Rómeo és Júlian(SugaHope): 1.rész - Szerelem, első látásra

Veronában régen, volt két család. Az egyik család a Montague-k voltak, míg a másik a Capulet-ek. Ez a két család örök viszályban volt egymással, már hosszú idők óta. Montague-nak és Montague nének volt egy fia, akit Rómeo-nak nevezték el. Rómeo-nak két barátja volt. Az egyiket Mercutio-nak, a másikat pedig Benvolio-nak hívták. A két család között folyamatos volt a veszekedés, és a verekedés is. A herceg, azaz a két család uralkodója már egyre kevésbé bírta a sok zűrzavart. Egy nap a Capulet-ek ismét kekeckedni kezdtek ellenségeikkel, akik csak vigyorogva vágtak nekik vissza sértő szavaikkal. A vita egyre jobban elfajult. Sokaknak már arcukon ékeskedtek a színes foltok, miközben fájlalták egyes végtagjaikat, de nem törődtek vele. A nagy harc közben azonban, lóháton megjelent előttük a herceg, cseppet sem vidám hangulatban. Mérges volt, amiért a két család újabb vitába szállt egymással.

-ELÉG! - Ordított rájuk, mire mindenki abbahagyta cselekedetét, és figyelmüket a hercegnek szentelték. -Mi ez már megint? - Nézett körbe az embereken, tekintetével pedig szinte szikrákat szórt rájuk. 

-Hercegem...A Montague-k kezdték. - Mutatott Tybalt a másik családra. Ő Capulet és Capulet-né fiának, Júlian-nak az unokatestvére volt. Szeretett a Montague-kkal kekeckedni, és ezt általában meg is tette.

-Ez nem igaz! Ti kezdtétek! - Tiltakozott hevesen Mercutio.

-CSÖNDET! - Üvöltötte el magát újra a herceg. -Fejezzétek be az állandó veszekedést! Már nagyon elegem van, hogy évek óta csak ezt csináljátok. Ha nem tudtok békességben élni, akkor az halál fia legyen! - Mondta el a magáét, így hangjából a két család tisztán ki tudta szűrni, hogy mennyire dühös a herceg. Rögtön csendben is maradtak, és inkább a földre szegezték tekintetüket. -Ne halljak több vitát, különben mindkét család nagy bajban lesz! - Fenyegette meg őket a herceg, mire mindenki csak félénken bólintott egyet. Senki nem akart az uralkodóval szembe szállni, ezért inkább engedelmeskedtek neki. A herceg lassan visszalovagolt várába, így hát a Montague-k és a Capulet-ek is visszamentek saját lakhelyükre. Ezután napokig nem is volt köztük balhé. Egy nap azonban, a Capulet család álarcosbált rendezett a házában. E hír később, vagyis a bál napján eljut Rómeo-hoz is. Bár ő nem tartja jó ötletnek hogy megjelenjen rajta, viszont barátai, Mercutio és Benvolio mégis rábeszélik őt. Így hát kivárták az estét, majd amikor elérkezett az idő, álarcaikkal együtt indultak útnak, egyenesen a Capulet család házába. Mire odaértek, a bál már javában ment. A zene szólt, az emberek pedig vagy beszélgettek, vagy ettek-ittak, de a többjük táncolt. A három Montague mielőtt még beléptek volna, az arcukra tették maszkjaikat. Nem szerették volna, ha lebuknak a Capulet-ek előtt. Ezután be is mentek a mulatságba, és Rómeo hamar egyedül is maradt, hiszen barátai egyből letámadták a táncpakettet. Szebbnél-szebb Capulet lányokkal ropták a táncot, nem sokkal később pedig az ifjú Montague is csatlakozott. Ő is kifogott egy-két szép lánykát, de nagyon egyik se tetszett neki. Később, mikor már megunta a táncolást, észrevett egy igen szemre méltó, gyönyörű kinézetű fiút. Ahogy Rómeo meglátta a Capulet fiút, mást már nem is tudott nézni, csak őt. Szíve hevesen kezdett dobogni mellkasában, testében pedig furcsa, mégis kellemes érzések keletkeztek. Úgy érezte, hogy csupán az első látás hatására is beleszeretett az ifjú Capulet-be. Igaz furcsállta, hogy egy vele egyneműbe lett szerelmes, de ez nem érdekelte. Csak nézte, és nézte a fiút, aki lassan felfigyelt rá. Mintha csak kiolvasták volna egymás szeméből az üzenetet, elkezdtek áttörni a tömegen. Miközben az embereket kerülgették, nézték, hogy merre van a másik. A keresésük közben senki nem figyelt rájuk, ugyanis egy másik Capulet férfi, énekével elvonta mindenki figyelmét. Amíg a Capulet megmutatta hangját, addig a két ifjú egymással szemben állva nézték a másikat.
-Miért van rajtad maszk? Így nem látom a szemeidet. Kérlek, vedd le, hadd lássalak jobban! - Nézett Júlian kérlelőn Rómeo-ra.
-Sajnálom, de nem tehetem. Ha leveszem ezt az álarcot, akkor nagy bajban leszek. - Magyarázkodott Rómeo, amit Júlian nem értett. -Olyan gyönyörű vagy. Nálad szebb teremtést, még nem láttam. - Bókolt Rómeo a fiúnak, akinek arca lassan pirossá vált. -Hadd érezzem, milyen a csókod. - Kérlelte szerelmesen Júlian-t, mire ő meglepődve nézett az ifjú Montague-ra.
-Nem szabad. Ha a szüleim észreveszik, akkor én is bajban leszek. - Tiltakozott Júlian.
-Nem fogják észrevenni, hiszen mindenki az énekesre figyel. - Próbálta győzködni Rómeo, és végül is igaza volt.
-Hát...Jó, de csak egyszer! - Egyezett bele nagy nehezen a Capulet fiú. A Montague csak bólintott egyet, majd egyből a vele szemben ácsorgó fiú ajkaira tapadt. Édesen kezdték a másik párnáit ízlelgetni, amik még a méznél is finomabbak voltak. A két ifjú ellenség tudta, hogy amilyen érzések kavarognak testükben, azok mind a szerelem jelei. Végül az egy csókból több lett. Alig bírtak egymástól elszakadni, de muszáj volt. -Sajnálom, de most mennem kell. - Mondta szomorúan Júlian, majd egyedül hagyta Rómeo-t. A fiú szerelem éhesen nézett utána, mivel nem akarta elengedni őt. Elhatározta, hogy a dadustól megkérdezi a Capulet fiú nevét. Így is lett. Mihelyt megtalálta a dadát, rögtön faggatni kezdte.
-Mondja meg kérem, mi annak a gyönyörű teremtésnek a neve? Árulja el, mert tudnom kell! Meg fogok őrülni. - Zaklatta a dadust, aki csak vedelte magába a finom bort.
-Ó, te kis szerelmes. - Kuncogott már kissé becsiccsentve. -Attól függ, hogy melyikre gondolsz. - Mosolygott, mire Rómeo rámutatott az ifjú Capulet-re. -Ja, hogy ő? Az ő becses neve, Júlian. Capulet és Capulet né fia. - Árulta el nevét. A Montague fiú nehezen tudta feldolgozni, hogy az ellenségei fiába szerelmesedett bele, de aztán nem érdekelte. A szerelem sűrű köde, elárasztotta agyát. Eközben Júlian is megtudta Rómeo nevét, viszont őt sem érdekelte, hogy az ellenségébe lett fülig szerelmes.