Az első fellépésünk után, napokig mást sem csináltunk, csak próbáltunk, interjúkat adtunk, és felléptünk. A hajtás még nagyobb volt, mint eddig. Ám kénytelenek voltunk hamar belerázódni, hiszen később majd még több munka fog ránk várni. Szerencsére mára is végeztünk a munkával, ezért mehettünk haza. Hosszú volt a napunk...Volt két fellépésünk, és egy interjúnk, illetve egy négy órás próbával zártuk a munkát. Mint mindig, ezúttal is nagyon elfáradtunk estére. Amint hazaértünk, bevonszoltuk magunkat a házba, majd én rögtön el is mentem zuhanyozni, mivel a többiek a konyhába mentek enni. Nehezen ugyan, de sikerült levetnem ruháimat, ezért mihelyt meztelenné váltam, beálltam a zuhanyrózsa alá, és nekikezdtem a fürdésnek. Nem csigáztam, pár perc alatt végeztem. Miután pedig végeztem, indultam egyből a JiMin-el és J-Hope-al közös szobámba. HoSeok már aludt, ezért próbáltam csendben lefeküdni én is. Lassan bebújtam az ágyba, és lehunyva a szemeimet igyekeztem elaludni. A fáradtságom miatt, ez hamar sikerült is. Testem szinte beleolvadt az ágyba, annyira mélyen aludtam. Kora hajnalban viszont, JiMin ébresztőjére keltem. Morogtam egyet, majd átfordultam a másik irányba jelezve, hogy eszem ágában sincs kikelni még az ágyból.
-Ne fordulj el, kelnünk kell! - Szólt rám.
-Nem akarok... - Dünnyögtem a párnába.
-Nem akarás kérdése. Na gyerünk! - Kezdett el lökdösni, így kénytelen voltam kikászálódni a puha takaró alól. Sokáig azonban nem húzhattuk az időt, mivel nem akartunk még egy leszidást a nyakunkba. Alig volt fél óránk hogy elkészüljünk, ezért csipkednünk kellett magunkat. A szekrényhez lépve, felvettem magamra pár göncöt, utána kifésültem szőke tincseimet. Viszonylag hamar készen lett mindenki, ezért még egy rövid reggelire is volt időnk. Jin csinált mindenkinek kettő szendvicset, amiket aztán elkezdtünk falatozni. Mire befejeztük az evést, addigra már a kisbusszal is megérkeztek értünk. Lassan mindannyian beültünk a nagy autóba, és már indultunk is dolgozni. Rap Monster felvázolta a helyzetet, így mindenki tudta, hogy mi lesz a napi programunk. Először tánc, utána egy öt perces fellépés, utána pedig újabb fotózás, hiszen az első albumunkról még egy számhoz csinálunk videoklipet. Nem hangzott olyan vészesnek, leszámítva a próbát. De nem törődtem vele, ugyanis szinte minden nap van próbánk. Gondolkozásom közben oda is értünk, ezért mind a heten kiszálltunk a kocsiba, és mentünk is átöltözni. Ezután rögtön a próbaterembe mentünk, ahol a koreográfus tanárunk már várt minket. Először elgyakoroltuk az első MV táncát, utána pedig megmutatta, hogy milyen lesz az új koreográfia. Ez sokkal nehezebbnek bizonyult mint az előző, ezért eléggé féltem. Amint bemutatta, mi is felálltunk, és úgy helyezkedtünk, ahogyan ő mondta. Az első pár lépés még nem is volt olyan nehéz, de utána...Már azt se tudtam, hogy melyik kezemet és lábamat kellene egyszerre mozgatnom. Viszont a tudat, hogy nem csak én nem tudtam elsőre megcsinálni egy-két lépést, megnyugtatott. JiMin is hiába volt jó táncos, a tanárnak vele is rendesen meggyűlt a baja. A gyors lépések miatt, ezzel a koreográfiával sokkal lassabban haladtunk, mint az előzővel. De nem adtuk fel, igyekeztünk továbbra is jól teljesíteni. Beleadtunk mindent, ahogy csak tudtunk. Ezúttal még JiMin-re, sőt, senkire se koncentráltam, csak magamra. Nem akartam rontani, vagy ráesni valakire. Néhány lépés, ami nem sikerült, addig gyakoroltam, amíg nem sikerült. Persze közben a tanár is magyarázott, de jobban szerettem, ha magamtól tanultam be tökéletesre. Mivel a koreográfia gyors volt, ezért elég hamar kifulladtunk. Ráadásul hiába tartottunk húsz perces szünetet, egyre jobban csak fáradtunk. Hála istennek, azért viszonylag hamar letelt az a pár óra, és megint majdnem a feléig el is jutottunk. Próba után elmentünk egy rövid zuhanyra, hogy azért ne teljesen izzadtan és büdösen jelenjünk meg a fellépésen. Alig öt perc alatt lezuhanyoztunk mindannyian, ami nagyon jól esett, és új erőt adott a többi munkához. Mikor készen lettünk és felöltöztünk, elvittek minket a fellépés helyszínére. Ugyan még volt majdnem egy óránk a szereplésig, de előtte még megcsinálták a frizuránkat, illetve a sminkünket. Óvatosan felkaptuk magunkra a fellépő ruháinkat is, majd ránk kötöttek egy csomó madzagot. Ezúttal nem a kezünkbe kaptunk mikrofont, hanem az arcunkra ragasztottak egyet-egyet. Furcsa volt, de így legalább könnyebben tudtunk táncolni a színpadon. Észre se vettük, de már mi jöttünk. Odasorakoztunk a színpad lépcsőjéhez, és megvártuk amíg bemondják a banda nevét. Amint ez megtörtént, mindannyian felmentünk a színpadra, aztán beálltunk a helyünkre. Mikor elkezdődött a zene, belekezdtünk a táncba is. A rajongók örültek nekünk, ahogyan az eddigi fellépéseinknél is. Már szinte kívülről fújták a szöveget, és velünk együtt énekeltek. Alig pár napja debütáltunk, de már nagyon sok rajongónk lett. Néhányan még táblákat is mutogattak, amin vagy valamelyikünk neve volt, vagy a banda neve. Ám ez a fellépés is hamar letelt, így elköszöntünk a közönségtől, utána mentünk vissza az ügynökséghez. Mire visszaértünk, már a fotózáshoz való hátteret is, illetve a felszereléseket is előkészítették nekünk. Mihelyt a kezünkbe adták a fotózáshoz előkészített ruhákat, egyből felvettük őket, majd még megfelelően eligazították rajtunk. Ezután beültünk a sminkes székekbe, ahol a fodrászok és a sminkesek egyszerre álltak neki átalakítani minket. Ilyenkor azért jó volt, hogy nem csak egy vagy két ember dolgozott velünk, illetve rajtunk, hanem több. Gyorsabban haladtak az "újításunkkal", és így mi is a munkával. Először J-Hope lett kész, ezért ő kezdte a fotózást. Elég hamar végeztek vele, hiszen nagyon jó pózokat
-TaeTae... - Szólított meg, közben szomorú tekintettel nézett rám.
-Igen? - Húztam fel egyik szemöldökömet, hiszen nem értettem, hogy miért olyan szomorú. Amióta ismerem, mindig, mindenen vigyorgott. De most...
-Szerinted is csúnya vagyok? Vagy nem vagyok helyes? - Tette fel kérdéseit, amiken meglepődtem.
-Nem. Nem vagy csúnya. Szerintem aranyos vagy, és helyes is. - Válaszoltam, csak az igazat mondva, mivel tényleg ezt gondoltam. -De miért? - Kíváncsiskodtam.
-Mert...Sokan kiírták a netre, hogy nem vagyok való a bandába, meg hogy én csak egy nyomi fiú vagyok, még csak tehetségem sincs. - Magyarázkodott, továbbra is lógatva az orrát.
-És te ezeket elhiszed? - Forgattam meg szemeimet. -Ők csak féltékenyek, mert te az ő korukban ide jutottál. Azaz már most többet elértél, mint ők, és ezt nem képesek elfogadni. - Mondtam el a véleményemet.
-Hmm...Azt hiszem, igazad van. - Mosolyodott el halványan. Én erre csak kuncogni kezdtem. -Köszi! - Vigyorgott rám. Nem válaszoltam semmit, csak néztem őt. Még valamit magyarázott, de nem figyeltem...Valamiért megakadt a szemem ajkai mozgásán. Párnái szinte ugyan olyan dúsak voltak, mint JiMin-nek. Mintha azt súgták volna a fülembe, hogy "Kóstolj meg! Kóstolj meg!". Nem bírtam ellenállni, így mindent félretéve, és nem törődve semmivel, puha ajkaira tapadva hallgattattam el. Ám nem mentem tovább, ugyanis hamar észbe kaptam, és elváltam tőle.
-Úristen! Én...Én...Én sajnálom! - Pattantam rögtön fel, majd dadogva próbáltam bocsánatot kérni, a sokkolt állapotban ücsörgő J-Hope-tól. Meg se vártam válaszát, inkább elrohantam egy csendesebb helyre, ahol még forgalom se volt. Te jó ég...Mit műveltem? Mégis hogy az istenbe gondoltam ezt? Most tuti, hogy meg fog utálni, és elmondja a többieknek. Francba! Elcsesztem mindent. Jajj, TaeHyung! Miért nem tudsz egyszer a rohadt életben uralkodni magadon? Hahh...Most gyűlölöm magamat, de nagyon. Jézusom! És ha JiMin meglátta? Leszedi a fejemet, vagy megbántom. Picsába! Ez így sehogy se jó...Most nagyon nagy bajban vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése