SeokJin-t végül az előtte álló vámpírfiú, azaz NamJoon hozta vissza a sokk fogságából. Ugyan neki is borzasztóan nehezére esett, hogy nem ízlelhetik meg a két fiú piros vérét, de tartották magukat a szabályokhoz. Azonban Nam, továbbra is furcsa érzésekkel volt ellepve, ahányszor Jin azokkal a kétségbeesett, csodálatos barna íriszeivel nézett szemeibe. Elképzelni sem tudta, hogy vajon mi lehet ez a különösen furcsa érzés, ami az egész testében szétárad. Soha nem érzett még ilyet, ezért nem tudta, hogy ez jó vagy rossz.
-Hé, Nam! Minden oké? - Érdeklődött felhúzott szemöldökökkel öccse, majd lassan le tudta venni SeokJin-ről szemeit, és rá tudott nézni testvérére.
-Igen. - Bólintott egyet. Ezután JungKook rengeteg kérdéssel bombázta meg a fiúkat, hiszen teljesen izgatott lett azoknak látványától. Nem hitte el, hogy két szeme előtt tényleg vámpírok állnak, akik nem esznek emberi vért. Végül úgy döntöttek, hogy ha JungKook csöndben is fel tudja tenni kérdéseit, ugrálás nélkül, akkor ő és a barátja elkísérhetik a fiúkat a vadászatukra. Persze az izgatott fiú rögtön csillapított magán, így csupán csak a széles vigyora maradt arcán, ami viszont TaeHyung-nak is nagyon tetszett. Ő benne is olyan érzések tomboltak, mint Nam-ban, amikor JungKook-ra nézett. Ezért úgy döntött, hogy elviszi magával a fiút, megmutatni annak a vadászós trükkjeit. Habár a másik kettő fiú nehezen ment bele a dologba, hiszen mindketten ugyan azért a dologért aggódtak, de végül belementek. Jin azonban, továbbra sem volt nyugodt. Félt a mellette sétálgató vámpírtól, ám ugyanakkor különlegesnek is tartotta. Hófehér bőre varázslatosan kezdett csillogni, valahányszor fény érte. Szemei is gyönyörűek voltak, vámpírfogai pedig csak még vadítóbbá tették őt. SeokJin mikor ráeszmélt, hogy mikre is gondol ő, Nam már közvetlen előtte állt. Jin se tudta pontosan hogy miért, de már nem félt a vele szemben ácsorgó vámpírfiútól. Mihelyt szemeibe nézett, teljesen elveszett tekintetében.
-Most meglátod, hogy hogyan vadászom! - Suttogta NamJoon, mire Jin újra megijedt. Vadászni? Őt? De...Azt mondták, hogy nem szabad ember vért enniük. A fiú csak elkerekedett, döbbent szemmel nézte Nam-ot, aki ahelyett, hogy SeokJin nyakára vetette volna magát, hátat fordított neki, és elindult egy nem messze tőlük legelő szarvashoz. Jin így már megértette a fiú mondandóját, és kíváncsian követte szemeivel a történéseket. Persze nem csak az idősebb vámpírfiúnak sikerült a vadászata, hanem öccsének is, TaeHyung-nak. Amint találtak JungKook-al egy termetes vaddisznót, TaeHyung halkan közelebb lopakodott az állathoz, aztán egy nagy, mégis hangtalan ugrással rávetette magát, és belemélyesztette éles fogait. Az állat hangosan felvisított, de nem sokáig. TaeHyung ugyanis gyorsan az állat nyakába harapott, amitől az rögtön elpusztult. JungKook sajnálta azért az állatot, de megtiszteltetésnek vette, hogy ő az első a normális emberek közül, aki látja őt vadászni. Teljesen ámulatba esve nézte, ahogyan a vámpírfiú éppen a vacsorájának vérét szívja ki testéből. Soha nem látott még ilyet élőben, csak filmekben. Ezért is gondolta úgy, hogy így, alig két méterről sokkal jobb nézni egy vámpír táplálkozását. TaeHyung azonban hamar jól lakott az állat vérével, ezért a tetemét ott hagyva a húsevő állatoknak, visszament társához. Mikor JungKook észrevette, hogy szája még véres, valami különös érzés árasztotta el testét. Maga se tudta hogy miért, de nagyon csábítónak találta látványát. Észre se vette, hogy a vámpír közvetlen előtte állva, simított egyik kezével arcára. A fiú beleharapott alsó ajkába, ám amint ezt TaeHyung meglátta, gyengéden végigsimított a cseresznye piros párnán. A fiatalabbik meglepődött ezen, de közben nagyon is tetszett neki.
-JungKook, én...Nem tudom mi van velem...Mikor először megláttalak, egy furcsa, de mégis kellemes és megmagyarázhatatlan érzés lett az egész testemben. - Nyögte ki nagy nehezen mondanivalóját TaeHyung. -Azt hiszem...Beléd szerettem. - Vallotta be érzéseit a fiúnak, miközben annak arca helyett, inkább a földet kémlelte. JungKook alig hitt a fülének. Azon gondolkozott, hogy az előtte ácsorgó vámpír, vajon tisztában van e vele, hogy ő is ugyanezt érzi...? Ugyanis amit TaeHyung elmondott neki, ő is azt érezte, amikor meglátta őt először.
-Tae... - Simított ezúttal ő a fiú arcára, így végre rá tudta venni, hogy az a szemeibe nézzen. -Hidd el, hogy én is ugyanezt érzem, csak nem mertem bevallani. - Mondta enyhén elpirulva. TaeHyung nem szólt semmit, inkább cselekedett. Lassan közeledett JungKook arcához, közben picit oldalra is billentette fejét. Pilláik is kezdtek egyre lejjebb csukódni, majd mikor már orruk is összeért, TaeHyung nem bírta tovább. Rögtön rátapadt a fiú édes, dús párnáira, és lassú mozgásba kezdett ajkaival, amit JungKook egyből viszonzott is. Mindketten elképzelték, hogy a másik csókja milyen finom, és édes lehet. De így, hogy élőben is megtapasztalták, még jobban tetszett nekik. A vámpírfiú óvatosan harapott bele a fiú alsó ajkába, aki egy jóleső sóhaj kíséretében beengedte nyelvét a sajátja mellé. Ízlelő szerveik először lassú, később pedig egyre hevesebb harcot kezdtek vívni egymással, a fiatalabb szájában. Viszont a csókjuk hiába volt mindkettejük számára varázslatos és csábító, ha levegőjük nem tartott örökké. Végül több perces nyelvcsata után, egy halk cuppanással váltak el egymástól, sűrűn kapkodva a levegőt. JungKook zavarában inkább TaeHyung nyakába hajtotta fejét, miközben szemei továbbra lehunyva voltak. Ám lehelete amint érintette a vámpírfiú nyakát, észrevette, hogy bőre libabőrös lett.
NamJoon is lassan végzett a vacsorázással, amit SeokJin is olyan érdeklődéssel nézett, mint JungKook TaeHyung-ét. Ő sem tudta elhinni, hogy valóban egy vámpír vadászatát követte és nézhette végig. Ráadásul ahogyan egyre jobban belemerült a fiú nézésébe, a különös érzések is egyre inkább kavarodni kezdtek testében. Szíve egyre hevesebb tempót vett fel, és gyomra is egyre nagyobb görcsbe rándult. Sejtette hogy mi lehet ez az érzés, de nem akarta bevallani se magának, se Nam-nak, se másnak. Szerinte nem normális, ha egy vámpírfiú, és egy normális emberfiú egymásba szerelmesedik. De valahogy mégis...Hiszen ennek a vámpírnak annyira szép szemei, izmos teste, és csókolni való ajkai vannak. Egyszerűen nem tud ellenállni nekik. Hosszas gondolkozása közben azonban, NamJoon hirtelen előtte termett, majd felkapta őt a vállára.
-Mutatok neked még valamit, úgy hogy kapaszkodj erősen! - Mosolygott rá a fiú, mire Jin azt tette, amit kért. Jó erősen átkarolta a fiú nyakát, persze közben ügyelt arra is, hogy ne fojtsa meg. Ezután Nam el is indult SeokJin-el az egyik kedvenc helyére, viszont Jin-nek muszáj volt becsuknia szemeit, ugyanis a vámpírfiú nagyon gyorsan futott. Pár perc alatt megérkeztek arra a helyre, ezért NamJoon óvatosan rakta le hátáról a fiút. Kezét megfogva vezette maga mellé, majd nézni kezdték az eléjük táruló tájat. Egy hatalmas hegy tetején voltak, amiről lehetett látni a hullámzó tengert, amelynek kristálytiszta vizén a hold elnyúlt tükörképe látszódott. Az égitest is gyönyörűen világított az égen, ezzel teljesen romantikus hangulatot teremtve, a két fiatal, mégis különböző fiúnak. SeokJin alig hitt a szemének. Soha nem látott még ehhez hasonlót, ezért nagyon tetszett neki. Nam a fiú ledöbbent arcát látva, szélesen elmosolyodott, majd észrevétlenül a háta mögé lopózott. Óvatosan karolta át hátulról Jin derekát, és helyezte állát a vállára. Erre a mozdulatra SeokJin újra észhez tért, így kicsit össze is rezzent. -Nyugodj meg, nem fogom megharapni a nyakad, és kiszívni a véred! - Kuncogott halkan NamJoon, mikor megérezte a másik ijedtségét. Jin ezután már nem is félt, inkább nekidőlt a vámpír mellkasának, és így nézték tovább a tengert. Soha, senki nem törődött vele még ilyen kedvesen, ám úgy tűnt, hogy Nam tényleg más. Látszik rajta, hogy szereti. De vajon abban az értelemben, ahogy ő is gondolja? Azonban nem tudott ezen tovább elmélkedni, mivel a vámpírfiú az állát óvatosan megfogva, maga felé fordította. Tudta jól, hogy meg akarja csókolni, ezért nem húzódott el. Hiába félt még mindig kicsit a fiútól, de legbelül érezte, hogy beleszeretett. Már éppen lehunyták szemeiket, és összetapasztották ajkaikat, amikor egy férfi félbeszakította őket.
-NamJoon, te mégis mit csinálsz? - Kérdezte dühösen, mire a két fiú egyből el is vált egymástól. Az említett egyből hátra nézett, majd meglepődve nézett apjára.
-A...Apa? - Sokkolt le, ahogyan SeokJin is.
-Ezt majd később megbeszéljük! Hol az öcséd? - Érdeklődött szúrós szemekkel nézve idősebbik fiára. Mindkét fiú nagyon meg volt ijedve az idős, mégis fiatal férfi jelenlététől. Jin aggódni kezdett, hogy vajon mi fog velük ezek után történni...? Megkérik a két fiút, hogy öljék meg őket? Á, csak nem. Hiszen nem ehetnek ember vért. Bár a vámpíroknál ki tudja, hogy mikor szeghetik meg szabályaikat.
2016. augusztus 30., kedd
2016. augusztus 29., hétfő
Szerelemes lettem, egy vámpírba - 1/? Osztály kirándulás
A végzősök éppen az utolsó közös osztály kirándulásukra készülődtek, mivel nem egy, hanem négy napra mentek. Bár az osztályfőnökük erősen elgondolkozott, hogy vajon tényleg jó ötlet e az, hogy ennyi napra vigye el osztályát, ami...Nem éppen a jó gyerekekből állt össze. Egyedül talán SeokJin, és JungKook voltak azok, akik hallgattak tanárukra.
-Mindenki készen van? Nem hagytatok otthon semmit? - Tette fel legfontosabb kérdéseit, a már negyvenes éveiben járó nő.
-Igen! - Válaszolt egyszerre az osztály, így felült mindenki a hatalmas buszra, majd indultak is. Már mindenki nagyon izgult, hiszen ez volt az utolsó együtt töltött kirándulásuk. Ezután sorra jönnek majd a vizsgák, és akiknek sikerül elvégeznie az utolsó osztályt is, az munkába áll, és normális ember módjára, családot fog alapítani. A buszban mindenki beszélgetett társával, kivéve Jin-t és JungKook-ot. Ugyan egymás mellé ültek, de beszélgetés helyett inkább igyekeztek ki pihenni magukat, fejüket egymásénak döntve. JungKook ugyanis eltervezte, hogy az első éjszakán nem aludni szeretne, hanem felfedezni az erdőt, és annak rejtelmeit. Bár Jin nem tartotta olyan jó ötletnek, mégis belement. Nem szerette volna, hogy ha legjobb barátjának baja esne a sötét erdőben, de persze azért kicsit ő is kíváncsi volt. Nem is volt olyan hosszú az út, csupán egy óra. Mindenki majd' kicsattanó örömmel ugrott le a buszról, viszont meg kellett várniuk a tanárukat, nehogy bárki is eltévedjen. Mint egy birkacsorda, úgy vonultak be az erdő közepén heverő tisztásra, ahol ebben a négy napban fognak lenni. Persze ahhoz hogy a tisztásra érjenek, előbb át kellett menniük az erdő egy részén. Továbbra sem állt be egyik diák szája sem, a lányok néha még fel is sikoltottak, egy-egy bogártól. JungKook nem szerette, amikor a nők ezt csinálták. Ő sosem félt egyetlen repdeső, vagy földön mászkáló rovartól sem. Ha zavarták őt, vagy odébb hessegette magától, vagy egyszerűen lecsapta őket. De tudta jól, hogy ezek a lányok nem lennének képesek erre, hiszen még mosogatni se szeretnek puszta kézzel. A hosszas séta közepette, végre megérkeztek alvóhelyükre. Mindenki lepakolta cuccát oda, ahol a legjobbnak találta. Persze a két barát, SeokJin és JungKook úgy döntöttek, hogy ők egy sátorban fognak aludni. El is kezdték felállítani, a nagy, tágas sátrat, ami igen nehéznek bizonyult. Nem nagyon tudták, hogy melyik vasrudat hova, vagy egyáltalán mibe dugják. De végül a sok kínlódás is meghozta az eredményt, így sikeresen felállították alvóhelyüket. Mire pedig készen lettek, addigra már a nap is kezdett lemenni, ezért pár fiú osztálytársuk nekiállt tüzet rakni. Eközben az idős nő, egy-két segítő lánykával készített mindenkinek vacsorát. A többiek pedig, leginkább telefonoztak. JungKook is szívesen nyomkodta volna az övét, de tudta, hogy ha megteszi, akkor egy jó darabig nem fogja letenni. Ezért inkább beültek Jin-nel a közös sátrukba, és beszélgetni kezdtek.
-Jin...Szerinted mennyire lehet félelmetes ez az erdő? - Érdeklődött barátja véleménye iránt JungKook.
-Hát nagyon remélem, hogy semennyire, különben összefosom magam, és barna gatyával fogok vissza futni ide. - Mondta teljes komolysággal az idősebb, mire JungKook hangosan nevetni kezdett. Beszélgetésükből azonban a tanárnő hangja zökkentette ki őket azzal, hogy kész a vacsora. JungKook nem igazán volt éhes, sokkal inkább kíváncsi. Ezért nem is evett sokat, csupán csak egy szendvicset. Ellenben Jin-nel, aki amennyit csak tudott, betömött a szájába. Vacsora után pedig, mindenki elvonult a sátrába, és nyugovóra tért. JungKook és Jin is befeküdtek hálózsákjaiba, viszont a fiatalabb egyáltalán nem tervezett még aludni. Barátjának azonban kezdtek lecsukódni szemei, így nem is bírta sokáig. Hamar elaludt, de JungKook nem adta magát át álmainak. Erre várt egész nap, ezért esze ágában sem volt elhalasztani a pillanatot. Hamarosan egy-két iszonyatosan hangos horkolás csapta meg a fülét, ebből pedig tudta, hogy vannak, akik már ennyire mélyen alszanak. Megvárta az éjfélt, mivel úgy gondolta, hogy akkorra már mindenki pihenni fog. Telefonján türelmetlenül nézegetve az időt várta, hogy mikor jön már el az idő. Ám szerencséjére, nem kellett olyan sokat várnia. Mihelyt az óra éjfélt mutatott, a fiú zsebre vágta telefonját, aztán keltegetni kezdte barátját.
A vámpírtestvérek, NamJoon és TaeHyung, éppen a vacsorához készülődtek. Mint a villám, olyan gyorsan szelték át az erdőt, hol a földön, hol a fákon. Röpke pillanat alatt, az erdő mélyében találták magukat, ezért megálltak. Tudták, hogy errefelé rejtőznek a nagyobb testű állatok, miknek vére tökéletes. Nam és Tae, már hetek óta át szokott az állatvérre, családjukkal együtt. Sokkal jobb és finomabb, mint gondolták.
-Nam, nézd! - Mutatott a földre testvére, hiszen ők a fák tetejéről figyelték a termetes állatokat.
-Emberek. - Mondta ki hangosan gondolatát az idősebb, majd jobban szemügyre vette őket. Ám mikor Jin-re tévedt tekintete, valami megváltozott benne. Elvarázsoltan nézte a fiú arcát, amit a hold erős fénye, tisztán megvilágított. Szemei gyönyörűek voltak, ajkai pedig kívánatosak és dúsak. Arca ijedtséget, kétségbeesettséget, de leginkább félelmet tükrözött. NamJoon szíve egyre hevesebben kezdett verni, miközben ámulattal nézte a fiút. Teste hirtelen mozgásba lendült, amit TaeHyung észrevett, de bátyját nem érdekelte.
-NamJoon, ne! - Suttogta, de mindhiába. A testvére nem hallgatott rá, a következő pillanatban pedig már lent is volt a földön.
-K...K...Ki van ott? - Kérdezte remegő végtagokkal SeokJin. Az ő szíve nem a szerelemtől, de nem is az izgatottságtól verdesett. Rettenetesen félt, nem akarta, hogy bajuk essen.
-Jajj Jin, nyugodj már meg! Biztosan csak egy nyuszi volt. - Forgatta meg szemeit JungKook, bár ezt az idősebb nem látta, mivel tekintetét össze-vissza kapkodta. Félt, nagyon is, és ezt nem is próbálta leplezni. Eközben NamJoon, még közelebb merészkedett a fiúhoz. Egy szempillantás alatt SeokJin előtt termett, aki mikor meglátta a vámpírfiút, sikítani akart. Nam azonban gyorsan reagált, így befogta a száját. Bőre a hold fényében is csillogott, akár a gyémánt. Jin teljesen lesokkolt, meg se mert moccanni. Tudta jól, hogy a vámpírok hogyan néznek ki, de nem hitt a létezésükben. Most mégis ott állt egy, közvetlen előtte, a száját be fogva. Szemei tányérnagyságúra voltak kerekedve, és azon gondolkozott, hogy vajon mikor fog a fiú rátapadni nyakára, hogy kiszívja sötétvörös vérét, ezzel megfosztva őt az életétől. Percekig csak egymás szemeit bámulták, de NamJoon nem mozdult. Hiába volt SeokJin illata csábító, ő mégis ellenállt a kényeztetésnek. Hosszú pillanatok után szólalt csak meg, hogy "áldozata" ne féljen annyira.
-Ne félj, nem akarlak bántani! - Mondta ártatlanul nézve, a reszkető fiúra Nam.
-Hé, Jin! Gyere! - Nézett vissza méterekkel később JungKook, viszont mikor meglátta, hogy barátját egy vámpír fogja le, megdöbbent. Nem hitt a szemének. Már éppen ment volna feléjük, amikor Tae is a földre érkezett, pontosan JungKook elé. A fiatal fiú ahelyett, hogy sikítva elfutott volna, inkább szélesen elmosolyodott, amin mindannyian meglepődtek.
-Várjunk csak...Te nem is félsz tőlünk? - Kérdezte értetlenül TaeHyung, mire JungKook megrázta a fejét. A fiú széles mosolyával mérte tetőtől talpig végig az előtte ácsorgó vámpírfiút, aki kezdett egyre jobban zavarban lenni a másik közelségétől. Tae tekintete is lassan JungKook nyakára tévedt, amit aztán teljes megszállottsággal kezdett bámulni. Annyira régen érintett ajka emberi bőrt, most pedig itt van egy előtte. De nem szabad, hiszen akkor szabájt szegne, és újra emberi vérrel táplálkozna. Észre se vette, de egyik keze már a fiú nyakát fedő, puha, selymes bőrt simogatta. Ujjbegyeivel gyengéden cirógatta JungKook hófehér nyakát, aki a kellemes érzésre, egy halk sóhajt hallatott. Soha nem érzett még ilyet, viszont nagyon tetszett neki.
-TaeHyung, meg ne próbáld! - Figyelmeztette testvére, így az hallgatott is bátyjára. Mindketten odamentek társaikhoz, ám SeokJin még mindig sokk alatt állt. Ugyan egy hang se jött ki torkán, mégis sikíthatnékja volt. Tudta, hogy valami baj történni fog, hogy valamibe bele fognak ütközni. De hogy ezek a valamik pont vámpírok lesznek, arra nem számított.
-Mindenki készen van? Nem hagytatok otthon semmit? - Tette fel legfontosabb kérdéseit, a már negyvenes éveiben járó nő.
-Igen! - Válaszolt egyszerre az osztály, így felült mindenki a hatalmas buszra, majd indultak is. Már mindenki nagyon izgult, hiszen ez volt az utolsó együtt töltött kirándulásuk. Ezután sorra jönnek majd a vizsgák, és akiknek sikerül elvégeznie az utolsó osztályt is, az munkába áll, és normális ember módjára, családot fog alapítani. A buszban mindenki beszélgetett társával, kivéve Jin-t és JungKook-ot. Ugyan egymás mellé ültek, de beszélgetés helyett inkább igyekeztek ki pihenni magukat, fejüket egymásénak döntve. JungKook ugyanis eltervezte, hogy az első éjszakán nem aludni szeretne, hanem felfedezni az erdőt, és annak rejtelmeit. Bár Jin nem tartotta olyan jó ötletnek, mégis belement. Nem szerette volna, hogy ha legjobb barátjának baja esne a sötét erdőben, de persze azért kicsit ő is kíváncsi volt. Nem is volt olyan hosszú az út, csupán egy óra. Mindenki majd' kicsattanó örömmel ugrott le a buszról, viszont meg kellett várniuk a tanárukat, nehogy bárki is eltévedjen. Mint egy birkacsorda, úgy vonultak be az erdő közepén heverő tisztásra, ahol ebben a négy napban fognak lenni. Persze ahhoz hogy a tisztásra érjenek, előbb át kellett menniük az erdő egy részén. Továbbra sem állt be egyik diák szája sem, a lányok néha még fel is sikoltottak, egy-egy bogártól. JungKook nem szerette, amikor a nők ezt csinálták. Ő sosem félt egyetlen repdeső, vagy földön mászkáló rovartól sem. Ha zavarták őt, vagy odébb hessegette magától, vagy egyszerűen lecsapta őket. De tudta jól, hogy ezek a lányok nem lennének képesek erre, hiszen még mosogatni se szeretnek puszta kézzel. A hosszas séta közepette, végre megérkeztek alvóhelyükre. Mindenki lepakolta cuccát oda, ahol a legjobbnak találta. Persze a két barát, SeokJin és JungKook úgy döntöttek, hogy ők egy sátorban fognak aludni. El is kezdték felállítani, a nagy, tágas sátrat, ami igen nehéznek bizonyult. Nem nagyon tudták, hogy melyik vasrudat hova, vagy egyáltalán mibe dugják. De végül a sok kínlódás is meghozta az eredményt, így sikeresen felállították alvóhelyüket. Mire pedig készen lettek, addigra már a nap is kezdett lemenni, ezért pár fiú osztálytársuk nekiállt tüzet rakni. Eközben az idős nő, egy-két segítő lánykával készített mindenkinek vacsorát. A többiek pedig, leginkább telefonoztak. JungKook is szívesen nyomkodta volna az övét, de tudta, hogy ha megteszi, akkor egy jó darabig nem fogja letenni. Ezért inkább beültek Jin-nel a közös sátrukba, és beszélgetni kezdtek.
-Jin...Szerinted mennyire lehet félelmetes ez az erdő? - Érdeklődött barátja véleménye iránt JungKook.
-Hát nagyon remélem, hogy semennyire, különben összefosom magam, és barna gatyával fogok vissza futni ide. - Mondta teljes komolysággal az idősebb, mire JungKook hangosan nevetni kezdett. Beszélgetésükből azonban a tanárnő hangja zökkentette ki őket azzal, hogy kész a vacsora. JungKook nem igazán volt éhes, sokkal inkább kíváncsi. Ezért nem is evett sokat, csupán csak egy szendvicset. Ellenben Jin-nel, aki amennyit csak tudott, betömött a szájába. Vacsora után pedig, mindenki elvonult a sátrába, és nyugovóra tért. JungKook és Jin is befeküdtek hálózsákjaiba, viszont a fiatalabb egyáltalán nem tervezett még aludni. Barátjának azonban kezdtek lecsukódni szemei, így nem is bírta sokáig. Hamar elaludt, de JungKook nem adta magát át álmainak. Erre várt egész nap, ezért esze ágában sem volt elhalasztani a pillanatot. Hamarosan egy-két iszonyatosan hangos horkolás csapta meg a fülét, ebből pedig tudta, hogy vannak, akik már ennyire mélyen alszanak. Megvárta az éjfélt, mivel úgy gondolta, hogy akkorra már mindenki pihenni fog. Telefonján türelmetlenül nézegetve az időt várta, hogy mikor jön már el az idő. Ám szerencséjére, nem kellett olyan sokat várnia. Mihelyt az óra éjfélt mutatott, a fiú zsebre vágta telefonját, aztán keltegetni kezdte barátját.
A vámpírtestvérek, NamJoon és TaeHyung, éppen a vacsorához készülődtek. Mint a villám, olyan gyorsan szelték át az erdőt, hol a földön, hol a fákon. Röpke pillanat alatt, az erdő mélyében találták magukat, ezért megálltak. Tudták, hogy errefelé rejtőznek a nagyobb testű állatok, miknek vére tökéletes. Nam és Tae, már hetek óta át szokott az állatvérre, családjukkal együtt. Sokkal jobb és finomabb, mint gondolták.
-Nam, nézd! - Mutatott a földre testvére, hiszen ők a fák tetejéről figyelték a termetes állatokat.
-Emberek. - Mondta ki hangosan gondolatát az idősebb, majd jobban szemügyre vette őket. Ám mikor Jin-re tévedt tekintete, valami megváltozott benne. Elvarázsoltan nézte a fiú arcát, amit a hold erős fénye, tisztán megvilágított. Szemei gyönyörűek voltak, ajkai pedig kívánatosak és dúsak. Arca ijedtséget, kétségbeesettséget, de leginkább félelmet tükrözött. NamJoon szíve egyre hevesebben kezdett verni, miközben ámulattal nézte a fiút. Teste hirtelen mozgásba lendült, amit TaeHyung észrevett, de bátyját nem érdekelte.
-NamJoon, ne! - Suttogta, de mindhiába. A testvére nem hallgatott rá, a következő pillanatban pedig már lent is volt a földön.
-K...K...Ki van ott? - Kérdezte remegő végtagokkal SeokJin. Az ő szíve nem a szerelemtől, de nem is az izgatottságtól verdesett. Rettenetesen félt, nem akarta, hogy bajuk essen.
-Jajj Jin, nyugodj már meg! Biztosan csak egy nyuszi volt. - Forgatta meg szemeit JungKook, bár ezt az idősebb nem látta, mivel tekintetét össze-vissza kapkodta. Félt, nagyon is, és ezt nem is próbálta leplezni. Eközben NamJoon, még közelebb merészkedett a fiúhoz. Egy szempillantás alatt SeokJin előtt termett, aki mikor meglátta a vámpírfiút, sikítani akart. Nam azonban gyorsan reagált, így befogta a száját. Bőre a hold fényében is csillogott, akár a gyémánt. Jin teljesen lesokkolt, meg se mert moccanni. Tudta jól, hogy a vámpírok hogyan néznek ki, de nem hitt a létezésükben. Most mégis ott állt egy, közvetlen előtte, a száját be fogva. Szemei tányérnagyságúra voltak kerekedve, és azon gondolkozott, hogy vajon mikor fog a fiú rátapadni nyakára, hogy kiszívja sötétvörös vérét, ezzel megfosztva őt az életétől. Percekig csak egymás szemeit bámulták, de NamJoon nem mozdult. Hiába volt SeokJin illata csábító, ő mégis ellenállt a kényeztetésnek. Hosszú pillanatok után szólalt csak meg, hogy "áldozata" ne féljen annyira.
-Ne félj, nem akarlak bántani! - Mondta ártatlanul nézve, a reszkető fiúra Nam.
-Hé, Jin! Gyere! - Nézett vissza méterekkel később JungKook, viszont mikor meglátta, hogy barátját egy vámpír fogja le, megdöbbent. Nem hitt a szemének. Már éppen ment volna feléjük, amikor Tae is a földre érkezett, pontosan JungKook elé. A fiatal fiú ahelyett, hogy sikítva elfutott volna, inkább szélesen elmosolyodott, amin mindannyian meglepődtek.
-Várjunk csak...Te nem is félsz tőlünk? - Kérdezte értetlenül TaeHyung, mire JungKook megrázta a fejét. A fiú széles mosolyával mérte tetőtől talpig végig az előtte ácsorgó vámpírfiút, aki kezdett egyre jobban zavarban lenni a másik közelségétől. Tae tekintete is lassan JungKook nyakára tévedt, amit aztán teljes megszállottsággal kezdett bámulni. Annyira régen érintett ajka emberi bőrt, most pedig itt van egy előtte. De nem szabad, hiszen akkor szabájt szegne, és újra emberi vérrel táplálkozna. Észre se vette, de egyik keze már a fiú nyakát fedő, puha, selymes bőrt simogatta. Ujjbegyeivel gyengéden cirógatta JungKook hófehér nyakát, aki a kellemes érzésre, egy halk sóhajt hallatott. Soha nem érzett még ilyet, viszont nagyon tetszett neki.
-TaeHyung, meg ne próbáld! - Figyelmeztette testvére, így az hallgatott is bátyjára. Mindketten odamentek társaikhoz, ám SeokJin még mindig sokk alatt állt. Ugyan egy hang se jött ki torkán, mégis sikíthatnékja volt. Tudta, hogy valami baj történni fog, hogy valamibe bele fognak ütközni. De hogy ezek a valamik pont vámpírok lesznek, arra nem számított.
2016. augusztus 25., csütörtök
V&JungKook - Valóravált álom
Jeon Jeong Guk, egy nagyon aranyos, bár kicsit visszahúzódó fiú volt. Mivel kis korában is nagyon szerette a különböző fajtájú süteményeket, ezért szülei, a Kookie becenevet adták neki, ami még tini koráig is rajta ragadt. Mivel nyári szünet volt, ezért nyugodtan álmodozott tovább, pihe-puha ágyikójában. Ám ezúttal, egy szokatlanul különös álom szökött a fejébe.
Egy homokos tengerparton sétálgatva figyelte a víz egyenletes hullámzását, közben egy-két nagyobb hullám, beterítette a lábát. Órák óta csak sétálgatott, de egyáltalán nem unta meg. Sőt! Még jobban fel akarta fedezni a rejtélyes szigetet, amibe kitudja hogy, de belecsöppent. Hosszas sétálgatás után azonban, hatalmas sziklákra bukkant. A csodálatos látvány egyből felkeltette kíváncsiságát, ezért habozás nélkül odarohant a hatalmas kövekhez. Csak futott, és futott. Már kezdte azt hinni, hogy sose fog odaérni, ám szerencsére nem így lett. Mikor pedig végre odaért, pár perc erejéig térdeire támaszkodva fújta ki magát. Mihelyt légzése helyreállt, neki is állt felmászni a nagy sziklákra. Némelyikük eléggé csúszósnak bizonyult, ezért azokon a részeken lassan, óvatosan mászott. Sok kínlódás után, de végül felért a sziklatenger tetejére. Ekkor vette észre, hogy ezek a sziklák amiket megmászott, valójában egy öböl részei. A kissé sötét hely látványa azonban nem ijesztette el, inkább még jobban felkeltette a fiú érdeklődését. Így hát elhatározta, hogy lemegy, és megnézi hogy mit rejt ez a titokzatos öböl. Továbbra is lassú, óvatos léptekkel próbált egyre lejjebb jutni, ami végül sikerült is. Ugyan lettek kisebb-nagyobb horzsolásai, de őt nem érdekelte. Hevesen dobogó szívvel kezdett bemenni a hatalmas barlangszerűségbe, aminek tetején volt egy nem is olyan kicsi, de nem is olyan nagy lyuk. Négy, esetleg öt embernek egyszerre, pont megfelelő volt a kijutáshoz, ha a többi kijárat foglalt. Így, hogy ott volt az a lyuk, már az öböl se volt olyan sötét, és félelmetes JungKook számára. Bátrabb léptekkel ment egyre beljebb, ám hirtelen csobbanást hallott. Gyorsan a mellette lévő vízre kapta tekintetét, de nem látott semmit. Furcsállta a dolgot, ezért felhúzott szemöldökökkel, és gyanakvó tekintettel folytatta lépteit a fény felé, ami kintről szűrődött be az öböl tetején elhelyezkedő "nyílás" miatt. Alig tett meg pár lépést, majd megint hallotta a csobbanást. Ismét oda kapta tekintetét a kristálytiszta vízre, ami a kevés fény miatt sötétkék színben pompázott.
-Ki van ott? - Kérdezte már ijedt hangon. De választ nem kapott, ezért inkább folytatta útját. Megint megtett egy-két métert, aztán újra hallotta a csobbanást. Kezdett már ideges lenni, hiszen félt is. Nem tudta, miféle lények tartózkodhatnak még rajta kívül egy ilyen helyen. Kétségbeesett tekintettel újra a víz felé fordult, majd megismételte kérdését. -Ki van ott? - Pásztázta a víz minden szegletét, mire hirtelen odaúszott hozzá egy szirén. Csak hogy ez a szirén nem lány volt, hanem fiú. Vizes, narancssárga haja össze-vissza lógott szemeibe, kezeivel pedig az egyik sziklába kapaszkodott, min Kookie is állt. Uszonya hosszú és vastag volt, illetve különböző színű pikkelyek borították be az egészet. Volt benne zöldes, kékes, lilás, sárgás és pirosas színű is. A két fiú alig hitt a szemének, amikor meglátták egymást. A hosszas ámélkodás után, JungKook tett egy lépést a fiú szirén felé, de az megijedt, így inkább elúszott. A kis felfedező fiú most már nem félt, inkább ártalmatlannak tartotta a furcsa lényt. -Gyere vissza, nem akartalak bántani! Csak meg akartalak közelebbről is nézni! - Szólt utána hangosan, hogy meghallja a relytélyes fiú. Várt egy kicsit, hátha hatnak szavai, és az ifjú szirén visszaúszik hozzá. Így is lett. Csak hogy nem kapaszkodott meg a sziklákban, hanem inkább kiült rájuk. Most már csak fél méter távolság volt köztük. -Az én nevem, Jeon Jeong Guk, de elég, ha csak JungKook-nak szólítasz! - Mutatkozott be, kedvesen mosolyogva az előtte ülő, uszonyos társára.
-Én Kim Tae Hyung vagyok, de általában V-nek szoktak szólítani! - Mondta el a szirén is a nevét, mire Kookie felhúzta az egyik szemöldökét.
-És miért V-nek szólítanak? - Érdeklődött.
-Azért, mert az uszonyom közepén a színes pikkelyeim egy V betűt formáznak ki, így még az ikertestvéremtől, JiMin-től is meg tudnak különböztetni. - Magyarázkodott TaeHyung.
-Akkor ezek szerint többen is vagytok? - Faggatta tovább V-t, aki erre csak bólogatott.
Teltek az órák, és a két fiú is összebarátkozott egymással. TaeHyung bemutatta családját új barátjának, JungKook-nak, akit mindenki egész hamar meg kedvelt. Mikor pedig leszállt az est, Kookie úgy döntött, hogy ott marad az öbölben. Így is lett. Bár nem volt neki túl kényelmes a szúrós sziklákon aludni, de lassan azért őt is elnyomta az álom.
Az órák után a napok teltek, a napok után pedig a hetek. A két fiú egyre közelebb érezte egymást a másikhoz, miközben különös érzés támadt fel bennük egymás közelségében. Egy nap, TaeHyung vette a bátorságot, és bevallotta érzéseit JungKook-nak. Erre a fiú örülni kezdett, mivel azt hitte, hogy csak ő érzi ugyanazt V iránt. Ezek után persze már nem is volt kérdéses, hogy összejönnek e. Ugyan a szirénfiú családjának nem nagyon merték elmondani, ám mégis megtették, vállalva a felelősséget. A család nem tiltakozott kettejük kapcsolata ellen, csak nem akarták, hogy rossz vége legyen. A jó hír hallatán, a szerelmesek boldogan töltötték el napjukat.
JungKook a fura álomból felkelve, értetlenül bámult maga elé, a világos szürke színű takarójára. Nem értette, hogy kit jelentett ez az álom. Mivel szülei dolgoztak, ezért elhatározta, hogy elmegy sétálni, a tőlük nem messze levő tengerpartra. Gyorsan felkapott magára pár ruhát, majd az ajtót kulcsra zárva indult is. Minél hamarabb oda akart érni, ezért lefutott a partra. Viszonylag rövid idő alatt oda is ért, és mivel strandpapucs védte lábait, ezért levéve magáról a kezébe vette mindkettőt, aztán mezítláb sétálgatott a jó meleg homokban. Közelebb is ment picit a tenger gyönyörű kék, kristálytiszta vizéhez. A hullámok is néha beterítették a lábát, pont, mint az álmában. Kezdte úgy érezni, hogy most igaziból is átéli az álmát. "De...Ha találkozom azzal a szirénfiúval, akkor ugyanúgy összebarátkozok vele? Vagy ugyanúgy szerelmes leszek belé?" Gondolta magában JungKook, közben pedig számtalan kérdés jutott még eszébe. Viszont le tudta annyival, hogy majd meglátja, mi fog történni. Tökéletesen emlékezett az álma minden apró részletére, ezért pontosan úgy is csinált mindent, ahogyan az álmában volt. Habár kíváncsi volt, de amellett türelmes is, ezért semmit sem kapkodott el. Mindent úgy csinált, ahogy az álmában volt. Szerencséjére viszont, hamar eljött az a pillanat, hogy elfusson a sziklákig, amikről már tudta, hogy egy öblöt vesznek körbe. Ám mégis benne voltak ugyan azok az érzések, amik az álmában is. Mégis érdekelte, hogy vajon a többi dolog, vagy történés is olyan lesz, mint ahogyan meg álmodta. Egy kis küszködés után, sikeresen felért a sziklák tetejére. Gyönyörködött pár percet, közben pedig alig akarta elhinni, hogy tényleg ott van. Ezután óvatosan lemászott, habár a horzsolásokat nem tudta megúszni, de nem is érdekelte. Mikor belépett az öbölbe, ismét úrrá lett rajta a félelem, ami keveredett a kíváncsisággal. Lassan kezdett el bemenni, és nem sokkal később, meghallotta a már jól ismert csobbanást. Rögtön a víz felé kapta tekintetét, ám addigra már senki nem volt ott. Tudta jól, hogy V, a szirénfiú lesz az, de még mindig nem akart elsietni semmit. Viszont mielőtt még tovább ment volna, feltette azt a kérdést, amit álmában is. Persze válasz nem jött, de nem is várta. Továbbment még pár lépést, majd újra meghallotta a csobbanást. Újra feltette kérdését, de ezúttal se kapott választ. Az egész vizet körbenézte szemeivel, sajnos mindhiába. Nem látta azt a szirénfiút, aki az álmában is benne volt. Hirtelen azonban mozgást látott a vízben, utána tudatosult benne, hogy valami felé úszik. Reménykedni kezdett, hátha TaeHyung lesz az. Pár pillanat múlva pedig, egy narancssárga hajkorona bukkant ki a vízből, amihez aztán társult a fiú feje, és később felsőteste is, színes uszonyával együtt. Úgy tűnt, hogy V nem ismerte fel JungKook-ot, amitől Kookie picit szomorú lett, de nem mutatta ki. Kedvesen bemutatkozott neki, majd TaeHyung is elmondta becses nevét. Ahogy az álmában, úgy élőben is nagyon jól összebarátkoztak, bár JungKook-nak még mindig hihetetlen volt ez az egész.
Ismét teltek az órák, mialatt a két fiú, szinte már legjobb barátokká váltak. Kookie teljesen elfelejtette, hogy már rég otthon kéne lennie, de nem is érdekelte semmi, V-n kívül. Jól elszórakoztak egymással, sokat nevettek. Mikor pedig este lett, JungKook-nak akkor se jutott eszébe, hogy haza kéne mennie, mivel a szülei már biztos aggódnak érte. Kényelmesen el feküdt az alapvetően kényelmetlen sziklákon, és kis kínlódás után álomba is merült.
Tovább teltek a napok, utána pedig a hetek. Kookie még mindig TaeHyung-nál volt, teljesen elfelejtette, hogy hol az otthona. Örült neki, hogy tényleg minden úgy történt, ahogyan meg álmodta. Egyre közelebb kerültek egymáshoz V-vel, aki később be is vallotta, hogy szereti. JungKook, ez alatt a pár hét alatt, ugyanazt vélte magában felfedezni, amit TaeHyung is, vagyis hogy szerelmesek egymásba. Amint JungKook is elmondta az érzéseit barátjának, úgy döntöttek, hogy egy pár lesznek. Félve ugyan, de bejelentették V családjának a hírt, miszerint együtt vannak. Kookie tudta előre, hogy mi lesz a válaszuk, ezért nem félt, legalábbis annyira nem. Természetesen a család nem ellenkezett, csak aggódtak. Az ifjú szerelmesek viszont boldogak voltak együtt, és ezt az első csókukkal ki is mutatták. Lassan tapasztották össze ajkaikat, majd gyengéden kezdték el mozgatni azokat egymásén. Eközben gyomrukban milliónyi kis pillangó kapott szárnyra, szívük pedig szabálytalanul verdesett mellkasukban. V egy idő után úgy döntött, hogy el szeretné mélyíteni a csókot, ezért érzékien végighúzta érdes nyelvét JungKook alsó ajkán. A fiatalabb fiú értette a célzást, így hát egy kis szusszanás után, be engedte szerelme ízlelőszervét a sajátja mellé. Nyelveik heves harcot kezdtek vívni, közben pedig JungKook TaeHyung nyakába karolt. Nem tudták leplezni érzéseiket egymás iránt, de nem is akarták. Viszont sajnos az első csókuk sem tartott örökké, így egy halk cuppanással váltak el egymástól. Kookie elmondhatatlanul boldog volt, hogy az álma valóra vált, még ha kicsit fura is volt. Nem érdekelte, hogy egy szirénfiú a szerelme, hiszen teljes szívéből szerette. Mindketten úgy gondolták, hogy a szerelemben nem az számít, hogy az élőlények kikkel vagy mikkel vannak együtt. Hanem az, hogy az érzés kölcsönös legyen, náluk pedig az volt.
Egy homokos tengerparton sétálgatva figyelte a víz egyenletes hullámzását, közben egy-két nagyobb hullám, beterítette a lábát. Órák óta csak sétálgatott, de egyáltalán nem unta meg. Sőt! Még jobban fel akarta fedezni a rejtélyes szigetet, amibe kitudja hogy, de belecsöppent. Hosszas sétálgatás után azonban, hatalmas sziklákra bukkant. A csodálatos látvány egyből felkeltette kíváncsiságát, ezért habozás nélkül odarohant a hatalmas kövekhez. Csak futott, és futott. Már kezdte azt hinni, hogy sose fog odaérni, ám szerencsére nem így lett. Mikor pedig végre odaért, pár perc erejéig térdeire támaszkodva fújta ki magát. Mihelyt légzése helyreállt, neki is állt felmászni a nagy sziklákra. Némelyikük eléggé csúszósnak bizonyult, ezért azokon a részeken lassan, óvatosan mászott. Sok kínlódás után, de végül felért a sziklatenger tetejére. Ekkor vette észre, hogy ezek a sziklák amiket megmászott, valójában egy öböl részei. A kissé sötét hely látványa azonban nem ijesztette el, inkább még jobban felkeltette a fiú érdeklődését. Így hát elhatározta, hogy lemegy, és megnézi hogy mit rejt ez a titokzatos öböl. Továbbra is lassú, óvatos léptekkel próbált egyre lejjebb jutni, ami végül sikerült is. Ugyan lettek kisebb-nagyobb horzsolásai, de őt nem érdekelte. Hevesen dobogó szívvel kezdett bemenni a hatalmas barlangszerűségbe, aminek tetején volt egy nem is olyan kicsi, de nem is olyan nagy lyuk. Négy, esetleg öt embernek egyszerre, pont megfelelő volt a kijutáshoz, ha a többi kijárat foglalt. Így, hogy ott volt az a lyuk, már az öböl se volt olyan sötét, és félelmetes JungKook számára. Bátrabb léptekkel ment egyre beljebb, ám hirtelen csobbanást hallott. Gyorsan a mellette lévő vízre kapta tekintetét, de nem látott semmit. Furcsállta a dolgot, ezért felhúzott szemöldökökkel, és gyanakvó tekintettel folytatta lépteit a fény felé, ami kintről szűrődött be az öböl tetején elhelyezkedő "nyílás" miatt. Alig tett meg pár lépést, majd megint hallotta a csobbanást. Ismét oda kapta tekintetét a kristálytiszta vízre, ami a kevés fény miatt sötétkék színben pompázott.
-Ki van ott? - Kérdezte már ijedt hangon. De választ nem kapott, ezért inkább folytatta útját. Megint megtett egy-két métert, aztán újra hallotta a csobbanást. Kezdett már ideges lenni, hiszen félt is. Nem tudta, miféle lények tartózkodhatnak még rajta kívül egy ilyen helyen. Kétségbeesett tekintettel újra a víz felé fordult, majd megismételte kérdését. -Ki van ott? - Pásztázta a víz minden szegletét, mire hirtelen odaúszott hozzá egy szirén. Csak hogy ez a szirén nem lány volt, hanem fiú. Vizes, narancssárga haja össze-vissza lógott szemeibe, kezeivel pedig az egyik sziklába kapaszkodott, min Kookie is állt. Uszonya hosszú és vastag volt, illetve különböző színű pikkelyek borították be az egészet. Volt benne zöldes, kékes, lilás, sárgás és pirosas színű is. A két fiú alig hitt a szemének, amikor meglátták egymást. A hosszas ámélkodás után, JungKook tett egy lépést a fiú szirén felé, de az megijedt, így inkább elúszott. A kis felfedező fiú most már nem félt, inkább ártalmatlannak tartotta a furcsa lényt. -Gyere vissza, nem akartalak bántani! Csak meg akartalak közelebbről is nézni! - Szólt utána hangosan, hogy meghallja a relytélyes fiú. Várt egy kicsit, hátha hatnak szavai, és az ifjú szirén visszaúszik hozzá. Így is lett. Csak hogy nem kapaszkodott meg a sziklákban, hanem inkább kiült rájuk. Most már csak fél méter távolság volt köztük. -Az én nevem, Jeon Jeong Guk, de elég, ha csak JungKook-nak szólítasz! - Mutatkozott be, kedvesen mosolyogva az előtte ülő, uszonyos társára.
-Én Kim Tae Hyung vagyok, de általában V-nek szoktak szólítani! - Mondta el a szirén is a nevét, mire Kookie felhúzta az egyik szemöldökét.
-És miért V-nek szólítanak? - Érdeklődött.
-Azért, mert az uszonyom közepén a színes pikkelyeim egy V betűt formáznak ki, így még az ikertestvéremtől, JiMin-től is meg tudnak különböztetni. - Magyarázkodott TaeHyung.
-Akkor ezek szerint többen is vagytok? - Faggatta tovább V-t, aki erre csak bólogatott.
Teltek az órák, és a két fiú is összebarátkozott egymással. TaeHyung bemutatta családját új barátjának, JungKook-nak, akit mindenki egész hamar meg kedvelt. Mikor pedig leszállt az est, Kookie úgy döntött, hogy ott marad az öbölben. Így is lett. Bár nem volt neki túl kényelmes a szúrós sziklákon aludni, de lassan azért őt is elnyomta az álom.
Az órák után a napok teltek, a napok után pedig a hetek. A két fiú egyre közelebb érezte egymást a másikhoz, miközben különös érzés támadt fel bennük egymás közelségében. Egy nap, TaeHyung vette a bátorságot, és bevallotta érzéseit JungKook-nak. Erre a fiú örülni kezdett, mivel azt hitte, hogy csak ő érzi ugyanazt V iránt. Ezek után persze már nem is volt kérdéses, hogy összejönnek e. Ugyan a szirénfiú családjának nem nagyon merték elmondani, ám mégis megtették, vállalva a felelősséget. A család nem tiltakozott kettejük kapcsolata ellen, csak nem akarták, hogy rossz vége legyen. A jó hír hallatán, a szerelmesek boldogan töltötték el napjukat.
JungKook a fura álomból felkelve, értetlenül bámult maga elé, a világos szürke színű takarójára. Nem értette, hogy kit jelentett ez az álom. Mivel szülei dolgoztak, ezért elhatározta, hogy elmegy sétálni, a tőlük nem messze levő tengerpartra. Gyorsan felkapott magára pár ruhát, majd az ajtót kulcsra zárva indult is. Minél hamarabb oda akart érni, ezért lefutott a partra. Viszonylag rövid idő alatt oda is ért, és mivel strandpapucs védte lábait, ezért levéve magáról a kezébe vette mindkettőt, aztán mezítláb sétálgatott a jó meleg homokban. Közelebb is ment picit a tenger gyönyörű kék, kristálytiszta vizéhez. A hullámok is néha beterítették a lábát, pont, mint az álmában. Kezdte úgy érezni, hogy most igaziból is átéli az álmát. "De...Ha találkozom azzal a szirénfiúval, akkor ugyanúgy összebarátkozok vele? Vagy ugyanúgy szerelmes leszek belé?" Gondolta magában JungKook, közben pedig számtalan kérdés jutott még eszébe. Viszont le tudta annyival, hogy majd meglátja, mi fog történni. Tökéletesen emlékezett az álma minden apró részletére, ezért pontosan úgy is csinált mindent, ahogyan az álmában volt. Habár kíváncsi volt, de amellett türelmes is, ezért semmit sem kapkodott el. Mindent úgy csinált, ahogy az álmában volt. Szerencséjére viszont, hamar eljött az a pillanat, hogy elfusson a sziklákig, amikről már tudta, hogy egy öblöt vesznek körbe. Ám mégis benne voltak ugyan azok az érzések, amik az álmában is. Mégis érdekelte, hogy vajon a többi dolog, vagy történés is olyan lesz, mint ahogyan meg álmodta. Egy kis küszködés után, sikeresen felért a sziklák tetejére. Gyönyörködött pár percet, közben pedig alig akarta elhinni, hogy tényleg ott van. Ezután óvatosan lemászott, habár a horzsolásokat nem tudta megúszni, de nem is érdekelte. Mikor belépett az öbölbe, ismét úrrá lett rajta a félelem, ami keveredett a kíváncsisággal. Lassan kezdett el bemenni, és nem sokkal később, meghallotta a már jól ismert csobbanást. Rögtön a víz felé kapta tekintetét, ám addigra már senki nem volt ott. Tudta jól, hogy V, a szirénfiú lesz az, de még mindig nem akart elsietni semmit. Viszont mielőtt még tovább ment volna, feltette azt a kérdést, amit álmában is. Persze válasz nem jött, de nem is várta. Továbbment még pár lépést, majd újra meghallotta a csobbanást. Újra feltette kérdését, de ezúttal se kapott választ. Az egész vizet körbenézte szemeivel, sajnos mindhiába. Nem látta azt a szirénfiút, aki az álmában is benne volt. Hirtelen azonban mozgást látott a vízben, utána tudatosult benne, hogy valami felé úszik. Reménykedni kezdett, hátha TaeHyung lesz az. Pár pillanat múlva pedig, egy narancssárga hajkorona bukkant ki a vízből, amihez aztán társult a fiú feje, és később felsőteste is, színes uszonyával együtt. Úgy tűnt, hogy V nem ismerte fel JungKook-ot, amitől Kookie picit szomorú lett, de nem mutatta ki. Kedvesen bemutatkozott neki, majd TaeHyung is elmondta becses nevét. Ahogy az álmában, úgy élőben is nagyon jól összebarátkoztak, bár JungKook-nak még mindig hihetetlen volt ez az egész.
Ismét teltek az órák, mialatt a két fiú, szinte már legjobb barátokká váltak. Kookie teljesen elfelejtette, hogy már rég otthon kéne lennie, de nem is érdekelte semmi, V-n kívül. Jól elszórakoztak egymással, sokat nevettek. Mikor pedig este lett, JungKook-nak akkor se jutott eszébe, hogy haza kéne mennie, mivel a szülei már biztos aggódnak érte. Kényelmesen el feküdt az alapvetően kényelmetlen sziklákon, és kis kínlódás után álomba is merült.
Tovább teltek a napok, utána pedig a hetek. Kookie még mindig TaeHyung-nál volt, teljesen elfelejtette, hogy hol az otthona. Örült neki, hogy tényleg minden úgy történt, ahogyan meg álmodta. Egyre közelebb kerültek egymáshoz V-vel, aki később be is vallotta, hogy szereti. JungKook, ez alatt a pár hét alatt, ugyanazt vélte magában felfedezni, amit TaeHyung is, vagyis hogy szerelmesek egymásba. Amint JungKook is elmondta az érzéseit barátjának, úgy döntöttek, hogy egy pár lesznek. Félve ugyan, de bejelentették V családjának a hírt, miszerint együtt vannak. Kookie tudta előre, hogy mi lesz a válaszuk, ezért nem félt, legalábbis annyira nem. Természetesen a család nem ellenkezett, csak aggódtak. Az ifjú szerelmesek viszont boldogak voltak együtt, és ezt az első csókukkal ki is mutatták. Lassan tapasztották össze ajkaikat, majd gyengéden kezdték el mozgatni azokat egymásén. Eközben gyomrukban milliónyi kis pillangó kapott szárnyra, szívük pedig szabálytalanul verdesett mellkasukban. V egy idő után úgy döntött, hogy el szeretné mélyíteni a csókot, ezért érzékien végighúzta érdes nyelvét JungKook alsó ajkán. A fiatalabb fiú értette a célzást, így hát egy kis szusszanás után, be engedte szerelme ízlelőszervét a sajátja mellé. Nyelveik heves harcot kezdtek vívni, közben pedig JungKook TaeHyung nyakába karolt. Nem tudták leplezni érzéseiket egymás iránt, de nem is akarták. Viszont sajnos az első csókuk sem tartott örökké, így egy halk cuppanással váltak el egymástól. Kookie elmondhatatlanul boldog volt, hogy az álma valóra vált, még ha kicsit fura is volt. Nem érdekelte, hogy egy szirénfiú a szerelme, hiszen teljes szívéből szerette. Mindketten úgy gondolták, hogy a szerelemben nem az számít, hogy az élőlények kikkel vagy mikkel vannak együtt. Hanem az, hogy az érzés kölcsönös legyen, náluk pedig az volt.
2016. augusztus 24., szerda
Titkos szerelem(VMin): 9.rész - Forgatás
JiMin Pov.
Mikor szobatársunk az ölébe ültette Tae-t, nagyon mérges lettem. Bár kívülről nem nagyon mutattam ki, de belülről tomboltam. Ordítottam, üvöltöttem, és vertem HoSeok-ot, hogy miért fogdossa TaeHyung-ot. Jó tudom, hogy ezzel nem érek el semmit, hiszen nem tudhatja, hogy mi szeretjük egymást. De akkor is...Rossz érzés, hogy egy "idegen" fiú, csak úgy, tök lazán ölelgeti azt az embert, akivel már két éve együtt voltam, nekem pedig csak azért kellett vele szakítanom, hogy nehogy a banda rovására menjen a kapcsolatunk. Én is ölelgetni és csókolgatni szeretném. Gondolataim sokaságából a két főnök zökkentett ki, dicsérő szövegeikkel. Elismerték, hogy a dalokat is nagyon ügyesen megírtuk, és hogy a képek is jóra sikeredtek. Mivel úgy tűnik, hogy eddig egész jól haladunk, ezért holnaptól elkezdjük forgatni az első videóklipünket, ami legalább két napba bele fog telni. Miután vége lett a beszélgetésnek, indulhattunk haza. Beszálltunk a kis buszunkba, majd indultunk is. Hiába nem csináltunk olyan hű de fárasztó dolgot, én mégis álmos voltam. Pár perc alatt el is aludtam. Viszont nem tudtam sokáig szunyókálni, mivel elég hamar megérkeztünk.
-JiMin! Ébredj, itt vagyunk! - Rázogatott JungKook. Szó nélkül felébredtem, majd battyogtam be a dormba. Első utam a konyhába vezetett, mivel már nagyon éhes voltam. Csináltam magamnak egy szendvicset, aztán nekiálltam falatozni. Nem sokkal később csatlakozott hozzám Jin és Rap Monster is, utána pedig sorra jöttek a többiek. Mihelyt befejeztem az evést, a fürdőbe mentem, egy frissítő zuhanyra. Szerencsére nem volt bent senki, ezért magamra zártam az ajtót, utána elkezdtem levenni magamról a ruháimat. Ezután beálltam a zuhanykabinba, és megengedtem a számomra megfelelő hőmérsékletű vizet. Zuhanyzás közben ismét elmerengtem gondolataimban. HoSeok ma nagyon furcsa volt...Teljesen ráakaszkodott TaeTae-re. Ugyan azokat csinálta vele, amiket én szoktam. És ez nagyon zavart. Ha ez továbbra is így fog menni, akkor ki fogok kelni magamból, és be fogok vallani mindent.
-Hékás! Más is szeretne ám fürdeni! - Dörömbölt az ajtón Suga. Abbahagytam a gondolkozást, és gyorsan megmosakodtam. Miután kész lettem, elzártam a vizet, megtörölköztem és felöltöztem. Lehajtott fejjel mentem a szobánkba, ahol nem is néztem senkire és semmire, csak bebújtam az ágyba. Lehunytam szemeimet, majd vártam, hogy elnyomjon az álom. Ám hiába vártam, nem sikerült elaludnom. Egész éjszaka csak forgolódtam, és vergődtem. Végül három óra kínlódás után úgy döntöttem, hogy lemegyek a konyhába inni. Így is lett. Kikászálódtam óvatosan és halkan a szobából, aztán lementem a konyhába. Elővettem a szekrényből egy poharat, utána öntöttem bele vizet. Egy húzásra megittam az egészet, majd visszamentem aludni. Sikerült is volna elaludnom, ha J-Hope nem kezdett volna el horkolni. Tőle zengett az egész szoba, így meg csak a saját levegővételeimet se hallottam. Már szinte a párnámat a fejemre szorítva fujtottam bele magamat a lepedőbe, de még úgy is hallottam. Így hát egészen reggelig hallgathattam HoSeok horkolását. A fehér plafont bámulva vártam, hogy keljünk végre. Szerencsére Rap Monster hamar kopogtatott is az ajtónkon, majd meg is lepődött, hogy én már ébren vagyok. Felkeltettem Tae-t, utána pedig J-Hope-ot raazogattam.
-HoSeok kelj már fel! - Rázogattam már sokadjára.
-Ahh...Muszáj? - Dünnyögte a párnájába.
-Igen, muszáj. - Sóhajtottam. Ezután elindultam rendbeszedni magamat, hogy viszonylag jól nézzek ki. Megmostam a fogaimat, megfésültem a kissé kócos hajamat, majd lementem reggelizni. Viszont mikor le értem a konyhába, egy nem várt dolog fogadott...J-Hope megint etette a reggelivel Tae-t. A düh szétáradt az egész testemben, kezeim pedig ökölbe szorultak. Rögtön el is ment az étvágyam, ezért inkább kimentem a bejárati ajtóhoz, és vártam hogy jöjjenek értünk a kis busszal. Lehet, hogy gyerekes amit csinálok...De én akkor is szeretem TaeHyung-ot, és nemsokára el is fogom mondani a fiúknak. Elmélkedésemből a kisbuszunk dudája zökkentett ki, ezért én voltam az első, aki beszállt a nagy járműbe. Csatlakozott mellém Suga és Jin, míg előttünk Rap Monster és JungKook, mögöttünk pedig J-Hope és Tae ült. Mindenki jól el beszélgetett egymással, egyedül csak én voltam csendben. Éreztem már magamon a fáradtságot, hogy egész éjszaka semmit nem aludtam. De persze muszáj voltam kibírni, hiszen az MV-nek jóra kell sikerednie. Nem sokkal később oda is értünk a helyszínhez, ahol a videoklip fog készülni. Egy régi épület volt, ami teli volt graffiti-vel.
-Nos, fiúk! Mi már szinte mindent elintéztünk, most már csak az kell, hogy ti készek legyetek. - Mondta el a helyzetet, mire mi csak bólogattunk. Újra a kezeikbe vettek minket a munkások, majd oda adták a ruháinkat. Felöltöztünk, utána elkészítették a sminkünket és a hajunkat. Aki legelsőnek készen lett, azzal kezdték a forgatást. Ez az ember most a leader-ünk lett, így Rap Monster-el kezdtek. Elmagyarázták neki, hogy mit csináljon, és hogy mikor tátogja a szövegét. Ő úgy is csinált ahogy mondták, így egész jó jelenetek születtek róla.
-Ohh srácok! - Szólt nekünk a menedzser, mire mindannyian rákaptuk a fejünket. -Azt elfelejtettük mondani, hogy a mai forgatás után még táncpróbátok is lesz, ugyanis a tánctanárotok már megcsinálta a No More Dream-hez a koreográfiát. Szóval ma délután illetve este, és holnap délelőtt azt fogjátok tanulni. - Avatott be minket egy újabb dologba. Na de jó...! Akkor ma tényleg olyanok leszünk, mint a hullák. Mindegy. A munka ezzel jár, ráadásul muszáj lesz megszoknunk a sok hajtást, mivel idolok lettünk, és ha kikerül az első MV-nk, akkor pedig remélhetőleg sok-sok rajongónk is lesz. Miközben én gondolkoztam, addig NamJoon-ról már csináltak jó sok jelenetet, ezért mehetett is a következő emberke, aki JungKook volt, a banda maknae-ja, azaz legfiatalabb tagja. Aranyos gyerek, nem tagadom. Bírom őt is, ahogyan a többieket is. Kook is nagyon jól csinálta a feladatát, amit szinte mindenki el is ismert. Tényleg tehetséges a srác, és ezt nem csak én láttam benne. Miközben JungKook-ról még forgattak jeleneteket, TaeTae-vel is végeztek. Pár másodperc erejéig ránéztem, viszont abban a pillanatban le is sokkoltam. Tae haját szőkésre festették. Szinte tátott szájjal bámultam rá, amit aztán észre is vett.
-M...Mi az? - Kérdezte enyhén elpirulva.
-Te...Szőke lettél. - Nyögtem ki, még mindig ámulva.
-Igen. Miért, nem tetszik? - Ijedt meg.
-Nem, dehogy! Ellenkezőleg, nagyon is tetszik. - Mosolyodtam el halványan, mire ő zavartan viszonozta gesztusom. Ahjj...Miért kell engem kínozni? A picsába is, hogy ennek a dögnek minden rohadt jól áll!
Mikor szobatársunk az ölébe ültette Tae-t, nagyon mérges lettem. Bár kívülről nem nagyon mutattam ki, de belülről tomboltam. Ordítottam, üvöltöttem, és vertem HoSeok-ot, hogy miért fogdossa TaeHyung-ot. Jó tudom, hogy ezzel nem érek el semmit, hiszen nem tudhatja, hogy mi szeretjük egymást. De akkor is...Rossz érzés, hogy egy "idegen" fiú, csak úgy, tök lazán ölelgeti azt az embert, akivel már két éve együtt voltam, nekem pedig csak azért kellett vele szakítanom, hogy nehogy a banda rovására menjen a kapcsolatunk. Én is ölelgetni és csókolgatni szeretném. Gondolataim sokaságából a két főnök zökkentett ki, dicsérő szövegeikkel. Elismerték, hogy a dalokat is nagyon ügyesen megírtuk, és hogy a képek is jóra sikeredtek. Mivel úgy tűnik, hogy eddig egész jól haladunk, ezért holnaptól elkezdjük forgatni az első videóklipünket, ami legalább két napba bele fog telni. Miután vége lett a beszélgetésnek, indulhattunk haza. Beszálltunk a kis buszunkba, majd indultunk is. Hiába nem csináltunk olyan hű de fárasztó dolgot, én mégis álmos voltam. Pár perc alatt el is aludtam. Viszont nem tudtam sokáig szunyókálni, mivel elég hamar megérkeztünk.
-JiMin! Ébredj, itt vagyunk! - Rázogatott JungKook. Szó nélkül felébredtem, majd battyogtam be a dormba. Első utam a konyhába vezetett, mivel már nagyon éhes voltam. Csináltam magamnak egy szendvicset, aztán nekiálltam falatozni. Nem sokkal később csatlakozott hozzám Jin és Rap Monster is, utána pedig sorra jöttek a többiek. Mihelyt befejeztem az evést, a fürdőbe mentem, egy frissítő zuhanyra. Szerencsére nem volt bent senki, ezért magamra zártam az ajtót, utána elkezdtem levenni magamról a ruháimat. Ezután beálltam a zuhanykabinba, és megengedtem a számomra megfelelő hőmérsékletű vizet. Zuhanyzás közben ismét elmerengtem gondolataimban. HoSeok ma nagyon furcsa volt...Teljesen ráakaszkodott TaeTae-re. Ugyan azokat csinálta vele, amiket én szoktam. És ez nagyon zavart. Ha ez továbbra is így fog menni, akkor ki fogok kelni magamból, és be fogok vallani mindent.
-Hékás! Más is szeretne ám fürdeni! - Dörömbölt az ajtón Suga. Abbahagytam a gondolkozást, és gyorsan megmosakodtam. Miután kész lettem, elzártam a vizet, megtörölköztem és felöltöztem. Lehajtott fejjel mentem a szobánkba, ahol nem is néztem senkire és semmire, csak bebújtam az ágyba. Lehunytam szemeimet, majd vártam, hogy elnyomjon az álom. Ám hiába vártam, nem sikerült elaludnom. Egész éjszaka csak forgolódtam, és vergődtem. Végül három óra kínlódás után úgy döntöttem, hogy lemegyek a konyhába inni. Így is lett. Kikászálódtam óvatosan és halkan a szobából, aztán lementem a konyhába. Elővettem a szekrényből egy poharat, utána öntöttem bele vizet. Egy húzásra megittam az egészet, majd visszamentem aludni. Sikerült is volna elaludnom, ha J-Hope nem kezdett volna el horkolni. Tőle zengett az egész szoba, így meg csak a saját levegővételeimet se hallottam. Már szinte a párnámat a fejemre szorítva fujtottam bele magamat a lepedőbe, de még úgy is hallottam. Így hát egészen reggelig hallgathattam HoSeok horkolását. A fehér plafont bámulva vártam, hogy keljünk végre. Szerencsére Rap Monster hamar kopogtatott is az ajtónkon, majd meg is lepődött, hogy én már ébren vagyok. Felkeltettem Tae-t, utána pedig J-Hope-ot raazogattam.
-HoSeok kelj már fel! - Rázogattam már sokadjára.
-Ahh...Muszáj? - Dünnyögte a párnájába.
-Igen, muszáj. - Sóhajtottam. Ezután elindultam rendbeszedni magamat, hogy viszonylag jól nézzek ki. Megmostam a fogaimat, megfésültem a kissé kócos hajamat, majd lementem reggelizni. Viszont mikor le értem a konyhába, egy nem várt dolog fogadott...J-Hope megint etette a reggelivel Tae-t. A düh szétáradt az egész testemben, kezeim pedig ökölbe szorultak. Rögtön el is ment az étvágyam, ezért inkább kimentem a bejárati ajtóhoz, és vártam hogy jöjjenek értünk a kis busszal. Lehet, hogy gyerekes amit csinálok...De én akkor is szeretem TaeHyung-ot, és nemsokára el is fogom mondani a fiúknak. Elmélkedésemből a kisbuszunk dudája zökkentett ki, ezért én voltam az első, aki beszállt a nagy járműbe. Csatlakozott mellém Suga és Jin, míg előttünk Rap Monster és JungKook, mögöttünk pedig J-Hope és Tae ült. Mindenki jól el beszélgetett egymással, egyedül csak én voltam csendben. Éreztem már magamon a fáradtságot, hogy egész éjszaka semmit nem aludtam. De persze muszáj voltam kibírni, hiszen az MV-nek jóra kell sikerednie. Nem sokkal később oda is értünk a helyszínhez, ahol a videoklip fog készülni. Egy régi épület volt, ami teli volt graffiti-vel.
-Nos, fiúk! Mi már szinte mindent elintéztünk, most már csak az kell, hogy ti készek legyetek. - Mondta el a helyzetet, mire mi csak bólogattunk. Újra a kezeikbe vettek minket a munkások, majd oda adták a ruháinkat. Felöltöztünk, utána elkészítették a sminkünket és a hajunkat. Aki legelsőnek készen lett, azzal kezdték a forgatást. Ez az ember most a leader-ünk lett, így Rap Monster-el kezdtek. Elmagyarázták neki, hogy mit csináljon, és hogy mikor tátogja a szövegét. Ő úgy is csinált ahogy mondták, így egész jó jelenetek születtek róla.
-Ohh srácok! - Szólt nekünk a menedzser, mire mindannyian rákaptuk a fejünket. -Azt elfelejtettük mondani, hogy a mai forgatás után még táncpróbátok is lesz, ugyanis a tánctanárotok már megcsinálta a No More Dream-hez a koreográfiát. Szóval ma délután illetve este, és holnap délelőtt azt fogjátok tanulni. - Avatott be minket egy újabb dologba. Na de jó...! Akkor ma tényleg olyanok leszünk, mint a hullák. Mindegy. A munka ezzel jár, ráadásul muszáj lesz megszoknunk a sok hajtást, mivel idolok lettünk, és ha kikerül az első MV-nk, akkor pedig remélhetőleg sok-sok rajongónk is lesz. Miközben én gondolkoztam, addig NamJoon-ról már csináltak jó sok jelenetet, ezért mehetett is a következő emberke, aki JungKook volt, a banda maknae-ja, azaz legfiatalabb tagja. Aranyos gyerek, nem tagadom. Bírom őt is, ahogyan a többieket is. Kook is nagyon jól csinálta a feladatát, amit szinte mindenki el is ismert. Tényleg tehetséges a srác, és ezt nem csak én láttam benne. Miközben JungKook-ról még forgattak jeleneteket, TaeTae-vel is végeztek. Pár másodperc erejéig ránéztem, viszont abban a pillanatban le is sokkoltam. Tae haját szőkésre festették. Szinte tátott szájjal bámultam rá, amit aztán észre is vett.
-M...Mi az? - Kérdezte enyhén elpirulva.
-Te...Szőke lettél. - Nyögtem ki, még mindig ámulva.
-Igen. Miért, nem tetszik? - Ijedt meg.
-Nem, dehogy! Ellenkezőleg, nagyon is tetszik. - Mosolyodtam el halványan, mire ő zavartan viszonozta gesztusom. Ahjj...Miért kell engem kínozni? A picsába is, hogy ennek a dögnek minden rohadt jól áll!
2016. augusztus 19., péntek
Titkos szerelem(VMin): 8.rész - Furcsa J-Hope
V Pov.
Viszonylag én is hamar végeztem, ezért félre álltam, és néztem a többieket. Utánam JiMin jött, ezért ahogyan ő is, úgy én is néztem őt. Párszor ő is rámpillantott, de nem sok időre. Hirtelen egy emberke állát éreztem meg a vállamon, így amennyire tudtam, hátranéztem, hogy vajon ki lehet az...? Kicsit meglepődtem, ugyanis ez a személy nem más volt, mint J-Hope.
-Tök jó pózokat csinál. Neked is tetszik mi? - Vigyorgott, mire én meglepődtem. Hogy mi van? Csak nem lehet ennyire látni rajtam, hogy teljesen belé vagyok zúgva JiMin-be! Vagy mégis?
-Hát...Öhm...Jaaa. - Mondtam kicsit talán bizonytalanul. Erre ő kuncogott, de nem szállt le rólam. Kezdtem kicsit zavarba esni, JiMin-en pedig már láttam, hogy nem igazán tetszik neki a dolog. Igen ám, de HoSeok már nem csak az állát tette a vállamra, hanem a kezeit is rá vezette a derekamra. Ettől arcom csak még jobban elvörösödött, és a szívem is hevesebben kezdett verni. Mi az istent csinál? Te jó ég...Erre én még nem voltam felkészülve. Vajon...Ő is meleg lenne, és azért csinálja ezt? Áhh nem. Biztos hogy nem. JiMin továbbra is bosszús tekintettel nézett minket, majd amint végzett, el is viharozott valahova.
-Hé V! - Szólított meg Rap Monster, mire mindketten felé fordultunk. -Mi baja lett JiMin-nek? - Kérdezte.
-Nem tudom... - Ráztam meg a fejemet. -Utána megyek. - Mondtam, közben lehámoztam magamról J-Hope-ot, és indultam is JiMin keresésére. Pár helyet körbejártam, végül a férfi mosdóban találtam rá. Szidkozódott magában, közben pedig a falat verte ökleivel, és könnyei is végigfolytak arca vonalán.
-Jesszus JiMin! - Rémültem meg, hiszen még soha nem láttam őt ilyen állapotban. Ő erre felémkapta a fejét, én pedig közelebb mentem hozzá. -Mit csinálsz? - Kérdeztem aggódón.
-Nem látod? - Háborgott pityeregve, majd egy újabbat ütött a falba.
-Kérlek JiMin, ne csináld! - Kérleltem, egyik kezét meg fogva.
-Tudod milyen rossz volt azt nézni, hogy ő ölelget, holott nekem kellene? - Kelt ki magából. -TaeHyung...Én ezt nem bírom! Azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint régen! - Hajtotta fejét a vállamra. Szorosan magamhoz öleltem, és vigasztalni kezdtem. Nem szóltam semmit, csak simogattam a hátát. Még pár percig rázkódtak a vállai, utána kicsit elvált tőlem. Szemeimbe nézett, aztán ajkaimra hajolt. Ellenkeztem kicsit, hiszen féltem, hogy megint lebukunk. Viszont ő bizonyult erősebbnek, így nekem esélyem se volt. Hamar abbahagytam az ellenkezést, és viszonoztam csókját. De nem sokáig faltuk egymást, hiszen bármelyik pillanatban megtalálhattak volna minket. Egy halk sóhaj kíséretében a csaphoz lépett, majd lemosta enyhén véres kezét. Miután végzett, együtt vissza mentünk nézni a többieket. HoSeok persze megint megtalált, így ismét a nyakamban kötött ki. Reméltem, hogy JiMin nem megy vissza szomorkodni, de szerencsére nem lett így. Sőt! Neki meg JungKook mászott a nyakába, amit meg én néztem szúrós szemekkel. Nincs bajom a srácokkal, de...Azt hiszem, féltékeny vagyok. Hamar le is vettem róluk a tekintetemet, utána pedig szóltak, hogy menjünk vissza a vászonra csoport képeket csinálni. Várjunk csak...Az előbb még nem fekete volt a háttér? Akkor most miért fehér? Ahh...Lényegtelen. Odavittek nekünk valami dobogó szerű bibazt is, hogy majd azokra ráülünk, vagy ráállunk. A fotós elmagyarázta, hogy ki hova üljön vagy álljon, ezért a kérését teljesítve helyezkedtünk el. Sajnos messze ültem JiMin-től, ugyanis Suga mellett kellett helyet foglalnom. Megint csak az volt a feladatunk, hogy vágjunk tetszés szerinti arcot, illetve pózokat. Így is csináltunk, és a végén egész jó csoport képek készültek. A képek készítése után mondták, hogy mehetünk ebédelni. Nem is kellett kétszer mondaniuk, rögtön megrohamoztuk az ételekkel teli asztalt.
-Mondd, hogy ááá! - Vigyorgott rám HoSeok, közben valami sütit
tartott a szám elé. Enyhén megrántottam a vállamat, majd kaptam volna be a falatot, de J-Hope elhúzta, és megette.
-Haha, nagyon vicces... - Sóhajtottam, szemeimet forgatva. Ő persze csak röhögött. Nem tudom miért, de kezdem egyre jobban furcsálni HoSeok viselkedését. De az is lehet, hogy csak túlreagálom. Sőt, biztos. Ezután már nem húzta el a kaját, hanem tényleg a számba nyomta. Azt hittem, hogy csak egy falattal fog megkínálni, de nem...Sok finomságot beletömött a számba, amiket a végén már alig bírtam megenni. Miután mindenki végzett az evéssel, le kellett ülnünk egy nagyobb kanapéra, ugyanis a főnök és menedzser, beszélni akartak velünk. Mikor kinéztem, hogy majd JiMin mellé fogok ülni, J-Hope hirtelen megfogott a derekamnál fogva, majd leült, engem pedig az ölébe húzott. Ebben a pillanatban köpni nyelni nem tudtam, annyira meglepődtem. Na jó, azt hiszem, HoSeok tényleg furcsán viselkedik a mai nap folyamán, nem is kicsit.
Viszonylag én is hamar végeztem, ezért félre álltam, és néztem a többieket. Utánam JiMin jött, ezért ahogyan ő is, úgy én is néztem őt. Párszor ő is rámpillantott, de nem sok időre. Hirtelen egy emberke állát éreztem meg a vállamon, így amennyire tudtam, hátranéztem, hogy vajon ki lehet az...? Kicsit meglepődtem, ugyanis ez a személy nem más volt, mint J-Hope.
-Tök jó pózokat csinál. Neked is tetszik mi? - Vigyorgott, mire én meglepődtem. Hogy mi van? Csak nem lehet ennyire látni rajtam, hogy teljesen belé vagyok zúgva JiMin-be! Vagy mégis?
-Hát...Öhm...Jaaa. - Mondtam kicsit talán bizonytalanul. Erre ő kuncogott, de nem szállt le rólam. Kezdtem kicsit zavarba esni, JiMin-en pedig már láttam, hogy nem igazán tetszik neki a dolog. Igen ám, de HoSeok már nem csak az állát tette a vállamra, hanem a kezeit is rá vezette a derekamra. Ettől arcom csak még jobban elvörösödött, és a szívem is hevesebben kezdett verni. Mi az istent csinál? Te jó ég...Erre én még nem voltam felkészülve. Vajon...Ő is meleg lenne, és azért csinálja ezt? Áhh nem. Biztos hogy nem. JiMin továbbra is bosszús tekintettel nézett minket, majd amint végzett, el is viharozott valahova.
-Hé V! - Szólított meg Rap Monster, mire mindketten felé fordultunk. -Mi baja lett JiMin-nek? - Kérdezte.
-Nem tudom... - Ráztam meg a fejemet. -Utána megyek. - Mondtam, közben lehámoztam magamról J-Hope-ot, és indultam is JiMin keresésére. Pár helyet körbejártam, végül a férfi mosdóban találtam rá. Szidkozódott magában, közben pedig a falat verte ökleivel, és könnyei is végigfolytak arca vonalán.
-Jesszus JiMin! - Rémültem meg, hiszen még soha nem láttam őt ilyen állapotban. Ő erre felémkapta a fejét, én pedig közelebb mentem hozzá. -Mit csinálsz? - Kérdeztem aggódón.
-Nem látod? - Háborgott pityeregve, majd egy újabbat ütött a falba.
-Kérlek JiMin, ne csináld! - Kérleltem, egyik kezét meg fogva.
-Tudod milyen rossz volt azt nézni, hogy ő ölelget, holott nekem kellene? - Kelt ki magából. -TaeHyung...Én ezt nem bírom! Azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint régen! - Hajtotta fejét a vállamra. Szorosan magamhoz öleltem, és vigasztalni kezdtem. Nem szóltam semmit, csak simogattam a hátát. Még pár percig rázkódtak a vállai, utána kicsit elvált tőlem. Szemeimbe nézett, aztán ajkaimra hajolt. Ellenkeztem kicsit, hiszen féltem, hogy megint lebukunk. Viszont ő bizonyult erősebbnek, így nekem esélyem se volt. Hamar abbahagytam az ellenkezést, és viszonoztam csókját. De nem sokáig faltuk egymást, hiszen bármelyik pillanatban megtalálhattak volna minket. Egy halk sóhaj kíséretében a csaphoz lépett, majd lemosta enyhén véres kezét. Miután végzett, együtt vissza mentünk nézni a többieket. HoSeok persze megint megtalált, így ismét a nyakamban kötött ki. Reméltem, hogy JiMin nem megy vissza szomorkodni, de szerencsére nem lett így. Sőt! Neki meg JungKook mászott a nyakába, amit meg én néztem szúrós szemekkel. Nincs bajom a srácokkal, de...Azt hiszem, féltékeny vagyok. Hamar le is vettem róluk a tekintetemet, utána pedig szóltak, hogy menjünk vissza a vászonra csoport képeket csinálni. Várjunk csak...Az előbb még nem fekete volt a háttér? Akkor most miért fehér? Ahh...Lényegtelen. Odavittek nekünk valami dobogó szerű bibazt is, hogy majd azokra ráülünk, vagy ráállunk. A fotós elmagyarázta, hogy ki hova üljön vagy álljon, ezért a kérését teljesítve helyezkedtünk el. Sajnos messze ültem JiMin-től, ugyanis Suga mellett kellett helyet foglalnom. Megint csak az volt a feladatunk, hogy vágjunk tetszés szerinti arcot, illetve pózokat. Így is csináltunk, és a végén egész jó csoport képek készültek. A képek készítése után mondták, hogy mehetünk ebédelni. Nem is kellett kétszer mondaniuk, rögtön megrohamoztuk az ételekkel teli asztalt.
-Mondd, hogy ááá! - Vigyorgott rám HoSeok, közben valami sütit
-Haha, nagyon vicces... - Sóhajtottam, szemeimet forgatva. Ő persze csak röhögött. Nem tudom miért, de kezdem egyre jobban furcsálni HoSeok viselkedését. De az is lehet, hogy csak túlreagálom. Sőt, biztos. Ezután már nem húzta el a kaját, hanem tényleg a számba nyomta. Azt hittem, hogy csak egy falattal fog megkínálni, de nem...Sok finomságot beletömött a számba, amiket a végén már alig bírtam megenni. Miután mindenki végzett az evéssel, le kellett ülnünk egy nagyobb kanapéra, ugyanis a főnök és menedzser, beszélni akartak velünk. Mikor kinéztem, hogy majd JiMin mellé fogok ülni, J-Hope hirtelen megfogott a derekamnál fogva, majd leült, engem pedig az ölébe húzott. Ebben a pillanatban köpni nyelni nem tudtam, annyira meglepődtem. Na jó, azt hiszem, HoSeok tényleg furcsán viselkedik a mai nap folyamán, nem is kicsit.
2016. augusztus 18., csütörtök
Titkos szerelem(VMin): 7.rész - Fotózás
V Pov.
Elég hamar oda kerültem a mikrofonhoz, míg szívem egyre hevesebben vert. Izgultam. Viszont YoonGi azért rendes volt, és segített, hogy mikor kell majd énekelnem. Mikor pedig megadta a jelzést hogy kezdhetem, el is kezdtem. Csak az volt a baj, hogy rosszul csináltam. Ezért Suga elmagyarázta, hogy hogyan énekeljek. Elgyakoroltuk párszor, így már kezdtem belejönni. Gyakorlás után visszaálltam a mikrofon elé, és újra belekezdtem. Ezúttal már sikerült, szóval nekem már nem kellett énekelnem. Kicsit furcsálltam, hogy nekem csak ennyi rész jutott, de hát ez van. Beletelt egy kis időbe a dal felvétele, de mikor kész lett, meg hallgattuk. Jó volt, ám egy bizonyos ember hangjára elszomorodtam. Igen, JiMin hangja ismét megdobogtatta a szívemet. Hahh...Nem tudom, hogy meddig fogom bírni nélküle, de van egy olyan érzésem, hogy nem sokáig. Lopva pár másodpercig ránéztem JiMin-re, és meglepve figyeltem, hogy ő is szomorú. Lehajtott fejjel, egyenesen a padlót vizslatta.
-Hé, JiMin! Minden rendben? - Kérdezte tőle J-Hope.
-Persze. - Bólintott halványan mosolyogva. Hogy tud hazudni...! Vajon tudják a többiek, hogy az csak egy hamis mosoly? Nem hiszem. Na mindegy. Miután lejárt a dal, megbeszéltük, hogy ez jó lesz a debütálásra, és hogy videóklipet is csinálunk hozzá. Amint ezt megbeszéltük, csináltuk a többi dalt. Szerencsére hamar eljött az öt óra is, ráadásul még időben végeztünk. Mikor pedig lejárt a munkaidőnk, az igazgató és a menedzser is bejött, majd meghallgatták az alkotásainkat. Eléggé komor tekintetük volt, ezért egy kicsit megijedtem. Mi van, ha nem fog nekik egyik se tetszeni? Áhh...Túl paranoiás vagyok. Hosszú gondolkodásom közben lement az összes szám, így el is mondták a véleményüket, amik pozitívak voltak. Megkönnyebbülten felsóhajtottunk, aztán meghajoltunk előttük, és végre mehettünk vissza a dormba. Rendesen elfáradtunk, pedig alig csináltunk valamit. Mihelyt hazaértünk, én elmentem zuhanyozni. Egy kicsit felfrissültem, ahogyan a meleg cseppek lemosták rólam a nap fáradalmait a kosszal és izzadtsággal együtt, de ettől még ugyanúgy álmos voltam. Nem is fürödtem sokáig, csak megmosakodtam, majd megtörölköztem. Mivel pizsamát nem vittem magammal, ezért csak egy törölközővel a derekamon mentem be a szobánkba. Ám legnagyobb sajnálatomra, JiMin is bent volt a szobában. Kissebbet sóhajtva mentem oda a szekrényünkhöz, aztán kiválasztottam egy szürke alsógatyát, és egy fehér pólót. Nem is lett volna semmi baj, csak hogy JiMin minden mozdulatomat enyhén szétnyílt ajkakkal követte. Miért? Miért kell mindig zavarba hozni? Rák vörös fejjel lépkedtem az ágyba, mire már meg is szólalt.
-Nem vacsorázol? - Kérdezte.
-N...Nem. Most nem vagyok éhes. - Motyogtam zavartan pislogva.
-De ma még nem is ettél semmit! - Mondta aggódón. Erre csak megrántottam a vállamat, közben befeküdtem az ágyba.
-Jó éjt! - Dünnyögtem a párnába, neki háttal fordulva.
-Neked is... - Sóhajtotta. Lehunytam szemeimet, és próbáltam elaludni, ám hirtelen két ajkat éreztem meg sajátomon. Tudtam jól hogy JiMin az, de megijedtem. Enyhén ellöktem magamtól, aztán szidni kezdtem.
-JiMin! Ezt nem szabad! Mi van, ha észrevesznek?! - Mondtam kétségbeesetten körbenézve a szobában.
-Tudom, de...Hiányzol. - Sóhajtott szomorúan, mire én egyik kezemet az arcára simítottam.
-Hidd el, hogy te is hiányzol nekem! Viszont muszáj lesz még kibírnunk egy kis időt. - Mondtam, húzva a számat. Erre ő már nem reagált semmit, inkább újra az ajkaimra hajolt. Teljesen elvette ezzel az eszemet, így sikeresen elérte azt is, hogy viszonozzam csókját. Hahh...De hiányzott már ez!
-Ti meg mit csináltok? - Szólalt meg az ajtóból hirtelen egy hang. JiMin gyorsan elvált tőlem, bennem pedig megállt az ütő. Ne, ne, ne, ne! Csak ezt ne! Lebuktunk? Most mit fog szólni? Ahjjj...Bárcsak láthatatlanná válnék!
-Ömmm...Csak piszkáltam. Ez egy szokásunk, hogy mielőtt valamelyikünk elaludna, mindig csesztetjük a másikat. - Talált ki egy igen hülye hazugságot JiMin. Féltem, hogy HoSeok nem fogja bevenni, de szerencsére bevette, ezért egy jót nevetve rajtunk el aludtunk. Jobban mondva ők aludtak, én pedig virrasztottam. Csak a csókon járt az eszem. Nehezen tudtam felfogni, hogy J-Hope tényleg bevette amit JiMin mondott. De...Vajon mi lett volna, hogy ha tisztán meglátja, hogy smárolunk? Megutált volna minket és elárulta volna a fiúknak? Na mindegy...A lényeg, hogy nem jött rá az igazságra. Hosszas elmélkedés közben, lassan elnyomott az álom, ám öt óránál többet nem tudtam aludni, ugyanis megint hajnalban kellett kelnünk. Még félig csukott szemekkel totyogtam a szekrényünkhöz, hogy felvegyek pár göncöt. De persze megint sietnünk kellett, így konkrétan mindenki össze-vissza lökdösött engem, én pedig azt se tudtam, merre menjek, mit csináljak. Végül elkészültünk, és mihelyt megérkeztek értünk a hatalmas kocsival, beültünk, majd indultunk. Útközben megint megdícsértek minket a tegnapi munkánkért, illetve azt is elmondták, hogy ma mit fogunk csinálni. Fotózás lesz, az első, azaz a debütáló albumunkhoz. Örültem neki, hiszen ez viszonylag könnyebb munkának hallatszott, mint az, hogy írjunk meg egy rakat számot. Kis utazgatás után megérkeztünk a munkahelyre, ezért befezettek minket abba a kis termecskébe, ahol fotózni fognak minket. Egy nagy, fekete vászonszerű volt a háttér, és a földön pedig számtalan vastag, illetve vékony zsinór helyezkedett el. Voltak még vakítóan égő lámpák, és egy pár ember. A vászonnal szemben egy kis asztal volt, amin egy laptop helyezkedett el. Kíváncsi tekintetekkel bámultuk körbe a helyiséget, de sajnos nem nézelődhettünk sokáig. Az összes stylist elrángatott minket a ruhákhoz, amiket aztán a kezünkbe nyomtak, hogy vegyük fel őket. Bementünk egy nagy öltözőbe, majd elkezdtünk vetkőzni. Sietnünk kellett, ugyanis már vártak minket a sminkeseknél. Nagy nehezen magunkra vettük a ruhákat, így az öltözködés után mehettünk is a sminkesekhez. Mindannyian beültünk egy-egy székbe, utána elkezdték a változtatást az arcunkon.
-Aki kész, az majd mehet is fotózkodni! - Tájékoztatott minket az igazgató, mire mi csak egy "Jó!"-t, vagy egy "Oké!"-t válaszoltunk. Elsőnek Jin végzett, ezért vele kezdték a fotózást. Olyan pózokat csinált, amilyet akart, nem szóltak érte, inkább dicsérték. Csináltak róla legalább tíz, vagy annál több képet, majd mehetett a következő emberke, aki Suga volt. Ő is nagyon jó pózokat csinált. Remélem, hogy rólam is majd ilyen jó képek fognak születni. Bár az is igaz, hogy már sokan mondták, hogy jó fotogén arcom van. Gondolkozásomból az engem sminkelő lány zökentett ki azzal, hogy elkészültem. Ráadásul YoonGi hamar végzett, ezért én voltam a következő. Kicsit félénken lépkedtem a vászon felé, és mikor ezt meglátta a fotós, kedvesen szólva hozzám megnyugtatott, hogy nem kell félnem. Meg is nyugodtam kicsit, ezért csak úgy beálltam, amilyen pózok eszembe jutottak. Én is kaptam dícséreteket, így még jobban felbátorodtam. Ám hirtelen megláttam az egyik lámpa mellett ácsorogva JiMin-t, ahogyan enyhén tátott szájjal bámul engem. Pár másodpercig csak egymást néztük, és a fontósnak is feltűnt, hogy nem a kamerába figyelek.
-Hahó! Valami baj van? - Érdeklődött a férfi.
-N...Nem, nincs. Csak elbambultam, bocsánat! - Néztem rá sajnálkozón, mire ő csak mosolyogva megrázta a fejét. Istenem...Miért kell elvonnia a figyelmem? Így csak nehezít a helyzetemen. Remélem, hamar telni fog az idő, mert egyre jobban hiányzik, hogy minden olyan legyen, mint régen.
Elég hamar oda kerültem a mikrofonhoz, míg szívem egyre hevesebben vert. Izgultam. Viszont YoonGi azért rendes volt, és segített, hogy mikor kell majd énekelnem. Mikor pedig megadta a jelzést hogy kezdhetem, el is kezdtem. Csak az volt a baj, hogy rosszul csináltam. Ezért Suga elmagyarázta, hogy hogyan énekeljek. Elgyakoroltuk párszor, így már kezdtem belejönni. Gyakorlás után visszaálltam a mikrofon elé, és újra belekezdtem. Ezúttal már sikerült, szóval nekem már nem kellett énekelnem. Kicsit furcsálltam, hogy nekem csak ennyi rész jutott, de hát ez van. Beletelt egy kis időbe a dal felvétele, de mikor kész lett, meg hallgattuk. Jó volt, ám egy bizonyos ember hangjára elszomorodtam. Igen, JiMin hangja ismét megdobogtatta a szívemet. Hahh...Nem tudom, hogy meddig fogom bírni nélküle, de van egy olyan érzésem, hogy nem sokáig. Lopva pár másodpercig ránéztem JiMin-re, és meglepve figyeltem, hogy ő is szomorú. Lehajtott fejjel, egyenesen a padlót vizslatta.
-Hé, JiMin! Minden rendben? - Kérdezte tőle J-Hope.
-Persze. - Bólintott halványan mosolyogva. Hogy tud hazudni...! Vajon tudják a többiek, hogy az csak egy hamis mosoly? Nem hiszem. Na mindegy. Miután lejárt a dal, megbeszéltük, hogy ez jó lesz a debütálásra, és hogy videóklipet is csinálunk hozzá. Amint ezt megbeszéltük, csináltuk a többi dalt. Szerencsére hamar eljött az öt óra is, ráadásul még időben végeztünk. Mikor pedig lejárt a munkaidőnk, az igazgató és a menedzser is bejött, majd meghallgatták az alkotásainkat. Eléggé komor tekintetük volt, ezért egy kicsit megijedtem. Mi van, ha nem fog nekik egyik se tetszeni? Áhh...Túl paranoiás vagyok. Hosszú gondolkodásom közben lement az összes szám, így el is mondták a véleményüket, amik pozitívak voltak. Megkönnyebbülten felsóhajtottunk, aztán meghajoltunk előttük, és végre mehettünk vissza a dormba. Rendesen elfáradtunk, pedig alig csináltunk valamit. Mihelyt hazaértünk, én elmentem zuhanyozni. Egy kicsit felfrissültem, ahogyan a meleg cseppek lemosták rólam a nap fáradalmait a kosszal és izzadtsággal együtt, de ettől még ugyanúgy álmos voltam. Nem is fürödtem sokáig, csak megmosakodtam, majd megtörölköztem. Mivel pizsamát nem vittem magammal, ezért csak egy törölközővel a derekamon mentem be a szobánkba. Ám legnagyobb sajnálatomra, JiMin is bent volt a szobában. Kissebbet sóhajtva mentem oda a szekrényünkhöz, aztán kiválasztottam egy szürke alsógatyát, és egy fehér pólót. Nem is lett volna semmi baj, csak hogy JiMin minden mozdulatomat enyhén szétnyílt ajkakkal követte. Miért? Miért kell mindig zavarba hozni? Rák vörös fejjel lépkedtem az ágyba, mire már meg is szólalt.
-Nem vacsorázol? - Kérdezte.
-N...Nem. Most nem vagyok éhes. - Motyogtam zavartan pislogva.
-De ma még nem is ettél semmit! - Mondta aggódón. Erre csak megrántottam a vállamat, közben befeküdtem az ágyba.
-Jó éjt! - Dünnyögtem a párnába, neki háttal fordulva.
-Neked is... - Sóhajtotta. Lehunytam szemeimet, és próbáltam elaludni, ám hirtelen két ajkat éreztem meg sajátomon. Tudtam jól hogy JiMin az, de megijedtem. Enyhén ellöktem magamtól, aztán szidni kezdtem.
-JiMin! Ezt nem szabad! Mi van, ha észrevesznek?! - Mondtam kétségbeesetten körbenézve a szobában.
-Tudom, de...Hiányzol. - Sóhajtott szomorúan, mire én egyik kezemet az arcára simítottam.
-Hidd el, hogy te is hiányzol nekem! Viszont muszáj lesz még kibírnunk egy kis időt. - Mondtam, húzva a számat. Erre ő már nem reagált semmit, inkább újra az ajkaimra hajolt. Teljesen elvette ezzel az eszemet, így sikeresen elérte azt is, hogy viszonozzam csókját. Hahh...De hiányzott már ez!
-Ti meg mit csináltok? - Szólalt meg az ajtóból hirtelen egy hang. JiMin gyorsan elvált tőlem, bennem pedig megállt az ütő. Ne, ne, ne, ne! Csak ezt ne! Lebuktunk? Most mit fog szólni? Ahjjj...Bárcsak láthatatlanná válnék!
-Ömmm...Csak piszkáltam. Ez egy szokásunk, hogy mielőtt valamelyikünk elaludna, mindig csesztetjük a másikat. - Talált ki egy igen hülye hazugságot JiMin. Féltem, hogy HoSeok nem fogja bevenni, de szerencsére bevette, ezért egy jót nevetve rajtunk el aludtunk. Jobban mondva ők aludtak, én pedig virrasztottam. Csak a csókon járt az eszem. Nehezen tudtam felfogni, hogy J-Hope tényleg bevette amit JiMin mondott. De...Vajon mi lett volna, hogy ha tisztán meglátja, hogy smárolunk? Megutált volna minket és elárulta volna a fiúknak? Na mindegy...A lényeg, hogy nem jött rá az igazságra. Hosszas elmélkedés közben, lassan elnyomott az álom, ám öt óránál többet nem tudtam aludni, ugyanis megint hajnalban kellett kelnünk. Még félig csukott szemekkel totyogtam a szekrényünkhöz, hogy felvegyek pár göncöt. De persze megint sietnünk kellett, így konkrétan mindenki össze-vissza lökdösött engem, én pedig azt se tudtam, merre menjek, mit csináljak. Végül elkészültünk, és mihelyt megérkeztek értünk a hatalmas kocsival, beültünk, majd indultunk. Útközben megint megdícsértek minket a tegnapi munkánkért, illetve azt is elmondták, hogy ma mit fogunk csinálni. Fotózás lesz, az első, azaz a debütáló albumunkhoz. Örültem neki, hiszen ez viszonylag könnyebb munkának hallatszott, mint az, hogy írjunk meg egy rakat számot. Kis utazgatás után megérkeztünk a munkahelyre, ezért befezettek minket abba a kis termecskébe, ahol fotózni fognak minket. Egy nagy, fekete vászonszerű volt a háttér, és a földön pedig számtalan vastag, illetve vékony zsinór helyezkedett el. Voltak még vakítóan égő lámpák, és egy pár ember. A vászonnal szemben egy kis asztal volt, amin egy laptop helyezkedett el. Kíváncsi tekintetekkel bámultuk körbe a helyiséget, de sajnos nem nézelődhettünk sokáig. Az összes stylist elrángatott minket a ruhákhoz, amiket aztán a kezünkbe nyomtak, hogy vegyük fel őket. Bementünk egy nagy öltözőbe, majd elkezdtünk vetkőzni. Sietnünk kellett, ugyanis már vártak minket a sminkeseknél. Nagy nehezen magunkra vettük a ruhákat, így az öltözködés után mehettünk is a sminkesekhez. Mindannyian beültünk egy-egy székbe, utána elkezdték a változtatást az arcunkon.
-Aki kész, az majd mehet is fotózkodni! - Tájékoztatott minket az igazgató, mire mi csak egy "Jó!"-t, vagy egy "Oké!"-t válaszoltunk. Elsőnek Jin végzett, ezért vele kezdték a fotózást. Olyan pózokat csinált, amilyet akart, nem szóltak érte, inkább dicsérték. Csináltak róla legalább tíz, vagy annál több képet, majd mehetett a következő emberke, aki Suga volt. Ő is nagyon jó pózokat csinált. Remélem, hogy rólam is majd ilyen jó képek fognak születni. Bár az is igaz, hogy már sokan mondták, hogy jó fotogén arcom van. Gondolkozásomból az engem sminkelő lány zökentett ki azzal, hogy elkészültem. Ráadásul YoonGi hamar végzett, ezért én voltam a következő. Kicsit félénken lépkedtem a vászon felé, és mikor ezt meglátta a fotós, kedvesen szólva hozzám megnyugtatott, hogy nem kell félnem. Meg is nyugodtam kicsit, ezért csak úgy beálltam, amilyen pózok eszembe jutottak. Én is kaptam dícséreteket, így még jobban felbátorodtam. Ám hirtelen megláttam az egyik lámpa mellett ácsorogva JiMin-t, ahogyan enyhén tátott szájjal bámul engem. Pár másodpercig csak egymást néztük, és a fontósnak is feltűnt, hogy nem a kamerába figyelek.
-Hahó! Valami baj van? - Érdeklődött a férfi.
-N...Nem, nincs. Csak elbambultam, bocsánat! - Néztem rá sajnálkozón, mire ő csak mosolyogva megrázta a fejét. Istenem...Miért kell elvonnia a figyelmem? Így csak nehezít a helyzetemen. Remélem, hamar telni fog az idő, mert egyre jobban hiányzik, hogy minden olyan legyen, mint régen.
2016. augusztus 14., vasárnap
Titkos szerelem(VMin): 6.rész - Első munkanap
V Pov.
Könnyes szemekkel ültem az ágyon, és fejemet HoSeok vállán pihentettem. Rendes srác, és ez alatt a rövid idő alatt meg is kedveltem, ahogyan a többieket is. Egyáltalán nem zavarta, hogy a fejem rajta volt. Csak simogatta a hátamat, hogy lenyugodjak. De ha tudná, hogy valójában nem örömömbe sírtam el magam...Na mindegy, az igazat majd csak később fogom elmondani. Sírásom és gondolataim közben, sikerült elszenderednem szobatársunk vállán. Legkésőbb reggel keltem fel, JiMin hangjára.
-Tae! Ébredj! - Keltegetett.
-Mi? Minek? Még hajnal van! - Dörmögtem a párnámba. Nem akartam felkelni. Aludni akartam még.
-Pont ez az! Megyünk dolgozni. - Mondta komolyan, mire én egy nagyot sóhajtottam, majd a szekrényünkhöz vánszorogva felöltöztem. Hamar el kellett készülnünk, hiszen nem várathattuk meg sem a menedzsert, sem az igazgatót. Hát...Nekem ezt a rohanást még nagyon meg kell szoknom, az biztos. Rekord idő alatt mind a heten készen lettünk, és pár perccel később meg is jöttek értünk. Kis kocsikázás után odaértünk a hatalmas épülethez, amibe aztán be is mentünk. Bevezettek minket egy stúdióba, majd leültettek minket egy-egy székre.
-Nos, fiúk! Mint láthatjátok, ez egy stúdió, ahol majd a zenéiteket fogjuk felvenni, mint ahogyan ezt tegnap is elmondtam. - Kezdett bele a magyarázásba, mi pedig csak bólogattunk. -Most, egészen délután öt óráig az lesz a feladatotok, hogy meg írjátok az első dalotokat. Az egészet rátok bízom. - Adta ki a feladatot, amin mindannyian meglepődtünk. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Ezután magunkra is hagyott, így elkezdtünk agyalni, hogy vajon mi legyen...?
-Szerintem először válasszunk ki egy olyan témát, ami jellemzi kicsit a bandát. - Mondta el az ötletét YoonGi, színpadi nevén Suga. Támogattuk az ötletét, ezért bele is fogtunk. Sorra írtuk az érdekesebbnél érdekesebb szövegeket, amik még nem mentek olyan jól. A dal címét is szinte percenként váltogattuk, és voltak olyan mondatok, amiket már vagy ötödjére írtunk át. Egyáltalán nem volt könnyű, ráadásul később a főnök közölte, hogy rosszul mondta a dolgokat...Nem csak egy, hanem legalább hét vagy nyolc dalt kéne írnunk, amik az első albumunkon lesznek. Kishíján sokkot kaptunk ennek hallatán, de nem adtuk fel. Sejtettük, hogy ilyen lesz ez a munka, ezért nekiálltunk újra a feladatnak.
-Gyerekek...Ez így nem lesz jó. Ebből így semmi nem lesz. - Sóhajtozott NamJoon, azaz Rap Monster.
-Jó, de akkor mégis hogy csináljuk? - Értetlenkedett HoSeok.
-Szerintem inkább fel kéne osztani, hogy ki mit csináljon. - Mondta el a gondolatát, mire mi a legértelmesebb arckifejezésünket mutattuk neki. Tehát konkrétan nem értettük, hogy ezzel mit is akart mondani. -Ahh...Úgy értem, hogy mondjuk Suga megcsinálja a dallamot. - Kezdte kifejteni bővebben.
-Miért pont én? - Kérdezte az említett.
-Mert te értesz hozzá...? - Válaszolt felhúzott szemöldökökkel. -De! Először beszéljük meg, hogy mi legyen az első dalunk címe. - Mondta, mutató ujját felmutatva. Sokat örlődtünk a címen, ám alig fél óra alatt, sikeresen ki találtuk. Szóval az első számunknak a címe No More Dream lett. Ez mindannyiunknak tetszett, és boldogok is voltunk, hogy ennyit végre haladtunk. Miután a cím meglett, Rap Monster elmagyarázta nekünk a következő gondolatát, miszerint mindenki írja meg a saját részét. Ez még nehezebbnek bizonyult, de nem volt az. Mind a heten csak úgy koptattuk a ceruzák hegyeit, és nagyjából egy óra alatt összehoztunk egy dalszöveget. Eközben kiderült, hogy Suga még a szövegekhez is ért, ezért odavittük neki mindannyian a lapunkat. Elmondta a véleményét, ami miatt páran elszomorodtak, köztük én is. Az én szövegem számára túl bonyolultnak és rímtelennek látszott, ezért vissza küldött írni. Fogalmam se volt, hogy mit kéne írnom. Végül faladtam a dolgot, hiszen Jin szövege jobban tetszett neki. A sorok írása közben pedig, Suga is végzett a dalammal. Érdekes volt, de tetszett. YoonGi még átfutotta az összes szöveget amit írtunk, végül arra a döntésre jutott, hogy én és Jin ugyanazt a szöveget fogjuk énekelni, ahogyan J-Hope és JiMin is. Miután le tudtuk ezeket is, mentünk volna a mikrofonokhoz, hogy fel vegyük a dalt. Csak hogy nem tudtuk, hogy ki kezdjen.
-Egyáltalán ki a csapat vezetője? - Kérdeztem, hiszen én még erről se tudtam.
-Ohh...Tényleg! - Fogta a fejét NamJoon. -Amikor az igazgató elmagyarázta, hogy ki kicsoda lesz, akkor te és JiMin nem voltatok ott, mi pedig elfelejtettünk beavatni titeket. - Magyarázkodott. Na szép...Minket mindenből kihagynak. Viszont Rap Mon volt olyan rendes, és elmondta ezt is. Ő lett a vezetőnk, én az úgynevezett "furcsa" fiú, JiMin úgymond a rajongóinkat fogja lenyűgözni, HoSeok a rajongóink reménye és angyala lesz, éppen ezért kapta a J-Hope nevet. Aztán Jin a legidősebb tag, és egyben az anyánk is lesz. Suga...Hát ő a második legidősebb tag, és kicsit az apánk is. Az utolsó tagunk, JungKook pedig a maknae, azaz a legfiatalabb a bandában. Bevallom, az én szerepem nem igazán tetszett. Mi az, hogy furcsa? Csak szeretek bolondozni, és ennyi. Hahh...Mindegy. Végül azonban arra a döntésre jutottunk, hogy Rap Monster fog kezdeni, utána pedig sorra jövünk mi. Próbáltam koncentrálni a dallamra, ami viszonylag sikerült is. Izgultam. Nem akartam már az első alkalommal elrontani, ezért reménykedtem, hogy sikerrel fogok majd járni.
Könnyes szemekkel ültem az ágyon, és fejemet HoSeok vállán pihentettem. Rendes srác, és ez alatt a rövid idő alatt meg is kedveltem, ahogyan a többieket is. Egyáltalán nem zavarta, hogy a fejem rajta volt. Csak simogatta a hátamat, hogy lenyugodjak. De ha tudná, hogy valójában nem örömömbe sírtam el magam...Na mindegy, az igazat majd csak később fogom elmondani. Sírásom és gondolataim közben, sikerült elszenderednem szobatársunk vállán. Legkésőbb reggel keltem fel, JiMin hangjára.
-Tae! Ébredj! - Keltegetett.
-Mi? Minek? Még hajnal van! - Dörmögtem a párnámba. Nem akartam felkelni. Aludni akartam még.
-Pont ez az! Megyünk dolgozni. - Mondta komolyan, mire én egy nagyot sóhajtottam, majd a szekrényünkhöz vánszorogva felöltöztem. Hamar el kellett készülnünk, hiszen nem várathattuk meg sem a menedzsert, sem az igazgatót. Hát...Nekem ezt a rohanást még nagyon meg kell szoknom, az biztos. Rekord idő alatt mind a heten készen lettünk, és pár perccel később meg is jöttek értünk. Kis kocsikázás után odaértünk a hatalmas épülethez, amibe aztán be is mentünk. Bevezettek minket egy stúdióba, majd leültettek minket egy-egy székre.
-Nos, fiúk! Mint láthatjátok, ez egy stúdió, ahol majd a zenéiteket fogjuk felvenni, mint ahogyan ezt tegnap is elmondtam. - Kezdett bele a magyarázásba, mi pedig csak bólogattunk. -Most, egészen délután öt óráig az lesz a feladatotok, hogy meg írjátok az első dalotokat. Az egészet rátok bízom. - Adta ki a feladatot, amin mindannyian meglepődtünk. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Ezután magunkra is hagyott, így elkezdtünk agyalni, hogy vajon mi legyen...?
-Szerintem először válasszunk ki egy olyan témát, ami jellemzi kicsit a bandát. - Mondta el az ötletét YoonGi, színpadi nevén Suga. Támogattuk az ötletét, ezért bele is fogtunk. Sorra írtuk az érdekesebbnél érdekesebb szövegeket, amik még nem mentek olyan jól. A dal címét is szinte percenként váltogattuk, és voltak olyan mondatok, amiket már vagy ötödjére írtunk át. Egyáltalán nem volt könnyű, ráadásul később a főnök közölte, hogy rosszul mondta a dolgokat...Nem csak egy, hanem legalább hét vagy nyolc dalt kéne írnunk, amik az első albumunkon lesznek. Kishíján sokkot kaptunk ennek hallatán, de nem adtuk fel. Sejtettük, hogy ilyen lesz ez a munka, ezért nekiálltunk újra a feladatnak.
-Gyerekek...Ez így nem lesz jó. Ebből így semmi nem lesz. - Sóhajtozott NamJoon, azaz Rap Monster.
-Jó, de akkor mégis hogy csináljuk? - Értetlenkedett HoSeok.
-Szerintem inkább fel kéne osztani, hogy ki mit csináljon. - Mondta el a gondolatát, mire mi a legértelmesebb arckifejezésünket mutattuk neki. Tehát konkrétan nem értettük, hogy ezzel mit is akart mondani. -Ahh...Úgy értem, hogy mondjuk Suga megcsinálja a dallamot. - Kezdte kifejteni bővebben.
-Miért pont én? - Kérdezte az említett.
-Mert te értesz hozzá...? - Válaszolt felhúzott szemöldökökkel. -De! Először beszéljük meg, hogy mi legyen az első dalunk címe. - Mondta, mutató ujját felmutatva. Sokat örlődtünk a címen, ám alig fél óra alatt, sikeresen ki találtuk. Szóval az első számunknak a címe No More Dream lett. Ez mindannyiunknak tetszett, és boldogok is voltunk, hogy ennyit végre haladtunk. Miután a cím meglett, Rap Monster elmagyarázta nekünk a következő gondolatát, miszerint mindenki írja meg a saját részét. Ez még nehezebbnek bizonyult, de nem volt az. Mind a heten csak úgy koptattuk a ceruzák hegyeit, és nagyjából egy óra alatt összehoztunk egy dalszöveget. Eközben kiderült, hogy Suga még a szövegekhez is ért, ezért odavittük neki mindannyian a lapunkat. Elmondta a véleményét, ami miatt páran elszomorodtak, köztük én is. Az én szövegem számára túl bonyolultnak és rímtelennek látszott, ezért vissza küldött írni. Fogalmam se volt, hogy mit kéne írnom. Végül faladtam a dolgot, hiszen Jin szövege jobban tetszett neki. A sorok írása közben pedig, Suga is végzett a dalammal. Érdekes volt, de tetszett. YoonGi még átfutotta az összes szöveget amit írtunk, végül arra a döntésre jutott, hogy én és Jin ugyanazt a szöveget fogjuk énekelni, ahogyan J-Hope és JiMin is. Miután le tudtuk ezeket is, mentünk volna a mikrofonokhoz, hogy fel vegyük a dalt. Csak hogy nem tudtuk, hogy ki kezdjen.
-Egyáltalán ki a csapat vezetője? - Kérdeztem, hiszen én még erről se tudtam.
-Ohh...Tényleg! - Fogta a fejét NamJoon. -Amikor az igazgató elmagyarázta, hogy ki kicsoda lesz, akkor te és JiMin nem voltatok ott, mi pedig elfelejtettünk beavatni titeket. - Magyarázkodott. Na szép...Minket mindenből kihagynak. Viszont Rap Mon volt olyan rendes, és elmondta ezt is. Ő lett a vezetőnk, én az úgynevezett "furcsa" fiú, JiMin úgymond a rajongóinkat fogja lenyűgözni, HoSeok a rajongóink reménye és angyala lesz, éppen ezért kapta a J-Hope nevet. Aztán Jin a legidősebb tag, és egyben az anyánk is lesz. Suga...Hát ő a második legidősebb tag, és kicsit az apánk is. Az utolsó tagunk, JungKook pedig a maknae, azaz a legfiatalabb a bandában. Bevallom, az én szerepem nem igazán tetszett. Mi az, hogy furcsa? Csak szeretek bolondozni, és ennyi. Hahh...Mindegy. Végül azonban arra a döntésre jutottunk, hogy Rap Monster fog kezdeni, utána pedig sorra jövünk mi. Próbáltam koncentrálni a dallamra, ami viszonylag sikerült is. Izgultam. Nem akartam már az első alkalommal elrontani, ezért reménykedtem, hogy sikerrel fogok majd járni.
2016. augusztus 12., péntek
Titkos szerelem(VMin): 5.rész - Szakítás
JiMin Pov.
Sokáig maradtunk fent a fiúkkal, és megállapítottam, hogy őrült egy banda leszünk. YoonGi is hiába mogorva, benne is van még némi gyerekesség, ahogyan Jin-ben és NamJoon-ban is. A szobatársunk pedig...Szépen fogalmazva lökött. Mosollyal az arcomon feküdtem be szerelmem mellé, ám a boldogság hamar eltűnt, mikor rájöttem, hogy kénytelen leszek szakítani TaeTae-vel. Egyáltalán nem szívesen teszem, de muszáj lesz. Szomorúan felsóhajtottam, majd lehunytam a szemeimet. De hiába próbáltam, nem sikerült elaludnom. Csak forgolódtam egész éjszaka, végül hajnali három órakor sikerült álomba merülnöm.
-JiMin! JiMin ébredj, mindjárt itt lesz az igazgató és a menedzser! - Keltegetett Tae. Nem kérdeztem semmit, inkább felkeltem, hiszen nem szerettem volna megváratni egyikőjüket sem. Gyorsan felöltöztem, aztán a fürdőbe menve rendbeszedtem kicsit a külsőmet. Eközben gondolkoztam, hogy hogyan mondjam el TaeHyung-nak a döntésemet. Bár...Ha jobban belegondolok, amióta itt vagyunk, azóta nem csináltunk egymással semmit. Nem pusziltunk a másik arcára, se a szájára, de még csak csókot se adtunk egymásnak. Sőt! Meg csak nem is ölelkeztünk. Na mindegy. Elmélkedésem közben sikeresen végeztem, és még időben értem le a nappaliba. Nem sokkal később az igazgató, és a menedzser is megérkezett. Meghajoltunk előttük, majd kezdték is a megbeszélést.
-Szóval srácok, ha ebbe mind beleegyeztek, akkor meg beszélünk mindent! Hogy mi lesz a banda neve, hogy melyik tagoknak mi lesz a színpadi neve, és így tovább! - Mondta, közben mindenkinek osztott egy-egy lapot. Ez a lap pedig nem más volt, mint a szerződésünk. Betűről betűre elolvastam az egész lapot, és nem kicsit lepődtem meg. A hajunk mindig festve és vágatva lesz, különböző stílusokba állítva. Sminkelve leszünk szinte mindig, és még a viselkedésünkön is változtatni kell. Egyszóval sok benne az elvárás, ami nekem egyáltalán nem tetszett. Pár pillanatra ránéztem Tae-re, aki halványan mosolyogva írta alá a szerződést. Láttam rajta, hogy tényleg boldog, és hogy csinálni akarja. Halkan sóhajtottam egyet, majd én is aláírtam a lapot. Csak TaeHyung kedvéért, és mert szeretem. Miután mindannyian aláírtuk a lapot, elmondta az igazgató, hogy mi lesz a banda neve. Azt mondta, hogy ő egy olyan bandát szeretne alapítani, ami elbír minden kihívással. Szóval a Golyóálló fiúk, azaz a Bangtan Sonyeondan nevet adta a bandának. Be kell valljam, tetszett ez a név. Szerény véleményem szerint, tökéletesen jellemzi az új bandánkat. Ezután a színpadi neveket sorolta fel. Én szerencsére nem kaptam újat, meg hagyták simán a JiMin-t, ahogyan Jin-nek is az ő nevét. TaeTae viszont egy másik nevet kapott, ami egyikőnknek se tetszett.
-Nem is tudom...Ez a név nem illene hozzám. - Motyogta a tarkóját vakargatva.
-Szerintem simán a kezdőbetűje, jó lenne! - Mondta el a véleményét HoSeok. Ezzel mindenki egyet értett, így az igazgató és a menedzser is beleegyezett. A többiek nevével már nem volt gond, így azokat is le tudtuk. Elvittek minket a Big Hit épületébe, amiben aztán körbe is vezettek. Bazinagy volt az egész, és a végére már a lábaimat is alig éreztem. Miután mindent megmutattak, vissza vittek minket a dormba. A szívem egyre gyorsabban dobogott, hiszen nem tudtam, hogy hogyan is mondhatnám el Tae-nek a dolgot. Lassan azonban megérkeztünk, és kiszálltunk a kocsiból. Amint beléptünk a házba, megfogtam TaeTae karját, aki kíváncsian nézett hátra.
-Beszélhetnénk? - Kérdeztem, mire ő csak bólogatott. Bementünk a szobánkba, ahol HoSeok szerencsére még nem tartózkodott. Leültünk az ágyunkra, majd szomorúan a szemeibe néztem. -Figyelj...Gondolkodtam. Lehet, hogy pár hónapra szakítanunk kéne. - Sóhajtottam.
-Megértelek. Tudod, én is ezen agyaltam. - Motyogta.
-Tényleg? És akkor nem is haragszol vagy ilyesmi? - Lepődtem meg.
-Jajj dehogy! - Mosolyodott el keserűen. -Gondoltam hogy ez lesz. De nem baj...Majd pár hónap múlva, remélhetőleg újra együtt leszünk. - Mondta csillogó szemekkel nézve rám. Bólintottam, utána megöleltem. Éreztem a hátamon, hogy benedvesedett, szóval TaeHyung sírt. Én is eleresztettem pár könnycseppet, mivel ez egyikőnknek se volt könnyű. -JiMin... - Szólalt meg hirtelen.
-Hm? - Váltam el tőle.
-Egy búcsúcsók még belefér? - Kérdezte enyhén elpirulva.
-Bele. - Mosolyodtam el halványan, aztán ajkaira hajolva megcsókoltam. Abban a pillanatban a szívem egy fájdalmasat dobbant, szemeimből pedig újabb sós cseppek gördültek ki. Ám a csókunk se tartott sokáig, ugyanis kopogtattak az ajtón. Gyorsan szét váltunk, és én megtöröltem a nedves arcomat.
-Fiúk! Beengednétek? - Érdeklődött szobatársunk, az ajtó másik oldalán.
-Persze, bocsi! - Rohantam egyből oda, és kinyitottam az ajtót.
-Semmi és köszi. - Vigyorgott, ám mikor meglátta Tae arcát, megijedt. -Hát te meg miért sírsz? Mi történt? - Tette fel kérdéseit HoSeok, közben leült mellé, és vígasztalásképp a hátát simogatta.
-Csak örül, hogy mindkettőnket beválasztottak a csapatba. - Találtam ki egy hihető indokot. -Nem számított rá. - Varázsoltam magamra egy mű mosolyt. Kettesben hagytam őket, és inkább lementem a konyhába enni, mert már éhes voltam. A többiek tájékoztattak, hogy az igazgató már holnapra adott munkát, szóval majd korán kell kelnünk. Remek...Bár nem is tudom, hogy mire számítottam. Hiszen mostantól nem alhatok nyolc órákat, vagy annál többet. Ahjj...Remélem legalább gyümölcse lesz ennek a sok kínlódásnak, ami holnaptól várni fog ránk. Evés után elmentem egy nagy fürdésre, hogy kiszomorkodjam magam. Teliengedtem a kádat, majd beleültem. És ekkor jutott eszembe, hogy nem vetkőztem le. -Ahh...Mindegy! - Mormogtam
magamban. Térdeimet felhúzva átöleltem őket, és fejemet rátéve folytattam a gondolkodásom. Én ezt már most nem bírom. Mi lesz még hetek múlva? Nem szabadna ezen gondolkoznom, hiszen holnaptól keményen kell dolgoznunk. Azt pedig nem szeretném, ha a szomorkodásom a munkám rovására menne.
Sokáig maradtunk fent a fiúkkal, és megállapítottam, hogy őrült egy banda leszünk. YoonGi is hiába mogorva, benne is van még némi gyerekesség, ahogyan Jin-ben és NamJoon-ban is. A szobatársunk pedig...Szépen fogalmazva lökött. Mosollyal az arcomon feküdtem be szerelmem mellé, ám a boldogság hamar eltűnt, mikor rájöttem, hogy kénytelen leszek szakítani TaeTae-vel. Egyáltalán nem szívesen teszem, de muszáj lesz. Szomorúan felsóhajtottam, majd lehunytam a szemeimet. De hiába próbáltam, nem sikerült elaludnom. Csak forgolódtam egész éjszaka, végül hajnali három órakor sikerült álomba merülnöm.
-JiMin! JiMin ébredj, mindjárt itt lesz az igazgató és a menedzser! - Keltegetett Tae. Nem kérdeztem semmit, inkább felkeltem, hiszen nem szerettem volna megváratni egyikőjüket sem. Gyorsan felöltöztem, aztán a fürdőbe menve rendbeszedtem kicsit a külsőmet. Eközben gondolkoztam, hogy hogyan mondjam el TaeHyung-nak a döntésemet. Bár...Ha jobban belegondolok, amióta itt vagyunk, azóta nem csináltunk egymással semmit. Nem pusziltunk a másik arcára, se a szájára, de még csak csókot se adtunk egymásnak. Sőt! Meg csak nem is ölelkeztünk. Na mindegy. Elmélkedésem közben sikeresen végeztem, és még időben értem le a nappaliba. Nem sokkal később az igazgató, és a menedzser is megérkezett. Meghajoltunk előttük, majd kezdték is a megbeszélést.
-Szóval srácok, ha ebbe mind beleegyeztek, akkor meg beszélünk mindent! Hogy mi lesz a banda neve, hogy melyik tagoknak mi lesz a színpadi neve, és így tovább! - Mondta, közben mindenkinek osztott egy-egy lapot. Ez a lap pedig nem más volt, mint a szerződésünk. Betűről betűre elolvastam az egész lapot, és nem kicsit lepődtem meg. A hajunk mindig festve és vágatva lesz, különböző stílusokba állítva. Sminkelve leszünk szinte mindig, és még a viselkedésünkön is változtatni kell. Egyszóval sok benne az elvárás, ami nekem egyáltalán nem tetszett. Pár pillanatra ránéztem Tae-re, aki halványan mosolyogva írta alá a szerződést. Láttam rajta, hogy tényleg boldog, és hogy csinálni akarja. Halkan sóhajtottam egyet, majd én is aláírtam a lapot. Csak TaeHyung kedvéért, és mert szeretem. Miután mindannyian aláírtuk a lapot, elmondta az igazgató, hogy mi lesz a banda neve. Azt mondta, hogy ő egy olyan bandát szeretne alapítani, ami elbír minden kihívással. Szóval a Golyóálló fiúk, azaz a Bangtan Sonyeondan nevet adta a bandának. Be kell valljam, tetszett ez a név. Szerény véleményem szerint, tökéletesen jellemzi az új bandánkat. Ezután a színpadi neveket sorolta fel. Én szerencsére nem kaptam újat, meg hagyták simán a JiMin-t, ahogyan Jin-nek is az ő nevét. TaeTae viszont egy másik nevet kapott, ami egyikőnknek se tetszett.
-Nem is tudom...Ez a név nem illene hozzám. - Motyogta a tarkóját vakargatva.
-Szerintem simán a kezdőbetűje, jó lenne! - Mondta el a véleményét HoSeok. Ezzel mindenki egyet értett, így az igazgató és a menedzser is beleegyezett. A többiek nevével már nem volt gond, így azokat is le tudtuk. Elvittek minket a Big Hit épületébe, amiben aztán körbe is vezettek. Bazinagy volt az egész, és a végére már a lábaimat is alig éreztem. Miután mindent megmutattak, vissza vittek minket a dormba. A szívem egyre gyorsabban dobogott, hiszen nem tudtam, hogy hogyan is mondhatnám el Tae-nek a dolgot. Lassan azonban megérkeztünk, és kiszálltunk a kocsiból. Amint beléptünk a házba, megfogtam TaeTae karját, aki kíváncsian nézett hátra.
-Beszélhetnénk? - Kérdeztem, mire ő csak bólogatott. Bementünk a szobánkba, ahol HoSeok szerencsére még nem tartózkodott. Leültünk az ágyunkra, majd szomorúan a szemeibe néztem. -Figyelj...Gondolkodtam. Lehet, hogy pár hónapra szakítanunk kéne. - Sóhajtottam.
-Megértelek. Tudod, én is ezen agyaltam. - Motyogta.
-Tényleg? És akkor nem is haragszol vagy ilyesmi? - Lepődtem meg.
-Jajj dehogy! - Mosolyodott el keserűen. -Gondoltam hogy ez lesz. De nem baj...Majd pár hónap múlva, remélhetőleg újra együtt leszünk. - Mondta csillogó szemekkel nézve rám. Bólintottam, utána megöleltem. Éreztem a hátamon, hogy benedvesedett, szóval TaeHyung sírt. Én is eleresztettem pár könnycseppet, mivel ez egyikőnknek se volt könnyű. -JiMin... - Szólalt meg hirtelen.
-Hm? - Váltam el tőle.
-Egy búcsúcsók még belefér? - Kérdezte enyhén elpirulva.
-Bele. - Mosolyodtam el halványan, aztán ajkaira hajolva megcsókoltam. Abban a pillanatban a szívem egy fájdalmasat dobbant, szemeimből pedig újabb sós cseppek gördültek ki. Ám a csókunk se tartott sokáig, ugyanis kopogtattak az ajtón. Gyorsan szét váltunk, és én megtöröltem a nedves arcomat.
-Fiúk! Beengednétek? - Érdeklődött szobatársunk, az ajtó másik oldalán.
-Persze, bocsi! - Rohantam egyből oda, és kinyitottam az ajtót.
-Semmi és köszi. - Vigyorgott, ám mikor meglátta Tae arcát, megijedt. -Hát te meg miért sírsz? Mi történt? - Tette fel kérdéseit HoSeok, közben leült mellé, és vígasztalásképp a hátát simogatta.
-Csak örül, hogy mindkettőnket beválasztottak a csapatba. - Találtam ki egy hihető indokot. -Nem számított rá. - Varázsoltam magamra egy mű mosolyt. Kettesben hagytam őket, és inkább lementem a konyhába enni, mert már éhes voltam. A többiek tájékoztattak, hogy az igazgató már holnapra adott munkát, szóval majd korán kell kelnünk. Remek...Bár nem is tudom, hogy mire számítottam. Hiszen mostantól nem alhatok nyolc órákat, vagy annál többet. Ahjj...Remélem legalább gyümölcse lesz ennek a sok kínlódásnak, ami holnaptól várni fog ránk. Evés után elmentem egy nagy fürdésre, hogy kiszomorkodjam magam. Teliengedtem a kádat, majd beleültem. És ekkor jutott eszembe, hogy nem vetkőztem le. -Ahh...Mindegy! - Mormogtam
2016. augusztus 8., hétfő
Titkos szerelem(VMin): 4.rész - Ismerkedés a bandával
JiMin Pov.
A turmix ivás után hazamentünk, és elmeséltük a szüleinknek, hogy sikerült. Mivel azt mondták, hogy holnaptól mindenkinek költöznie kell, ezért nekiálltam a pakolásnak. Beletettem a bőröndömbe és táskáimba a legfontosabb cuccaimat, ami azért beletelt egy pár órába. Pakolás közben rendesen el is fáradtam, ezért gyorsan elmentem zuhanyozni, majd lefeküdtem aludni. Alig pár perc alatt el is aludtam. Reggel az ébresztőm hangjára keltem, így rögtön ki is ugrottam az ágyból. Odamentem a szekrényemhez, amin a tegnap előre ki készített ruhám lógott. Hamar fel kaptam őket magamra, aztán bementem a fürdőbe. Elvégeztem a szokásos reggeli teendőimet, közben már kopogtattak is az ajtón. Meg jöttek értem. Mivel már nem volt több időm, ezért visszaszaladtam a szobámba, és felszedtem a cuccaimat. Majdnem leestem a lépcsőn is, annyira rohantam. Elköszöntem a szüleimtől, utána le adtam a kocsisnak a csomagjaimat.
-Szervusz JiMin! - Üdvözölt kedvesen a férfi, aki a meghallgatáson megdícsérte a hangomat.
-Jó napot uram! - Hajoltam meg halványan mosolyogva.
-Mivel tegnap nem mutatkoztam be, ezért most neked is bemutatkozok. - Mondta, mire én csak bólintottam egyet. -Én vagyok a BigHit Entertainment igazgatója, PD-Nim. Elég, ha csak így hívtok. - Mosolygott, aztán kezetráztunk. Már csak szerelmem mellett volt hely, ezért odaültem. Persze azért köszöntem mindenkinek, de leszögeszték, hogy majd a dormban ismerkedjünk. Így hát egész úton inkább nézelődtünk, vagy a telefonunkat bámultuk. Rossz volt nem ÚGY beszélni TaeTae-vel, de nem leplezhettük le magunkat. Bár be kell valljam, nagyon nehezen bírtam ki, hogy ne fogjam meg a kezét, ne simogassam a combját, vagy ne adjak neki puszit. A csókról meg már ne is beszéljünk. Nagyjából fél óra múlva, oda is értünk az új lakásunkhoz. Kiszálltunk a kocsiból, és mentünk a csomagjainkért. Segítségképp kinyitották nekünk az ajtót, ezért viszonylag könnyebb volt becipelnünk őket a házba.
-Nos fiúk, figyeljetek! - Szólalt meg az igazgató, ezzel felhívva magára a figyelmünket. -Itt fogtok élni, remélhetőleg jó sokáig. Ma és holnap még szabadnapotok lesz, hogy be tudjatok rendesen pakolni. Holnap pedig felvázoljuk nektek a helyzetet, hogy mik lesznek. - Mondta el a fontos dolgokat. Kórusban válaszoltunk, miközben mélyen meghajoltunk.
-És kik lesznek egy szobában? - Tette fel a kérdést az egyik fiú.
-Ohh...Tényleg, majdnem el is felejtettem! - Jutott eszébe. -Három szoba van, ti pedig heten vagytok. Szóval kettőben lesznek ketten, a maradék egyben pedig hárman. - Vázolta fel a helyzetet. -A jelenlegi szobabeosztás pedig a következő... - Vett elő egy újabb lapot. -NamJoon és SeokJin, ti lesztek az egyikben. - Nézett rájuk, mire ők csak bólogattak. -YoonGi és JeongGuk, ti szintén egy szobába lesztek. És végül JiMin, TaeHyung és HoSeok, ti pedig hárman lesztek egy szobába! - Sorolta fel a neveinket. Ez az! Tae-vel leszek egy szobában. A másik srác meg nem gond, majd megismerkedünk vele, és a többiekkel is. Miután azt is elmagyarázta, hogy ki melyik szobába menjen, magunkra hagytak. Felcipekedtünk, és beléptünk a mi alvóhelyünkre. Nem volt kicsi, inkább nagy volt. Két ágy volt benne, egy kétszemélyes franciaágy, és egy egyszemélyes ágy.
-TaeTae alszol velem? - Kérdeztem tőle mosolyogva.
-Ti ismeritek már egymást? - Lepődött meg szobatársunk.
-Igen. Gyerekkori barátok vagyunk. - Mondta párom vigyorogva. -Egyébként én... - Kezdett volna bele mondandójába, de a srác közbeszólt.
-Ne! Előbb pakoljunk, majd utána csevegünk. - Mosolygott aranyosan a fiú, mire mi csak bólintottunk egyet. Hamar megbeszéltük hogy ki hol alszik, és mivel két szekrény volt, ezért az egyikbe mi pakoltunk szerelmemmel, a másikba pedig a szobatársunk. Már csak a ruhák és fürdős cuccok rendezésében is elfáradtunk, de láttuk, hogy kezd otthonossá válni a szobánk. Bő egy óra alatt végeztünk is. Megkönnyebbülten felsóhajtottunk, majd megbeszéltük, hogy lemegyünk a többiekhez. Ám amint leértünk, meglepődve vettük észre, hogy még csak hárman ültek a nappaliban.
-Nah...Még három itt van. Akkor már csak egy kell. - Szólalt meg az egyik srác, akinek talán kicsit bunkó volt a stílusa. Pár perccel később megérkezett az utolsó tag is, így elkezdhettük az ismerkedést is.
-Szóval...Most, hogy már mindenki itt van, kezdjük idősségi sorrendben. - Ajánlotta egy másik, számunkra még ismeretlen fiú.
-Akkor hello mindenkinek, én Kim Seok Jin vagyok, de becézhettek simán Jin-nek is, ha szeretnétek! - Hajolt meg ezek szerint Jin, utána még el mesélt magáról pár dolgot. Jin után egy Min Yoon Gi nevű fiút ismertünk meg, így már tudtam, hogy ő neki olyan bunkó a stílusa. Előttem még két srác mutatkozott be, és az egyik a szobatársunk volt, név szerint HoSeok. NamJoon után jöttem én...Bevallom, izgultam. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz rólam a véleményük. Persze azt nem mondtam el hogy meleg vagyok, sem azt, hogy TaeHyung a párom. Persze Tae se mondta ezeket el, és igyekeztünk nem kimutatni, az egymás iránt táplált érzéseinket. Viszont azon meglepődtek, hogy mi gyerekkori barátok vagyunk, ezért velünk törődtek leginkább. Alig fél óra leteltével, egész családias lett köztünk a hangulat. Nevetgéltünk, filmeztünk és beszélgettünk. Szerintem...Jó kis banda lesz ez, jól ki fogunk jönni egymással. De hogy a TaeTae-vel való kapcsolatommal mi lesz, azt még nem tudom. Az biztos, hogy a fiúknak még nem most fogom bevallani, hogy meleg vagyok. Ki tudja, hogy mi lesz a reakciójuk, na meg még nem bízok bennük. Na jó, talán egy picit mégis, de annyira hogy színt valljak előttük, annyira még nem. Ahjj...Lehet, hogy tényleg jobb lenne, ha egy kis időre szakítanánk Tae-vel.
A turmix ivás után hazamentünk, és elmeséltük a szüleinknek, hogy sikerült. Mivel azt mondták, hogy holnaptól mindenkinek költöznie kell, ezért nekiálltam a pakolásnak. Beletettem a bőröndömbe és táskáimba a legfontosabb cuccaimat, ami azért beletelt egy pár órába. Pakolás közben rendesen el is fáradtam, ezért gyorsan elmentem zuhanyozni, majd lefeküdtem aludni. Alig pár perc alatt el is aludtam. Reggel az ébresztőm hangjára keltem, így rögtön ki is ugrottam az ágyból. Odamentem a szekrényemhez, amin a tegnap előre ki készített ruhám lógott. Hamar fel kaptam őket magamra, aztán bementem a fürdőbe. Elvégeztem a szokásos reggeli teendőimet, közben már kopogtattak is az ajtón. Meg jöttek értem. Mivel már nem volt több időm, ezért visszaszaladtam a szobámba, és felszedtem a cuccaimat. Majdnem leestem a lépcsőn is, annyira rohantam. Elköszöntem a szüleimtől, utána le adtam a kocsisnak a csomagjaimat.
-Szervusz JiMin! - Üdvözölt kedvesen a férfi, aki a meghallgatáson megdícsérte a hangomat.
-Jó napot uram! - Hajoltam meg halványan mosolyogva.
-Mivel tegnap nem mutatkoztam be, ezért most neked is bemutatkozok. - Mondta, mire én csak bólintottam egyet. -Én vagyok a BigHit Entertainment igazgatója, PD-Nim. Elég, ha csak így hívtok. - Mosolygott, aztán kezetráztunk. Már csak szerelmem mellett volt hely, ezért odaültem. Persze azért köszöntem mindenkinek, de leszögeszték, hogy majd a dormban ismerkedjünk. Így hát egész úton inkább nézelődtünk, vagy a telefonunkat bámultuk. Rossz volt nem ÚGY beszélni TaeTae-vel, de nem leplezhettük le magunkat. Bár be kell valljam, nagyon nehezen bírtam ki, hogy ne fogjam meg a kezét, ne simogassam a combját, vagy ne adjak neki puszit. A csókról meg már ne is beszéljünk. Nagyjából fél óra múlva, oda is értünk az új lakásunkhoz. Kiszálltunk a kocsiból, és mentünk a csomagjainkért. Segítségképp kinyitották nekünk az ajtót, ezért viszonylag könnyebb volt becipelnünk őket a házba.
-Nos fiúk, figyeljetek! - Szólalt meg az igazgató, ezzel felhívva magára a figyelmünket. -Itt fogtok élni, remélhetőleg jó sokáig. Ma és holnap még szabadnapotok lesz, hogy be tudjatok rendesen pakolni. Holnap pedig felvázoljuk nektek a helyzetet, hogy mik lesznek. - Mondta el a fontos dolgokat. Kórusban válaszoltunk, miközben mélyen meghajoltunk.
-És kik lesznek egy szobában? - Tette fel a kérdést az egyik fiú.
-Ohh...Tényleg, majdnem el is felejtettem! - Jutott eszébe. -Három szoba van, ti pedig heten vagytok. Szóval kettőben lesznek ketten, a maradék egyben pedig hárman. - Vázolta fel a helyzetet. -A jelenlegi szobabeosztás pedig a következő... - Vett elő egy újabb lapot. -NamJoon és SeokJin, ti lesztek az egyikben. - Nézett rájuk, mire ők csak bólogattak. -YoonGi és JeongGuk, ti szintén egy szobába lesztek. És végül JiMin, TaeHyung és HoSeok, ti pedig hárman lesztek egy szobába! - Sorolta fel a neveinket. Ez az! Tae-vel leszek egy szobában. A másik srác meg nem gond, majd megismerkedünk vele, és a többiekkel is. Miután azt is elmagyarázta, hogy ki melyik szobába menjen, magunkra hagytak. Felcipekedtünk, és beléptünk a mi alvóhelyünkre. Nem volt kicsi, inkább nagy volt. Két ágy volt benne, egy kétszemélyes franciaágy, és egy egyszemélyes ágy.
-TaeTae alszol velem? - Kérdeztem tőle mosolyogva.
-Ti ismeritek már egymást? - Lepődött meg szobatársunk.
-Igen. Gyerekkori barátok vagyunk. - Mondta párom vigyorogva. -Egyébként én... - Kezdett volna bele mondandójába, de a srác közbeszólt.
-Ne! Előbb pakoljunk, majd utána csevegünk. - Mosolygott aranyosan a fiú, mire mi csak bólintottunk egyet. Hamar megbeszéltük hogy ki hol alszik, és mivel két szekrény volt, ezért az egyikbe mi pakoltunk szerelmemmel, a másikba pedig a szobatársunk. Már csak a ruhák és fürdős cuccok rendezésében is elfáradtunk, de láttuk, hogy kezd otthonossá válni a szobánk. Bő egy óra alatt végeztünk is. Megkönnyebbülten felsóhajtottunk, majd megbeszéltük, hogy lemegyünk a többiekhez. Ám amint leértünk, meglepődve vettük észre, hogy még csak hárman ültek a nappaliban.
-Nah...Még három itt van. Akkor már csak egy kell. - Szólalt meg az egyik srác, akinek talán kicsit bunkó volt a stílusa. Pár perccel később megérkezett az utolsó tag is, így elkezdhettük az ismerkedést is.
-Szóval...Most, hogy már mindenki itt van, kezdjük idősségi sorrendben. - Ajánlotta egy másik, számunkra még ismeretlen fiú.
-Akkor hello mindenkinek, én Kim Seok Jin vagyok, de becézhettek simán Jin-nek is, ha szeretnétek! - Hajolt meg ezek szerint Jin, utána még el mesélt magáról pár dolgot. Jin után egy Min Yoon Gi nevű fiút ismertünk meg, így már tudtam, hogy ő neki olyan bunkó a stílusa. Előttem még két srác mutatkozott be, és az egyik a szobatársunk volt, név szerint HoSeok. NamJoon után jöttem én...Bevallom, izgultam. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz rólam a véleményük. Persze azt nem mondtam el hogy meleg vagyok, sem azt, hogy TaeHyung a párom. Persze Tae se mondta ezeket el, és igyekeztünk nem kimutatni, az egymás iránt táplált érzéseinket. Viszont azon meglepődtek, hogy mi gyerekkori barátok vagyunk, ezért velünk törődtek leginkább. Alig fél óra leteltével, egész családias lett köztünk a hangulat. Nevetgéltünk, filmeztünk és beszélgettünk. Szerintem...Jó kis banda lesz ez, jól ki fogunk jönni egymással. De hogy a TaeTae-vel való kapcsolatommal mi lesz, azt még nem tudom. Az biztos, hogy a fiúknak még nem most fogom bevallani, hogy meleg vagyok. Ki tudja, hogy mi lesz a reakciójuk, na meg még nem bízok bennük. Na jó, talán egy picit mégis, de annyira hogy színt valljak előttük, annyira még nem. Ahjj...Lehet, hogy tényleg jobb lenne, ha egy kis időre szakítanánk Tae-vel.
2016. augusztus 5., péntek
Titkos szerelem(VMin): 3.rész - A meghallgatás
JiMin Pov.
Egész nap tiszta idegbeteg voltam, miután hazamentem szerelmemtől. Izgultam a meghallgatás miatt, nagyon is. Így amint hazaértem, rögtön nekiálltam gyakorolni, hogy jól sikerüljön. Énekeltem legalább másfél órát, utána elgyakoroltam az összes táncot, amit még a táborokban tanultunk. Mikor végeztem, boldogan álltam szembe a ténnyel, hogy bizony nem lesz velem nagy probléma. Legalábbis remélem...Táncolás után elmentem fürdeni, ami segített le nyugodni, de még így is görcsben állt a gyomrom. Fürdés után pedig aludni mentem, hogy a meghallgatásra ne zombik módjára érjek oda, hanem normálisan. Elég hamar el is aludtam, de az izgatottság miatt viszont korán is keltem. Az indulásig ugyanis még legalább egy óra volt. Vállamat megrántva elbattyogtam a szekrényemhez, és valami nem túl otthonias, de nem is túl ünnepélyes göncöket vettem magamra. Mihelyt végeztem az öltözködéssel, bementem a fürdőbe, és a csap feletti kis nyégzet alakú tükröcskében levő tükörképemre néztem. Te jó ég! Azt hiszem, sok dolgom lesz...Megfésülködtem, utána megmostam az arcomat, amire aztán pakolást is tettem, hogy szép, sima bőröm legyen. Miközben a fehér krém rajta volt az egész arcomon, a fogkefémre nyomtam a mentolos ízű fogkrémből, majd jó alaposan megmostam a fogaimat. Ha csodás mosolyt akarok villantani, akkor nem szabad ki hagynom a fogaim meg tisztítását. Na meg...TaeHyung-ot is a mosolyommal szoktam el varázsolni. Gondolataim közben végeztem majdnem mindennel, ugyanis az enyhe smink még hátra volt. Megfogtam anyukám egyik fekete szemceruzáját, és nagyon halványan végighúztam a szemem belső részén. Persze sikeresen a szemembe is belenyúltam, amitől aztán könnyezni kezdtem. Ahjj...Nem is te lennél JiMin. Végül aztán elkínlódtam magam mindennel, ezért elköszönve a szurkoló szüleimtől, indultam is páromért. Mint valami tank, úgy szántottam végig azt a két utcát, amiken át kellett mennem, hogy odaérjek Tae-hez. Mikor odaértem, bekopogtattam. Pár perc múlva nyílt is az ajtó, amit most szerelmem anyukája, azaz a jelenlegi anyósom nyitott ki. És vajon kit láttam a háttérben? Hát egy őrülten rohangáló Kim Tae Hyung-ot. Ráadásul csak akkor vett észre, amikor az anyukája szólt neki, hogy itt vagyok.
-Jajj JiMin! - Rohant oda hozzám, és megölelt.
-Mondjad! - Viszonoztam ölelését mosolyogva.
-Szerinted mit vegyek fel? Valami ünnepélyeset? - Nézett rám nagy, kétségbeesett szemekkel.
-Dehogyis! Elég lesz valami divatos. Mint amilyenek rajtam is vannak. - Kuncogtam, mire ő bólintott, majd nyomott egy puszit a számra. Ezután felhúzott a szobájába, így segítettem neki kiválasztani a ruháit. Felvette őket, utána pedig indultunk is. Szerencsére még nem voltunk késésben, de azért siettünk. Ám útközben eszembe jutott egy dolog, ezért hirtelen megálltam.
-Most miért álltál meg? - Kérdezte szerelmem.
-Tudod egyáltalán, hogy hova kell menni? - Néztem rá kíváncsian, mire ő csak hevesen bólogatni kezdett.
-Persze! Mindent elolvastam, ami rajta volt a plakáton. - Mondta magabiztosan. Nem szóltam semmit, hanem hagytam, hogy vezessen. Egy kis séta után meg is érkeztünk egy hatalmas épülethez, aminek a belseje tömve volt korunkbeli fiúkkal.
-Azta! Jó sokan jelentkeztek. - Ámult párom, én meg csak bólogattam. Lassan beljebb mentünk, és akkor odajött hozzánk egy nő. Nem szólt semmit, csak mindkettőnk mellkasára ragasztott egy-egy sorszámot. Ezek szerint így hívnak majd be minket. Gondolataimból TaeTae zökkentett ki azzal, hogy kezét rá tette az enyémre. Kíváncsian néztem rá és láttam, hogy a földet bámulja. Gyorsan körülnéztem, aztán mikor tudatosult bennem, hogy senki nem figyel minket, nyomtam egy gyors puszit az arcára jelezve, hogy nem kell izgulnia. Erre egyből rám kapta a tekintetét, így tökéletesen láttam szemei gyönyörű csillogását, ami még az égen elhelyezkedő csillagokénál is szebb volt. Rá mosolyogtam, majd gyengéden végigsimítottam kézfején.
-Nyugi, nem lesz baj! - Mondtam, bár azért bennem is volt félelem. Rengeteg fiú volt előttünk, de még utánunk is jöttek jó páran. Szóval sokat kellett várnunk, hogy végre minket is halljanak. Csak vártunk és vártunk, közben egyre jobban izgultunk. Szinte az egész testünk remegett, a gyomrunk görcsben állt, a szívünk pedig majd' kiugrott a helyéről. Az izzadtság cseppeket is, szinte másodpercenként törölgettük le homlokunkról és kezeinkről. De végül a sok várakozás után, kimondták az én számomat is. Még egy utolsó mosolyt villantottam szerelmemnek, majd nagy levegőt véve bementem. Egy színház előadó terméhez hasonlított a hely, ahova behívtak. Felmentem a színpadra, közben a kezembe nyomtak egy mikrofont. Olyan fura volt, hiszen még soha nem fogtam a kezemben igazi mikrofont. Ám nem gyönyörködhettem benne sokáig, hiszen az előttem elhelyezkedő két férfi, bizonyára nem ért rá.
-Szervusz! Mi a neved? - Kérdezte kedvesen egy kicsit testesebb férfi. Nagyot nyeltem, majd a számhoz emeltem a mikrofont, és beleszóltam.
-Jónapot! A nevem Park Ji Min! - Hajoltam meg illedelmesen.
-Jól van JiMin. Akkor kezdheted is. Zene nincs, mindenki magától énekel, mert így jobban halljuk, hogy kinek milyen hangja van. - Magyarázkodott, amire én csak bólogattam, jelezve, hogy értem a helyzetet. -Apropó...Mit fogsz csinálni? Énekelni, vagy rappelni? - Tette fel újabb kérdéseit. Hogy mi? Rappelni is lehet? Hát ezt nem gondoltam volna. Mondjuk azt se, hogy úgy fogom magam érezni, mintha valami tehetségkutatóban lennék, és minden kamera engem filmezne, hogy a TV-ben is láthassanak.
-Énekelni. - Remegett meg kicsit a hangom. Bólintottak, aztán a kicsit testes férfi intett a kezével, hogy kezdhetem. Neki is kezdtem az éneklésnek. Lehunytam szemeimet, így sikerült lenyugodnom, és teljes mértékben a dalra koncentrálnom, hogy minden hangszínt tökéletesen énekeljek ki. Nem is ment rosszul, viszont mikor a közepénél tartottam, leállítottak. Megijedtem. Valamit rosszul csináltam? Talán az volt a bajuk, hogy nem rájuk néztem? Teljesen bepánikoltam. Nem tudtam, hogy mit ronthattam el.
-Nos...JiMin! - Kezdett bele a mondandójába a testes férfi, mert a másik az csak ült, és nézett. -Meg kell mondjam, hogy nagyon szép hangod van. Az eddigi fiúk akiket meg hallgattunk, borzalmasan hamisak voltak. De neked szép, tiszta hangod van. - Mondta el a véleményeit, amik igazán jól estek. Ezután kiküldött mondván, hogy ha mindenkit meghallgattak, akkor bejelentik hogy kik azok, akik jól teljesítettek. Még Tae-vel se tudtam beszélni, mert amint kijöttem, őt már hívták is be. A nagy zajtól nem hallottam szerelmem hangját, ami azért aggasztott. De szerencsére alig öt perccel később, ki is jött. Megijedtem, ugyanis az arckifejezése szomorúnak tűnt. Ne, ne, ne! Nem lehet, hogy nem adtak neki esélyt! Felpattantam a székről amin ültem, majd odarohantam hozzá.
-Tae! Hogy sikerült? - Tettem fel egyből kérdésemet.
-JiMin... - Kezdett bele szomorú hangon, aztán hirtelen rámkapta a tekintetét, és szélesen elvigyorodott. -Tetszettem nekik, megdícsértek! - Ugrott bele a nyakamba, én pedig csak álltam ott, mint a cövek.
-Jajj te hülye! A szívrohamot hoztad rám. Már azt hittem, hogy nem sikerült. - Mormogtam megkönnyebbülten. Erre ő csak kiröhögött.
-Mit szólnál, ha elmennénk inni egy turmixot? - Nézett kíváncsian szemeimbe.
-Rendben, menjünk! - Mosolyogtam. -De előbb még várjuk meg, hogy milyen döntést hoznak. - Mondtam, majd visszaültünk a helyünkre. Legalább fél órán keresztül csak vártunk, eközben TaeTae a vállamara hajtotta a fejét. Elmosolyodtam, és ekkor nyílt az ajtó is. Mindenki felállt aki ült, és meghajoltunk a két férfi előtt.
-Kedves ifjú urak! Meg hoztuk a döntést. Az új csapat, hét fiúból fog állni. - Vázolta fel a helyzetet. Szent isten...Ebből a harminc fiúból hogy sikerült kiválasztaniuk hetet? Ahh...Na mindegy, a fő, hogy megtudjuk hogy kiket választottak. Hogy ki az a hét fiú, akikből egy banda lesz. -Ez a hét fiú pedig... - Vette elő a névsorát, mi pedig már izgatottan vártuk, hogy sorolja a neveket. -Kim Nam Joon, Min Yoon Gi, Jung Ho Seok, Kim Seok Jin, Park Ji Min, Kim Tae Hyung, és végül Jeon Jeong Guk. - Sorolta fel mind a hét nevet, ám mikor a milyenket is meghallottam, leblokkoltam. Nem akartam elhinni, hogy tényleg sikerült. Amíg én sokkoltan bámultam magam elé, addig az egyik férfi elmondta a fontos információkat. Újabb fél óra megbeszélés után mindenki mehetett a dolgára. Szerelmemnek úgy kellett maga után húznia, mert annyira le voltam sokkolva. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy olyan sok fiú közül, tényleg kiválasztottak minket. A következő dolog amire feleszméltem, hogy leültünk egy asztalhoz, és kértük a turmixunkat. Alig pár perccel később már ki is hozták nekünk. Elkezdtük inni a gyümölcsös italt, közben párom elővette a telefonját.
-Csináljunk egy képet! - Kérlelt boci szemekkel.
-Rendben. - Bólintottam, és belenéztem a kamerába. Láttam hogy
Tae nem mosolyog, ezért én is inkább komoly fejet vágtam. Miután kész lett, megmutatta.
-Úr isten! Hogy tudsz te ilyen irtó sexy fejet vágni? - Kérdezte, mire én vigyorogni kezdtem.
-Csak úgy, ahogy te. - Bókoltam, szemöldökeimet húzogatva. És tessék...Megint sikerült zavarba hoznom. Jajj, annyira boldog vagyok, hogy mindkettőnket kiválasztottak! Csak tényleg egy bökkenő van...Mit fogunk csinálni, ha nem viselnek minket el, mint egy pár? Nem szeretnénk egymással szakítani, de lehet hogy muszáj lesz.
Egész nap tiszta idegbeteg voltam, miután hazamentem szerelmemtől. Izgultam a meghallgatás miatt, nagyon is. Így amint hazaértem, rögtön nekiálltam gyakorolni, hogy jól sikerüljön. Énekeltem legalább másfél órát, utána elgyakoroltam az összes táncot, amit még a táborokban tanultunk. Mikor végeztem, boldogan álltam szembe a ténnyel, hogy bizony nem lesz velem nagy probléma. Legalábbis remélem...Táncolás után elmentem fürdeni, ami segített le nyugodni, de még így is görcsben állt a gyomrom. Fürdés után pedig aludni mentem, hogy a meghallgatásra ne zombik módjára érjek oda, hanem normálisan. Elég hamar el is aludtam, de az izgatottság miatt viszont korán is keltem. Az indulásig ugyanis még legalább egy óra volt. Vállamat megrántva elbattyogtam a szekrényemhez, és valami nem túl otthonias, de nem is túl ünnepélyes göncöket vettem magamra. Mihelyt végeztem az öltözködéssel, bementem a fürdőbe, és a csap feletti kis nyégzet alakú tükröcskében levő tükörképemre néztem. Te jó ég! Azt hiszem, sok dolgom lesz...Megfésülködtem, utána megmostam az arcomat, amire aztán pakolást is tettem, hogy szép, sima bőröm legyen. Miközben a fehér krém rajta volt az egész arcomon, a fogkefémre nyomtam a mentolos ízű fogkrémből, majd jó alaposan megmostam a fogaimat. Ha csodás mosolyt akarok villantani, akkor nem szabad ki hagynom a fogaim meg tisztítását. Na meg...TaeHyung-ot is a mosolyommal szoktam el varázsolni. Gondolataim közben végeztem majdnem mindennel, ugyanis az enyhe smink még hátra volt. Megfogtam anyukám egyik fekete szemceruzáját, és nagyon halványan végighúztam a szemem belső részén. Persze sikeresen a szemembe is belenyúltam, amitől aztán könnyezni kezdtem. Ahjj...Nem is te lennél JiMin. Végül aztán elkínlódtam magam mindennel, ezért elköszönve a szurkoló szüleimtől, indultam is páromért. Mint valami tank, úgy szántottam végig azt a két utcát, amiken át kellett mennem, hogy odaérjek Tae-hez. Mikor odaértem, bekopogtattam. Pár perc múlva nyílt is az ajtó, amit most szerelmem anyukája, azaz a jelenlegi anyósom nyitott ki. És vajon kit láttam a háttérben? Hát egy őrülten rohangáló Kim Tae Hyung-ot. Ráadásul csak akkor vett észre, amikor az anyukája szólt neki, hogy itt vagyok.
-Jajj JiMin! - Rohant oda hozzám, és megölelt.
-Mondjad! - Viszonoztam ölelését mosolyogva.
-Szerinted mit vegyek fel? Valami ünnepélyeset? - Nézett rám nagy, kétségbeesett szemekkel.
-Dehogyis! Elég lesz valami divatos. Mint amilyenek rajtam is vannak. - Kuncogtam, mire ő bólintott, majd nyomott egy puszit a számra. Ezután felhúzott a szobájába, így segítettem neki kiválasztani a ruháit. Felvette őket, utána pedig indultunk is. Szerencsére még nem voltunk késésben, de azért siettünk. Ám útközben eszembe jutott egy dolog, ezért hirtelen megálltam.
-Most miért álltál meg? - Kérdezte szerelmem.
-Tudod egyáltalán, hogy hova kell menni? - Néztem rá kíváncsian, mire ő csak hevesen bólogatni kezdett.
-Persze! Mindent elolvastam, ami rajta volt a plakáton. - Mondta magabiztosan. Nem szóltam semmit, hanem hagytam, hogy vezessen. Egy kis séta után meg is érkeztünk egy hatalmas épülethez, aminek a belseje tömve volt korunkbeli fiúkkal.
-Azta! Jó sokan jelentkeztek. - Ámult párom, én meg csak bólogattam. Lassan beljebb mentünk, és akkor odajött hozzánk egy nő. Nem szólt semmit, csak mindkettőnk mellkasára ragasztott egy-egy sorszámot. Ezek szerint így hívnak majd be minket. Gondolataimból TaeTae zökkentett ki azzal, hogy kezét rá tette az enyémre. Kíváncsian néztem rá és láttam, hogy a földet bámulja. Gyorsan körülnéztem, aztán mikor tudatosult bennem, hogy senki nem figyel minket, nyomtam egy gyors puszit az arcára jelezve, hogy nem kell izgulnia. Erre egyből rám kapta a tekintetét, így tökéletesen láttam szemei gyönyörű csillogását, ami még az égen elhelyezkedő csillagokénál is szebb volt. Rá mosolyogtam, majd gyengéden végigsimítottam kézfején.
-Nyugi, nem lesz baj! - Mondtam, bár azért bennem is volt félelem. Rengeteg fiú volt előttünk, de még utánunk is jöttek jó páran. Szóval sokat kellett várnunk, hogy végre minket is halljanak. Csak vártunk és vártunk, közben egyre jobban izgultunk. Szinte az egész testünk remegett, a gyomrunk görcsben állt, a szívünk pedig majd' kiugrott a helyéről. Az izzadtság cseppeket is, szinte másodpercenként törölgettük le homlokunkról és kezeinkről. De végül a sok várakozás után, kimondták az én számomat is. Még egy utolsó mosolyt villantottam szerelmemnek, majd nagy levegőt véve bementem. Egy színház előadó terméhez hasonlított a hely, ahova behívtak. Felmentem a színpadra, közben a kezembe nyomtak egy mikrofont. Olyan fura volt, hiszen még soha nem fogtam a kezemben igazi mikrofont. Ám nem gyönyörködhettem benne sokáig, hiszen az előttem elhelyezkedő két férfi, bizonyára nem ért rá.
-Szervusz! Mi a neved? - Kérdezte kedvesen egy kicsit testesebb férfi. Nagyot nyeltem, majd a számhoz emeltem a mikrofont, és beleszóltam.
-Jónapot! A nevem Park Ji Min! - Hajoltam meg illedelmesen.
-Jól van JiMin. Akkor kezdheted is. Zene nincs, mindenki magától énekel, mert így jobban halljuk, hogy kinek milyen hangja van. - Magyarázkodott, amire én csak bólogattam, jelezve, hogy értem a helyzetet. -Apropó...Mit fogsz csinálni? Énekelni, vagy rappelni? - Tette fel újabb kérdéseit. Hogy mi? Rappelni is lehet? Hát ezt nem gondoltam volna. Mondjuk azt se, hogy úgy fogom magam érezni, mintha valami tehetségkutatóban lennék, és minden kamera engem filmezne, hogy a TV-ben is láthassanak.
-Énekelni. - Remegett meg kicsit a hangom. Bólintottak, aztán a kicsit testes férfi intett a kezével, hogy kezdhetem. Neki is kezdtem az éneklésnek. Lehunytam szemeimet, így sikerült lenyugodnom, és teljes mértékben a dalra koncentrálnom, hogy minden hangszínt tökéletesen énekeljek ki. Nem is ment rosszul, viszont mikor a közepénél tartottam, leállítottak. Megijedtem. Valamit rosszul csináltam? Talán az volt a bajuk, hogy nem rájuk néztem? Teljesen bepánikoltam. Nem tudtam, hogy mit ronthattam el.
-Nos...JiMin! - Kezdett bele a mondandójába a testes férfi, mert a másik az csak ült, és nézett. -Meg kell mondjam, hogy nagyon szép hangod van. Az eddigi fiúk akiket meg hallgattunk, borzalmasan hamisak voltak. De neked szép, tiszta hangod van. - Mondta el a véleményeit, amik igazán jól estek. Ezután kiküldött mondván, hogy ha mindenkit meghallgattak, akkor bejelentik hogy kik azok, akik jól teljesítettek. Még Tae-vel se tudtam beszélni, mert amint kijöttem, őt már hívták is be. A nagy zajtól nem hallottam szerelmem hangját, ami azért aggasztott. De szerencsére alig öt perccel később, ki is jött. Megijedtem, ugyanis az arckifejezése szomorúnak tűnt. Ne, ne, ne! Nem lehet, hogy nem adtak neki esélyt! Felpattantam a székről amin ültem, majd odarohantam hozzá.
-Tae! Hogy sikerült? - Tettem fel egyből kérdésemet.
-JiMin... - Kezdett bele szomorú hangon, aztán hirtelen rámkapta a tekintetét, és szélesen elvigyorodott. -Tetszettem nekik, megdícsértek! - Ugrott bele a nyakamba, én pedig csak álltam ott, mint a cövek.
-Jajj te hülye! A szívrohamot hoztad rám. Már azt hittem, hogy nem sikerült. - Mormogtam megkönnyebbülten. Erre ő csak kiröhögött.
-Mit szólnál, ha elmennénk inni egy turmixot? - Nézett kíváncsian szemeimbe.
-Rendben, menjünk! - Mosolyogtam. -De előbb még várjuk meg, hogy milyen döntést hoznak. - Mondtam, majd visszaültünk a helyünkre. Legalább fél órán keresztül csak vártunk, eközben TaeTae a vállamara hajtotta a fejét. Elmosolyodtam, és ekkor nyílt az ajtó is. Mindenki felállt aki ült, és meghajoltunk a két férfi előtt.
-Kedves ifjú urak! Meg hoztuk a döntést. Az új csapat, hét fiúból fog állni. - Vázolta fel a helyzetet. Szent isten...Ebből a harminc fiúból hogy sikerült kiválasztaniuk hetet? Ahh...Na mindegy, a fő, hogy megtudjuk hogy kiket választottak. Hogy ki az a hét fiú, akikből egy banda lesz. -Ez a hét fiú pedig... - Vette elő a névsorát, mi pedig már izgatottan vártuk, hogy sorolja a neveket. -Kim Nam Joon, Min Yoon Gi, Jung Ho Seok, Kim Seok Jin, Park Ji Min, Kim Tae Hyung, és végül Jeon Jeong Guk. - Sorolta fel mind a hét nevet, ám mikor a milyenket is meghallottam, leblokkoltam. Nem akartam elhinni, hogy tényleg sikerült. Amíg én sokkoltan bámultam magam elé, addig az egyik férfi elmondta a fontos információkat. Újabb fél óra megbeszélés után mindenki mehetett a dolgára. Szerelmemnek úgy kellett maga után húznia, mert annyira le voltam sokkolva. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy olyan sok fiú közül, tényleg kiválasztottak minket. A következő dolog amire feleszméltem, hogy leültünk egy asztalhoz, és kértük a turmixunkat. Alig pár perccel később már ki is hozták nekünk. Elkezdtük inni a gyümölcsös italt, közben párom elővette a telefonját.
-Csináljunk egy képet! - Kérlelt boci szemekkel.
-Rendben. - Bólintottam, és belenéztem a kamerába. Láttam hogy
-Úr isten! Hogy tudsz te ilyen irtó sexy fejet vágni? - Kérdezte, mire én vigyorogni kezdtem.
-Csak úgy, ahogy te. - Bókoltam, szemöldökeimet húzogatva. És tessék...Megint sikerült zavarba hoznom. Jajj, annyira boldog vagyok, hogy mindkettőnket kiválasztottak! Csak tényleg egy bökkenő van...Mit fogunk csinálni, ha nem viselnek minket el, mint egy pár? Nem szeretnénk egymással szakítani, de lehet hogy muszáj lesz.
2016. augusztus 4., csütörtök
Titkos szerelem(VMin): 2.rész - Rábeszélés
JiMin Pov.
Egész nap szét untam a fejemet, ezért inkább csak nyomkodtam a telefonomat. Unalmas volt Tae nélkül, de túléltem. Végül telefonnyomkodás közben merültem mély álomba. Egészen reggelig fel se keltem. Akkor is csak azért, mert a hasam alatt rezgett és csörgött a telefonom. Meg se néztem hogy ki az, csak felvettem.
-Igen? - Szóltam bele kómás hangon.
-Jézus de álmos hangod van. - Kuncogott egy ismerős hang. -Felkeltettelek? - Kérdezte.
-Jah...De nem baj. - Mosolyogtam, bár ő ezt nem látta. -Mi a helyzet? Hiányzok? - Vigyorogtam, közben szabad kezemmel szemeimet kezdtem dörzsölgetni.
-Igen, nagyon. - Sóhajtott. -Egyébként semmi. Mindjárt megyek anyuékkal beszélni, csak gondoltam előtte megkérdezem, hogy veled mizu. - Mondta. Elmeséltem neki én is a helyzetemet, aztán egymásnak szurkolva bontottuk a vonalat. Még kicsit ingatag lépésekkel mentem a hatalmas fa szekrényemhez, amiből aztán kiválasztottam egy laza, térdemig érő gatyát, és felvettem az egyik kedvenc világoskék színű pólómat. Mihelyt kész lettem, lerohantam a konyhába reggelizni. Na jó...Az túlzás hogy rohantam, inkább vonszoltam egymás után a lábaimat. De a lényeg, hogy pár perc alatt lent voltam. Leültem az asztalhoz, majd az elém rakott műzlit kezdtem el enni.
-Öhm...Anya és apa! - Kezdtem bele picit bizonytalanul mondandómba. -Van valami, amiről szeretnék veletek beszélni... - Nyögtem ki végül, aztán félénken rájuk néztem.
-Mondjad csak fiam, figyelünk! - Mosolygott rám biztatón apa. Vettem egy nagy levegőt, utána belekezdtem.
-Hát, tudjátok tegnap, mikor elmentünk TaeHyung-al sétálni, akkor hazafele észrevettünk egy érdekes hirdetést. - Meséltem el a történetem egy részét.
-És? Mi volt rajta? - Kíváncsiskodott anya, közben megtörölte a mosogatástól vizes kezét.
-Hát...Hogy fiú jelentkezőket várnak meghallgatásra, egy új banda létrehozásához. - Hadartam el gyorsan.
-És? El szeretnétek menni? - Kérdezte apa.
-Ha megengeditek, akkor igen. - Bólintottam.
-Hékás, várjatok! Ugye tisztában vagytok azzal, hogyha esetleg ki választanak titeket, akkor sokkal de sokkal ritkábban fogtok látni minket? - Mondta anya, mire én csak bólintottam.
-Tudom anya...De legalább lenne lehetőségünk kipróbálni magunkat valami másban is. Híresek lennénk, és millió rajongónk lenne. - Álmodoztam.
-Ez mind szép és jó. De szerinted képesek lennétek hónapokon, vagy akár éveken keresztül csinálni? Hiszen még nem is dolgoztatok. - Kezdte anya aggódó szövegét.
-Anya nyugodj meg! Hidd el, sikerülni fog, érzem. - Próbáltam megynyugtatni, ami szerencsére sikerült. Ahogyan az is, hogy rábeszéljem őket a dologra. Miután beleegyeztek, elmentem gyorsan Tae-hez. Nem lakott tőlem messze, csupán két utcányira. Mikor odaértem, bekopogtam. Rögtön a kopogásom után pedig ki is nyitották az ajtót, aki pont szerelmem volt.
-JiMin! - Ugrott egyből a nyakamba, amikor meglátta hogy én vagyok az.
-Szia TaeTae! - Kuncogtam, majd viszonoztam ölelését. -Na? Mit szóltak? - Kérdeztem, hiszen már nagyon kíváncsi voltam.
-Megengedték. Azt mondták, hogy ha sikerülni fog a meghallgatás, akkor legyek ügyes énekes vagy bármi más. - Vigyorgott szélesen, mire nekem megcsillantak a szemeim. Nagyon boldogok voltunk mindketten, ami szerintem látszott is rajtunk. Eközben behúzott magával a házba, egyenesen fel a szobájába. Becsukta az ajtót, aztán vigyorogva megcsókolt. Én szintén vigyorogva csókoltam vissza, közben derekánál fogva húztam magammal az ágyig. Amint beleütköztem lábammal az ágyba, leültem rá, TaeHyung-ot pedig az ölembe ültettem. Hosszú ideig csatáztak nyelveink, viszont levegőnk fogytán volt, ezért el váltunk egymástól.
-Istenem JiMin, én annyira örülök! - Ölelt meg ismét szorosan.
-Én is Tae, én is. - Mosolyogtam, derekánál ölelgetve.
-Csak egy dolog aggaszt... - Sóhajtotta, majd arcát nyakhajlatomba temette.
-Mi? - Néztem rá, már amennyire tudtam.
-Az hogy...Mi van, ha nem fog nekik tetszeni, hogy mi egy pár vagyunk? - Emelte rám tekintetét szomorúan.
-Nem tudom Tae... - Sóhajtottam én is letörve, és a padlót kezdtem vizslatni.
-Én nem szeretnék veled szakítani, de lehet hogy muszáj lesz. - Remegett meg hangja, utána egy nedves dolgot éreztem meg egyik kezemen. Fel néztem arcára, amin sorra gördültek végig a sós cseppek szemeiből. Sírt.
-Ahjj TaeTae... - Szorítottam magamhoz. -Figyelj! Ha szakítanunk is kell, lehet, hogy később újra együtt lehetünk majd. Várunk pár hetet vagy hónapot míg ismerkedünk a banda többi tagjaival, aztán majd elmondjuk nekik hogy mi a helyzet velünk. - Meséltem el neki a terveimet, aztán kicsit eltoltam magamtól, hogy szemeibe nézhessek. Letöröltem arca mindkét oldaláról a szemeiből hulló könnyeit, majd mélyen a szemeibe nézve, nyomtam egy puszit a szájára. -Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. - Mosolygtam rá biztatón, mire ő is elmosolyodott és bólintott egyet. -Egyébként mikor lesz a meghallgatás? - Érdeklődtem, hiszen ezt a részét pont nem néztem meg a plakáton.
-Holnap. - Válaszolt szerelmem izagtottan, bennem pedig megállt az ütő. Lesokkoltan néztem az ölemben vigyorgó fiúra, és igyekeztem eldönteni, hogy jól hallottam e azt, amit mondott.
-Ó, te jó ég! És szerinted sikerülni fog? - Néztem rá kétségbeesetten.
-Még szép! JiMin neked arany hangod van, míg nekem inkább mély, de azért nem olyan rossz. - Kuncogott.
-De magabiztos vagy. - Nevettem. -De amúgy igen, neked is csodaszép hangod van, és imádom hallgatni. - Néztem rá szerelmesen, míg ő elpirult. Hahh...Szóval holnap mindent bele kell adnunk. Szuper. Remélem, azért mindkettőnknek sikerülni fog.
Egész nap szét untam a fejemet, ezért inkább csak nyomkodtam a telefonomat. Unalmas volt Tae nélkül, de túléltem. Végül telefonnyomkodás közben merültem mély álomba. Egészen reggelig fel se keltem. Akkor is csak azért, mert a hasam alatt rezgett és csörgött a telefonom. Meg se néztem hogy ki az, csak felvettem.
-Igen? - Szóltam bele kómás hangon.
-Jézus de álmos hangod van. - Kuncogott egy ismerős hang. -Felkeltettelek? - Kérdezte.
-Jah...De nem baj. - Mosolyogtam, bár ő ezt nem látta. -Mi a helyzet? Hiányzok? - Vigyorogtam, közben szabad kezemmel szemeimet kezdtem dörzsölgetni.
-Igen, nagyon. - Sóhajtott. -Egyébként semmi. Mindjárt megyek anyuékkal beszélni, csak gondoltam előtte megkérdezem, hogy veled mizu. - Mondta. Elmeséltem neki én is a helyzetemet, aztán egymásnak szurkolva bontottuk a vonalat. Még kicsit ingatag lépésekkel mentem a hatalmas fa szekrényemhez, amiből aztán kiválasztottam egy laza, térdemig érő gatyát, és felvettem az egyik kedvenc világoskék színű pólómat. Mihelyt kész lettem, lerohantam a konyhába reggelizni. Na jó...Az túlzás hogy rohantam, inkább vonszoltam egymás után a lábaimat. De a lényeg, hogy pár perc alatt lent voltam. Leültem az asztalhoz, majd az elém rakott műzlit kezdtem el enni.
-Öhm...Anya és apa! - Kezdtem bele picit bizonytalanul mondandómba. -Van valami, amiről szeretnék veletek beszélni... - Nyögtem ki végül, aztán félénken rájuk néztem.
-Mondjad csak fiam, figyelünk! - Mosolygott rám biztatón apa. Vettem egy nagy levegőt, utána belekezdtem.
-Hát, tudjátok tegnap, mikor elmentünk TaeHyung-al sétálni, akkor hazafele észrevettünk egy érdekes hirdetést. - Meséltem el a történetem egy részét.
-És? Mi volt rajta? - Kíváncsiskodott anya, közben megtörölte a mosogatástól vizes kezét.
-Hát...Hogy fiú jelentkezőket várnak meghallgatásra, egy új banda létrehozásához. - Hadartam el gyorsan.
-És? El szeretnétek menni? - Kérdezte apa.
-Ha megengeditek, akkor igen. - Bólintottam.
-Hékás, várjatok! Ugye tisztában vagytok azzal, hogyha esetleg ki választanak titeket, akkor sokkal de sokkal ritkábban fogtok látni minket? - Mondta anya, mire én csak bólintottam.
-Tudom anya...De legalább lenne lehetőségünk kipróbálni magunkat valami másban is. Híresek lennénk, és millió rajongónk lenne. - Álmodoztam.
-Ez mind szép és jó. De szerinted képesek lennétek hónapokon, vagy akár éveken keresztül csinálni? Hiszen még nem is dolgoztatok. - Kezdte anya aggódó szövegét.
-Anya nyugodj meg! Hidd el, sikerülni fog, érzem. - Próbáltam megynyugtatni, ami szerencsére sikerült. Ahogyan az is, hogy rábeszéljem őket a dologra. Miután beleegyeztek, elmentem gyorsan Tae-hez. Nem lakott tőlem messze, csupán két utcányira. Mikor odaértem, bekopogtam. Rögtön a kopogásom után pedig ki is nyitották az ajtót, aki pont szerelmem volt.
-JiMin! - Ugrott egyből a nyakamba, amikor meglátta hogy én vagyok az.
-Szia TaeTae! - Kuncogtam, majd viszonoztam ölelését. -Na? Mit szóltak? - Kérdeztem, hiszen már nagyon kíváncsi voltam.
-Megengedték. Azt mondták, hogy ha sikerülni fog a meghallgatás, akkor legyek ügyes énekes vagy bármi más. - Vigyorgott szélesen, mire nekem megcsillantak a szemeim. Nagyon boldogok voltunk mindketten, ami szerintem látszott is rajtunk. Eközben behúzott magával a házba, egyenesen fel a szobájába. Becsukta az ajtót, aztán vigyorogva megcsókolt. Én szintén vigyorogva csókoltam vissza, közben derekánál fogva húztam magammal az ágyig. Amint beleütköztem lábammal az ágyba, leültem rá, TaeHyung-ot pedig az ölembe ültettem. Hosszú ideig csatáztak nyelveink, viszont levegőnk fogytán volt, ezért el váltunk egymástól.
-Istenem JiMin, én annyira örülök! - Ölelt meg ismét szorosan.
-Én is Tae, én is. - Mosolyogtam, derekánál ölelgetve.
-Csak egy dolog aggaszt... - Sóhajtotta, majd arcát nyakhajlatomba temette.
-Mi? - Néztem rá, már amennyire tudtam.
-Az hogy...Mi van, ha nem fog nekik tetszeni, hogy mi egy pár vagyunk? - Emelte rám tekintetét szomorúan.
-Nem tudom Tae... - Sóhajtottam én is letörve, és a padlót kezdtem vizslatni.
-Én nem szeretnék veled szakítani, de lehet hogy muszáj lesz. - Remegett meg hangja, utána egy nedves dolgot éreztem meg egyik kezemen. Fel néztem arcára, amin sorra gördültek végig a sós cseppek szemeiből. Sírt.
-Ahjj TaeTae... - Szorítottam magamhoz. -Figyelj! Ha szakítanunk is kell, lehet, hogy később újra együtt lehetünk majd. Várunk pár hetet vagy hónapot míg ismerkedünk a banda többi tagjaival, aztán majd elmondjuk nekik hogy mi a helyzet velünk. - Meséltem el neki a terveimet, aztán kicsit eltoltam magamtól, hogy szemeibe nézhessek. Letöröltem arca mindkét oldaláról a szemeiből hulló könnyeit, majd mélyen a szemeibe nézve, nyomtam egy puszit a szájára. -Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. - Mosolygtam rá biztatón, mire ő is elmosolyodott és bólintott egyet. -Egyébként mikor lesz a meghallgatás? - Érdeklődtem, hiszen ezt a részét pont nem néztem meg a plakáton.
-Holnap. - Válaszolt szerelmem izagtottan, bennem pedig megállt az ütő. Lesokkoltan néztem az ölemben vigyorgó fiúra, és igyekeztem eldönteni, hogy jól hallottam e azt, amit mondott.
-Ó, te jó ég! És szerinted sikerülni fog? - Néztem rá kétségbeesetten.
-Még szép! JiMin neked arany hangod van, míg nekem inkább mély, de azért nem olyan rossz. - Kuncogott.
-De magabiztos vagy. - Nevettem. -De amúgy igen, neked is csodaszép hangod van, és imádom hallgatni. - Néztem rá szerelmesen, míg ő elpirult. Hahh...Szóval holnap mindent bele kell adnunk. Szuper. Remélem, azért mindkettőnknek sikerülni fog.
J-Hope&JungKook - Veszekedésekből szerelem 2/2 (+18)
JungKook:
Amint engedélyt kapok bemegyek. Az ágyán ül és a trikója alját piszkálja. Nem néz rám. Oda megyek hozzá majd előtte meg állok.
- Szabad? - kérdem hátha megengedi hogy mellé üljek.
HoSeok:
Lassan odajött hozzám, de én nem néztem rá, csak a ruhámat piszkáltam.
-Persze, ülj csak le. - Bólintottam. -Szóval...Mit szeretnél? - Kérdeztem, félszemmel nézve rá.
JungKook:
Leülök mellé, nem olyan távol de nem is olyan közel hozzá. Megtartom a tisztes távolságot.
- Hát... Először nézz rám és majd utána modom. - motyogom rá nézve.
HoSeok:
Félve ugyan, de ránéztem. Tudom, hogy mit akar mondani. Most meg fogom tőle kapni, hogy hogy merészeltem megcsókolni.
-Most már mondhatod. - Sóhajtottam letörve.
JungKook:
Sóhajtok egyet majd egy gyors mozdulattal ajkaira hajolok. Ugyan nem tudom mit csinálok de érzek egy egyfajta késztetést, hogy ezt most muszály megtennem.
HoSeok:
Nem mondott semmit, csak sóhajtott egyet majd az ajkaimra tapadt. Most mi van? Én azt hittem, hogy le fogja szedni a fejemet. Erre? Ám hiába voltam kissé sokkos állapotba, mégis lehunytam szemeimet, és élveztem a pillanatot.
JungKook:
Lassan elkezdtem mozgatni az ajkaimat amit ő viszonzott is. A csókba mosolyogtam. Fogalmam sincs miért de boldog lettem ahogy vissza csókolt. Megfogtam vállait, eldöntöttem majd újból megcsókoltam.
HoSeok:
Amint megéreztem hogy mozgatja ajkait, én is mozgatni kezdtem őket. Erre ő elmosolyodott, majd hirtelen megfogta a vállaimat és eldöntött. Ismét ajkaimra tapadt, én pedig a nyakába karolva húztam magamhoz egy kicsit közelebb.
JungKook:
Csípőmet az övének nyomtam és úgy csókoltam. Igazából fogalmam sincs mi ütött belém. Miért csókoltam meg. Egyszerűen jól esett. Meg azért annyira nem is utálom Hoseok-ot.
HoSeok:
Mikor csípőjét az enyémnek nyomta, felsóhajtottam. Mit tud ez a gyerek, amit én nem? Igazából nem is tudom, hogy miért veszekedtünk idáig. Hiszen én végülis szeretem...Lehet, hogy már jobban mint egy barátot.
JungKook:
Levegő hiány miatt elváltam tőle. Mélyen a szemeibe néztem majd mikor ráeszméltem, hogy valójában mit is csináltam teljesen elvörösödtem. Fel akartam kelni róla de nem engedte. A csípőmre fogott amit utána át is ölelt.
HoSeok:
Mivel már nem volt levegőnk, ezért elvált tőlem. Csak kapkodtuk a levegőt, mire eszébe jutott hogy mit csináltunk az imént. Már menekült volna, csak hogy én megfogtam a csípőjénél és átöleltem. Nem engedtem el.
-JungKook...Nem tudom, hogy mi van velem. - Néztem mélyen a szemeibe.
JungKook:
Jobban elpirulok. Már ha tudnék hova pirulni. Így is rák vörös vagyok de mindegy.
- J- Hope...Én.. A-Azt hiszem...- dadogtam fogalmam sincs miért. Mindig mindent kimondtam neki zok szó nélkül.
HoSeok:
Ő csak pirulgatott, már olyan volt mint egy paradicsom.
-Mit hiszel? - Kérdeztem kíváncsian. Annyira aranyos, amikor így zavarba esik...!
JungKook:
- Azt hiszem...Hogy...- nyelek egyet. - Szeretlek...- elfordítom tekintetem. Annyira zavarba ejtő én meg ki mondtam. Mindegy. Ami meg történt az megtörtént.
HoSeok:
Végre, kimondta! Csak erre vártam. Mosolyogva megfogtam kétoldalt arcát, és magam felé fordítottam. Nyomtam ajkaira egy hosszabb puszit, még mindig vigyorogva.
-Én most már nem hiszem, hanem tudom hogy szeretlek. - Öleltem magamhoz.
JungKook:
Meglepett, hogy ő is szeret. Azt hittem, hogy egyenesen vissza fog utasítani. De valahogy boldogság töltötte meg szívemet amikor azt mondta hogy szeret. Viszonoztam ölelését majd nyakába fúrtam fejemet.
HoSeok:
-Tudod...Nagyon cuki vagy amikor elvörösödsz. - Kuncogtam, aztán nyomtam egy puszit a fejére. Ezt akartam, hogy a karjaimban tarthassam. Hogy vigyázhassak rá.
JungKook:
- Nem igaz... - motyogom jobban a nyakába bújva. Szusszantok egyet ami miatt liba bőrös lesz. Kuncogok. Nyakába harapok de csak gyengén, hogy ne fájjon neki.
HoSeok:
-Pedig de. - Adtam magamnak igazat. Mikor felszusszant, kirázott a hideg és libabőrös lettem. Erre ő elkezdett kincogni, majd a nyakamba harapott lágyan, mire én jólesően felsóhajtottam, még a szemeimet is lehunytam.
JungKook:
- Tetszik? - kuncogok majd végignyalok nyakán.
- Megjöttünk! - kiabálta Rap Monster én meg ahogy meghallottam egyből leugrottam róla majd csak az ágy szélére ültem. Teljesen vörös fejjel.
HoSeok:
-Az nem kifejezésh. - Sóhajtottam ismét, ám a leader megzavarta a többiekkel együtt ez a kellemes pillanatot. -Rendben! - Reagáltam Nam mondandójára, mivel Kookie full vörös fejjel ücsörgött az ágyam szélén. -Lemenjünk? - Kérdeztem mosolyogva.
JungKook:
- Nem lesz fura nekik? Eddig mindig veszekedtünk meg kiabáltunk egymással most meg?! ... - néztem rá még mindig vörös arcal bár már nem annyira volt az.
HoSeok:
-Biztos az lesz nekik, de még nekem is az. - Mondtam kicsit elgondolkodva. -De mindegy. Végülis az a lényeg, hogy már nem lesz vita. Legalább is olyan sok nem. - Mosolyogtam.
JungKook:
- Hidd el. Nekem is fura lesz, hogy nem fogunk veszekedni. - nevetek. - Szerintem meg annak csak örülni fognak, hogyha nem lesz vita.- nevetek kínosan.
HoSeok:
-Hát igen, az biztos. - Kuncogtam. -Na menjünk, aztán essünk túl rajta. - Sóhajtottam, majd megfogtam a kezét és így indultunk le a többiekhez.
JungKook:
Mögötte megyek de ő ugyan úgy fogja a kezemet. Én nem tudok csak lefelé nézni. Olyan zavarba ejtő. Megtorpanok majd Hosok-ra nézek. - Mivan ha megfognak utálni? Mi van ha undorodnak a melegektől? Mi lesz ha kiraknak a csapatból? Én azt nem akarom...
HoSeok:
Még el se értünk a lépcsőig, de ő már megtorpant, ezért kíváncsian hátrafordultam.
-Hé, hé, hé! Nyugi Kookie! Túl sok a kérdés...Ne izgulj, nem fognak utálni és nem is fognak tőlünk undorodni, még a csapatból se fognak minket kidobni. Tudok egy-két dolgot a többiekről is, úgy hogy nem lesz gond. - Mosolyogtam rá biztatón.
JungKook:
- De én akkor is félek... - motyogtam az orrom alatt de ő csak annyit csinált, hogy a homlokomra puszilt majd tovább mentünk. Mindenki ott volt a nappaliba én meg egyre vörösebb lettem.
HoSeok:
Én csak adtam egy nyugtató puszit a homlokára, utána mentünk tovább. Az egész csapat a nappaliban TV-zett, mire én megköszörültem a torkom. Egyből mindenki ránk nézett, de mielőtt még bármit is mondhattak volna, beszélni kezdtem.
-Srácok...Nem tudom hogy ez mennyire lesz nektek örömhír, de én boldogan jelentem be, hogy mától már nem lesz olyan sok veszekedés köztünk. Egyszóval most már mi is együtt vagyunk. - Mondtam el nekik gyorsan a dolgot.
JungKook:
Ahogy meg köszörülte a torkát én a háta mögé bújtam halgattam ahogy beszél...De várjunk csak? 'Most már mi is együtt vagyunk!'??? A többiek is kapcsolatban vannak egymással?...
- Gratulálunk... - szólalt meg először Jin Hyung majd ide is jött, hogy megöleljen minket. Majd sorba mindenki gratulált nekünk.
HoSeok:
Amint elmondtam a mondókámat, Jin felpattant és gratulált. Utána jöttek a többiek is.
-Látod? Én mondtam, hogy nem lesz baj. - Vigyorogtam szélesen JungKook-ra.
JungKook:
Bólintok. Tényleg jól fogadtak aminek kifejezetten örülök.
- Amúgy, hogy értetted azt hogy ' mi is együtt vagyunk!'? A többiek is párkapcsolatban vannak? - néztem kérdően Hoseok-ra.
HoSeok:
-Igen, csak jól titkolták előtted. - Nevettem. -Például JiMin és TaeHyung már...pár hónapja együtt vannak. - Néztem rájuk, mire JiMin szélesen vigyorogva, V pedig kissé elvörösödve bólogattak.
JungKook:
- De miért? Miért kellett előlem eltitkolni? Azért mert én vagyok a Maknae? -fakadtam ki egy kicsit amire mindenki csak meglepetten nézett. De most komolyan?! - Rajtatok kívül van még valaki? - néztem Jimin-re meg V-re.
HoSeok:
Meglepődve figyeltem, ahogy Kookie mérgelődni kezdett, amiért nem mondták el neki hogy együtt vannak.
-Elvileg nincs. - Rántotta meg a vállát JiMin.
-Gyakorlatilag sincs. - Mondta Rap Monster.
JungKook:
Sóhajtok egyet majd bólintok. - Le maradtunk valamiről? - utalok a táncpróbákra.
- Nem...Csak a régieket vettük újra. - mondta V egy kicsit félve. Talán azért mert az előbb kicsit mérges voltam.
- Értem. -Sóhajtok. Lehunyom szemeimet majd Hoseok-nak dőlök.
HoSeok:
-Akkor nem is olyan nagy baj, hogy nem voltunk ott. - Mondtam lazán, és mikor JungKook nekem dőlt, átkaroltam a derekát, államat pedig a vállára tettem.
JungKook:
- Sajnálom...- mondom halkan még mindig csukott szemmel.
- Mit sajnálsz? - kérdezi kíváncsian V.
- Mindent amit tettem...-motyogom. Fáradt vagyok. Csak fogalmam sincs miért mert egész nap aludtam.
HoSeok:
-Miért, mit tettél? - Kérdeztük szinte egyszerrel a többiekkel. Nem értem...Most mire akar utalni? Talán a veszekedésekre? Mindegy, majd elmondja ha akarja. Már nem akartam tovább ácsorogni, ezért derekánál fogva a kanapéhoz mentem Kook-al, és az ölembe ültetve leültem.
JungKook:
Hozzá simulok. - Miért veszekedtünk mindig? Kiderült hogy imádjuk egymást. - nevetek cinikusan. - Szeretlek Hobi...- mosolygok. Most először hívom így hosszú idő után.
HoSeok:
-Ez egy jó kérdés. - Kuncogtam. -Én is szeretlek Kook. - Nyomtam egy puszit a nyakába. Tényleg...Miért veszekedtünk annyit, ha most meg így össze vagyunk nőve? Nekem ez már magas...De a lényeg, hogy együtt vagyunk.
JungKook:
Egy aprót sóhajtottam ahogy nyakamba puszilt jól esett. De még mennyire. Fel állok öléből, meg fogom kezét majd elkezdem felhúzni az emeletre. Gondolom most meglepetten néz de nem baj. A szobámba húzom.
HoSeok:
Hallottam ahogy felsóhajtott, ezért muszáj voltam elmosolyodni. Ezután hirtelen felállt az ölemből, és elkezdett felhúzni az emeletre. Eléggé meglepődtem, de azért követtem.
-Mire készülsz? - Kérdeztem kíváncsian, mikor beértünk a szobájába.
JungKook:
Nyakába karolok majd megcsókolom közben az ágy fele kezdett tolni. Elfektetem az ágyon majd felé mászok. Újból megcsókolom.
HoSeok:
Nem kaptam választ, csak átkarolta a nyakamat és megcsókolt. Persze egyből viszonoztam csókját, mire ő elkezdett az ágy felé tolni, amire aztán le is fektetett. Tetszett amit csinált, nagyon is. Nem gondoltam volna, hogy így felbátorodik.
JungKook:
A csók után elkezdtem nyakát csókolgatni meg szívogatni. Valahogy még foltot is hagytam de engem nem nagyon érdekel. Miközben csókolgattam nyakát pólója alá nyúlok és a mellkasát kezdtem el simogatni. Nem tudom mi ütött belém...
HoSeok:
Amint elvált ajkaimtól, a nyakamat kezdte el kínozni. Hangomat próbáltam nem ki engedni, de nem igazán sikerült. Pár perccel később már a mellkasomat is simogatni kezdte, ami szintén jól esett.
-Kh...Kookie?! Le...Le kéne állnih nem? - Kérdeztem sóhajtozva alatta.
JungKook:
Abba hagyok mindent.
- Nem tetszik? Inkább abba hagyom. - leszállok róla. - Sajnálom... - motyogom vörös fejjel. - Nem tudom mi ütött belém... Sajnálom... - motyogom.
HoSeok:
-Nem azért mondtam. Csak...Alig pár órája vagyunk együtt, és nem akarom elsietni a dolgokat. De most már mindegy, mert asszem a kis J-Hope is életre kelt... - Magyarázkodtam, majd én is teljesen elvörösödtem.
JungKook:
- Jó... Akkor ne siettesük el. Várjunk még. - motyogtam majd mellé feküdtem. Sóhajtok. - De ha akarod segíthetek rajtad. - mosolyodok el kicsit perverzen.
HoSeok:
-Rendben, várjunk. - Bólintottam, és lehunytam kicsit szemeimet. Meg kell próbálnom le nyugodni. A következő pillanatban már csak arra eszméltem fel, hogy Kookie mellém feküdt. -Hát öhmm... - Pirultam el. -Biztos vagy benne? - Kérdeztem rák vörös fejjel.
JungKook:
Kuncogok majd újból felé mászok. - Csak akkor segítek neked ha te is akarod. - mosolygok majd ajkaira hajolok. - Viszont előre szólok... Most fogom csinálni először... - el vörösödök.
HoSeok:
-Az gáz, ha akarom is meg nem is? - Néztem rá értetlenül. Ezután megint lopott egy csókot, amit viszonoztam is. -Gondoltam. Akkor ezek szerint én vagyok az első szerelmed? - Csillantak fel szemeim.
JungKook:
- Nem. Nem gáz. Csak még nem döntötted el, hogy velem akarod-e vagy sem. - mosolygok. - I-Igen te vagy nekem az első. - pirulok... Miért mondok ilyeneket?
HoSeok:
-Akkor jó. - Könnyebbültem meg. -Igazából azért akarom, mert kíváncsi vagyok, hogy hogy csinálnád elsőre. És azért nem akarom, mert...Eléggé fura, és zavarbaejtő. De azt hiszem, most inkább rád bízom a döntést. - Magyarázkodtam.
JungKook:
Elmosolyodok. - Akkor...segíthetek rajtad? - vigyorgok majd nyakát támadom meg csókjaimmal. Kicsit fel akarom húzni. Igen...Tudok ám gonosz is lenni... De az igazat megvallva... Nem gondoltam volna hogy én ennyire perverz vagyok. Ki gondolta volna?!...
HoSeok:
-Ha szeretnél, akkor igen. - Mosolyodtam el, aztán sóhajtozni kezdtem munkája miatt. Jó tudni, hogy perverz is tud lenni ez a gyerek. De ugyanakkor örülök is neki, mert legalább nem kell tanítgatni.
JungKook:
Leveszem pólóját majd úgy folytatom a csókolgatást. Csókjaimmal áttérek kulcscsontjára amit egy kicsit erősebben meg is szívok foltot hagyva. Legalább tudni fogják, hogy foglalt. Csókolgatásom közben sem pihentem. Kezemet is be vetettem amivel a testét simogattam ezzel is húzva az agyát.
HoSeok:
Levette rólam a pólómat, közben folytatta a bőröm csókolgatását. Túl jól csinált mindent, én pedig egyre jobban csak keményedtem odalent. Mikor megszívta a kulcscsontomat, egy hangosabb nyögés szökött ki ajkaim közül. Ahhoz képest hogy én vagyok neki az első, igencsak tudja hogy mit hogyan kell csinálni.
JungKook:
Csókjaimmal haladtam lefelé közben a kezemmel is egészen a már merevedő férfiasságára simítok. Egy kicsit simogatom majd rá is markolok aminek a hatására megint fel nyög. Amikor nadrágja széléhez érek csókolgatásommal meg fogom a szélét majd szépen kinzóan lassan lehúztam azt. Amint lehúztam férfiassága hegyére kezdtem el apró csókokat hinteni.
HoSeok:
Egyre lejjebb és lejjebb haladt csókjaival, kezével pedig az ágaskodó nemességemre simított. Pár percig csak simogatta, aztán hirtelen rámarkolt, mire én fel is nyögtem. Kínzó lassúsággal ugyan, de lehúzta rólam a nadrágomat is, majd péniszem hegyét puszilgatta.
-Teh...Jó égh. - Nyögdécseltem.
JungKook:
Gondoltam, hogy megkérdem, hogy"Rosszul csinálom?" De a férfiassága nem ezt mutatta szóval folytattam munkálatomat. Egész nemességét végig csókolgattam majd végig is nyaltam rajta amit többször is megismételtem.
HoSeok:
Olyan jól csinálta, hogy nem bírtam logikusan gondolkozni. Elment a maradék józan eszem is, a rózsaszín köd teljesen ellepte az agyamat. Amikor pedig végignyalt hosszomon, még a lélegzetem is elakadt. Önkénytelenül is mozgatni kezdtem kicsit a csípőmet, közben őt néztem. Hihetetlen, hogy milyen jól csinálja.
JungKook:
Kuncogtam majd lassan számba eresztettem méretes tagját. Lassan elkezdtem mozgatni a fejemet közben a nyelvemmek is rá segítettem.Torkomon egyre mélyebben engedtem le és néha nyeltem egyet ezzel is kínozva őt. Vagyis csak remélem, hogy élvezi.
HoSeok:
Ő csak nevetett rajtam, míg én majd meg haltam alatta. Amint torkát is megéreztem a nyeléseivel együtt, a leghangosabb nyögéseimet engedtem ki magamból.
-K...Kookieh! Énh...Mh...Mindjárt... - Nyögdécseltem, de képtelen voltam befejezni a mondatomat.
JungKook:
Nem nagyon foglalkoztam azzal amit mondott csak folytattam a munkámat. Még egy kicsit folytattam munkámat majd számba is élvezett. Nagy nehezen de lenyeltem forró váladékát majd rá néztem. Zihált. Nem is kicsit. Elmosolyodtam.
HoSeok:
Nem is törődött azzal amit mondtam, csak fojtatta a dolgát. Én viszont nem bírtam tovább, ezért hamar a szájában is robbantam. Kicsit küszködve, de lenyelte nedvemet és rámnézett. Én csak ködös tekintettel bámulva őt kapkodtam a levegőt addig, amíg sikerült lenyugodnom.
-Köszönöm. - Mosolyodtam el én is halványan.
JungKook:
- Nincs mit. - mosolygok majd mellé feküdtem. - Milyen voltam? - néztem rá egy kicsit félve. Igazából nem tudom miért mert elment de attól még félek, hogy nem voltam jó...Kíváncsian néztem csillogó szemeibe.
HoSeok:
-Őszintén? - Néztem rá. -Fantasztikusan jó voltál. - Mosolyodtam el szélesen, majd egy kis csókot nyomtam a szájára. -Ahhoz képest hogy még senkivel se voltál, nagyon ügyesen csináltad. - Simítottam arcára, őszintén nézve a szemeibe.
JungKook:
- Örülök neki. - mosolyodtam el. Őszintén nagyon boldog voltam, hogy ezt mondta. Féltem. De nem volt mitől. - Tudod. Én... Néztem előtte egy-két videót. - mondtam kicsit pirulva. Igazából nem egy-kettőt hanem jó párat. Csak, hogy tapasztaltabb legyek és ne legyek olyan ügyetlen.
HoSeok:
-És ezzel mi a baj? Ez a tini fiúknál természetes. - Mosolyogtam rá biztatón. -Én is szoktam nézni, nem is olyan keveset. - Nevettem kínosan. Hát igen...Valljuk be, azért én is perverz vagyok, de ugyanakkor könnyen zavarba is jövök.
JungKook:
Elmosolyodtam szaván. - Szeretlek... - puszilok szája szélére de ő egyből ajkaimra kap. Kuncogok majd viszonzom édes csókját.
HoSeok:
Amint a számra puszilt, nem engedtem hanem inkább megcsókoltam. Bár nevetett picit, de aztán viszonozta csókomat.
-Én is szeretlek. - Öleltem magamhoz.
JungKook:
Hozzá bújok majd hirtelen felállok. - Öhm... Ki kell mennem a mosdóba...- mondtam majd elindultam a mosdóba. Nem akartam, hogy érezze, hogy azért engem is felizgatott a hangjaival. Inkább segítek magamon ő meg csak pihenjen.
HoSeok:
Hozzámbújt, aztán egyszer csak felpattant mellőlem.
-Okééé... - Néztem utána felhúzott szemöldökökkel. Hmmm...Fura. Na mindegy, hiszen úgy is vissza fog jönni. Csak fetrengtem az ágyán és vártam, hogy végre visszajöjjön.
JungKook:
A fürdőbe zárkóztam levetkőztem majd a zuhany alá álltam. Hideg vizet engedtem magamra hátha megnyugszik de ez nem sikerült. Kénytelen voltam magamhoz nyúlni. Magamat kezdtem el kielégíteni hangjaimat vissza folytva. Nem sokkal később sikerült is el élveznem. Gyorsan megmosakodtam. Meg törölköztem, felöltöztem majd vissza mentem Hoseok- hoz.
- Itt is vagyok. - mosolyogtam majd mellé feküdtem.
HoSeok:
Sokáig el volt, de aztán vissza jött.
-Jó sokáig tartott. Talán kipisilted az összes létező folyót? - Kumcogtam.
JungKook:
- Na... Undok vagy... - motyogtam majd hozzá bújtam. - Csak volt egy kis dolgom... - mondtam szemeibe nézve. -Mit csináljunk? - kuncogok.
HoSeok:
-Passzolok. - Mondtam. -Megtanítsalak úszni? Minél ügyesebb leszel, annál több csókot fogsz kapni. - Ajánlottam fel neki ötletemet vigyorogva.
JungKook:
Csillogó szemekkel nézek rá. - Tényleg? Tényleg megtanítasz?- kérdeztem kíváncsian. Kicsit...Kicsit nagyon gáz, hogy ennyi idősen nem tukok úszni... Mindig is féltem a vízbe menni... Rossz emlékek kötnek hozzá.
HoSeok:
-Hát persze. - Bólogattam. -Feltéve, ha tényleg szeretnéd. - Mosolyogtam tincseit piszkálva. Annyira aranyos, ahogyan csillogó szemekkel bámul rám. -Ráadásul általánosban és középsuliban is én voltam az egyik legjobb úszó. - Mondtam büszkén. -Szinte már vízimentőnek is el akartak küldeni. - Kuncogtam.
JungKook:
- Persze, hogy akarom. - nevetek arcára puszilva. - Hee... Ezzel most dicsekedni akarsz, hogy mennyire jól úszol? - mondtam fel fújt arccal. - Szemét. - morgok.
HoSeok:
-Akkor jó. - Mosolyogtam. -Dehogyis! Csak úgy mondtam. - Nyomtam egy puszit a szájára. -Na akkor gyere, te kis úszóbajnok. - Nyújtottam felé a kezemet vigyorogva. -Kis hörcsögöm. - Kuncogtam.
JungKook:
Elfogadom kezét. - Most miért vagyok Hörcsög? - kérdem közben elkezdem felvenni az úszó cuccomat.
HoSeok:
-Mert ahogyan az előbb felfújtad az arcodat, úgy néztél ki, mint egy cuki kis hörcsög. - Mondtam neki áradozva, miközben ő magára vette a fürdőgatyáját. -Ohh...Tényleg, hiszen gatya is kéne. - Jutott eszembe. -Két perc és jövök, csak felveszem a gatyám. - Rohantam a szobámba, meg se várva a reakcióját.
JungKook:
- Akkor se vagyok hörcsög. - motyogom majd a kezembe veszem a fürdőgatyát. Neki meg eszébe jutott, hogy nem ártana ezért elrohant. Na mindegy...Vállat vonok majd felveszem a nadrágot. Amint kész lettem lementem a medencéhez.
HoSeok:
Hamar fel kaptam magamra a nadrágomat, és mikor kiléptem a szobámból láttam, hogy már megy a medencéhez. Követve őt én is lementem a medencéhez.
-Bemenjek először én? Gondolom fogni kell majd, nehogy elmerülj. - Néztem rá kíváncsian.
JungKook:
Nem sokkal utána Hoseok is meg érkezett. - Hát... Nem ártana. -motyogom majd leülök a medence széléhez. - Miért kellett ilyen mélyre csinálni?... Nem értem. - nézem a vizet.
HoSeok:
Bementem a vízbe, majd Kook-hoz úsztam.
-Hát mert ez egy úszómedence, ami általában két méter mély. - Mondtam el a véleményem. -Na gyere! - Tártam szét karjaimat, mintha ölelést akartam volna.
JungKook:
- De akkor is... Ahj...- mondom majd lemásztam Hoseok karjaiba. - E- El ne engedj... - kapaszkodok erősen belé. - Én félek... - nézek rá.
HoSeok:
Lassan, kicsit félve mászott le karjaimba.
-Hülye lennék, ha elengednélek. - Mondtam komolyan. -Ne félj, foglak. Nem fogsz el süllyedni. - Próbáltam biztatni. -Bízol bennem? - Vontam kérdőre.
JungKook:
Szemeibe nézek.- Bízok benned. - mosolyodok el. Fura mert eddig sose bíztam meg benne. Még úgy se, hogy csapat társak vagyunk.
HoSeok:
-Akkor jó. - Mosolyogtam én is. -Ne rémülj meg, csak így a legegyszerűbb tanítani. - Kezdtem bele mondanivalómba. -Most az egyik kezemmel a mellkasodnál foglak tartani, a másikkal pedig a combjaidnál. - Vázoltam fel neki a helyzetet.
JungKook:
Először pislogtam majd bólintottam. Ha így kell akkor így kell... Meg is csinálta. Egyik kezével a mellkasomnál a másikkal pedig a combjaimnál tartott. - Várj... Hogy tudsz megtartani mikor a te lábad se ér le?... - Tettem fel kérdésemet.
HoSeok:
Amint bólintott, megcsináltam úgy ahogy mondtam. Egyik kezemet a mellkasához vezettem, a másikat pedig a combjához.
-Úgy, hogy az vízben a súlyod egy tollpihéjéhez hasonlít, plusz a lábamat is folyamatosan mozgatom. - Mosolyogtam.
JungKook:
Kíváncsian néztem, hogy mi lesz a válasza. - Értem...- mosolyogtam. - És most mit csináljak? - kiváncsiskodtam. - Csak ne engedj el...
HoSeok:
-Mondtam már, hogy nem foglak elengedni. - Sóhajtottam. -Tudod hogy a békák hogyan úsznak? Láttad már hogyan mozog a mellső és hátsó lábuk? - Tettem fel újabb kérdéseimet.
JungKook:
- Jó... - mondom. - Igen tudom, hogy úsznak a békák, de hogy jön most ez ide? - nézek rá értetlenül. Béka és az úszás?...
HoSeok:
-Úgy hogy a mellúszás olyan mint ahogy a békák úsznak. Szóval most úgy kell mozgatnod a karodat és a lábadat, ahogyan a brekik is csinálják. - Fejtettem ki bővebben. -És ne izgulj, FOGLAK! - Hangsúlyoztam direkt a "foglak" szót.
JungKook:
- Jó...Bízok benned csak na...- mondtam majd elkezdtem úgy csinálni mintha béka lennék. Nem is olyan nehéz...Kérdés, menni fog-e nélküle?
HoSeok:
-Értem én. - Mosolyogtam, közben figyeltem hogy csinálja. -Na...Eddig tökéletes. - Dícsértem meg.
JungKook:
- Haha... Nagyon. - nevetek közben csinálom ezt a mell úszást. - Igen... Hol marad a csókom? - vontam kérdőre. - Azt mondtad ha jól csinálom akkor kapok csókot.- morogtam.
HoSeok:
-Hát így nem tudom megadni. - Méltatlankodtam. -Szóval előbb csimpaszkodj belém, és akkor megadom a jutalom csókodat. - Vigyorogtam.
JungKook:
- Inkább menjünk ki a széléhez. - mondtam. - Így te is tudsz kapaszkodni. - mosolyogtam. Ő csak bólintott majd kivitt a széléhez.
HoSeok:
Csak bólintottam, aztán kivittem a széléhez. Mindketten megkapaszkodtunk, majd ráhajoltam az ajkaira és megadtam neki a jutalom csókját.
JungKook:
Amikor megkapaszkodtam Ő egyből ajkaimra tapadt amit én egyből viszonoztam is. Nyakába karolok, hogy minel közelebb legyen hozzám...Meg nehogy elmerüljek.
HoSeok:
Rögtön viszonozta is csókomat, majd a nyakamba karolt, így még közelebb kerültünk egymáshoz. Egyik kezemmel én is átkaroltam a derekát, míg a másikkal a medence szélébe kapaszkodtam.
JungKook:
A csók közben nyakát cirógattam. Csak kár, hogy levegő hiány miatt el kellett engednünk egymást. Amikor el váltunk mélyen a szemébe néztem.
HoSeok:
Nyelveink harca közben a nyakamat kezdte cirógatni. Viszont mivel a levegőnk már fogytán volt, ezért kénytelenek voltunk elválni egymástól.
-Most már örülsz? - Érdeklődtem vigyorogva.
JungKook:
- Hmmm... Nem... Kérek még. -kuncogok. - Kapok? - érdeklődtem még mindig nyakába karolva.
HoSeok:
-Te kis telhetetlen. - Nevettem. -Kapsz, de csak mert ilyen kedves vagyok, és mert szeretlek. - Mosolyogtam, majd újra megcsókoltam.
JungKook:
Kuncogtam majd amint megcsókolt én azt viszonoztam. Megint egy ideig csak faltuk egymást majd el váltunk. - Köszönöm. - mosolyogtam.
HoSeok:
Egyből visszacsókolt, ami jó érzéssel töltött el. Pár percig harcoltak ízlelő szerveink, de levegőnk ismét fogytán volt ezért elengedtük egymást.
-Nincs mit. - Vigyorovgtam. -Na akkor most azt fogjuk valahogy megcsinálni, hogy miközben te mozgatod a kezeidet és a lábaidat, addig én vinni foglak. - Mondtam el neki a következő lépést.
JungKook:
Én csak bólintottam a tervre. Bár már nem volt sok kedvem hozzá de meg akartam tanulni. - És ha jól megy kapok még csókot. - kuncogok.
HoSeok:
-Igen, kapsz. - Nevettem szemeimet forgatva. -Csak a csókok miatt mentél bele, mi? - Néztem rá kíváncsian mosolyogva, közben újra megfogtam a mellkasánál és a combjainál.
JungKook:
- Azért is. - nevetek. - Meg meg akarom már tanulni. Gáz, hogy ennyi évesen nem tudok úszni... - mondom kicsit szomorkásan.
HoSeok:
-Gondoltam. - Kuncogtam. -Nem gáz. V se tudott úszni, őt is JiMin tanította meg és így jöttek össze. - Meséltem.
JungKook:
- Értem... De ezt nekem miért nem mondtátok el? Ennyire nem bíztatok bennem? - vontam kérdőre Hoseok-ot. De most tényleg!
HoSeok:
-Bíztunk benned mindannyian, nem ez volt a baj. Hanem Jin és NamJoon túlreagálták az egészet...Azt mondták, hogy te még kicsi vagy az ilyenekhez, és hogy nem szeretnék, ha miattuk, mármint JiMin és V miatt lenne emiatt lelki problémád. Bár én hülyeségnek tartottam. - Magyaráztam el neki a dolgokat.
JungKook:
Sóhajtok. - Mindenből kihagytok... Nem vagyok kicsi. 19 éves vagyok! Hol lennék kicsi?!- néztem rá kérdően.
HoSeok:
-Én tudom, de ők nem. Tudod te is, hogy Jin mindig az anyánk akar lenni, Rap Mon meg az apánk, ezért féltenek általában mindentől. - Mondtam húzva a számat.
JungKook:
- Még jó, hogy nem tiltják el tőlem a sex-et. - mondom mérgesen. - Ahj... Hagyjuk... Folytassuk inkább az úszást...- mondom.
HoSeok:
-Eleinte JiMin-től és TaeTae-től is el akarták, de ők felháborodtak, hogy ez azért már túlzás. - Motyogtam. -Szerintem is. - Sóhajtottam. -Na akkor most megint mozgasd a karodat és a lábadat, én pedig viszlek közben. - Mondtam.
JungKook:
Sóhajtok. - Rendben. - elkezdem ugyan azt csinálni amit 5 percel ezelőtt csináltam.
HoSeok:
Amint elkezdte mozgatni a végtagjait, kezeimmel "úsztatni" kezdtem. Lassan forogtam vele a vízben, nehogy elejtsem vagy valami.
-Egész jó eddig. - Mosolyogtam.
JungKook:
Vigyorgok. "Úszok". Na jó ez is túlzás. Egy idő után megállok mert elfáradok. - Pihenjünk. - mosolygok.
HoSeok:
Kis idő múlva leállt, ezért én se forogtam vele tovább.
-Rendben. - Bólintottam mosolyogva.
JungKook:
Mosolygok. Majd kivisz a széléhez. A medence szélére ülök majd rá nézek. - Köszönöm. - mosolygok szemeibe nézve.
HoSeok:
Ki vittem őt a medence széléhez, amire aztán rá is ült.
-Szívesen. - Vigyorogtam én is, majd kezeimmel "felemeltem" magam, így tudtam adni a szájára egy puszit.
JungKook:
Kuncogok. - Ülj ki. - mosolygok ő meg ki is ül. Rá mosolygok majd megcsókoltam közben nyakába karoltam.
HoSeok:
Kérését teljesítve kiültem mellé, mire ő csak rám mosolygott, aztán megcsókolt. Ezután a nyakamba karolt, én pedig derekánál fogva az ölembe húztam őt.
JungKook:
Készségesen ölébe ültem és úgy faltuk tovább egymást. Haját piszkálom közben. Egy idő után elkezdtem mozgatni csipőmet ölében. Nem tudom miért csak ösztönösen el kezdtem mozgatni csipőmet.
HoSeok:
Hajamat kezdte piszkálni, majd kis idő múlva a csípőjét is elkezdte mozgatni. Egy jóleső sóhaj tört elő belőlem. Ez...Ez így nem lesz jó. Megint fel fogok izgulni, de nem akarom, hogy megint JungKook elégítsen ki. Ahjj...
JungKook:
Egy kis időre elhúzódik majd újból meg csókolom. olyan édesek az ajkai nem tudok betelni vele. Lassan elfektettem a betonon úgy hogy ne verje be a fejét.
HoSeok:
Mivel éreztem hogy lent megint nem fényesek a dolgok, ezért inkább kicsit elhúzódtam tőle, de ő újra megcsókolt. Ezután óvatosan le is döntött a betonra, ami rohadt meleg volt.
-Mmm... - Váltam el tőle. -Leég a hátam. - Nyöszörögtem.
JungKook:
- S-Sajnálom. - szállok le róla egyből majd segítek neki felülni. - Sajnálom. - lehajtom a fejem. Mindig csak gondot okozok.
HoSeok:
-Ugyan, semmi baj! - Mosolyogtam. -Nem olyan nagy cucc...Csak gondoltam ha vörös és koszos lesz a hátam, akkor már nem fogsz úgy szeretni. - Motyogtam ajkaimat lebiggyesztve.
JungKook:
- Te hülye vagy.... Komplett hülye vagy. Én tényleg nem foglak szeretni ha koszos leszel...- hüledeztem. Ekkora baromságot. - Bárhogy leszel, fogsz kinézni szeretni foglak. És ne találj ki ilyen marhaságokat.
HoSeok:
-Jó, jó! Csak vicceltem, ne izgulj. - Nevettem kiakadásán. -Annyira szeretem, amikor így feldühíted magad. - Vigyorogtam. -Na gyere ide kis durcisom. - Csapkodtam meg comjaimat jelezve, hogy visszaülhet az ölembe.
JungKook:
- Máskor ne viccelődj...- motyogom. - Jó érzés azt a hályas combomat ütögetni?- nevetek majd újból ölébe ülök.
HoSeok:
-Rendben, nem fogok. - Mosolyogtam. -Igen, az. De nem hályas. Annak örülök, hogy tudok rajtad mit fogdosni. - Vigyorogtam, majd amint helyet foglalt az ölemben, derekát átkarolva nyomtam egy puszit a szájára.
JungKook:
- Szerintem akkor is hályas szóval mindegy. - nevettem. - Bár...Rajtam minden hályas..- nevetek. - A hasamon és a karomon kívül. - kuncogok.
HoSeok:
-Ne beszélj baromságokat, mert a formás kis hátsód fogja bánni. - Néztem rá perverzen elvigyorodva. -Nem vagy te hályas, inkább izmos. Neked az agyad helyén van valami más. - Markoltam rá fenekére, alsó ajkamat beharapva.
JungKook:
- Ohh... Igen. - kuncogok. Igazából nem bánnám. - Az agyam helyén is hály van. - nevetek. - Csak a hasam izmos más nem. - nevetek. Amikor a fenekembe markol nyögök egyet.
HoSeok:
-Szerintem inkább sok víz. - Haraptam bele gyengéden fülébe. -Az enyém is izmos, bár nem annyira mint a tied vagy JiMin-é. - Kuncogtam. -Csak nem...Tetszik? - Suttogtam mély, erotikus hangon a fülébe.
JungKook:
- Az kizárt, hogy víz lenne benne. - Nevetek egyet sóhajtva. - Azért te is vagy annyira izmos mint én vagy Jimin. - mondom kicsit felháborodva. - De... - sóhajtok egyet.
HoSeok:
-Örülök, hogy így látod. - Kuncogtam. -De azt hiszem, hogy majd még edzeni fogok egy kicsit. - Mondtam el neki a tervemet. -Tudtam. - Haraptam meg picit nyakát is.
JungKook:
- De nem kell edzened. Nekem így tetszel. - mondom majd sóhajtok egyet. - Fel akarsz izgatni? - kérdem fülébe suttogva.
HoSeok:
-Tudom...De nem árt még egy kis izom. - Vigyorogtam. -Szerintem már sikerült. - Suttogtam én is a fülébe.
JungKook:
- Szerintem meg mindegy. - kuncogok. - Gondolom érzed...- nevetek majd gyengén nyakába harapok. - De te sem vagy másabb helyzetben. - vigyorgok.
HoSeok:
-Érzem hát. - Kuncogtam, és sóhajtottam egyet. -Tudom. De ezt is te okoztad. - Pusziltam vállára.
JungKook:
- Akkor jó. - kuncogok. - Tudom. - vigyorgok. - Már csak a puszta látványomtól fel tudnál izgulni. - nevetek. - Ismerlek ám...- mozdítom meg csipőmet.
HoSeok:
-Chh...Milyen kis magabiztos lettél. - Nyögtem, majd erősebben belemarkoltam a fenekébe. -Vigyázz, mert a végén még egy hétig nem fogsz tudni táncolni. - Szívtam meg kicsit kulcscsontját.
JungKook:
- Én aztán nem ah...- nyögök ahogy fenekembe markol. - Ohh... És most félnem kéne. - nevetek majd sóhajtok egyet. - Lehet te nem fogsz majd tudni táncolni..- kuncogok.
HoSeok:
-Igen, félned kéne. - Vigyorogtam. -Azt kötvehiszem. - Haraptam rá kulcscsontjára is. -Te még nem tudod, hogy milyen vagyok amikor nagyon beindulok. - Néztem rá perverzen.
JungKook:
- De nem félek. -kuncogok. - Miért? Ki tudja, hogy milyen, vagy ha be indulsz? - kiváncsiskodtam. - A csapatból tudja valaki?...
HoSeok:
-Azt látom. - Nevettem. -Nem, nem a csapatból. - Ráztam meg a fejemet. -A volt barátnőm...Tudod ő volt az, aki egy másik fiú miatt dobott, mert ő jobban tetszett neki mint én. - Mondtam kicsit unottan. -Azóta pedig nem is volt senkim, csak most te. - Néztem mélyen a szemeibe.
JungKook:
- Ah.. Igen... Az a csaj amúgy nagyon irritált. Annyira nyávogós hangja van. Ble...- vágtam fintorgó pofát. - Amúgy, hogy, hogy én? Miért nem egy lány?... -kérdeztem kíváncsian.
HoSeok:
-Hihi... - Kuncogtam kiakadásán. -Hogy miért te? Hmm...Azért, mert amióta a csajszi szakított velem, azóta már nem tudok megtűrni magam mellett lányokat. A sminkeseket meg a többit se szeretem a cégnél. Na meg azért is te, mert a sok vitánk közben egyre jobban kezdtelek szeretni. - Mondtam el neki azt a sok indokot, amiért vele vagyok és nem egy lánnyal.
JungKook:
- Értem... Amúgy valahogy én is a sok veszekedés miatt szerettelek meg. - mosolygok majd arcára puszilok. - Most viszont segíts. Nem fogom megint magamnak segiteni...
HoSeok:
-Mi az, hogy megint? - Néztem rá értetlenül. -Szóval akkor azért mentél el a mosdóba, hogy megcsináld magadnak? - Vontam kérdőre kicsit sértődötten.
JungKook:
- I-Igen... Azért mentem ki. De nem azért mert nem akartam, hogy te csináld csak... Nem akartam erőltetni. -mondom majd lehajtom a fejem.
HoSeok:
-Ahjj Kookie... - Sóhajtottam. -Legközelebb inkább kérdezz meg engem is, jó? - Mosolyogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára.
JungKook:
- Jó legközelebb szólok. - mosolygok. - De akkor most szólok. Segíts...- nevetek. - Nem akarok így maradni.
HoSeok:
-Oké. - Mosolyogtam én is. -Jó, segítek. - Kuncogtam. -Nem fogsz így maradni, ne izgulj. - Pusziltam meg a száját. -Na gyere! - Húzódtam vele egy kicsit hátrébb, majd a fenekénél meg fogva fel kaptam az ölembe, és így mentünk be.
JungKook:
- Mennék ha engednél felállni. - mondom de helyette csak az ölébe vett és úgy indult meg be.- Tudok a saját lábamon is járni. - motyogtam megölelve.
HoSeok:
-Tudom, de így jobban szeretem. - Vigyorogtam. -Így jobban beindulok. - Kuncogtam. Pár perc alatt fel is értem vele, aztán bevittem az ő szobájába. Lefektettem az ágyra, majd kulcsrazártam az ajtót hogy ne zavarjon meg senki.
JungKook:
- Ch...Csak úgy ha az öledben vagyok...- mondom. Elég hamar fel is értünk majd lefektetett az ágyra. Bezárta az ajtót majd vissza jött. Elmosolyodom.
HoSeok:
-Nem. Akkor is, ha mozogsz. De igazából bárhogy. - Nevettem, közben visszamentem hozzá. Nem mondtam semmit, csak rátapadtam ajkaira.
JungKook:
Egyből viszonoztam csókját közben nyakát is átkaroltam, hogy még véletlenül se húzodjon el vagy valami ilyesmi.
HoSeok:
Csókunk közben átkarolta nyakamat, miközben én terpeszbe tettem a lábait. Amint sikerült, közéjük férkőztem. Egyik kezemmel lesimítottam oldalán, míg a másikkal a feje mellett támaszkodtam.
JungKook:
Nem nagyon ellenkeztem. Hagytam, hogy ő irányítson. Amúgy se voltam még párkapcsolatban. Ahogy végigsimított oldalamon a csókba sóhajtottam de nem szakítottam meg.
HoSeok:
Mikor végigsimítottam az oldalán, belesóhajtott a csókunkba, de nem váltunk el egymástól. Ezután csípőmet folyamatosan az övének nyomtam, hogy még jobban felhúzzam az agyát. Oldaláról combjára tévedt a kezem, így belső combját kezdtem simogatni.
JungKook:
Amikor nekem nyomta a csipőjét egyből a csókba nyögtem ami miatt el kellett válnunk. Ezután az oldalamra simított aminek hatására sóhajtottam egyet. Sok dolga nem lesz a vetkőztetéssel mivel csak egy fürdő nadrág van rajtam de rajta is.
HoSeok:
Amint a csókba nyögött, elváltunk egymástól. Nyakát kezdtem kényeztetni, majd kulcscsontját. Ő csak kéjes hangjait hallatta, amire én egyre jobban merevedni kezdtem a gatyámban. Nem is bírtam sokáig...Egy gyors mozdulattal le kaptam róla is és magamról is a fürdőnadrágot, ami még csurom vizes volt. Ezután visszatértem forró bőrére, közben egyik kezemmel a férfiasságát kezdtem masszírozni.
JungKook:
Nyakamat kezdte el csókolgatni amit néha meg is szívott. Én csak nyögdécselni tudtam amitől ő egyre jobban kezdett beindulni. Éreztem, mert szinte nekem préselődött. Nem is bírta sokáig levette rólam is és magáról is a nadrágot majd vissza tért a nyakamra. De amikor férfiasságomat kezdte el kényeztetni csak hangosabb lettem.
HoSeok:
Mihelyt végeztem a nyakánál, lehajoltam merevedéséhez, és apró puszikat kezdtem rá hinteni. Végigpuszilgattam egész hosszát, majd a tetejét a számba vettem. Egy ideig csak nyalogattam, aztán egész hosszán mozgatni kezdtem a fejemet. Miközben pénisze a számban volt, első ujjamat bevezettem neki. Hangjából kiszűrtem hogy nem volt neki kellemes, de hát ez van...
JungKook:
Amint rendesen megszívogatta Nyakamat át tért a merevedésemre. Először apró puszikat hintett rá majd a tetejét szájába vette. Egy idő után egész hosszomon elkezdte mozgatni a fejét aminek hatására nagyokat sóhajtottam. Miközben mozgatta fejét első ujját belém is helyezte ami nem volt valami kellemes de muszály ha nem akarom, hogy fájjon bár... Elég nagy szóval... Tuti fájni fog az is...
HoSeok:
Pár percig mozgattam benne első ujjamat, közben fejem mozgásával se álltam le. Később bevezettem neki a második ujjamat is, és azzal egy időben szívtam egy nagyot nemességén is. Hangjaiból ítélve tettszhetett neki, aminek én is örültem.
JungKook:
Amikor bevezette második ujját és meg szívta makkomat csak egy nagyot nyögtem. Hihetetlen. Honnan tudja, hogy így kell... Gondolom nem nézett meleg pronot. Vagy ki tudja.
HoSeok:
Most már többet kellett időznöm, de nem annyira sokáig. Mikor már a harmadik ujjamat is bevezettem, ugyanazt csináltam mint az előbb, de ezúttal a nyelvemet is mozgattam hozzá. Ha jól hallottam akkor ez is tetszett neki, ráadásul ujjaim mozgatását is kicsit felgyorsítottam, hogy hamarabb táguljon.
JungKook:
Nem annyira de azért harmadik ujját megéreztem. Annyi volt a szerencsém, hogy közben megint megszívta makkomat ezért csak egy jólesőt nyögtem.
Harmadik ujjával azért el kellett időznie. Amikor elég tágnak érzett felegyenesedett majd a szemeimbe nézett.
HoSeok:
Amint elégnek éreztem a tágítását, lassan kihúztam belőle mindhárom ujjamat, utána felegyenesedtem. Pár másodpercig a szemeibe néztem.
-Felkészültél? - Kérdeztem.
JungKook:
Bólintok egyet. Ő is bólint egyet majd a bejáratomhoz helyezkedik majd lassan elkezd belém hatolni. Az alattam lévő takarót markoltam a fájdalom miatt. Annyira feszített és fájt, hogy meg egy könnycsepp is végig futott arcomon.
HoSeok:
Mikor bólintott egyet én is bólintottam, aztán a bejáratához igazítottam tagomat. Lassan kezdtem belényomódni, viszont neki így is fájt. A takarót markolászta görcsösen, szemeiből pedig könnyek kezdtek hullani. Mihelyt tövig elmerültem benne, megálltam és vártam.
-Nyugih...Mindjárt jobbh lesz. - Suttogtam ajkaira. Szegényt rossz volt így látnom, de tudtam hogy hamarosan elmúlik.
JungKook:
Amikor tövig merült egy kicsit megkönnyebbültem. Bár nem annyira mert így is feszített de nem fájt annyira. Szavaira csak elmosolyodtam majd bólintottam egyet. Nyakába karoltam majd megcsókoltam. Legalább ez egy kicsit eltereli a figyelmemet.
HoSeok:
Ő csak bólintva elmosolyodott, majd átkarolta a nyakamat és lehúzott magához egy csókra. Igyekeztem koncentrálni arra is hogy ne élvezzek rögtön belé de arra is, hogy jól csókoljak. Picit nehéz volt, de sikerült.
JungKook:
Amikor elváltunk szemeibe néztem. Nyeltem egyet. - M-Mozoghatsz. - mondtam egy kicsit félve de még mindig a nyakát karoltam.
HoSeok:
Miután elvált tőlem belenézett a szemeimbe, majd nyelt egyet.
-Rendbenh. - Sóhajtottam küszködve magammal. Lassú lökésekkel kezdtem el benne mozogni, majd egyre jobban felgyorsultam. Csípőm mozgása közben visszatértem a nyakára, hiszen ott alig hagytam foltot. Harapdáltam, szívogattam nyakán a bőrt hogy tudják, Kookie most már velem van. Azaz hogy van párja.
JungKook:
Eleinte a fájdalom miatt martam hátát de egy idő után csak az élvezet miatt martam hátát. Elkezdte csókolgatni, harapdalni, szívogatni nyakam ami miatt egyre hangosabban kezdtem el nyögni.
HoSeok:
Kényeztetésem és lökéseim miatt egyre hangosabbakat nyögött, hátamról pedig kishíján lekarmolta a bőrt. Már annyira be voltam indulva, hogy lökéseim is felerősödtek. Reménykedtem abban, hogy nemsokára megtalálom gyönyörközpontját.
JungKook:
Szerintem már a többiek is hallják milyen hangos vagyok de nem nagyon tud érdekelni. Amikor eltalálta azt a pontot szinte sikítottam egyet. - O-ott méghegyszerh... - könyörögtem Hoseok-nak, hogy ismételje meg lökését.
HoSeok:
Egyszer csak egy hangosat sikított, mire én egyből fel kaptam a fejemet. Végre...Sikerült megtalálnom azt a pontot. Kérését teljesítve folytattam a lökéseimet ugyan abba a pontba, és már én is egyre többször remegtem meg.
-Ahh...Jungh...Kook...Mindjárt! - Nyögdécseltem felette. Már nem sok kellett, hogy a csúcsra jussak forróságában.
JungKook:
Kérésemet teljesítve folyamatosan csak arra az egy pontra lökött aminek hamar következménye is lett. Ahogy kimondta, hogy neki nem kell már sok én utána élveztem el. Kicsit elpirultam bár nem volt miért.
HoSeok:
Mondatom után egyből közénk is élvezett, így összeszűkült férfiasságom körül. Nekem se kellett több, egy hangosabb, elnyújtott nyögés kíséretében elélveztem benne. Viszont nem álltam le mozgásomban. Még egy párat löktem rajta, majd óvatosan kihúzódtam belőle.
JungKook:
Ahogy megéreztem magamban forró váldékát felnyögtem. Még egy párat lökött majd ki húzódott aminek a hatására sóhajtottam egyet.
HoSeok:
-Nah? Milyen voltamh? - Néztem rá kíváncsian, közben őrülten kapkodtam a levegőt. Remélem nem csalódott bennem. Az nem lenne jó, mivel elvileg ez volt neki az első.
JungKook:
- Hát... Ha nekedh nem elégh bizonyíték a hátadonh lévő marásh nyomok akkorh mondom ish... Iszonyatosan tetszetth... - mondom majd egy kicsit el pirulok. De én csak az igazat mondtam szóval... mindegy..
HoSeok:
-Akkor jóh, örülök nekih. - Mosolyodtam el. -Azt hiszem, holnapra sok foltunk lesz. - Kuncogtam. Megkönnyebbültem hogy ezt mondta.
JungKook:
- Folt? Milyen folt? - kérdeztem értetlenül hiszen sehol sem ütöttük meg magunkat. Kíváncsian néztem, hogy mit fog válaszolni.
HoSeok:
-Hát a nyakunkon, meg itt a kulcscsontunkon...Na meg nekem a hátamon. - Mondtam, közben mutogattam a helyekre.
JungKook:
- Jaaa... Értem...- mondtam. - És mit fogunk mondani? Mi történt? Főleg veled!...- mondtam egy kicsit aggódva.
HoSeok:
-Nem tudom. Mondjuk azt mondom hogy nagyon viszkedtem, és túlvakartam magam. A többi meg...Majd ki találunk valamit. - Magyarázkodtam.
JungKook:
- Szerinted el fogják hinni? - kuncogok. - Jimin és V hogy bírta ki úgy hogy ne legyen rajtuk folt? - kérdeztem.
- Gyerekek! Ha végeztetek gyertek vacsorázni. - szólt be Jimin. Ahogy meghallottam teljesen elvörösödtem.
HoSeok:
-Biztos, mivel volt már rá példa. - Mosolyogtam. -Sehogy, mert rajtuk is volt. Talán még több is mint rajtunk, ugyanis tudod hogy JiMin mennyire perverz. - Nevettem. -Rendben, megyünk! - Válaszoltam legalacsonyabb tagunknak.
Amint engedélyt kapok bemegyek. Az ágyán ül és a trikója alját piszkálja. Nem néz rám. Oda megyek hozzá majd előtte meg állok.
- Szabad? - kérdem hátha megengedi hogy mellé üljek.
HoSeok:
Lassan odajött hozzám, de én nem néztem rá, csak a ruhámat piszkáltam.
-Persze, ülj csak le. - Bólintottam. -Szóval...Mit szeretnél? - Kérdeztem, félszemmel nézve rá.
JungKook:
Leülök mellé, nem olyan távol de nem is olyan közel hozzá. Megtartom a tisztes távolságot.
- Hát... Először nézz rám és majd utána modom. - motyogom rá nézve.
HoSeok:
Félve ugyan, de ránéztem. Tudom, hogy mit akar mondani. Most meg fogom tőle kapni, hogy hogy merészeltem megcsókolni.
-Most már mondhatod. - Sóhajtottam letörve.
JungKook:
Sóhajtok egyet majd egy gyors mozdulattal ajkaira hajolok. Ugyan nem tudom mit csinálok de érzek egy egyfajta késztetést, hogy ezt most muszály megtennem.
HoSeok:
Nem mondott semmit, csak sóhajtott egyet majd az ajkaimra tapadt. Most mi van? Én azt hittem, hogy le fogja szedni a fejemet. Erre? Ám hiába voltam kissé sokkos állapotba, mégis lehunytam szemeimet, és élveztem a pillanatot.
JungKook:
Lassan elkezdtem mozgatni az ajkaimat amit ő viszonzott is. A csókba mosolyogtam. Fogalmam sincs miért de boldog lettem ahogy vissza csókolt. Megfogtam vállait, eldöntöttem majd újból megcsókoltam.
HoSeok:
Amint megéreztem hogy mozgatja ajkait, én is mozgatni kezdtem őket. Erre ő elmosolyodott, majd hirtelen megfogta a vállaimat és eldöntött. Ismét ajkaimra tapadt, én pedig a nyakába karolva húztam magamhoz egy kicsit közelebb.
JungKook:
Csípőmet az övének nyomtam és úgy csókoltam. Igazából fogalmam sincs mi ütött belém. Miért csókoltam meg. Egyszerűen jól esett. Meg azért annyira nem is utálom Hoseok-ot.
HoSeok:
Mikor csípőjét az enyémnek nyomta, felsóhajtottam. Mit tud ez a gyerek, amit én nem? Igazából nem is tudom, hogy miért veszekedtünk idáig. Hiszen én végülis szeretem...Lehet, hogy már jobban mint egy barátot.
JungKook:
Levegő hiány miatt elváltam tőle. Mélyen a szemeibe néztem majd mikor ráeszméltem, hogy valójában mit is csináltam teljesen elvörösödtem. Fel akartam kelni róla de nem engedte. A csípőmre fogott amit utána át is ölelt.
HoSeok:
Mivel már nem volt levegőnk, ezért elvált tőlem. Csak kapkodtuk a levegőt, mire eszébe jutott hogy mit csináltunk az imént. Már menekült volna, csak hogy én megfogtam a csípőjénél és átöleltem. Nem engedtem el.
-JungKook...Nem tudom, hogy mi van velem. - Néztem mélyen a szemeibe.
JungKook:
Jobban elpirulok. Már ha tudnék hova pirulni. Így is rák vörös vagyok de mindegy.
- J- Hope...Én.. A-Azt hiszem...- dadogtam fogalmam sincs miért. Mindig mindent kimondtam neki zok szó nélkül.
HoSeok:
Ő csak pirulgatott, már olyan volt mint egy paradicsom.
-Mit hiszel? - Kérdeztem kíváncsian. Annyira aranyos, amikor így zavarba esik...!
JungKook:
- Azt hiszem...Hogy...- nyelek egyet. - Szeretlek...- elfordítom tekintetem. Annyira zavarba ejtő én meg ki mondtam. Mindegy. Ami meg történt az megtörtént.
HoSeok:
Végre, kimondta! Csak erre vártam. Mosolyogva megfogtam kétoldalt arcát, és magam felé fordítottam. Nyomtam ajkaira egy hosszabb puszit, még mindig vigyorogva.
-Én most már nem hiszem, hanem tudom hogy szeretlek. - Öleltem magamhoz.
JungKook:
Meglepett, hogy ő is szeret. Azt hittem, hogy egyenesen vissza fog utasítani. De valahogy boldogság töltötte meg szívemet amikor azt mondta hogy szeret. Viszonoztam ölelését majd nyakába fúrtam fejemet.
HoSeok:
-Tudod...Nagyon cuki vagy amikor elvörösödsz. - Kuncogtam, aztán nyomtam egy puszit a fejére. Ezt akartam, hogy a karjaimban tarthassam. Hogy vigyázhassak rá.
JungKook:
- Nem igaz... - motyogom jobban a nyakába bújva. Szusszantok egyet ami miatt liba bőrös lesz. Kuncogok. Nyakába harapok de csak gyengén, hogy ne fájjon neki.
HoSeok:
-Pedig de. - Adtam magamnak igazat. Mikor felszusszant, kirázott a hideg és libabőrös lettem. Erre ő elkezdett kincogni, majd a nyakamba harapott lágyan, mire én jólesően felsóhajtottam, még a szemeimet is lehunytam.
JungKook:
- Tetszik? - kuncogok majd végignyalok nyakán.
- Megjöttünk! - kiabálta Rap Monster én meg ahogy meghallottam egyből leugrottam róla majd csak az ágy szélére ültem. Teljesen vörös fejjel.
HoSeok:
-Az nem kifejezésh. - Sóhajtottam ismét, ám a leader megzavarta a többiekkel együtt ez a kellemes pillanatot. -Rendben! - Reagáltam Nam mondandójára, mivel Kookie full vörös fejjel ücsörgött az ágyam szélén. -Lemenjünk? - Kérdeztem mosolyogva.
JungKook:
- Nem lesz fura nekik? Eddig mindig veszekedtünk meg kiabáltunk egymással most meg?! ... - néztem rá még mindig vörös arcal bár már nem annyira volt az.
HoSeok:
-Biztos az lesz nekik, de még nekem is az. - Mondtam kicsit elgondolkodva. -De mindegy. Végülis az a lényeg, hogy már nem lesz vita. Legalább is olyan sok nem. - Mosolyogtam.
JungKook:
- Hidd el. Nekem is fura lesz, hogy nem fogunk veszekedni. - nevetek. - Szerintem meg annak csak örülni fognak, hogyha nem lesz vita.- nevetek kínosan.
HoSeok:
-Hát igen, az biztos. - Kuncogtam. -Na menjünk, aztán essünk túl rajta. - Sóhajtottam, majd megfogtam a kezét és így indultunk le a többiekhez.
JungKook:
Mögötte megyek de ő ugyan úgy fogja a kezemet. Én nem tudok csak lefelé nézni. Olyan zavarba ejtő. Megtorpanok majd Hosok-ra nézek. - Mivan ha megfognak utálni? Mi van ha undorodnak a melegektől? Mi lesz ha kiraknak a csapatból? Én azt nem akarom...
HoSeok:
Még el se értünk a lépcsőig, de ő már megtorpant, ezért kíváncsian hátrafordultam.
-Hé, hé, hé! Nyugi Kookie! Túl sok a kérdés...Ne izgulj, nem fognak utálni és nem is fognak tőlünk undorodni, még a csapatból se fognak minket kidobni. Tudok egy-két dolgot a többiekről is, úgy hogy nem lesz gond. - Mosolyogtam rá biztatón.
JungKook:
- De én akkor is félek... - motyogtam az orrom alatt de ő csak annyit csinált, hogy a homlokomra puszilt majd tovább mentünk. Mindenki ott volt a nappaliba én meg egyre vörösebb lettem.
HoSeok:
Én csak adtam egy nyugtató puszit a homlokára, utána mentünk tovább. Az egész csapat a nappaliban TV-zett, mire én megköszörültem a torkom. Egyből mindenki ránk nézett, de mielőtt még bármit is mondhattak volna, beszélni kezdtem.
-Srácok...Nem tudom hogy ez mennyire lesz nektek örömhír, de én boldogan jelentem be, hogy mától már nem lesz olyan sok veszekedés köztünk. Egyszóval most már mi is együtt vagyunk. - Mondtam el nekik gyorsan a dolgot.
JungKook:
Ahogy meg köszörülte a torkát én a háta mögé bújtam halgattam ahogy beszél...De várjunk csak? 'Most már mi is együtt vagyunk!'??? A többiek is kapcsolatban vannak egymással?...
- Gratulálunk... - szólalt meg először Jin Hyung majd ide is jött, hogy megöleljen minket. Majd sorba mindenki gratulált nekünk.
HoSeok:
Amint elmondtam a mondókámat, Jin felpattant és gratulált. Utána jöttek a többiek is.
-Látod? Én mondtam, hogy nem lesz baj. - Vigyorogtam szélesen JungKook-ra.
JungKook:
Bólintok. Tényleg jól fogadtak aminek kifejezetten örülök.
- Amúgy, hogy értetted azt hogy ' mi is együtt vagyunk!'? A többiek is párkapcsolatban vannak? - néztem kérdően Hoseok-ra.
HoSeok:
-Igen, csak jól titkolták előtted. - Nevettem. -Például JiMin és TaeHyung már...pár hónapja együtt vannak. - Néztem rájuk, mire JiMin szélesen vigyorogva, V pedig kissé elvörösödve bólogattak.
JungKook:
- De miért? Miért kellett előlem eltitkolni? Azért mert én vagyok a Maknae? -fakadtam ki egy kicsit amire mindenki csak meglepetten nézett. De most komolyan?! - Rajtatok kívül van még valaki? - néztem Jimin-re meg V-re.
HoSeok:
Meglepődve figyeltem, ahogy Kookie mérgelődni kezdett, amiért nem mondták el neki hogy együtt vannak.
-Elvileg nincs. - Rántotta meg a vállát JiMin.
-Gyakorlatilag sincs. - Mondta Rap Monster.
JungKook:
Sóhajtok egyet majd bólintok. - Le maradtunk valamiről? - utalok a táncpróbákra.
- Nem...Csak a régieket vettük újra. - mondta V egy kicsit félve. Talán azért mert az előbb kicsit mérges voltam.
- Értem. -Sóhajtok. Lehunyom szemeimet majd Hoseok-nak dőlök.
HoSeok:
-Akkor nem is olyan nagy baj, hogy nem voltunk ott. - Mondtam lazán, és mikor JungKook nekem dőlt, átkaroltam a derekát, államat pedig a vállára tettem.
JungKook:
- Sajnálom...- mondom halkan még mindig csukott szemmel.
- Mit sajnálsz? - kérdezi kíváncsian V.
- Mindent amit tettem...-motyogom. Fáradt vagyok. Csak fogalmam sincs miért mert egész nap aludtam.
HoSeok:
-Miért, mit tettél? - Kérdeztük szinte egyszerrel a többiekkel. Nem értem...Most mire akar utalni? Talán a veszekedésekre? Mindegy, majd elmondja ha akarja. Már nem akartam tovább ácsorogni, ezért derekánál fogva a kanapéhoz mentem Kook-al, és az ölembe ültetve leültem.
JungKook:
Hozzá simulok. - Miért veszekedtünk mindig? Kiderült hogy imádjuk egymást. - nevetek cinikusan. - Szeretlek Hobi...- mosolygok. Most először hívom így hosszú idő után.
HoSeok:
-Ez egy jó kérdés. - Kuncogtam. -Én is szeretlek Kook. - Nyomtam egy puszit a nyakába. Tényleg...Miért veszekedtünk annyit, ha most meg így össze vagyunk nőve? Nekem ez már magas...De a lényeg, hogy együtt vagyunk.
JungKook:
Egy aprót sóhajtottam ahogy nyakamba puszilt jól esett. De még mennyire. Fel állok öléből, meg fogom kezét majd elkezdem felhúzni az emeletre. Gondolom most meglepetten néz de nem baj. A szobámba húzom.
HoSeok:
Hallottam ahogy felsóhajtott, ezért muszáj voltam elmosolyodni. Ezután hirtelen felállt az ölemből, és elkezdett felhúzni az emeletre. Eléggé meglepődtem, de azért követtem.
-Mire készülsz? - Kérdeztem kíváncsian, mikor beértünk a szobájába.
JungKook:
Nyakába karolok majd megcsókolom közben az ágy fele kezdett tolni. Elfektetem az ágyon majd felé mászok. Újból megcsókolom.
HoSeok:
Nem kaptam választ, csak átkarolta a nyakamat és megcsókolt. Persze egyből viszonoztam csókját, mire ő elkezdett az ágy felé tolni, amire aztán le is fektetett. Tetszett amit csinált, nagyon is. Nem gondoltam volna, hogy így felbátorodik.
JungKook:
A csók után elkezdtem nyakát csókolgatni meg szívogatni. Valahogy még foltot is hagytam de engem nem nagyon érdekel. Miközben csókolgattam nyakát pólója alá nyúlok és a mellkasát kezdtem el simogatni. Nem tudom mi ütött belém...
HoSeok:
Amint elvált ajkaimtól, a nyakamat kezdte el kínozni. Hangomat próbáltam nem ki engedni, de nem igazán sikerült. Pár perccel később már a mellkasomat is simogatni kezdte, ami szintén jól esett.
-Kh...Kookie?! Le...Le kéne állnih nem? - Kérdeztem sóhajtozva alatta.
JungKook:
Abba hagyok mindent.
- Nem tetszik? Inkább abba hagyom. - leszállok róla. - Sajnálom... - motyogom vörös fejjel. - Nem tudom mi ütött belém... Sajnálom... - motyogom.
HoSeok:
-Nem azért mondtam. Csak...Alig pár órája vagyunk együtt, és nem akarom elsietni a dolgokat. De most már mindegy, mert asszem a kis J-Hope is életre kelt... - Magyarázkodtam, majd én is teljesen elvörösödtem.
JungKook:
- Jó... Akkor ne siettesük el. Várjunk még. - motyogtam majd mellé feküdtem. Sóhajtok. - De ha akarod segíthetek rajtad. - mosolyodok el kicsit perverzen.
HoSeok:
-Rendben, várjunk. - Bólintottam, és lehunytam kicsit szemeimet. Meg kell próbálnom le nyugodni. A következő pillanatban már csak arra eszméltem fel, hogy Kookie mellém feküdt. -Hát öhmm... - Pirultam el. -Biztos vagy benne? - Kérdeztem rák vörös fejjel.
JungKook:
Kuncogok majd újból felé mászok. - Csak akkor segítek neked ha te is akarod. - mosolygok majd ajkaira hajolok. - Viszont előre szólok... Most fogom csinálni először... - el vörösödök.
HoSeok:
-Az gáz, ha akarom is meg nem is? - Néztem rá értetlenül. Ezután megint lopott egy csókot, amit viszonoztam is. -Gondoltam. Akkor ezek szerint én vagyok az első szerelmed? - Csillantak fel szemeim.
JungKook:
- Nem. Nem gáz. Csak még nem döntötted el, hogy velem akarod-e vagy sem. - mosolygok. - I-Igen te vagy nekem az első. - pirulok... Miért mondok ilyeneket?
HoSeok:
-Akkor jó. - Könnyebbültem meg. -Igazából azért akarom, mert kíváncsi vagyok, hogy hogy csinálnád elsőre. És azért nem akarom, mert...Eléggé fura, és zavarbaejtő. De azt hiszem, most inkább rád bízom a döntést. - Magyarázkodtam.
JungKook:
Elmosolyodok. - Akkor...segíthetek rajtad? - vigyorgok majd nyakát támadom meg csókjaimmal. Kicsit fel akarom húzni. Igen...Tudok ám gonosz is lenni... De az igazat megvallva... Nem gondoltam volna hogy én ennyire perverz vagyok. Ki gondolta volna?!...
HoSeok:
-Ha szeretnél, akkor igen. - Mosolyodtam el, aztán sóhajtozni kezdtem munkája miatt. Jó tudni, hogy perverz is tud lenni ez a gyerek. De ugyanakkor örülök is neki, mert legalább nem kell tanítgatni.
JungKook:
Leveszem pólóját majd úgy folytatom a csókolgatást. Csókjaimmal áttérek kulcscsontjára amit egy kicsit erősebben meg is szívok foltot hagyva. Legalább tudni fogják, hogy foglalt. Csókolgatásom közben sem pihentem. Kezemet is be vetettem amivel a testét simogattam ezzel is húzva az agyát.
HoSeok:
Levette rólam a pólómat, közben folytatta a bőröm csókolgatását. Túl jól csinált mindent, én pedig egyre jobban csak keményedtem odalent. Mikor megszívta a kulcscsontomat, egy hangosabb nyögés szökött ki ajkaim közül. Ahhoz képest hogy én vagyok neki az első, igencsak tudja hogy mit hogyan kell csinálni.
JungKook:
Csókjaimmal haladtam lefelé közben a kezemmel is egészen a már merevedő férfiasságára simítok. Egy kicsit simogatom majd rá is markolok aminek a hatására megint fel nyög. Amikor nadrágja széléhez érek csókolgatásommal meg fogom a szélét majd szépen kinzóan lassan lehúztam azt. Amint lehúztam férfiassága hegyére kezdtem el apró csókokat hinteni.
HoSeok:
Egyre lejjebb és lejjebb haladt csókjaival, kezével pedig az ágaskodó nemességemre simított. Pár percig csak simogatta, aztán hirtelen rámarkolt, mire én fel is nyögtem. Kínzó lassúsággal ugyan, de lehúzta rólam a nadrágomat is, majd péniszem hegyét puszilgatta.
-Teh...Jó égh. - Nyögdécseltem.
JungKook:
Gondoltam, hogy megkérdem, hogy"Rosszul csinálom?" De a férfiassága nem ezt mutatta szóval folytattam munkálatomat. Egész nemességét végig csókolgattam majd végig is nyaltam rajta amit többször is megismételtem.
HoSeok:
Olyan jól csinálta, hogy nem bírtam logikusan gondolkozni. Elment a maradék józan eszem is, a rózsaszín köd teljesen ellepte az agyamat. Amikor pedig végignyalt hosszomon, még a lélegzetem is elakadt. Önkénytelenül is mozgatni kezdtem kicsit a csípőmet, közben őt néztem. Hihetetlen, hogy milyen jól csinálja.
JungKook:
Kuncogtam majd lassan számba eresztettem méretes tagját. Lassan elkezdtem mozgatni a fejemet közben a nyelvemmek is rá segítettem.Torkomon egyre mélyebben engedtem le és néha nyeltem egyet ezzel is kínozva őt. Vagyis csak remélem, hogy élvezi.
HoSeok:
Ő csak nevetett rajtam, míg én majd meg haltam alatta. Amint torkát is megéreztem a nyeléseivel együtt, a leghangosabb nyögéseimet engedtem ki magamból.
-K...Kookieh! Énh...Mh...Mindjárt... - Nyögdécseltem, de képtelen voltam befejezni a mondatomat.
JungKook:
Nem nagyon foglalkoztam azzal amit mondott csak folytattam a munkámat. Még egy kicsit folytattam munkámat majd számba is élvezett. Nagy nehezen de lenyeltem forró váladékát majd rá néztem. Zihált. Nem is kicsit. Elmosolyodtam.
HoSeok:
Nem is törődött azzal amit mondtam, csak fojtatta a dolgát. Én viszont nem bírtam tovább, ezért hamar a szájában is robbantam. Kicsit küszködve, de lenyelte nedvemet és rámnézett. Én csak ködös tekintettel bámulva őt kapkodtam a levegőt addig, amíg sikerült lenyugodnom.
-Köszönöm. - Mosolyodtam el én is halványan.
JungKook:
- Nincs mit. - mosolygok majd mellé feküdtem. - Milyen voltam? - néztem rá egy kicsit félve. Igazából nem tudom miért mert elment de attól még félek, hogy nem voltam jó...Kíváncsian néztem csillogó szemeibe.
HoSeok:
-Őszintén? - Néztem rá. -Fantasztikusan jó voltál. - Mosolyodtam el szélesen, majd egy kis csókot nyomtam a szájára. -Ahhoz képest hogy még senkivel se voltál, nagyon ügyesen csináltad. - Simítottam arcára, őszintén nézve a szemeibe.
JungKook:
- Örülök neki. - mosolyodtam el. Őszintén nagyon boldog voltam, hogy ezt mondta. Féltem. De nem volt mitől. - Tudod. Én... Néztem előtte egy-két videót. - mondtam kicsit pirulva. Igazából nem egy-kettőt hanem jó párat. Csak, hogy tapasztaltabb legyek és ne legyek olyan ügyetlen.
HoSeok:
-És ezzel mi a baj? Ez a tini fiúknál természetes. - Mosolyogtam rá biztatón. -Én is szoktam nézni, nem is olyan keveset. - Nevettem kínosan. Hát igen...Valljuk be, azért én is perverz vagyok, de ugyanakkor könnyen zavarba is jövök.
JungKook:
Elmosolyodtam szaván. - Szeretlek... - puszilok szája szélére de ő egyből ajkaimra kap. Kuncogok majd viszonzom édes csókját.
HoSeok:
Amint a számra puszilt, nem engedtem hanem inkább megcsókoltam. Bár nevetett picit, de aztán viszonozta csókomat.
-Én is szeretlek. - Öleltem magamhoz.
JungKook:
Hozzá bújok majd hirtelen felállok. - Öhm... Ki kell mennem a mosdóba...- mondtam majd elindultam a mosdóba. Nem akartam, hogy érezze, hogy azért engem is felizgatott a hangjaival. Inkább segítek magamon ő meg csak pihenjen.
HoSeok:
Hozzámbújt, aztán egyszer csak felpattant mellőlem.
-Okééé... - Néztem utána felhúzott szemöldökökkel. Hmmm...Fura. Na mindegy, hiszen úgy is vissza fog jönni. Csak fetrengtem az ágyán és vártam, hogy végre visszajöjjön.
JungKook:
A fürdőbe zárkóztam levetkőztem majd a zuhany alá álltam. Hideg vizet engedtem magamra hátha megnyugszik de ez nem sikerült. Kénytelen voltam magamhoz nyúlni. Magamat kezdtem el kielégíteni hangjaimat vissza folytva. Nem sokkal később sikerült is el élveznem. Gyorsan megmosakodtam. Meg törölköztem, felöltöztem majd vissza mentem Hoseok- hoz.
- Itt is vagyok. - mosolyogtam majd mellé feküdtem.
HoSeok:
Sokáig el volt, de aztán vissza jött.
-Jó sokáig tartott. Talán kipisilted az összes létező folyót? - Kumcogtam.
JungKook:
- Na... Undok vagy... - motyogtam majd hozzá bújtam. - Csak volt egy kis dolgom... - mondtam szemeibe nézve. -Mit csináljunk? - kuncogok.
HoSeok:
-Passzolok. - Mondtam. -Megtanítsalak úszni? Minél ügyesebb leszel, annál több csókot fogsz kapni. - Ajánlottam fel neki ötletemet vigyorogva.
JungKook:
Csillogó szemekkel nézek rá. - Tényleg? Tényleg megtanítasz?- kérdeztem kíváncsian. Kicsit...Kicsit nagyon gáz, hogy ennyi idősen nem tukok úszni... Mindig is féltem a vízbe menni... Rossz emlékek kötnek hozzá.
HoSeok:
-Hát persze. - Bólogattam. -Feltéve, ha tényleg szeretnéd. - Mosolyogtam tincseit piszkálva. Annyira aranyos, ahogyan csillogó szemekkel bámul rám. -Ráadásul általánosban és középsuliban is én voltam az egyik legjobb úszó. - Mondtam büszkén. -Szinte már vízimentőnek is el akartak küldeni. - Kuncogtam.
JungKook:
- Persze, hogy akarom. - nevetek arcára puszilva. - Hee... Ezzel most dicsekedni akarsz, hogy mennyire jól úszol? - mondtam fel fújt arccal. - Szemét. - morgok.
HoSeok:
-Akkor jó. - Mosolyogtam. -Dehogyis! Csak úgy mondtam. - Nyomtam egy puszit a szájára. -Na akkor gyere, te kis úszóbajnok. - Nyújtottam felé a kezemet vigyorogva. -Kis hörcsögöm. - Kuncogtam.
JungKook:
Elfogadom kezét. - Most miért vagyok Hörcsög? - kérdem közben elkezdem felvenni az úszó cuccomat.
HoSeok:
-Mert ahogyan az előbb felfújtad az arcodat, úgy néztél ki, mint egy cuki kis hörcsög. - Mondtam neki áradozva, miközben ő magára vette a fürdőgatyáját. -Ohh...Tényleg, hiszen gatya is kéne. - Jutott eszembe. -Két perc és jövök, csak felveszem a gatyám. - Rohantam a szobámba, meg se várva a reakcióját.
JungKook:
- Akkor se vagyok hörcsög. - motyogom majd a kezembe veszem a fürdőgatyát. Neki meg eszébe jutott, hogy nem ártana ezért elrohant. Na mindegy...Vállat vonok majd felveszem a nadrágot. Amint kész lettem lementem a medencéhez.
HoSeok:
Hamar fel kaptam magamra a nadrágomat, és mikor kiléptem a szobámból láttam, hogy már megy a medencéhez. Követve őt én is lementem a medencéhez.
-Bemenjek először én? Gondolom fogni kell majd, nehogy elmerülj. - Néztem rá kíváncsian.
JungKook:
Nem sokkal utána Hoseok is meg érkezett. - Hát... Nem ártana. -motyogom majd leülök a medence széléhez. - Miért kellett ilyen mélyre csinálni?... Nem értem. - nézem a vizet.
HoSeok:
Bementem a vízbe, majd Kook-hoz úsztam.
-Hát mert ez egy úszómedence, ami általában két méter mély. - Mondtam el a véleményem. -Na gyere! - Tártam szét karjaimat, mintha ölelést akartam volna.
JungKook:
- De akkor is... Ahj...- mondom majd lemásztam Hoseok karjaiba. - E- El ne engedj... - kapaszkodok erősen belé. - Én félek... - nézek rá.
HoSeok:
Lassan, kicsit félve mászott le karjaimba.
-Hülye lennék, ha elengednélek. - Mondtam komolyan. -Ne félj, foglak. Nem fogsz el süllyedni. - Próbáltam biztatni. -Bízol bennem? - Vontam kérdőre.
JungKook:
Szemeibe nézek.- Bízok benned. - mosolyodok el. Fura mert eddig sose bíztam meg benne. Még úgy se, hogy csapat társak vagyunk.
HoSeok:
-Akkor jó. - Mosolyogtam én is. -Ne rémülj meg, csak így a legegyszerűbb tanítani. - Kezdtem bele mondanivalómba. -Most az egyik kezemmel a mellkasodnál foglak tartani, a másikkal pedig a combjaidnál. - Vázoltam fel neki a helyzetet.
JungKook:
Először pislogtam majd bólintottam. Ha így kell akkor így kell... Meg is csinálta. Egyik kezével a mellkasomnál a másikkal pedig a combjaimnál tartott. - Várj... Hogy tudsz megtartani mikor a te lábad se ér le?... - Tettem fel kérdésemet.
HoSeok:
Amint bólintott, megcsináltam úgy ahogy mondtam. Egyik kezemet a mellkasához vezettem, a másikat pedig a combjához.
-Úgy, hogy az vízben a súlyod egy tollpihéjéhez hasonlít, plusz a lábamat is folyamatosan mozgatom. - Mosolyogtam.
JungKook:
Kíváncsian néztem, hogy mi lesz a válasza. - Értem...- mosolyogtam. - És most mit csináljak? - kiváncsiskodtam. - Csak ne engedj el...
HoSeok:
-Mondtam már, hogy nem foglak elengedni. - Sóhajtottam. -Tudod hogy a békák hogyan úsznak? Láttad már hogyan mozog a mellső és hátsó lábuk? - Tettem fel újabb kérdéseimet.
JungKook:
- Jó... - mondom. - Igen tudom, hogy úsznak a békák, de hogy jön most ez ide? - nézek rá értetlenül. Béka és az úszás?...
HoSeok:
-Úgy hogy a mellúszás olyan mint ahogy a békák úsznak. Szóval most úgy kell mozgatnod a karodat és a lábadat, ahogyan a brekik is csinálják. - Fejtettem ki bővebben. -És ne izgulj, FOGLAK! - Hangsúlyoztam direkt a "foglak" szót.
JungKook:
- Jó...Bízok benned csak na...- mondtam majd elkezdtem úgy csinálni mintha béka lennék. Nem is olyan nehéz...Kérdés, menni fog-e nélküle?
HoSeok:
-Értem én. - Mosolyogtam, közben figyeltem hogy csinálja. -Na...Eddig tökéletes. - Dícsértem meg.
JungKook:
- Haha... Nagyon. - nevetek közben csinálom ezt a mell úszást. - Igen... Hol marad a csókom? - vontam kérdőre. - Azt mondtad ha jól csinálom akkor kapok csókot.- morogtam.
HoSeok:
-Hát így nem tudom megadni. - Méltatlankodtam. -Szóval előbb csimpaszkodj belém, és akkor megadom a jutalom csókodat. - Vigyorogtam.
JungKook:
- Inkább menjünk ki a széléhez. - mondtam. - Így te is tudsz kapaszkodni. - mosolyogtam. Ő csak bólintott majd kivitt a széléhez.
HoSeok:
Csak bólintottam, aztán kivittem a széléhez. Mindketten megkapaszkodtunk, majd ráhajoltam az ajkaira és megadtam neki a jutalom csókját.
JungKook:
Amikor megkapaszkodtam Ő egyből ajkaimra tapadt amit én egyből viszonoztam is. Nyakába karolok, hogy minel közelebb legyen hozzám...Meg nehogy elmerüljek.
HoSeok:
Rögtön viszonozta is csókomat, majd a nyakamba karolt, így még közelebb kerültünk egymáshoz. Egyik kezemmel én is átkaroltam a derekát, míg a másikkal a medence szélébe kapaszkodtam.
JungKook:
A csók közben nyakát cirógattam. Csak kár, hogy levegő hiány miatt el kellett engednünk egymást. Amikor el váltunk mélyen a szemébe néztem.
HoSeok:
Nyelveink harca közben a nyakamat kezdte cirógatni. Viszont mivel a levegőnk már fogytán volt, ezért kénytelenek voltunk elválni egymástól.
-Most már örülsz? - Érdeklődtem vigyorogva.
JungKook:
- Hmmm... Nem... Kérek még. -kuncogok. - Kapok? - érdeklődtem még mindig nyakába karolva.
HoSeok:
-Te kis telhetetlen. - Nevettem. -Kapsz, de csak mert ilyen kedves vagyok, és mert szeretlek. - Mosolyogtam, majd újra megcsókoltam.
JungKook:
Kuncogtam majd amint megcsókolt én azt viszonoztam. Megint egy ideig csak faltuk egymást majd el váltunk. - Köszönöm. - mosolyogtam.
HoSeok:
Egyből visszacsókolt, ami jó érzéssel töltött el. Pár percig harcoltak ízlelő szerveink, de levegőnk ismét fogytán volt ezért elengedtük egymást.
-Nincs mit. - Vigyorovgtam. -Na akkor most azt fogjuk valahogy megcsinálni, hogy miközben te mozgatod a kezeidet és a lábaidat, addig én vinni foglak. - Mondtam el neki a következő lépést.
JungKook:
Én csak bólintottam a tervre. Bár már nem volt sok kedvem hozzá de meg akartam tanulni. - És ha jól megy kapok még csókot. - kuncogok.
HoSeok:
-Igen, kapsz. - Nevettem szemeimet forgatva. -Csak a csókok miatt mentél bele, mi? - Néztem rá kíváncsian mosolyogva, közben újra megfogtam a mellkasánál és a combjainál.
JungKook:
- Azért is. - nevetek. - Meg meg akarom már tanulni. Gáz, hogy ennyi évesen nem tudok úszni... - mondom kicsit szomorkásan.
HoSeok:
-Gondoltam. - Kuncogtam. -Nem gáz. V se tudott úszni, őt is JiMin tanította meg és így jöttek össze. - Meséltem.
JungKook:
- Értem... De ezt nekem miért nem mondtátok el? Ennyire nem bíztatok bennem? - vontam kérdőre Hoseok-ot. De most tényleg!
HoSeok:
-Bíztunk benned mindannyian, nem ez volt a baj. Hanem Jin és NamJoon túlreagálták az egészet...Azt mondták, hogy te még kicsi vagy az ilyenekhez, és hogy nem szeretnék, ha miattuk, mármint JiMin és V miatt lenne emiatt lelki problémád. Bár én hülyeségnek tartottam. - Magyaráztam el neki a dolgokat.
JungKook:
Sóhajtok. - Mindenből kihagytok... Nem vagyok kicsi. 19 éves vagyok! Hol lennék kicsi?!- néztem rá kérdően.
HoSeok:
-Én tudom, de ők nem. Tudod te is, hogy Jin mindig az anyánk akar lenni, Rap Mon meg az apánk, ezért féltenek általában mindentől. - Mondtam húzva a számat.
JungKook:
- Még jó, hogy nem tiltják el tőlem a sex-et. - mondom mérgesen. - Ahj... Hagyjuk... Folytassuk inkább az úszást...- mondom.
HoSeok:
-Eleinte JiMin-től és TaeTae-től is el akarták, de ők felháborodtak, hogy ez azért már túlzás. - Motyogtam. -Szerintem is. - Sóhajtottam. -Na akkor most megint mozgasd a karodat és a lábadat, én pedig viszlek közben. - Mondtam.
JungKook:
Sóhajtok. - Rendben. - elkezdem ugyan azt csinálni amit 5 percel ezelőtt csináltam.
HoSeok:
Amint elkezdte mozgatni a végtagjait, kezeimmel "úsztatni" kezdtem. Lassan forogtam vele a vízben, nehogy elejtsem vagy valami.
-Egész jó eddig. - Mosolyogtam.
JungKook:
Vigyorgok. "Úszok". Na jó ez is túlzás. Egy idő után megállok mert elfáradok. - Pihenjünk. - mosolygok.
HoSeok:
Kis idő múlva leállt, ezért én se forogtam vele tovább.
-Rendben. - Bólintottam mosolyogva.
JungKook:
Mosolygok. Majd kivisz a széléhez. A medence szélére ülök majd rá nézek. - Köszönöm. - mosolygok szemeibe nézve.
HoSeok:
Ki vittem őt a medence széléhez, amire aztán rá is ült.
-Szívesen. - Vigyorogtam én is, majd kezeimmel "felemeltem" magam, így tudtam adni a szájára egy puszit.
JungKook:
Kuncogok. - Ülj ki. - mosolygok ő meg ki is ül. Rá mosolygok majd megcsókoltam közben nyakába karoltam.
HoSeok:
Kérését teljesítve kiültem mellé, mire ő csak rám mosolygott, aztán megcsókolt. Ezután a nyakamba karolt, én pedig derekánál fogva az ölembe húztam őt.
JungKook:
Készségesen ölébe ültem és úgy faltuk tovább egymást. Haját piszkálom közben. Egy idő után elkezdtem mozgatni csipőmet ölében. Nem tudom miért csak ösztönösen el kezdtem mozgatni csipőmet.
HoSeok:
Hajamat kezdte piszkálni, majd kis idő múlva a csípőjét is elkezdte mozgatni. Egy jóleső sóhaj tört elő belőlem. Ez...Ez így nem lesz jó. Megint fel fogok izgulni, de nem akarom, hogy megint JungKook elégítsen ki. Ahjj...
JungKook:
Egy kis időre elhúzódik majd újból meg csókolom. olyan édesek az ajkai nem tudok betelni vele. Lassan elfektettem a betonon úgy hogy ne verje be a fejét.
HoSeok:
Mivel éreztem hogy lent megint nem fényesek a dolgok, ezért inkább kicsit elhúzódtam tőle, de ő újra megcsókolt. Ezután óvatosan le is döntött a betonra, ami rohadt meleg volt.
-Mmm... - Váltam el tőle. -Leég a hátam. - Nyöszörögtem.
JungKook:
- S-Sajnálom. - szállok le róla egyből majd segítek neki felülni. - Sajnálom. - lehajtom a fejem. Mindig csak gondot okozok.
HoSeok:
-Ugyan, semmi baj! - Mosolyogtam. -Nem olyan nagy cucc...Csak gondoltam ha vörös és koszos lesz a hátam, akkor már nem fogsz úgy szeretni. - Motyogtam ajkaimat lebiggyesztve.
JungKook:
- Te hülye vagy.... Komplett hülye vagy. Én tényleg nem foglak szeretni ha koszos leszel...- hüledeztem. Ekkora baromságot. - Bárhogy leszel, fogsz kinézni szeretni foglak. És ne találj ki ilyen marhaságokat.
HoSeok:
-Jó, jó! Csak vicceltem, ne izgulj. - Nevettem kiakadásán. -Annyira szeretem, amikor így feldühíted magad. - Vigyorogtam. -Na gyere ide kis durcisom. - Csapkodtam meg comjaimat jelezve, hogy visszaülhet az ölembe.
JungKook:
- Máskor ne viccelődj...- motyogom. - Jó érzés azt a hályas combomat ütögetni?- nevetek majd újból ölébe ülök.
HoSeok:
-Rendben, nem fogok. - Mosolyogtam. -Igen, az. De nem hályas. Annak örülök, hogy tudok rajtad mit fogdosni. - Vigyorogtam, majd amint helyet foglalt az ölemben, derekát átkarolva nyomtam egy puszit a szájára.
JungKook:
- Szerintem akkor is hályas szóval mindegy. - nevettem. - Bár...Rajtam minden hályas..- nevetek. - A hasamon és a karomon kívül. - kuncogok.
HoSeok:
-Ne beszélj baromságokat, mert a formás kis hátsód fogja bánni. - Néztem rá perverzen elvigyorodva. -Nem vagy te hályas, inkább izmos. Neked az agyad helyén van valami más. - Markoltam rá fenekére, alsó ajkamat beharapva.
JungKook:
- Ohh... Igen. - kuncogok. Igazából nem bánnám. - Az agyam helyén is hály van. - nevetek. - Csak a hasam izmos más nem. - nevetek. Amikor a fenekembe markol nyögök egyet.
HoSeok:
-Szerintem inkább sok víz. - Haraptam bele gyengéden fülébe. -Az enyém is izmos, bár nem annyira mint a tied vagy JiMin-é. - Kuncogtam. -Csak nem...Tetszik? - Suttogtam mély, erotikus hangon a fülébe.
JungKook:
- Az kizárt, hogy víz lenne benne. - Nevetek egyet sóhajtva. - Azért te is vagy annyira izmos mint én vagy Jimin. - mondom kicsit felháborodva. - De... - sóhajtok egyet.
HoSeok:
-Örülök, hogy így látod. - Kuncogtam. -De azt hiszem, hogy majd még edzeni fogok egy kicsit. - Mondtam el neki a tervemet. -Tudtam. - Haraptam meg picit nyakát is.
JungKook:
- De nem kell edzened. Nekem így tetszel. - mondom majd sóhajtok egyet. - Fel akarsz izgatni? - kérdem fülébe suttogva.
HoSeok:
-Tudom...De nem árt még egy kis izom. - Vigyorogtam. -Szerintem már sikerült. - Suttogtam én is a fülébe.
JungKook:
- Szerintem meg mindegy. - kuncogok. - Gondolom érzed...- nevetek majd gyengén nyakába harapok. - De te sem vagy másabb helyzetben. - vigyorgok.
HoSeok:
-Érzem hát. - Kuncogtam, és sóhajtottam egyet. -Tudom. De ezt is te okoztad. - Pusziltam vállára.
JungKook:
- Akkor jó. - kuncogok. - Tudom. - vigyorgok. - Már csak a puszta látványomtól fel tudnál izgulni. - nevetek. - Ismerlek ám...- mozdítom meg csipőmet.
HoSeok:
-Chh...Milyen kis magabiztos lettél. - Nyögtem, majd erősebben belemarkoltam a fenekébe. -Vigyázz, mert a végén még egy hétig nem fogsz tudni táncolni. - Szívtam meg kicsit kulcscsontját.
JungKook:
- Én aztán nem ah...- nyögök ahogy fenekembe markol. - Ohh... És most félnem kéne. - nevetek majd sóhajtok egyet. - Lehet te nem fogsz majd tudni táncolni..- kuncogok.
HoSeok:
-Igen, félned kéne. - Vigyorogtam. -Azt kötvehiszem. - Haraptam rá kulcscsontjára is. -Te még nem tudod, hogy milyen vagyok amikor nagyon beindulok. - Néztem rá perverzen.
JungKook:
- De nem félek. -kuncogok. - Miért? Ki tudja, hogy milyen, vagy ha be indulsz? - kiváncsiskodtam. - A csapatból tudja valaki?...
HoSeok:
-Azt látom. - Nevettem. -Nem, nem a csapatból. - Ráztam meg a fejemet. -A volt barátnőm...Tudod ő volt az, aki egy másik fiú miatt dobott, mert ő jobban tetszett neki mint én. - Mondtam kicsit unottan. -Azóta pedig nem is volt senkim, csak most te. - Néztem mélyen a szemeibe.
JungKook:
- Ah.. Igen... Az a csaj amúgy nagyon irritált. Annyira nyávogós hangja van. Ble...- vágtam fintorgó pofát. - Amúgy, hogy, hogy én? Miért nem egy lány?... -kérdeztem kíváncsian.
HoSeok:
-Hihi... - Kuncogtam kiakadásán. -Hogy miért te? Hmm...Azért, mert amióta a csajszi szakított velem, azóta már nem tudok megtűrni magam mellett lányokat. A sminkeseket meg a többit se szeretem a cégnél. Na meg azért is te, mert a sok vitánk közben egyre jobban kezdtelek szeretni. - Mondtam el neki azt a sok indokot, amiért vele vagyok és nem egy lánnyal.
JungKook:
- Értem... Amúgy valahogy én is a sok veszekedés miatt szerettelek meg. - mosolygok majd arcára puszilok. - Most viszont segíts. Nem fogom megint magamnak segiteni...
HoSeok:
-Mi az, hogy megint? - Néztem rá értetlenül. -Szóval akkor azért mentél el a mosdóba, hogy megcsináld magadnak? - Vontam kérdőre kicsit sértődötten.
JungKook:
- I-Igen... Azért mentem ki. De nem azért mert nem akartam, hogy te csináld csak... Nem akartam erőltetni. -mondom majd lehajtom a fejem.
HoSeok:
-Ahjj Kookie... - Sóhajtottam. -Legközelebb inkább kérdezz meg engem is, jó? - Mosolyogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára.
JungKook:
- Jó legközelebb szólok. - mosolygok. - De akkor most szólok. Segíts...- nevetek. - Nem akarok így maradni.
HoSeok:
-Oké. - Mosolyogtam én is. -Jó, segítek. - Kuncogtam. -Nem fogsz így maradni, ne izgulj. - Pusziltam meg a száját. -Na gyere! - Húzódtam vele egy kicsit hátrébb, majd a fenekénél meg fogva fel kaptam az ölembe, és így mentünk be.
JungKook:
- Mennék ha engednél felállni. - mondom de helyette csak az ölébe vett és úgy indult meg be.- Tudok a saját lábamon is járni. - motyogtam megölelve.
HoSeok:
-Tudom, de így jobban szeretem. - Vigyorogtam. -Így jobban beindulok. - Kuncogtam. Pár perc alatt fel is értem vele, aztán bevittem az ő szobájába. Lefektettem az ágyra, majd kulcsrazártam az ajtót hogy ne zavarjon meg senki.
JungKook:
- Ch...Csak úgy ha az öledben vagyok...- mondom. Elég hamar fel is értünk majd lefektetett az ágyra. Bezárta az ajtót majd vissza jött. Elmosolyodom.
HoSeok:
-Nem. Akkor is, ha mozogsz. De igazából bárhogy. - Nevettem, közben visszamentem hozzá. Nem mondtam semmit, csak rátapadtam ajkaira.
JungKook:
Egyből viszonoztam csókját közben nyakát is átkaroltam, hogy még véletlenül se húzodjon el vagy valami ilyesmi.
HoSeok:
Csókunk közben átkarolta nyakamat, miközben én terpeszbe tettem a lábait. Amint sikerült, közéjük férkőztem. Egyik kezemmel lesimítottam oldalán, míg a másikkal a feje mellett támaszkodtam.
JungKook:
Nem nagyon ellenkeztem. Hagytam, hogy ő irányítson. Amúgy se voltam még párkapcsolatban. Ahogy végigsimított oldalamon a csókba sóhajtottam de nem szakítottam meg.
HoSeok:
Mikor végigsimítottam az oldalán, belesóhajtott a csókunkba, de nem váltunk el egymástól. Ezután csípőmet folyamatosan az övének nyomtam, hogy még jobban felhúzzam az agyát. Oldaláról combjára tévedt a kezem, így belső combját kezdtem simogatni.
JungKook:
Amikor nekem nyomta a csipőjét egyből a csókba nyögtem ami miatt el kellett válnunk. Ezután az oldalamra simított aminek hatására sóhajtottam egyet. Sok dolga nem lesz a vetkőztetéssel mivel csak egy fürdő nadrág van rajtam de rajta is.
HoSeok:
Amint a csókba nyögött, elváltunk egymástól. Nyakát kezdtem kényeztetni, majd kulcscsontját. Ő csak kéjes hangjait hallatta, amire én egyre jobban merevedni kezdtem a gatyámban. Nem is bírtam sokáig...Egy gyors mozdulattal le kaptam róla is és magamról is a fürdőnadrágot, ami még csurom vizes volt. Ezután visszatértem forró bőrére, közben egyik kezemmel a férfiasságát kezdtem masszírozni.
JungKook:
Nyakamat kezdte el csókolgatni amit néha meg is szívott. Én csak nyögdécselni tudtam amitől ő egyre jobban kezdett beindulni. Éreztem, mert szinte nekem préselődött. Nem is bírta sokáig levette rólam is és magáról is a nadrágot majd vissza tért a nyakamra. De amikor férfiasságomat kezdte el kényeztetni csak hangosabb lettem.
HoSeok:
Mihelyt végeztem a nyakánál, lehajoltam merevedéséhez, és apró puszikat kezdtem rá hinteni. Végigpuszilgattam egész hosszát, majd a tetejét a számba vettem. Egy ideig csak nyalogattam, aztán egész hosszán mozgatni kezdtem a fejemet. Miközben pénisze a számban volt, első ujjamat bevezettem neki. Hangjából kiszűrtem hogy nem volt neki kellemes, de hát ez van...
JungKook:
Amint rendesen megszívogatta Nyakamat át tért a merevedésemre. Először apró puszikat hintett rá majd a tetejét szájába vette. Egy idő után egész hosszomon elkezdte mozgatni a fejét aminek hatására nagyokat sóhajtottam. Miközben mozgatta fejét első ujját belém is helyezte ami nem volt valami kellemes de muszály ha nem akarom, hogy fájjon bár... Elég nagy szóval... Tuti fájni fog az is...
HoSeok:
Pár percig mozgattam benne első ujjamat, közben fejem mozgásával se álltam le. Később bevezettem neki a második ujjamat is, és azzal egy időben szívtam egy nagyot nemességén is. Hangjaiból ítélve tettszhetett neki, aminek én is örültem.
JungKook:
Amikor bevezette második ujját és meg szívta makkomat csak egy nagyot nyögtem. Hihetetlen. Honnan tudja, hogy így kell... Gondolom nem nézett meleg pronot. Vagy ki tudja.
HoSeok:
Most már többet kellett időznöm, de nem annyira sokáig. Mikor már a harmadik ujjamat is bevezettem, ugyanazt csináltam mint az előbb, de ezúttal a nyelvemet is mozgattam hozzá. Ha jól hallottam akkor ez is tetszett neki, ráadásul ujjaim mozgatását is kicsit felgyorsítottam, hogy hamarabb táguljon.
JungKook:
Nem annyira de azért harmadik ujját megéreztem. Annyi volt a szerencsém, hogy közben megint megszívta makkomat ezért csak egy jólesőt nyögtem.
Harmadik ujjával azért el kellett időznie. Amikor elég tágnak érzett felegyenesedett majd a szemeimbe nézett.
HoSeok:
Amint elégnek éreztem a tágítását, lassan kihúztam belőle mindhárom ujjamat, utána felegyenesedtem. Pár másodpercig a szemeibe néztem.
-Felkészültél? - Kérdeztem.
JungKook:
Bólintok egyet. Ő is bólint egyet majd a bejáratomhoz helyezkedik majd lassan elkezd belém hatolni. Az alattam lévő takarót markoltam a fájdalom miatt. Annyira feszített és fájt, hogy meg egy könnycsepp is végig futott arcomon.
HoSeok:
Mikor bólintott egyet én is bólintottam, aztán a bejáratához igazítottam tagomat. Lassan kezdtem belényomódni, viszont neki így is fájt. A takarót markolászta görcsösen, szemeiből pedig könnyek kezdtek hullani. Mihelyt tövig elmerültem benne, megálltam és vártam.
-Nyugih...Mindjárt jobbh lesz. - Suttogtam ajkaira. Szegényt rossz volt így látnom, de tudtam hogy hamarosan elmúlik.
JungKook:
Amikor tövig merült egy kicsit megkönnyebbültem. Bár nem annyira mert így is feszített de nem fájt annyira. Szavaira csak elmosolyodtam majd bólintottam egyet. Nyakába karoltam majd megcsókoltam. Legalább ez egy kicsit eltereli a figyelmemet.
HoSeok:
Ő csak bólintva elmosolyodott, majd átkarolta a nyakamat és lehúzott magához egy csókra. Igyekeztem koncentrálni arra is hogy ne élvezzek rögtön belé de arra is, hogy jól csókoljak. Picit nehéz volt, de sikerült.
JungKook:
Amikor elváltunk szemeibe néztem. Nyeltem egyet. - M-Mozoghatsz. - mondtam egy kicsit félve de még mindig a nyakát karoltam.
HoSeok:
Miután elvált tőlem belenézett a szemeimbe, majd nyelt egyet.
-Rendbenh. - Sóhajtottam küszködve magammal. Lassú lökésekkel kezdtem el benne mozogni, majd egyre jobban felgyorsultam. Csípőm mozgása közben visszatértem a nyakára, hiszen ott alig hagytam foltot. Harapdáltam, szívogattam nyakán a bőrt hogy tudják, Kookie most már velem van. Azaz hogy van párja.
JungKook:
Eleinte a fájdalom miatt martam hátát de egy idő után csak az élvezet miatt martam hátát. Elkezdte csókolgatni, harapdalni, szívogatni nyakam ami miatt egyre hangosabban kezdtem el nyögni.
HoSeok:
Kényeztetésem és lökéseim miatt egyre hangosabbakat nyögött, hátamról pedig kishíján lekarmolta a bőrt. Már annyira be voltam indulva, hogy lökéseim is felerősödtek. Reménykedtem abban, hogy nemsokára megtalálom gyönyörközpontját.
JungKook:
Szerintem már a többiek is hallják milyen hangos vagyok de nem nagyon tud érdekelni. Amikor eltalálta azt a pontot szinte sikítottam egyet. - O-ott méghegyszerh... - könyörögtem Hoseok-nak, hogy ismételje meg lökését.
HoSeok:
Egyszer csak egy hangosat sikított, mire én egyből fel kaptam a fejemet. Végre...Sikerült megtalálnom azt a pontot. Kérését teljesítve folytattam a lökéseimet ugyan abba a pontba, és már én is egyre többször remegtem meg.
-Ahh...Jungh...Kook...Mindjárt! - Nyögdécseltem felette. Már nem sok kellett, hogy a csúcsra jussak forróságában.
JungKook:
Kérésemet teljesítve folyamatosan csak arra az egy pontra lökött aminek hamar következménye is lett. Ahogy kimondta, hogy neki nem kell már sok én utána élveztem el. Kicsit elpirultam bár nem volt miért.
HoSeok:
Mondatom után egyből közénk is élvezett, így összeszűkült férfiasságom körül. Nekem se kellett több, egy hangosabb, elnyújtott nyögés kíséretében elélveztem benne. Viszont nem álltam le mozgásomban. Még egy párat löktem rajta, majd óvatosan kihúzódtam belőle.
JungKook:
Ahogy megéreztem magamban forró váldékát felnyögtem. Még egy párat lökött majd ki húzódott aminek a hatására sóhajtottam egyet.
HoSeok:
-Nah? Milyen voltamh? - Néztem rá kíváncsian, közben őrülten kapkodtam a levegőt. Remélem nem csalódott bennem. Az nem lenne jó, mivel elvileg ez volt neki az első.
JungKook:
- Hát... Ha nekedh nem elégh bizonyíték a hátadonh lévő marásh nyomok akkorh mondom ish... Iszonyatosan tetszetth... - mondom majd egy kicsit el pirulok. De én csak az igazat mondtam szóval... mindegy..
HoSeok:
-Akkor jóh, örülök nekih. - Mosolyodtam el. -Azt hiszem, holnapra sok foltunk lesz. - Kuncogtam. Megkönnyebbültem hogy ezt mondta.
JungKook:
- Folt? Milyen folt? - kérdeztem értetlenül hiszen sehol sem ütöttük meg magunkat. Kíváncsian néztem, hogy mit fog válaszolni.
HoSeok:
-Hát a nyakunkon, meg itt a kulcscsontunkon...Na meg nekem a hátamon. - Mondtam, közben mutogattam a helyekre.
JungKook:
- Jaaa... Értem...- mondtam. - És mit fogunk mondani? Mi történt? Főleg veled!...- mondtam egy kicsit aggódva.
HoSeok:
-Nem tudom. Mondjuk azt mondom hogy nagyon viszkedtem, és túlvakartam magam. A többi meg...Majd ki találunk valamit. - Magyarázkodtam.
JungKook:
- Szerinted el fogják hinni? - kuncogok. - Jimin és V hogy bírta ki úgy hogy ne legyen rajtuk folt? - kérdeztem.
- Gyerekek! Ha végeztetek gyertek vacsorázni. - szólt be Jimin. Ahogy meghallottam teljesen elvörösödtem.
HoSeok:
-Biztos, mivel volt már rá példa. - Mosolyogtam. -Sehogy, mert rajtuk is volt. Talán még több is mint rajtunk, ugyanis tudod hogy JiMin mennyire perverz. - Nevettem. -Rendben, megyünk! - Válaszoltam legalacsonyabb tagunknak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)