, akkor most együtt vagytok? - Kíváncsiskodott JungKook. Erre a kérdésre JiMin-nel egymásra néztünk, és elmosolyodtunk.
-Igen. - Válaszoltuk egyszerre.
-Akkor gratulálunk! - Tapsoltak. -Mellesleg most már felkelhettek a földről. Nem hiszem, hogy kényelmes lenne. - Nevetett TaeTae, nekem pedig ekkor esett csak le, hogy még mindig JiMin-en hevertem. Gyorsan felálltam, utána felsegítettem őt is. Eközben Kook elköszönt tőlünk, így megtudtam, hogy már este hetet mutat az óra. A bökkenő csak az volt, hogy JiMin nem akart hazaengedni. Tíz perces kérlelés után pedig, beadtam a derekamat, és szóltam a szüleimnek telefonon. Igaz, ők se repestek az örömtől, de azért beleegyeztek. Persze csak a házi miatt. Viszont JiMin nagyon örült, na meg Tae is. Miután lerendeztem a telefont, úgy döntöttünk, hogy megnézzük az első videónkat. Már az első pár másodpercben eldöntöttem, hogy nem is lett rossz. És még csak azt se lehet észrevenni, hogy JiMin-nel akkor még nem voltunk együtt. Ez olyan fura...Alig egy órája, még csak barátok voltunk. Erre most meg lett egy párom, és egy sógorom, aki megszólalásig úgy néz ki, mint a szerelmem. Ráadásul csak akkor esett le a dolog, amikor Tae-nek akartam a szájára adni egy puszit, de az inkább eltolt magától. Aztán JiMin maga felé fordított, és nyomott ajkaimra egy apró csókot. Na igen...Úgy érzem, érdekes idők elé nézek.

Ikrek átka(YoonMin): 7.rész - Mit érzel irántam?

Suga Pov.

Amióta megismertem JiMin-t, azóta nagyon furcsa érzéseim vannak felé. Persze ezek az érzések, kellemesen furcsák. Ráadásul mikor megtudtam hogy biológiából mi lesz a feladatunk, eléggé megijedtem. Úgy kell tennem, mintha JiMin párja lennék, akivel még egy gyereket is örökbe fogadunk. Viszont mivel nem akartam egyest kapni, ezért természetesen belementem. Mikor JiMin ikertestvére, TaeHyung kihozta nekünk az innivalót, rögtön ittam is pár kortyot.
-Na, kezdjünk bele. Szerintem úgy lenne értelmes, ha mondjuk a harmadik vagy negyedik videóban fogadnátok engem örökbe. Addig meg én videózlak titeket. - Mondta el a tervét JungKook, amire mi csak bólintottunk egyet.
-De mit csináljunk? - Érdeklődtem, kissé elpirulva.
-Legyen az, hogy én itt ülök a kanapén, te pedig kijössz a konyhából egy tál kukoricával, aztán mikor leülsz mellém, adok a szádra egy puszit, és filmezünk. - Hadarta el tervét JiMin, amiből egy rész nagyon visszhangozni kezdett a fejemben. "Adok a szádra egy puszit"...Te jó ég! Szóval nemsokára érezni fogom az ajkait az enyémeken? Anyám, segíts! Nagyot nyeltem, majd rohantam is a konyhába, és csináltam egy tál kukoricát, JiMin terve alapján. Amint kész lett, remegő kezekkel és lábbakkal indultam ki a konyhából, miközben a szívem egyre hevesebben dobogott.
-Kook akkor veszed? - Kérdeztem.
-Igen, de majd csak akkor indulj el, amikor szólok! - Figyelmeztetett, én pedig eleget tettem kérésének. JiMin állított be valami filmet, utána JungKook már adta is a jelet, hogy indulhatok. Bólintottam, aztán megindultam a kanapé felé, amin JiMin ült, kényelmesen elhelyezkedve.
-Itt vagyok, kezdhetjük. - Mondtam valami random szöveget, közben rámosolyogtam JiMin-re, aki ezt viszonozta is. Igaz, hogy belül rohadtul izgultam, de próbáltam nem kimutatni. Mihelyt leültem, JiMin közelebb hajolt hozzám, és nyomott egy gyors puszit a számra pont, ahogy mondta. Elindította a filmet, amit végül ténylegesen nézni kezdtünk, miközben Kook vett minket. Én viszont nem is koncentráltam a filmre, sokkal inkább a mellettem ülő mozdulataira figyeltem. Egyik kezét a combomra tette, és simogatni kezdte azt. Nem tudom miért, de jól esett, ahogyan az is, amikor a szánk összeért. Ajkaim azóta is égnek, és várják, hogy még egyszer találkozzanak JiMin puha párnáival. Vajon a csókja is ilyen varázslatos lehet? Áhh, úristen mire gondolok? Egyáltalán mi ütött belém? Fogalmam sincs, de ez...Fura. A filmezés közben JiMin egyre több puszit osztott nekem, néha az arcomra, néha a számra, néha pedig más testrészeimre. A nyakamra, a vállamra vagy a fülemre. Éreztem, hogy egyre jobban kezdem élvezni amit csinált. Olyan volt, mintha tényleg együtt lettünk volna már egy ideje. De hát ki tudja? Lehet, hogy tényleg együtt leszünk a későbbiekben. Végül is...Nekem bejön JiMin. Várjunk csak...Mi?! Ehh...Most bevallottam magamnak, hogy tetszik JiMin. Én se vagyok normális. Hosszas gondolkozásomból visszatérve feltűnt, hogy vége lett a filmnek, ezért JungKook is leállította a videót. Azonban azt is észrevettem, hogy JiMin keze a combomon maradt. -Öhm...Izé, a kezed... - Próbáltam elmagyarázni neki, hogy a keze véletlenül a combomon maradt. Vagy mégsem véletlen?
-Hm? - Nézett rám kíváncsian.
-A kezedet a lábamon hagytad. - Motyogtam, miközben arcom teljesen elvörösödött.
-Bocsi! Zavar? - Kérdezte, én pedig nem is tudom miért, de megráztam a fejemet. Jó, tényleg nem zavart, csak...Mindegy. Kezét továbbra is ott hagyta, de nem sokáig. Elhatároztam magam, hogy beszélni fogok JiMin-nel. Ugyanis eléggé érdekes lenne, hogyha elmondanám neki, hogy milyen érzések kavarognak bennem, amikor a közelében vagyok, ő pedig benyögné, hogy teljes mértékben hetero, és a lányokat szereti. Kicsit leégetném magam...
-Őőőő...Srácok! Beszélhetnék egy kicsit JiMin-nel? - Néztem rájuk kedvesen, mire ők csak bólogattak, majd TaeHyung már rángatta is maga után JungKook-ot.
-Mi a baj? - Kérdezte kíváncsian, miközben én vettem egy nagy levegőt, amit aztán ki is fújtam.
-JiMin! Mit érzel irántam? - Tettem fel végül kérdésemet, amivel elég rendesen megleptem a mellettem ülőt. Nem tehetek róla, muszáj megtudnom. Hiszen ha barátságon kívül nem érez semmi mást, akkor kénytelen leszek továbblépni. Akkor el kell fogadnom, hogy nem lesz nála esélyem. Igen, úgy tűnik tényleg beleszerettem JiMin-be.

Titkos szerelem(VMin): 31.rész - Újra együtt

V Pov.

Egész nap csak sírtam, nem tudtam megnyugodni. Bármit is csináltak a többiek, akármivel vigasztaltak, nem csillapodott sírásom. A rendőrök se hívtak, ami csak még jobban bosszantott. Hol lehet JiMin? Ennyire megsértődött volna? Hiszen már vagy két napja eltűnt, és se híre, se hamva. Amióta összevesztünk, azóta nem ettem, nem ittam, és aludni is keveset aludtam. Megállás nélkül potyogtak a könnyeim, teljesen ki voltam készülve. Hirtelen viszont megcsörrent Nam telefonja, mire ő egyből fel is vette. Kíváncsian néztük a reakcióit, amik boldogságot tükröztek. Megtalálták volna JiMin-t? Ahhjjj...Nagyon remélem, ugyanis már borzasztóan hiányzik. Vele akarok lenni, meg akarom ölelni, csókolni akarom ahol csak tudom. El se akarom ereszteni.
-Jó hír, V! JiMin-t megtalálták, de nem mondtak semmit csak annyit, hogy hazaküldték ide hozzánk. Szóval nemsokára itt lesz. - Mosolygott rám, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről. Végre! Végre megtalálták a szerelmemet. Annyira örülök! Már szinte tűkön ülve vártam, hogy végre nyíljon az ajtó, és párom lépjen be rajta. Folyton csak az ajtót kémleltem, mint egy kisgyerek, aki várja valamelyik szülőjét. Legalább fél órán keresztül csak ott ültem, és vártam egészen addig, amíg végre nyílt az ajtó. JiMin lépett be a házba, megbánó tekintettel a földet kémlelve. Több se kellett nekem, rögtön futásnak eredtem, majd az ölébe ugrottam.
-JiMin! - Mondtam ki a nevét, közben újra zokogni kezdtem.
-Tae... - Suttogta, és ő is belebújt a nyakamba. -Sajnálom, kicsim! Ne haragudj hogy eltűntem! - Mondta halkan, aztán megéreztem könnyeit nyakamon.
-Nem haragszom. A lényeg, hogy itt vagy. - Szipogtam, majd gondolkodás nélkül megcsókoltam. Egyből viszonozta is ajkaim mozgását, így megint érezhettem azokat az érzéseket, amiket szoktam, és amiket egyszerűen nem tudok megmagyarázni. Szinte a fellegekben jártam.
-Khm... - Krákogott mögöttünk valaki. -Nem akarom megzavarni a megható pillanatotokat, de JiMin remélem azt tudod, hogy holnap nagy lecseszést fogsz kapni. - Mondta Rap Monster, miután elváltunk egymástól.
-Igen tudom. - Motyogta szerelmem, közben lemásztam az öléből, de továbbra is bújtam hozzá. -Összehívnád nekem a többieket? Beszélni szeretnék a bandával. - Kérte meg a leader-t, aki erre csak bólintott egyet. Engem viszont kíváncsivá tett mindennel.
-Mit akarsz nekik mondani? - Néztem rá érdeklődőn.
-Majd mindjárt megtudod. - Nyomott egy csókot ajkaimra, azután mi is a nappaliba mentünk. Engem leültetett a többiek mellé a kanapéra, míg ő elénk állt. -Nos srácok, először is bocsánatot szeretnék kérni, amiért ennyi időre eltűntem, és nem szóltam semmit. - Mondta sajnálkozón. -Miután összevesztünk TaeTae-vel, nagyon mérges voltam. Jobban mondva féltékeny HoSeok-ra. Elborult az agyam, ezért sok butaság kavargott a fejemben. Például az, hogy azért voltatok el olyan sokáig, mert TaeHyung megcsalt. - Vallotta be a dolgokat, amiken nem kicsit lepődtünk meg. Hogy én, megcsalni őt? Dehogyis! Jó, igaz hogy voltam már J-Hope-al is, de JiMin-en kívül mással nem feküdtem le, és nem is fogok.
-Bocsi hogy közbeszólok, de megnyugodhatsz, ugyanis semmi nem történt. Csak fagyiztunk, meg sétálgattunk, ennyi. Tiszteletben tartom, hogy téged szeret és hogy veled jár. - Magyarázkodott HoSeok, mire én csak egyetértően bólogattam.
-Elhiszem, és ezt a gondolatot hamar el is vetettem. Na mindegy. Nem akarok monológot mondani, csak annyit, hogy sajnálom! Ígérem, hogy többet nem fog előfordulni. - Mondta, közben szomorúan felsóhajtott.
-Rendben, nem haragszunk. A lényeg, hogy most már itthon vagy, velünk. - Mosolyodott el NamJoon. Nem bírtam tovább, odamentem hozzá, és megöleltem őt.
-Családi ölelés!!! - Kiáltotta el magát JungKook, mire mindenki odajött hozzánk, és megöleltek minket. Olyan jó volt így! Végre újra együtt voltunk, mind a heten. Percekig csak öleltünk egymást, utána a többiek elengedtek minket, ezért felmehettünk a szobánkba, hogy kettesben is lehessünk. Kihasználva a lehetőséget bementünk a szobába, és az ágyra feküdve összebújtunk. Úgy bújtam hozzá, mintha egy macska lettem volna.
-De ugye komolyabb dolog akkor nem történt? - Kérdeztem kissé ijedten.
-Nem. - Mosolygott. -Mindenki jól van a családból, és velem se történt semmi. Csak...Gondolkoztam, elég sok mindenen. - Magyarázkodott.
-Beszéltél anyudékkal? - Érdeklődtem tovább.
-Igen, és a te szüleiddel is. Puszilnak, és azt mondták, hogy mindkettőnkre büszkék, és sok sikert kívánnak a továbbiakban is. - Mesélte el a dolgokat, amin eléggé meglepődtem, de örültem is neki. Ezek után már nem is beszéltünk, csak élveztünk a másik közelségét. Újra csókok hadai csattanhattak közöttünk, ami már nagyon hiányzott nekem, és gondolom neki is. Most már boldog volt a szívem.