2016. október 5., szerda

Bocsájts meg!(YoonMin - +18)

JiMin Pov.

Édes álmaimból arra ébredtem, hogy fázom. Nem csoda, hiszen a takarót megint lehúzta rólam a mellettem alvó párom. Kómásan megfordultam, és magamra rántottam a takarót. Nehéz YoonGi-val együtt aludni, de már megszoktam. Főleg úgy, hogy már lassan másfél éve együtt is élünk.
-Hééé...Fázok! - Mormogott félálomban szerelmem.
-Én is. - Motyogtam, közben magamhoz húztam. -Így már jobb. - Mosolyodtam el fáradtan, csukott szemekkel.
-Hm. - Bólintott, és teljesen a mellkasomba fúrta arcát. A kis incidens után mindketten visszaaludtunk, és legkésőbb már csak reggel keltünk fel. Jobban mondva délelőtt. Szokás szerint én voltam az első, ezért egy édes csókkal ébresztettem páromat. Mosolyogva hajoltam puha, dús ajkaira, és nyomtam rájuk egy gyengéd puszit. Egyből mocorogni kezdett, miközben én kitűrtem szemeiből tincseit.
-Jó reggelt! - Vigyorogtam.
-Neked is... - Dörmögte még kómásan.
-Keljünk, mert még van dolgunk. - Sóhajtottam.
-Hát ez az. - Mormogta, mire én csak kuncogni kezdtem. Kikeltem mellőle az ágyból, aztán neki is álltam készülődni. Persze megint csak én lettem hamarabb készen, de ezt már megszoktuk. Míg Suga még készülődött, addig én már csináltam a reggelinket. Mire megérkezett a konyhába, addigra én már ki is tettem mindkettőnknek az adagját. Leültünk, és nekiálltunk enni. Szó nélkül ettünk, majd mikor végeztünk, rám maradt a mosogatás. Viszont most nem volt hozzá kedvem, ezért csak beletettem a koszos dolgokat a mosogatóba, aztán kimentem a nappaliba. Éppen hogy csak leültem a kanapéra YoonGi mellé, de azonnal rezegni kezdett a telefonom. Kíváncsian néztem, hogy vajon ki kereshet. -Ki az? - Kérdezte szerelmem.
-A főnököm... - Sóhajtottam, mire ő egyből durcizni kezdett. Felvettem, és megkérdeztem, hogy mit szeretne. Megint be kellett mennem dolgozni, mert az egyik újonc sikeresen eltörte a kezét. Semmi kedvem nem volt a szabadságomon dolgozni, de ha muszáj volt, akkor nem tudtam ellene mit tenni.
-Már megint itt hagysz! Pedig együtt lehettünk volna, egész nap. - Dühöngött párom.
-Tudom, és sajnálom. De muszáj bemennem, mert nincs elég ember. Mindenki szabadságon van. - Mondtam.
-Nem érdekel! Szólni fogok a főnöködnek, hogy hagyjon téged békén, mert velem akarsz lenni. Oldják meg, ahogy akarják. - Kapta fel a vizet.
-Nyugi kicsim! Nem kell sokat dolgoznom, csak négy órát. - Próbáltam lenyugtatni, de nem sikerült.
-Leszarom! Az a négy óra is sok! - Emelte meg a hangját.
-Jó! Nem én tehetek róla, úgy hogy ne az én fejemet szedd le! - Kiabáltam már én is.
-Hát úgy tűnik, hogy nem is akarsz tenni azért, hogy velem legyél! - Kezdett ordítozni. Na tessék...Már csak ez kellett.
-Mi a faszomat tegyek? Ha azt mondom hogy nem érek rá, akkor kirúg nem érted? Azt akarod, hogy munkanélküli legyek? - Ordítottam én is.
-Honnan tudod? Meg se próbáltad még, mert ennyire kurva fontos vagyok neked! - Mormogta, nekem pedig itt telt be a pohár.
-Jó, nem érdekel...Befejeztem. Négy óra múlva jövök. - Jelentettem ki idegesen, majd el is mentem a munkahelyemre. Ezúttal nem szidtak le azért, mert nem öltöztem át teljesen, csak egy kötényt vettem fel. Örültem is neki, mivel elég volt Suga-val a vita. Megértettem őt is valamilyen szinten, de ha azt akarta hogy jó életünk legyen továbbra is, akkor muszáj volt beletörődnie abba, hogy bizony lesznek még ilyenek mint a mostani. Gondolataimat félretéve, nekiálltam felvenni a rendeléseket. Mivel a kávézóban pörögni kellett, ezért én is szaporán szedtem a lábaimat. Sorra vettem fel a rendeléseket, majd adtam le munkatársaimnak. Csak futkostam ide-oda, miközben az idő szerencsére gyorsan telt. Észre se vettem, de le is telt a négy óra. Levettem magamról a kötényemet, aztán elköszönve mindenkitől, indultam haza. Tudtam, hogy párom még mindig ugyan olyan dühös lesz rám, de azt is tudtam, hogy mivel fogom kiengesztelni. Gyors léptekkel haladtam hazafele, így nem sokkal később haza is érkeztem. -Megjöttem! - Üvöltöttem.
-Szuper... - Mormogta Suga.
-Édesem, kérlek ne mérgelődj! - Néztem rá kérlelőn, mikor beértem hozzá a nappaliba.
-De mérgelődök. - Mondta határozottan.
-Tudom, hogy mi a bajod. - Vigyorodtam el.
-Én is. - Dünnyögte.
-Jajj, de én nem arra gondoltam. Hanem hogy már régen voltunk ÚGY együtt. - Emeltem ki az "úgy" szót, egy perverz vigyorral az arcomon.
-Chh...Azt hiszed, hogy majd még ezek után belém teheted a farkadat?! Na azt már nem! - Háborodott fel.
-Ugyan már YoonGi! - Mentem utána, mivel az újabb vitánk közben elindult a szobánk irányába. -Tudom, hogy te is akarod, ne is próbáld tagadni. - Mondtam. Ő csak rám nézett, majd felsóhajtott.
-Ne! Ne nézz így! Utálom, mikor így nézel. - Dörmögte, én pedig csak azért is bevetettem a csábos nézésemet. Lassan közelebb lépkedtem hozzá, mire ő leült az ágyra. Ekkor tudtam, hogy már nem is ellenkezik. Így hát gond nélkül tapadtam puha ajkaira, közben pedig eldöntöttem őt az ágyon. Viszonozta csókomat, és karjait a nyakamba helyezte, míg én lábai közé férkőztem. Fenekénél fogva összeérintettem a csípőnket, így megéreztem, hogy bizony már ő is hasonló állapotban van, mint én. Ettől csak még jobban felbátorodtam, és egyre többször löktem csípőmet az övének. Nyelveink harcát végül, egy kéjes nyögés törte meg. Ezután az álla vonalától indulva, bőrét hintettem be forró puszijaimmal. Mihelyt elértem nyakához, egy-két helyen megszívtam bőrét, aminek hatására kéjes sóhajok törtek ki ajkai közül. Nyaka után a kulcscsontját támadtam le ugyanígy, ő pedig egyik kezét levezette a derekamon, amire jóleső borzongás futott végig egész testemen. Keze lassan elért fenekemhez, amibe aztán bele is markolt, így én beleharaptam bőrébe. Mindketten felnyögtünk, utána pedig megfosztottuk egymást a pólónktól. Amint csupasszá vált felsőteste, minden egyes millimétert végigcsókolgattam, utána nyelvemmel is bejártam az összes részt, ahol a nyomaim voltak. Szerelmem egyre sűrűbben kapkodta a levegőt, szinte már szívének dobogását is hallottam. Kis idő után elértem nadrágjához, ezért azt is gyorsan levettem róla, alsójával együtt. Mivel nem tetszett neki hogy csak ő meztelen, ezért engem is megfosztott az utolsó ruhadarabjaimtól. Immár mindketten teljesen fedetlenek voltunk, és merev tagját is minden akadály nélkül meg tudtam fogni. Ütemesen kezdtem rajta mozgatni a kezemet, viszont mikor hajoltam volna le hogy a számba vegyem, inkább felhúzott magához egy csókra. A csók közben helyet cseréltünk, amit nem is igazán értettem. Ő is elkezdett úgy kényeztetni, ahogyan én őt. Ezúttal belőlem jöttek a jóleső hangok, és megtudtam, hogy ő mit érez minden egyes szeretkezésünknél. Elég hamar eljutott péniszemig, amit habozás nélkül be is vett a szájába. Ekkor lélegzetem elakadt, majd fejemet hátracsapva eresztettem ki magamból egy hangos nyögést. Fantasztikus, felemelő érzés volt forró nyelvét a tagomon munkálkodva érezni. Teljesen elvette vele az eszemet, így nem sok kellett ahhoz sem, hogy elélvezzek. Hirtelen beengedett magába tövig, aminek következtében makkom a torkát súrolta. Egy hatalmas nyögést hallattam, hiszen még soha nem csinált ilyet. Ezt még megcsinálta párszor, utána már kénytelen voltam figyelmeztetni, hogy fejezze be, ha nem akarja ilyen hamar befejezni az estét. Miután leszállt merev tagomról, rögtön felé helyezkedett, majd férfiasságomat a bejáratához igazította.
-Vh...Várjh! Nem készítettelekh fel. Fájni fogh. - Néztem rá aggódón, de ő csak megvonta a vállát. Lassan, óvatosan ült bele merevedésembe, míg nekem muszáj volt uralkodnom magamon. A szűk forrósága ugyanis még inkább a fellegekbe juttatott, ezért kénytelen voltam mély levegőket venni. Pár perc múlva sikerült tövig elmerülnöm benne, ezért kezeimet csípőjére vezettem, és vártam a jelre. Nem vacakolt sokáig, hamar elkezdett ringatózni az ölemben, én pedig segítettem neki a mozgásban. Kezeit a mellkasomra helyezte, és ahányszor beleült nemességembe, én annyiszor löktem felfele a csípőmmel. Jóleső nyögéseink teljesen betöltötték a szobánkat, de nem igazán érdekelt minket. Mozgásunk egyre gyorsabb lett, én pedig erősebbeket is kezdtem lökni. Ennek hatására elég hamar megtaláltam gyönyörközpontját, amire egy hangos nyögéssel reagált. Fejét hátracsapva, hátát kisebb ívbe feszítve, és a mellkasomat végigkarmolva eresztette ki hangját. A karmolásra én is felmordultam, majd újra erőset löktem rajta. Próbáltam minél többször eltalálni azt a bizonyos pontot, ami néha sikerült is, de ugyanakkor nem is. Végül megfogtam erősen a csípőjét, aztán egy nagyot lökve a legmélyebben hatoltam belé. Ennek következtében mindketten el is élveztünk. Ő a kettőnk hasfalára, míg én belé.
-Uhh...Az megh fog maradnih. - Lihegte, a mellkasomon ékeskedő piros, hosszú csíkokra mutogatva.
-Nem bajh. Legalább látnih fogják, hogyh foglalt vagyok. - Vigyorogtam, miközben ő kiszállt az ölemből, majd mellém feküdt.
-Így vanh. Csak azh enyém vagy. - Mosolygott ő is, aztán nyomott egy csókot a számra. Valahogy éreztem, hogy ennek a kis akciónknak köszönhetően meg fog békélni. Hiába, értek én a kibékítéséhez. Még pár csókot adtunk egymásnak, utána betakartuk magunkat, és egymást ölelve álomba is merültünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése