Visszatérő múlt(SugaKook): 2.rész - Álmatlan éjszaka

Suga Pov.

Holly se ugrált már sokáig szerencsére, inkább csak leült, és érdeklődve figyelt minket, ahogyan a kanapén szétterülve lihegtünk. Lassan azonban össze kellett magunkat szedni, hiszen el kellett még végeznünk az esti teendőinket is. Először én mentem el zuhanyozni, miközben Kook a kölyökre figyelt. Mivel már nagyon fáradt voltam, ezért pár perc alatt végeztem is, utána felvittem magammal Holly-t, míg párom zuhanyozott. Soha nem tartottam jó ötletnek, hogy egy kutya az ágyban aludjon, de a mi kis törpénk túl cuki, és túl pici volt ezért feltettem magam mellé. Ekkor egyből elkezdte nyalogatni az arcomat, amin kuncogni kezdtem hiszen csikizett.
-Na min nevetsz? - Jött be a szobába mosolyogva JungKook.
-Holly nyalogatja az arcom. - Kuncogtam továbbra is. Erre ő is felnevetett, majd befeküdt mellénk az ágyba, és miután adott nekem egy esti csókot, megsimogatta a kicsi szőrmókot.
-Na most már aludjunk, mert ez a kis törpe lefárasztott. - Ásított szerelmem, majd lehunyta a szemeit. Követtem a példáját, de közben figyeltem arra is, hogy a pici Holly-t össze ne nyomjuk. Mindannyian elég hamar álomba merültünk, viszont nekem eléggé érdekes álmom volt....
*Miközben aludtam, egy hang felkeltett. Suttogott, és azt suttogta hogy Suga. A régi becenevem, amit még HoSeok adott nekem mert annyira cukinak talált. Egyre hangosabban suttogta a nevemet, viszont engem már kezdett idegesíteni, ezért kinyitottam a szememet. Egy alakot láttam az ajtóban ácsorogni, ám miután megdörzsöltem a szemeimet hogy jobban megnézzem mit, vagy inkább kit is látok, az emberke eltűnt. Nem törődtem a dologgal, ezért csak megrántottam a vállamat és visszatettem a párnára a fejem hogy aludjak tovább. Azonban a hang továbbra is suttogta a nevemet, végül megéreztem két kezet a nyakamon, amik aztán elkezdtek fojtogatni.*
Ijedten, a nyakamat fogva riadtam fel, miközben felültem az ágyban is. A levegőt szaporán vettem, de JungKookie erre sem kelt fel, ami persze nem is volt baj. Holly viszont felpattant, és egyből a farkát csóválva az ölembe botorkált. Miközben elkezdtem őt simogatni, körbenéztem a szobában, már amennyire láttam a sötétben. Hirtelen megint hallottam a suttogást, és egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy ébren vagyok-e már, vagy még mindig álmodom...? A hang megint csak a nevemet suttogta, viszont hamar rájöttem, hogy ez HoSeok hangja. Áhh....Tuti hogy csak hallucinálok, hiszen szellemek nem léteznek, HoSeok pedig már rég meghalt. De hiába próbáltam elhitetni magammal hogy hallucinálok, nem jött össze, ugyanis ez a hang ami elvileg HoSeok-é volt, folyton a nevemet suttogta. Már nagyon idegesített, ezért olyat tettem amire nem gondoltam volna soha, hogy valaha megteszem....Válaszoltam neki.
-É....Én? - Kérdeztem vissza kissé remegő hanggal.
-Igen. - Suttogta továbbra is a szellem. -Világíts az ablak felé! - Utasított, és még a sötét ellenére is tisztán láttam, ahogyan a függönyök megmozdultak, mintha egy hatalmas szél rángatta volna őket. Igen ám, csak hogy szélcsendes éjszaka volt, mivel nyár volt. De én voltam annyira hülye, hogy eleget tettem a hang kérésének, és lassan kiszedtem Holly-t az ölemből, majd világítva az ablak felé kezdtem el sétálni. Egyszer csak megláttam ott egy alakot, ám az arcát nem láttam. Mire az ablakhoz értem volna, egyszer csak eltűnt, és a következő pillanatban a szobánk ajtajának a nyikorgását hallottam meg. Szemöldökeimet ráncolva odamentem miközben világítottam, majd az ajtóban hirtelen megjelent HoSeok szelleme. Ijedtemben elkezdtem hátrálni, viszont nem néztem a hátam mögé, így sikeresen megbotlottam és elestem az ágyunk melletti álló lámpa zsinórjában. Elég nagyot koppantam, ezért Holly is és Kookie is felriadtak.
-Mi történt? - Kérdezte párom álmos hangon. -Szívem, te mit keresel a földön? - Nézett rám meglepődve.
-Semmit, hagyjuk! - Hadartam el gyorsan, majd vissza is feküdtem az ágyba. Egyszerűen le voltam sokkolva, és nem tudtam eldönteni hogy most tényleg láttam és hallottam HoSeok-ot, vagy csak egy álom volt? De hát olyan élethű volt....Ahhh, mindegy. Csak álmodtam. A fejemet gyengén megrázva kimásztam gondolataimból, és próbáltam visszaaludni, ami nem jött össze. Egész éjszaka nem aludtam semmit, max két órát. És reggel is azon gondolkoztam, hogy vajon mi lehetett az az esti eset? Azt tudom, hogy amikor az ajtóba világítottam, akkor tisztán láttam meghalt szerelmemet. Jobban mondva a szellemét. De azok a hangok, amik valószínűleg az övé voltak, na hát azok hátborzongatóak voltak. És én hülye még válaszoltam is neki, de a még furcsább az, hogy ő meg vissza válaszolt nekem.
-YoonGi! - Hallottam meg hirtelen JungKook hangját.
-Igen? - Néztem rá álmosan.
-Mi a baj? Nagyon álmosnak tűnsz....Rosszul aludtál? - Tette fel sorra kérdéseit, ezért inkább úgy döntöttem, hogy bármennyire is fog hülyének nézni, elmondom neki a tegnap történteket.
-Hát....Este rosszat álmodtam. HoSeok véres arcát láttam, majd elkezdett fojtogatni. Felriadtam, és miközben a kölyköt simogattam, suttogást kezdtem hallani. HoSeok hangja volt, és folyton csak azt suttogta, hogy Suga. Először azt hittem hogy hallucinálok, de aztán egyre többször mondogatta a nevemet, ezért visszakérdeztem hogy "Én?"....Aztán azt válaszolta hogy igen, és mondta hogy világítsak az ablakra. Aztán kíváncsian odavilágítottam és egy alakot láttam ott, de az arcát nem láttam. Ezután eltűnt, és az ajtó nyikorgását hallottam, ezért oda mentem és odavilágítottam. Majd megláttam HoSeok-ot, és ijedtemben hátrálni kezdtem, aztán megbotlottam a lámpában. - Meséltem el neki az egész történetet. Lesokkoltan nézett rám, viszont nem kérdeztem semmit, mivel sejtettem hogy meg fog lepődni.
-Jézus....Ez nagyon para! - Mondta sokkoltan. Én erre csak bólogattam, majd ásítottam egy nagyot mivel hulla fáradt voltam. -Szerintem most menj és pihenj le a nappaliban életem, én meg addig elmegyek Holly-val sétálni meg játszani. - Mosolygott.
-Rendben. - Bólintottam, utána adtam szerelmemnek egy csókot,
és egy picit megdajkálgattam a kis szőrgolyónkat. Annyira megszerettem egy nap alatt ezt a kis törpét, ahogyan páromat fél év alatt. Miután elmentek, megfogadtam Kookie tanácsát és lepihentem a nappaliban. Egy lepedővel takaróztam be, mivel én takaró nélkül egyszerűen nem tudok elaludni. Ezután mint akit fejbe csaptak, úgy merültem mély álomba.