Titkos szerelem(VMin): 39.rész - Nagy a baj

JiMin Pov.

A történtek után próbáltuk szerelmemmel megkeresni a lányt, de sehol nem találtuk. Na most aztán jó nagy bajba kevertem magunkat....Ügyes vagy Park Ji Min! Hiába kutattuk át az egész bulizóhelyet és a környékét, a kis csajnak már hűlt helye volt. Na most aztán tényleg nagy a baj...Nem is erőlködtünk tovább, inkább mi is hazamentünk, mielőtt még több problémát csináltam volna.
-Nem is értem JiMin, hogy hogy jutott ez az eszedbe...? - Hordott le YoonGi, aki már kezdett józanodni, ahogyan mindenki más, engemet is beleértve.
-Igaza van Suga-nak, JiMinie. Hatalmas butaságot csináltál. Mi történt veled? - Érdeklődött HoSeok is.
-Tudom srácok, és magam sem értem az egészet....Ahogy megláttam ahogyan Tae táncolt, az ital hatása miatt elvesztettem az eszem, és....Ja.... - Próbáltam megmagyarázni a dolgokat. Ezek után már nem is beszéltünk a dologról, azonban számítottam arra, hogy otthon a többiek számon fognak majd kérni. Abban pedig reménykedtem, hogy a lány aki lekapott minket, nem teszi ki az internetre a képet. Ha mégis, akkor már tényleg nagyon nagy bajban leszünk. A sok gondolkozás közepette végül hazaértünk, és legnagyobb mákunkra mindenki aludt, így egyikük se cseszett le. Őszintén szólva nem is hiányzott a fejmosás hajnalra, hiszen az üvöltő zene és a sok ital miatt amúgy is fájt a fejem eléggé. Amint levettem a cipőmet, TaeTae kezét fogva felmentünk a szobánkba, majd pizsamára öltözve bebújtunk az ágyba. Szokásunkhoz híven összebújtunk, és pillanatok alatt el is aludtunk. A baj csak az volt, hogy álmomban a kép miatt nem csak kirúgtak a bandából, de még TaeHyung is szakított velem, ami nem esett jól. A szörnyű álom miatt pedig fel is riadtam, ezzel páromat is felébresztve.
-Mi a baj JiMin? - Kérdezte álmosan, egyben aggódón.
-Csak rosszat álmodtam, de nincs baj, aludj csak TaeTae. - Sóhajtottam.
-Nem tudok már.... - Motyogta. -Mesélj, mi rosszat álmodtál? - Simított arcomra, közben mélyen a szemeimbe nézett.
-Azt, hogy a kép miatt kirúgtak engem a bandából, és te is szakítottál velem. - Meséltem el neki szomorúan.
-Ohh....Szegényem. De nyugodj meg, nem fogok veled szakítani. Boldog vagyok melletted, és ha kell akkor ezt közölni fogom majd az egész világgal is. - Mondta őszintén, mire én meglepődve néztem rá. Nem gondoltam volna, hogy miattam ilyenekre is képes. Ezzel most meglepett. Nem is mondtam semmit, inkább mélyen megcsókoltam, amit viszonozott is. Hosszasan csókolóztunk ami nem is volt baj, mivel már nagyon hiányoztak a puha ajkai. Levegőhiány miatt azonban muszáj volt elválnunk egymástól, és ezután vettük is a bátorságot hogy lemenjünk a többiekhez, és kapjuk mindenkitől a szidást. Jobban mondva én kapjam mindenkitől, hiszen Tae nem is csinált semmit.
-Csak hogy itt vagy, Park Ji Min. - Hallottam meg a leader-ünk hangját amiből már tudtam, hogy most fog jönni az oktatásom, és ez miatt szégyelltem is magam rendesen. -Mesélnél egy kicsit a tegnap estéről? - Kérdezte, mire én csak nagyot nyelve bólintottam.
-Sajnálom, az egészet....Mikor Suga és J-Hope Hyung már részegek voltak, Suga Hyung mondta nekünk hogy mi is igyunk még. Ezért ittunk még, de nem bírtunk leállni. Aztán visszamentünk táncolni, és ahogy néztem TaeTae-t egyre jobban begerjedtem. Utána magammal rángattam, és....Egy kis csaj elkapott minket. - Meséltem el röviden a dolgokat, amik miatt már a lehető legmélyebbre ástam magam.
-És mit csináltatok? - Érdeklődött tovább.
-Csak egy csók volt, tovább nem mentünk. - Válaszolt helyettem szerelmem, így én csak helyeselve bólogattam.
-Szerencsétek. Viszont a bajt így se úsztátok meg.... - Sóhajtott.
-Nem akarjuk romba dönteni sem a karriereteket, sem az életeteket. Azonban ez a lány, erre nem gondolt. - Húzta a száját, majd felénk mutatta a telefonját, amin a Twitter nevezetű alkalmazás volt megnyitva, és a csajszi oldalán ott virított a képünk. Kis híján összeestem a sokktól, de szerencsémre párom megfogott, és inkább adtak nekem helyet a kanapén. Nem akartam elhinni. Tényleg? Komolyan ennyire szemét lenne az a lány? Imádom a rajongóimat, hiszen nagyon sokat köszönhetek neki, de ez....Ez már durva. Ezt nem vártam volna se tőle, se mástól.
-JiMin jól vagy? - Esett kétségbe Jin.
-I...Igen. Vagy nem. Nem tudom! - Temettem arcomat a kezeimbe. És ekkor persze betoppant a dorm-ba a menedzserünk is, és az igazgató is.
-Hol van JiMin és V? - Kérdezte az igazgató dühösen HoSeok-ot.
-Itt. - Mondta halkan a rapper.
-Ti mégis mi a fészkes francot csináltatok? - Emelte fel hangját, amire mindannyian összerezzentünk.
-Igazgató úr, ez csak az én hibám. - Mondtam határozottan, és mégis sajnálkozva.
-Hallgatunk! - Nézett rám villámokat szóró tekintettel. Elmeséltem nekik is az egész történetet, de legszívesebben eltűntem volna az egész világból. Annyira jól elcsesztem megint mindent, hogy az valami csodálatos. A sok bénázásom és hülyeségem miatt, már szerintem Nobel-díjat is kaphatnék. Ez vagy te Park Ji Min: Egy nagy rakás szerencsétlenség.

Egy szörnyeteg a barátom(NamKook&HopeKook): 2.rész - Kérlek ne!(+18)

JungKook Pov.

Hiába aludtam el viszonylag korán, másnap reggel mégis sikerült elaludnom, ezért sikeresen késtem is pár percet az első órámról. Viszont nagy szerencsémre a tanár nem írta be, aminek nagyon is örültem. A baj csak az volt, hogy senki mellett nem volt már hely, kivéve Rap Monster mellett. Ahh....Hát ő is az osztálytársam? Nagyon örülök neki....Mindegy, csak ne szóljon hozzám. Amint leültem a mellette levő üres székre, borzasztóan kínosan éreztem magam. Fogalmam sincs miért, de talán azért, mert tegnap elég rendesen megijesztett, és a nézésével is a tudtomra adta hogy ő nem olyan srác, akivel bárki kikezdhet. Bár....Ezt a külsejéről is elég hamar meg lehet állapítani. Nagy nehezen, de végre elérkezett a kicsengetés is, ezért én habozás nélkül mentem a következő órámra. Viszont nem tudtam békésen egyedül tölteni a szünetem, ugyanis NamJoon odajött hozzám, kivételesen a haverjai nélkül.
-Helló, szépfiú! - Köszönt nekem vigyorogva.
-Sz...Szia! - Bólintottam félve.
-Ne félj tőlem. - Kuncogott. -Csak azt akarom kérdezni, hogy délután nem lógsz velünk? - Tette fel kérdését. A helyes válasz az lenne, hogy "Isten ments! Van jobb dolgom is annál, minthogy a te bérgyilkos kinézetű bandáddal legyek!" de mivel nincs ekkora bátorságom hogy ezt a szemébe mondjam, ezért csak udvariasan visszautasítottam.
-Öhm...Köszi, de sajnos nem érek rá, mert tanulnom kell és a bátyám megkért hogy segítsek neki valamiben. - Mosolyogtam kínosan.
-Ahh....Hihetetlen, hogy te mindig ennyire elfoglalt vagy. - Sóhajtott, majd visszaült a helyére, mivel a tanár is megérkezett, hogy megtartsa az órát. Én azonban hiába próbáltam, nem tudtam figyelni. Még mindig csak Rap Monster járt az eszemben...Miért akar ennyire velem lenni? Miért keresi a társaságomat? Mit akar tőlem? Annyi kérdés van bennem, és egyikre sem tudom a választ. És ez nagyon idegesítő. De őt meg nem akarom megkérdezni, hiszen az milyen már? Mindegy. Kerülnöm kell, ahogy csak tudom. A nap maradék részében, csak rajta járt az eszem. És így a tanulásra se tudtam koncentrálni, pedig én szinte kitűnő voltam mindig is, nagyon ritkán volt olyan, hogy rossz jegyet szereztem. Viszont mivel nem tudtam odafigyelni, ezért az anyagot se írtam le, csak össze-vissza firkálgattam a füzeteimbe. Ám egész hamar letelt a nap, ezért ahogyan csak tudtam, siettem haza. Már csak két utcát kellett volna átsétálnom ahhoz hogy végre hazaérjek, ám ahogy elhaladtam az egyik elhagyatott utca előtt, valaki hirtelen befogta a számat és magával vitt. Teljesen meg voltam rémülve, de hiába kiabáltam segítség után, senki nem hallotta meg. Azonban a következő pillanatban a rablóm magával szembe fordított, így végre megtudhattam hogy ki merészelt magával hurcolni. És hát ki volt az? Így van....NamJoon....Ki más lett volna, ha nem ő? Lassan levette számról a kezét, közben mutatta hogy maradjak csöndben.
-Nam! Te mégis mi az ördögöt csinálsz? Miért volt szükség erre? - Érdeklődtem felháborodva.
-Majd mindjárt megtudod Szépfiú. - Vigyorodott el gonoszan, majd villám gyorsasággal nekilökött az egyik legközelebbi elhagyatott ház falának. Időm se volt reagálni, olyan gyorsan történt minden. Kezeimet a fejem fölé szorította erősen, majd megcsókolt. A sokk hatása miatt nem viszonoztam csókját, ám tudtam hogy én ezt nem akarom. Bármit is akar velem csinálni, nem akarom. Feltűnt, hogy a nyelvét is be akarta dugni ez enyém mellé, de nem engedtem neki. Elhúztam a fejemet, csak hogy nem jártam sikerrel, mert ő erőszakosan visszarántotta és újra megcsókolt. De nem is akárhogyan....Erősen ráharapott alsó ajkamra, mire én fájdalmasan eltátottam a számat, így ő sajnos bejuttatta nyelvét az enyém mellé. Eközben éreztem, hogy olyan erősen harapta meg a számat, hogy az vérezni kezdett. Hiába éreztük a vérem vasas ízét a csókban, NamJoon-t ez meg se hatotta. Csak még jobban belelendült a dolgokba, ezért a következő lépése már az volt, hogy kiszabadította férfiasságát a nadrágjából, aminek láttára még inkább megrémültem. Mihelyt leszállt a számról, meg is kérdeztem tőle hogy mire készül.
-M...Most mire készülsz? - Néztem rá ijedten.
-Te csak maradj csöndben, és csináld amit mondok! - Mondta erélyesen, amivel csak még jobban megijesztett, és éreztem, hogy már egy könnycsepp is legördült az arcomon. De hiába próbálkoztam, ő erősebb volt nálam, így esélyem se volt. Amint kiszedte nadrágjából a már hatalmasra nőtt péniszét, erősen megfogta a fejemet, és rákényszerített, hogy vegyem a számba.
-Nam! Kérlek ne! Ne csináld ezt velem! - Kérleltem őt kétségbeesetten.
-Kussolj! Leszopsz és kész! - Szólt rám, mire meg is rezzentem. Ellenkezni nem tudtam, viszont eszembe jutott egy furfangos ötlet, hogy hogyan menekülhetnék meg előle. Nem is haboztam, gondolatomat rögtön meg is valósítottam. Váratlanul ráharaptam a számban levő merev tagjára, mire ő egyből elengedte a fejemet, és fájdalmasan morogva kiszedte tagját a számból. Kapva az alkalmon hogy végre elengedett, mint egy fürge nyúl akit a róka kerget, úgy sprinteltem hazáig.
-Mi az öcskös, miért futottál? - Érdeklődött JiMin.
-NamJoon elől menekültem. - Mondtam még egy kicsit lihegve.
-Mit csinált? - Kérdezte dühösen. Ahhh....Ha a bátyám dühös lesz, az sose jelent jót. Lehet, hogy most az egyszer hazudnom kéne neki? Igen, most talán ez lenne a legjobb megoldás. Mert nem szeretném, ha vita lenne ebből az egészből, plusz JiMin se védhet meg mindig. De hazudni se akarok neki, viszont mégis muszáj lesz. Jajjj, Jeon Jeong Guk! Mit csináltál már megint? Mibe keverted már megint bele magad?
-Semmi vészeset, csak szóban faggatott. Túl sokat kérdezett egyszerre, és nem tudtam hogy mire válaszoljak, ezért inkább hazafutottam. - Adtam be egy kamu dumát. Nem akartam neki hazudni, de most muszáj voltam.
-Biztos hogy csak ennyi? - Húzta fel szemöldökét, és láttam rajta hogy nem akar nekem hinni.
-Persze. - Bólintottam teljesen komolyan.
-Hát jó. - Sóhajtott. -És miket kérdezett? - Kíváncsiskodott.
-Hogy miért vagyok olyan szótlan, meg hogy miért nem akarok vele barátkozni, meg hogy miért menekülök folyton, meg az ilyenek. - Soroltam fel pár elfogadható és hihető kérdést, ami eszembe jutott.
-Miért, nem barátkozol az osztályoddal? - Lepődött meg.
-Nem, mert....Tudom hogy vagy elküldenének a francba, vagy belevinnének a rosszba. - Húztam a számat.
-Olyan vészesek? - Kérdezte.
-Igen, eléggé.... - Mondtam. Nagy mákomra elhitte minden szavam, legalábbis nekem úgy tűnt. Hiába nem akartam neki hazudni, nem tehettem mást. Nem akartam, hogy megtudja hogy ilyen gyenge voltam, hogy hagytam magam. Na meg azt se akartam hogy vita legyen közte és NamJoon között. Mindegy, most ez van. Majd én elintézem egyedül Nam-ot.

Bangtan karácsony(VMin/SugaKookHope/NamJin - +16)

A Bangtan fiúk, egy hideg téli reggelen arra ébredtek, hogy kint szakadt a hó. Nem is csoda, hiszen december 24-e volt, azaz a  karácsony napja. Szinte már minden készen volt, leszámítva az ünnepi ételeket, viszont SeokJin és párja NamJoon, ezt a problémát is megoldották.
-Szívem, ideadnád nekem a sót? - Kérdezte Jin Nam-ot.
-Igen életem, csak ne tegyél belőle túl sokat. - Mondta párjának.
-Nam....Te tudsz főzni, vagy én? - Sóhajtott az idősebb.
-Hát te. - Válaszolt NamJoon.
-Akkor maradj csöndben, és bízd rám. - Mosolygott SeokJin, majd adott szerelmének egy lágy puszit. Miközben a banda anyja és apja a konyhában tevékenykedtek, addig a gyerekek ébredeztek párjuk mellett. TaeHyung egy véletlenszerű tökön rúgással ébresztette fel szerelmét JiMin-t, aki ennek érzésére rögtön odakapta kezeit, és fájdalmasan sziszegve forgolódott.
-Mi az? Miért fogod kicsi JiMin-t? - Érdeklődött álmos hangon Tae.
-Mert mondjuk tökön rúgtál már megint.... - Mormogta szenvedőn az idősebb.
-Upsz...Sajnálom kicsim! - Bújt JiMin-hez a fiatalabb.
-Semmi baj baby. - Mosolygott JiMin, majd megcsókolta V-t, aki örömmel viszonozta szerelme ajkainak mozgását. Amíg a 95's line falták egymást, addig a maradék három tag is ébredezett. Azaz YoonGi nem akart felkelni, viszont párjai, J-Hope és JungKook nem hagyták őt aludni. Csókolgatták mindenhol bőrét, és mivel észrevették hogy a legidősebb férfiassága is kezd éledezni, ezért Kook direkt ráült csípőjére, majd elkezdte magát mozgatni.
-Jeon Jeong Guk! Elmondanád, hogy mégis mit csinálsz rajtam? - Ébredt fel morcosan Suga.
-Csak szeretgetlek. - Vigyorgott játékosan.
-Naaa, édes! Ne legyél ilyen morci. Csak élvezd hogy kényeztetnek az angyalkáid. - Kuncogott HoSeok, miközben idősebbik párja mellkasát simogatta.
-Itt maximum csak te vagy az angyal, ez a másik meg egy kis ördögfióka. - Sóhajtotta a rapper, majd lágyan elmosolyodott.
-Vigyázz mit mondasz, mert a végén még rosszul jársz! - Vigyorodott el gonoszan a kis maknae.
-Hogy járnék rosszul? Maximum a te segged fogja bánni ha nem fogadsz nekem szót. - Nevetett gúnyosan YoonGi. Viszont a következő pillanatban abba is hagyta, ugyanis Kookie ravaszabb volt, mint azt gondolta volna. Egy gyors mozdulattal kivette merev tagját az alsójából, majd rögtön be is kapta azt, amitől Suga lélegzete elállt.
-Sütikém ezt hagyd estére. - Suttogta J-Hope a fiatalabb fülébe, majd nyomott egy puszit a nyakába. Kook szót is fogadott neki, így ezután még adtak egymásnak pár csókot, aztán ők is nekiálltak a készülődésnek. Lassan elérkezett az ebéd idő, és a banda anyja és apja is végzett az ebéddel, így a tagok is mehettek enni. Pár perc alatt összegyűlt a banda, és közösen nekiálltak ebédelni a szépen, ünnepélyesen feldíszített asztalnál. Mind a heten jóízűen falatoztak, és közben beszélgettek.
-Jiiiiinnnnn! - Kezdett el nyüszíteni a legfiatalabb, mire mindannyian rá néztek. -Mikor jön már a Jézuska? - Kérdezte szenvedőn.
-Jajj, JungKookie! A Jézuska nem.... - Kezdett volna magyarázkodni NamJoon, ám Jin alig láthatóan meglökte, ezzel is jelezve neki hogy ne rontsa el Kook gyerekkorát. -Khm...Úgy értem, a Jézuska nem most fog jönni, hanem majd csak este. - Javította át mondatát, amire a kisebb csak sóhajtott.
-Jó....Akkor várok estig. - Motyogott durcisan, majd felállt az asztaltól.
-Most hova mész sütikém? - Nézett rá meglepődve, HoSeok.
-Felmegyek játszani. - Dünnyögte Kook, majd mindenkit otthagyva fel is ment játszani. A fiúk viszont nem akarták őt zavarni, ezért tovább folytatták az ebédjüket. Miután mindenki megette az adagját, a maradékot visszatették a hűtőbe, majd SeokJin elmosogatott. V és JiMin észrevétlenül a fa alá tették ajándékaikat, majd JungKook-ot leszámítva a többi tag is így tett. A délután csak a romantikáról szólt. Jin és RM filmet néztek az ágyon összebújva, egy-egy puszi vagy csók kíséretében. TaeHyung és JiMin a közös tabletjükön versenyeztek egymással felváltva, egy autóversenyzős játékban. Persze a legtöbbször TaeTae nyert, aminek JiMin nem igazán örült. A többi három pedig, zenét hallgatott. Illetve HoSeok és JungKookie táncolva bohóckodtak. Így elég hamar eltelt a délután, és lassan közeledett az este. Kint a hó, szép nagy pelyhekben elkezdett szállingózni, és a nagy hideg miatt meg is maradt, nem olvadt el. Alig fél óra alatt, már szinte nem is látszott a föld, mert teljesen belepte a hó mindenhol. A csillagok nagy részét eltakarták a hatalmas, sötét felhők amiből a gyönyörű, különböző formájú hópihék hullottak. Mikor a legidősebb és a párja meglátták hogy már bizony este hét óra van, gyorsan lementek a szépen, ízlésesen feldíszített karácsonyfához, majd Jin a kezébe vett egy kisebb csengettyűt, amit aztán megrázott. A következő pillanatban pedig, már a kis maknae-t hallották.
-Végreeeee! Megjött a Jézuska! - Száguldott le a lépcsőn Kookie. -Hé! Hova tűnt? - Nézett körbe kíváncsian, és kissé szomorkásan.
-Tudod JungKookie, a Jézuska nem szokott sokáig maradni. Csak leteszi az ajándékokat a fa alá, aztán már megy is a többi házhoz. De szerintem most inkább bontsd ki a csomagjaidat, ugyanis ahogy elnézem, elég sok meglepetést kaptál. - Mutatott a legidősebb a sok-sok ajándékra. Kook-nak több se kellett, már rohant is kibontani a csomagokat. Eközben a többiek is megérkeztek párokban. A legfiatalabbtól, a legidősebbig bontogatták az ajándékokat, és mindenki boldogan vigyorogva nézegették az ajándékaikat. Amiket lehetett, rögtön ki is próbáltak, és elszórakoztak velük. Majd csináltak egy csoportképet is, amin az egész banda rajta volt, és mindenki arcán látszott a boldogság. A sok móka után szüleikkel is beszéltek, hiszen az igazi család se maradhatott ki az ünnepből.
-Tetszik amit kaptál, baby? - Érdeklődött JiMin, miközben V beleült az ölébe.
-Még szép, hiszen tőled kaptam. - Kuncogott Tae, majd megpuszilta szerelme puha, dús ajkait.
-Hát ez mi volt? - Kérdezte az idősebb felháborodottan.
-Puszi? - Nézett párjára értetlenül TaeTae.
-Én nem puszit akarok, hanem csókot! - Duzzogott JiMin, viszont nem sokáig, ugyanis a következő pillanatban már meg is kapta a csókot, amire vágyott. Eközben Nam is hatalmas vigyorral az arcán nézett szerelmére, aki szintén csak mosolygott.
-Ezzel mire akarsz célozni, szívem? - Érdeklődött, miközben a kis rózsaszín bundával borított bilincset fogdosta.
-Hát....Csak arra, hogy nem ártana egy kicsit bedurvulnunk az ágyban. - Mosolyodott el kajánul az idősebb, és a gondolatra még az alsó ajkát is beharapta.
-Arra gondolsz, hogy többet kéne aludnotok? Szerintem ez egy jó ötlet, mert Jin mindig hajnalban kel, és egész nap talpon van, arról nem is beszélve, hogy sokszor az alváshiány miatt úgy néz ki mint a mosott szar. - Szállt be a párocska beszélgetésébe YoonGi is, a tőle megszokott bunkó stílusban.
-Hyung! - Szólt rá rögtön NamJoon. -Hogy mondhatsz ilyet az én gyönyörű hercegnőmről? - Háborodott fel.
-De ez az igazság! Többet kéne aludnotok. Csináljátok azt amit én. Fél nap alvás, fél nap munka. - Magyarázkodott Suga.
-Jó is lenne, ha így lenne. - Sóhajtott Jin. Ám ez a kis beszólás se rontotta el a kedvét, hiszen jó volt látnia, hogy mindegyik barátja örül az ajándékoknak, és persze ő is nagyon örült az övéinek. De mégis, a legjobban az melengette meg a hatalmas szívét, hogy együtt voltak ezen a szép napon.

Visszatérő múlt(SugaKook): 2.rész - Álmatlan éjszaka

Suga Pov.

Holly se ugrált már sokáig szerencsére, inkább csak leült, és érdeklődve figyelt minket, ahogyan a kanapén szétterülve lihegtünk. Lassan azonban össze kellett magunkat szedni, hiszen el kellett még végeznünk az esti teendőinket is. Először én mentem el zuhanyozni, miközben Kook a kölyökre figyelt. Mivel már nagyon fáradt voltam, ezért pár perc alatt végeztem is, utána felvittem magammal Holly-t, míg párom zuhanyozott. Soha nem tartottam jó ötletnek, hogy egy kutya az ágyban aludjon, de a mi kis törpénk túl cuki, és túl pici volt ezért feltettem magam mellé. Ekkor egyből elkezdte nyalogatni az arcomat, amin kuncogni kezdtem hiszen csikizett.
-Na min nevetsz? - Jött be a szobába mosolyogva JungKook.
-Holly nyalogatja az arcom. - Kuncogtam továbbra is. Erre ő is felnevetett, majd befeküdt mellénk az ágyba, és miután adott nekem egy esti csókot, megsimogatta a kicsi szőrmókot.
-Na most már aludjunk, mert ez a kis törpe lefárasztott. - Ásított szerelmem, majd lehunyta a szemeit. Követtem a példáját, de közben figyeltem arra is, hogy a pici Holly-t össze ne nyomjuk. Mindannyian elég hamar álomba merültünk, viszont nekem eléggé érdekes álmom volt....
*Miközben aludtam, egy hang felkeltett. Suttogott, és azt suttogta hogy Suga. A régi becenevem, amit még HoSeok adott nekem mert annyira cukinak talált. Egyre hangosabban suttogta a nevemet, viszont engem már kezdett idegesíteni, ezért kinyitottam a szememet. Egy alakot láttam az ajtóban ácsorogni, ám miután megdörzsöltem a szemeimet hogy jobban megnézzem mit, vagy inkább kit is látok, az emberke eltűnt. Nem törődtem a dologgal, ezért csak megrántottam a vállamat és visszatettem a párnára a fejem hogy aludjak tovább. Azonban a hang továbbra is suttogta a nevemet, végül megéreztem két kezet a nyakamon, amik aztán elkezdtek fojtogatni.*
Ijedten, a nyakamat fogva riadtam fel, miközben felültem az ágyban is. A levegőt szaporán vettem, de JungKookie erre sem kelt fel, ami persze nem is volt baj. Holly viszont felpattant, és egyből a farkát csóválva az ölembe botorkált. Miközben elkezdtem őt simogatni, körbenéztem a szobában, már amennyire láttam a sötétben. Hirtelen megint hallottam a suttogást, és egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy ébren vagyok-e már, vagy még mindig álmodom...? A hang megint csak a nevemet suttogta, viszont hamar rájöttem, hogy ez HoSeok hangja. Áhh....Tuti hogy csak hallucinálok, hiszen szellemek nem léteznek, HoSeok pedig már rég meghalt. De hiába próbáltam elhitetni magammal hogy hallucinálok, nem jött össze, ugyanis ez a hang ami elvileg HoSeok-é volt, folyton a nevemet suttogta. Már nagyon idegesített, ezért olyat tettem amire nem gondoltam volna soha, hogy valaha megteszem....Válaszoltam neki.
-É....Én? - Kérdeztem vissza kissé remegő hanggal.
-Igen. - Suttogta továbbra is a szellem. -Világíts az ablak felé! - Utasított, és még a sötét ellenére is tisztán láttam, ahogyan a függönyök megmozdultak, mintha egy hatalmas szél rángatta volna őket. Igen ám, csak hogy szélcsendes éjszaka volt, mivel nyár volt. De én voltam annyira hülye, hogy eleget tettem a hang kérésének, és lassan kiszedtem Holly-t az ölemből, majd világítva az ablak felé kezdtem el sétálni. Egyszer csak megláttam ott egy alakot, ám az arcát nem láttam. Mire az ablakhoz értem volna, egyszer csak eltűnt, és a következő pillanatban a szobánk ajtajának a nyikorgását hallottam meg. Szemöldökeimet ráncolva odamentem miközben világítottam, majd az ajtóban hirtelen megjelent HoSeok szelleme. Ijedtemben elkezdtem hátrálni, viszont nem néztem a hátam mögé, így sikeresen megbotlottam és elestem az ágyunk melletti álló lámpa zsinórjában. Elég nagyot koppantam, ezért Holly is és Kookie is felriadtak.
-Mi történt? - Kérdezte párom álmos hangon. -Szívem, te mit keresel a földön? - Nézett rám meglepődve.
-Semmit, hagyjuk! - Hadartam el gyorsan, majd vissza is feküdtem az ágyba. Egyszerűen le voltam sokkolva, és nem tudtam eldönteni hogy most tényleg láttam és hallottam HoSeok-ot, vagy csak egy álom volt? De hát olyan élethű volt....Ahhh, mindegy. Csak álmodtam. A fejemet gyengén megrázva kimásztam gondolataimból, és próbáltam visszaaludni, ami nem jött össze. Egész éjszaka nem aludtam semmit, max két órát. És reggel is azon gondolkoztam, hogy vajon mi lehetett az az esti eset? Azt tudom, hogy amikor az ajtóba világítottam, akkor tisztán láttam meghalt szerelmemet. Jobban mondva a szellemét. De azok a hangok, amik valószínűleg az övé voltak, na hát azok hátborzongatóak voltak. És én hülye még válaszoltam is neki, de a még furcsább az, hogy ő meg vissza válaszolt nekem.
-YoonGi! - Hallottam meg hirtelen JungKook hangját.
-Igen? - Néztem rá álmosan.
-Mi a baj? Nagyon álmosnak tűnsz....Rosszul aludtál? - Tette fel sorra kérdéseit, ezért inkább úgy döntöttem, hogy bármennyire is fog hülyének nézni, elmondom neki a tegnap történteket.
-Hát....Este rosszat álmodtam. HoSeok véres arcát láttam, majd elkezdett fojtogatni. Felriadtam, és miközben a kölyköt simogattam, suttogást kezdtem hallani. HoSeok hangja volt, és folyton csak azt suttogta, hogy Suga. Először azt hittem hogy hallucinálok, de aztán egyre többször mondogatta a nevemet, ezért visszakérdeztem hogy "Én?"....Aztán azt válaszolta hogy igen, és mondta hogy világítsak az ablakra. Aztán kíváncsian odavilágítottam és egy alakot láttam ott, de az arcát nem láttam. Ezután eltűnt, és az ajtó nyikorgását hallottam, ezért oda mentem és odavilágítottam. Majd megláttam HoSeok-ot, és ijedtemben hátrálni kezdtem, aztán megbotlottam a lámpában. - Meséltem el neki az egész történetet. Lesokkoltan nézett rám, viszont nem kérdeztem semmit, mivel sejtettem hogy meg fog lepődni.
-Jézus....Ez nagyon para! - Mondta sokkoltan. Én erre csak bólogattam, majd ásítottam egy nagyot mivel hulla fáradt voltam. -Szerintem most menj és pihenj le a nappaliban életem, én meg addig elmegyek Holly-val sétálni meg játszani. - Mosolygott.
-Rendben. - Bólintottam, utána adtam szerelmemnek egy csókot,
és egy picit megdajkálgattam a kis szőrgolyónkat. Annyira megszerettem egy nap alatt ezt a kis törpét, ahogyan páromat fél év alatt. Miután elmentek, megfogadtam Kookie tanácsát és lepihentem a nappaliban. Egy lepedővel takaróztam be, mivel én takaró nélkül egyszerűen nem tudok elaludni. Ezután mint akit fejbe csaptak, úgy merültem mély álomba.