Szerelmes lettem, egy vámpírba - 2/? Úristen! Én tényleg szeretem!

SeokJin-t végül az előtte álló vámpírfiú, azaz NamJoon hozta vissza a sokk fogságából. Ugyan neki is borzasztóan nehezére esett, hogy nem ízlelhetik meg a két fiú piros vérét, de tartották magukat a szabályokhoz. Azonban Nam, továbbra is furcsa érzésekkel volt ellepve, ahányszor Jin azokkal a kétségbeesett, csodálatos barna íriszeivel nézett szemeibe. Elképzelni sem tudta, hogy vajon mi lehet ez a különösen furcsa érzés, ami az egész testében szétárad. Soha nem érzett még ilyet, ezért nem tudta, hogy ez jó vagy rossz.
-Hé, Nam! Minden oké? - Érdeklődött felhúzott szemöldökökkel öccse, majd lassan le tudta venni SeokJin-ről szemeit, és rá tudott nézni testvérére.
-Igen. - Bólintott egyet. Ezután JungKook rengeteg kérdéssel bombázta meg a fiúkat, hiszen teljesen izgatott lett azoknak látványától. Nem hitte el, hogy két szeme előtt tényleg vámpírok állnak, akik nem esznek emberi vért. Végül úgy döntöttek, hogy ha JungKook csöndben is fel tudja tenni kérdéseit, ugrálás nélkül, akkor ő és a barátja elkísérhetik a fiúkat a vadászatukra. Persze az izgatott fiú rögtön csillapított magán, így csupán csak a széles vigyora maradt arcán, ami viszont TaeHyung-nak is nagyon tetszett. Ő benne is olyan érzések tomboltak, mint Nam-ban, amikor JungKook-ra nézett. Ezért úgy döntött, hogy elviszi magával a fiút, megmutatni annak a vadászós trükkjeit. Habár a másik kettő fiú nehezen ment bele a dologba, hiszen mindketten ugyan azért a dologért aggódtak, de végül belementek. Jin azonban, továbbra sem volt nyugodt. Félt a mellette sétálgató vámpírtól, ám ugyanakkor különlegesnek is tartotta. Hófehér bőre varázslatosan kezdett csillogni, valahányszor fény érte. Szemei is gyönyörűek voltak, vámpírfogai pedig csak még vadítóbbá tették őt. SeokJin mikor ráeszmélt, hogy mikre is gondol ő, Nam már közvetlen előtte állt. Jin se tudta pontosan hogy miért, de már nem félt a vele szemben ácsorgó vámpírfiútól. Mihelyt szemeibe nézett, teljesen elveszett tekintetében.
-Most meglátod, hogy hogyan vadászom! - Suttogta NamJoon, mire Jin újra megijedt. Vadászni? Őt? De...Azt mondták, hogy nem szabad ember vért enniük. A fiú csak elkerekedett, döbbent szemmel nézte Nam-ot, aki ahelyett, hogy SeokJin nyakára vetette volna magát, hátat fordított neki, és elindult egy nem messze tőlük legelő szarvashoz. Jin így már megértette a fiú mondandóját, és kíváncsian követte szemeivel a történéseket. Persze nem csak az idősebb vámpírfiúnak sikerült a vadászata, hanem öccsének is, TaeHyung-nak. Amint találtak JungKook-al egy termetes vaddisznót, TaeHyung halkan közelebb lopakodott az állathoz, aztán egy nagy, mégis hangtalan ugrással rávetette magát, és belemélyesztette éles fogait. Az állat hangosan felvisított, de nem sokáig. TaeHyung ugyanis gyorsan az állat nyakába harapott, amitől az rögtön elpusztult. JungKook sajnálta azért az állatot, de megtiszteltetésnek vette, hogy ő az első a normális emberek közül, aki látja őt vadászni. Teljesen ámulatba esve nézte, ahogyan a vámpírfiú éppen a vacsorájának vérét szívja ki testéből. Soha nem látott még ilyet élőben, csak filmekben. Ezért is gondolta úgy, hogy így, alig két méterről sokkal jobb nézni egy vámpír táplálkozását. TaeHyung azonban hamar jól lakott az állat vérével, ezért a tetemét ott hagyva a húsevő állatoknak, visszament társához. Mikor JungKook észrevette, hogy szája még véres, valami különös érzés árasztotta el testét. Maga se tudta hogy miért, de nagyon csábítónak találta látványát. Észre se vette, hogy a vámpír közvetlen előtte állva, simított egyik kezével arcára. A fiú beleharapott alsó ajkába, ám amint ezt TaeHyung meglátta, gyengéden végigsimított a cseresznye piros párnán. A fiatalabbik meglepődött ezen, de közben nagyon is tetszett neki.
-JungKook, én...Nem tudom mi van velem...Mikor először megláttalak, egy furcsa, de mégis kellemes és megmagyarázhatatlan érzés lett az egész testemben. - Nyögte ki nagy nehezen mondanivalóját TaeHyung. -Azt hiszem...Beléd szerettem. - Vallotta be érzéseit a fiúnak, miközben annak arca helyett, inkább a földet kémlelte. JungKook alig hitt a fülének. Azon gondolkozott, hogy az előtte ácsorgó vámpír, vajon tisztában van e vele, hogy ő is ugyanezt érzi...? Ugyanis amit TaeHyung elmondott neki, ő is azt érezte, amikor meglátta őt először.
-Tae... - Simított ezúttal ő a fiú arcára, így végre rá tudta venni, hogy az a szemeibe nézzen. -Hidd el, hogy én is ugyanezt érzem, csak nem mertem bevallani. - Mondta enyhén elpirulva. TaeHyung nem szólt semmit, inkább cselekedett. Lassan közeledett JungKook arcához, közben picit oldalra is billentette fejét. Pilláik is kezdtek egyre lejjebb csukódni, majd mikor már orruk is összeért, TaeHyung nem bírta tovább. Rögtön rátapadt a fiú édes, dús párnáira, és lassú mozgásba kezdett ajkaival, amit JungKook egyből viszonzott is. Mindketten elképzelték, hogy a másik csókja milyen finom, és édes lehet. De így, hogy élőben is megtapasztalták, még jobban tetszett nekik. A vámpírfiú óvatosan harapott bele a fiú alsó ajkába, aki egy jóleső sóhaj kíséretében beengedte nyelvét a sajátja mellé. Ízlelő szerveik először lassú, később pedig egyre hevesebb harcot kezdtek vívni egymással, a fiatalabb szájában. Viszont a csókjuk hiába volt mindkettejük számára varázslatos és csábító, ha levegőjük nem tartott örökké. Végül több perces nyelvcsata után, egy halk cuppanással váltak el egymástól, sűrűn kapkodva a levegőt. JungKook zavarában inkább TaeHyung nyakába hajtotta fejét, miközben szemei továbbra lehunyva voltak. Ám lehelete amint érintette a vámpírfiú nyakát, észrevette, hogy bőre libabőrös lett.

NamJoon is lassan végzett a vacsorázással, amit SeokJin is olyan érdeklődéssel nézett, mint JungKook TaeHyung-ét. Ő sem tudta elhinni, hogy valóban egy vámpír vadászatát követte és nézhette végig. Ráadásul ahogyan egyre jobban belemerült a fiú nézésébe, a különös érzések is egyre inkább kavarodni kezdtek testében. Szíve egyre hevesebb tempót vett fel, és gyomra is egyre nagyobb görcsbe rándult. Sejtette hogy mi lehet ez az érzés, de nem akarta bevallani se magának, se Nam-nak, se másnak. Szerinte nem normális, ha egy vámpírfiú, és egy normális emberfiú egymásba szerelmesedik. De valahogy mégis...Hiszen ennek a vámpírnak annyira szép szemei, izmos teste, és csókolni való ajkai vannak. Egyszerűen nem tud ellenállni nekik. Hosszas gondolkozása közben azonban, NamJoon hirtelen előtte termett, majd felkapta őt a vállára.
-Mutatok neked még valamit, úgy hogy kapaszkodj erősen! - Mosolygott rá a fiú, mire Jin azt tette, amit kért. Jó erősen átkarolta a fiú nyakát, persze közben ügyelt arra is, hogy ne fojtsa meg. Ezután Nam el is indult SeokJin-el az egyik kedvenc helyére, viszont Jin-nek muszáj volt becsuknia szemeit, ugyanis a vámpírfiú nagyon gyorsan futott. Pár perc alatt megérkeztek arra a helyre, ezért NamJoon óvatosan rakta le hátáról a fiút. Kezét megfogva vezette maga mellé, majd nézni kezdték az eléjük táruló tájat. Egy hatalmas hegy tetején voltak, amiről lehetett látni a hullámzó tengert, amelynek kristálytiszta vizén a hold elnyúlt tükörképe látszódott. Az égitest is gyönyörűen világított az égen, ezzel teljesen romantikus hangulatot teremtve, a két fiatal, mégis különböző fiúnak. SeokJin alig hitt a szemének. Soha nem látott még ehhez hasonlót, ezért nagyon tetszett neki. Nam a fiú ledöbbent arcát látva, szélesen elmosolyodott, majd észrevétlenül a háta mögé lopózott. Óvatosan karolta át hátulról Jin derekát, és helyezte állát a vállára. Erre a mozdulatra SeokJin újra észhez tért, így kicsit össze is rezzent. -Nyugodj meg, nem fogom megharapni a nyakad, és kiszívni a véred! - Kuncogott halkan NamJoon, mikor megérezte a másik ijedtségét. Jin ezután már nem is félt, inkább nekidőlt a vámpír mellkasának, és így nézték tovább a tengert. Soha, senki nem törődött vele még ilyen kedvesen, ám úgy tűnt, hogy Nam tényleg más. Látszik rajta, hogy szereti. De vajon abban az értelemben, ahogy ő is gondolja? Azonban nem tudott ezen tovább elmélkedni, mivel a vámpírfiú az állát óvatosan megfogva, maga felé fordította. Tudta jól, hogy meg akarja csókolni, ezért nem húzódott el. Hiába félt még mindig kicsit a fiútól, de legbelül érezte, hogy beleszeretett. Már éppen lehunyták szemeiket, és összetapasztották ajkaikat, amikor egy férfi félbeszakította őket.
-NamJoon, te mégis mit csinálsz? - Kérdezte dühösen, mire a két fiú egyből el is vált egymástól. Az említett egyből hátra nézett, majd meglepődve nézett apjára.
-A...Apa? - Sokkolt le, ahogyan SeokJin is.
-Ezt majd később megbeszéljük! Hol az öcséd? - Érdeklődött szúrós szemekkel nézve idősebbik fiára. Mindkét fiú nagyon meg volt ijedve az idős, mégis fiatal férfi jelenlététől. Jin aggódni kezdett, hogy vajon mi fog velük ezek után történni...? Megkérik a két fiút, hogy öljék meg őket? Á, csak nem. Hiszen nem ehetnek ember vért. Bár a vámpíroknál ki tudja, hogy mikor szeghetik meg szabályaikat.