Egész nap szét untam a fejemet, ezért inkább csak nyomkodtam a telefonomat. Unalmas volt Tae nélkül, de túléltem. Végül telefonnyomkodás közben merültem mély álomba. Egészen reggelig fel se keltem. Akkor is csak azért, mert a hasam alatt rezgett és csörgött a telefonom. Meg se néztem hogy ki az, csak felvettem.
-Igen? - Szóltam bele kómás hangon.
-Jézus de álmos hangod van. - Kuncogott egy ismerős hang. -Felkeltettelek? - Kérdezte.
-Jah...De nem baj. - Mosolyogtam, bár ő ezt nem látta. -Mi a helyzet? Hiányzok? - Vigyorogtam, közben szabad kezemmel szemeimet kezdtem dörzsölgetni.
-Igen, nagyon. - Sóhajtott. -Egyébként semmi. Mindjárt megyek anyuékkal beszélni, csak gondoltam előtte megkérdezem, hogy veled mizu. - Mondta. Elmeséltem neki én is a helyzetemet, aztán egymásnak szurkolva bontottuk a vonalat. Még kicsit ingatag lépésekkel mentem a hatalmas fa szekrényemhez, amiből aztán kiválasztottam egy laza, térdemig érő gatyát, és felvettem az egyik kedvenc világoskék színű pólómat. Mihelyt kész lettem, lerohantam a konyhába reggelizni. Na jó...Az túlzás hogy rohantam, inkább vonszoltam egymás után a lábaimat. De a lényeg, hogy pár perc alatt lent voltam. Leültem az asztalhoz, majd az elém rakott műzlit kezdtem el enni.
-Öhm...Anya és apa! - Kezdtem bele picit bizonytalanul mondandómba. -Van valami, amiről szeretnék veletek beszélni... - Nyögtem ki végül, aztán félénken rájuk néztem.
-Mondjad csak fiam, figyelünk! - Mosolygott rám biztatón apa. Vettem egy nagy levegőt, utána belekezdtem.
-Hát, tudjátok tegnap, mikor elmentünk TaeHyung-al sétálni, akkor hazafele észrevettünk egy érdekes hirdetést. - Meséltem el a történetem egy részét.
-És? Mi volt rajta? - Kíváncsiskodott anya, közben megtörölte a mosogatástól vizes kezét.
-Hát...Hogy fiú jelentkezőket várnak meghallgatásra, egy új banda létrehozásához. - Hadartam el gyorsan.
-És? El szeretnétek menni? - Kérdezte apa.
-Ha megengeditek, akkor igen. - Bólintottam.
-Hékás, várjatok! Ugye tisztában vagytok azzal, hogyha esetleg ki választanak titeket, akkor sokkal de sokkal ritkábban fogtok látni minket? - Mondta anya, mire én csak bólintottam.
-Tudom anya...De legalább lenne lehetőségünk kipróbálni magunkat valami másban is. Híresek lennénk, és millió rajongónk lenne. - Álmodoztam.
-Ez mind szép és jó. De szerinted képesek lennétek hónapokon, vagy akár éveken keresztül csinálni? Hiszen még nem is dolgoztatok. - Kezdte anya aggódó szövegét.
-Anya nyugodj meg! Hidd el, sikerülni fog, érzem. - Próbáltam megynyugtatni, ami szerencsére sikerült. Ahogyan az is, hogy rábeszéljem őket a dologra. Miután beleegyeztek, elmentem gyorsan Tae-hez. Nem lakott tőlem messze, csupán két utcányira. Mikor odaértem, bekopogtam. Rögtön a kopogásom után pedig ki is nyitották az ajtót, aki pont szerelmem volt.
-JiMin! - Ugrott egyből a nyakamba, amikor meglátta hogy én vagyok az.
-Szia TaeTae! - Kuncogtam, majd viszonoztam ölelését. -Na? Mit szóltak? - Kérdeztem, hiszen már nagyon kíváncsi voltam.
-Megengedték. Azt mondták, hogy ha sikerülni fog a meghallgatás, akkor legyek ügyes énekes vagy bármi más. - Vigyorgott szélesen, mire nekem megcsillantak a szemeim. Nagyon boldogok voltunk mindketten, ami szerintem látszott is rajtunk. Eközben behúzott magával a házba, egyenesen fel a szobájába. Becsukta az ajtót, aztán vigyorogva megcsókolt. Én szintén vigyorogva csókoltam vissza, közben derekánál fogva húztam magammal az ágyig. Amint beleütköztem lábammal az ágyba, leültem rá, TaeHyung-ot pedig az ölembe ültettem. Hosszú ideig csatáztak nyelveink, viszont levegőnk fogytán volt, ezért el váltunk egymástól.
-Istenem JiMin, én annyira örülök! - Ölelt meg ismét szorosan.
-Én is Tae, én is. - Mosolyogtam, derekánál ölelgetve.
-Csak egy dolog aggaszt... - Sóhajtotta, majd arcát nyakhajlatomba temette.
-Mi? - Néztem rá, már amennyire tudtam.
-Az hogy...Mi van, ha nem fog nekik tetszeni, hogy mi egy pár vagyunk? - Emelte rám tekintetét szomorúan.
-Nem tudom Tae... - Sóhajtottam én is letörve, és a padlót kezdtem vizslatni.
-Én nem szeretnék veled szakítani, de lehet hogy muszáj lesz. - Remegett meg hangja, utána egy nedves dolgot éreztem meg egyik kezemen. Fel néztem arcára, amin sorra gördültek végig a sós cseppek szemeiből. Sírt.
-Ahjj TaeTae... - Szorítottam magamhoz. -Figyelj! Ha szakítanunk is kell, lehet, hogy később újra együtt lehetünk majd. Várunk pár hetet vagy hónapot míg ismerkedünk a banda többi tagjaival, aztán majd elmondjuk nekik hogy mi a helyzet velünk. - Meséltem el neki a terveimet, aztán kicsit eltoltam magamtól, hogy szemeibe nézhessek. Letöröltem arca mindkét oldaláról a szemeiből hulló könnyeit, majd mélyen a szemeibe nézve, nyomtam egy puszit a szájára. -Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. - Mosolygtam rá biztatón, mire ő is elmosolyodott és bólintott egyet. -Egyébként mikor lesz a meghallgatás? - Érdeklődtem, hiszen ezt a részét pont nem néztem meg a plakáton.
-Holnap. - Válaszolt szerelmem izagtottan, bennem pedig megállt az ütő. Lesokkoltan néztem az ölemben vigyorgó fiúra, és igyekeztem eldönteni, hogy jól hallottam e azt, amit mondott.
-Ó, te jó ég! És szerinted sikerülni fog? - Néztem rá kétségbeesetten.
-Még szép! JiMin neked arany hangod van, míg nekem inkább mély, de azért nem olyan rossz. - Kuncogott.
-De magabiztos vagy. - Nevettem. -De amúgy igen, neked is csodaszép hangod van, és imádom hallgatni. - Néztem rá szerelmesen, míg ő elpirult. Hahh...Szóval holnap mindent bele kell adnunk. Szuper. Remélem, azért mindkettőnknek sikerülni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése