Titkos szerelem(VMin): 30.rész - Aggodalom

V Pov.

Mióta JiMin-nel összevesztünk, eltelt egy óra, de ő még sehol nincs. Kezdtem aggódni, hiszen kint már sötét van, ráadásul az óra is este tízet mutat. Idegesen felálltam a kanapéról, majd leszedtem a telefonomat a töltőről. Kikerestem párom számát, és tárcsázni kezdtem. Kicsöngött, viszont JiMin kinyomta. Mi a faszomért nyomja ki? Ennyire nem haragudhat. Ahjjj...Istenem, olyan önfejű! Megpróbáltam még háromszor, de mindig kinyomott. Idegesen beletúrtam a hajamba, és NamJoon-hoz mentem.
-Próbáld meg felhívni ezt az idiótát, kérlek! Engem kinyom, ami rohadtul idegesít. - Mormogtam aggódón. Ő csak bólintott egyet, aztán megpróbálta elérni, sikertelenül.
-Nekem se veszi fel. - Sóhajtotta.
-Akkor összehívom a többieket, és megkérem őket is. - Mondtam, majd indultam a srácokhoz. Mindannyian megpróbálták elérni, de JiMin senkinek sem vette fel a kagylót. Így hát nem tudtunk mást tenni, csak várni. Persze senki nem kérdezgette, hogy miért tűnt el, hiszen az egész dorm hallotta a vitánkat. Vajon most ő is direkt ment el ennyi időre, csak hogy megmutassa nekem, hogy ő mennyire volt ideges amíg én elvoltam? Ahh de akkor is! Ha nem merültem volna le, akkor mondtam volna neki, hogy hol vagyok meg az ilyenek. De ő még csak nincs is lemerülve, hanem direkt kinyom minket. A többiek már belefáradtak a hívogatásába, ezért szépen lassan, elindultak aludni. Én azonban nem tudtam megnyugodni, hiszen JiMin nem csak a csapattársam, vagy a legjobb barátom volt. JiMin a szerelmem volt, akiért bármire képes lettem volna. Ezért most is, a többieket leszarva indultam útnak este fél tizenkettőkor, hogy megkeressem páromat.
-JiMin! - Kiáltottam el magam. -JiMin, hol vagy? Kérlek válaszolj, ha hallasz! - Kiabáltam továbbra is, ami persze sok lakónak nem tetszett.
-Fogd már be a szád! Mások aludni szeretnének! - Üvöltött rám egy férfi a lakása ablakából, de engem ez se érdekelt. Kétségbe

voltam esve. Sorra szeltem az utcákat, és minden percben próbáltam őt hívogatni, de semmire nem jutottam. Nem találtam meg, pedig már órák óta kerestem. Nem akartam feladni a keresést, viszont NamJoon Hyung felhívott, hogy menjek haza. Ekkor esett csak le, hogy egész éjszaka kerestem, ugyanis már reggel hét óra volt. Még csak azt se vettem észre, hogy a város fellendült, és a nap is sütött. Mikor hazaértem, a fiúk tudatták velem, hogy már szóltak a rendőrségnek is. Bár nem örültem az ötletnek, de abban igazuk volt, hogy a rendőrök mégiscsak hamarabb megtalálják JiMin-t, mint én vagy ők. De ha hazajön, én úgy agyon vágom! Jó, persze én is majdnem ezt csináltam, és ő is aggódott értem. Na de ő másképp csinálja, mint én, ugyanis ő egyedül van, én pedig HoSeok-al voltam. Ráadásul én csak pár órát voltam, ő meg már majdnem egy egész napja, hogy elment.
-Kim Tae Hyung! - Szólt rám Jin, villámokat szóró tekintettel rám nézve. -Te most szépen fogod magad, és bemész a szobátokba aludni! Nem érdekel, mit mondasz. Most azt teszed, amit mi mondunk. - Mondta dühösen, és mikor kötöttem volna bele, erélyesen a lépcsőre mutatott jelezve, hogy induljak aludni. Úgy döntöttem, hogy inkább nem vitatkozom velük, úgyis csak én jönnék ki belőle rosszul. Viszont ahogy a szobánkba értem olyan volt, mintha egy űr keletkezett volna bennem. Hiszen nem volt bent JiMin. Nem feküdt mellettem. Rossz érzés volt, ezért csak magzatpózba összekuporodtam, és megpróbáltam elaludni. Csak hogy ez nem sikerült. Teljesen ki voltam készülve, ezt már a szemeimből csordogáló könnyeim is mutatták. Féltem, aggódtam, dühös voltam. Hiányzott a szerelmem, akivel alig fél napja vesztünk össze, elég durván. Már csak abban tudtam reménykedni, hogy semmi baja nem lesz, hogy épségben viszont láthatom. Végül sírás közben nyomott el az álom, de nem sok időre. Csupán három órácskát aludtam, így amint összeszedtem magam, lerohantam a többiekhez.
-Hogy-hogy csak ennyien vagyunk? - Néztem kíváncsian HoSeok-ra és JungKook-ra, akik a nappaliban játszottak.
-A többiek elmentek a rendőrségre, hogy elmondják hogy néz ki JiMin. - Mondta J-Hope.
-Értem. - Sóhajtottam, közben újabb könnycseppek törtek utat maguknak. A fiúk amint ezt észrevették, rögtön odajöttek hozzám, és próbáltak vigasztalni, kisebb-nagyobb sikerrel. Sajnos bármennyire is próbáltam, képtelen voltam megnyugodni. JiMin eltűnt, és hiába keressük akár telefonon, akár a városban, nem találjuk. Semmi életjelet nem ad magáról, már az is lehet, hogy...Áhh TaeHyung, erre még csak ne is merj gondolni! A szerelmed erős, nem hal meg olyan hamar. Remélhetőleg. Hosszas elmélkedésemet az ajtó nyitódása zavarta meg, mire egyből odakaptam a fejem. Viszont az ajtóban nem JiMin volt, hanem a három másik barátom.
-Na? Mit mondtak? - Támadtam le őket, miközben aggódva néztem rájuk.
-Keresik. Elmondtunk nekik mindent amit tudtunk róla, szóval ha bármi van, hívnak minket. - Mesélt Suga.
-Ne aggódj Tae, elő fog kerülni! - Mosolygott rám biztatón Jin.
-Nem Jin, rohadtul nem tudok megnyugodni! Ha JiMin-nek bármi baja esik, azt soha nem bocsájtom meg magamnak! - Üvöltöttem kétségbeesetten. -Az egész az én hibám. Miattam vesztünk össze. - Mondtam halkan, majd hangosan zokogva a földre rogytam. Éreztem, ahogyan a fiúk nyugtatásképp simogatták a hátamat, ami azért jól esett. Ezek után senki nem szólt hozzám, hiszen tudták, hogy felesleges. Csak ott térdeltem a padlón, és sírtam. Nem tudtam mást csinálni. Aggódtam, hiszen nem tudtam mi van a párommal, akit teljes szívemből szeretek.

Titkos szerelem(VMin): 29.rész - Én csak segíteni akartam...

V Pov.

Nem aludtunk sokat, talán másfél órát. Viszont a fiúk hangjára keltünk fel, ami nem volt éppen kellemes, főleg nem Kookie és J-Hope őrjöngése. Lassan felültünk az ágyban, és míg én dörzsölgettem szemeimet, addig JiMin kikelt az ágyból, és az ajtó felé ment.
-Hova mész? - Kérdeztem.
-Köszönni nekik. - Mondta.
-Hülye vagy? Egy szál pöcsben akarsz kimenni hozzájuk? - Hitetlenkedtem.
-Miért? Ők is fiúk és én is. Az ő nadrágjukban is az van, ami nekem. - Rántotta meg a vállát. Én erre csak fejbe csaptam magam, aztán kikeltem az ágyból, felvettem a boxerem, és az övét is odadobtam neki.
-Vedd fel, legalább ezt! - Mormogtam.
-Rendben, de ne duzzogj! - Sóhajtotta, közben magára vette a vékony anyagot. Nem szóltam semmit, inkább felöltöztem normálisan. Amint kész lettem, kézen fogva mentünk le a többiekhez.
-Na, látom túlestetek az elsőn. - Vigyorodott el perverzen Suga. -Milyen volt? - Kérdezte.
-YoonGi hagyjad már őket! - Szólt rá Jin.
-Igen, túlestünk. És...Nagyon jó volt. - Motyogta JiMin, én pedig csak egyre vörösebb lettem. Ám ahogy végignéztem a bandán, észrevettem, hogy HoSeok megint szomorú. Elengedtem szerelmem ujjait, és odamentem hozzá. Megkérdeztem tőle hogy miért van így letörve, mire a kezembe nyomta a telefonját, amin az egyik közösségi oldal volt megnyitva. Kíváncsian olvasgattam a posztokat, amik...Egyáltalán nem voltak kedves szándékúak. Több sorban bántották szegény J-Hope-ot, így már nem csodáltam, hogy elszontyolodott. Szinte az összes posztban az volt, hogy "J-Hope nem is helyes, nem értem mit keres a bandában!". De voltak ennél durvábbak is, amiből a sok trágár szót se hanyagolták...Például: "Úristen, ennek a nyomoréknak nincs is tehetsége! Jobb lenne, ha húzna a picsába a bandából!" vagy "Te jó ég, ez nem is rapper, hanem egy bőgős meg nyávogós gyökér! Hogy néz már ki? Mint egy rossz buzi..." Ezektől a kommentektől teljesen felment bennem a pumpa, ezért csináltam a telefonjával magamról egy képet, amit aztán ki is posztoltam. A posztomban megkértem az A.R.M.Y-kat, hogy bátorítsák HoSeok-ot, hogy ő igenis jó ember, és elképesztően tehetséges. Mosolyogva adtam vissza neki a telefont, aztán a konyhába mentem, hogy egyek valamit. Kíváncsi leszek J-Hope arcára ha meglátja, hogy mit írtam.
-Mit csináltál Hope telójával? - Érdeklődött NamJoon.
-A kezembe nyomta, hogy olvassam el amiket az A.R.M.Y-k írtak róla. Elég rendesen szidták szegényt, ezért megkértem őket, hogy biztassák. - Magyaráztam el Rap Monster-nek az igazat. Megdicsért, amiért ennyire kedves voltam, majd ő is csinált magának kaját. Egész jól elbeszélgettünk, még akkor is, amikor JiMin a nyakamon lógott. Evés közben elterveztem, hogy elmegyek HoSeok-al egy kicsit sétálni, hogy mindent meg tudjunk beszélni. Így amint megettem, kisiettem a nappaliba, ahol a banda reménye már mosolyogva nézegette a telefonját. Neki is elmondtam az ötletemet, ami tetszett neki, ezért mindketten elkezdtünk készülődni.
-Hova mész? - Kérdezte tőlem meglepetten JiMin.
-Elmegyek HoSeok-al sétálni, hogy egy kicsit vidámabb legyen. - Mosolyogtam, bár láttam rajta, hogy egyáltalán nem örült a dolognak.
-De én veled akartam lenni, mivel ma van a két éves évfordulónk. - Mormogta.
-Nem leszünk sokáig, maximum egy óra. - Sóhajtottam.
-Akkor is. Ez a nap, elvileg csak a mienk, erre te meg itt hagysz engem egyedül. - Mérgelődött tovább, viszont én már nem tudtam vele mit kezdeni.
-JiMin, csak egy óra...Nem halsz bele. - Néztem rá hitetlenül. -Ha visszajövünk, utána csak veled leszek. - Mosolyogtam rá, majd nyomtam a szájára egy puszit. -Majd jövök. - Simítottam végig arcán, de ahogy elnéztem ez se hatotta meg. Csak fogta magát, és duzzogva feltrappolt. Azonban nem tudtam vele tovább törődni, ugyanis J-Hope indulásra készen megállt előttem. Kinyitottam az ajtót, aztán indultunk is. Nem tudtuk merre megyünk, csak kiválasztottunk egy irányt. Pár utca után pedig találtunk egy fagyizót, így HoSeok meghívott engem egy fagyira. Kiválasztottam hogy milyet szeretnék enni, majd mihelyt kifizette, sétálás közben ettük a finom édességet. Végül egy folyónak a partjához sétáltunk, ahol aztán leültünk egy padra, és majszoltuk a fagyijainkat. Falatozás közben jól elbeszélgettünk, megtudtam róla sok mindent, ahogy ő is rólam. Jól éreztem magam, nem is kicsit, és így persze az idő is elég hamar elrepült. Fel se tűnt, hogy már legalább két órája csatangoltunk össze-vissza a városban, csak akkor, amikor meghallottam a telefonom csörgését. Azonban mikor fel akartam venni, kikapcsolt. Szuper, lemerültem. Megrántva a vállamat követtem tovább barátomat, aki mint egy kisgyerek, úgy ugrándozott előttem.
-Jajj, TaeTae...Régen voltam már ilyen boldog. - Mondta vidáman, mire én is elvigyorodtam. -Köszönöm, hogy elhoztál. - Nézett rám hálásan.
-Ugyan, semmiség. - Legyintettem. Olyan jó volt boldognak látni, hogy én se tudtam mellette nem mosolyogni. Elmentünk egy csomó helyre, és fel se tűnt, hogy a nap már lement. Hazamentünk, ahol JiMin cseppet sem várt kedvesen.
-Te mégis hol az Istenben voltál? Tudod hányszor hívtalak? - Támadott le rögtön.
-Ne haragudj, csak lemerültem. Ezért nem tudtam felvenni. - Mondtam sajnálkozón.
-Leszarom! TaeHyung, egy óráról volt szó, te pedig elvoltál legalább öt órát. - Emelte meg a hangját.
-Jó, tudom, de mondtam hogy sajnálom! - Kiabáltam én is.
-Ezzel nem tudok mit kezdeni. - Folytatta az üvöltözést. -Direkt mondtam, hogy ez a nap a mienk, erre te meg itt hagysz egyedül. - Dühöngött tovább, mire már nekem is betelt a pohár.
-Én csak segíteni akartam...Mert szegény HoSeok az, akit általában mindig basztatnak a rajongók, holott nem ezt érdemli! Sőt, egyikünk se ezt érdemli. - Fakadtam ki.
-És máskor nem tudtál volna segíteni? Annyira kibaszott nehéz lett volna velem töltened egy kurva napot? - Ordított, így szinte csak tőlünk zengett a ház.
-JiMin, az ég szerelmére már! Nem veszed észre, hogy mindennap veled vagyok? - Keltem ki magamból, de végül is igazam volt. -Nem lehetsz ennyire önző! - Néztem rá, villámokat szóró tekintettel.
-Chh...Még hogy én vagyok az önző. - Nevetett hitetlenül.
-Ahh...Jó! Tudod mit? Most inkább hagyjuk ezt a beszélgetést. - Fogtam a fejemet.
-Szerintem is. - Dünnyögte, majd fogta magát, és kiviharzott a dorm-ból. Hát ez remek. Összeveszünk az évfordulónkon, amin boldognak kéne lennünk. Mindegy, elegem van. Nagyot sóhajtva bementem a nappaliba, és leültem a kanapéra. Könyökömet a karfára tettem, majd a fejemet fogva lehunytam szemeimet, és igyekeztem magam lecsillapítani. Le kell nyugodnom, ahogyan JiMin-nek is. Majd ha ez megtörtént, akkor megbeszéljük a dolgokat.

Jin&J-Hope - Nagy család

J-Hope Pov.

Fáradtan keltem ki az ágyból szerelmem, Jin kérésére, és totyogtam el a legkisebb fiúnkhoz, JungKook-hoz. Nagyjából tizenöt éve vagyunk együtt, és azóta öt fiút fogadtunk örökbe. Először a mostanra már tizenöt éves YoonGi-t, utána a most tizenhárom éves NamJoon-t, aztán egy ikerpárt is, akik jelenleg még csak nyolc évesek. Az idősebbiket JiMin-nek, míg a fiatalabbikat TaeHyung-nak neveztük el. Persze ritka esetek egyike, amikor eltaláljuk, hogy melyiküket hogy hívják. Na és a legkisebb gyerekünk, a három éves JungKook. Imádjuk mind az öt srácot, hiába nem a sajátjaink. Mi így is azoknak tekintjük őket.
-Jól van Kookie, itt van már apa. - Nyugtatom meg a síró csöppséget, aki éppen a földön hasalt, mert megint túl gyorsan rohangált. -Mondtuk már anyával, hogy ne futkározz olyan gyorsan! - Dorgáltam meg, majd nyomtam egy puszit a homlokára. Ölemben a törpével kimentem páromhoz a konyhába, aki ide-oda lépkedve készítette a reggelit.
-Mi történt? - Kérdezte aggódón.
-Megint túl gyorsan futkározott. - Sóhajtottam.
-Ahjj kisfiam! - Mormogta szenvedőn Jin. Leengedtem ölemből a picit, aki persze megint rohant a vakvilágba. Odaléptem szerelmem mellé, és nyomtam egy puszit az arcára.
-Hol van a többi szerencsecsomag? - Érdeklődtem a többi négy fiúnk után.
-YoonGi és NamJoon a szobájukban vannak és zenéznek, JiMin és TaeHyung pedig kint játszanak a kertben. - Mondta, így már mindent értettem. Leültem az asztalhoz, majd vártam, hogy kész legyen a reggeli. Szerencsére ez hamar meg is történt, ezért hangosan elüvöltöttem magam, hogy a gyerekek is meghallják. Rögtön hallatszódott is az összes topogása ahogy rohantak, hiszen olyan volt, mintha egy marhacsorda közeledett volna. A kicsi JungKookie-t az ölembe ültettem, és úgy segítettem neki enni.
-JiMin, ne játszatok a kajával! - Szólt az idősebbik ikerre Jin.
-De anya, ez csak kaja csata. - Válaszolt mosolyogva TaeHyung.
-Nem érdekel. - Mondta határozottan párom. -Az étellel nem játszani kell meg csatázni, hanem meg kell enni! - Oktatta ki az ikreket, akik bár csalódottan, de szótfogadva nevelő anyjuknak enni kezdtek.
-Apa meghallgatod majd az új zenénket? - Nézett rám kíváncsian YoonGi, mire én csak bólogattam. Ügyesek voltak a srácok, éppen emiatt Jin-nel el is határoztuk, hogy zeneiskolába iratjuk majd őket. Úgyis mindketten zenészek szeretnének lenni vagy zeneszerzők, szóval biztos nem lesz ellenükre a dolog. Miután végzett mindenki a reggelivel, a srácok mentek vissza a dolgukra, Jin rendet rakott, én pedig JungKook-ot tisztogattam. Lemostam a maszatos arcát, ami persze nem tetszett neki, dehát nem tudtam vele mit csinálni. Ezután játszanom kellett vele pacisat, mert az volt a kedvence. Egyszóval én négykézlábra térdeltem, ő pedig felmászott a hátamra, és így másztam vele végig a nappalit. Viszont nem tudtam sokáig lovasat játszani, ugyanis Jin megkért, hogy szedjem szét a verekedő ikreket, és hozzam be őket. Kérését teljesítve kimentem a fiúkhoz, majd leállítottam őket.
-Fiúk, elég! - Szóltam rájuk. -Miért verekedtek? - Kérdeztem.
-Nem én kezdtem, hanem Tae! - Védekezett JiMin.
-Ez nem igaz! JiMin ütött meg engem! - Mormogta TaeHyung.
-JiMin, miért ütötted meg az öcsédet? - Néztem rá kíváncsian, egyben dühösen is.
-Véletlen volt. Ki akartam húzni anya kertjéből egy gazt a virágok közül, de nehezen akart kijönni. És mikor végre sikerült, nem vettem észre, hogy TaeHyung mögém jött, ezért véletlenül szembe csaptam. - Mesélte el a történteket JiMin. -Egy csomószor bocsánatot kértem tőle, de ő nem szólt semmit, csak megpofozott. És így összeverekedtünk. - Fejezte be meséjét, aminek cseppet sem örültem. Elbeszélgettem velük kellő apai szigorral, aztán kibékítettem őket, legalábbis próbáltam. A virágok hallatán azonban eszembe jutott, hogy csinálhatnék nekik virágkoszorút. TaeHyung rögtön bele is egyezett, JiMin-nek azonban nem igazán tetszett az ötlet. Megkértem őket, hogy szedjenek nekem virágokat, de ne a kertből, mert akkor Jin nagyon mérges lesz. Hoztak is nekem sok szép virágot, amiket aztán összefűztem, így hamar készen is lettek a koszorúk. Rátettem mindkettejük fejére, utána ők is rátették az enyémre.

Ezután betoltam őket a házba, és Jin elé vittem őket.
-Bocsánat anya, hogy verekedtünk! - Kértek bocsánatot egyszerre, mire szerelmem elmosolyodott.
-Semmi baj, de legközelebb ne forduljon elő! - Figyelmeztette őket. Bólintottak egyet, majd folytatták a játékot. Mikor párom végzett a konyhában, egyből odajött hozzám, és ajkaimra tapadt. Viszonoztam csókját, közben átkaroltam a derekát. -Szeretlek HoSeok! - Suttogta, mikor elváltunk egymástól.
-Én is téged, Jin! - Suttogtam én is, majd nyomtam még egy puszit a szájára. Észre se vettem, de a kicsi JungKook odajött hozzánk, és elkezdte rángatni anyja nadrágját.
-Gyere kicsim, megyünk játszani! - Vette fel Jin a picit az ölébe, aztán mentek is. Én se maradtam a konyhába, mivel meg kellett hallgatnom a két idősebb fiúnk zenéjét. Miközben mentem fel a lépcsőn, rájöttem, hogy nekem így tökéletes az életem, ahogy van. Hiszen van egy szerelmem, aki teljes szívéből szeret, és van öt fiam is, akiket a világ összes kincséért se adnék oda senkinek. Mert ők hatan az én családom, és így vagyunk mi egy nagy család.

Titkos szerelem(VMin): 28.rész - Két év(+18)

JiMin Pov.

Még két nap szabadságunk van, ezért senki nem kelt korán, leszámítva talán Jin-t. Ő mindig direkt hamarabb felkel, hogy az egész bandának reggelit csináljon. Olyan, mintha az anyánk lenne, hiszen mindig gondoskodik rólunk. Viszont a mai nap nekem is, és Tae-nek is különleges, ugyanis két évvel ezelőtt, ezen a napon kezdtünk el járni. Két év...Ilyen hamar eltelt, el se hiszem. De annak örülök, hogy TaeTae még velem van. Ő az eddigi leghosszabb kapcsolatom, és remélem ő is fog maradni az egyetlen. Hosszas gondolataim közben halkan kikeltem az ágyból, nehogy felébresszem szerelmemet. Odalépkedtem a szekrényünkhöz, majd felöltöztem, és megigazítottam kócos tincseimet. Miután végeztem, egy lágy puszit nyomtam alvó párom ajkaira, aki erre csak nyammogva a másik oldalára fordult. Kuncogtam, aztán lementem a konyhába, ahol Jin már tálalta is a reggelit.
-Jó reggelt. - Mosolyogtam.
-Neked is. - Viszonozta gesztusom. -Ú, de csúnya még az arcod... - Mondta húzva a száját.
-Majd rendbe jön. - Legyintettem. -Figyu Jin! Tudod...TaeHyung-al ma van a két éves évfordulónk. - Néztem rá, miközben kicsit elpirultam.
-Ohh...Akkor gratulálok! - Ölelt meg, amin azért meglepődtem, de viszonoztam.
-Köszi. - Mondtam halkan. -Szóval arra gondoltam, hogy ma... - Motyogtam alig érthetően, mivel annyira kellemetlen volt bejelentenem neki, hogy szeretkezni szeretnék Tae-vel.
-Ma? - Nézett rám kíváncsian.
-Hát tudod... - Próbáltam megértetni vele, hogy mit akarok kinyögni, de nem sikerült.
-Nem, nem tudom. - Vágott értetlen fejet. Nagyot sóhajtottam, és inkább összeszedtem magam.
-A lényeg, hogy ma szeretkezni szeretnék vele, és azt akarom, hogy különleges legyen az első együtt létünk. - Hadartam el gyorsan.
-Várj, várj, várj! - Fogta a fejét a legidősebb. -Azt akarod mondani, hogy ez alatt a két év alatt, még egyszer se csináltátok? - Tette fel kérdését, mire én csak bólogattam.
-Hogy mi? Nem dugtad még meg a pincsidet? - Lépett be köreinkbe Suga is, én pedig rögtön csendre is intettem.
-Suga kuss már! Nem kell kikürtölni, hogy mindenki hallja. - Mormogtam. -Ja, és Tae még mindig nem a pincsim, és igen, jól hallottad...Még nem feküdtünk le. - Mondtam a szemeimet forgatva.
-Hát jó...Egyébként nincs ezzel baj. Jobb később, mint soha. - Veregette meg a vállamat.
-Kösz. - Dünnyögtem. Azonban tovább nem tudtunk erről beszélgetni, ugyanis szerelmem, és a banda többi tagja is felébredt. Így neki is álltunk a kajálásnak, ami megint csak nem telt hangtalanul. Kook lelkesen boldogította NamJoon-t, aki mellette ült, és még alig nyílt ki a szeme. HoSeok YoonGi-t próbálta rávenni, hogy legalább egy kört játszanak Play Station-el, ami végül sikerült is neki. Suga ahányszor ránk nézett, mindig elvigyorodott, ami engem zavart. Miért kell kicikizni minket azért, mert még nem szeretkeztünk soha a két év alatt? Most érzem azt, hogy mindketten készen állunk a dologra. Ez ekkora baj? Áhhh...Nem is érdekel. Gondolataim közben végeztem a reggelimmel, ezért a tányéromat a mosogatóba tettem, majd ránéztem Jin-re. Szerencsére semmit nem kellett mondanom, értette így is, hogy mit szeretnék. Bólintott, közben felállt ő is az asztaltól.
-Na srácok, ma van JiMin és TaeHyung két éves évfordulója, ezért úgy gondoltam, hogy megérdemelnék ha kettesben maradnának itthon. - Nézett végig legidősebb tagunk a fiúkon, mire ők csak mosolyogva bólogattak. Mindannyian gratuláltak, és kitervelték, hogy mivel fogják tölteni a délutánt. Amíg ők készülődtek, addig mi párommal a kanapén ültünk, és vártunk.
-De ugye nem itt lesztek egész nap? - Kérdezte NamJoon.
-Dehogy! Szerinted mire van a szobánk? - Kuncogtam, mire ő csak mosolyogva összeborzolta mindkettőnk haját. Sokat kellett ugyan várni, de végül elköszöntek tőlünk, és egyedül hagytak minket a lakásban.
-Azt hittem, elfelejtetted. - Nézett rám csillogó szemekkel TaeTae.
-Miért felejteném el, mikor ez az egyik legfontosabb nap az életemben? - Kíváncsiskodtam, közben végig a szemeibe néztem. Egyik kezemmel az arcára simítottam, míg ő csak barna szemeimet kémlelte. Hüvelyk ujjammal elkezdtem cirógatni puha, selymes bőrét, és lassan ráhajoltam ajkaira. Édes csókba hívtam párnáit, amit viszonzott is. Eközben a hajamba túrt, és beengedte nyelvemet a szájába. Hosszú percekig csókolóztunk, de lassan elfogyott a levegőnk, így egy halk cuppanással elváltunk egymástól. -És...Mit kérsz? - Érdeklődtem. Láttam rajta, hogy erősen gondolkozott, ezért nem vágtam bele a szavába. Csak türelmesen vártam a válaszát.
-Semmi nem kell, csak te. - Mondta kissé elpirulva. Nagyon meglepődtem a válaszán, és nem is tudtam, hogy ezt most hogy értette.
-Oké, de... - Kérdeztem volna rá a dologra, de közbeszólt.
-Azt akarom, hogy veled legyen az első együttlétem. - Jelentette ki gyorsan. -Úgy érzem, készen állok rá. - Mondta kicsit halkabban. -Te mit gondolsz? - Kérdezte.
-Azt, hogy én is pont ugyan ezen gondolkoztam. Reggeli előtt beszéltem is Jin-el, és ő is, na meg Suga is eléggé meglepődött, hogy a két év alatt még egyszer sem feküdtünk le... - Meséltem el neki a reggel történteket.
-Akkor ezek szerint gáz, hogy eddig halogattuk? - Nézett rám ijedten.
-Nem tudom, de nem is fontos. Inkább menjünk. - Vigyorodtam el kicsit perverzen, pedig aztán én is izgultam, hogy milyen leszek majd...Hogy mennyire fog neki tetszeni.
-Rendben, de akkor vigyél az öledben. Nincs kedvem sétálni. - Kuncogott. Felnevettem, majd mutattam neki, hogy másszon bele az ölembe. Szélesen vigyorogva elhelyezkedett velem szemben, én pedig megcsókoltam, közben felálltam vele, és elindultam a szobánk felé. Egyik szememet kinyitottam, hogy azért lássam hogy merre megyek. Óvatos, lassabb léptekkel haladtam fel a lépcsőn, amin szerencsére nem estünk el. Nem sokkal később beértünk a szobába is, és nagy nehezen becsuktuk magunk mögött az ajtót. Csókunk még mindig nem szakadt meg, nyelveink továbbra is össze voltak kulcsolódva. Gyengéden letettem őt az ágyra, majd elváltam rövid időre párnáitól. -Hova mész? - Kérdezte kétségbeesetten.
-Csak bezárom az ajtót. - Mosolyogtam, és miután kulcsra zártam az ajtót, visszasiettem hozzá. Tae mozdulatlanul várt, majd mikor elkezdtem felé magasodni, terpeszbe tette a lábait, így közelebb tudtam hozzá férkőzni. Ismét betapasztottam a száját az enyémmel, közben szabad kezemmel lesimítottam oldalán. Mikor a csípőjéhez értem, kezemet bebújtattam a pólója alá, és felsimítottam mellbimbójáig. Ujjaimmal izgatni kezdtem azt, így pár pillanat múlva szerelmem kéjes, jóleső sóhajait is meghallottam. Ezek szerint jól csinálom. Mihelyt mindkettő bimbója megkeményedett, felegyenesedtem, aztán levettem róla a pólóját. Ám én se maradtam sokáig pólóban, TaeHyung hamar megszabadított tőle. Csillogó szemekkel simított végig felsőtestemen, majd kockáimon rajzolt apró köröket. A picit csiklandozó érzésre befeszítettem hasamat, így az izmaim még jobban látszódtak. Türelmetlen természetemnek köszönhetően párom nem játszadozhatott sokáig kockáimmal, ugyanis lassan visszadöntöttem őt az ágyra. Nyakát és kulcscsontját leptem el csókokkal, mire már nyögéseket is adott ki magából. Az az édes hangja, még jobban beindított. Amint végeztem kulcscsontjával, rátértem mellkasára. Bimbóit mar nem akartam csesztetni, inkább bőrét csókolgattam, néhol picit meg is szívtam, nyomomat direkt ott hagyva. Kényeztetésem miatt teste folyamatosan vonaglott alattam, széttátott ajkai közül pedig izgatóbbnál-izgatóbb hangok jutottak egyenesen a fülembe. Homloka már kezdett izzadni, így a homlokába hulló tincsei nedvesen hevertek fején. Gyönyörű volt, és az enyém. Az én gyönyörűségem. Jó pár perc elteltével végeztem egész felsőteste kényeztetésével is, ezért egy csók kíséretében megpróbáltam lehúzni róla a nadrágját. Kisebb-nagyobb szenvedéssel, de sikerült. Alsóját még rajta hagytam, mivel azon keresztül is izgattam merev péniszét. Gyengéden végigsimítottam egész hosszán, mire neki elakadt a lélegzete. Lehajoltam, és apró puszikkal kezdtem behinteni a vékony anyagot.
-J...JiMin, nem kellh. Nem akarom rád erőltetni. - Mondta a levegőt kapkodva. Felmásztam hozzá, és a szemeibe néztem, közben egyik kezemet az arcára simítottam.
-Nem erőlteted rám, mert én akarom. Azt szeretném, ha a legnagyobb élvezetet tudnám neked adni, hogy te is úgy élvezd ahogy én. - Néztem őszintén a szemeibe, amik csak úgy ragyogtak, mint egy gyémánt. Nem szólt semmit, inkább ráhajolt az ajkaimra. Az újabb csók után visszatértem férfiasságához, amiről aztán lehúztam a boxert. Szerelmem immár teljesen meztelenül feküdt alattam, és a világ összes pénzéért se adtam volna őt oda másnak, hogy ugyanazt a csodát lássa, amit én. Mihelyt a boxerjét félredobtam, ráfogtam merev tagjára, és elkezdtem rajta mozgatni a kezemet. Tae erre csak nyögdécselt, miközben a lepedőt markolászta maga mellett. Aprót sóhajtottam, majd a makkját kezdtem nyalogatni. Eközben végig TaeTae ködös tekintetét és reakcióit figyeltem, így észrevettem, ahogyan élesen szívta be a levegőt. Nagyon reméltem, hogy jól csináltam mindent, és nem lesz majd csalódott. Lassan beengedtem számba egész méretét, és mozgatni kezdtem a fejemet is, és a kezemet is. Azonban nem tudtam sokáig játszadozni, ugyanis szerelmem a hajamba markolva felhúzott jelezve, hogy hagyjam abba. Leszálltam péniszéről, viszont olyan gyorsan történt minden, hogy a következő pillanatban már én feküdtem TaeHyung alatt. Ő is lehúzta rólam a nadrágomat, méghozzá az alsógatyámmal együtt. Ugyanazt csinálta, amit én is vele. Jobban mondva majdnem, mivel vitt bele még néhány extraságot. Kezét mozgatta merev tagomon, közben belső combomat puszilgatta, néhol meg is szívta a bőrt. Combom után férfiasságomat csókolgatta végig, mire nekem is az volt a reakcióm, ami neki. Tincsei közé túrtam egyik kezemmel, de nem erőltettem rá semmire. Azonban ő így is bekapta merevedésem, aminek érzésére egy hangos nyögést hallattam. Nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen fantasztikus érzés. Tae is megcsinálta velem azt, amit én vele, azonban én se bírtam sokáig. Pár perccel később felhúztam magamhoz egy csókra, közben pedig újra helyet cseréltünk. Míg szerelmem az ágyon feküdt, addig én előkotortam a síkosítót és egy óvszert. Az óvszert az ágy mellé tettem, a síkosítóval pedig bekentem három ujjamat. Először bekentem TaeTae bejáratát is, utána megint ajkaira tapadtam. A csók közben behelyeztem neki első ujjamat is, azonban párom túl hangosan nyögött fel, ezért a csókunk is megszakadt.
-Áhhh...Ez fáj! - Mondta sziszegve.
-S...Sajnálom! Inkább hagyjuk, majd máskor megtesszük. - Mondtam ijedten.
-Ne! - Tiltakozott TaeHyung. -Ki fogom bírni, csak...Még fura, hiszen ez az első. - Sóhajtotta. Picit nehezen, de hittem neki és folytattam. Miközben első ujjam munkálkodott, próbáltam elterelni a figyelmét, ami viszonylag sikerült is. Lassan következett a második ujjam is, ami azért jobban fájt neki, ezért azzal többet időztem. Jó pár perc után elérkeztünk a harmadik, egyben utolsó ujjamhoz is. Azzal még többet időztem, de nem zavart, mivel nem akartam neki még nagyobb fájdalmat okozni.
-Készen állsz? - Néztem rá kíváncsian. Bólogatott, így hát felvettem a földről a gumit, majd ráhúztam merevedésemre. Újra bekentem mindkettőnket síkosítóval, aztán lassan, óvatosan elkezdtem belé hatolni. Fájt ugyan neki, de nem annyira. A síkosítónak hála könnyen tudtam benne mozogni, viszont még így is várnom kellett, hogy megszokja méretemet. Sokat vártam, de nem zavart, hiszen nem akartam, hogy fájjon neki. Lassan azonban megmozdította a csípőjét jelezve, hogy mozoghatok benne. Neki is álltam lökni a csípőmet, először lassan, majd egyre jobban felgyorsultam. Előrehajoltam, és gyengéd csókokba hívtam TaeTae-t. Kéjes nyögéseit hallva úgy éreztem, hogy jól csinálom a dolgokat, és tetszik is neki. Igyekeztem neki minél kellemesebb pillanatokat okozni, a teljes gyönyört megadni neki. Csókolgattam, simogattam mindenhol, miközben csípőm néha őrülten gyors, néha pedig lassú tempóban mozgott.
-JiMiiiinnnnhh! - Nyögte hangosan, elnyújtva a nevemet, közben háta kisebb ívbe feszült, míg az enyémet végigkarmolta, ezzel egy morgást előcsalogatva belőlem. Szemeit is behunyta, ami nekem nem igazán tetszett.
-Neh...Ne csukd be a szemed! Nézz az enyémbe! - Kérleltem, és persze teljesítette is, így folyamatosan tartottuk egymással a szemkontaktust. Annyira gyönyörű volt, ahogyan szemei a vágytól csillogtak, pillái néha-néha megremegtek a kellemes érzésekre. Arca teljesen ki volt pirosodva, bőre pedig forró volt, akár a tűz. Nem tudtam felfogni ép ésszel, hogy tényleg egy ilyen gyönyörű, kedves, szerethető - és még sorolhatnám - fiú fekszik alattam arra várva, hogy végre átlépje általam a gyönyör kapuját. Az előző reakciója alapján próbáltam folyamatosan abba a pontba lökni a csípőmmel, ami a legtöbb esetben sikerült is. Mikor nyögései egyre hangosabbak lettek, tudtam, hogy már nem kell sok neki. Azonban ezzel nem csak ő volt így. Én is közel

jártam már a csúcshoz, de egyszerre akartam vele elélvezni.

Egyik kezemmel megfogtam az övét, majd összekulcsoltam

ujjainkat, ám tekintetét nem eresztettem.
-Ahhh...JiMin! - Sikoltott, majd fehér nedve a hasára folyt. Ennek látványára nekem se kellett több...Amint megláttam szerelmem élvezkedő arcát, alhasam megfeszült, aztán az összes élvezetemet az óvszerbe engedtem. Hevesen kapkodtam a levegőt, ahogyan Tae is. Óvatosan kihúzódtam belőle, és a használt gumit leszedtem péniszemről, majd kidobtam. Ezután bebújtam párom mellé, aki rögtön át is ölelt.
-Milyen volt? - Kérdeztem kicsit félve.
-Őszintén? - Nézett rám kíváncsian. -Ennél jobb nem is lehetett volna. Csodálatos voltál, és egy felejthetetlen élményt ajándékoztál nekem. - Mondta mosolyogva, közben végig a szemeimbe nézve. Megkönnyebbülten sóhajtottam ezek hallatán, ugyanis féltem attól, hogy nem fog neki tetszeni.
-Ennek örülök. - Nyomtam egy kis csókot puha ajkaira.
-Egyébként... - Kezdett bele mondandójába, mire én kíváncsian néztem szemeibe. -Csináltad már mással is? Csak mert...Annyira tapasztaltnak tűntél, hogy gondoltam előttem biztos szeretkeztél mással is. - Fejtette ki gondolatát, amin kicsit meglepődtem.
-Hát, ha hiszed ha nem, nekem is most volt az első. Ezelőtt senkivel nem feküdtem le, pedig előtted volt még két barátnőm, akik borzalmasak voltak, ezért a kapcsolataim se voltak velük hosszúak. - Magyarázkodtam. -A második szakításnál jöttem rá, hogy valójában meleg vagyok, és hogy téged szeretlek. - Vallottam be neki a dolgokat. -És mint látod, ez azóta se változott, ahogy a jövőben sem fog. - Mosolyogtam rá biztatón, amit ő is viszonzott.
-Remélem is. - Suttogta, majd ajkaimra hajolt. Hajába túrva mélyítettem el csókunkat, mibe TaeHyung jólesően belesóhajtott. Mihelyt elváltunk egymástól, szerelmem a mellkasomra tette fejét, én pedig egyik kezemmel a hátát simogattam, míg másikkal a tincseit piszkáltam. Így lassan álomba is merültünk.

V&JiMin - Rossz kisfiú büntetése (+19)

Sziasztok Drága Olvasóim! ^^ <3 Először is mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok, másodszor pedig tőlem is kaptok egy kis meglepit... :3 Ezzel a "csodás" kis OneShot-al ajándékozlak meg benneteket, valamint írok még egyet, de arról most semmit se mondok :P Remélem tetszeni fog, ugyanis ez...Sokkal durvább lesz, mint amilyeneket amúgy szoktam írni >< Na de nem is beszélek tovább, kommenteket viszont várok, ezer örömmel! ;) <3 Akkor hát kellemes olvasást hozzá! 

JiMin Pov.

Hosszú napunk van, hiszen nemrég jött ki az új albumunk, az új MV-vel együtt. Ez pedig azt jelenti, hogy számtalan fellépésre járkálunk, na meg rengeteg interjút is kell adnunk. Nemsokára a fanokkal is fogunk találkozni, de az még odébb van picit. Huhh...Még pár perc, és meg is kezdjük a koncertet.
-Ahjj JiMin, én annyira izgulok! - Bújt a nyakamba Tae.
-Nyugi baby, menni fog. Majd segítek. - Vigyorogtam, és mivel a kamerák se vettek minket, ezért nyomtam az arcára egy puszit. Zavartan elmosolyodott, közben tovább bújt hozzám.
-Na gerlepár, váljatok szét, mert kezdünk! - Figyelmeztetett minket NamJoon, mi pedig teljesítettük is a kérését. Felmentünk a színpadra, ahol aztán üdvözöltük az A.R.M.Y-kat. Ezután beálltunk a helyünkre, és elkezdtük a koncertet. Táncoltuk a koreográfiát, és persze vittünk bele némi sexységet is. Igen, imádjuk ölni a rajongókat. A második számnál azonban nem mindegyik részt táncoltuk, inkább énekeltettük a közönséget. Hirtelen észrevettem, hogy TaeHyung helyetcserél, így persze

előttem ment el. Kihasználva a lehetőséget, rácsaptam egyet a seggére, ezzel is megőrjítve a rajongókat. Olyan jó, feszes segge van, imádom csapkodni. Főleg akció közben...Na jó JiMin, ne fantáziálgass! Persze ő is, és mindenki más is észre vette a cselekedetemet, de nem volt semmi. Tae elvigyorodott, az A.R.M.Y-k pedig sikongattak. Már alig vártam, hogy vége legyen a koncertnek, és végre ne csak barátként vagy testvérként érjek V-hez. Ahhh basszus! Rohadj meg Kim Tae Hyung, most miattad bekanosodtam! Mindegy, muszáj lesz bírnom magammal, nem lenne jó, ha itt csinálnám a fesztivált. Egy apró sóhaj után, folytattam a dolgomat és vártam, hogy végre leteljen a nap, és hazaérjünk. Szerencsére minél inkább nem gondoltam az időre, az annál gyorsabban ment. Lassan a koncertnek is vége lett, ám ezután a menedzser akart velünk beszélni.
-Nos fiúk, a helyzet a következő... - Kezdett bele mondandójába, mi pedig figyelmesen néztük őt. -Az a férfi, akinek interjút kellet volna adnotok, elkapott egy eléggé komoly vírust, ezért nem tudja ma megcsinálni veletek az interjút. És mivel ez lett volna az utolsó feladatotok mára, ezért most mehettek a kisbuszhoz, ami hazavisz titeket. - Vázolta fel a helyzetet, aminek nagyon is örültünk. A terv szerint teljesítettük is a dolgokat, és nem sokkal később haza is értünk. Én rögtön a konyhába mentem, mivel farkas éhes voltam. Bár Jin még nem ténykedett a konyhában, de ez engem nem érdekelt. Összedobtam magamnak egy kis szendvicset, amit aztán el is fogyasztottam.
-Mikor jössz már? - Kérdezte hisztizve Tae, majd beleült az ölembe, velem szembe.
-Mindjárt baby, csak megeszem, fürdök, fogat mosok, és már megyek is. - Mondtam nyammogva.
-De én nem tudok várni... - Dünnyögte, durcásan felfújva az arcát.
-Nem vagy te egy kicsit nyűgös? - Kuncogtam, majd nyomtam egy puszit, puha párnáira.
-Siess! - Mormogta, aztán kiment a konyhából. Nem sokkal később meg is ettem a kajámat, ezért szóltam a többieknek, hogy a fürdő foglalt. Bementem a helyiségbe, és miután levettem a ruháimat, nekiálltam a zuhanynak. Bekentem magam az illatos tusfürdőmmel, amit TaeTae imád. Mihelyt megmostam mindenem, leöblítettem magamat vízzel, aztán szárazra töröltem magam. Törölközővel a derekamon battyogtam be a szobába, amit természetesen szerelmemmel osztok meg. Halkan mentem be, ugyanis meg akartam őt lepni. Azonban mikor beléptem a szobába és becsuktam magam mögött az ajtót, Tae észre se vett.
-Kész. - Sóhajtotta, közben egyre hátrább lépkedett, míg végül elért hozzám. Kuncogva átkaroltam hátulról a derekát, majd nyomtam a nyakába egy puszit. -Na végre, azt hittem már soha nem jössz. - Dőlt neki mellkasomnak, és fenekét szándékosan a farkamnak dörzsölte.
-Itt vagyok. - Mosolyogtam. -Tán csak nem kanos vagy? - Kérdeztem, hangomban pedig tisztán lehetett hallani a perverzséget.
-Hmmm...De. Akárcsak te, életem. - Nézett fel szemeimbe, továbbra is ringatva a csípőjét.
-És milyet szeretnél? - Érdeklődtem egy csábos mosoly kíséretében. -Gyengédet, - Nyomtam egy lágy csókot a vállára. -Vagy durvát? - Rántottam magamhoz erősen a csípőjét, így tisztán érezhette merev tagomat.
-Túlságosan is beindítottál, szóval rossz kisfiú leszek és azt mondom, hogy durvát. - Vigyorodott el perverzen.
-Szeretem, amikor rossz kisfiú vagy, baby. - Mondtam erotikusan, majd szembe fordítottam magammal, és rátapadtam ajkaira. Egyből viszonozta szám mozgását, és nyelvemet is kérdés nélkül beengedte az övé mellé. Eközben nyakamba karolt, míg én türelmetlenül felkaptam az ölembe, és nekinyomtam a falnak a hátát. Úgy faltuk egymást, mintha ez lenne az utolsó együtt töltött esténk. A levegőt is szaporán kapkodtuk, a bőrünk pedig szinte izzot. A csók közben, TaeHyung teljesen szétborzolta az enyhén vizes hajamat, de nem zavart, sőt! Még jobban beindított. Erősen rámarkoltam a seggére, mire hangosan belenyögött a csókba. Ajkaink elszakadtak egymástól, így elindultam vele az ágyra. Cseppet sem voltam óvatos, mint egy krumlpis zsákot, úgy dobtam le V-t az ágyra, és másztam felé. Nyakát kezdtem harapdálni és szívni, aztán ugyanezt a kulcscsontjával is megcsináltam. Ő erre csak kéjesen nyögdécselt, és vonaglott alattam. Türelmetlenül leszakítottam róla felsőjét, majd néhány kockáját befedő bőrt is kínoztam kicsit. Ezúttal nem tököltem sokat az előjátékokkal, inkább rátértem a lényegre, ahogyan párom is. Egyetlen mozdulattal lerántotta rólam a törölközőt, és eldobta azt valamerre. Én is leszedtem róla a nadrágját, utána pedig az alsóját is. Egyből ráfogtam ágaskodó farkára, mire egy hatalmasat nyögött. Pár percig gyorsan mozgattam rajta a kezem, míg TaeTae csak kapkodta a levegőt. Mikor már láttam rajta, hogy nem annyira bírja, makkját kezdtem nyelvem hegyével, körkörösen nyalogatni. Erre nyögései még hangosabbak lettek, szinte az egész dorm tőle zengett. Nem sokkal később, bekaptam az egész péniszét, amit szinte tövig elmerítettem a számban. Lélegzete elakadt, hangjait pedig visszafogta. Pár percig munkálkodtam férfiasságán, utána áttértem formás seggére. Szétfeszítettem mindkét feszes, izmos farpofáját, majd nyelvemmel szintén körkörözni kezdtem lyukánál, ezzel is könnyítve a tágulását. Párszor bele is toltam, mire újra kieresztette hangjait. Nyelvem után ujjaimat használtam, de nem sokat, csupán kettőt. Ollós mozdulatokat végeztem, így hamarabb tágult.
-J...JiMin, már nem bírom! - Nyüszített alattam, miközpen a lepedőt markolászta ami csoda, hogy még nem szakadt szét alatta.
-Ha szépen kéred baby, akkor belecsapok a lecsóba. - Kuncogtam ravaszan, közben mutató ujjam begyével cirógattam merev tagját.
-ChimChim, kérlek tedd bele a kő kemény farkad a seggembe! - Hadarta el, élesen beszívva a levegőt.
-Kérésed számomra, parancs! - Vigyorogtam, majd visszamásztam hozzá egy csókra, közben pedig beléhatoltam. Lassan, fokozatosan engedtem egyre beljebb magamat, egyik lábát pedig a nyakamba tettem. Amint tövig elmerültem benne, el is kezdtem mozogni. Eközben TaeTae átkarolta a nyakamat, és elkezdte szívogatni a nyakamon levő bőrt. Most már nem csak ő, de én is nyögdécseltem. Azonban kis idő múlva pozíciót váltottunk...Én elfeküdtem az ágyon, míg szerelmem rajtam lovagolt. Gyorsabban pattogott a csípőmön, mint egy bolha. Viszont akkor ez volt a kedvenc pózom, na meg a kutya...Pár lökés után azonban, Tae úgy döntött, hogy inkább rám fekszik. Nekem ez nem volt baj, legalább tudtam csapkodni a hátsóját. Miközben csípőmmel folyamatosan löktem felfelé, egy nagyot csaptam a jobb farpofájára.
-Halljam! Rossz kisfiú voltál? - Kérdeztem erotikus, izgató hangon.
-Igen. Az voltam. - Nyögte a fülembe.
-És mit kapsz, ha rossz kisfiú vagy? - Faggattam tovább, ezúttal még a fülébe is beleharaptam, persze csak gyengéden.
-Verést. - Sóhajtotta, így forró lehelete csiklandozta a nyakamat. Mivel a válasza jó volt, ezért felegyenesedtem, és kutya pózba kényszerítettem. Kérésemet teljesítve leszállt rólam, majd négykézlábra állt. Gyorsan kivettem a szekrényből egy hosszú kendőt, aztán visszamentem páromhoz. Még mielőtt azonban bekötöttem volna a szemeit, loptam tőle egy csókot. A rövidke csók után, gondosan bekötöttem szemeit, majd a kendő másik végét rátekertem a jobb kezemre. Újra behatoltam V-be, és folytattam gyors csípőlökéseimet. Lökéseim közben amennyire csak tudtam, közel hajoltam TaeHyung füléhez, ám még így is meg kellett húznom a selymes anyagot, aminek segítségével az előttem térdelő fejét is hátra tudtam húzni.
-Mondd, mit akarsz!? - Utasítottam, kicsit rá is kérdezve a dolgokra, közben pedig bal kezemmel egy jó nagyot rácsaptam bal farpofájára.
-Eh...Elélveznih! - Nyöszögte, nagyokat nyelve.
-Hogy mondtad? - Kérdeztem meg újra, megint rácsapva a seggére, miközben egy erőteljeset löktem csípőmmel, ezzel pedig meg is találtam gyönyörközpontját.
-ChimChim, el akarok élvezni! - Nyögte a legkéjesebb hangján, amibe sikeresen bele is borzongtam. Egyre nagyobbakat, éy erőteljesebbeket löktem rajta, néha rá is csapva a hátsójára. Bal kezemmel ahol csak tudtam kényeztettem, végül farkán mozgattam úgy, mint egy őrült. -Ahh...ChimChim, én mih...Mindjárt... - Próbálta velem tudatni hogy elélvez, de mielőtt kimodta volna, megtörtént. Teste alig láthatóan megrászkódott, torkából egy kisebb sikoly tört ki. Én se bírtam tovább, ugyanis amint összeszűkült péniszem körül, belé eresztettem forró nedvemet.
-Ahhh...Baby. - Nyögtem, majd egy gyengéd puszit adtam a vállára. Miután sikerült összeszednünk magunkat, elfeküdtünk az ágyon. Jobban mondva én feküdtem az ágyon, TaeTae pedig rajtam. Nagy nehezen, de betakartam magunkat, mielőtt még megfáztunk volna. -Nagyon fáj? - Érdeklődtem kicsit aggódón.
-Hát...Fáj, de nem vészes. Kibírom. - Mosolygott, mire én is elmosolyodtam.
-Jó éjt baby! - Nyomtam egy puszit a szájára.
-Neked is ChimChim! - Tette le a fejét mellkasomra, és lehunyta a szemeit. Egyik kezemmel a haját piszkáltam, míg a másikkal a hátát, néha pedig a fenekét simogattam.

Ikrek átka(YoonMin): 6.rész - Csoportos házi feladat

JiMin Pov.

A felelésem után a tanár már nem szólt hozzám, aminek kifejezetten örültem. Viszont annak már kevésbé, hogy a következő óránk tesi volt. Ennek ellenére mégis átöltöztem, és a tanár parancsait követtem. Lefutottam az öt kört, utána bemelegítettem. Mihelyt végeztünk, elmondta, hogy elkezdjük a talajtornákat. És persze ki volt az, aki bemutatta az összes mozdulatot? Hát persze hogy Park Ji Min. Nagyot sóhajtva odamentem a szőnyegek elé, majd elkezdtem bukfencezni. Komolyan...Mintha az óvodában lennénk. Miután végeztem azokkal amiket a tanár kért tőlem, leültem lustálkodni. Az óra végéig nem is csináltam nagyon semmit, mivel rohadtul álmos voltam. Hála az égnek a kicsengetés ideje is elérkezett, és szinte én voltam az első, aki beért az öltözőbe.
-Órán olyan vagy mint egy csiga, itt meg te vagy az első aki átöltözik? Hát hogy van ez? - Lepődött meg NamJoon, mire én csak megrántottam a vállamat. Megvártam amíg az összes barátom végzett, aztán együtt mentünk a teremhez, ahol biológiát fog nekünk tartani a tanár úr. Mire azonban felértünk, addigra becsengettek. Előpakoltam a felszerelésemet, majd pár perccel később a tanár is megérkezett.
-Na gyerekek! Ma egy érdekes házi feladatot fogtok kapni. - Nézett végig az osztályon sejtelmes mosollyal az arcán. Miért van rossz előérzetem? -Csapatokra osztalak titeket, amiben maximum hárman lesztek. - Kezdett bele mondandójába. -Mindegyik csapatnak, más-más feladata lesz, jobban mondva más témát fog kapni. - Magyarázta el a dolgokat, hogy értsük. -Az lesz a feladatotok, hogy kapni fogtok egy témát, amit videóval fogtok bemutatni. Ez ilyen kiselőadásféle. - Fejtette ki jobban a feladatot, míg én egyre jobban kezdtem félni. Elmondott még nekünk pár fontosabb információt, aztán elkezdte felosztani a csapatokat. -Akkor lássuk a csapatokat! - Csapta össze két kezét. -HoSeok és Mina, ti lesztek az egyik csapat. - Nézett barátomra, és a mögötte ücsörgő lányra.
-És mi lesz a mi témánk? - Kíváncsiskodott J-Hope.
-Nektek kell bemutatni a hetero párok mindennapjait. Egyszóval egy hétig olyan videókat csináltok magatokról, mintha együtt lennétek. - Mondta kedvesen a tanár.
-Ohhhooo ez tetszik! - Vigyorgott ravaszan HoSeok.
-Azért annyira ne éld bele magadat, ugyanis ami benne lehet a videóban, az csak a csók, a kézen fogva sétálás, az ölelgetés, illetve a karok, combok, arcok és hasonló testrészek simogatása. De az intim helyeket nem szabad simogatni, na meg a videó felnőtt tartalmat sem tartalmazhat, különben egyes az egész! - Figyelmeztette barátomat, aki ezek hallatán már nem is volt annyira lelkes, bennem viszont megállt az ütő. Hogy mi? Na jó, ennek a tanárnak is elgurult a gyógyszere, az is biztos! -A következő páros pedig... - Nézett körbe az osztályon gondolkozón. -JiMin, YoonGi és JungKook. - Mondta ki a nevünket. -A ti témátok az, hogy a homoszexuális párok hétköznapi életét kell bemutatnotok. Hogy ki kivel lesz az nekem mindegy, de egyikőtöknek egy kisgyereknek kell lennie, akit a szülők majd örökbe fogadnak. - Vázolta fel a mi szerepünket is, mire én kis híján elájultam.
-Hogy mi?! - Fakadtam ki. -Tanár úr, miért pont nekünk kell bemutatni a melegek hétköznapjait? - Tettem fel kérdésemet háborogva.
-Mert szerintem ti jól el tudnátok ezt játszani. - Rántotta meg a vállát. Nem is törődött velem tovább, hanem folytatta a csapatok alkotását. Hát ez remek...Nem elég, hogy tényleg meleg vagyok, de még egy videóban is meg kell mutatnom. Az eszem megáll! Sokkosan, tányérméretű szemekkel néztem a mellettem ülő öcsémre, akin látszott, hogy csak egy hajszál választja el a röhögéstől.
-Nézd a jó oldalát, legalább együtt leszel YoonGi-val. - Mosolygott biztatón. -Még az is lehet, hogy beléd szeret. - Tette hozzá, mire én csak a fejemet fogva, rákönyököltem az asztalra. Ezt nem hiszem el...Miért pont én? Ráadásul kurva jó, mert most az egész osztály rajtunk röhög...Faszom! Nem is érdekelt az óra további része, csak azon mérgelődtem, hogy a tanárnak hogy az Istenbe jutott eszébe ilyen szar ötlet...?! Komolyan, most melyik tanár olyan pedofil gyökér, amelyik ilyen feladatot ad? Hihetetlen, hogy mik vannak a mai világban. Hála a jó Istennek, újra hallhattam a kicsengőt, aminek még soha nem örültem annyira, mint most. Szélsebesen indultam hazafele, ugyanis a biológia volt az utolsó óránk.
-Hé JiMin, várjál már! - Szólt utánam Tae. Nagyot sóhajtva megálltam, azonban ő nem egyedül jött...YoonGi és JungKook is jött vele. Pont ettől féltem. Hogy meg akarják beszélni, hogy ki ki legyen.
-Ha nem gond, akkor elmegyünk hozzátok, és akkor megbeszéljük ezt az érdekes feladatot... - Vakargatta a fejét zavartan Kook, mire én csak vöröslő fejjel bólogattam. Kénytelen vagyok megcsinálni, hiszen egyest nem akarok. Egész úton csendben voltam, egy hang nem jött ki a torkomon. Nem sokkal később viszont, hazaértünk. Lepakoltuk a cuccainkat, majd míg öcsém kiszolgálta barátainkat, addig én csak leültem a kanapéra, és szidtam magamban a tanárt.
-Szerintem...Legyen úgy, hogy a hármunk közül a legkisebb lesz az örökbefogadott gyerek, a két idősebb meg a szülők. - Ajánlotta fel ötletét YoonGi.
-R...Rendben. - Makogtam. -Akkor Kookie, te leszel a gyerek. - Néztem rá, mire ő a száját húzva bólintott egyet.
-Akkor mi meg...A szülők leszünk? - Tette fel félve kérdését YoonGi, közben egyre csak pirosabb lett az arca. Annyira aranyos volt, ahogy zavarba jött! Hmm...Lehet, hogy ez a feladat mégsem olyan rossz ötlet.
-Igen. - Válaszoltam, míg szám sarkában egy apró mosoly bujkált, amit azért próbáltam leplezni. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni ebből az egészből.

Ikrek átka(YoonMin): 5.rész - Mondtam, hogy nem hazudok

JiMin Pov.

Mikor hazaértünk a suliból, akkor is folyton azon agyaltam, hogy hogyan adhatnék magamnak igazat. Már szinte fájó fejjel feküdtem be öcsém mellé az ágyba, ám ötletem még mindig nem volt. Abba is hagytam az erőlködést, és inkább aludtam. Persze a késői fekvésnek meg is lett az eredménye, ugyanis reggel úgy keltem fel, mint egy zombi.
-Jesszus! - Rémült meg TaeTae a fejem láttán. -Szerintem szedd rendbe magad, mert nem hiszem, hogy YoonGi-nak tetszenél ilyen félig hulla állapotban... - Mondta, mire én csak mérgesen ránéztem.
-Kuss! - Emeltem fel kezemet jelezve, hogy fogja be a száját. -Ahelyett hogy engem basztatnál, inkább húzzál te is készülődni! - Mormogtam. TaeHyung tudja jól, hogy milyen vagyok akkor, amikor nem alszom ki magam rendesen. Egy morgós, bunkó állat. Nem is piszkált tovább, inkább folytattuk mindketten a készülődést. Mivel tényleg borzalmasan festettem, ezért tettem magamra egy kis sminket, hogy ne ijedjenek meg tőlem az emberek. Amint kész lettünk, indultunk is a suliba.
-Bátyó, nézd! - Mutatott öcsém egy fiúra, aki előttünk lépett ki a kapujukon. YoonGi volt az.
-Köszönjünk rá egyszerre, és akkor meglátja, hogy tényleg van egy ikertestvérem. - Mondtam el Tae-nek a tervemet, amire csak bólintott egyet.
-Szia YoonGi! - Köszöntünk neki egyszerre, mire meg is fordult. Szemei rögtön a kétszeresükre kerekedtek, amikor meglátta, hogy belőlem valóban kettő van. Megdörzsölte a szemeit, majd még pislogott egy párat.
-Látod? Én mondtam, hogy van egy ikertesóm. - Mosolyogtam. -Ő itt a fél perccel fiatalabb öcsém, Park Tae Hyung! - Mutattam be neki TaeTae-t.
-Atya ég! Én...Én tényleg azt hittem, hogy te csak blöffölsz. - Makogta sokkolt állapotban. -És akkor most melyikőtök ki? - Kérdezte összezavarodva. Elmagyaráztuk neki, hogy hogyan tud minket megkülönböztetni, ami persze először még nem ment neki. Útközben a suli felé pedig sikerült kibékülnünk, aminek nagyon is örültem. Nem akartam vele haragban lenni, sőt! Inkább nagyon is közel akartam hozzá lenni, csak még nem tudom, hogy ez mennyire fog összejönni. Egészen a becsengetésig beszélgettünk, mivel nagyon érdekelte a mi történetünk. Különlegesnek tartotta, hogy van egy ikrem, aki tényleg ugyanúgy néz ki, mint én. Rengeteg kérdést feltett, amit mi persze meg is válaszoltuk feltéve, ha tudtuk rá a választ. Lassan viszont bele kellett merülnünk a fizikába, ugyanis a tanár nem szerette, ha nagy az osztályban a hangzavar. Miután YoonGi a helyére ült, arcomról a fáradtság jelei eltűntek, és helyüket a boldogság vette át. Levakarhatatlan vigyor ült a számon, úgy nézhettem ki, mint egy perverz állat. De nem érdekelt, mert örültem, hogy sikerült tisztáznom a dolgokat YoonGi-val. Most már legalább azt is tudom, hogy nem mindig jó dolog, ha van az embernek egy egypetéjű ikre...Talán hogy ha TaeTae-vel nem egypetéjűek lennénk, hanem kétpetéjűek és nem hasonlítanánk ennyire egymásra, akkor nem történt volna meg ez a kis vita. Mondjuk talán nem is volt baj, hogy a dolgok így történtek...Mindegy. Most már csak az a lényeg, hogy valahogyan közelebb kell kerülnöm YoonGi-hoz. Bár, hülye vagyok! Mi van akkor, hogy ha ráhajtok YoonGi-ra, aztán meg kiderül, hogy nem is meleg? Na akkor aztán rendesen le fogom magam égetni előtte...Gondolataimból a csengő éles hangja zökkentett vissza a valóságba, így gyorsan visszapakoltam mindent a táskámba. Ezután mentünk is a következő terembe, ahol a nyelvtan óránk lesz. Levágtam magam a padra, aztán táskámat az asztalra téve, ráfeküdtem. Fáradt voltam, nagyon.
-Mi van JiMin? Csak nem hosszúúúú volt az éjszaka? - Kérdezte nevetve HoSeok, közben pedig direkt elnyújtotta a "hosszú" szót. Kómás tekintetemet rávezettem, de nem szólaltam meg. Pár pillanatig csak szemeztünk, végül megtörtem a csendet.
-Hagyjá' békén! - Dünnyögtem a táskámba.
-Ha ilyen lusta vagy, akkor hogy akarod felszedni az új fiút? - Suttogott a fülembe úgy, hogy se YoonGi, se más ne hallja rajtam kívül.
-Hyung menj má' innen! - Kezdtem legyezni a kezemmel, ám sajnos nem sikerült pofán csapnom.
-J-Hope hagyjad szegény JiMin-t! - Szólt rá Jin, amiért nagyon is hálás voltam. Mihelyt HoSeok ismét magamra hagyott, megpróbáltam elaludni. Beletelt ugyan egy kis időbe, de aztán sikerült. Nem hallottam semmit, még azt se, hogy a tanár rám szólt volna. A csengőt azonban meghallottam, és egyáltalán nem volt jó rá felkelni. Amíg én nyújtózkodtam, addig öcsém visszapakolt nekem a táskámba. Anyám...Még négy óra. Haza akarok menni! Lajhárok módjára battyogtam el a következő terembe, ahol a matekórám lesz. Komolyan mondom, borzalmas óráim vannak ma. Mindegyiket utálom, kivéve a biológiát. A szünetet megint csak lustulással töltöttem, viszont mikor belépett a tanár a terembe, büntetésképp engem hívott ki a táblához

felelni. Ugyan TaeHyung megkérdezte, hogy ne cseréljünk e megint helyet, de én csak megráztam a fejemet. Nem bízhatok mindent az öcsémre, magamtól is kell szereznem néha jó jegyeket. Fáradtan ugyan, de kiálltam a táblához, egy pici krétával a kezemben. Kiadta a feladatot amit meg kellett csinálnom, mire én egy kis gondolkozás után neki is álltam. Igazából nem volt olyan bonyolult a feladat, ezért megoldani se volt egy nagy ördöngösség. Megcsináltam pár feladatot, majd visszaültem a helyemre úgy, hogy hármast kaptam a felelésre. Na tessék, mondtam én, hogy egy zseni vagyok!

Titkos szerelem(VMin): 27.rész - Családias hangulat

JiMin Pov.

Mikor a főnök fel akarta osztani a bandát, nagyon megijedtem. Ám szerencsére HoSeok észhez tért, így most már köztünk is béke van. Boldog vagyok, amiért sem Tae-nek, sem nekünk nem kellett távoznunk a Bangtan-ból. A következő két napban még szabadnapunk van, hogy gyógyuljon az arcunk. Amint hazaértünk a dorm-ba, mi szerelmemmel egyből a konyhába vettük irányunkat, hiszen borzasztóan éhesek voltunk.
-Hova-hova? - Állított meg minket Jin.
-Enni. - Válaszoltunk egyszerre.
-Kivárjátok a vacsorát, addig nincs semmi. - Mondta komolyan. -YoonGi! Gyere segíteni! - Szólt a második legidősebb tagnak, aki konkrétan vonszolta magát.
-Biztos hogy nem. Hagyjá' má', alig élek! - Mormogta Suga.
-Akkor másképp mondom... - Sóhajtott Jin Hyung. -Most azonnal idetolod a seggedet, és segítesz nekem, világos?! - Nézett a fiúra szúrós szemekkel, mire az nyafogva ugyan, de beállt segíteni Jin-nek. Én inkább leültem az asztalhoz, majd a telefonommal játszva vártam ki, hogy kész legyen a vacsora. Suga a zöldségeket kezdte el szeletelni, míg Jin magyarázott neki.
-TaeHyung húzzál innen! - Hallottam meg YoonGi dühös hangját, ahogyan rászólt szerelmemre.
-De éhes vagyok! - Nyafogott, amin elvigyorodtam.
-Ha nem zabálnád fel a kaját, akkor hamarabb kész lenne! - Mormogta Suga. -JiMin, vidd már el innen a pincsidet, mert megzabálja az összes répát! - Szólt rám, mire én csak nagyot sóhajtottam. Kiléptem a játékból, utána letettem az asztalra a telefonomat.
-Ő nem a pincsim, hanem a szerelmem. - Jegyeztem meg. Odamentem Tae mögé, aztán átkaroltam a derekát. -Gyere szívem, ne bosszantsd fel még jobban YoonGi-t. - Mondtam neki kedvesen, majd gyengéden a nyakába csókoltam.
-De olyan finom, és édes! - Nyafogott. -Meg amúgy is, vitaminra van szükségem. - Vigyorgott.
-Szerintem te már rlég vitamint ettél. - Kuncogtam. Lassan, de végül sikerült elrángatnom a pulttól, aminek a morgós barátunk nagyon is örült. Visszaültem a helyemre, páromat pedig az ölembe húztam. Ezután JungKook is csatlakozott köreinkbe, ám ő is csak azért, hogy a Suga által felszelt zöldségekből falatozhasson. Hiába szólt rá a két legidősebb, nem törődött vele, így végül Nam-nak kellett kirángatnia onnan mondván, hogy játszik vele ha kimegy a konyhából. TaeTae hátradőlt az ölemben, én pedig folytattam a játékot a telefonomon. Erre a pillanatra vártam...Hogy újra úgy érjünk és szóljunk egymáshoz, mint egy pár. Ráadásul a szerencsénk az, hogy a többieket egyáltalán nem zavarja a kapcsolatunk. Sőt! Még a menedzsert és az igazgatót sem. Csak hát...Titkolnunk kell a rajongók elől. Gondolataim közben hirtelen megéreztem, ahogyan szerelmem egy apró puszit nyomott az arcom vonalára. Elmosolyodtam, majd leállítottam a játékot. Amennyire tudtam ránéztem, és állánál fogva közelebb húztam magamhoz. Ő értve a célzást közeledett is, aztán puha ajkait összetapasztotta az enyémekkel.
-Khm... - Krákogott valaki, mire mi kinyitottuk a szemeinket, de még nem váltunk el egymástól. -Vacsora van, szóval ha lehet, akkor ne egymást faljátok fel, hanem a kaját. - Mondta Jin Hyung. Elszakadtunk a másik ajkaitól, majd bólintottunk egyet. Észre se vettük, hogy meg lett terítve az asztal, na meg azt se, hogy már a többiek is megérkeztek. Azonban TaeHyung nem szállt ki az ölemből, ami engem nem is zavart. És ahogy elnéztük, a fiúkat se, ezért bele is kezdtünk az evésbe. Ezúttal nem csendben ettünk, inkább beszélgettünk. Tökre családias volt a légkör, bár...Így jobban belegondolva, mi a fiúkkal már egy család vagyunk. Egy második család. Ez alatt az alig negyed óra alatt, sokat nevettünk, főként HoSeok na meg Tae hülyeségei miatt. Hát igen, az én édesem mindig is szeretett gyerekesen viselkedni, vagy éppen felkelteni magára mások figyelmét. De én így szeretem, ahogy van. Miután mindenki végzett a vacsorájával, úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a nappaliba filmezni. Amíg Jin és NamJoon elmosogattak, addig mi kimentünk a közös helyiségbe, és leültünk valahova. Én a kanapé egyik sarkába ültem, párom pedig mellém telepedett, és hozzám bújt. Szélesen vigyorogva magamhoz öleltem az egyik kezemmel, majd nyomtam egy kis csókot a szájára.
-Na srácok, mit nézzünk? - Nézett végig rajtunk kíváncsian Suga.
-Horrort! - Ugrándozott örömében JungKook.
-Nem! - Tiltakoztunk mindannyian, minek hallatán a kis maknae egyből elszontyolodott.
-Nem szeretnék a kórházban kikötni szívroham miatt, úgy hogy nézzünk valamit, ami nem horror, és nem is ijesztő. - Mondta el a véleményét J-Hope, amivel egyet is értettünk.
-Akkor legyen valami vicces vígjáték. - Ajánlotta fel az ötletét TaeTae. Ebbe mindenki beleegyezett, ezért YoonGi és HoSeok kerestek is egyet a sok CD között. Mire a leader és legidősebb tagunk is megérkeztek, ők is megtalálták a filmet. Suga elindította a filmet, amit aztán nézni is kezdtünk.

Ikrek átka(YoonMin): 4.rész - Megmagyarázom!

JiMin Pov.

Eléggé meglepődtem, amikor YoonGi csak úgy lerázott. Azt azért még tegyük hozzá, hogy azt se tudtam, miről van szó. Mivel én aznap nem is találkoztam YoonGi-val, ugyanis a drága öcsikém elfelejtett felkelteni, így persze sikerült átaludnom az első órámat. Várjunk csak...
-Tae! - Néztem gyanúsan az ikertestvéremre.
-Igen? - Kérdezett vissza kíváncsian.
-Ma találkoztál YoonGi-val? - Érdeklődtem.
-Nem tudom, biztos. - Rántotta meg a vállát. -Azt tudom, hogy egy nálunk kicsit magasabb srác rám köszönt, hogy "Szia JiMin!", de én nem válaszoltam, csak furcsán néztem rá. - Mesélte el a dolgokat.
-Te igenész, az YoonGi volt! Azt hitte, hogy te én vagyok. - Ütöttem fejbe.
-Hé, au! - Nyávogott a fejét simogatva. -Miért hitte azt? - Értetlenkedett.
-Mert mondjuk ikertestvérek vagyunk, és megszólalásig hasonlítunk egymásra? - Néztem rá hitetlenül. Komolyan...Néha azt gondolom, hogy TaeHyung nem is az én öcsém, inkább valami másik bolygóról érkezett űrlény. Mivel továbbra sem értette a dolgot, ezért elmagyaráztam neki a történteket, így már sikerült felfognia mindent. Akkor ezért támadott le rögtön...Hiszen nem is tudja még, hogy mi TaeTae-vel ikrek vagyunk. Tisztáznom kell vele ezt az egészet, különben soha nem fog velem szóba állni, azt pedig nem akarom. Amint ezt elhatároztam, rögtön meg is kerestem. Pechemre nem találtam sehol, ami nagyon is zavart.
-Hé Kook! - Szóltam oda egyik barátomnak. -Nem láttad véletlenül YoonGi-t? - Kérdeztem, mire ő bólogatott jelezve, hogy de igenis látta.
-A mosdó fele ment. - Mutatott abba az irányba, én pedig útnak is indultam. Gyorsan szedtem a lábaimat, hogy minél hamarabb tisztázni tudjam vele ezt a kis félreértést. Amint odaértem a mosdóba meg is találtam azt, akit kerestem.
-Figyelj YoonGi! Hadd beszéljek veled! - Kérleltem.
-Nincs miről beszélnünk. - Mormogta.
-De van. - Erősködtem. -Megmagyarázom ami történt. - Mondtam magabiztosan.
-Rendben, akkor tessék! Kíváncsian várom, azt a bizonyos magyarázatot. - Nézett rám szúrós tekintettel, miközben karjait keresztbe tette.
-Szóval az a helyzet, hogy...Nekem van egy ikertesóm. Egypetéjű ikrek vagyunk, tehát ugyanúgy nézünk ki. - Magyaráztam el neki a legfontosabb dolgokat, ám erre ő csak gúnyosan nevetni kezdett.
-Hát persze...Én meg Pikachu ikertesója vagyok, nem? Ha esetleg tartasz magadnál pokémon labdákat is, akkor légyszi ne kapj el! - Kezdett velem gúnyolódni, ami eléggé szarul esett.
-De mondom, hogy így van! - Emeltem meg picit a hangom.
-Jajj, JiMin ne nézz már hülyének! Jó, oké, felfogtam hogy nem jövök be neked. - Folytatta dühöngését. -Ennek a beszélgetésnek nincs értelme, főleg úgy, ha a képembe hazudsz. - Motyogta, majd fogta magát, és lelépett. Hát ezt nem hiszem el! Azt hiszi, hogy hazudok, pedig kurvára nem! Ráadásul még faképnél is hagyott. Ám nem maradtam sokáig egyedül, ugyanis barátaim megtaláltak, és persze egyből kérdezősködni is kezdtek. Nem akartam nekik mondani semmit, ezért inkább csak nagyot

sóhajtva kimentem a mosdóból, és a folyosó egy részéhez mentem. Nekidőltem a falnak, majd a padlót kezdtem vizslatni. Nem akarom elhinni, hogy YoonGi azt hiszi hazudok. Ahjjj...Mégis hogy mondhatnám el neki, hogy igazat mondok? Mindegy, majd valahogy megoldom. Gondolataimból a csengő borzasztó hangja zökkentett ki, ami azt jelezte, hogy egy újabb óra veszi a kezdetét. És hát persze, hogy megint engem akartak feleltetni, ezért Tae-vel ismét szerepet cseréltünk. Igen, ez nálunk már megszokott, főleg az új tanévben. Mellesleg tök vicces, hogy alig egy hete járunk újra suliba, de már legalább ötször feleltünk...Abból körülbelül négyszer én és TaeTae. Úgy érzem, minket valamiért imádnak feleltetni a tanárok. Az ügyes kis öcsikém megint szerzett nekem egy hármast, ami nekem tökéletesen megfelel. Tekintetemmel megköszöntem neki a segítségét, mire ő csak rám mosolygott. Az óra további részében próbáltam elterelni a gondolataimat YoonGi-ról, ami sajnos nem jött össze.
-Ennyire belehabarodtál ebbe a srácba? - Lepődött meg TaeHyung.
-Mennyire? - Kérdeztem vissza.
-Hát hogy már az ő nevét rajzolgatod a füzetedbe. - Fejtette ki bővebben, mire nekem megállt a kezemben a ceruza.
-Mi?! - Sokkoltam le, és megnéztem a firkálmányt, ami valóban YoonGi nevét ábrázolta. Öcsém az arcom láttán, csak halkan kuncogva megveregette a vállam, majd folytatta az óra anyagának írását. Na basszus...Még jó, hogy Tae a padtársam. Hahh...Annyira örülnék, ha YoonGi is végre hinne nekem! Már csak arra kéne rájönnöm, hogy erre hogyan vegyem rá. A következő pillanatban már csak arra lettem figyelmes, hogy megint kicsengettek. Gyorsan felpattantam, és YoonGi-hoz mentem. -YoonGi, kérlek várj! - Szóltam utána.
-Mit akarsz már megint? - Kérdezte dühösen, majd velem szembe fordult.
-Azt szeretném, ha hinnél nekem, és megbocsájtanál. - Néztem rá kérlelőn.
-Hagyjál békén a baromságaiddal! - Mormogta, aztán el is viharzott. Az Istenit, megint nem sikerült! Ahhhjjjj...Mégis hogy a picsába hitessem el vele, hogy nem hazudok?

Ikrek átka(YoonMin): 3.rész - Miért nem köszöntél?

Suga Pov.

Az új sulim, eléggé érdekes, de sokkal jobb, mint a régi. Ráadásul már van egy barátom is, akit JiMin-nek hívnak. Bár nem beszéltünk még olyan sokat, de mindig segít nekem mindenben. Összeszedte a földről a tancuccaimat, amik kiestek a táskámból, utána pedig megvédett a kötekedő fiúktól. Nagyon rendes srác, bírom, méghozzá nem is kicsit. Hahhh...Mennyire lehetek normális, ha már ilyen hamar belehabarodtam? Mármint...Tetszik. De kötve hiszem, hogy lenne nála esélyem. Mindegy, majd kiderül. A sok gondolkozás közben észre se vettem, hogy késésben vagyok. Gyorsan magamhoz vettem még a fontosabb cuccaimat, majd futottam is a suliba. Mire odaértem, jó párszor majdnem felnyaltam a betont az arcommal, de legalább időben beértem.
-Futottál? - Kíváncsiskodott egy fiú, akit még nem ismertem. -Ohh, persze! Hiszen mi még nem is ismerjük egymást. - Jutott eszébe. -Kim Nam Joon vagyok, de a barátaim általában Rap Monster-nek szoktak becézni, mert mindig eltörök valamit. - Mutatkozott be, és nevetni kezdett mondandóján.
-Szia, én... - Kezdtem volna én is bemutatkozni, de közbeszólt.
-Tudom, te Min Yoon Gi vagy. - Mosolygott, mire én csak bólogattam.
-De egyébként igen, futottam, mert késésben voltam. - Válaszoltam eredeti kérdésére, amiről már kicsit eltereltük a témát. Tovább viszont nem tudtunk beszélgetni, ugyanis becsengettek. A tanár is megérkezett, így az óra is a kezdetét vette. Matek volt az első óránk, ami pont az a tantárgy, amit a legjobban gyűlölök. Egyszerűen fogyatékos vagyok hozzá. Az agyam nem olyan fejlődött, hogy képes legyek megérteni. Egyedül a négy alapművelet az, amit tudok, a többi az...Inkább hagyjuk. Természetesen a mai anyagot se sikerült megértenem, de már meg se lepődök. Mikor kicsengettek, összepakoltuk a cuccainkat, és mentünk a következő óránkra. Útközben észrevettem, hogy JiMin jön velem szembe.
-Szia JiMin! - Köszöntem neki mosolyogva, viszont ő csak furcsán nézett rám. Nem értettem a helyzetet. Miért nem köszönt, mikor tegnap meg segített nekem? Lehet hogy...Igazából nem is kedvel? Áhhh...Én ezt már nem értem. Mindegy, minden esetre ha még egyszer találkozok vele, megmondom neki a magamét. Dühösen vágtam le magam a padba, amint beértem a megfelelő terembe. Kémia...A másik olyan tantárgy, amit gyűlölök. Élettelenül ültem végig az órát, mintha csak egy bábu lettem volna. Csak testben voltam ott az órán, lélekben valahol nagyon máshol voltam. Szerencsére a tanár se szólt hozzám, pedig nem is nagyon figyeltem az órára. Lassan újra kicsengettek, ezért folytattuk utunkat a következő terembe, ahol az irodalom óránk lesz. Mikor már sikeresen beértem a terembe és helyet foglaltam, zenét akartam hallgatni a telefonomon, ám hirtelen levágódott mellém valaki.
-Helló YoonGi! - Vigyorgott rám JiMin.
-Ne hellózzál! Miért nem köszöntél vissza, mikor elmentünk egymás mellett?! Ha bajod van velem, akkor mondd meg, amúgy sincs szükségem a védelmedre! Boldogulok egyedül is. - Rivalltam rá mérgesen, mire ő nagy, kerek szemekkel bámult rám. Nem érdekelt a magyarázkodása. Fogtam magam, és kiviharzottam a teremből. Kimentem a folyosóra, hogy gondolkozzak kicsit. Mérges voltam. Azt hittem, hogy barátok vagyunk. Kihasználtam a lehetőséget, majd elkezdtem zenét hallgatni a telefonomon. Mindkét fülembe bedugtam a fülhallgatót, és full hangerőn nyomattam a zenéimet. Ha ideges voltam, akkor mindig zenét hallgattam. Ez volt a második életem. Zene nélkül semmit nem érek. Persze a fülemben üvöltő hangok miatt azt se vettem észre, hogy a csengő megszólalt. Akkor eszméltem csak fel, mikor a tanár megböködte a vállamat. Elnézést kértem tőle, aztán bementem vele együtt a terembe. Ez az óra se érdekelt különösképp, ezért inkább folytattam a zene hallgatását, ami szerencsére a tanárnőnek se tűnt fel. Amikor feltűnt, hogy mindenki pakol, akkor jöttem rá, hogy kicsengettek. Hála Istennek, egész gyorsan teltek az órák.
-Miért nem jössz hozzánk beszélgetni? - Nézett rám kíváncsian NamJoon. -Talán megbántottunk valamivel? - Tette fel újabb kérdését.
-Ti nem. De hagyjuk ezt a témát, nem akarok belebonyolódni. - Mormogtam, és azzal a lendülettel ott is hagytam. Senkihez nem volt kedvem, egyedül akartam csak lenni. Nem is csesztettek, megértették kérésemet, aminek örültem. Bár feltűnt, hogy JiMin értetlenül bámult engem, de úgy csináltam, mintha észre se vettem volna. Egyszóval leszartam. Nem sokkal később megérkeztem a következő teremben, ahol az utolsó két órám lesz. Ledobtam a helyemre a cuccomat, aztán elfeküdtem a padon. Lehet, hogy páran odajöttek hozzám és beszéltek hozzám, de én semmit sem hallottam. Éppen ezért nem is figyeltem. Láthatatlanná tettem magam, ami persze a tanár előtt sajna nem sikerült, ezért kénytelen voltam figyelni az órákon. Már alig vártam, hogy végre otthon legyek, egyedül. Most már legalább JiMin is tudja, hogy engem rohadtul nem nehéz megbántani.

Ikrek átka(YoonMin): 2.rész - Engedd meg, hogy segítsek!

JiMin Pov.

Amikor megéreztem meleg kezét az enyémhez érni, rögtön ránéztem. Észrevettem, hogy zavarba esett, és még a kezét is visszahúzta magához. Elmosolyodtam, majd elkezdtem összeszedni a cuccait.
-Engedd meg, hogy segítsek! - Mondtam kedvesen.
-K...Köszi! - Dadogta, mire én kuncogni kezdtem. Annyira aranyos volt!
-Nincs mit! - Néztem rá még mindig vigyorogva, aztán felálltunk, mivel sikeresen összeszedtem mindenét a földről. -Egyébként JiMin vagyok. Park Ji Min. - Nyújtottam neki óvatosan az egyik kezemet, ő pedig kezet rázott velem.
-Min Yoon Gi. Köszönöm a segítséget! - Mosolyodott el zavartan.
-Ugyan, semmiség. - Legyintettem, miután elvette tőlem az összes cuccát. Visszatette őket a táskájába, majd újra rámnézett.
-Öhmm...Akkor én most...Mennék is. - Motyogta, közben arca kezdett egyre pirosabb lenni.
-Megyek veled, hiszen az osztálytársam vagy. - Nevettem. Nem szólt semmit, csak bólintott egyet. Együtt folytattuk utunkat a teremig, és mihelyt leültünk a helyünkre, már be is csengettek. Persze Tae egyből megkérdezte, hogy merre jártam, én pedig el is meséltem neki a történteket. Eléggé meglepődött, de örült, hogy elkezdtem vele ismerkedni. Lassan a tanár is megérkezett, és rögtön be is jelentette, hogy valaki felelni fog. Volt egy olyan érzésem, hogy vagy engem, vagy az öcsémet fogja felszólítani...Bár nekem nem okozott volna gondot, mert szeretem a biológiát, és jó is vagyok belőle.
-Aki felelni fog, az Park Tae Hyung. - Mondta ki öcsém nevét, aki könyörgően nézett rám jelezve, hogy megint "keverjük össze egymást". Én értve a célzást, bólintottam egyet, majd felálltam. -Te nem JiMin vagy? - Nézett rám furcsán a tanár.
-Nem. Ő JiMin. - Ráztam meg a fejemet, közben Tae-re mutattam. Erre a tanár úr csak megrántotta a vállát, és elkezdte feltenni a kérdéseit. Elég könnyű volt az egész, ezért ötöst is kaptam, jobban mondva az öcsémnek szereztem egy ötöst. Na ja...Mi jó ikertesók vagyunk, mert soha nem buktatjuk meg egymást. Amint helyet foglaltam, TaeTae rögtön rám vezette hálás tekintetét, mire én csak mosolyogtam. Az óra további részét jegyzeteléssel töltöttem, ahogyan öcsém is. Alig fél oldalt írtunk le, és már ki is csengettek. Elpakoltunk, és indultunk a következő órára.
-Tényleg TaeHyung felelt? - Érdeklődött Jin.
-Nem. Én voltam. - Mondtam.
-Öcsém...Nekem is kell egy ikertesó! - Hüledezett J-Hope. -Akkor legalább nem kapnék egyest, feltéve, ha ő tudja. - Mosolygott.
-Hát HoSeok...Tudod, ha tanulnál, akkor se kapnál egyest. - Oktatta Jin. -Ehhez nem feltétlenül kell ikertestvér. - Kuncogott.
-Tae-vel is csak annyi a baj, hogy borzalmasan alszik. - Röhögtem, mire öcsém durcásan vállon ütött.
-Nem is alszok borzalmasan! - Háborgott.
-Dehogyisnem...Ma éjjel is leestem miattad az ágyról, mert megint partra vetett halat játszottál álmodban. - Nevettem tovább, mire a többiek is követték példámat. Ám a nagy nevetgélés közben nem vettem észre, hogy alig két méterre tőlünk, YoonGi verekedésbe keveredett. Az egyik osztálytársunk jó erősen meglökte, így a fiú véletlenül nekem jött. Azonban az egyensúlyom megadta magát, ezért nem tudtam talpon maradni. Hangos, fájdalmas koppanással érkeztem a földre, míg YoonGi rajtam feküdt. -Au! - Szisszentem fel, közben a sajgó fejemre tettem a kezem. Lassan kinyitottam a szemem, majd egy lesokkolt YoonGi-val találtam szemben magam. Vészesen közel volt, de én csak örültem neki. Így jobban szemügyre tudtam venni gyönyörű, még a lányokénál is szebb arcát. A baj csak az volt, hogy túl hamar felpattant rólam, utána pedig felsegített.
-N...Ne haragudj! Véletlen volt, sajnálom! - Esedezett bocsánatomért.
-Semmi baj, előfordul. - Mutattam neki fehér fogaimat. -Tudom, hogy nem te vagy a hibás, hanem az a három nyomorék ott, mögötted. - Mondtam, aztán odamentem a hangosan röhögő fiúkhoz. -Tényleg rohadt vicces... - Mormogtam.
-Az. Csodálom, hogy még nem smároltál vele. - Vigyorgott rám az egyik.
-J...JiMin, ne! Hagyjad, felesleges velük foglalkozni. - Kérlelt, közben kezével óvatosan, félénken megérintette a vállamat. Nagy levegőt vettem, így nagyjából sikerült lebyugodnom. A többi beszólásukkal már nem is foglalkoztam, inkább mentünk az utolsó óránkra.

Titkos szerelem(VMin): 26.rész - Feloszlik a Bangtan?

V Pov.

Letörten mentem vissza a szobánkba, amit persze JiMin észre is vett.
-Na? - Érdeklődött a beszélgetés felől.
-Semmi...Nem mondott semmit, csak kiakadt, amikor azt mondtam hogy ő is hibás. Szóval...Szerintem holnap költözök, vagy költözünk haza. - Mondtam el neki a dolgokat, majd könnyeim megint potyogni kezdtek. Ezt szerelmem is észrevette, ezért nyugtatásképp magához ölelt. -Én nem akarok kilépni a bandából, és a többiek álmát sem akarom tönkretenni. De mégis...Mondd, hogy lehetek ekkora szerencsétlen? Mi a baj velem? - Akadtam ki, közben JiMin szemeibe néztem.
-Nincsen veled semmi baj. - Törölte le könnyeimet. -Nyugodj meg kicsim, meg fogjuk oldani. - Simogatta gyengéden arcomat, majd egy lágy csókot nyomott puha ajkaimra. Nagyon remélem, hogy igaza lesz JiMin-nek. Bár...Van egy olyan érzésem, hogy HoSeok már nem fog nekünk megbocsájtani. Ha pedig nem békül ki velünk, akkor repülök a bandából. Miután sikerült megnyugodnom, halk kopogást hallottunk meg az ajtón.
-Gyere! - Mondtuk egyszerre, mire Kookie be is dugta a fejét.
-Bocsi a zavarásért, de Jin Hyung üzeni, hogy kész a vacsora! - Mondta halkan, mi pedig csak bólogattunk. Rögtön fel is tápászkodtunk, aztán lementünk Kook után, a konyhába. Már mindenki ott volt, kivéve minket. Leültünk a helyünkre, majd enni kezdtünk. A többiek beszélgettek, de mi inkább csendben maradtunk JiMin-el. Nem is kérdezősködtek, hiszen pontosan tudták, hogy miért olyan a hangulatunk, amilyen.
-Srácok, holnap mindannyiunknak be kell mennie az igazgatóhoz, ugyanis beszélni akar majd velünk. - Nézett körbe a bandán NamJoon, mire mindenki csak bólogatni kezdett.
-Köszönöm, finom volt! - Álltam fel az asztaltól, aztán indultam volna ki a konyhából, ha Jin meg nem állított volna.
-De Tae! Alig ettél valamit. - Mondta aggódón.
-Sajnálom...Nem vagyok éhes. - Motyogtam. Úgy döntöttem, hogy kiszellőztetem a fejemet. Kell egy kis séta, hogy megnyugodjak. A konyhából egyenesen az előszobába mentem, ahol aztán felvettem a cipőimet, majd kilépve az ajtón, elindultam valamerre sétálni. Az utcák már mind sötétek voltak, némelyikben világítás is alig volt. Sorra szeltem végig az utcákat, közben megint elkezdtem itatni az egereket. Még egyáltalán nem tudtam beletörődni abba, hogy holnaptól vége mindennek, amit eddig építgettünk a fiúkkal. Szeretem az idol létet, még annak ellenére is, hogy nehéz. De nem tudok már mit mondani HoSeok-nak. Én próbáltam vele kibékülni, próbáltam vele beszélni. Nem sikerült...Szóval holnap húzhatok a francba, vagy lehet hogy a többiek is mehetnek vissza oda, ahonnan jöttek. Mikor már alig

láttam könnyeimtől, pulcsimmal megtöröltem a szemeimet. Mi a rákért kell nekem mindent elbaszni? Már nem tudok másképp fogalmazni, hiszen nem vagyok más, csak egy rohadt nagy rakás szerencsétlenség. Mindenki álmát tönkretettem a hülyeségeimmel. Hosszas őrlődésemből, telefonom csörgése zökkentett ki. Megnéztem hogy kinek hiányozhatok ennyire, de nem ért nagy meglepetés, mikor JiMin nevét olvastam le a képernyőről.
-Mondjad! - Szóltam bele nagyot sóhajtva a telefonba, miután megnyomtam a zöld gombocskát.
-Hol az Istenben vagy? Tudod hogy aggódunk?! Miért tűntél el olyan hirtelen? Ráadásul nem is szóltál. - Támadott le egyből aggódó szövegelésével, aminek azért örültem. Ebből is tudtam, hogy mennyire szeret, és félt.
-Ne haragudjatok...Csak gondolkozni akartam. - Mondtam megbánón. -Nemsokára otthon leszek.
-Rendben, de siess! Nem szeretném, ha bajod esne. - Motyogta, viszont hangjából is tisztán kihallottam, hogy tényleg aggódik értem.
-Nem fog. - Nyugtattam meg.
-Remélem. Szeretlek!
-Én is téged. - Mosolyodtam el halványan, majd kinyomtam a készüléket. Olyan jól esik, hogy tényleg ennyire félt. Hahhh...Hogy is érdemeltem meg egy ilyen csodát? Értelmetlen gondolataimmal felhagytam inkább, és szerencsére alig tíz perc alatt haza is értem. Igaz, hogy a többiektől kaptam egy jó adag fejmosást, de nem bántam. Hulla fáradt voltam, még a fejem is fájt a sok sírástól. Gyorsan elmentem zuhanyozni, majd bementem páromhoz a szobánkba. Kényelmesen elhelyezkedtünk a takaró alatt, aztán összebújva elaludtunk. Ezúttal nem álmodtam rosszat, aminek örültem. Rám fért az alvás, na meg így rendesen ki is tudtam magamat pihenni. Azonban másnap korán kellett kelnünk, ugyanis a főnöknek sok volt az elintézni valója, ránk pedig kevés ideje. Egész odaúton gyomorgörccsel a hasamban mentem, mivel izgultam. Lassan oda is értünk hozzá, mikor pedig beengedett minket, meghajoltunk előtte köszönésképp.
-Köszönöm fiúk, hogy eljöttetek! - Kezdett bele mondandójába, közben leült a bőr anyagú székébe. Mi is helyet foglaltunk a nagy kanapén, ami szinte vele szemben volt. -Nos, ugyebár tudjátok, hogy mi történt JiMin, V és J-Hope között. A kérdésem pedig a következő... - Nézett ránk komolyan. -Sikerült kibékülnötök? - Tette fel kérdését.
-N...Nem. - Makogtam félve, míg szerelmem és HoSeok csak rázták a fejüket.
-Értem. Akkor hát nem tudok mást tenni, minthogy feloszlatom a bandát. - Jelentette ki azt a tényt, amitől a legjobban féltem.
-Micsoda?! - Ugrott fel mindenki csodálkozva, kivéve én és JiMin.
-Nem lehet valahogyan megoldani? - Kérdezte kétségbeesetten Suga.
-Sajnos nem. Ha csak TaeHyung távozna, akkor párosan lennétek, ami nem jó, új embert pedig nem tudunk jelenleg találni. - Magyarázkodott. -Akkor a Bangtan-t ezennel fel... - Kezdte volna feloszlatni a bandát, ám HoSeok közbeszólt.
-Várjon! - Pattant fel ülőhelyéről. -Én...Bocsánatot szeretnék kérni, mindenkitől! - Nézett körbe mindenkin. -Sajnálom, amiért ennyire önfejű voltam. Tae-nek volt igaza, hiszen tényleg én rángattam bele őt ebbe az egészbe. Nem akartam rosszat, egyszerűen csak örültem, hogy végre van valakim. - Vallotta be a dolgokat. -Úgy hogy kérem, adjon még egy eséjt a bandának! - Könyörgött HoSeok a főnöknek.
-Rendben, de csak abban az esetben, ha JiMin-el is kibékülsz! - Figyelmeztette, mire J-Hope csak bólintott egyet. Odament szerelmem elé, majd kinyújtotta neki a jobb kezét.
-Sajnálom, JiMin! - Kért bocsánatot páromtól, amit JiMin persze el is fogadott. Egy gyors kézrázás után megölelték egymást, miközben mindketten elmosolyodtak. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem, amiért nem rúgtak ki se engem, se a többieket.

Ikrek átka(YoonMin): 1.rész - Újabb tanév

JiMin Pov.

Park Ji Min vagyok, másodikos gimnazista. Van egy ikertestvérem, aki csak fél perccel fiatalabb nálam. Az ő neve Park Tae Hyung. A szüleink Japánban dolgoznak, onnan küldenek nekünk haza pénzt, hogy meg tudjunk élni addig, amíg nem tudnak hazajönni. Tae-vel eléggé hasonlítunk, így ha kedvünk tartja, könnyen ki tudunk szúrni az emberekkel. Persze általában a tanárokkal szoktunk játszadozni, ami nekik fel se tűnik. Hiába járunk abba a suliba már két éve, még mindig nem tudnak minket megkülönböztetni, ahogyan senki más sem. Sokszor még a szüleink sem.
-JiMin! - Szólított hirtelen öcsém, mire rákaptam tekintetemet.
-Hm?
-Tudtad hogy lesz egy új fiú osztálytársunk? - Tette fel kérdését.
-Nem. - Mondtam meglepődve. -De most már tudom. - Vigyorogtam. Lassan elkezdtünk készülődni, ugyanis vége lett a nyári szünetnek, és mehettünk újra suliba. Istenem, hogy én mennyire utálom! Miután elkészülődtünk, indultunk is. Különös, hogy más ikerpárok utálnak ugyanolyan ruhákba öltözni, ám mi TaeTae-vel csak egyforma göncöket veszünk fel. Jó, van amikor más-más ruhákba öltözünk, de ritkán. Igazából én örülök, hogy van egy ikertestvérem. Sokkal jobb, mintha simán öcsém, bátyám, húgom vagy nővérem lenne. Gondolkozásom közben beértünk a hatalmas épületbe, ahol aztán a megfelelő teremhez vettük irányunkat.
-Cső srácok! - Pacsizott le velünk egyből HoSeok.
-Csáó! - Köszöntünk egyszerre.
-Na! Most nem fogom eltéveszteni a neveteket! - Mondta komolyan, mire a másik három haverunk, Jin, NamJoon és JungKook nevetni kezdtek.
-Erre kíváncsiak leszünk. - Röhögött Nam.
-Te vagy JiMin, - Mutatott TaeHyung-ra. -Te pedig TaeTae. - Mutatott rám. Öcsémmel egymásra néztünk, majd a többiekre, és szakadni kezdtünk a röhögéstől.
-Hát Hopie, ez megint nem jött össze. - Veregette meg a vállát JungKook.
-Ahjjj, ne már! - Nyafogott J-Hope. Azonban tovább nem tudott hisztizni, ugyanis megszólalt a csengő, és a tanár is betévedt a terembe. Kihívta az új fiút, aki be is mutatkozott nekünk. Helyes srác volt, nagyon is. Abban a pillanatban ahogy megláttam, beleszerettem. Ohh igen...Azt elfelejtettem említeni, hogy meleg vagyok, azaz a fiúkat szeretem. Ezt a barátaim is, és a szüleim is tudják. Senki nem ítél el, inkább segítenek nekem pasit keresni.
-Öcsi...Szerelmes lettem. - Suttogtam neki halkan, de szemeimet egy pillanatra se vettem le az új jövevényről.
-Látszik rajtad. - Vigyorgott. -Sok sikert bátyó! - Veregette meg biztatón a vállamat. Az új srác bemutatkozásából kiderült, hogy Min Yoon Gi-nak hívják, és hogy tőlünk csak egy utcányira lakik. Gyönyörű teremtés ez a fiú...! Bőre olyan fehér, mint a cukor, haja fekete, tincsei pedig a varázslatosan csillogó, hatalmas barna szemeibe lógnak. Nálam körülbelül egy fejjel magasabb, szóval ha úgy adná az Isten, hogy csókolózzak vele, akkor vagy lábujjhegyre kellene állnom, vagy lehajolna hozzám, vagy nem tudom. Ahhh...Utálok alacsony lenni, főleg úgy, hogy még Tae is magasabb nálam nagyjából három centivel. Jó, nem sok, de mégis meglátszik. Ajkai puhának látszottak, és még dúsak is voltak. Szívesen megkóstoltam volna őket, de nem lehetett.
-Park, ne csorgasd már a nyálad, szerencsétlen srácra! - Szólt rám az egyik fiú osztálytársunk.
-Kuss! Azt csinálok, amit akarok. - Pofáztam vissza neki. Még valamit mormogott, de nem érdekelt. Kell nekem YoonGi! Ha nem is szerelmemnek, akkor csak barátomnak. Meg kell vele ismerkednem. Hosszas gondolkozásom közben belekezdtünk az órába is, viszont én nem tudtam figyelni. Ennek persze meg is lett az eredménye, ugyanis a tanárnő pont engem kérdezett, én meg azt se tudtam, hogy miről van szó.
-JiMin, szerinted? - Nézett rám kíváncsian.
-Nem én vagyok JiMin, én még mindig TaeHyung vagyok. - Mondtam a tanárnőnek rezzenéstelen arccal, amit persze ő be is vett. Tae persze nem ellenkezett, ugyanis tudta jól, hogyha nem figyelek az órán és engem szólítanak, akkor mindig bevetem ezt a kis cselt. Ő pedig tudja a választ, hiszen mindig figyel órán, ezért általában egyikünk se kerül bajba.
-Jajj, bocsánat! Mindig összekeverlek titeket, annyira hasonlítatok. - Mosolygott a tanárnő, amit mi viszonoztunk. Annyira, de annyira szeretem beetetni a tanárokat! Ezután folytattam a merengésemet, majd nem sokkal később ki is csengettek. Összepakoltuk a cuccunkat, aztán mentünk le a földszintre, mivel ott volt a következő óránk. TaeTae gyorsabban ment mint én, de nekem nem volt kedvem sietni. Hirtelen észrevettem, hogy valakinek kiestek a könyvei és a füzetei a táskájából. Megálltam, majd leguggoltam, hogy segítsek az illetőnek összeszedni a cuccait. Viszont mikor nyúltam az első könyvért, valakinek a kezével összeütközött az enyém. Kíváncsian néztem rá az előttem szintén guggoló személyre, és meglepődve vettem tudomásul, hogy YoonGi-val állok szembe.

Titkos szerelem(VMin): 25.rész - Döntsétek el!

V Pov.

Nem aludtam sokat JiMin ölében, talán csak egy fél órát. Viszont mikor felkeltem, hatalmas vigyorral fogadott.
-Nézd! Csináltam egy képet. - Kuncogott, közben az arcomba nyomta a telefonját. A képen mi ketten voltunk, úgy, hogy én az ölében aludtam, ő meg csak mosolygott.
-Jó lett. - Motyogtam még kissé álmosan. Ő erre kinevetett, és nyomott egy puszit az arcomra. Amint sikeresen felébredtem, NamJoon jött oda hozzánk.
-Készüljetek, ugyanis a főnök hivatott titeket az irodájába, hogy beszélgessen veletek! - Mondta el a helyzetet, mire mi egymásra néztünk JiMin-el. Na basszus...Mit fog mondani? Remélem nem fog minket kirúgni! Ijedten kezdtünk el készülődni, majd indultunk is a főnökhöz. Bár az utcán nem foghattuk meg egymás kezét, de mégis közel voltunk egymáshoz. Szerencsére egy rajongó sem volt a közelben, így nem támadtak le minket. Jó sok séta után pedig, megérkeztünk a főnök irodájához. Nagy levegőt vettünk, aztán bekopogtunk. Szinte rögtön meg is kaptuk az engedélyt, hogy bemenjünk.
-Áhh...Park Ji Min, és Kim Tae Hyung! Már vártalak titeket. - Üdvözölt minket kedvesen az igazgató, mire mi illedelmesen meghajoltunk előtte. -Hallottam a verekedésről, ezért meg szeretném tudni, hogy mi okból indult ki ez az egész. - Magyarázkodott. Nagyot sóhajtottam, és neki álltam elmesélni a dolgokat. Kissé meglepődött, hogy mi együtt voltunk, illetve vagyunk JiMin-el, de nem szólt semmit. Megértette a helyzetünket, és szerencsére a kapcsolatunkat is engedélyezte, természetesen feltételekkel, amikkel mi is tisztában voltunk. -Értékelem, hogy ilyen jóban vagytok egymással, és a bandával is. De...Hogyha HoSeok-al nem sikerül kibékülnötök, akkor döntenetek kell. Vagy kilép a bandából TaeHyung vagy te, JiMin, vagy akár mindketten, vagy pedig feloszlik a banda. - Nézett ránk komolyan, én pedig konkrétan sokkot kaptam. Nem! Én ezt nem akarom! A bandában szeretnék lenni, velük szeretném folytatni a karrierem. Ahhjjjj, a rohadt életbe! Miért kell nekem, mindig mindent elszúrnom?
-És...Mennyi időt kapunk, hogy beszéljünk J-Hope-al? - Érdeklődött félénken JiMin.
-Egy napot. Ma beszéljetek vele, mert holnap behívom az egész BTS-t. Ha pedig HoSeok továbbra is utálni fog titeket, akkor valamelyikőtöknek, vagy mindkettőtöknek, vagy az egész bandának felbontom a szerződését. - Mondta még mindig komolyan. Bólintottunk, aztán el is küldött minket. Fasza...Ma rá kell beszélnünk J-Hope-ot, hogy béküljön ki velünk, vagy vége mindennek. Édes jó anyám, hogy lehettem ilyen hülye? Ráadásul most JiMin-t is, meg lehet hogy az egész bandát is belevittem a pácba, ami igazából csak az én hülyeségem miatt alakult ki. Dühösen lépkedtem a hazafele tartó úton, míg szerelmem szótlanul, maga elé meredve ment mellettem. Lassan sikerült hazaérnünk, de a többieknek nem mondtunk semmit. Inkább felmentünk a szobánkba, és leültünk az ágyra.
-Sajnálom JiMin... - Suttogtam, majd könnyeim útnak eredtek.
-Nem haragszom rád, hiszen én is ludas vagyok benne. - Ölelt át, és egy puszit nyomott a fejemre.
-De akkor most mi lesz? Én nem akarom itt hagyni a bandát, de azt se akarom, hogy a főnök feloszlassa, hiszen még csak másfél hónapja debütáltunk. - Mondtam remegő hangon. Teljesen kétségbe voltam esve. -Mindenképpen beszélnünk kell HoSeok-al. - Sóhajtottam, közben letöröltem könnyeimet.
-Úgy se fog megbocsájtani, felesleges veszkődni... - Motyogta párom.
-Nem baj, én azért még megpróbálom. - Álltam fel, aztán kimentem a szobából, JiMin-t magára hagyva. Lementem a nappaliba, ahol Nam és Suga TV-t néztek. -Nem tudjátok véletlenül, hogy J-Hope merre van? - Néztem rájuk kíváncsian.
-De...A szobájában kuksol. - Mondta YoonGi, rám se nézve. Megköszöntem, majd felrohantam. Először kopogtam az ajtón, ám válasz nem érkezett, ezért benyitottam.
-Szia HoSeok! - Köszöntem neki halkan.
-Mit akarsz? - Érdeklődött, cseppet sem barátságosan.
-Csak...Békülni szeretnék. - Sóhajtottam. -Figyelj! Tudom, hogy most rossz ez az egész, de...Szerinted nekem és JiMin-nek nem volt az? - Tettem fel kérdésemet, viszont választ ezúttal se kaptam. -HoSeok, kérlek! Nem szeretnénk veled rosszban lenni, mivel semmi bajunk nincs veled. Egyedül csak az, hogy nem adtál nekem se időt, se lehetőséget, hogy átgondoljam a kettőnk kapcsolatát. Na meg, hogy figyelembe se vetted az én mondandómat. Azért te is hibás vagy egy kicsit. - Mondtam neki sorra a dolgokat, mire megint bemérgesedett.
-Én vagyok a hibás? - Kezdett háborogni. -Már ne is haragudj, de te mondtál nekem igent! - Mutatott rám.
-Igen, ez igaz. - Értettem egyet. -Viszont te nem adtál nekem esélyt, hogy normálisan átgondoljam...De úgy látom, hogy ezt te nem fogod fel. - Mondtam teljesen higgadtan. -Csak magadra gondolsz...Pedig ha úgy vesszük, akkor te miattad van az egész. - Sóhajtottam, majd inkább kimentem a szobájából. Úgy érzem, igazam van. Jó, tény és való, hogy nem kellett volna megcsókolnom, amikor szomorú volt, mert egy csomó rajongónk leszólta őt...De viszont nem fogta fel, hogy az csak véletlen volt, és hogy nem gondoltam komolyan. Ahhh...Mindegy, most már benne vagyunk a pácban, szóval...Holnap repülhetek is. Vagy repülünk mind a heten. Elcsesztem az egészet.

Titkos szerelem(VMin): 24.rész - Nem vagytok normálisak!

V Pov.

Elmondhatatlanul örültem, hogy JiMin-el végre újra együtt vagyunk. Annak már kevésbé, hogy HoSeok emiatt összeverte, amiből én is kaptam egy ütést. Békésen aludtunk volna, ha nekem nem lett volna rossz álmom. Álmomban ugyanis J-Hope addig ütötte a földön fekvő szerelmemet, amíg meg nem halt. Az éjszaka közepén riadtan ültem fel az ágyban, a levegőt pedig folyamatosan kapkodtam. Teljesen levert a víz, és sírhatnékom lett. Arcomat kezeimbe temettem, majd útjukra engedtem könnyeimet.
-Hé! TaeTae, mi van? - Ült fel hozzám aggódón JiMin, és egyik kezével a hátamat kezdte simogatni.
-J...JiMin! Szörnyű álmom volt... - Mondtam el neki gondomat zokogva.
-Ohh...Semmi baj! Itt vagyok. - Ölelt magához szorosan, közben visszadőlt velem az ágyba. Kezeimet elhessegette arcomról, aztán egyik kezével az arcomra simított, majd lágyan megcsókolt. Aranyos gesztusával sikerült is megnyugtatnia, így mellkasába fúrva a fejemet, lassan el is aludtam. Reggel azonban ahelyett, hogy párom édes ajkaira keltem volna, inkább hangos kiabálásra lettünk figyelmesek.
-Hol van JiMin? - Hallottuk meg a menedzser hangját. Mi az Isten? Mit keres itt? Elaludtunk volna? És miért kell neki JiMin?
-Fent a régi szobánkban. - Válaszolt a leader, mire nem sokkal később a férfi be is robbant a szobánkba.
-Édes Istenem... - Fogta a fejét. -Nem vagytok normálisak! Mire volt jó ez az egész? JiMin az ég szerelmére! TaeHyung, te se vagy különb. - Mormogta a magáét mérgesen. -Abba nem gondoltatok bele, hogy ha esetleg elmondanátok már az elején a kettőtök közt levő dolgot, akkor nem lett volna ekkora balhé? - Tette fel kérdését, mire mi csak lesütöttük a szemünket.
-Sajnáljuk... - Mondta halkan párom.
-JiMin! Egy sajnálattal semmit nem érsz! - Akadt ki újra a menedzser. -Most több napig szabadságot kell nektek adnom, hogy rendbe jöjjön az arcotok. És ha kitudódott volna? Ahhh...Reménytelenek vagytok. - Folytatta dühöngését. -Most egyenlőre kaptok három nap szabadságot, de csak azért, mert az eddigi munkátokkal jól haladtatok, és egyre népszerűbbek vagytok. A többiről majd később beszélünk. - Vázolta fel a helyzetet, mire mi csak bólintottunk. Ezután kiment a szobánkból, ezzel újra magunkra hagyva minket. Nagyot sóhajtottunk, majd nekiálltunk felöltözni. A jó az, hogy legalább pihenhetünk. Mostanában úgy is keveset aludtunk. Mikor elrendeztük magunkat, és lementünk a nappaliba, leültünk TV-t nézni. Én beleültem JiMin ölébe, mire ő nyomott egy kis csókot a vállamra. Észre se vettük, de HoSeok megállt mellettünk.
-Legalább ne előttem csináljátok! - Szólt ránk.
-Ugyan már J-Hope! Én beleszóltam azokba a dolgokba, amiket te csináltál Tae-vel? Nem! Elviseltem, pedig rohadtul szarul esett. Úgy hogy jobb lenne, ha te is elfogadnád, hogy ez a helyzet. - Mondta meg neki a magáét szerelmem, bár én előre éreztem, hogy ebből megint baj lesz.
-Nem fogom elfogadni, mert még mindig szeretem őt! - Kiabált rá HoSeok JiMin-re. Gyorsan felpattantam, és szembeálltam vele.
-HoSeok, kérlek nyugodj le! - Néztem rá kérlelőn. -Sajnálom, hogy hazudtunk neked és a többieknek, de az igazság az, hogy...Féltünk. Azt hittük, hogy ha majd a banda ismerkedésénél meglátjátok, hogy fogjuk egymás kezét, meg puszikat adunk egymásnak, akkor undorodni fogtok tőlünk, és kiközösítetek. Nem akartunk kockáztatni, ezért...Pár nappal a banda alakulása után, szakítottunk erre a kis időre. - Meséltem el neki az igaz történetünk egy részét, majd a folytatás előtt sóhajtottam egyet. -De aztán feltűnt, hogy velem furcsán viselkedsz. Mindig ölelgettél, és kerested a társaságom. Aztán sorra jöttek a véletlen dolgok, mint például az a csók, amit én adtam neked először, mikor szomorú voltál. Persze te félreértetted, és nem is érdekelt a mondandóm. Hiába próbáltam megmagyarázni, hogy az nekem nem jelentett semmit, csak véletlen volt, te nem törődtél vele. Kérdés nélkül felhoztad nekem a döntést, hogy összejöjjek e veled, vagy ne. Ráadásul alig egy napot hagytál gondolkozni. Megijedtem, fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Az járt a fejemben, hogy ha nemet mondok neked, akkor valami őrültséget fogsz magaddal csinálni, ha meg igent, akkor hazudni fogok neked, és én nem leszek olyan boldog, ráadásul JiMin se. Végül mégis a hazudás mellett döntöttem. Ezért mondtam neked igent. Mert nem akartam, hogy bajod essen. - Mondtam el a történet további részeit is, közben észrevettem, hogy könnyei útnak eredtek. -Én...Tényleg nagyon sajnálom, hogy átvertünk. Nem kellett volna, ez igaz. Kérlek, ne haragudj! - Néztem szemeibe szomorúan, ám ő nem válaszolt, csak megfordult, és kiment a nappaliból. Szomorúan lehajtottam a fejemet, majd visszaültem JiMin mellé a kanapéra, és hozzábújtam. Én tényleg nem akartam megbántani HoSeok-ot. De...Ezt az egészet csakis miatta tettem, mert nem akartam, hogy baja essen. Hahhh...Mindegy. Remélhetőleg majd megbékél. Mivel párom válla már nem igazán volt kényelmes, ezért inkább az ölébe fektettem fejemet. Mosolyogva lehajolt hozzám, aztán ajkaimra nyomott egy gyengéd csókot. A kis csók után folytattuk a TV nézését, viszont én egyre jobban kezdtem fáradni. Végül nem bírtam nyitva tartani a szemem, így nem sokkal később, el is aludtam szerelmem ölében.