Elég hamar oda kerültem a mikrofonhoz, míg szívem egyre hevesebben vert. Izgultam. Viszont YoonGi azért rendes volt, és segített, hogy mikor kell majd énekelnem. Mikor pedig megadta a jelzést hogy kezdhetem, el is kezdtem. Csak az volt a baj, hogy rosszul csináltam. Ezért Suga elmagyarázta, hogy hogyan énekeljek. Elgyakoroltuk párszor, így már kezdtem belejönni. Gyakorlás után visszaálltam a mikrofon elé, és újra belekezdtem. Ezúttal már sikerült, szóval nekem már nem kellett énekelnem. Kicsit furcsálltam, hogy nekem csak ennyi rész jutott, de hát ez van. Beletelt egy kis időbe a dal felvétele, de mikor kész lett, meg hallgattuk. Jó volt, ám egy bizonyos ember hangjára elszomorodtam. Igen, JiMin hangja ismét megdobogtatta a szívemet. Hahh...Nem tudom, hogy meddig fogom bírni nélküle, de van egy olyan érzésem, hogy nem sokáig. Lopva pár másodpercig ránéztem JiMin-re, és meglepve figyeltem, hogy ő is szomorú. Lehajtott fejjel, egyenesen a padlót vizslatta.
-Hé, JiMin! Minden rendben? - Kérdezte tőle J-Hope.
-Persze. - Bólintott halványan mosolyogva. Hogy tud hazudni...! Vajon tudják a többiek, hogy az csak egy hamis mosoly? Nem hiszem. Na mindegy. Miután lejárt a dal, megbeszéltük, hogy ez jó lesz a debütálásra, és hogy videóklipet is csinálunk hozzá. Amint ezt megbeszéltük, csináltuk a többi dalt. Szerencsére hamar eljött az öt óra is, ráadásul még időben végeztünk. Mikor pedig lejárt a munkaidőnk, az igazgató és a menedzser is bejött, majd meghallgatták az alkotásainkat. Eléggé komor tekintetük volt, ezért egy kicsit megijedtem. Mi van, ha nem fog nekik egyik se tetszeni? Áhh...Túl paranoiás vagyok. Hosszú gondolkodásom közben lement az összes szám, így el is mondták a véleményüket, amik pozitívak voltak. Megkönnyebbülten felsóhajtottunk, aztán meghajoltunk előttük, és végre mehettünk vissza a dormba. Rendesen elfáradtunk, pedig alig csináltunk valamit. Mihelyt hazaértünk, én elmentem zuhanyozni. Egy kicsit felfrissültem, ahogyan a meleg cseppek lemosták rólam a nap fáradalmait a kosszal és izzadtsággal együtt, de ettől még ugyanúgy álmos voltam. Nem is fürödtem sokáig, csak megmosakodtam, majd megtörölköztem. Mivel pizsamát nem vittem magammal, ezért csak egy törölközővel a derekamon mentem be a szobánkba. Ám legnagyobb sajnálatomra, JiMin is bent volt a szobában. Kissebbet sóhajtva mentem oda a szekrényünkhöz, aztán kiválasztottam egy szürke alsógatyát, és egy fehér pólót. Nem is lett volna semmi baj, csak hogy JiMin minden mozdulatomat enyhén szétnyílt ajkakkal követte. Miért? Miért kell mindig zavarba hozni? Rák vörös fejjel lépkedtem az ágyba, mire már meg is szólalt.
-Nem vacsorázol? - Kérdezte.
-N...Nem. Most nem vagyok éhes. - Motyogtam zavartan pislogva.
-De ma még nem is ettél semmit! - Mondta aggódón. Erre csak megrántottam a vállamat, közben befeküdtem az ágyba.
-Jó éjt! - Dünnyögtem a párnába, neki háttal fordulva.
-Neked is... - Sóhajtotta. Lehunytam szemeimet, és próbáltam elaludni, ám hirtelen két ajkat éreztem meg sajátomon. Tudtam jól hogy JiMin az, de megijedtem. Enyhén ellöktem magamtól, aztán szidni kezdtem.
-JiMin! Ezt nem szabad! Mi van, ha észrevesznek?! - Mondtam kétségbeesetten körbenézve a szobában.
-Tudom, de...Hiányzol. - Sóhajtott szomorúan, mire én egyik kezemet az arcára simítottam.
-Hidd el, hogy te is hiányzol nekem! Viszont muszáj lesz még kibírnunk egy kis időt. - Mondtam, húzva a számat. Erre ő már nem reagált semmit, inkább újra az ajkaimra hajolt. Teljesen elvette ezzel az eszemet, így sikeresen elérte azt is, hogy viszonozzam csókját. Hahh...De hiányzott már ez!
-Ti meg mit csináltok? - Szólalt meg az ajtóból hirtelen egy hang. JiMin gyorsan elvált tőlem, bennem pedig megállt az ütő. Ne, ne, ne, ne! Csak ezt ne! Lebuktunk? Most mit fog szólni? Ahjjj...Bárcsak láthatatlanná válnék!
-Ömmm...Csak piszkáltam. Ez egy szokásunk, hogy mielőtt valamelyikünk elaludna, mindig csesztetjük a másikat. - Talált ki egy igen hülye hazugságot JiMin. Féltem, hogy HoSeok nem fogja bevenni, de szerencsére bevette, ezért egy jót nevetve rajtunk el aludtunk. Jobban mondva ők aludtak, én pedig virrasztottam. Csak a csókon járt az eszem. Nehezen tudtam felfogni, hogy J-Hope tényleg bevette amit JiMin mondott. De...Vajon mi lett volna, hogy ha tisztán meglátja, hogy smárolunk? Megutált volna minket és elárulta volna a fiúknak? Na mindegy...A lényeg, hogy nem jött rá az igazságra. Hosszas elmélkedés közben, lassan elnyomott az álom, ám öt óránál többet nem tudtam aludni, ugyanis megint hajnalban kellett kelnünk. Még félig csukott szemekkel totyogtam a szekrényünkhöz, hogy felvegyek pár göncöt. De persze megint sietnünk kellett, így konkrétan mindenki össze-vissza lökdösött engem, én pedig azt se tudtam, merre menjek, mit csináljak. Végül elkészültünk, és mihelyt megérkeztek értünk a hatalmas kocsival, beültünk, majd indultunk. Útközben megint megdícsértek minket a tegnapi munkánkért, illetve azt is elmondták, hogy ma mit fogunk csinálni. Fotózás lesz, az első, azaz a debütáló albumunkhoz. Örültem neki, hiszen ez viszonylag könnyebb munkának hallatszott, mint az, hogy írjunk meg egy rakat számot. Kis utazgatás után megérkeztünk a munkahelyre, ezért befezettek minket abba a kis termecskébe, ahol fotózni fognak minket. Egy nagy, fekete vászonszerű volt a háttér, és a földön pedig számtalan vastag, illetve vékony zsinór helyezkedett el. Voltak még vakítóan égő lámpák, és egy pár ember. A vászonnal szemben egy kis asztal volt, amin egy laptop helyezkedett el. Kíváncsi tekintetekkel bámultuk körbe a helyiséget, de sajnos nem nézelődhettünk sokáig. Az összes stylist elrángatott minket a ruhákhoz, amiket aztán a kezünkbe nyomtak, hogy vegyük fel őket. Bementünk egy nagy öltözőbe, majd elkezdtünk vetkőzni. Sietnünk kellett, ugyanis már vártak minket a sminkeseknél. Nagy nehezen magunkra vettük a ruhákat, így az öltözködés után mehettünk is a sminkesekhez. Mindannyian beültünk egy-egy székbe, utána elkezdték a változtatást az arcunkon.
-Aki kész, az majd mehet is fotózkodni! - Tájékoztatott minket az igazgató, mire mi csak egy "Jó!"-t, vagy egy "Oké!"-t válaszoltunk. Elsőnek Jin végzett, ezért vele kezdték a fotózást. Olyan pózokat csinált, amilyet akart, nem szóltak érte, inkább dicsérték. Csináltak róla legalább tíz, vagy annál több képet, majd mehetett a következő emberke, aki Suga volt. Ő is nagyon jó pózokat csinált. Remélem, hogy rólam is majd ilyen jó képek fognak születni. Bár az is igaz, hogy már sokan mondták, hogy jó fotogén arcom van. Gondolkozásomból az engem sminkelő lány zökentett ki azzal, hogy elkészültem. Ráadásul YoonGi hamar végzett, ezért én voltam a következő. Kicsit félénken lépkedtem a vászon felé, és mikor ezt meglátta a fotós, kedvesen szólva hozzám megnyugtatott, hogy nem kell félnem. Meg is nyugodtam kicsit, ezért csak úgy beálltam, amilyen pózok eszembe jutottak. Én is kaptam dícséreteket, így még jobban felbátorodtam. Ám hirtelen megláttam az egyik lámpa mellett ácsorogva JiMin-t, ahogyan enyhén tátott szájjal bámul engem. Pár másodpercig csak egymást néztük, és a fontósnak is feltűnt, hogy nem a kamerába figyelek.
-Hahó! Valami baj van? - Érdeklődött a férfi.
-N...Nem, nincs. Csak elbambultam, bocsánat! - Néztem rá sajnálkozón, mire ő csak mosolyogva megrázta a fejét. Istenem...Miért kell elvonnia a figyelmem? Így csak nehezít a helyzetemen. Remélem, hamar telni fog az idő, mert egyre jobban hiányzik, hogy minden olyan legyen, mint régen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése