Rómeo és Júlian(SugaHope): 3.rész - Tragikus szerelem(VÉGE!)

Rómeo a forró este után, elköszönt kis időre szerelmétől. Jobbnak tartotta, ha hazamegy, nehogy gyanút fogjanak. Egy szerelmes csókkal búcsúzott az ifjú pár, majd Rómeo indult is haza. Ám útközben összefutott egyik ellenségével, Capulet Tybalt-al. Júlian rokona heccelni kezdte a Montague fiút, ám az nem foglalkozott vele, inkább igyekezte lerázni. Tybalt azonban nem hagyta ennyiben. Tovább zaklatta Rómeo-t, így aztán egy kisebb szócsatába keveredtek. Mikor pedig az ifjú Montague végre hazaért, abbahagyta a veszekedést. Nem sokkal később viszont, barátja, Mercutio megkérte őt és másik barátjukat, Benvolio-t, hogy menjenek ki az utcára szórakozni. A fiúk beleegyeztek, ezért nevetgélve sétáltak az utcákon. Amikor pedig kiértek a főtérre, összefutottak néhány Capulet-el is. Ők ugyan nem akartak vitát, azonban Tybalt megint nem bírta tartani a száját.
-Nocsak! A Montague-k idetolták a képüket. - Nevetett jóízűen.
-Neked mégis mi közöd van ahhoz, hogy mi hova megyünk, és hova nem? - Mérgesedett be Mercutio.
-Mercutio, hagyd! Csak fel akar idegesíteni. - Próbálták visszafogni barátai, ami nem igazán sikerült nekik.
-Akkor sikerült neki. De mindjárt letörlöm azt az idegesítő vigyort a pofájáról! - Dühöngött tovább a Montague fiú.
-Gyere akkor! Kíváncsi vagyok, mit tudsz. - Röhögött tovább Tybalt.
-Ezt vegyem kihívásnak? - Kérdezte sziszegő hanggal Mercutio.
-Vegyed annak, aminek akarod. - Rántotta meg a vállát a Capulet fiú, mire az ifjú Montague a kardját előrántva, már neki is rontott. Tybalt viszont még időben reagált, így ő is elővette kardját. Percekig csak kardoztak egymással, minek következtében hol Mercutio, hol pedig Tybalt került a földre. Számtalanszor ejtették el éles fegyvereiket, ám mindig sikerült nekik visszaszerezniük. Mindkét család tagjai akik ott voltak, szurkoltak a fiúknak. A Montague-k Mercutio-nak, a Capulet-ek pedig Tybalt-nak. Rómeo azonban érezte, hogy ebből a "játékból" súlyosabb baj lesz előbb vagy utóbb. Aggódó tekintettel figyelte, ahogyan a két fiú kardja folyamatosan egymásnak ütközött. Egyszer csak észrevette, hogy barátja arca hirtelen eltorzult. Rossz előérzete támadt, ezért oda is sietett hozzá.
-Hé! Mercutio, minden rendben? - Kérdezte ijedten, közben elkapta az éppen összerogyó barátját.
-Rómeo...Ezt...Senkinek! Csak a kettőnk titka. - Suttogta az ifjú Montague-nak a sértett, kinek mellkasa vérben úszott. Eközben a Capulet fiú is észrevette, hogy kardja végén bizony, Mercutio vére van. Teljesen lefagyott, hiszen ő nem gondolta komolyan, hogy megsebzi a Montague-t. Hogy elkerüljék a bajt, barátai hívogatni kezdték, hogy álljanak tovább, viszont Tybalt nem tudott mozdulni. A sebzett fiú össze-vissza esedezett, miközben utolsó mondatai hagyták el száját. A többi Montague csak nevetett, ugyanis ők azt hitték, hogy a fiú csak színészkedik. Ám pár lépés után Mercutio a földre zuhant, és örök álomba merült. Rómeo hiába keltegette, rázogatta élettelen testét, barátja nem tért magához. Testében mérhetetlen düh, szomorúság és keserűség keletkezett. Mérgesen vette kezébe halott barátja kardját, majd haladt egyenesen Tybalt felé.
-Megölted Mercutio-t, és ezt soha nem bocsájtom meg neked, te szemét! - Üvöltötte idegesen.
-Rómeo, ne! - Figyelmeztette Benvolio a Montague fiút, ám az nem hallgatott rá. Ő is kardozni kezdett szerelme rokonával, és hiába próbálták leállítani, nem tudták. Fájt neki, hogy ellenségük megölte az egyik legjobb barátját. Csak az járt a fejében, hogy megbosszulja barátját. Viszont a nagy kardozás közben, az ifjú Montague a földre került. Tybalt már éppen ütötte volna őt, mikor Rómeo hirtelen belé szúrta halott barátja kardját. A Capulet fiú akadozott lélegzettel terült el a földön, majd távozott a másvilágra. Így egy nap alatt két áldozat is lett. Egy Montague, és egy Capulet, azaz Mercutio és Tybalt. Mindkét család gyászolt, és ellenségeiket hibáztatták. A Capulet-ek úgy gondolták, hogy Tybalt halála miatt Rómeo-nak is meg kell halnia, hiszen ő ölte meg a Capulet fiút. Lassan a herceghez is eljutott a hír, hogy két halott lett.
-Nézzétek meg! A sok civakodásotok addig fajult, amíg áldozataik nem lettek. Ez kellett nektek? Tényleg ezt akartátok? - Háborgott a férfi. -Halljam, ki volt a tettes!? - Kérdezte kissé parancsolva.
-Hercegem, Rómeo a hibás! Ő ölte meg Tybalt-ot. - Mutatott az ifjú Montague-ra az egyik Capulet.
-Fenség! Rómeo csak Mercutio-t bosszulta meg. Az egészet Tybalt kezdte, ő ölte meg először Mercutio-t. - Mondta a magáét egy Montague, aki szintén látta a történteket.
-Fejezzétek be! Most már mindegy, hogy ki kezdte. Rómeo, ezúttal megúszod a halál büntetést. Ám száműzlek Mantova-ba, és ha bárki meglátja hogy visszatértél, annak megengedem, hogy végezzen veled! - Szabta ki a herceg az ifjú Montague-nak a büntetését. Ezután távozott, Rómeo pedig elbúcsúzott szeretteitől, köztük Júlian-tól is. Szerelme a hír hallatán keserves zokogásba kezdett, de megígérték egymásnak, hogy hűek lesznek. A Montague fiú lassan el is hagyta szülővárosát, eközben Júlian-nak bejelentették szülei, hogy Páris herceghez fogják férjül adni. Viszont Júlian nem akarta ezt a házasságot, és ezt szüleinek is megmondta. Az ifjú Capulet édesapjának nem tetszett fia ellenkezése, ezért feleségével -aki egyébként szintén férfi volt- kitagadták őt a családból. Júlian-nak elege lett az egész családjából, így hát elhatározta, hogy elmegy Lőrinc baráthoz. Nem sokkal később oda is ért, ám egy nem várt személlyel is találkozott.
-Ohh...Micsoda szép menyasszony vált belőled, Júlian! - Udvarolt Paris az ifjú Capulet-nek, akinek ez egyáltalán nem tetszett. Őt ne dicsérgesse senki, csak az egyetlen Rómeo-ja.
-Köszönöm! De ne is álmodj arról, hogy valaha is a tied leszek! - Mormogta a Capulet fiú, amin Paris csak mosolygott. Több szót nem is váltottak, ugyanis Paris ment a dolgára, Júlian pedig beszélt Lőrinc baráttal. Elmondta neki minden gondját-baját, hátha a pap tud rá megoldást. Rendesen elgondolkozott, hogy mit is tegyen az ügy érdekében. Végül pedig kitalálta, hogy csinál Júlian-nak egy altató italt, ami két napra mély álomba meríti, így mások azt fogják hinni, hogy meghalt. Az ötlet hallatára az ifjú Capulet kicsit megijedt, de szerelméért, Rómeo-ért bármire képes volt. A kis üveg altatóval a kezében hazament, majd Lőrinc barát kérésére kibékül szüleivel. Nem akarta őket átverni, de kénytelen volt. Mikor pedig eljött az este, megkért mindenkit, hogy hagyják egyedül. Így is lett, ezért mikor pizsamájában leült az ágyára, megitta az altatót, ami pár másodperccel később hatott is. Júlian elterült az ágyon, és mély álomba szenderült. Másnap reggel a dadusa kétségbeesetten kürtölte szét, hogy az ifjú Capulet meghalt. A hír mindenkit elszomorított, így a temetést is hamar megszervezték. Nem sokkal később azonban, Rómeo barátja, Benvolio is tudomást szerzett a hírről. Habozás nélkül ment barátja után, hogy elmondja neki a szörnyű hírt, miszerint kedvese meghalt.
-Benvolio! Mondd, hogy van az én Júlian-om? - Kérdezte vidáman a száműzött Montague.
-Rómeo... - Makogott döbbenten a Montague fiú.
-Mondd! - Mosolygott még mindig, ám ahogy látta barátja keserves arcát, mosolya lassan lehervadt arcáról.
-Júlian...M...Meghalt! - Nyögte ki végül a hírt, mire az ifjú Montague lesokkolt. Kezei ökölbe szorultak, majd el is indult, hogy megnézze szerelmét. Bár Benvolio igyekezte visszatartani, de nem sikerült neki. A fiú nem hallgatott rá. Mire visszaértek Veronába, addigra Júlian temetése már rég véget ért. Rómeo elküldte barátját mondva, hogy innen már boldogul. Miután pedig egyedül maradt, rögtön meg is kereste a helyet, ahol szerelmét helyezték nyugalomra. Nem kellett sok idő, hogy megtalálja kedvesét, ki egy fehér, kissé átlátszó takaróval volt letakarva. Lassan, könnyeket hullajtva odament hozzá, majd mellkasára borulva keservesen zokogni kezdett.
-Miért? Miért hagytál magamra? - Tette fel kérdéseit, amiket Júlian még nem hallott, hiszen még hatott neki az ital. A kis üveget később Rómeo is észrevette, így a maradékot ki is itta belőle. Rögtön a földre is terült tőle, ám közben ujjait összekulcsolta Júlian-éval. Egy darabig így feküdtek, viszont az ifjú Capulet már kezdett magához térni. Nagyot nyújtózva ébredt fel, és mikor meglátta szerelmét, egyből el is mosolyodott. De hiába szólítgatta párját, az már nem tért magához. Mikor pedig rájött, hogy Rómeo bizony meghalt, könnyeit útnak eresztette. Percekig csak sírt és sírt, végül nedves szemei megakadtak párja tőrjén. Elhatározta, hogy nem érdemes tovább élnie, ha az ifjú Montague már nincs vele. Így hát utolsó szavait szerelmének szentelte, majd erősen a szívébe szúrta az éles eszközt. Vörös vére ömleni kezdett mellkasából, közben a fiú már halottan terült el kedvese mellett. Immár mindkét ifjú a mennyekben volt, amit nem sokkal később Lőrinc barát is észrevett. Hamar szét is kürtölte a hírt, hogy a két szerelmes örök nyugalomra tért egymás mellett. Másnap a herceg is tudomást szerzett erről, ezért megjelent a két fiú temetésén is, hogy végre kibékítse a két családot.
-Nem hiszem el! Kibékülésetekhez tényleg ez kellett? Hogy szeretett fiaitok az Isten keze alá kerüljön? - Mérgelődött a herceg, miközben az ifjú párt eltemették egymás mellé. -Capulet! Montague! - Szólította meg a két család vezetőit.
-Sajnáljuk...Mostantól nem lesz több veszekedés! - Hajtották le fejüket bűnbánón. Ígéretüket be is tartották, így a fiatalok halála után ugyan gyászoltak még, de nem vitáztak többé. Békét kötöttek, és inkább segítettek egymásnak. Rómeo és Júlian halála megértette szüleikkel és családjukkal, hogy tök mindegy, milyen emberekről van szó, ha valakik szeretik egymást. Ugyanis nem a külső számít, hanem az, hogy milyen érzéseket éreznek a másik iránt.

Titkos szerelem(VMin): 20.rész - Elegem van!

JiMin Pov.

Mikor megtudtam hogy Tae és J-Hope összejöttek, mérhetetlen düh, szomorúság és csalódottság lett úrrá rajtam. Nem bírtam nézni, ahogyan HoSeok az ÉN szerelmemmel etyepetyézik. Inkább szépen fogtam magam, és elhúztam a csíkot. Abban a pillanatban semmi nem érdekelt. Bár igaz, azóta megbeszéltük a dolgokat TaeTae-vel, de akkor is. Nagyon szarul esik, hogy nem engem csókol, nem az én kezemet fogja. Ráadásul most már nem is alszik velem, ugyanis J-Hope még a helyemről is kitúrt. Fantasztikus, mondhatom. Amúgy bírom a srácot meg minden, de ez számomra akkor is sok. Mert ha tudom, hogy így fognak reagálni a többiek arra, hogy mi TaeHyung-al együtt vagyunk, akkor nem is szakítok vele. De hát a faszom se tudta, hogy ilyen jól reagálnak a melegekre. Hahhh...Most már mindegy. Ezt a kis időt talán kibírom. Maximum, csak egy hónap. Utána újra olyan lesz minden, mint volt. Ezekkel a gondolatokkal merültem álomba, viszont nem tudtam jól aludni. Furcsa volt HoSeok ágyában aludni, nem is kicsit. Ezért reggel is hulla fáradtan keltem ki az ágyból. Ám amint a szekrényhez léptem, a kis gerlicék is felkeltek. Először kivételesen J-Hope ébredt fel, így egyből nyomott egy kis csókot V szájára. Ennek láttán fájdalmasat dobbant a szívem, és sírhatnékom támadt. Vettem egy mély levegőt, majd igyekeztem lenyugodni. Nem is foglalkoztam velük tovább, inkább folytattam a készülődést. Ezúttal én lettem az első, aki elkészült. A többiek megint fel-alá járkáltak, míg én csak ültem a nappaliban, és vártam rájuk.
-JiMin, nem tudod hogy hol van TaeTae? - Kérdezte tőlem HoSeok.
-Nem. - Mormogtam.
-Most mi a bajod? - Lepődött meg.
-Semmi, csak álmos vagyok. - Sóhajtottam.
-Én is... - Motyogta a száját húzva. -Azért köszi! - Mosolygott rám kedvesen, aztán ment tovább.
-Nincs mit. - Mondtam magamban. Már most látom, hogy ez a napom lesz a legrosszabb. Gondolataim közben végre a többiek is készen lettek, ezért indulhattunk is dolgozni. Most nem V és J-Hope mellé ültem, hanem Rap Monster és JungKook közé. Kookie az rögtön visszaaludt, és fejét az ablaknak döntötte. Én csak magam elé meredtem, ám legnagyobb szerencsémre Nam észrevette, hogy valami nincs rendben.
-Mi a baj, JiMin? - Érdeklődött halkan, nehogy a többiek hallják.
-Semmi... - Sóhajtottam.
-Látom rajtad. Figyelj! Nekem mindent elmondhatsz. Bízhatsz bennem. Ha azt kéred, hogy ne mondjam el senkinek, vagy egy bizonyos személynek, akkor nem fogom elmondani. - Tette kezét a vállamra, így kezdtem picit megnyugodni. Szavai hallatán tényleg úgy éreztem, hogy ő benne megbízhatok.
-Majd később elmondom. - Mosolyogtam rá halványan. Ő csak bólintott, majd egy biztató mosolyt mutatott felém. NamJoon tényleg rendes srác volt, és a bandát is tökéletesen vezette. Lassan megérkeztünk az ügynökséghez, ahol megint a szokásos rutinunkat végeztük. Bementünk átöltözni, aztán mentünk a táncterembe próbálni. Ma is tánccal kezdünk, utána egy egy órás fellépésünk lesz, amin az első albumunkon levő összes számot előadjuk. Aztán fellépés után lesz még egy interjú, majd az újabb videó klipünk forgatásával végzünk. Ahh...Már előre látom, hogy ha hazamegyek, nem fogok semmit csinálni, csak aludni. Mire feleszméltem, már a helyemen álltam, aztán indult is az első zene, így nekiálltam a táncolásnak. Próbáltam figyelni, hogy ne rontsak el semmit, és szerencsére sikerült is. Alig hogy eltáncoltunk három számot, de már szinte mindenkiről folyt a víz. Hála istennek hamar letelt az első fele a próbának, és megtarthattuk a tizenöt perces szünetet. Levegőt kapkodva ment mindenki a táskájához, majd itta ki szinte teljesen az üvegét. Én is ezt csináltam, de jól esett. Ezután odamentem Rap Monster-hez, és elmondtam neki a problémámat. Türelmesen végig hallgatta mondandómat, aztán mikor végeztem, kérdezősködni kezdett.
-De miért nem mondtátok el, már az ismerkedésünk napján? - Értetlenkedett.
-Hát azért, mert egyrészt nem mertük, másrészt meg azért mert elhatároztuk, hogy először megismerünk titeket jobban, és utána mondjuk el. - Magyarázkodtam. Elég rendesen megdorgált, de nem bántam. Jól esett valakivel megbeszélni a dolgokat, aki kivételesen nem TaeTae. Ráadásul az még jobb volt, hogy Nam megértett minket. Bár nem igazán tartotta jó ötletnek, hogy ilyen csúnyán átverjük HoSeok-ot, de most már mindegy. Lassan letelt a szünet is, ezért kénytelenek voltunk visszamenni táncolni. Sok koreográfiánk nehéz volt, ám különösképp egész hamar betanultam őket. Csak ugyebár a sietés volt a legnagyobb hibám...Azonban megfogadtam a tanár tanácsát, és lelassítottam kicsit. A próba második fele még gyorsabban letelt, így mehettünk átöltözni és zuhanyozni. Hamar lemostuk magunkról a sok izzadtságot, utána felöltöztünk. A következő munkánk a fellépés volt, ahova ugyebár időre kellett mennünk. Pár perccel később már a kocsiban ültünk, és mentünk a helyszínre. Nem volt messze, viszont olyan hű de sok időnk se volt. Teljesen el voltam merengve a gondolatimban, ezért nem is tudtam százszázalékosan figyelni a külvilágra. Hiába kellett volna koncentrálnom a munkámra, nem tudtam. Egyvégtében csak Tae-t és J-Hope-ot néztem, persze észrevétlenül. Ugyan TaeHyung arcán látszott, hogy nem akarja a kapcsolatukat, de mégis jól érezte magát HoSeok-al. Jó, nem azt mondom hogy állandóan csak bőgjön mellette, vagy legyen teljesen komoly, csak...Ahh...Oké! Féltékeny vagyok J-Hope-ra, nem is kicsit. Nehezebb lesz túlélni ezt az egy hónapot, mint gondoltam. Hosszas gondolataimból az zökkentett ki, hogy már a színpadon álltunk, és indult is a zene. Igaz, hogy lélekben nem igazán voltam jelen a fellépésen, de azért nem rontottam. Így pedig bajba se keveredtem, aminek örültem. Miután a fellépés is lezajlott, elköszöntünk a rajongóinktól. Megint átöltöztünk, utána mehettünk interjút adni. Megszoktam már a hülye kérdéseket az emberektől, de ezúttal egy olyat tettek fel, ami nem kicsit lepett meg, és elég rendesen sarokba is szorítottak vele.
-Mondd csak, JiMin! Igaz az, hogy meleg vagy? - Kérdezte a férfi. Kikerekedtek szemeim, és hirtelen még levegőt is elfelejtettem venni.
-Nem. Nem vagyok meleg. - Válaszoltam, tettetve a meglepettségem. Nem akartam lebukni, ugyanis akkor komolyabb botrányok is lehettek volna rólam. Azt pedig nem szerettem volna, főleg úgy, hogy még csak egy hónapja vagyok a bandában.
-A régebbi képeiden egy-két rajongóitok azt állította, hogy egy fiú van melletted. Ez igaz? - Tette fel újabb kérdését. Na álljon meg a menet! Honnan az istenből szedték elő a régi képeinket V-vel?
-Nem, ugyanis az nem fiú volt, hanem lány. Ő volt a barátnőm, csak fiús volt a stílusa. Ezért hihették azt, hogy fiú. - Próbáltam kimenteni magam a csávából, ami látszólag sikerült is. Megkönnyebbültem, de még mindig le voltam sokkolva. Ez...Rohadtul közel volt. Viszont nem sokkal később végeztünk az interjúval is, ezért indulhattunk a forgatásra. Megint bámulni kezdtem a gerlicéket, és olyat láttam, amit nem akartam. HoSeok megcsókolta Tae-t. Letörten fordultam vissza, és éreztem, ahogyan egy könnycsepp is végiggördült arcomon. Gyorsan letöröltem, ám JungKook így is észrevett.
-Mi a baj, JiMin? - Nézett rám kíváncsian.
-Ja, semmi. Csak ásítottam, és valamiért könnyezni kezdtem. - Mondtam valami hihetőt, amit el is hitt. Megtöröltem szememet is, és elhatároztam, hogy beszélni fogok TaeTae-vel. Nem bírom tovább. Így is lett. Amint odaértünk, J-Hope-ot pont letámadta a kamerás, ezért el tudtam csórni tőle V-t. Kezét megfogtam, majd elrángattam egy eldugott helyre.
-Na! Mi van? - Értetlenkedett. Nem bírtam tovább, könnyeim útnak eredtek.
-Tae...Elegem van! Nem bírom nézni, hogy ő csókolgat. Veled akarok lenni. Én...Ahh... - Adtam ki magamból a gőzt, de még így se tudtam befejezni mondatomat. Csak hullottak a könnyeim, és szipogtam. Megragadtam arcát, aztán ajkaira tapadtam. Érezni akartam puha, édes párnáit az enyémeken. Nem csalódtam benne, ugyanis viszonozta gesztusomat. Amint megéreztem nyelvét az enyémmel érintkezni, szívem egy hatalmasat dobbant. Egész testemben megremegtem, míg gyomromban a pillangók kezdtek repdesni. Ezt akartam érezni. Erre volt szükségem. Bár a tudat, hogy ezután egy hónapig nem csókolhatom, ugyanúgy szomorúvá tesz. De ez a csók most mégis erőt adott ahhoz, hogy kibírjam azt a kis időt.

Titkos szerelem(VMin): 19.rész - Sajnálom!

V Pov.

Mikor JiMin elhagyta a házat, rossz előérzetem támadt. Nem is figyeltem a többiekre, inkább a cipőmhöz rohantam, és észrevétlenül felkaptam őket. Hang nélkül kiosontam a házból, így szerencsére senki nem vett észre, még HoSeok sem. Amint kiértem az utcára, egyből rohanni kezdtem, ugyanis nem láttam JiMin-t semerre. Futottam, mintha egy kutya üldözött volna. A második utca után azonban, megpillantottam őt. Éppen kiállt az út közepére, és a közelgő autót várta, hogy elüttesse magát. A látványra szívem kihagyott egy ütemet, szemeim pedig elkerekedtek.
-Neee! - Üvöltöttem kétségbeesetten. Gyorsan odafutottam, ám a kocsi már nem volt messze. Alig egy méterre voltam JiMin-től, amikor inkább úgy döntöttem, hogy ellököm őt a túloldalra. Minden erőmet beleadva, elrugaszkodtam a földtől, kezeimet pedig előre nyújtottam. Filmbe illő jelenet volt, és nem gondoltam volna, hogy fogok ilyet csinálni valaha. De most muszáj volt, hiszen nem akartam, hogy az életem másik felét elüssék. Sikeresen kigurultunk az árok szélére, bár nem volt valami kellemes az érkezés. JiMin a földön feküdt összeszorított szemekkel, míg én rajta fetrengtem, levegőt kapkodva. -Normális vagy?! Mégis hogy képzelted ezt? - Kiabáltam rá. Mindkettőnk arcán könnycseppek folytak, de nem töröltük le őket.
-És te hogy képzelted azt, hogy összejössz HoSeok-al? - Emelte meg ő is a hangját. -Azt hittem szeretsz... - Zokogott keservesen.
-Igenis szeretlek még! - Borultam én is sírva mellkasára. -Sajnálom, de...Úgy éreztem igent kell neki mondanom. - Szipogtam. Ezután felegyenesedtem, viszont még mindig a csípőjén ültem. -Tudod...Pár napja szomorú volt, mert sok rajongónk azt írta, hogy csúnya, és hogy nem való a bandába. Megvigasztaltam, de elkövettem egy kis hibát is, ami miatt vagyunk most együtt. - Kezdtem bele a mesélésbe, amit ő türelmesen hallgatott is. Elmondtam neki a teljes igazságot, bár egyáltalán nem örült neki. Fájt neki, hogy nem vele voltam, hanem J-Hope-al. De hamar kitaláltuk, hogy legalább egy hónapot járok HoSeok-al, utána pedig megmondom neki, hogy én valójában JiMin-t szeretem. Nem akarom neki összetörni a szívét, de...Biztos hogy nem én vagyok számára az igazi. Tudom, hogy JiMin-nek nehéz lesz kibírnia ezt a kis időt, ahogyan nekem is. Mindegy, sikerülni fog. Megegyezésünk közben felálltunk a földről, hiszen az idő már nem volt kellemes. Viszonylag mindketten megnyugodnunk, így már sírás helyett inkább mosolyogtunk. Lassan meghallottuk a távolból HoSeok hangját is, ezért JiMin-nek tettetnie kellett, hogy minden rendben van vele, nekem pedig azt, hogy szeretem J-Hope-ot.
-Miért tűntetek el? - Érdeklődött kissé lihegve. Biztos futott.
-Ömm... - Kezdtem el gondolkozni, hiszen az igazat mégsem árulhattuk el neki. Most még nem.
-Azért, mert kicsit megviselt engem ez a dolog. - Sóhajtott JiMin.
-Mert? - Értetlenkedett HoSeok.
-Hát...Mert ő a legjobb barátom, és...Nehezen tudom felfogni, hogy van párja, így kevesebbet tud majd velem lenni. - Magyarázkodott JiMin, ami végül is hihető volt. Szerencsére J-Hope is elhitte, így beszélt JiMin-el. Pár perc múlva azonban hazaindultunk, mivel másnap sokkal több munka várt ránk. HoSeok útközben megfogta a kezemet, ezért nem is húztam el tőle. Az már feltűnő lett volna neki...Kis idő múlva haza is értünk, és NamJoon-tól meg is kaptuk a szidást, amiért olyan hirtelen eltűntünk. Ám hála istennek nem tartott sokáig, így mehettünk végre aludni. JiMin ugyan nehezen, de beleegyezett abba, hogy helyet cseréljen J-Hope-al. Mindhármunknak furcsa lesz, hogy máshol, illetve mással kell aludnunk, de muszáj lesz megszoknunk. Átöltöztünk pizsire, majd HoSeok-al bebújtunk az ágyba, míg JiMin is befeküdt barátunk ágyába. Mivel nem akartam hogy gyanút fogjon újdonsült szerelmem, ezért inkább vele szembe fordultam, és belenéztem csillogó, barna szemeibe.
-J...Jó éjt! - Makogtam enyhén elvörösödve. Szélesen elmosolyodott, aztán nyomott ajkaimra egy gyengéd puszit.
-Jó éjt TaeTae! - Suttogta ajkaimra. Lehunytuk szemeinket, közben teljesen magához szorított, minek következtében kénytelen voltam hozzábújni. Mellkasába fúrtam a fejemet, és próbáltam azt elképzelni, hogy JiMin mellett fekszem.

Titkos szerelem(VMin): 18.rész - Legyen...

V Pov.

Nem tudtam felfogni, hogy HoSeok komolyan választás elé állított. Meg se hallgatott, csak ment a maga feje után. Én nem is akartam vele komolyabb kapcsolatot, a barátságon kívül. Ahjj...Kellett nekem megcsókolnom...A nap további részében, már nem is voltam olyan vidám, mint reggel. Csak azon gondolkoztam, hogy mit válaszoljak J-Hope-nak. Nem akarok vele összejönni, mert akkor meg JiMin-t bántanám meg. De ha meg nem mondok HoSeok-nak igent, akkor meg lelkiismeret furdalásom lesz, főleg akkor, ha az a hülye csinál magával valamit. Gondolkozásom közben a nap maradék része is letelt, így már csak azt vettem észre, hogy a kocsiban utaztunk haza. Mikor pedig hazaértünk, kivételesen nem a fürdőbe mentem, hanem a konyhába enni.
-Jé! V-t is lehet látni vacsorázni. - Röhögött Suga. A többiek is nevetni kezdtek, míg én csak

elmosolyodtam. Leültem az asztalhoz, ahol már várt a vacsorám. Nem szarakodtam, rögtön neki is láttam az evésnek. Amíg a többiek beszélgettek, addig én csak szótlanul ettem. Tömtem magamba a kaját, ugyanis minél hamarabb végezni akartam. Mihelyt végeztem, ott hagytam a tányéromat, és mentem is fürdeni. Senkihez nem szóltam egy szót sem, csak mentem a dolgaimra. Szerencsére nem volt senki a fürdőben, ezért gond nélkül be tudtam menni. Levettem magamról a ruháimat, amiket aztán a mosásba tettem. Beálltam a zuhanykabinba, utána elkezdtem magamra engedni a vizet, aminek a hőmérsékletét direkt hidegre állítottam. Tisztázni akartam a gondolataimat, ezt pedig csak a hideg víz segítségével tudtam megtenni. Én tényleg nem szeretnék HoSeok-tól semmit, de...Ha meg nemet mondok neki, akkor félek, hogy valami őrültséget fog csinálni. Ráadásul ha kiderül, hogy miattam van az egész, akkor...Akár ki is rúghatnak, hogy ne okozzak több bajt a bandában. Azt pedig nem akarom, hiszen szeretem ezt a munkát. Ahj...Miért ilyen bonyolult a szerelem? Pár perces gondolkozás után azonban úgy döntöttem, hogy majd holnap este megadom J-Hope-nak a választ. Addig meg még erősen gondolkodni fogok rajta. Gyorsan még megmosakodtam, majd kiszálltam megtörölközni. Ám mikor öltöztem volna fel, rájöttem, hogy nem hoztam magammal a pizsamámat. Így hát egy törölközővel a derekamon kellett visszamennem a szobánkba. Nagy léptekkel mentem, ezért hamarabb beértem a szobába, ahol JiMin már aludt. Halkan felvettem magamra a pizsimet, utána bemásztam mellé az ágyba. Rögtön le is hunytam szemeimet, viszont az álom csiga lassúsággal akart elvinni magával. Legalább egy órán keresztül csak forgolódtam, de végül sikeresen elaludtam. Reggel megint csak én keltem fel hamarabb, amiért nekem kellett keltenem JiMin-t is, és HoSeok-ot is. Miután ők felkeltek, én a szekrényhez menve elkezdtem magamnak ruhákat keresni. Amint ez meglett, mindet felvettem magamra, majd a fürdőbe vettem irányomat. Megfésültem kócos hajamat, aztán fogat mostam. Ezután lementem a többiekhez, közben az is kiderült, hogy ezúttal én voltam az első, aki elkészült. Viszont nem kellett sokat várnom a többiekre, csupán tíz percet. Mihelyt készen lettünk mind a heten, már mehettünk is a buszba. Megint JiMin mellett foglaltam helyet, ám legnagyobb szerencsémre J-Hope mellém ült. Hála istennek azonban nem kérdezett rá a válaszomra, aminek azért örültem. Egész úton csak ültem, és bámultam ki az ablakon, míg JiMin a vállamnak dőlve aludt.
-Na, fiúk! Örülhettek, ugyanis ma csak táncunk és edzésünk lesz. - Közölte velünk mosolyogva NamJoon, amire mindannyian éljenezni kezdtünk. Boldogok voltunk, hogy végre könnyebb munkát is kaptunk. Négy óra tánc, és négy óra edzés...Nem is rossz. Remélhetőleg hamar le fog telni. Gondolataim közben oda is értünk az ügynökséghez, ezért kiszálltunk a kocsiból, majd bementünk. Szokás szerint most is az öltözőbe mentünk először, ahol átvettük a ruháinkat a táncos gönceinkre. Amint mindenki kész lett, indultunk gyakorolni. Mivel már több számunk koreográfiáját tudtuk, ezért a tanár elhatározta, hogy hagy minket egyedül gyakorolni. Megbeszéltük, hogy melyik szám mikor fog jönni, aztán beálltunk a helyünkre. HoSeok beindította az első zenét, mire elkezdtünk mozogni. Sorra táncoltunk az összes számunkra, és meglepő módon nem is rontottunk. Mondjuk tény, hogy mindenki figyelt arra, hogy mikor mit kell csinálnia, vagy hova kell lépnie. Még a tempót se csesztük el. És szerencsére az idő is gyorsan telt, ezért a szünetünk is hamar elérkezett.
-Na? Döntöttél már? - Jött oda hozzám kíváncsian J-Hope. Na tessék...Már csak ő hiányzott.
-Igen...De majd inkább este mondom el. - Sóhajtottam, mire ő csak a száját húzva bólintott egyet. Láttam rajta hogy nem tetszett neki a dolog, de hát most nem tudok vele mit csinálni. Nekem se tetszett az, hogy csak úgy választás elé állított. Legalább hagyott volna pár napot gondolkodni, de nem...Egy nap alatt döntsem el, hogy akarok e a párja lenni, avagy sem. Hát kösz! Mérgelődésemből Rap Monster tapsikolása zökkentett ki. Letelt a szünet, ezért vissza kellett állnunk táncolni. Nagyot sóhajtottam, aztán beálltam a helyemre. Újra és újra elgyakoroltuk a táncokat, így hála az égnek gyorsan végeztünk. Próba után viszont nem az öltözőbe mentünk, hanem a konditerembe. Én megint először az egyik padhoz mentem, ahol a felüléseket szokták csinálni. Elterültem a földön, majd beakasztottam a padba a lábaimat, és nekiálltam csinálni a felüléseket. Miután végeztem, nyújtózkodtam egy kicsit, nehogy valami bajom legyen. Ezután a súlyzókhoz mentem, és elkezdtem őket emelgetni. Nem sokkal később, már fájtak is a kezeim. Észre se vettem, de az edzés ideje is letelt. Ám a banda úgy döntött, hogy inkább itt zuhanyzunk le, és akkor otthon nem kell. Ebben mindenki egyet értett, így hát következő utunk a zuhanyzóba tartott. Viszont örültem, ugyanis most kivételesen nem jött be hozzám J-Hope. Gyorsan lefürödtem, majd felöltöztem. Miután mindenki készen lett, beszálltunk a kisbuszba, amivel hazavittek minket. Hazafele én is elaludtam picit, de a parkolás közben felébredtem. Kicsit álmosan szálltam ki a járműből, és mentem be a házba. Már épp mentem volna a konyhába vacsorázni, amikor valaki hirtelen elkezdett rángatni a szobámba. Ez a valaki persze HoSeok volt.
-Na...Este van, szóval halljam, hogy döntöttél? - Kezdett rögtön faggatni.
-Hát...Elég sokat gondolkoztam, de végül úgy döntöttem, hogy...Leszek a párod. - Nyögtem ki nagy nehezen válaszomat. Már csak egy kérdés volt bennem...Vajon jól döntöttem?
-Ez az! Köszönöm! - Örvendezett, aztán egyből ajkaimra is tapadt. Puha párnáit lassan mozgatni kezdte, amit én viszonoztam is. Oké, J-Hope is nagyon jól csókolt. De...Mégsem éreztem azt, mint JiMin csókjánál. Lassan azonban gyengéden beleharapott alsó ajkamba, jelezve, hogy el szeretné mélyíteni a csókot. Ekkor egy picit elgondolkoztam, de végül beengedtem nyelvét. Ízlelő szerveink heves harcot kezdtek vívni, ám én még mindig nem éreztem semmi különöset. Pár perc csókolózás után azonban el kellett válnunk a levegőhiány miatt. -Gyere, most elmondjuk a többieknek! - Fogta meg azonnal a kezem, viszont én visszahúztam őt.
-Várj! És mi lesz akkor, ha nem fognak minket elfogadni? - Néztem rá aggodalmasan, amire ő kuncogni kezdett. Mi van? Most min röhög?!
-Nyugodj meg, én már elmondtam mindent Rap Monster-nek. Ő tudja, hogy én meleg vagyok, és azt is elmondtam neki, hogy beléd szerettem. - Magyarázkodott, amin nem kicsit lepődtem meg. Megint meg se várta, hogy reagáljak. A következő pillanatban már csak azt vettem észre, hogy mindenki a nappaliban ült, és ránk nézett. Félve rápillantottam JiMin-re, és láttam rajta, hogy rohadtul nem esett neki jól a látvány. HoSeok bejelentette a kapcsolatunkat, aminek igazából mindenki örült, bár Suga kissé fintorgott, de azért gratulált nekünk. Jin és Nam megölelgettek minket, ami azért jól esett. Viszont JiMin csak fogta magát, és a cipőjét felvéve kirontott a dorm-ból. Rossz előérzetem támadt. Ugye nem akar semmi hülyeséget csinálni? Úristen...Mit csináltam már megint? Ha most JiMin-nek valami komolyabb baja lesz, azt soha nem bocsájtom meg magamnak.

Rómeo és Júlian(SugaHope): 2.rész - Házasság(+18)

A bál után, Rómeo hazament barátaival. Júlian-t, a Capulet fiút azonban nem tudta elfelejteni. Akárhányszor rá gondolt, szíve mindig heves dobogásba kezdett. Újra és újra látni, csókolni akarta. Érezni akarta azokat a puha, mámorító ajkakat, mik Júlian birtokában voltak. Ám ezzel a Capulet ifjú sem volt másképp...Pizsamájában csoszogott ki erkélyére, és az égen ragyogó csillagokat bámulva kezdett magában álmodozni.
-Ohh, Rómeo...Bárcsak újra láthatnálak! Érezni szeretném forró csókodat, ami szívemet mindig megdobogtatja. Az sem érdekel, hogy te Montague vagy, az ellenségem. Én szeretlek téged. - Kezdett el beszélni magában, viszont azt nem vette észre, hogy áradozása közben szerelme erkélye alatt kuksolt. Rómeo széles vigyorral az arcán, lassan megszólította Júlian-t.
-Júlian! - Szólt az ifjú Capulet-nek, ezzel felhívva magára figyelmét. -Annyira boldog vagyok, hogy te is ugyan azt érzed, amit én. Engem se érdekel, hogy Capulet vagy, hogy az ellenségem vagy. Mert szeretlek Júlian! - Vallotta be érzéseit a Montague fiú, miközben jobb kezét a szívére tette. Júlian nagyon meglepődött, de örült is, hogy újra láthatta szerelmét. Rómeo ezután nem habozott, azonnal felküzdötte magát az egyik fára, aminek ágai pont az erkély mellett voltak. Amint felért, az ifjú Capulet rögtön a nyakába is borult. Egymás szorongatása után pedig, meg is csókolták egymást. Nyelveik szenvedélyes táncot lejtettek, amit nem is szándékoztak befejezni. Pár perccel később azonban muszáj volt, hiszen nem szerettek volna lebukni.
-És mi van, ha észrevesznek? Nem szeretném, ha bajod esne miattam. - Nézett aggodalmasan Rómeo-ra Júlian.
-Azt én se. De van egy ötletem! Holnap hajnalban, gyere Lőrinc baráthoz. Megkérem őt, hogy adjon össze minket, utána pedig elszökünk. És akkor soha többé nem leszünk bajban, a szüleink vitája miatt. - Ajánlotta fel ötletét a Montague fiú, amin Júlian meglepődött, viszont tetszett neki. Ráadásul Rómeo-nak igaza is volt, hiszen ha elszöknek, akkor együtt lehetnek. Így hát az ifjú Capulet bele egyezett, majd nehézkesen, de elbúcsúztak egymástól Rómeo-val. Az ifjú Montague egyből Lőrinc barát felé vette irányát, hogy elmondja neki gondját-baját. Kis idő múlva oda is ért, viszont a papot nem találta a templomban sehol. Ezután kiment a templom hátsó ajtóján, ami egy virágos mezőhöz vezetett. És igaza lett, ugyanis a pap éppen virágokat szedett a mezőn. Vidáman üdvözölték egymást, aztán a fiú el is mondta neki, hogy mi a kérése. Bár először Lőrinc barát nagyon is ellenezte a dolgot, végül mégis beleegyezett. Rómeo miután elköszönt a paptól, alig várta az időt, hogy végre egybekeljen szerelmével. Bele se gondolt abba, hogy milyen következményei lehetnek majd a kettejük házasságának. Egyszerűen csak szerelmes volt, és össze akarta kötni az életét párjával, örökre. Lassan elérkezett az idő, hogy megjelenjen a két fiú az esküvőn. Mindketten kapkodva készültek el, ám a Montague fiú hamarabb odaért, mint a Capulet. Amint Júlian is megérkezett, Lőrinc barát habozás nélkül össze is adta az ifjú szerelmespárt. Kicsit ugyan érdekesnek tartotta, hogy két fiú gyermeket ad össze, de inkább csak az érdekelte, hogy a fiatalok boldogok legyenek. A rövidke kis esküvő után, Rómeo és Júlian egy kis hálálkodás után, észrevétlenül besurrantak a Capulet fiú szobájába. Próbáltak hangtalanul örülni, hiszen a Capulet ház lakói, még javában húzták a lóbőrt. A két fiú tudták mit akarnak, ezért neki is álltak a dolgoknak. Heves csókolózásba kezdtek, közben Rómeo lekapta szerelméről ruhájának egy részét. Vetkőzés közben elértek az ifjú Capulet ágyához is, amire aztán a Montague fiú le is döntötte párját. A ruhák szépen lassan lekerültek testükről, mígnem teljesen meztelenek lettek. Ezután Rómeo kényeztetni kezdte Júlian bőrét, mely befedte egész testét. Először nyakát csókolgatta, minek érzésére a fiatalabb fiú, jóleső sóhajokat kezdett hallatni magából. Az ifjú Montague érzéki csókokkal lepte el szerelme forró, a vágytól égő meztelen testét. Számtalan csók után pedig, elért párja nemességéhez is. Habozás nélkül megmarkolta férfiasságát, mire Júlian visszafogta nyögését. Nem akarta kiereszteni hangját, ugyanis akkor biztos hogy lebuktak volna. Rómeo lassan végignyalt a Capulet fiú egész hosszán, majd ütemesen kezdte mozgatni a kezét is, és a fejét is. Az alatta fekvő szereleme, kis híján megőrült az ifjú Montague tökéletes munkájától. Így mielőtt még eljutott volna a csúcsra, felhúzta magához egy csókra párját, aki rögtön belé is vezette első ujját. Fájt ugyan Júlian-nak, de mivel nem akarta megszakítani csókjukat, ezért inkább magába fojtotta fájdalmas nyögését. Kis idő múlva Rómeo behelyezte szerelmébe második ujját is, majd jó pár perc múlva a harmadikat is. A Capulet fiú hangjaiból gondolta, hogy nem kellemes dolog a tágítás. Viszont nem sokkal később, kihúzta Júlian-ból mind a három ujját, és saját nemességével helyettesítette azokat. A fiatalabbnak borzasztóan fájt, de hangját akkor sem akarta kiereszteni. Eközben Rómeo biztatta, hogy nemsokára jobb lesz. Sokat kellett várnia a Montague fiúnak a mozgásra, de párja végül megadta neki a jelet. Eleinte lassan, utána egyre gyorsabban mozgatta csípőjét. Az ifjú Capulet ahogy csak tudta, visszafogta hangos nyögéseit, ám ez nehezen sikerült neki. Kellemetlen, feszítő érzést érzett még egy darabig, de ez lassan kezdett átváltani élvezetessé. Sok lökés után pedig, Rómeo-nak sikerült eltalálnia szerelmében egy olyan pontot, melytől Júlian egy halk, kéjes nyögést adott ki magából. A Montague fiú folytatta lökéseit abba a pontba, így párja egyre többször remegett meg. Pár perccel később, szinte egyszerre remegtek meg. Mindkettejük háta kis ívbe feszült, majd Júlian végigkarmolta Rómeo hátát, mire az halkan felnyögött. Enyhén lihegve terült el mellette, aztán egy gyors, rövid csókváltás után el is aludtak.

Titkos szerelem(VMin): 17.rész - Félreérted...

V Pov.

A nap maradék részében, csináltuk a munkánkat. Én se figyeltem se JiMin-re, se HoSeok-ra, se senkire. Csak magamra és a munkámra. Este pedig örültem, hogy végre hazaértünk. Mivel a fellépés volt az utolsó programunk, ezért utána már lezuhanyoztunk, így otthon senkinek nem kellett. Már épp mentem volna aludni, mikor Jin hirtelen megállított.
-TaeHyung minden rendben? - Nézett rám aggódón.
-Persze. Miért? - Vontam fel a szemöldökömet.
-Csak azért, mert amióta együtt lakunk, azóta soha nem láttalak vacsoránál. Eszel te rendesen? Ne ám rosszul legyél! - Magyarázkodott, ami jól esett. Örömmel töltött el, hogy nem csak JiMin, hanem más is aggódik értem.
-Nyugodj meg, nincs semmi bajom. - Mosolyogtam rá fáradtan. -Csak már aludni szeretnék. - Kuncogtam.
-Ja, akkor menjél csak. - Mosolygott ő is kedvesen. Nem kellett kétszer mondania, ugyanis én már indultam is a puha takaróm alá. Megint nem volt senki a szobában, csak én. Gyorsan átvettem a ruháimat pizsamára, majd befeküdtem az ágyba, és igyekeztem elaludni. Pár perc alatt, el is nyomott az álom. Viszont ezúttal kivételesen kipihenten ébredtem, ami miatt egész nap vidám voltam. Amíg Suga, JiMin és JungKook olyanok voltak mint a zombik, addig én a szokásosnál is frissebb voltam. Ráadásul reggel nem JiMin keltett engem, hanem én őt. Hamarabb is készültem el, mint szoktam. Bár ez JungKook-ról és Suga-ról nem volt elmondható. YoonGi-nak nagyjából tíz perc kellett, hogy kikeljen az ágyából. Kookie meg...Jin rángatta ki az ágyából. Fogaim mosása közben, megint csak két kezet éreztem meg derekam körül, és megint reménykedtem benne, hogy JiMin az. De nem ő volt...Megint csak J-Hope volt, ezért már nem bírtam visszafogni magam. Meg kellett tudnom, hogy miért viselkedik mostanában így velem.
-HoSeok, miért vagy velem ilyen furcsa? - Néztem rá kíváncsian, mikor már befejeztem a fogmosást.
-Hogy érted, hogy furcsa? - Értetlenkedett.
-Hát...Úgy hogy tegnap is például adtál egy puszit a számra, meg mindig átölelsz hátulról. - Fejtettem ki bővebben gondolataimat.
-Miért? Zavar? - Kérdezte kicsit talán szomorkásan.
-Egy kicsit. - Mondtam.
-De...Akkor a fotózás után miért csókoltál meg? - Folytatta faggatásán.
-Jajj, J-Hope ne mondd, hogy komolyan gondoltad! - Sóhajtottam frusztráltan. -Az csak véletlenül volt. - Motyogtam. Most...Ő komolyan azt hitte, hogy az a csók direkt volt? Áhh...Nem értek én itt már semmit. Választ azonban már nem kaptam, mivel ránk szóltak, hogy indulnunk kell. Lassan lebattyogtunk a kisbuszhoz, aztán beszálltunk mind a heten. Nam megint felvázolta a helyzetet, hogy mára mik lesznek a programok. Nem volt benne olyan sok változás, csak annyi, hogy a fél napot megint tánccal és edzéssel töltjük el, a másik felét pedig forgatással. Először próbáltunk, ezért az öltözőbe kellett mennünk átöltözni. Pár perc alatt végeztünk is, így hát indulhattunk is a táncterembe. Bemelegítettünk, majd nyújtottunk, azután nekiálltunk a táncnak. Az energiám még mindig teljes volt, bár a sok tánc hatására hamar kifulladtam. Ám szerencsére most is gyorsan telt az idő, aminek következtében a szünet is gyorsan elérkezett. Odamentem HoSeok-hoz, és félrehívtam. Mindenképp meg akartam vele beszélni a dolgokat.
-Tudod mit V? Inkább elmondom neked az igazat. - Döntötte el, amit nagyon is jó ötletnek találtam.
-Rendben. Szóval? - Kíváncsiskodtam.
-Előző nap mikor megcsókoltál, akkor valami olyat éreztem, amit eddig senkinél. Pedig voltak már barátnőim, de még ők sem váltottak ki belőlem olyan érzéseket, mint te. Mondjuk az is igaz, hogy mikor először megláttalak, már akkor is bejöttél nekem. - Kezdett bele a meséjébe, amin nem kicsit lepődtem meg. -Na de a lényeg, hogy...Beléd szerettem. - Nyögte ki végül a lényeget, amire nekem szinte tátva maradt a szám.
-H...Hogy mi? - Makogtam. -HoSeok, te ezt félreérted. Mondtam már, hogy csak véletlenül csókoltalak meg. Én...Nem gondoltam komolyan. - Próbáltam kimagyarázni magam, de mintha a falnak beszéltem volna.
-Jajj TaeTae... - Vigyorgott. -Figyu! Adok neked egy napot, hogy eltudd dönteni, hogy szeretnél e a párom lenni, vagy nem. - Nézett rám komolyan, míg én köpni-nyelni nem tudtam. Na baszki...Most rendesen benne vagyok a pácban. Reagálni se tudtam mondandójára, ugyanis lejárt a szünetünk, és folytatnunk kellett a táncot. Hát ezt nem hiszem el...Ahelyett, hogy JiMin-el újra összejönnék, ahelyett valószínűleg, más lesz a pasim. Fantasztikus, mondhatom. Jó, tudom, hogy nem kötelező neki igent mondanom. Csak az a baj, hogy én túl jó szívű vagyok. De basszus, ha JiMin ezt megtudja, akkor rohadtul mérges, és csalódott lesz. Nem szabad neki elmondanom...Majd ha megtudja, akkor kieszelek vele egy tervet.

Titkos szerelem(VMin): 16.rész - Mit csinálsz?!

V Pov.

Ez a reggel se volt másabb, mint a többi. Ugyanúgy hajnalban kellett kelnünk, és fél óránk volt, hogy elkészüljünk. Mivel a fotózással már tegnap végeztünk, ezért most pár napig táncpróbák, edzések, interjúk és fellépések lesznek csak. Ma is ezek a programok várnak ránk. Így amint kész lettünk, a kisbusszal indultunk is először a szokásos három órás táncpróbára. Négyen még visszaaludtak a kocsiban, és köztük voltam én is. Fáradt voltam, hiszen már nagyjából két hete alig alszok négy, jobb esetben öt órákat. Közben pedig hajtjuk magunkat ezerrel, hogy sikeresek legyünk. Alvásomból két puha ajak ébresztett fel, amire kinyitottam szemeimet. Reménykedtem benne, hogy JiMin próbál keltegetni ilyen kellemes módszerrel, de meglepetésemre nem ő volt. HoSeok volt az, amin elég rendesen meglepődtem. Senki nem volt már a kocsiban, csak mi ketten.
-T...Te mégis mit csinálsz? - Kérdeztem sokkos állapotban.
-Felkeltettelek. - Vigyorgott.
-Így? - Néztem rá hitetlenül. Ő erre csak bólogatott, aztán kimászott a járműből. Tágra nyílt szemekkel mentem utána én is, közben lassan be is értünk az öltözőbe. Nagyon meg voltam lepődve, hiszen nem néztem volna ki J-Hope-ból, hogy csak úgy fogja magát, és rátapad a számra. Oké, tegnap véletlenül én is ezt csináltam...De az véletlen volt! Viszont ez nem úgy tűnt, mintha az lett volna. Ahjjj...Utálom, hogy valaki képes ilyen gyorsan összezavarni engem. Hosszas gondolkodásom közben, beértünk a próbaterembe, ahol vidáman fogadott minket a tanárunk is. Ma volt az a nap, amikor be kellett fejeznünk az új koreográfiát is. A felén már túlestünk, de a másik fele még így is hátra van. El se tudom képzelni, hogy az mennyire lesz gyors vagy nehéz. Kérésére mindannyian beálltunk a helyünkre, majd ameddig megtanultuk, addig táncoltuk el. Szerencsére viszonylag hibátlanul ment, így hát folytathattuk a tanulását. Elméletem beigazolódott, hiszen az új lépések tényleg gyorsabbak és nehezebbek voltak, mint az eddigiek. A tüdőnket kiköpve ugráltunk össze-vissza, és a víz is szinte már folyt rólunk. Pihenőt is hiába kaptunk, az a húsz perc nem igazán segített. Igaz, hogy kiittuk az üvegünk tartalmát, de a légzésünk és a szívverésünk nem igazán állt vissza a helyére. Végül sikerült betanulnunk az egész táncot, ezért a régivel együtt táncoltuk el. Ezután végeztünk is, így mehettünk zuhanyozni és öltözni. Hamarabb eltelt az idő, mint gondoltam. Kiválasztottam magamnak a szokásos zuhanykabinomat, ahova beálltam, és elkezdtem magamra engedni a kellemesen meleg vizet. A megnyugtató, frissítő érzésre egy halk sóhaj szökött ki ajkaim közül, míg szemeimet pár percre lehunytam. Hirtelen azonban két kar fonódott a derekamra, aminek érzésére nagyot ugrottam. Megint azt hittem, hogy JiMin az, de újra meg kellett lepődnöm.
-H...HoSeok! Te m...Mit keresel itt? - Dadogtam zavartan.
-Csak gondoltam bejövök melléd zuhanyozni. - Kuncogott reakciómon. Soha nem láttam még őt meztelenül, ezért...Elég rendesen elvörösödtem. Még egy sült ráknál is vörösebb voltam, amin ő csak kuncogott. Tisztán látszott rajta, hogy nem szégyenlős. Nem is voltam képes reagálni válaszára, helyette csak tátott szájjal bámultam meg alaposan testét. Nem volt olyan rossz, sőt! Mindenhol volt izma. Hasán látszottak kockái, akárcsak JiMin-nek. Karjai is, és lábai is erősnek tűntek. És ahogy a vízcseppek végig száguldoztak bőrén, muszáj volt egy nagyot nyelnem.
-Készen vagytok már? - Zökkentett ki ámuldozásomból JiMin.
-Igen, igen. Már megyünk is. - Bólogattam hevesen. JiMin még pár másodperc erejéig felvont szemöldökökkel méregetett minket, ami miatt kínosan is éreztem magamat. Pár perccel később viszont, már kint voltunk a kocsinál, hogy folytassuk utunkat a következő munkánkhoz. Jhajjj...Kezdem most már egyre jobban furcsállni J-Hope viselkedését. Eddig még nagyjából oké volt, hogy néha megölelt, vagy átkarolta a derekamat hátulról. De...Ő már nem csak ölelgetett, hanem a számra is csókolt. Ahh na mindegy. Úgy se tervezek vele semmit, csupán barátságot.

Sárkányfiú(HopeKook - +18)

JungKook Pov.

Új suli, új osztálytársak, új tanárok. Most kezdem a középiskola első osztályát, és egy cseppet sem vagyok nyugodt. Hiába fogok a barátommal, JiMin-el egy osztályba járni, mégis...Félek. Gyomorgörccsel indultam útnak, amint elkészültem. Szerencsére útközben találkoztam ChimChim-el, ezért könnyebben odataláltam a hatalmas épülethez. Ám ez nem akármilyen iskola...Egyáltalán nem olyan, mint a többi, normális iskola. Ez egy úgynevezett boszorkánysuli. Ide járnak azok a tinédzserek is, akiket elátkoztak. Hála istennek én nem ezek közé tartozok, én csak egy egyszerű varázsló család legfiatalabb sarja vagyok. Hosszas gondolkozásom közben meg is érkeztem JiMin-el együtt a terembe, ahol már az osztály nagy része volt. Amint beértünk, egy srác oda is jött hozzánk.
-Szia JiMin! - Köszönt barátomnak vidáman.
-Szia HoSeok! - Mosolygott Chim is. -Ő itt a barátom, Jeon Jeong Guk, és ő is varázsló, akárcsak én. - Mutatott be engem is, mire HoSeok nyújtotta felém a kezét. Elfogadtam, így kezet ráztunk. Sok időnk azonban nem volt ismerkedni, ugyanis hamar jött a tanár is. Mindenki leült a helyére, majd elkezdte a névsor olvasást. Közben az is kiderült, hogy ki varázsló, és ki elátkozott. Szegény HoSeok az elátkozottak közé tartozott, viszont azt nem tudtuk meg, hogy mivé átkozták el. Ráadásul JiMin-t is hiába kérdeztem, ő se tudta. Szerencsére az első napon csak négy óránk volt, ami egész hamar le is telt. Így suli után, hárman mentünk haza. Én, ChimChim és HoSeok.
-Van kedvetek este eljönni velem sétálni? - Kérdezte kedvesen HoSeok, mire JiMin megrázta a fejét.
-Én nem tudok, mert anya beszigorított...Azt mondta, hogy az első két hónapban nem mehetek sehova, mert tanulnom kell, és folyamatosan pakolni a szobámban. - Magyarázkodott barátom, mire mi kuncogni kezdtünk.
-Hát jó...És te, Kookie? - Nézett rám érdeklődve.
-Felőlem mehetünk. - Mosolyogtam.
-Rendben, akkor egy óra múlva, a suli előtt. - Mondta, én meg csak bólintottam egyet. Kis idő múlva haza is értünk, ezért én bementem a házba, és letettem minden cuccomat a szobámba. Mihelyt sikerült lepakolnom, a konyhába mentem, ahol már kész volt a finom ebéd. Habozás nélkül neki is álltam a falatozásnak, hiszen egész nap nem is ettem semmit. A szüleim nem voltak otthon, ugyanis dolgoztak, ezért gond nélkül kezdtem neki a készülődésnek ebéd után. Nem vittem túlzásba, csupán megigazítottam a hajamat, átöltöztem kényelmesebb ruhákba, befújtam magam a kedvenc parfümömmel, utána indultam is, hogy időben odaérjek a megbeszélt helyszínre. Mire odaértem, addigra már HoSeok is ott volt.
-Mehetünk? - Érdeklődött egy intés közben.
-Igen. - Bólogattam hevesen. Rögtön el is indultunk, egy számomra teljesen ismeretlen úton. Egy kicsit féltem, mivel ezt az utat még soha nem láttam. A nap is kezdett már lemenni, így a félelmem is csak nőtt. HoSeok hirtelen megállt az út közepén, aminek mentén nem volt egy darab növény se, ezért a naplementét is tökéletesen lehetett látni.
-Most meglátod, hogy én mivé vagyok elátkozva. - Nézett rám mosolyogva, utána a naplementével szembe állt. Tátott szájjal néztem őt, ahogyan lassan széttárta karjait, szemeit pedig lehunyta. A nap fényes sugarai fényjátékot játszottak egész testén, ami lassan kezdett átváltozni. A fiú testét zöld pikkelyek kezdték el beborítani, közben kezei és lábai karmos lábakká alakultak. Hátsója tájékán egy hosszú, tüskés farok nőtt ki, illetve két mellső lába tetejéből egy-egy hatalmas szárny. Feje hosszúkás,

és szintén tüskés lett. Miután a fiú átalakult, akkor tudatosult bennem, hogy őt valójában egy sárkánnyá átkozták el. Én csak ledermedten ácsorogtam mellette, míg ő fújtatott, és megrázta kicsit a fejét. Lassan velem szembe lépkedett, és szárnyait megemelte. Bevallom, féltem tőle. Nem tudtam, hogy megtámad e, vagy képes gondolkozni és továbbra is barátként gondol rám, nem pedig kajaként. Egy lépést hátráltam, mire mély, rekedtes, kicsit talán robotos hangon megszólalt. -Ne! Ne félj tőlem, nem foglak bántani. Lehet, hogy a testem egy ijesztő, vérengző fene vadot mutat, de belülről semmit nem változtam. - Magyarázkodott, így kezdtem megnyugodni.
-És...Mióta vagy sárkány? - Kíváncsiskodtam, közben közelebb mentem fejéhez, ami...Legalább akkora lehetett, mint nem is tudom. Mint egy kamion, vagy még annál is nagyobb.
-Háááááttttttt...Nagyjából öt éve. A szüleim a beleegyezésem nélkül akartak nekem választani egy barátnőt, de én mikor megtudtam, akkor közöltem a lány édesanyjával, hogy ez nem fog menni. Bemérgesedett, és elátkozott. - Mesélte el történetét, így már mindent értettem. Hosszú ideig csak néztem őt, majd kezemet lassan az orrára raktam. Amint megérintettem pikkelyes bőrét, egyből elkezdte rángatni a fejét. Megijedtem, és elkezdtem tőle messzebb futni. Ám felesleges volt, ugyanis később észrevettem, hogy csak tüsszentenie kellett. -Bocsi, csak amúgy is viszketett az orrom. - Mondta, mire én csak kuncogva megráztam a fejemet jelezve, hogy semmi baj. Ezután felajánlotta, hogy elvisz engem repülni egyet a felhők közé. Mindig is szerettem kalandozgatni, ezért bele is egyeztem. Nagy nehezen, de feltornáztam magam a nyakára, és úgy kapaszkodtam belé, mintha az életemért küzdöttem volna. Mihelyt sikerült elkínlódnom magam, a mögöttem elhelyezkedő, hatalmas szárnyaival elkezdett csapkodni, így egyre feljebb és feljebb kerültünk. Lassan már olyan magasba kerültünk, hogy szinte a fél világot láttam. Hirtelen elkezdett előre repülni, és egyenesen a felhők világába ment. A hófehér bárányfelhők kellemesen csiklandoztak ott, ahol hozzámértek. Olyan felszabadultnak éreztem magam köztük, hogy szemeimet lehunyva, és HoSeok nyakát elengedve mélyen szívtam magamba a friss, égi levegőt. Élveztem ezt a kis kalandot, és úgy éreztem, soha nem voltam még ilyen boldog. Hosszú ideig repkedtünk össze-vissza a felhők között, viszont a csillagok megjelenésekor muszáj volt visszaszállnunk a földre. Mikor földet értünk, óvatosan leszálltam HoSeok-ról.
-Kérlek JungKook, maradj itt velem! - Nézett rám nagy sárkányszemeivel kérlelőn, amik úgy csillogtak, akár a világ legszebb drágakövei. Nem tudtam neki ellenállni, ezért beleegyeztem. Ő lefeküdt a földre, mint egy kutya, én pedig az egyik mellső lábának dőltem. Így nézegettük a csillagokat.
-És...Mikor változol vissza emberré? - Kíváncsiskodtam.
-Amikor felkel a nap, szóval muszáj már előtte fel kelnem. - Sóhajtott szomorkásan. Sajnáltam azért szegényt, hiszen nem lehetett neki könnyű sárkányként élni. Gondolkozásom közben elkezdtem ásítozni, majd HoSeok szívének dobogását hallgatva nyomott el az álom.

***Fél évvel később***

Már fél éve, hogy megismertem HoSeok-ot. Azóta rengeteg dolog történt velünk...Alig egy hét alatt szerelmes lettem belé, amit ő meglepő módon viszonzott is. Viszont hiába vagyok varázsló, az átkot csak felnőtt koromban tudnám feloldani. De mi így is boldogok vagyunk, és ezt nem is tagadjuk. Sajnos az ő szülei nem fogadták el, hogy velem van, ezért elzavarták otthonról. Az én szüleim azonban voltak olyan kedvesek, hogy megengedték hogy velünk lakjon. Ám az első alkalmon még nem estünk át...Félek, hogy nem fogja velem élvezni. Ráadásul ma van a fél éves évfordulónk, és van egy olyan érzésem, hogy ő azt az ajándékot fogja nekem adni. Persze örülnék neki, de kicsit azért félnék is. Nem volt több időm gondolkozni, ugyanis hirtelen két kéz karolta át hátulról a derekamat, miközben egy csók csattant a nyakamon. Szemeimet lehunyva dőltem HoSeok mellkasának, kezeimet pedig az ő kezeire tettem. 

-Tudod milyen nap van ma, igaz? - Érdeklődött, hangjában pedig hallottam, hogy mosolygott.

-Hát persze. - Bólintottam egy aprót. -Nem tudnám elfelejteni. - Kuncogtam, majd ajkaira tapadtam. Szenvedélyesen kezdtük el falni egymást, közben szerelmem ledöntött az ágyunkra. Levegőnk már fogytán volt, ezért elszakadtunk egymástól.

-Tudod...Arra gondoltam, hogy ha már a szüleid úgy is dolgoznak, akkor mi lenne, ha... - Kezdett bele mondandójába, amiből már sejtettem, hogy mit akart mondani, de azért rákérdeztem.

-Ha? - Kérdeztem.

-Hát ha...Lefeküdnénk. Mármint nem aludni, hanem...Na. Érted! - Magyarázkodott, és rendesen zavarba is esett.

-Értem. - Kuncogtam, majd arcára simítottam egyik kezemmel. -De előre szólok, hogy nem tudok semmit, szóval... - Sóhajtottam, mire ő nevetni kezdett.

-Jajj, édesem! Neked nem kell semmit csinálnod. - Vigyorgott szélesen. -Elég az is, ha csak kiengeded a hangjaidat. - Suttogta erotikusan a fülembe, minek következtében egész testemben megremegtem. Éreztem, hogy nadrágom kezd egyre szűkösebb lenni. Gyengéden beleharapott a fülembe, amire én jólesőn felsóhajtottam. Arcom vonalát kezdte végigcsókolgatni, aztán visszatért a számhoz. Éhesen kapott ajkaimra, miknek mozgását rögtön viszonoztam, és nem sokkal később, nyelvét is beengedtem az enyém mellé. Ízlelőszerveink harca közben egyik kezét bebújtatta a pólóm alá, majd lassan felsimította kezét a mellbimbómig. Ujjaival nekiállt kényeztetni bimbóimat, mire én a nyögésemmel megszakítottam csókunkat. Nyelveink harca után, levette magunkról a pólónkat, aztán nyakamat támadta le csókjaival. A kellemes és új érzésre, kéjes nyögések szöktek ki ajkaim közül. Nyakam után a kulcscsontom következett, amibe viszont már bele is harapott, de nem erősen. Foltokat hagyott maga után, jelezve, hogy én már foglalt vagyok. Néhol meg is szívta fehér, puha bőrömet, aminek hatására még hangosabb lettem. Zavart, hogy én semmit nem tudtam csinálni, ezért mindkét kezemmel felsimítottam csupasz hátán, egészen a tincseiig. Beletúrtam selymes hajába, majd óvatosan meg is húztam azt. Ezután még végigcsókolgatta egész felsőtestemet és hasamat, míg én tincseivel szórakoztam. Amint elért a nadrágomig, habozás nélkül kigombolta azt, aztán az alsómmal együtt eltávolította rólam. Mikor teljesen meztelenül feküdtem alatta, arcom rákvörössé változott. Elég rendesen zavarba jöttem, ő pedig ezt észre is vette. Szélesen elmosolyodott, majd kezébe fogta a már nem kicsi péniszemet. Lassan mozgatni kezdte a kezét, mire én egy hangosat nyögtem. Ezután végignyalt egész hosszomon, és eközben végig a kéjtől elködösödött szemeimbe nézett. Perverzen rám vigyorgott, aztán bekapta egész méretemet. Ennek hatására lélegzetem elakadt, fejemet pedig hátracsaptam, míg kezeimmel még mindig puha tincseit markoltam. Ütemesen kezdett dolgozni merevedésemen, én pedig kérését teljesítve csak nyögtem alatta. Kis idő múlva új érzések tömkelege kezdett bennem gyülemleni, ezért inkább megállítottam páromat. Egyből le is cuppant férfiasságomról, és visszahajolt ajkaimra. Csókunk közben ujját éreztem meg bejáratomnál, amivel először csak körözgetett körülötte, viszont utána belém is helyezte azt. Fájdalmasan felnyögtem, így a csókunk is megszakadt. Tágításom közben arcomat lepte el puszijaival, amik azért jólestek, de még így is éreztem a fájdalmat. Ám szerencsére viszonylag hamar megszoktam első ujját, ezért betette mellé a másodikat is, aminek érzésére inkább csak felszisszentem. Ki-be mozgatta bennem két ujját, majd ollózó mozdulatokat csinált. Nehezen, de kibírtam. Amint úgy gondolta, hogy végzett a tágításommal, gyorsan lekapta magáról is a maradék ruháit. Mihelyt meztelenné vált, merev tagját hozzám igazította, ám mielőtt még belém hatolt volna, közel hajolt arcomhoz.

-Mehet? - Kérdezte.

-I...Igenh. - Bólintottam kissé lihegve. Testem már tűz forró volt a kéj miatt, és tekintetem is ködös volt. Miután kimondtam, lassan, óvatosan elkezdett belém hatolni. Rohadtul fájt, de tudtam, hogy később jobb lesz. Mikor sikeresen tövig ért bennem, megvárta a jelet, hogy mozoghat. Jó pár percet kellett ugyan várnia, de mikor bólintottam, rögtön mozogni kezdett. Csípője folyamatosan csak gyorsult, míg én csak nyögdécseltem alatta. A fájdalmas érzések, kezdtek élvezetessé válni. Már hangjaim is inkább kéjesek voltak, nem pedig fájdalmasak. A sokadik lökés után pedig, HoSeok hirtelen eltalált bennem egy olyan pontot, amire hátam egy kisebb ívbe feszült, haját mindkét kezemmel erősen tépni kezdtem, torkomból pedig egy sikoly tört elő. Ezek után, már csak abba a szögbe lökte csípőjét, így testem folyamatosan csak remegett. Nem is kellett sok ahhoz, hogy eljussak a mennyországba. Egy új, elmondhatatlan, mégis varázslatos érzés lett úrrá egész testemen. Minden porcikám bizseregni, és remegni kezdett. Makkomból pedig kifolyt élvezetem is, egyenesen a hasamra. 

-Ahh...Kookieh! - Nyögte nevemet szerelmem, majd ő is elélvezett, méghozzá belém. Forró nedvét éreztem magamban, de nem zavart. Még mozgott egy kicsit, utána lassan, óvatosan kihúzódott belőlem. Lefeküdt mellém, és magunkra húzta a takarót. Nem szóltam semmit, csak a mellkasába fúrva arcomat lehunytam szemeimet, mire ő nyomott egy csókot a homlokomra. Nagyon boldog voltam. Végre...Megtörtént életem legjobb dolga, ráadásul azzal a személlyel, akit tiszta szívemből szeretek. Hiába nem csináltam szeretkezés közben semmit, mégis kimerültem. Nem is kellett sok ahhoz sem, hogy álomba szenderüljek. 

Rómeo és Júlian(SugaHope): 1.rész - Szerelem, első látásra

Veronában régen, volt két család. Az egyik család a Montague-k voltak, míg a másik a Capulet-ek. Ez a két család örök viszályban volt egymással, már hosszú idők óta. Montague-nak és Montague nének volt egy fia, akit Rómeo-nak nevezték el. Rómeo-nak két barátja volt. Az egyiket Mercutio-nak, a másikat pedig Benvolio-nak hívták. A két család között folyamatos volt a veszekedés, és a verekedés is. A herceg, azaz a két család uralkodója már egyre kevésbé bírta a sok zűrzavart. Egy nap a Capulet-ek ismét kekeckedni kezdtek ellenségeikkel, akik csak vigyorogva vágtak nekik vissza sértő szavaikkal. A vita egyre jobban elfajult. Sokaknak már arcukon ékeskedtek a színes foltok, miközben fájlalták egyes végtagjaikat, de nem törődtek vele. A nagy harc közben azonban, lóháton megjelent előttük a herceg, cseppet sem vidám hangulatban. Mérges volt, amiért a két család újabb vitába szállt egymással.

-ELÉG! - Ordított rájuk, mire mindenki abbahagyta cselekedetét, és figyelmüket a hercegnek szentelték. -Mi ez már megint? - Nézett körbe az embereken, tekintetével pedig szinte szikrákat szórt rájuk. 

-Hercegem...A Montague-k kezdték. - Mutatott Tybalt a másik családra. Ő Capulet és Capulet-né fiának, Júlian-nak az unokatestvére volt. Szeretett a Montague-kkal kekeckedni, és ezt általában meg is tette.

-Ez nem igaz! Ti kezdtétek! - Tiltakozott hevesen Mercutio.

-CSÖNDET! - Üvöltötte el magát újra a herceg. -Fejezzétek be az állandó veszekedést! Már nagyon elegem van, hogy évek óta csak ezt csináljátok. Ha nem tudtok békességben élni, akkor az halál fia legyen! - Mondta el a magáét, így hangjából a két család tisztán ki tudta szűrni, hogy mennyire dühös a herceg. Rögtön csendben is maradtak, és inkább a földre szegezték tekintetüket. -Ne halljak több vitát, különben mindkét család nagy bajban lesz! - Fenyegette meg őket a herceg, mire mindenki csak félénken bólintott egyet. Senki nem akart az uralkodóval szembe szállni, ezért inkább engedelmeskedtek neki. A herceg lassan visszalovagolt várába, így hát a Montague-k és a Capulet-ek is visszamentek saját lakhelyükre. Ezután napokig nem is volt köztük balhé. Egy nap azonban, a Capulet család álarcosbált rendezett a házában. E hír később, vagyis a bál napján eljut Rómeo-hoz is. Bár ő nem tartja jó ötletnek hogy megjelenjen rajta, viszont barátai, Mercutio és Benvolio mégis rábeszélik őt. Így hát kivárták az estét, majd amikor elérkezett az idő, álarcaikkal együtt indultak útnak, egyenesen a Capulet család házába. Mire odaértek, a bál már javában ment. A zene szólt, az emberek pedig vagy beszélgettek, vagy ettek-ittak, de a többjük táncolt. A három Montague mielőtt még beléptek volna, az arcukra tették maszkjaikat. Nem szerették volna, ha lebuknak a Capulet-ek előtt. Ezután be is mentek a mulatságba, és Rómeo hamar egyedül is maradt, hiszen barátai egyből letámadták a táncpakettet. Szebbnél-szebb Capulet lányokkal ropták a táncot, nem sokkal később pedig az ifjú Montague is csatlakozott. Ő is kifogott egy-két szép lánykát, de nagyon egyik se tetszett neki. Később, mikor már megunta a táncolást, észrevett egy igen szemre méltó, gyönyörű kinézetű fiút. Ahogy Rómeo meglátta a Capulet fiút, mást már nem is tudott nézni, csak őt. Szíve hevesen kezdett dobogni mellkasában, testében pedig furcsa, mégis kellemes érzések keletkeztek. Úgy érezte, hogy csupán az első látás hatására is beleszeretett az ifjú Capulet-be. Igaz furcsállta, hogy egy vele egyneműbe lett szerelmes, de ez nem érdekelte. Csak nézte, és nézte a fiút, aki lassan felfigyelt rá. Mintha csak kiolvasták volna egymás szeméből az üzenetet, elkezdtek áttörni a tömegen. Miközben az embereket kerülgették, nézték, hogy merre van a másik. A keresésük közben senki nem figyelt rájuk, ugyanis egy másik Capulet férfi, énekével elvonta mindenki figyelmét. Amíg a Capulet megmutatta hangját, addig a két ifjú egymással szemben állva nézték a másikat.
-Miért van rajtad maszk? Így nem látom a szemeidet. Kérlek, vedd le, hadd lássalak jobban! - Nézett Júlian kérlelőn Rómeo-ra.
-Sajnálom, de nem tehetem. Ha leveszem ezt az álarcot, akkor nagy bajban leszek. - Magyarázkodott Rómeo, amit Júlian nem értett. -Olyan gyönyörű vagy. Nálad szebb teremtést, még nem láttam. - Bókolt Rómeo a fiúnak, akinek arca lassan pirossá vált. -Hadd érezzem, milyen a csókod. - Kérlelte szerelmesen Júlian-t, mire ő meglepődve nézett az ifjú Montague-ra.
-Nem szabad. Ha a szüleim észreveszik, akkor én is bajban leszek. - Tiltakozott Júlian.
-Nem fogják észrevenni, hiszen mindenki az énekesre figyel. - Próbálta győzködni Rómeo, és végül is igaza volt.
-Hát...Jó, de csak egyszer! - Egyezett bele nagy nehezen a Capulet fiú. A Montague csak bólintott egyet, majd egyből a vele szemben ácsorgó fiú ajkaira tapadt. Édesen kezdték a másik párnáit ízlelgetni, amik még a méznél is finomabbak voltak. A két ifjú ellenség tudta, hogy amilyen érzések kavarognak testükben, azok mind a szerelem jelei. Végül az egy csókból több lett. Alig bírtak egymástól elszakadni, de muszáj volt. -Sajnálom, de most mennem kell. - Mondta szomorúan Júlian, majd egyedül hagyta Rómeo-t. A fiú szerelem éhesen nézett utána, mivel nem akarta elengedni őt. Elhatározta, hogy a dadustól megkérdezi a Capulet fiú nevét. Így is lett. Mihelyt megtalálta a dadát, rögtön faggatni kezdte.
-Mondja meg kérem, mi annak a gyönyörű teremtésnek a neve? Árulja el, mert tudnom kell! Meg fogok őrülni. - Zaklatta a dadust, aki csak vedelte magába a finom bort.
-Ó, te kis szerelmes. - Kuncogott már kissé becsiccsentve. -Attól függ, hogy melyikre gondolsz. - Mosolygott, mire Rómeo rámutatott az ifjú Capulet-re. -Ja, hogy ő? Az ő becses neve, Júlian. Capulet és Capulet né fia. - Árulta el nevét. A Montague fiú nehezen tudta feldolgozni, hogy az ellenségei fiába szerelmesedett bele, de aztán nem érdekelte. A szerelem sűrű köde, elárasztotta agyát. Eközben Júlian is megtudta Rómeo nevét, viszont őt sem érdekelte, hogy az ellenségébe lett fülig szerelmes.

Titkos szerelem(VMin): 15.rész - Maradjon köztünk!

V Pov.

Majdnem fél órán keresztül ott gubbasztottam egyedül, miközben számtalanszor elátkoztam magamat. Ám egyszer csak lépteket hallottam, és reméltem, hogy nem J-Hope lesz az. Hála istennek nem ő volt, hanem Suga.
-Hát te? Mit keresel itt, egyedül? - Lepődött meg.
-Öhm...Izééé... - Kezdtem el makogni. Basszus! Mi a szart mondjak neki? -Én csak...Csak pihenek. - Találtam ki gyorsan valami ürügyet, aminek hallatán felvont szemöldökökkel nézett rám.
-Egyedül? - Kérdezett rá újra.
-Igen. Szeretem a magányt, főleg ha fáradt vagyok a sok hajtás miatt. - Próbáltam magam kimagyarázni, ami végül sikerült is. YoonGi csak megvonta a vállát, aztán továbbment. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet, majd inkább visszamentem a többiekhez. Bár láttam HoSeok-ot, de nem szóltam hozzá. Csak remélni mertem, hogy nem beszélt még senkinek a kis akciómról. Amíg én ott gubbasztottam egyedül, addigra már mindenki végzett a fotózással.
-Hol van Suga? Nélküle nem mehetünk haza. - Keresgélte szemével az említettet leader-ünk, miközben feltette kérdését a csapatnak.
-Itt vagyok! - Jelent meg YoonGi, kezével integetve. Mihelyt odaért hozzánk, indulhattunk haza. Sorban beültünk a kocsiba, és legnagyobb szerencsémre J-Hope került az egyik oldalamra, míg a másikra JiMin. HoSeok mellett igencsak kínosan éreztem magam, viszont ő már nem volt sokkolt állapotban. Sőt...Még jobban ki volt virulva, mint eddig. JiMin-el beszéltünk az úton, de láttam szemeiben azt a tipikus csillogást. Ha tudná, amit csináltam...Még mindig nem tudom felfogni, hogy hogy csókolhattam meg J-Hope-ot. Mindegy. Most már nem tudom visszafordítani. Lassan hazaértünk, ezért mihelyt megállt a busz, mindannyian kiszálltunk belőle, és mentünk be a házba. Fáradt voltam, pedig ma korábban is végeztünk, na meg nem is volt olyan nehéz napunk. Szóltam a többieknek, hogy megyek fürdeni, amiért szerencsére nem is szóltak. Becsuktam magam mögött a helyiség ajtaját, majd nekiálltam a vetkőzésnek. Mikor meztelenné váltam, beálltam a zuhanykabinba, és szándékosan hideg vizet kezdtem engedni, hogy kiürüljön a fejem. Bár az is igaz, hogy majdnem jégszoborként szálltam ki utána törölközni, de legalább sikerült valamennyire kiürítenem a gondolataimat. Ezután mentem is rögtön a szobánkba, hogy végre aludni tudjak. Nem néztem semmire és senkire, csak a földet bámultam. Meg is lett az eredménye, ugyanis hirtelen beleütköztem valakinek a hátába. Na, és ki volt ez a valaki? Hát persze, hogy HoSeok...Ki más lett volna?...
-B...Bocsi! - Makogtam zavartan.
-Semmi baj. - Mosolygott.
-Khm...Ömm... - Köhintettem egyet, aztán kerestem a szavakat, hiszen ha már beleütköztem sikeresen, akkor megbeszélem vele ezt a csók témát. -Szóval...Tudnánk beszélni egy kicsit, négyszemközt? - Érdeklődtem, mire ő csak bólintott egyet. Pár lépéssel odébb álltunk, és közelebb is egymáshoz, hogy a többiek még csak véletlenül se halljanak meg semmit.
-Nos? Mit szeretnél? - Kíváncsiskodott halkan, közben pedig a szemeimbe nézett.
-Hát...A csókról...Lenne szó. - Nyögtem ki nagy nehezen, és éreztem, hogy az arcom szinte lángba borult.
-Ohh... - Kuncogott halkan, amit nem tudtam hova tenni. Megint csak összezavart.
-Ne haragudj, fogalmam sincs mi ütött belém. - Sóhajtottam. Ő csak legyintett egyet, utána pedig megölelt. Most ő volt az, aki engem meglepett. Kikerekedett szemekkel néztem háta mögé, de lassan mégis viszonoztam gesztusát. -Ja, és kérlek, maradjon köztünk! Nem szeretném, ha a többiek...Rossz szemmel néznének rám, vagy ilyesmi. - Nevettem mondatom végén kínosan. HoSeok nem szólt egy szót sem, csak bólogatott. Reméltem, hogy megtartja a szavát, és tényleg nem fog senkinek sem egy szót se szólni. Majd...Ha eljön az ideje, úgyis meg fogják tudni, hogy én is és JiMin is melegek vagyunk, illetve hogy szeretjük egymást. A percekig tartó ölelgetés után végül, én a szobánkba vonultam, ő pedig a fürdőbe. Gyorsan átöltöztem pizsamára, majd bebújtam JiMin mellé az ágyba, hiszen ő már aludt. Annyira édes, pufi baba arca volt, hogy alig bírtam kibírni, hogy ne tapadjak ajkaira. Hahhh...Csak teljen már le ez a pár hónap, mert megőrülök. Én JiMin-t akarom, a szerelmemet, az életemet, a mindenemet. Szomorúan sóhajtottam egyet, aztán direkt JiMin háta felé fordultam. Kicsit közelebb mentem hozzá, majd lehunytam szemeimet, és igyekeztem elaludni.

Bocsájts meg!(YoonMin - +18)

JiMin Pov.

Édes álmaimból arra ébredtem, hogy fázom. Nem csoda, hiszen a takarót megint lehúzta rólam a mellettem alvó párom. Kómásan megfordultam, és magamra rántottam a takarót. Nehéz YoonGi-val együtt aludni, de már megszoktam. Főleg úgy, hogy már lassan másfél éve együtt is élünk.
-Hééé...Fázok! - Mormogott félálomban szerelmem.
-Én is. - Motyogtam, közben magamhoz húztam. -Így már jobb. - Mosolyodtam el fáradtan, csukott szemekkel.
-Hm. - Bólintott, és teljesen a mellkasomba fúrta arcát. A kis incidens után mindketten visszaaludtunk, és legkésőbb már csak reggel keltünk fel. Jobban mondva délelőtt. Szokás szerint én voltam az első, ezért egy édes csókkal ébresztettem páromat. Mosolyogva hajoltam puha, dús ajkaira, és nyomtam rájuk egy gyengéd puszit. Egyből mocorogni kezdett, miközben én kitűrtem szemeiből tincseit.
-Jó reggelt! - Vigyorogtam.
-Neked is... - Dörmögte még kómásan.
-Keljünk, mert még van dolgunk. - Sóhajtottam.
-Hát ez az. - Mormogta, mire én csak kuncogni kezdtem. Kikeltem mellőle az ágyból, aztán neki is álltam készülődni. Persze megint csak én lettem hamarabb készen, de ezt már megszoktuk. Míg Suga még készülődött, addig én már csináltam a reggelinket. Mire megérkezett a konyhába, addigra én már ki is tettem mindkettőnknek az adagját. Leültünk, és nekiálltunk enni. Szó nélkül ettünk, majd mikor végeztünk, rám maradt a mosogatás. Viszont most nem volt hozzá kedvem, ezért csak beletettem a koszos dolgokat a mosogatóba, aztán kimentem a nappaliba. Éppen hogy csak leültem a kanapéra YoonGi mellé, de azonnal rezegni kezdett a telefonom. Kíváncsian néztem, hogy vajon ki kereshet. -Ki az? - Kérdezte szerelmem.
-A főnököm... - Sóhajtottam, mire ő egyből durcizni kezdett. Felvettem, és megkérdeztem, hogy mit szeretne. Megint be kellett mennem dolgozni, mert az egyik újonc sikeresen eltörte a kezét. Semmi kedvem nem volt a szabadságomon dolgozni, de ha muszáj volt, akkor nem tudtam ellene mit tenni.
-Már megint itt hagysz! Pedig együtt lehettünk volna, egész nap. - Dühöngött párom.
-Tudom, és sajnálom. De muszáj bemennem, mert nincs elég ember. Mindenki szabadságon van. - Mondtam.
-Nem érdekel! Szólni fogok a főnöködnek, hogy hagyjon téged békén, mert velem akarsz lenni. Oldják meg, ahogy akarják. - Kapta fel a vizet.
-Nyugi kicsim! Nem kell sokat dolgoznom, csak négy órát. - Próbáltam lenyugtatni, de nem sikerült.
-Leszarom! Az a négy óra is sok! - Emelte meg a hangját.
-Jó! Nem én tehetek róla, úgy hogy ne az én fejemet szedd le! - Kiabáltam már én is.
-Hát úgy tűnik, hogy nem is akarsz tenni azért, hogy velem legyél! - Kezdett ordítozni. Na tessék...Már csak ez kellett.
-Mi a faszomat tegyek? Ha azt mondom hogy nem érek rá, akkor kirúg nem érted? Azt akarod, hogy munkanélküli legyek? - Ordítottam én is.
-Honnan tudod? Meg se próbáltad még, mert ennyire kurva fontos vagyok neked! - Mormogta, nekem pedig itt telt be a pohár.
-Jó, nem érdekel...Befejeztem. Négy óra múlva jövök. - Jelentettem ki idegesen, majd el is mentem a munkahelyemre. Ezúttal nem szidtak le azért, mert nem öltöztem át teljesen, csak egy kötényt vettem fel. Örültem is neki, mivel elég volt Suga-val a vita. Megértettem őt is valamilyen szinten, de ha azt akarta hogy jó életünk legyen továbbra is, akkor muszáj volt beletörődnie abba, hogy bizony lesznek még ilyenek mint a mostani. Gondolataimat félretéve, nekiálltam felvenni a rendeléseket. Mivel a kávézóban pörögni kellett, ezért én is szaporán szedtem a lábaimat. Sorra vettem fel a rendeléseket, majd adtam le munkatársaimnak. Csak futkostam ide-oda, miközben az idő szerencsére gyorsan telt. Észre se vettem, de le is telt a négy óra. Levettem magamról a kötényemet, aztán elköszönve mindenkitől, indultam haza. Tudtam, hogy párom még mindig ugyan olyan dühös lesz rám, de azt is tudtam, hogy mivel fogom kiengesztelni. Gyors léptekkel haladtam hazafele, így nem sokkal később haza is érkeztem. -Megjöttem! - Üvöltöttem.
-Szuper... - Mormogta Suga.
-Édesem, kérlek ne mérgelődj! - Néztem rá kérlelőn, mikor beértem hozzá a nappaliba.
-De mérgelődök. - Mondta határozottan.
-Tudom, hogy mi a bajod. - Vigyorodtam el.
-Én is. - Dünnyögte.
-Jajj, de én nem arra gondoltam. Hanem hogy már régen voltunk ÚGY együtt. - Emeltem ki az "úgy" szót, egy perverz vigyorral az arcomon.
-Chh...Azt hiszed, hogy majd még ezek után belém teheted a farkadat?! Na azt már nem! - Háborodott fel.
-Ugyan már YoonGi! - Mentem utána, mivel az újabb vitánk közben elindult a szobánk irányába. -Tudom, hogy te is akarod, ne is próbáld tagadni. - Mondtam. Ő csak rám nézett, majd felsóhajtott.
-Ne! Ne nézz így! Utálom, mikor így nézel. - Dörmögte, én pedig csak azért is bevetettem a csábos nézésemet. Lassan közelebb lépkedtem hozzá, mire ő leült az ágyra. Ekkor tudtam, hogy már nem is ellenkezik. Így hát gond nélkül tapadtam puha ajkaira, közben pedig eldöntöttem őt az ágyon. Viszonozta csókomat, és karjait a nyakamba helyezte, míg én lábai közé férkőztem. Fenekénél fogva összeérintettem a csípőnket, így megéreztem, hogy bizony már ő is hasonló állapotban van, mint én. Ettől csak még jobban felbátorodtam, és egyre többször löktem csípőmet az övének. Nyelveink harcát végül, egy kéjes nyögés törte meg. Ezután az álla vonalától indulva, bőrét hintettem be forró puszijaimmal. Mihelyt elértem nyakához, egy-két helyen megszívtam bőrét, aminek hatására kéjes sóhajok törtek ki ajkai közül. Nyaka után a kulcscsontját támadtam le ugyanígy, ő pedig egyik kezét levezette a derekamon, amire jóleső borzongás futott végig egész testemen. Keze lassan elért fenekemhez, amibe aztán bele is markolt, így én beleharaptam bőrébe. Mindketten felnyögtünk, utána pedig megfosztottuk egymást a pólónktól. Amint csupasszá vált felsőteste, minden egyes millimétert végigcsókolgattam, utána nyelvemmel is bejártam az összes részt, ahol a nyomaim voltak. Szerelmem egyre sűrűbben kapkodta a levegőt, szinte már szívének dobogását is hallottam. Kis idő után elértem nadrágjához, ezért azt is gyorsan levettem róla, alsójával együtt. Mivel nem tetszett neki hogy csak ő meztelen, ezért engem is megfosztott az utolsó ruhadarabjaimtól. Immár mindketten teljesen fedetlenek voltunk, és merev tagját is minden akadály nélkül meg tudtam fogni. Ütemesen kezdtem rajta mozgatni a kezemet, viszont mikor hajoltam volna le hogy a számba vegyem, inkább felhúzott magához egy csókra. A csók közben helyet cseréltünk, amit nem is igazán értettem. Ő is elkezdett úgy kényeztetni, ahogyan én őt. Ezúttal belőlem jöttek a jóleső hangok, és megtudtam, hogy ő mit érez minden egyes szeretkezésünknél. Elég hamar eljutott péniszemig, amit habozás nélkül be is vett a szájába. Ekkor lélegzetem elakadt, majd fejemet hátracsapva eresztettem ki magamból egy hangos nyögést. Fantasztikus, felemelő érzés volt forró nyelvét a tagomon munkálkodva érezni. Teljesen elvette vele az eszemet, így nem sok kellett ahhoz sem, hogy elélvezzek. Hirtelen beengedett magába tövig, aminek következtében makkom a torkát súrolta. Egy hatalmas nyögést hallattam, hiszen még soha nem csinált ilyet. Ezt még megcsinálta párszor, utána már kénytelen voltam figyelmeztetni, hogy fejezze be, ha nem akarja ilyen hamar befejezni az estét. Miután leszállt merev tagomról, rögtön felé helyezkedett, majd férfiasságomat a bejáratához igazította.
-Vh...Várjh! Nem készítettelekh fel. Fájni fogh. - Néztem rá aggódón, de ő csak megvonta a vállát. Lassan, óvatosan ült bele merevedésembe, míg nekem muszáj volt uralkodnom magamon. A szűk forrósága ugyanis még inkább a fellegekbe juttatott, ezért kénytelen voltam mély levegőket venni. Pár perc múlva sikerült tövig elmerülnöm benne, ezért kezeimet csípőjére vezettem, és vártam a jelre. Nem vacakolt sokáig, hamar elkezdett ringatózni az ölemben, én pedig segítettem neki a mozgásban. Kezeit a mellkasomra helyezte, és ahányszor beleült nemességembe, én annyiszor löktem felfele a csípőmmel. Jóleső nyögéseink teljesen betöltötték a szobánkat, de nem igazán érdekelt minket. Mozgásunk egyre gyorsabb lett, én pedig erősebbeket is kezdtem lökni. Ennek hatására elég hamar megtaláltam gyönyörközpontját, amire egy hangos nyögéssel reagált. Fejét hátracsapva, hátát kisebb ívbe feszítve, és a mellkasomat végigkarmolva eresztette ki hangját. A karmolásra én is felmordultam, majd újra erőset löktem rajta. Próbáltam minél többször eltalálni azt a bizonyos pontot, ami néha sikerült is, de ugyanakkor nem is. Végül megfogtam erősen a csípőjét, aztán egy nagyot lökve a legmélyebben hatoltam belé. Ennek következtében mindketten el is élveztünk. Ő a kettőnk hasfalára, míg én belé.
-Uhh...Az megh fog maradnih. - Lihegte, a mellkasomon ékeskedő piros, hosszú csíkokra mutogatva.
-Nem bajh. Legalább látnih fogják, hogyh foglalt vagyok. - Vigyorogtam, miközben ő kiszállt az ölemből, majd mellém feküdt.
-Így vanh. Csak azh enyém vagy. - Mosolygott ő is, aztán nyomott egy csókot a számra. Valahogy éreztem, hogy ennek a kis akciónknak köszönhetően meg fog békélni. Hiába, értek én a kibékítéséhez. Még pár csókot adtunk egymásnak, utána betakartuk magunkat, és egymást ölelve álomba is merültünk.

Titkos szerelem(VMin): 14.rész - A csók

V Pov.

Az első fellépésünk után, napokig mást sem csináltunk, csak próbáltunk, interjúkat adtunk, és felléptünk. A hajtás még nagyobb volt, mint eddig. Ám kénytelenek voltunk hamar belerázódni, hiszen később majd még több munka fog ránk várni. Szerencsére mára is végeztünk a munkával, ezért mehettünk haza. Hosszú volt a napunk...Volt két fellépésünk, és egy interjúnk, illetve egy négy órás próbával zártuk a munkát. Mint mindig, ezúttal is nagyon elfáradtunk estére. Amint hazaértünk, bevonszoltuk magunkat a házba, majd én rögtön el is mentem zuhanyozni, mivel a többiek a konyhába mentek enni. Nehezen ugyan, de sikerült levetnem ruháimat, ezért mihelyt meztelenné váltam, beálltam a zuhanyrózsa alá, és nekikezdtem a fürdésnek. Nem csigáztam, pár perc alatt végeztem. Miután pedig végeztem, indultam egyből a JiMin-el és J-Hope-al közös szobámba. HoSeok már aludt, ezért próbáltam csendben lefeküdni én is. Lassan bebújtam az ágyba, és lehunyva a szemeimet igyekeztem elaludni. A fáradtságom miatt, ez hamar sikerült is. Testem szinte beleolvadt az ágyba, annyira mélyen aludtam. Kora hajnalban viszont, JiMin ébresztőjére keltem. Morogtam egyet, majd átfordultam a másik irányba jelezve, hogy eszem ágában sincs kikelni még az ágyból.
-Ne fordulj el, kelnünk kell! - Szólt rám.
-Nem akarok... - Dünnyögtem a párnába.
-Nem akarás kérdése. Na gyerünk! - Kezdett el lökdösni, így kénytelen voltam kikászálódni a puha takaró alól. Sokáig azonban nem húzhattuk az időt, mivel nem akartunk még egy leszidást a nyakunkba. Alig volt fél óránk hogy elkészüljünk, ezért csipkednünk kellett magunkat. A szekrényhez lépve, felvettem magamra pár göncöt, utána kifésültem szőke tincseimet. Viszonylag hamar készen lett mindenki, ezért még egy rövid reggelire is volt időnk. Jin csinált mindenkinek kettő szendvicset, amiket aztán elkezdtünk falatozni. Mire befejeztük az evést, addigra már a kisbusszal is megérkeztek értünk. Lassan mindannyian beültünk a nagy autóba, és már indultunk is dolgozni. Rap Monster felvázolta a helyzetet, így mindenki tudta, hogy mi lesz a napi programunk. Először tánc, utána egy öt perces fellépés, utána pedig újabb fotózás, hiszen az első albumunkról még egy számhoz csinálunk videoklipet. Nem hangzott olyan vészesnek, leszámítva a próbát. De nem törődtem vele, ugyanis szinte minden nap van próbánk. Gondolkozásom közben oda is értünk, ezért mind a heten kiszálltunk a kocsiba, és mentünk is átöltözni. Ezután rögtön a próbaterembe mentünk, ahol a koreográfus tanárunk már várt minket. Először elgyakoroltuk az első MV táncát, utána pedig megmutatta, hogy milyen lesz az új koreográfia. Ez sokkal nehezebbnek bizonyult mint az előző, ezért eléggé féltem. Amint bemutatta, mi is felálltunk, és úgy helyezkedtünk, ahogyan ő mondta. Az első pár lépés még nem is volt olyan nehéz, de utána...Már azt se tudtam, hogy melyik kezemet és lábamat kellene egyszerre mozgatnom. Viszont a tudat, hogy nem csak én nem tudtam elsőre megcsinálni egy-két lépést, megnyugtatott. JiMin is hiába volt jó táncos, a tanárnak vele is rendesen meggyűlt a baja. A gyors lépések miatt, ezzel a koreográfiával sokkal lassabban haladtunk, mint az előzővel. De nem adtuk fel, igyekeztünk továbbra is jól teljesíteni. Beleadtunk mindent, ahogy csak tudtunk. Ezúttal még JiMin-re, sőt, senkire se koncentráltam, csak magamra. Nem akartam rontani, vagy ráesni valakire. Néhány lépés, ami nem sikerült, addig gyakoroltam, amíg nem sikerült. Persze közben a tanár is magyarázott, de jobban szerettem, ha magamtól tanultam be tökéletesre. Mivel a koreográfia gyors volt, ezért elég hamar kifulladtunk. Ráadásul hiába tartottunk húsz perces szünetet, egyre jobban csak fáradtunk. Hála istennek, azért viszonylag hamar letelt az a pár óra, és megint majdnem a feléig el is jutottunk. Próba után elmentünk egy rövid zuhanyra, hogy azért ne teljesen izzadtan és büdösen jelenjünk meg a fellépésen. Alig öt perc alatt lezuhanyoztunk mindannyian, ami nagyon jól esett, és új erőt adott a többi munkához. Mikor készen lettünk és felöltöztünk, elvittek minket a fellépés helyszínére. Ugyan még volt majdnem egy óránk a szereplésig, de előtte még megcsinálták a frizuránkat, illetve a sminkünket. Óvatosan felkaptuk magunkra a fellépő ruháinkat is, majd ránk kötöttek egy csomó madzagot. Ezúttal nem a kezünkbe kaptunk mikrofont, hanem az arcunkra ragasztottak egyet-egyet. Furcsa volt, de így legalább könnyebben tudtunk táncolni a színpadon. Észre se vettük, de már mi jöttünk. Odasorakoztunk a színpad lépcsőjéhez, és megvártuk amíg bemondják a banda nevét. Amint ez megtörtént, mindannyian felmentünk a színpadra, aztán beálltunk a helyünkre. Mikor elkezdődött a zene, belekezdtünk a táncba is. A rajongók örültek nekünk, ahogyan az eddigi fellépéseinknél is. Már szinte kívülről fújták a szöveget, és velünk együtt énekeltek. Alig pár napja debütáltunk, de már nagyon sok rajongónk lett. Néhányan még táblákat is mutogattak, amin vagy valamelyikünk neve volt, vagy a banda neve. Ám ez a fellépés is hamar letelt, így elköszöntünk a közönségtől, utána mentünk vissza az ügynökséghez. Mire visszaértünk, már a fotózáshoz való hátteret is, illetve a felszereléseket is előkészítették nekünk. Mihelyt a kezünkbe adták a fotózáshoz előkészített ruhákat, egyből felvettük őket, majd még megfelelően eligazították rajtunk. Ezután beültünk a sminkes székekbe, ahol a fodrászok és a sminkesek egyszerre álltak neki átalakítani minket. Ilyenkor azért jó volt, hogy nem csak egy vagy két ember dolgozott velünk, illetve rajtunk, hanem több. Gyorsabban haladtak az "újításunkkal", és így mi is a munkával. Először J-Hope lett kész, ezért ő kezdte a fotózást. Elég hamar végeztek vele, hiszen nagyon jó pózokat

csinált. A következő én voltam, így hát mentem is a vászon elé. Amilyen pózok jutottak az eszembe, olyanokat csináltam. Mindegyiknél megdicsértek, aminek nagyon örültem. Velem is gyorsan végeztek, és utánam sorra jött a többi bandatag. Amíg a többieket fotózták, addig a "kész" tagok szünetelhettek. Mivel már a gyomrom is korgott, ezért odamentem a tőlem nem messze álló ételes asztalhoz. A baj csak az volt, hogy annyi minden volt rajta, hogy egyszerűen képtelen voltam választani. Azt se tudtam eldönteni, hogy egyáltalán mit kívánok. Végül hosszas gondolkozás után, egy tál saláta mellett döntöttem. A koreográfiák miatt muszáj volt, hogy jó alakunk, azaz kockás hasunk legyen, ezért nem akartam hizlaló kaját enni. Bár nem volt bajom a salátákkal, úgy hogy ezúttal is gond nélkül elfogyasztottam. Evés után elterültem az egyik kanapén, amin csak HoSeok ücsörgött. Reméltem hogy nem fog hozzám szólni, de nem így lett.
-TaeTae... - Szólított meg, közben szomorú tekintettel nézett rám.
-Igen? - Húztam fel egyik szemöldökömet, hiszen nem értettem, hogy miért olyan szomorú. Amióta ismerem, mindig, mindenen vigyorgott. De most...
-Szerinted is csúnya vagyok? Vagy nem vagyok helyes? - Tette fel kérdéseit, amiken meglepődtem.
-Nem. Nem vagy csúnya. Szerintem aranyos vagy, és helyes is. - Válaszoltam, csak az igazat mondva, mivel tényleg ezt gondoltam. -De miért? - Kíváncsiskodtam.
-Mert...Sokan kiírták a netre, hogy nem vagyok való a bandába, meg hogy én csak egy nyomi fiú vagyok, még csak tehetségem sincs. - Magyarázkodott, továbbra is lógatva az orrát.
-És te ezeket elhiszed? - Forgattam meg szemeimet. -Ők csak féltékenyek, mert te az ő korukban ide jutottál. Azaz már most többet elértél, mint ők, és ezt nem képesek elfogadni. - Mondtam el a véleményemet.
-Hmm...Azt hiszem, igazad van. - Mosolyodott el halványan. Én erre csak kuncogni kezdtem. -Köszi! - Vigyorgott rám. Nem válaszoltam semmit, csak néztem őt. Még valamit magyarázott, de nem figyeltem...Valamiért megakadt a szemem ajkai mozgásán. Párnái szinte ugyan olyan dúsak voltak, mint JiMin-nek. Mintha azt súgták volna a fülembe, hogy "Kóstolj meg! Kóstolj meg!". Nem bírtam ellenállni, így mindent félretéve, és nem törődve semmivel, puha ajkaira tapadva hallgattattam el. Ám nem mentem tovább, ugyanis hamar észbe kaptam, és elváltam tőle.
-Úristen! Én...Én...Én sajnálom! - Pattantam rögtön fel, majd dadogva próbáltam bocsánatot kérni, a sokkolt állapotban ücsörgő J-Hope-tól. Meg se vártam válaszát, inkább elrohantam egy csendesebb helyre, ahol még forgalom se volt. Te jó ég...Mit műveltem? Mégis hogy az istenbe gondoltam ezt? Most tuti, hogy meg fog utálni, és elmondja a többieknek. Francba! Elcsesztem mindent. Jajj, TaeHyung! Miért nem tudsz egyszer a rohadt életben uralkodni magadon? Hahh...Most gyűlölöm magamat, de nagyon. Jézusom! És ha JiMin meglátta? Leszedi a fejemet, vagy megbántom. Picsába! Ez így sehogy se jó...Most nagyon nagy bajban vagyok.

Titkos szerelem(VMin): 13.rész - Első fellépés

V Pov.

Azt a fél órát, amíg hazaértünk a dorm-ba, szinte mindenki végig aludta. Nem is csoda, hiszen mindannyian nagyon elfáradtunk. Viszont lassan megérkeztünk, ezért kénytelenek voltunk felkelni, és kikászálódni a kocsiból. Lassan odatotyogtunk az ajtóhoz, majd bementünk a házba. Én most kivételesen letojtam mindent, és mentem aludni. Úgy döntöttem, hogy majd reggel lezuhanyzok gyorsan. Befeküdtem az ágyba, és szinte azonnal el is nyomott az álom. Csak hogy rossz, szinte sírásra kényszerítő képek jelentek meg a fejemben. Megint az volt előttem, hogy JiMin csókolózik azzal a lánnyal. Igen ám, de a csók után azt mondta nekem, hogy többé már nincs rám szüksége, és ez...Nagyon szarul esett. Tudtam, hogy igazából nem mondana ilyet, de akkor is a szívemig hatolt. Én tényleg szerettem, és szeretem is még mindig JiMin-t. Pont ezért volt rossz látni, ahogyan a sminkes csajszi lopott tőle csókot, holott nekem kellett volna. Jó, oké, hogy már nem vagyunk együtt...De nem sokáig lesz így. Ugyanis amint jobban megismerjük a bandát, kitálalunk nekik. És ha jól fogják fogadni, akkor újra együtt leszünk JiMin-nel. Szörnyű álmomból is JiMin keltett fel, aminek örültem. Rögtön ki is keltem az ágyból, majd minden szó nélkül elmentem egy gyors zuhanyra, ahogyan azt előző este elterveztem magamban. Hamar levettem az összes ruhámat, aztán a zuhanykabinba állva, elkezdtem magamra engedni a langyos vizet. Nem tököltem sokáig, egyből nyomtam a kezembe egy kis adag tusfürdőt, amit aztán el is kentem az egész testemen. Miután azzal végeztem, lemostam a sok habot magamról, majd egy törülközőért nyúlva, kiszálltam és megtöröltem magamat. Mihelyt szárazzá váltam, felöltöztem. A tükör elé állva elvégeztem még pár fontosabb dolgot arcomon, utána már szóltak is a többiek, hogy indulunk. Így hát követve őket, mentem a kisbuszhoz. Megint JiMin mellé ültem, mert máshol már nem volt hely. Bár nem szóltunk egymáshoz, de nem is volt baj. Egész úton inkább zenét hallgattam, mert a táj bámulása már kissé unalmasnak bizonyult. Ráadásul így az idő is gyorsabban ment, ezért hamar odaértünk a hatalmas épülethez. Fogalmam sem volt, hogy mivel fogunk kezdeni, ezért inkább csak követtem a többieket. Viszont ez kezdett zavarni, ezért inkább odamentem Nam-hoz, és megkérdeztem tőle.
-Hé, NamJoon! Mivel fogunk ma kezdeni? - Néztem rá kíváncsian.
-Először is be kell mennünk az igazgató irodájába, mert beszélni akar velünk. Aztán gondolom majd ő elmondja, hogy mi lesz a mai dolgunk. - Mosolygott rá kedvesen, amit viszonoztam is. Ezután már megkönnyebbültem, hogy tudom hova megyünk elsőként, de az még inkább kíváncsivá tett, hogy vajon mit fog nekünk mondani az igazgató. Ám nem tudtam ezen sokáig elmélkedni, ugyanis hamar megérkeztünk az irodájába. Illedelmesen meghajoltunk előtte, aztán neki is állt a mondandójának.
-Nos, fiúk! Nagyon szépen elvégeztétek az eddigi munkátokat, amivel egy frankó videoklipet is össze tudtatok hozni, tánccal együtt. Éppen ezért, beszéltünk minden fontos ügyfelünkkel is, hogy kirakják az MV-t. Nyugodjatok meg, már a válogatás után bejelentettünk titeket, szóval már most van egy kisebb rajongói táborotok, viszont ezután remélhetőleg nagyobb lesz. - Kezdett bele a mondanivalójába, amire mi csak bólogattunk jelezve, hogy felfogtunk minden egyes szót. Kiderült, hogy a következő napokban már fellépéseink, és interjúink is lesznek. És ami még nagyobb meglepetés volt, hogy az első fellépésünk ma lesz. Ennek hallatára gyomrom rögtön görcsbe rándult, ami azt jelezte, hogy izgultam. Még egy kis dicséret után, mehettünk egy kis táncpróbára, ami most kivételesen két órás volt. Mivel már teljesen belejöttünk a koreográfiába, ezért szinte a kisujjunkból ráztunk ki minden lépést. Nem rontottunk, aminek mi is és a tanár is örültünk. Miután a tánccal is végeztünk, mehettünk készülődni. Az előre kikészített ruháinkat óvatosan vettük fel, nehogy tönkretegyük őket még a fellépés előtt. Ezután még igazítottak rajtunk pár dolgot...Megcsinálták a hajunkat, illetve a sminkünket. A görcs a gyomromban egyre csak nőt, ahogyan a szívem is egyre gyorsabban vert. Viszont a tudat, hogy nem egyedül fogok színpadra lépni, megnyugtatott. Észre se vettem, de már kész is voltam. Nem is tudom miért, de ránéztem JiMin-re, aki annyira jól nézett ki, hogy tátva maradt a szám. Legszívesebben nekiestem volna, és fulladásig csókolóztam volna vele, de a többiek miatt sajnos nem tehettem meg. Bámészkodásomból azonban J-Hope zökkentett ki, aminek nem igazán örültem. Bírom a srácot, de annyira furcsa...
-Hű, TaeTae! Jól áll neked ez a szerelés. - Vigyorgott szélesen.
-Köszi! Neked is a tied. - Mosolyogtam, enyhén pirulva.
-Kösz! - Kuncogott. -Amúgy jobban vagy már? - Érdeklődött.
-Öhm...Igen, persze. - Bólogattam kicsit meglepődve. Igaz, tegnap is megkérdezte hogy mi a bajom, de én azt mondtam neki, hogy nem akarok róla beszélni. De nem gondoltam volna, hogy még mindig emlékszik rá. Na mindegy. Viszont nem tudtunk tovább beszélgetni, ugyanis vittek minket a fellépő helyre. Az izgalmam egyre csak nőtt...A kezem izzadt, a gyomrom bucskázott, a szívem majdnem kiszakadt a mellkasomból, a torkomban pedig egy hatalmas gombóc keletkezett. Konkrétan már azt vártam, hogy mikor fogok elájulni. Még a telefonomat is remegő kezekkel nyomkodtam. Ráadásul a fellépő helyre is hamar odaértünk, és meglepetésünkre nem is voltak olyan kevesen. Amint a szervezők is megláttak minket, mindannyiunk kezébe nyomtak egy-egy mikrofont, majd az egyik nő felment a színpadra, és bemondta a bandánk nevét. Remegő lábakkal lépkedtem fel a színpadra, és néztem a közönségre, akik igencsak lelkesek voltak. Röviden bemutatkoztunk, utána beálltunk a helyünkre. Amint megszólalt a más jól ismert dallam, nekiálltunk az éneklésnek, illetve a táncolásnak. Szívem még mindig gyorsan dobogott, de nem érdekelt. Csak a szövegre, a dallamra, és a koreográfiára koncentráltam. Nem akartam már az első alkalommal rontani, ezért csak vigyorogtam mint a tejbe tök, ahogyan a többiek is. A fellépés közben azt vettem észre, hogy sokan sipítoztak, és voltak olyanok is, akik már tudták a szöveget, így velünk együtt énekeltek. Ennek különösképp örültem, és rájöttem, hogy én tényleg erre a munkára születtem. Jó volt látni és hallani, hogy ennyire örültek nekünk, holott ha úgy vesszük, akkor hivatalosan ma, azaz június 13-án debütáltunk. Nem baj. Minél több rajongónk lesz, annál boldogabbak leszünk, legalábbis én biztosan.

Mondtam, hogy ne szemtelenkedj!(JinMin - +18)

Jin Pov.

Ma a bandának korábban kellett kelnie, ugyanis volt egy három órás táncpróbánk, utána pedig egy rövid kis koncertünk, amire azért gyakorolnunk kellett. Szokás szerint megint én keltem fel hamarabb, ezért nekem is kellett keltenem a többieket. Az első tag akit felkeltettem, az JiMin volt, hiszen mellettem aludt. Nem kímélve őt, jó erősen rácsaptam egyik kezemmel a formás, izmos seggére, amire egyből rám is kapta álmos tekintetét.
-Hülye vagy? Fájt ám! Mellesleg tudod jól hogy utálom, amikor így keltesz. - Háborgott.
-Na! Ne szemtelenkedj, mert én vagyok az idősebb. - Figyelmeztettem, fennhordva az orromat.
-Nem érdekel... - Mormogta. -Csókkal is kelthettél volna. - Mondta.
-Ha szemtelenkedsz, akkor este a formás popsid fogja bánni. - Kacsintottam rá, majd meg sem várva a válaszát, elindultam a többieket kelteni. Persze őket már kedvesebben ébresztettem, egyedül csak JiMin-t kínoztam. Lassan sikerült is összekészülődnünk, ezért indultunk a táncterembe. Mikor odaértünk, átöltöztünk valami kényelmesebb cuccba, majd nekiálltunk a táncolásnak. Mint mindig, JiMin most is előttem volt. Sokszor néztem rá, de tekintetem leginkább a fenekére tévedt. Már vagy két hete nem szeretkeztünk, ezért kezdtem egyre jobban bekanosodni. Az biztos, hogy este nem fog aludni, ahogyan én sem. A koreográfia egész jól ment, és hála istennek az a három óra is hamar letelt. Próba után mehettünk fürdeni, így én JiMin-el mentem egy csap alá.
-Túl sexyn mozogtál... - Motyogtam ajkaira, amikre aztán rá is tapadtam. Csókunk közben ő a nyakamba karolt, és lábujjhegyre állt, míg én szorosan magamhoz öleltem derekánál. Eközben férfiasságunk is összeért, amire mindketten belenyögtünk a csókba. Miután elváltunk egymástól, a nyakát kezdtem el csókolgatni.
-Jinh...Ne mosth! - Lihegett. Sóhajtottam, utána nekiálltam mosakodni. Ő követve a példámat, csendben lemosta magáról a sok koszt és izzadtságot, aminek következtében bőre csábítóan finom illatú lett. Így csak még jobban megkívántam, de tudtam, hogy még várnom kell. A gyors fürdés után visszaöltöztünk, aztán vittek is minket a koncert helyszínére. Még ott is ránk aggatták a fellépős gönceinket, majd kaptunk egy-egy mikrofont a kezünkbe, és már mehettünk is a színpadra. Sajnos a koncert alatt nem figyelhettem JiMin-t, ugyanis koncentrálnom kellett, nehogy elrontsak valamit. Nehezen ment, de néha azért rápillantottam. Ahogyan a fekete fürtjei az izzadt homlokára tapadtak, nyelnem kellett egy nagyot. Amikor pedig még a hajába is túrt, majdnem nekirontottam a színpadon, de muszáj volt türtőztetnem magam. Viszont a koncert is elég hamar véget ért, és az A.R.M.Y-k is örültek. Ezután megint el kellett mennünk fürdeni, hogy ne pusztuljon ki egyikünk sem a másik szagától. Megint JiMin-el fürödtem együtt, így a nyakán levő puha, finom és selymes bőre megint kapott tőlem pár csókot. Pár perc alatt azonban el kellett készülnünk, hogy még időben hazaérjünk. Gyorsan lerendeztük a fürdést, aztán a bandával együtt mentünk haza. Alig vártam már, hogy hazaérjünk. Minél hamarabb meg akartam dugni JiMin formás seggét, és hallani akartam az édes hangját, amiktől még jobban beindulok. Már éreztem, hogy a gondolatra is éledezni kezdett tagom, ezért imádkoztam, hogy a többiek ne lássák meg. Szerencsére azonban hamar hazaértünk, így JiMin-t a kezét megfogva, egyből elkezdtem rángatni a szobánkhoz.
-Naaa...Jin mi ez a sietés? - Tette fel kérdését út közben.
-Kanos vagyok. - Válaszoltam lazán.
-Hát pedig én most enni fogok. - Jelentette ki lazán, közben kirántotta kezét szorításomból.
-JiMin ne szórakoztass! - Mordultam rá szenvedőn.
-Nem szórakoztatlak, éhes vagyok. - Mormogott ő is.
-Ráérsz enni. - Próbáltam győzködni, de hiába.
-De a szexre is. Szóval előbb eszek, utána meg meglátom, hogy megdughatsz e vagy sem. - Mosolygott rám gonoszan. Ehh...Na szép! Csak így, lazán visszabeszél nekem. Na nem, azt már nem hagyom, hogy elszálljon vele a ló! Mire bejön a szobánkba, előveszek a fiókomból egy-két dolgot, amivel meg tudom neki mutatni, hogy ki itt a főnök. Gondolkozásom közben ő már el is ment enni, ezért én bementem a szobánkba, és a fiókomból kivettem a tervemhez pár fontos eszközt. Ez a pár fontos eszköz pedig bilincs volt, egy kendő, egy vékony madzag és egy kis síkosító. Mindent odatettem az ágy mellé, és ekkor JiMin is megérkezett.
-Na végre! - Türelmetlenkedtem.
-Mondtam, hogy éhes vagyok. - Mormogta. -Egyébként meg nem fogsz olyan könnyen elcsábítani, Hyung! - Vigyorgott rám szemtelenül, karjait a derekára téve. Tudta jól, hogy az ő szájából utálom a Hyung szót hallani.
-Akkor majd erőszakos leszek. - Nevettem ravaszan. -Egyébként is, megmondtam hogy ne szemtelenkedj, mert a formás segged fogja bánni. - Figyelmeztettem.
-Akkor mutasd meg, hogy milyen vagy állatként, mert addig nem hiszek neked! - Vigyorgott rám kihívóan, mire én csak bólintottam egyet. Ha ez kell neki, akkor megkapja. Úgy is rohadt kanos vagyok, szóval nem lesz nehéz dolgom. Durván ráhúztam az ajkaimra, és rögtön beerőszakoltam nyelvemet az övé mellé. Az se érdekelt, hogy belenyögött a csókba. Élveztem, ráadásul már régóta terveztem ezt az egészet. Kezemet lassan a fenekére tettem, amiket aztán meg is markoltam. Így még közelebb tudtam magamhoz húzni, és mivel már egyáltalán nem bírtam magammal, az ölembe kaptam majd a legközelebbi falnak préseltem. Feszes seggét továbbra is fogtam, ezért elkezdtem őt az ölemben mozgatni. Mindkettőnk farka egymásnak dörzsölődött, aminek következtében egyre keményebbek is lettünk. Csókunkat azonban meg kellett szakítanunk, ugyanis a levegőnk már igencsak fogytán volt. Miután elváltunk, nyakát vettem birtokba. Bőrét nem kímélve kezdtem erősen harapdálni, amitől ott maradtak a fogaim nyomai, néhány színes folt kíséretében. De nem érdekelt, hiszen pont ez volt a célom. Harapdálás után szívni kezdtem, amire JiMin hangosan kezdett nyögdécselni. Egyik kezét a hajamba vezette, és a kellemes vagy éppen fájdalmas érzésekre erősen meghúzta tincseimet. Ezzel csak még jobban beindított, ezért inkább ledobtam őt az ágyra. Gyorsan lehajoltam a bilincsért, utána egyik kezembe fogtam az ő kezeit, amiket értetlen tekintettel figyelt. Az ágy rácsos végéhez szorítottam kezeit, majd nagy nehezen, de sikerült őket odabilincselnem.
-Hát ez? Honnanh van? - Nézett rám, kikerekedett szemekkel.
-Vettem. - Vigyorogtam rá perverzen, majd szinte letéptem róla pólóját. Arcán tisztán láttam, hogy meg van lepődve. Igaz, hogy a kapcsolatunkban is és a szeretkezésnél is én voltam a domináns fél, de még nem csináltam ilyen durva együttlétet. Hát...Ma ezt is megtapasztalja. Szakadt pólóját elhajítottam a szoba egyik szegletébe, azután felvettem a földről a rózsaszín színű kendőcskémet. Gondosan bekötöttem vele a száját, de ügyeltem arra, hogy ne legyen túl szoros vagy túl laza, és hogy kapjon azért levegőt is. Amint kulcscsontját kezdtem el kényeztetni, valamit mondott, de nem értettem, ezért nem is foglalkoztam vele. Lábait is terpeszbe feszítettem, így könnyebben odafértem hozzá. Kulcscsontján is hagytam nem kevés foltot, amikre büszke is voltam. Ezután füléhez vándoroltam, és erotikus hangon suttogni kezdtem.
-Most megtudod, hogy milyen vagyok állatként. - Sutyorogtam fülébe szexyn, majd hallószervébe is érzékien beleharaptam. A nyakán ékeskedő foltokat körbenyalogattam, ami tetszett JiMin-nek is, legalábbis a hangjaiból ítélve úgy tűnt. Kéjes nyögései, még a kendő ellenére is tisztán hallhatóak voltak. Persze ez engem egyáltalán nem zavart, sőt! Csak még jobban beindított. Miután megnyaltam az összes foltot amit eddig hagytam bőrén, mellkasát leptem el csókokkal. Amint elérkeztem az egyik mellbimbójához, rögtön rájuk tapadtam. Nyelvemmel körkörösen nyalogatni kezdtem bimbóját, majd gyengéden bele is haraptam, mire JiMin felnyögött. Ugyanezt a másikkal is megcsináltam, míg JiMin csak vonaglott alattam. Mellbimbói után, tovább haladtam csókjaimmal, és mikor elértem köldökéhez, az alattam fekvőt szándékosan kínozva, éppen hogy belenyaltam. Erre ő a száját takaró, nem annyira vastag anyagba nyögött. Lassan elérkeztem a nadrágjához is, ezért azt gyorsan lehúztam izmos lábairól, majd a pólója után dobtam. Boxerét azonban még rajta hagytam, és így hintettem apró puszikat a már merev péniszére. Végigpuszilgattam hatalmas farkát, aztán masszírozni kezdtem. Egy kis masszírozás után, belső combjára tértem. Ott is csókokkal hintettem be puha bőrét, néhol pedig meg is szívtam azt. Láttam, és hallottam is rajta hogy szenvedett alattam. Már én is vártam hogy mozoghassak benne, de előbb az őrületekbe akartam őt is, és magamat is kergetni. Mindkét combját megkínoztam, utána lerángattam róla az utolsó ruhadarabját is. Immár minden akadály nélkül markoltam meg férfiasságát, aminek először a makkját kezdtem puszilgatni. Azután a nyelvemmel álltam neki izgatásának, amibe JiMin bele is remegett. Először körkörösen nyalogattam tetejét, utána ajkaimmal is kényeztettem. Ezzel elidőztem, de azért nem olyan sokat. Nem sokkal később, számba eresztettem nagy méretét, így makkja szinte már a torkomat súrolta. JiMin nyögései hangosak voltak, hiába volt bekötözve a szája. Párszor még eljátszottam ezt vele, majd magamról is letéptem a ruháimat, és saját farkamon mozgattam kicsit a kezemet. Most kivételesen nem készítettem fel JiMin-t, hiszen ő mondta hogy mutassam meg neki, hogy milyen vagyok állatként. Bejáratához igazodtam, ám ekkor eszembe jutott, hogy egy dolgot kihagytam. Gyorsan lehajoltam a síkosítóért, és nyomtam egy picit a kezembe, aztán bekentem vele saját méretemet is, illetve JiMin lyukát is. Ezután már tényleg nem érdekelt semmi, csak behatoltam a szűk bejáratába.
-Uhhmmm...Baszki, de szűk vagyh! - Mordultam fel, szemeimet is lehunyva egy pillanatra. Nagyon kellett küzdenem, hogy ne élvezzek belé rögtön. Nehezen ugyan, de lassan tövig elmerültem benne, amit ő fájdalmas sikolyokkal díjazott. Mivel ezúttal egy állat voltam, ezért meg se vártam hogy megszokja hatalmas péniszemet, rögtön elkezdtem benne mozogni. Csípőmmel a lehető leggyorsabb tempót vettem fel, így JiMin-ből is egyre többször húztam ki eleinte fájdalmas, utána pedig kéjes nyögéseket. Teste még mindig vonaglott alattam az élvezettől, ami tetszett nekem. Őrült mozgásom közben, egyik kezemet férfiasságára tettem, majd húzogatni kezdtem azon a bőrt. Eközben lábait a nyakamba tettem, hogy más szögbe is hatoljak. Így sikerült benne még mélyebbre hatolnom, viszont gyönyörközpontját még mindig nem találtam meg. Kezemmel elengedtem péniszét, majd mindkettővel rámarkoltam erősen a csípőjére, és még jobban magamra húztam őt. Ekkor mindkettőnk szájából egy hangos, élvezettel teli nyögés tört ki. Úgy tűnt, megtaláltam azt a bizonyos pontot, amit kerestem. Próbáltam továbbra is ugyanazt a pontot eltalálni, ami általában sikerült is. Az utolsó lökéseknél már tényleg erőteljeseket löktem, aminek következtében lassan el is élveztünk mindketten. Ám lökéseimben még nem álltam meg, csupán lassítottam a gyönyör érzése miatt. Testem remegett, és kellemes hideg borzongást éreztem minden porcikámban, míg nedvem JiMin-be folyt. Miután viszonylag sikerült magamhoz térnem, leszedtem a kendőt JiMin szájáról, utána pedig a kezeit is kiengedtem.
-Hahh...Ez...Úristen... - Sóhajtozott, még mindig kábán nézve rám. Próbálta megfogalmazni gondolatait, de nem igazán sikerült neki.
-Tetszett? - Vigyorodtam el perverzen.
-Igen. - Pirult el. -De szerintem maradjunk a kevésbé fájdalmas szeretkezésnél. - Mosolyodott el ő is, mire én kuncogni kezdtem.
-Én mondtam, hogy ne szemtelenkedj, mert a formás segged fogja bánni. - Védtem magam, közben rácsaptam az említett testrészére.
-Nem baj, akkor továbbra is szemtelenkedni fogok. - Vigyorgott ravaszan. Én erre nevetni kezdtem, utána hosszan megcsókoltam.