Sokáig maradtunk fent a fiúkkal, és megállapítottam, hogy őrült egy banda leszünk. YoonGi is hiába mogorva, benne is van még némi gyerekesség, ahogyan Jin-ben és NamJoon-ban is. A szobatársunk pedig...Szépen fogalmazva lökött. Mosollyal az arcomon feküdtem be szerelmem mellé, ám a boldogság hamar eltűnt, mikor rájöttem, hogy kénytelen leszek szakítani TaeTae-vel. Egyáltalán nem szívesen teszem, de muszáj lesz. Szomorúan felsóhajtottam, majd lehunytam a szemeimet. De hiába próbáltam, nem sikerült elaludnom. Csak forgolódtam egész éjszaka, végül hajnali három órakor sikerült álomba merülnöm.
-JiMin! JiMin ébredj, mindjárt itt lesz az igazgató és a menedzser! - Keltegetett Tae. Nem kérdeztem semmit, inkább felkeltem, hiszen nem szerettem volna megváratni egyikőjüket sem. Gyorsan felöltöztem, aztán a fürdőbe menve rendbeszedtem kicsit a külsőmet. Eközben gondolkoztam, hogy hogyan mondjam el TaeHyung-nak a döntésemet. Bár...Ha jobban belegondolok, amióta itt vagyunk, azóta nem csináltunk egymással semmit. Nem pusziltunk a másik arcára, se a szájára, de még csak csókot se adtunk egymásnak. Sőt! Meg csak nem is ölelkeztünk. Na mindegy. Elmélkedésem közben sikeresen végeztem, és még időben értem le a nappaliba. Nem sokkal később az igazgató, és a menedzser is megérkezett. Meghajoltunk előttük, majd kezdték is a megbeszélést.
-Szóval srácok, ha ebbe mind beleegyeztek, akkor meg beszélünk mindent! Hogy mi lesz a banda neve, hogy melyik tagoknak mi lesz a színpadi neve, és így tovább! - Mondta, közben mindenkinek osztott egy-egy lapot. Ez a lap pedig nem más volt, mint a szerződésünk. Betűről betűre elolvastam az egész lapot, és nem kicsit lepődtem meg. A hajunk mindig festve és vágatva lesz, különböző stílusokba állítva. Sminkelve leszünk szinte mindig, és még a viselkedésünkön is változtatni kell. Egyszóval sok benne az elvárás, ami nekem egyáltalán nem tetszett. Pár pillanatra ránéztem Tae-re, aki halványan mosolyogva írta alá a szerződést. Láttam rajta, hogy tényleg boldog, és hogy csinálni akarja. Halkan sóhajtottam egyet, majd én is aláírtam a lapot. Csak TaeHyung kedvéért, és mert szeretem. Miután mindannyian aláírtuk a lapot, elmondta az igazgató, hogy mi lesz a banda neve. Azt mondta, hogy ő egy olyan bandát szeretne alapítani, ami elbír minden kihívással. Szóval a Golyóálló fiúk, azaz a Bangtan Sonyeondan nevet adta a bandának. Be kell valljam, tetszett ez a név. Szerény véleményem szerint, tökéletesen jellemzi az új bandánkat. Ezután a színpadi neveket sorolta fel. Én szerencsére nem kaptam újat, meg hagyták simán a JiMin-t, ahogyan Jin-nek is az ő nevét. TaeTae viszont egy másik nevet kapott, ami egyikőnknek se tetszett.
-Nem is tudom...Ez a név nem illene hozzám. - Motyogta a tarkóját vakargatva.
-Szerintem simán a kezdőbetűje, jó lenne! - Mondta el a véleményét HoSeok. Ezzel mindenki egyet értett, így az igazgató és a menedzser is beleegyezett. A többiek nevével már nem volt gond, így azokat is le tudtuk. Elvittek minket a Big Hit épületébe, amiben aztán körbe is vezettek. Bazinagy volt az egész, és a végére már a lábaimat is alig éreztem. Miután mindent megmutattak, vissza vittek minket a dormba. A szívem egyre gyorsabban dobogott, hiszen nem tudtam, hogy hogyan is mondhatnám el Tae-nek a dolgot. Lassan azonban megérkeztünk, és kiszálltunk a kocsiból. Amint beléptünk a házba, megfogtam TaeTae karját, aki kíváncsian nézett hátra.
-Beszélhetnénk? - Kérdeztem, mire ő csak bólogatott. Bementünk a szobánkba, ahol HoSeok szerencsére még nem tartózkodott. Leültünk az ágyunkra, majd szomorúan a szemeibe néztem. -Figyelj...Gondolkodtam. Lehet, hogy pár hónapra szakítanunk kéne. - Sóhajtottam.
-Megértelek. Tudod, én is ezen agyaltam. - Motyogta.
-Tényleg? És akkor nem is haragszol vagy ilyesmi? - Lepődtem meg.
-Jajj dehogy! - Mosolyodott el keserűen. -Gondoltam hogy ez lesz. De nem baj...Majd pár hónap múlva, remélhetőleg újra együtt leszünk. - Mondta csillogó szemekkel nézve rám. Bólintottam, utána megöleltem. Éreztem a hátamon, hogy benedvesedett, szóval TaeHyung sírt. Én is eleresztettem pár könnycseppet, mivel ez egyikőnknek se volt könnyű. -JiMin... - Szólalt meg hirtelen.
-Hm? - Váltam el tőle.
-Egy búcsúcsók még belefér? - Kérdezte enyhén elpirulva.
-Bele. - Mosolyodtam el halványan, aztán ajkaira hajolva megcsókoltam. Abban a pillanatban a szívem egy fájdalmasat dobbant, szemeimből pedig újabb sós cseppek gördültek ki. Ám a csókunk se tartott sokáig, ugyanis kopogtattak az ajtón. Gyorsan szét váltunk, és én megtöröltem a nedves arcomat.
-Fiúk! Beengednétek? - Érdeklődött szobatársunk, az ajtó másik oldalán.
-Persze, bocsi! - Rohantam egyből oda, és kinyitottam az ajtót.
-Semmi és köszi. - Vigyorgott, ám mikor meglátta Tae arcát, megijedt. -Hát te meg miért sírsz? Mi történt? - Tette fel kérdéseit HoSeok, közben leült mellé, és vígasztalásképp a hátát simogatta.
-Csak örül, hogy mindkettőnket beválasztottak a csapatba. - Találtam ki egy hihető indokot. -Nem számított rá. - Varázsoltam magamra egy mű mosolyt. Kettesben hagytam őket, és inkább lementem a konyhába enni, mert már éhes voltam. A többiek tájékoztattak, hogy az igazgató már holnapra adott munkát, szóval majd korán kell kelnünk. Remek...Bár nem is tudom, hogy mire számítottam. Hiszen mostantól nem alhatok nyolc órákat, vagy annál többet. Ahjj...Remélem legalább gyümölcse lesz ennek a sok kínlódásnak, ami holnaptól várni fog ránk. Evés után elmentem egy nagy fürdésre, hogy kiszomorkodjam magam. Teliengedtem a kádat, majd beleültem. És ekkor jutott eszembe, hogy nem vetkőztem le. -Ahh...Mindegy! - Mormogtam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése