Ez a reggel se volt másabb, mint a többi. Ugyanúgy hajnalban kellett kelnünk, és fél óránk volt, hogy elkészüljünk. Mivel a fotózással már tegnap végeztünk, ezért most pár napig táncpróbák, edzések, interjúk és fellépések lesznek csak. Ma is ezek a programok várnak ránk. Így amint kész lettünk, a kisbusszal indultunk is először a szokásos három órás táncpróbára. Négyen még visszaaludtak a kocsiban, és köztük voltam én is. Fáradt voltam, hiszen már nagyjából két hete alig alszok négy, jobb esetben öt órákat. Közben pedig hajtjuk magunkat ezerrel, hogy sikeresek legyünk. Alvásomból két puha ajak ébresztett fel, amire kinyitottam szemeimet. Reménykedtem benne, hogy JiMin próbál keltegetni ilyen kellemes módszerrel, de meglepetésemre nem ő volt. HoSeok volt az, amin elég rendesen meglepődtem. Senki nem volt már a kocsiban, csak mi ketten.
-T...Te mégis mit csinálsz? - Kérdeztem sokkos állapotban.
-Felkeltettelek. - Vigyorgott.
-Így? - Néztem rá hitetlenül. Ő erre csak bólogatott, aztán kimászott a járműből. Tágra nyílt szemekkel mentem utána én is, közben lassan be is értünk az öltözőbe. Nagyon meg voltam lepődve, hiszen nem néztem volna ki J-Hope-ból, hogy csak úgy fogja magát, és rátapad a számra. Oké, tegnap véletlenül én is ezt csináltam...De az véletlen volt! Viszont ez nem úgy tűnt, mintha az lett volna. Ahjjj...Utálom, hogy valaki képes ilyen gyorsan összezavarni engem. Hosszas gondolkodásom közben, beértünk a próbaterembe, ahol vidáman fogadott minket a tanárunk is. Ma volt az a nap, amikor be kellett fejeznünk az új koreográfiát is. A felén már túlestünk, de a másik fele még így is hátra van. El se tudom képzelni, hogy az mennyire lesz gyors vagy nehéz. Kérésére mindannyian beálltunk a helyünkre, majd ameddig megtanultuk, addig táncoltuk el. Szerencsére viszonylag hibátlanul ment, így hát folytathattuk a tanulását. Elméletem beigazolódott, hiszen az új lépések tényleg gyorsabbak és nehezebbek voltak, mint az eddigiek. A tüdőnket kiköpve ugráltunk össze-vissza, és a víz is szinte már folyt rólunk. Pihenőt is hiába kaptunk, az a húsz perc nem igazán segített. Igaz, hogy kiittuk az üvegünk tartalmát, de a légzésünk és a szívverésünk nem igazán állt vissza a helyére. Végül sikerült betanulnunk az egész táncot, ezért a régivel együtt táncoltuk el. Ezután végeztünk is, így mehettünk zuhanyozni és öltözni. Hamarabb eltelt az idő, mint gondoltam. Kiválasztottam magamnak a szokásos zuhanykabinomat, ahova beálltam, és elkezdtem magamra engedni a kellemesen meleg vizet. A megnyugtató, frissítő érzésre egy halk sóhaj szökött ki ajkaim közül, míg szemeimet pár percre lehunytam. Hirtelen azonban két kar fonódott a derekamra, aminek érzésére nagyot ugrottam. Megint azt hittem, hogy JiMin az, de újra meg kellett lepődnöm.
-H...HoSeok! Te m...Mit keresel itt? - Dadogtam zavartan.
-Csak gondoltam bejövök melléd zuhanyozni. - Kuncogott reakciómon. Soha nem láttam még őt meztelenül, ezért...Elég rendesen elvörösödtem. Még egy sült ráknál is vörösebb voltam, amin ő csak kuncogott. Tisztán látszott rajta, hogy nem szégyenlős. Nem is voltam képes reagálni válaszára, helyette csak tátott szájjal bámultam meg alaposan testét. Nem volt olyan rossz, sőt! Mindenhol volt izma. Hasán látszottak kockái, akárcsak JiMin-nek. Karjai is, és lábai is erősnek tűntek. És ahogy a vízcseppek végig száguldoztak bőrén, muszáj volt egy nagyot nyelnem.
-Készen vagytok már? - Zökkentett ki ámuldozásomból JiMin.
-Igen, igen. Már megyünk is. - Bólogattam hevesen. JiMin még pár másodperc erejéig felvont szemöldökökkel méregetett minket, ami miatt kínosan is éreztem magamat. Pár perccel később viszont, már kint voltunk a kocsinál, hogy folytassuk utunkat a következő munkánkhoz. Jhajjj...Kezdem most már egyre jobban furcsállni J-Hope viselkedését. Eddig még nagyjából oké volt, hogy néha megölelt, vagy átkarolta a derekamat hátulról. De...Ő már nem csak ölelgetett, hanem a számra is csókolt. Ahh na mindegy. Úgy se tervezek vele semmit, csupán barátságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése