2016. augusztus 1., hétfő

Titkos szerelem(VMin): 1.rész - A hirdetés

JiMin Pov.

Nyári szünet van, és rohadt meleg. Tae szülei megengedték hogy nálam aludjon, aminek nagyon örültünk mind a ketten. Még reggel is ugyanúgy aludtunk, ahogyan este. Én az ablaknak
fordulva feküdtem az oldalamon, míg szerelmem mellettem, a hátán feküdve aludt. Hirtelen erős fény kezdte bántani a szememet, ezért inkább mormogva TaeTae felé fordultam. Igaz, hogy alapvetően borzalmasan alszik TaeHyung, de én mégis szeretek vele egy ágyban aludni. Pedig aztán a legtöbbször engem lök le az ágyról, vagy teszi a számba a lábát, vagy böki ki a kezével a szememet, vagy jó erősen pofánvág, esetleg tökönrúg, és még sorolhatnám. De már megszoktam, mivel gyerek korunkban is rengetegszer aludtunk együtt. Édes álmaim közben hirtelen fájdalmat éreztem, ezért felkeltem. Ám mihelyt kinyitottam a szemeimet, már csuktam is őket vissza. Elfordultam Tae irányába, aztán egyik szememet kinyitottam. A lába a gyomromba taposott. Mily' meglepő...Na igen, pontosan erről beszéltem. Mivel már nem tudtam vissza aludni, ezért párom fölé hajoltam. Széles, ugyanakkor kissé álmos mosollyal néztem ahogy alszik. Nagyon aranyos volt, meg tudtam volna zabálni. Lassan közeledtem arcához, majd behunytam szemeimet, és összeérintettem ajkainkat, ezzel egy édes csókot adva neki. Egy-két másodperc után elváltam tőle, mire ő egy nagy sóhajjal felkelt. Kómás tekintettel nézett rám, közben nyújtózkodott.
-Jó reggelt TaeTae! - Vigyorogtam rá.
-Neked is JiMin! - Mosolyodott el ő is. -Hú basszus...Nagyon jó idő lehet odakint, ha így süt a nap. - Dörzsölgette meg szemeit.
-Az biztos. Már nekem is kiégette a retinámat. - Húztam a számat, utána odamentem a szekrényemhez felöltözni.
-Nem megyünk el majd sétálni? - Tette fel kérdését.
-De, el mehetünk. - Bólintottam mosolyogva. Felvettük a tiszta ruháinkat, majd összekulcsolt ujjakkal lementünk reggelizni. A szüleim nagy vigyorral fogadtak minket, és amint leültünk az asztalhoz, édesanyám már tálalta is a reggelit. Nekiálltunk a tányérunk tartalmának el fogyasztásának, közben beszélgettünk.
-Fiam! Legközelebb kérlek, legyetek halkabbak ha csináljátok. Nem tudunk normálisan aludni. - Mondta apa, mire mind a ketten leejtettük a kanalunkat, amivel a műzlinket ettük.
-De apa...Mi még...Nem...Mi még nem voltunk ÚGY együtt! - Makogtam meglepve, és teljesen vörös arccal. Ez olyan...Gáz. Apámból hirtelen kitört a hangos nevetés, mi pedig csak értetlenül pislogtunk egymásra Tae-vel. Most akkor mi van?
-Ne vegyétek komolyan. Apád ma vicces kedvében van. - Sóhajtotta anya, közben rázta a fejét. Mondhatom tényleg marhára vicces volt. Na igen, ez is csak az én apám lehet. Miután sikeresen elfogyasztottuk a kaját, bejelentettük anyáéknak hogy elmegyünk sétálni. Persze ők egyből beleegyeztek, így csak felvettük a cipőnket, és indultunk is. Ám kint az utcán csak úgy viselkedtünk, mint két legjobb barát. Elsétáltunk az egyik parkba, amiben volt egy nagy szökőkút. Odamentünk hozzá, aztán kisgyerekek módjára kezdtük egymást fröcskölni. Jól esett egy kicsit lehűsülni, és közben jól szórakoztunk. Csináltunk pár képet is, amiken vagy mosolyogtunk, vagy hülye fejeket vágtunk. Elmentünk még egyet fagyizni, utána a finom édességet falatoztuk hazafele. TaeHyung azonban észrevett egy nagy plakátot az egyik hirdető táblán, ezért odament.
-Gyere JiMin! - Hívott oda engem is, mire én unottan odamentem.
-Mi van? - Kérdeztem.
-Nézd! Fiúkat keresnek egy új bandába. - Mondta izgatottan. Végigolvastuk a hirdetést, majd gondolkozni kezdtünk.
-Tae...Én nem tudom, hogy ez jó ötlet e. Mi van, ha nem fogják jó szemmel nézni, hogy mi együtt vagyunk? - Kezdtem aggodalmaskodni.
-Jajj JiMin! Legalább tegyünk egy próbát. Kérlek! - Nézett rám nagy, boci szemekkel, amiknek soha nem tudtam ellenállni. Nagyot sóhajtva bólintottam egyet, mire ő örömében a nyakamba ugrott. Meglepődtem, de akkor, abban a pillanatban nem érdekelt, hogy ki lát minket. Viszonoztam ölelését, majd hazamentünk. Kíváncsi leszek, mi fog kisülni ebből az egészből. Egy kis séta után haza is értünk, viszont anyáéknak még nem mondtunk semmit. Felmentünk a szobámba, ahol aztán szerelmem nekiállt összepakolni a cuccait. Egy ideig az ágyamon ücsörögve néztem őt, de aztán meguntam. Odasettenkedtem a háta mögé, majd átöleltem hátulról. Kicsit megijedt, ezért nyomtam egy kis csókot a nyakába. Abbahagyta a pakolást, és nekem dőlve élvezte, ahogyan kényeztettem. Elmosolyodtam a látványra, majd magammal szembe fordítottam. Nekilöktem az egyik falnak, aztán megcsókoltam. Pár másodpercig még sokkolt állapotban állt előttem, utána a nyakamba karolva, még közelebb húzódott hozzám. Ajkaink úgy siklottak egymáson, mint a hajók a tengeren. Lassan megnyaltam alsó ajkát jelezve, hogy a nyelvével is szeretnék játszani. Rögtön be is engedte nyelvemet az övé mellé, így azok érzéki harcot kezdtek vívni egymással. Hirtelen megéreztem, hogy nyakamat kezdte cirógatni, mire én felszusszantottam. Arcára simítottam, másik kezemmel pedig hajába túrtam. Hosszú ideig faltuk egymást, ám a levegőnk is fogytán volt, ezért kénytelenek voltunk elválni egymástól. Enyhén lihegve szakítottuk meg a csókunkat, majd ő visszament pakolni. Én még mindig ott álltam, és néztem őt. Annyira furcsa belegondolni, hogy nemsokára már két éve együtt leszünk. Ahogy ebbe belegondoltam, egy szerelmes mosoly terült szét arcomon.
-Min mosolyogsz ennyire? - Nézett rám értetlenül TaeTae.
-Hát...Csak eszembe jutott, hogy lassan két éve leszünk együtt. - Mondtam még mindig mosolyogva, mire ő elpirult. Mivel már végzett a pakolással, ezért kénytelenek voltunk elbúcsúzni egymástól. Lekísértem az ajtóig, és elköszöntem tőle.
-Majd...Akkor holnap gyere! - Mosolygott rám.
-Rendben, menni fogok! - Bólintottam vigyorogva.
-Szeretlek! - Ölelt meg.
-Én is téged! - Viszonoztam ölelését. Pár centivel eltoltam magamtól, így egy utolsó csókot adtam még neki. Még integettünk egymásnak, majd visszacsuktam az ajtót. Ahjj...Máris hiányzik! Na mindegy, még holnap fog jönni a java. Ugyanis rá kell vennem anyáékat, hogy beleegyezzenek ebbe a dologba. Mi van, ha tényleg bevennének ebbe a bandába, és híresek lennénk? Jó is lenne, de rossz is. Remélem azért megengedik majd a szüleim és azt is, hogy sikerülni fog majd a meghallgatás!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése