Új suli, új osztálytársak, új tanárok. Most kezdem a középiskola első osztályát, és egy cseppet sem vagyok nyugodt. Hiába fogok a barátommal, JiMin-el egy osztályba járni, mégis...Félek. Gyomorgörccsel indultam útnak, amint elkészültem. Szerencsére útközben találkoztam ChimChim-el, ezért könnyebben odataláltam a hatalmas épülethez. Ám ez nem akármilyen iskola...Egyáltalán nem olyan, mint a többi, normális iskola. Ez egy úgynevezett boszorkánysuli. Ide járnak azok a tinédzserek is, akiket elátkoztak. Hála istennek én nem ezek közé tartozok, én csak egy egyszerű varázsló család legfiatalabb sarja vagyok. Hosszas gondolkozásom közben meg is érkeztem JiMin-el együtt a terembe, ahol már az osztály nagy része volt. Amint beértünk, egy srác oda is jött hozzánk.
-Szia JiMin! - Köszönt barátomnak vidáman.
-Szia HoSeok! - Mosolygott Chim is. -Ő itt a barátom, Jeon Jeong Guk, és ő is varázsló, akárcsak én. - Mutatott be engem is, mire HoSeok nyújtotta felém a kezét. Elfogadtam, így kezet ráztunk. Sok időnk azonban nem volt ismerkedni, ugyanis hamar jött a tanár is. Mindenki leült a helyére, majd elkezdte a névsor olvasást. Közben az is kiderült, hogy ki varázsló, és ki elátkozott. Szegény HoSeok az elátkozottak közé tartozott, viszont azt nem tudtuk meg, hogy mivé átkozták el. Ráadásul JiMin-t is hiába kérdeztem, ő se tudta. Szerencsére az első napon csak négy óránk volt, ami egész hamar le is telt. Így suli után, hárman mentünk haza. Én, ChimChim és HoSeok.
-Van kedvetek este eljönni velem sétálni? - Kérdezte kedvesen HoSeok, mire JiMin megrázta a fejét.
-Én nem tudok, mert anya beszigorított...Azt mondta, hogy az első két hónapban nem mehetek sehova, mert tanulnom kell, és folyamatosan pakolni a szobámban. - Magyarázkodott barátom, mire mi kuncogni kezdtünk.
-Hát jó...És te, Kookie? - Nézett rám érdeklődve.
-Felőlem mehetünk. - Mosolyogtam.
-Rendben, akkor egy óra múlva, a suli előtt. - Mondta, én meg csak bólintottam egyet. Kis idő múlva haza is értünk, ezért én bementem a házba, és letettem minden cuccomat a szobámba. Mihelyt sikerült lepakolnom, a konyhába mentem, ahol már kész volt a finom ebéd. Habozás nélkül neki is álltam a falatozásnak, hiszen egész nap nem is ettem semmit. A szüleim nem voltak otthon, ugyanis dolgoztak, ezért gond nélkül kezdtem neki a készülődésnek ebéd után. Nem vittem túlzásba, csupán megigazítottam a hajamat, átöltöztem kényelmesebb ruhákba, befújtam magam a kedvenc parfümömmel, utána indultam is, hogy időben odaérjek a megbeszélt helyszínre. Mire odaértem, addigra már HoSeok is ott volt.
-Mehetünk? - Érdeklődött egy intés közben.
-Igen. - Bólogattam hevesen. Rögtön el is indultunk, egy számomra teljesen ismeretlen úton. Egy kicsit féltem, mivel ezt az utat még soha nem láttam. A nap is kezdett már lemenni, így a félelmem is csak nőtt. HoSeok hirtelen megállt az út közepén, aminek mentén nem volt egy darab növény se, ezért a naplementét is tökéletesen lehetett látni.
-Most meglátod, hogy én mivé vagyok elátkozva. - Nézett rám mosolyogva, utána a naplementével szembe állt. Tátott szájjal néztem őt, ahogyan lassan széttárta karjait, szemeit pedig lehunyta. A nap fényes sugarai fényjátékot játszottak egész testén, ami lassan kezdett átváltozni. A fiú testét zöld pikkelyek kezdték el beborítani, közben kezei és lábai karmos lábakká alakultak. Hátsója tájékán egy hosszú, tüskés farok nőtt ki, illetve két mellső lába tetejéből egy-egy hatalmas szárny. Feje hosszúkás,
-És...Mióta vagy sárkány? - Kíváncsiskodtam, közben közelebb mentem fejéhez, ami...Legalább akkora lehetett, mint nem is tudom. Mint egy kamion, vagy még annál is nagyobb.
-Háááááttttttt...Nagyjából öt éve. A szüleim a beleegyezésem nélkül akartak nekem választani egy barátnőt, de én mikor megtudtam, akkor közöltem a lány édesanyjával, hogy ez nem fog menni. Bemérgesedett, és elátkozott. - Mesélte el történetét, így már mindent értettem. Hosszú ideig csak néztem őt, majd kezemet lassan az orrára raktam. Amint megérintettem pikkelyes bőrét, egyből elkezdte rángatni a fejét. Megijedtem, és elkezdtem tőle messzebb futni. Ám felesleges volt, ugyanis később észrevettem, hogy csak tüsszentenie kellett. -Bocsi, csak amúgy is viszketett az orrom. - Mondta, mire én csak kuncogva megráztam a fejemet jelezve, hogy semmi baj. Ezután felajánlotta, hogy elvisz engem repülni egyet a felhők közé. Mindig is szerettem kalandozgatni, ezért bele is egyeztem. Nagy nehezen, de feltornáztam magam a nyakára, és úgy kapaszkodtam belé, mintha az életemért küzdöttem volna. Mihelyt sikerült elkínlódnom magam, a mögöttem elhelyezkedő, hatalmas szárnyaival elkezdett csapkodni, így egyre feljebb és feljebb kerültünk. Lassan már olyan magasba kerültünk, hogy szinte a fél világot láttam. Hirtelen elkezdett előre repülni, és egyenesen a felhők világába ment. A hófehér bárányfelhők kellemesen csiklandoztak ott, ahol hozzámértek. Olyan felszabadultnak éreztem magam köztük, hogy szemeimet lehunyva, és HoSeok nyakát elengedve mélyen szívtam magamba a friss, égi levegőt. Élveztem ezt a kis kalandot, és úgy éreztem, soha nem voltam még ilyen boldog. Hosszú ideig repkedtünk össze-vissza a felhők között, viszont a csillagok megjelenésekor muszáj volt visszaszállnunk a földre. Mikor földet értünk, óvatosan leszálltam HoSeok-ról.
-Kérlek JungKook, maradj itt velem! - Nézett rám nagy sárkányszemeivel kérlelőn, amik úgy csillogtak, akár a világ legszebb drágakövei. Nem tudtam neki ellenállni, ezért beleegyeztem. Ő lefeküdt a földre, mint egy kutya, én pedig az egyik mellső lábának dőltem. Így nézegettük a csillagokat.
-És...Mikor változol vissza emberré? - Kíváncsiskodtam.
-Amikor felkel a nap, szóval muszáj már előtte fel kelnem. - Sóhajtott szomorkásan. Sajnáltam azért szegényt, hiszen nem lehetett neki könnyű sárkányként élni. Gondolkozásom közben elkezdtem ásítozni, majd HoSeok szívének dobogását hallgatva nyomott el az álom.
***Fél évvel később***
Már fél éve, hogy megismertem HoSeok-ot. Azóta rengeteg dolog történt velünk...Alig egy hét alatt szerelmes lettem belé, amit ő meglepő módon viszonzott is. Viszont hiába vagyok varázsló, az átkot csak felnőtt koromban tudnám feloldani. De mi így is boldogok vagyunk, és ezt nem is tagadjuk. Sajnos az ő szülei nem fogadták el, hogy velem van, ezért elzavarták otthonról. Az én szüleim azonban voltak olyan kedvesek, hogy megengedték hogy velünk lakjon. Ám az első alkalmon még nem estünk át...Félek, hogy nem fogja velem élvezni. Ráadásul ma van a fél éves évfordulónk, és van egy olyan érzésem, hogy ő azt az ajándékot fogja nekem adni. Persze örülnék neki, de kicsit azért félnék is. Nem volt több időm gondolkozni, ugyanis hirtelen két kéz karolta át hátulról a derekamat, miközben egy csók csattant a nyakamon. Szemeimet lehunyva dőltem HoSeok mellkasának, kezeimet pedig az ő kezeire tettem.
-Tudod milyen nap van ma, igaz? - Érdeklődött, hangjában pedig hallottam, hogy mosolygott.
-Hát persze. - Bólintottam egy aprót. -Nem tudnám elfelejteni. - Kuncogtam, majd ajkaira tapadtam. Szenvedélyesen kezdtük el falni egymást, közben szerelmem ledöntött az ágyunkra. Levegőnk már fogytán volt, ezért elszakadtunk egymástól.
-Tudod...Arra gondoltam, hogy ha már a szüleid úgy is dolgoznak, akkor mi lenne, ha... - Kezdett bele mondandójába, amiből már sejtettem, hogy mit akart mondani, de azért rákérdeztem.
-Ha? - Kérdeztem.
-Hát ha...Lefeküdnénk. Mármint nem aludni, hanem...Na. Érted! - Magyarázkodott, és rendesen zavarba is esett.
-Értem. - Kuncogtam, majd arcára simítottam egyik kezemmel. -De előre szólok, hogy nem tudok semmit, szóval... - Sóhajtottam, mire ő nevetni kezdett.
-Jajj, édesem! Neked nem kell semmit csinálnod. - Vigyorgott szélesen. -Elég az is, ha csak kiengeded a hangjaidat. - Suttogta erotikusan a fülembe, minek következtében egész testemben megremegtem. Éreztem, hogy nadrágom kezd egyre szűkösebb lenni. Gyengéden beleharapott a fülembe, amire én jólesőn felsóhajtottam. Arcom vonalát kezdte végigcsókolgatni, aztán visszatért a számhoz. Éhesen kapott ajkaimra, miknek mozgását rögtön viszonoztam, és nem sokkal később, nyelvét is beengedtem az enyém mellé. Ízlelőszerveink harca közben egyik kezét bebújtatta a pólóm alá, majd lassan felsimította kezét a mellbimbómig. Ujjaival nekiállt kényeztetni bimbóimat, mire én a nyögésemmel megszakítottam csókunkat. Nyelveink harca után, levette magunkról a pólónkat, aztán nyakamat támadta le csókjaival. A kellemes és új érzésre, kéjes nyögések szöktek ki ajkaim közül. Nyakam után a kulcscsontom következett, amibe viszont már bele is harapott, de nem erősen. Foltokat hagyott maga után, jelezve, hogy én már foglalt vagyok. Néhol meg is szívta fehér, puha bőrömet, aminek hatására még hangosabb lettem. Zavart, hogy én semmit nem tudtam csinálni, ezért mindkét kezemmel felsimítottam csupasz hátán, egészen a tincseiig. Beletúrtam selymes hajába, majd óvatosan meg is húztam azt. Ezután még végigcsókolgatta egész felsőtestemet és hasamat, míg én tincseivel szórakoztam. Amint elért a nadrágomig, habozás nélkül kigombolta azt, aztán az alsómmal együtt eltávolította rólam. Mikor teljesen meztelenül feküdtem alatta, arcom rákvörössé változott. Elég rendesen zavarba jöttem, ő pedig ezt észre is vette. Szélesen elmosolyodott, majd kezébe fogta a már nem kicsi péniszemet. Lassan mozgatni kezdte a kezét, mire én egy hangosat nyögtem. Ezután végignyalt egész hosszomon, és eközben végig a kéjtől elködösödött szemeimbe nézett. Perverzen rám vigyorgott, aztán bekapta egész méretemet. Ennek hatására lélegzetem elakadt, fejemet pedig hátracsaptam, míg kezeimmel még mindig puha tincseit markoltam. Ütemesen kezdett dolgozni merevedésemen, én pedig kérését teljesítve csak nyögtem alatta. Kis idő múlva új érzések tömkelege kezdett bennem gyülemleni, ezért inkább megállítottam páromat. Egyből le is cuppant férfiasságomról, és visszahajolt ajkaimra. Csókunk közben ujját éreztem meg bejáratomnál, amivel először csak körözgetett körülötte, viszont utána belém is helyezte azt. Fájdalmasan felnyögtem, így a csókunk is megszakadt. Tágításom közben arcomat lepte el puszijaival, amik azért jólestek, de még így is éreztem a fájdalmat. Ám szerencsére viszonylag hamar megszoktam első ujját, ezért betette mellé a másodikat is, aminek érzésére inkább csak felszisszentem. Ki-be mozgatta bennem két ujját, majd ollózó mozdulatokat csinált. Nehezen, de kibírtam. Amint úgy gondolta, hogy végzett a tágításommal, gyorsan lekapta magáról is a maradék ruháit. Mihelyt meztelenné vált, merev tagját hozzám igazította, ám mielőtt még belém hatolt volna, közel hajolt arcomhoz.
-Mehet? - Kérdezte.
-I...Igenh. - Bólintottam kissé lihegve. Testem már tűz forró volt a kéj miatt, és tekintetem is ködös volt. Miután kimondtam, lassan, óvatosan elkezdett belém hatolni. Rohadtul fájt, de tudtam, hogy később jobb lesz. Mikor sikeresen tövig ért bennem, megvárta a jelet, hogy mozoghat. Jó pár percet kellett ugyan várnia, de mikor bólintottam, rögtön mozogni kezdett. Csípője folyamatosan csak gyorsult, míg én csak nyögdécseltem alatta. A fájdalmas érzések, kezdtek élvezetessé válni. Már hangjaim is inkább kéjesek voltak, nem pedig fájdalmasak. A sokadik lökés után pedig, HoSeok hirtelen eltalált bennem egy olyan pontot, amire hátam egy kisebb ívbe feszült, haját mindkét kezemmel erősen tépni kezdtem, torkomból pedig egy sikoly tört elő. Ezek után, már csak abba a szögbe lökte csípőjét, így testem folyamatosan csak remegett. Nem is kellett sok ahhoz, hogy eljussak a mennyországba. Egy új, elmondhatatlan, mégis varázslatos érzés lett úrrá egész testemen. Minden porcikám bizseregni, és remegni kezdett. Makkomból pedig kifolyt élvezetem is, egyenesen a hasamra.
-Ahh...Kookieh! - Nyögte nevemet szerelmem, majd ő is elélvezett, méghozzá belém. Forró nedvét éreztem magamban, de nem zavart. Még mozgott egy kicsit, utána lassan, óvatosan kihúzódott belőlem. Lefeküdt mellém, és magunkra húzta a takarót. Nem szóltam semmit, csak a mellkasába fúrva arcomat lehunytam szemeimet, mire ő nyomott egy csókot a homlokomra. Nagyon boldog voltam. Végre...Megtörtént életem legjobb dolga, ráadásul azzal a személlyel, akit tiszta szívemből szeretek. Hiába nem csináltam szeretkezés közben semmit, mégis kimerültem. Nem is kellett sok ahhoz sem, hogy álomba szenderüljek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése