Szerelemes lettem, egy vámpírba - 1/? Osztály kirándulás

A végzősök éppen az utolsó közös osztály kirándulásukra készülődtek, mivel nem egy, hanem négy napra mentek. Bár az osztályfőnökük erősen elgondolkozott, hogy vajon tényleg jó ötlet e az, hogy ennyi napra vigye el osztályát, ami...Nem éppen a jó gyerekekből állt össze. Egyedül talán SeokJin, és JungKook voltak azok, akik hallgattak tanárukra.
-Mindenki készen van? Nem hagytatok otthon semmit? - Tette fel legfontosabb kérdéseit, a már negyvenes éveiben járó nő.
-Igen! - Válaszolt egyszerre az osztály, így felült mindenki a hatalmas buszra, majd indultak is. Már mindenki nagyon izgult, hiszen ez volt az utolsó együtt töltött kirándulásuk. Ezután sorra jönnek majd a vizsgák, és akiknek sikerül elvégeznie az utolsó osztályt is, az munkába áll, és normális ember módjára, családot fog alapítani. A buszban mindenki beszélgetett társával, kivéve Jin-t és JungKook-ot. Ugyan egymás mellé ültek, de beszélgetés helyett inkább igyekeztek ki pihenni magukat, fejüket egymásénak döntve. JungKook ugyanis eltervezte, hogy az első éjszakán nem aludni szeretne, hanem felfedezni az erdőt, és annak rejtelmeit. Bár Jin nem tartotta olyan jó ötletnek, mégis belement. Nem szerette volna, hogy ha legjobb barátjának baja esne a sötét erdőben, de persze azért kicsit ő is kíváncsi volt. Nem is volt olyan hosszú az út, csupán egy óra. Mindenki majd' kicsattanó örömmel ugrott le a buszról, viszont meg kellett várniuk a tanárukat, nehogy bárki is eltévedjen. Mint egy birkacsorda, úgy vonultak be az erdő közepén heverő tisztásra, ahol ebben a négy napban fognak lenni. Persze ahhoz hogy a tisztásra érjenek, előbb át kellett menniük az erdő egy részén. Továbbra sem állt be egyik diák szája sem, a lányok néha még fel is sikoltottak, egy-egy bogártól. JungKook nem szerette, amikor a nők ezt csinálták. Ő sosem félt egyetlen repdeső, vagy földön mászkáló rovartól sem. Ha zavarták őt, vagy odébb hessegette magától, vagy egyszerűen lecsapta őket. De tudta jól, hogy ezek a lányok nem lennének képesek erre, hiszen még mosogatni se szeretnek puszta kézzel. A hosszas séta közepette, végre megérkeztek alvóhelyükre. Mindenki lepakolta cuccát oda, ahol a legjobbnak találta. Persze a két barát, SeokJin és JungKook úgy döntöttek, hogy ők egy sátorban fognak aludni. El is kezdték felállítani, a nagy, tágas sátrat, ami igen nehéznek bizonyult. Nem nagyon tudták, hogy melyik vasrudat hova, vagy egyáltalán mibe dugják. De végül a sok kínlódás is meghozta az eredményt, így sikeresen felállították alvóhelyüket. Mire pedig készen lettek, addigra már a nap is kezdett lemenni, ezért pár fiú osztálytársuk nekiállt tüzet rakni. Eközben az idős nő, egy-két segítő lánykával készített mindenkinek vacsorát. A többiek pedig, leginkább telefonoztak. JungKook is szívesen nyomkodta volna az övét, de tudta, hogy ha megteszi, akkor egy jó darabig nem fogja letenni. Ezért inkább beültek Jin-nel a közös sátrukba, és beszélgetni kezdtek.
-Jin...Szerinted mennyire lehet félelmetes ez az erdő? - Érdeklődött barátja véleménye iránt JungKook.
-Hát nagyon remélem, hogy semennyire, különben összefosom magam, és barna gatyával fogok vissza futni ide. - Mondta teljes komolysággal az idősebb, mire JungKook hangosan nevetni kezdett. Beszélgetésükből azonban a tanárnő hangja zökkentette ki őket azzal, hogy kész a vacsora. JungKook nem igazán volt éhes, sokkal inkább kíváncsi. Ezért nem is evett sokat, csupán csak egy szendvicset. Ellenben Jin-nel, aki amennyit csak tudott, betömött a szájába. Vacsora után pedig, mindenki elvonult a sátrába, és nyugovóra tért. JungKook és Jin is befeküdtek hálózsákjaiba, viszont a fiatalabb egyáltalán nem tervezett még aludni. Barátjának azonban kezdtek lecsukódni szemei, így nem is bírta sokáig. Hamar elaludt, de JungKook nem adta magát át álmainak. Erre várt egész nap, ezért esze ágában sem volt elhalasztani a pillanatot. Hamarosan egy-két iszonyatosan hangos horkolás csapta meg a fülét, ebből pedig tudta, hogy vannak, akik már ennyire mélyen alszanak. Megvárta az éjfélt, mivel úgy gondolta, hogy akkorra már mindenki pihenni fog. Telefonján türelmetlenül nézegetve az időt várta, hogy mikor jön már el az idő. Ám szerencséjére, nem kellett olyan sokat várnia. Mihelyt az óra éjfélt mutatott, a fiú zsebre vágta telefonját, aztán keltegetni kezdte barátját.

A vámpírtestvérek, NamJoon és TaeHyung, éppen a vacsorához készülődtek. Mint a villám, olyan gyorsan szelték át az erdőt, hol a földön, hol a fákon. Röpke pillanat alatt, az erdő mélyében találták magukat, ezért megálltak. Tudták, hogy errefelé rejtőznek a nagyobb testű állatok, miknek vére tökéletes. Nam és Tae, már hetek óta át szokott az állatvérre, családjukkal együtt. Sokkal jobb és finomabb, mint gondolták.
-Nam, nézd! - Mutatott a földre testvére, hiszen ők a fák tetejéről figyelték a termetes állatokat.
-Emberek. - Mondta ki hangosan gondolatát az idősebb, majd jobban szemügyre vette őket. Ám mikor Jin-re tévedt tekintete, valami megváltozott benne. Elvarázsoltan nézte a fiú arcát, amit a hold erős fénye, tisztán megvilágított. Szemei gyönyörűek voltak, ajkai pedig kívánatosak és dúsak. Arca ijedtséget, kétségbeesettséget, de leginkább félelmet tükrözött. NamJoon szíve egyre hevesebben kezdett verni, miközben ámulattal nézte a fiút. Teste hirtelen mozgásba lendült, amit TaeHyung észrevett, de bátyját nem érdekelte.
-NamJoon, ne! - Suttogta, de mindhiába. A testvére nem hallgatott rá, a következő pillanatban pedig már lent is volt a földön.
-K...K...Ki van ott? - Kérdezte remegő végtagokkal SeokJin. Az ő szíve nem a szerelemtől, de nem is az izgatottságtól verdesett. Rettenetesen félt, nem akarta, hogy bajuk essen.
-Jajj Jin, nyugodj már meg! Biztosan csak egy nyuszi volt. - Forgatta meg szemeit JungKook, bár ezt az idősebb nem látta, mivel tekintetét össze-vissza kapkodta. Félt, nagyon is, és ezt nem is próbálta leplezni. Eközben NamJoon, még közelebb merészkedett a fiúhoz. Egy szempillantás alatt SeokJin előtt termett, aki mikor meglátta a vámpírfiút, sikítani akart. Nam azonban gyorsan reagált, így befogta a száját. Bőre a hold fényében is csillogott, akár a gyémánt. Jin teljesen lesokkolt, meg se mert moccanni. Tudta jól, hogy a vámpírok hogyan néznek ki, de nem hitt a létezésükben. Most mégis ott állt egy, közvetlen előtte, a száját be fogva. Szemei tányérnagyságúra voltak kerekedve, és azon gondolkozott, hogy vajon mikor fog a fiú rátapadni nyakára, hogy kiszívja sötétvörös vérét, ezzel megfosztva őt az életétől. Percekig csak egymás szemeit bámulták, de NamJoon nem mozdult. Hiába volt SeokJin illata csábító, ő mégis ellenállt a kényeztetésnek. Hosszú pillanatok után szólalt csak meg, hogy "áldozata" ne féljen annyira.
-Ne félj, nem akarlak bántani! - Mondta ártatlanul nézve, a reszkető fiúra Nam.
-Hé, Jin! Gyere! - Nézett vissza méterekkel később JungKook, viszont mikor meglátta, hogy barátját egy vámpír fogja le, megdöbbent. Nem hitt a szemének. Már éppen ment volna feléjük, amikor Tae is a földre érkezett, pontosan JungKook elé. A fiatal fiú ahelyett, hogy sikítva elfutott volna, inkább szélesen elmosolyodott, amin mindannyian meglepődtek.
-Várjunk csak...Te nem is félsz tőlünk? - Kérdezte értetlenül TaeHyung, mire JungKook megrázta a fejét. A fiú széles mosolyával mérte tetőtől talpig végig az előtte ácsorgó vámpírfiút, aki kezdett egyre jobban zavarban lenni a másik közelségétől. Tae tekintete is lassan JungKook nyakára tévedt, amit aztán teljes megszállottsággal kezdett bámulni. Annyira régen érintett ajka emberi bőrt, most pedig itt van egy előtte. De nem szabad, hiszen akkor szabájt szegne, és újra emberi vérrel táplálkozna. Észre se vette, de egyik keze már a fiú nyakát fedő, puha, selymes bőrt simogatta. Ujjbegyeivel gyengéden cirógatta JungKook hófehér nyakát, aki a kellemes érzésre, egy halk sóhajt hallatott. Soha nem érzett még ilyet, viszont nagyon tetszett neki.
-TaeHyung, meg ne próbáld! - Figyelmeztette testvére, így az hallgatott is bátyjára. Mindketten odamentek társaikhoz, ám SeokJin még mindig sokk alatt állt. Ugyan egy hang se jött ki torkán, mégis sikíthatnékja volt. Tudta, hogy valami baj történni fog, hogy valamibe bele fognak ütközni. De hogy ezek a valamik pont vámpírok lesznek, arra nem számított.