Kosaras szerelem(TaeGi): 8/8 A mennyekben is, örökre együtt! VÉGE!

V Pov.

Szép az élet, de egyszer minden véget ér. Pont úgy, ahogyan már a mi életünk is véget ért YoonGi-val. Most már a mennyország puha felhőcskéiről nézzük három csodálatos gyermekünket, akik bár nagyon nehezen tudták elfogadni halálunkat, de az újabb családtagoknak mégis örömet próbálnak szimulálni. Boldogan kacagva figyeljük ükunokáink játékát, és a kis családunk összetartását. Be kell valljam, azért még eléggé szokatlan, fura érzés, hogy nem a földön sétálgatok, két lábbal a talajon. Nem érzek semmit, nem hallok és látok semmit. Inkább olyan, mintha egy álomban lennék. Egy hosszú álomban. Szerelmem szélesen mosolyogva megfogja a kezemet, míg én viszonozva a mosolyát, rádöntöm fejemet a vállára. Sok negatív jelzést kapott a kettőnk szerelme, de mi mégis ki tartottunk, és meg maradtunk egymásnak. Együtt akartuk leélni az életünket, és ez sikerült is. Nagyon boldog vagyok, hogy egy olyan ember mellett tölthettem le ezt a nyolcvan csodálatos évemet, mint YoonGi. Számomra ő volt a minden, és még most is az. Hálás vagyok neki, hogy soha nem hagyott cserben, ahogyan én se őt. A mosolyom továbbra se tűnt el, ahogyan neki se. Hirtelen megfogta az államat, majd maga felé fordítva a fejemet, ajkaimra tapadt. Még itt a mennyekben is imádom a csókját! Olyan...Varázslatos, teljesen elragad magával. Nem is kezdte el mozgatni ajkait, inkább gyengéden ráharapott az alsó ajkamra, hogy nyelvével be jusson a szájüregembe. Rögtön leejtettem államat, mire ő játékos harcba hívta ízlelő szervemet. A kellemes, kissé talán bizsergető érzés újra átcikázott testemen, amire egy jóleső sóhajt adtam ki magamból. Úgy éreztem, mintha a szívem őrült gyorsasággal dobogna, a gyomromban pedig pillangók ezrei repkednének. Egy kis cuppanással elvált tőlem, majd homlokunkat és orrunkat összérintette, és így bámult sötétbarna, mandula formájú szemeimbe. Hiába próbáltam, nem tudtam volna megmagyarázni azt, amit ez iránt a férfi iránt éreztem, és még most is érzek. Úgy érzem, hogy egy csodával áldott meg az isten. Szerelmem kicsit eltávolodott tőlem, és kezeinket összekulcsolva húzott magához. Visszahajtottam fejemet vállára, így bámultuk a még élő barátainkat. JiMin és HoSeok se fiatalok már, de ők még élnek. Őket is megviselte a kettőnk halála, és ezt nem is leplezik. Mindig pityeregnek, az ágyukban összebújva. Valamikor még fel is idézik az együtt töltött emlékeinket, vagy amikor megismerkedtünk velük. Akkor látom csak őket mosolyogni...Szomorú látnom, hogy miattunk ilyen összetörtek. Már napok óta nem esznek, és inni is csak azért, mert a gyerekeik rájuk szólnak. Aludni se tudnak rendesen. Mosolyom aggódó grimasszá vált át, ahogy néztem mindennapjaikat. Egyik nap azonban HoSeok hirtelen rosszul lett, ezért el kellett vinniük a kórházba.
-YoonGi...Én meg akarom nézni, hogy hogy van J-Hope! - Néztem rá komolyan.
-Mégis hogy? Halottak vagyunk TaeHyung. - Vonta fel a szemöldökét értetlenül.
-Tudom jól! De...Nem csak halottak vagyunk, hanem szellemek is. - Mondtam szemeimet forgatva.
-És kísérteni akarsz? - Kuncogott.
-Ahjj nem! A szellemeket senki nem látja, mert láthatatlanok. Éppen ezért nem fogják látni, ha be megyünk a barátunkhoz. - Mondtam el az elméletemet. Vacilált ugyan, de végül beleegyezett. Kézenfogva leugrottunk a bárányfelhőről, amin eddig ücsörögtünk. Ahogy "repültünk", észrevettem, hogy kezdünk átváltozni szellemekké. Az alapvetően fehéres bőrünk mások számára láthatatlanná vált, míg mi egymást fehérnek láttuk.
-Hihi...Nézd kicsim! Hullafehérek vagyunk. - Vigyorogtam rá, mire ő fejbecsapta magát.
-Ez nagyon szar vicc volt édesem. - Rázta a fejét mosolyogva. Lassan leértünk a kórházhoz, és kis idő múlva a szobát is megtaláltuk, ahova HoSeok-ot vitték. Beszálltunk az ablakon, és persze senki nem vett minket észre. JiMin ott ült az ágyán, és sírt. HoSeok erőtlenül simította kezét párja arcára, majd halványan elmosolyodott.
-Szeretlek JiMin! Örülök, hogy velem voltál egész életemben. - Mondta kissé rekedtes, elfúló hangon barátom.
-Nem...HoSeok ne mondj ilyeneket! Meg fogsz gyógyulni! - Zokogott JiMin. Szörnyű érzés volt ezt látni. J-Hope még utolsó erejével lehúzta magához szerelmét, és egy lágy csókot nyomott puha, az öregség miatt ráncos ajkaira. Eközben a szívverését mutató gép, már csak egy hosszú, egyenes vonalat mutatott. HoSeok is távozott az élők sorából. Szomorúan mentünk mi is vissza a felhők mögé, ahol aztán nem sokkal később megtaláltuk barátunkat is.
-Szóval ilyen a halál utáni élet? - Kérdezte tőlünk ámulva. Mi csak bólintottuk, utána mind a hárman figyelni kezdtük, hogy JiMin meddig bírja J-Hope nélkül. Még többet sírt, és másra már nem is volt képes. Nem érdekelte semmi, csak a szerelme gyászolása. Pár nap alatt ő is belehalt, hogy napokig csak sírt a fájdalom miatt. Így amint közénk került, ismét négyen voltunk, mint még fiatal korunkban. Újra boldogok voltunk, és nevetve figyeltük sarjaink életének múlását. Hirtelen ötlettől vezérelve párom felé fordultam, mire ő kíváncsian nézett rám, hogy vajon mit akarhatok tőle.
-Örülök, hogy te voltál az életem fő része! Szeretlek Min Yoon Gi! - Mondtam teljesen őszintén, hatalmas barna boci szemeibe nézve.
-Én pedig örülök, hogy megismertelek! Számomra az volt a legjobb dolog az életemben, hogy megismertelek, és hogy velem voltál. Én is szeretlek téged, Kim Tae Hyung, még itt, a mennyekben is veled maradok! - Nézett ő is őszintén a szemeimbe, majd megcsókolt. Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy mind a hárman az életem részei voltak. Nélkülük nem lett volna ilyen különleges életem.

Kosaras szerelem (TaeGi): 7/? A fiúnk is meleg?

***10 évvel később***

Suga Pov. 

Már tíz év telt el az első évfordulónk óta. Azóta is persze rengeteg vitánk volt, de mindig kibékültünk mert tudtuk, hogy mi tényleg egymásnak lettünk teremtve. Ez alatt a tíz év alatt sok minden történt...A barátságunk második évfordulóján J-Hope és JiMin bejelentették, hogy ők is együtt vannak. Nem lepődtünk meg, hiszen láttuk rajtuk, hogy egészen egymáshoz nőttek. Pár év múlva pedig úgy döntöttünk szerelmemmel, hogy készen állunk a gyereknevelésre, ezért örökbe is fogadtunk egy kisfiút. A nevünk keverékéből neveztük el, azaz TaeYoon-nak. Viszont mára már TaeYoon is tinédzser kezd lenni, a kishúga, SeoHyun pedig csak három évvel fiatalabb nála, szóval lassan vele is meg fog gyűlni a bajunk. De szerencsére még itt van a harmadik gyerekünk, aki szintén fiú. TaeSook még csak öt éves, és viselkedéséből ítélve tisztára olyan, mint én. Gondolataimból is pont a kis lurkó szakít ki azzal, hogy beront a szobánkba. 

-Anya! Éhes vagyok! - Rohan oda TaeTae-hez. 

-Shh! Csendben, mert apa még alszik, és tudod hogy milyen morcos, ha felébreszti valaki. - Suttogta. 

-Már mindegy, mert már fent vagyok. - Dünnyögtem a párnámba. 

-Szia apa! - Mászott rám TaeSook. 

-Szia fiam! Mit kértél anyádtól? - Kérdeztem, szerelmem meg csak mosolyogva nézett minket. 

-Reggelit. - Vigyorgott fiúnk. 

-De mivel anya megy dolgozni, ezért apa fog nektek reggelit adni. - Mondta, majd kikelt az ágyból, és a szekrényünkhöz lépkedve felöltözött. 

-Eeehhh...Ne már! - Nyafogtam. 

-De de! - Bólogatott, és folytatta az öltözködést. Eközben én levittem TaeSook-ot a konyhába, majd csináltam nekik reggelit. Össze dobtam pár szendvicset, aztán leraktam az asztalra. 

-Óvatosan, le ne edd magad! - Figyelmeztettem a fiúnkat, utána vissza mentem páromhoz. Már fel volt öltözve, és éppen a haját igazgatta. Nem szóltam semmit, csak odamnetem hozzá. Derekánál fogva magamhoz húztam, majd ajkaira tapadva megcsókoltam. Ő eközben a nyakamba karolt, így még közelebb volt hozzám. Sokáig ízlelgettük a másik nyelvét, viszont levegőhiány miatt kénytelenek voltunk elválni egymástól. 

-Majd nézz rá TaeYoon-ra, mert mostanában valami nem stimmel vele. - Suttogta ajkaimra, homlokunkat és orrunkat összeérintve. 

-Jajj kicsim! Csak tinédzser. Mi is ilyenek voltunk. - Mosolyogtam. Ám a nézése rávett arra, hogy miután elmegy dolgozni, ránézzek TaeYoon-ra. Nem is kellett sokat várnom, ugyanis kicsit késésben volt, ezért rohannia kellett. Miután TaeHyung elment, el rendeztem legkisebb gyerekünket, közben már lányunk is felébredt. Elmagyaráztam neki hogy mi van, utána ő is megreggelizett. Nagy sóhajtás közepette mentem TaeYoon szobájába, és mikor odaértem, bekopogtam. Mihelyt megkaptam az engedélyt a bementelre, gondolkodás nélkül benyitottam a szobájába.
-Fiam! Minden rendben? - Mentem oda hozzá, mire ő egyből rám kapta a fejét.
-Ohh...Sz...Szia apa! - Makogott. -Hát, ami azt illeti...Valamit el kell mondanom. - Vett egy mély levegőt, közben én leültem mellé.
-És mi volna az? Tudod, hogy nekem és anyának is bármit elmondhattok. - Mosolyogtam rá biztatón, majd egyik kezemet a vállára tettem.
-Igen, tudom. - Bólintott. -Pont ezért gondoltam, hogy elmondom neked, aztán majd anyának is. - Magyarázkodott. -Szóval...Az a helyzet, - Kezdett bele mondandójába, én pedig kíváncsian fürkésztem arcát. -Hogy a napokban rájöttem egy dologra. Méghozzá arra, hogy szerintem...É...Én is meleg vagyok. - Nyögte ki végül, utána félve rám pillantott. Szemeim tányérnagyságúra kerekedtek, a szám konkrétan tátva maradt. Meglepődtem, nem is kicsit. Jól hallottam egyáltalán? Lehet hogy ahogy öregszem, úgy hallok félre dolgokat. Áhh nem...Ezt nem hallottam félre.
-És ezt hogyan tudtad meg? - Kíváncsiskodtam tovább, amint újra magamhoz tértem.
-Ömmm...Hát amikor JiSeok megfogta a kezemet, akkor valami különösen furcsa érzés futott végig rajtam. Olyan megmagyarázhatatlan volt. - Mondta gondolkodón.
-Ácsi! Te most JiMin és HoSeok fiáról beszélsz? Arról a Jung Ji Seok-ról? - Tettem fel újabb kérdéseimet.
-Igen apa, róla! - Bólogatott hevesen, közben arca enyhe vörös színt vett fel. Megbeszéltem vele a dolgokat és kiderült, hogy már majdnem egy hete együtt is vannak, ugyanis kiderült, hogy JiSeok, azaz JiMin és HoSeok fia is szereti a mi fiúnkat. Örültem, ugyanakkor érdekesnek is találtam. De legalább boldogok. Elbeszélgettünk még egy ideig, utána megcsörrent a telefonom. Szerelmem volt az, ezért felvettem.
-Mondjad édesem! - Szóltam bele vidáman.
-Szia kicsim! Csak azért hívtalak, hogy minden rendben van e. - Válaszolt, és hangjában hallottam hogy kicsit aggódik.
-Persze, minden oké. - Mosolyogtam, bár ő ezt nem látta.
-Akkor jó. És mit csinálnak a gyerekek? - Kérdezte, mire én kinéztem a konyhaablakon.
-Hát TaeYoon éppen most öntötte ki a lelkét, úgy hogy vele minden rendben. Aztán...SeoHyun a medence szélén kapálózik valamiért, ésss...TaeSook pedig a medencében fulladozik. - Mondtam el neki lazán, aztán mikor eljutott a tudatomig hogy mit mondtam utoljára, felpattantam a székből.
-Hogy mit csinál TaeSook? - Ijedt meg párom.
-Játszik! Na majd beszélünk életem, szeretlek, puszi szia! - Tettem le gyorsan a telefont, majd a fejemet vesztve rohantam ki az udvarra. Basszus! V ki fog nyírni, ha meg tudja. Bementem a hideg vízbe, és hamar ki mentettem fuldokló fiúnkat. Ki vittem a medencéből, utána jól bebugyoláltam a törölközőjébe. Láttam rajta hogy megijedt, ezért szorosan öleltem magamhoz, közben simogattam a hátát. Amint le nyugodott, ment vissza játszani. Csináltam ebédet, és elmélkedni kezdtem. Igazából örülök, hogy a fiúnk szerelmes...Legalább boldog. Viszont annak már kevésbé fogok örülni, hogy ha Tae hazajön, és leszedi a fejemet, hogy miért nem vigyáztam jobban a gyerekre. Na mindegy...Mikor kész lettem az ebéddel is, folyamatos topogást hallottam. Megfordultam, és láttam, hogy szerelmem a konyha ajtajában ácsorog karbatett kézzel.
-Ohh...Szia szívem! - Mosolyogtam kissé kínosan, ám ő nem lágyult meg. Továbbra is a dühös tekintetét meresztette rám. Utálom, mikor így néz...Főleg amikor rám.
-Hol van TaeSook? - Kérdezte mérgesen.
-Kint labdázik a másik kettővel. - Válaszoltam sóhajtva. Nem is habozott, rögtön kiment. Unottan folytattam a dolgomat mert tudtam, hogy V most nagyon pipa rám. Ahjj mindegy, majd megbékél. Pár perc múlva bejött az egész család, így nekiálltunk az ebédnek. Evés közben TaeTae ki oktatott engem is, és a két nagyobb kölköt is. Komolyan...Néha úgy érzem, mintha én is a gyereke lennék. Amint végeztünk, TaeYoon elmesélte neki is hogy meleg, mire szerelmem is meglepődött. Amíg ők el beszélgettek, addig én meséket néztem a gyerekekkel, ugyanis semmi kedvem nem volt a mosogatáshoz. Majd...Meg lesz csinálva. A mese felénél éreztem, hogy egyre jobban csukódnak le a szemeim. Ébren akartam tartani magam, de nem sikerült. Pár pislogás után feladtam a harcot, és elaludtam.

Kosaras szerelem (TaeGi): 6/? Első évforduló

Suga Pov.

Már egy éve, hogy együtt vagyunk TaeHyung-al. Bár voltak vitáink, és majdnem szakítottunk is, de mindig kibékültünk. Egy éve volt a legrosszabb napunk is, amire egyikőnk se emlékszik vissza szívesen...Aznap, mikor összejöttünk Tae-vel, verekedtünk egy csapat fiúval is, akik miatt szinte mindannyian a kórházban kötöttünk ki. J-Hope-nak és JiMin-nek csak a kezüket és az arcukat kezelték le, de engem és szerelmemet napokig bent fogtak. Viszont szerencsére azóta semmi balhé nem történt, boldogan tudtunk és tudunk is a mai napig sétálgatni TaeTae-vel az utcán anélkül, hogy belénk kötnének. Bár vannak akik rossz szemmel néznek ránk, vagy hangos megjegyzéseket tesznek, de az olyanokat inkább figyelmen kívül hagyjuk. Legnagyobb szerencsémre párom ma dolgozik, így bőven van időm előkészülni. Ráadásul J-Hope és JiMin is segítenek, ezért még gyorsabban is haladok a munkával.
-Hyung ezt hova? - Kérdezte JiMin, kezében a hatalmas papírlappal, amire az volt írva, hogy: Boldog 1. évfordulót szerelmem! 
-Ahjj JiMin, az majd a legutolsó lesz! - Mormogtam.
-Jaa... - Fogta fel, majd vissza is tette a helyére.
-Inkább kezd el szórni a rózsaszírmokat abban a sorrendben, ahogyan odatettem őket az asztalra! - Adtam ki neki a feladatot. -HoSeok, te pedig lehetőleg ne lépj rájuk, és ne hord el őket, hanem kerüld ki! - Figyelmeztettem, mire ő csak bólogatott. Izgultam, nagyon is. Tökéletesnek akartam mindent, nem szerettem volna, ha TaeHyung csalódna. Amíg JiMin a rózsa szirmait szórta szét a lakásomban, addig HoSeok a fürdőt rendezgette az esti fürdőzéshez, én pedig a szobánkat díszítgettem. A szobámban elhelyezkedő asztalon illatos gyertyákat helyeztem el, amikhez még társulni fognak majd a JiMin által elhelyezett rózsaszirmok. Még az ágyat is megigazítottam, és rendet is raktam a szobában, hogy tényleg minden tökéletes legyen. Annyira belemerültem a rendezgetésbe, hogy a következő pillanatban már csak JiMin-t véltem felfedezni magam mellett.
-Menjél készülődni, mert egy óra és megjön! - Figyelmeztetett barátom.
-De...De minden kész? - Kérdeztem izgatottan.
-Igen, minden tökéletes, csak menj már! - Mormogott kilökdösve az ajtón.
-De biztos? - Folytattam aggódásom.
-Igen, biztos. Na menjél már! - Forgatta meg szemeit, majd egy nagyot lökve rajtam kiküldött a szobából, aminek aztán becsukta az ajtaját. Egyre nagyobb gyomorgörccsel lépkedtem be a fürdőbe, a rózsaszírmokra rá nem lépve. Amikor beléptem a helyiségbe, meglepődtem. Gyönyörű volt.
-Azta... - Mondtam tátott szájjal.
-Szép mi? - Vigyorgott őnelégülten J-Hope.
-Az nem kifejezés. - Ámúltam még mindig. Ő erre csak Kuncogott, majd amíg én elkezdtem a tükör előtt készülődni, addig HoSeok folytatta a munkát. Elkezdtem a hajamat megfelelően beállítani, utána sminkeltem is kicsit, ami csak annyi volt, hogy a szemeimet fekete szemceruzával kihúztam. Mihelyt kész lett, befújtam magam Tae kedvenc parfümjével, hogy még jobban elvarázsoljam őt. Miután a fürdőben végeztem, visszamentem a szobába átöltözni.
-Még mindig nem vagy kész?! - Kezdtem el pánikolni, mihelyt beléptem a szobába, amit JiMin díszítgetett.
-De igen, már kész vagyok. - Sóhajtotta barátom. Megkönnyebbültem. Odalépkedtem a szekrényhez, majd kiválasztottam belőle egy világos kék inget, és egy rövidszárú farmernadrágot, hiszen meleg volt. Pont amint felöltöztem, a fiúk már szóltak is, hogy induljak az ajtóhoz, mert öt perc, és jön TaeTae. Hevesen dobogó szívvel lépkedtem le a lépcsőn, miközben még körbenéztem, hogy biztos minden a helyén van. Egy megkönnyebbült sóhajjal tudattam magammal, hogy minden oké. Mielőtt még kopogtatott volna szerelmem az ajtón, kinyitottam neki.
-Szia kicsim! Már vártam hogy hazagyere. - Vigyorogtam rá, mire ő egyből a nyakamba karolt.
-Szia szívem! Hidd el, már én is. - Sóhajtotta, majd ajkaimra tapadt. Derekát átkarolva húztam magamhoz közelebb, közben beljebb lépkedtünk, hogy be tudjuk csukni az ajtót. Egy ideig még faltuk egymást, aztán megszakítottuk a csókunkat, hiszen barátaink is ott voltak.
-Na...Akkor tedd le a cuccodat, aztán mehetünk is. - Mondtam izgatottan.
-Hova? - Nézett rám kíváncsian.
-Majd meglátod. Meglepetés. - Vigyorogtam, egy kis puszit adva ajkaira. Nem is kérdezgetett többet. Letette a cuccait, én pedig sunyiban beszéltem JiMin-nel, hogy amíg el leszünk, addig maradjanak. Lassan elindultunk az étterem felé, ahol foglaltam magunknak egy eldugottabb asztalt, hogy senki ne lásson minket. Alig öt perc alatt sikeresen odaértünk, így szóltam is a pincérnek, hogy hova foglaltam asztalt. Kedvesen oda vezetett minket, és egyből fel is vette a rendelésünket. Az asztalon pont

úgy volt minden el rendezve, ahogy én azt akartam. A közepén volt egy nagy szív, ami gyertyákkal volt kirakva, és a szív közepén volt egy vörös rózsa, és két pohár vörösbor. Kihúztam a széket páromnak, utána én is leültem vele szembe. Láttam rajta, hogy eléggé meglephettem, ugyanis tátva maradt a szája.
-Tetszik? - Érdeklődtem mosolyogva.
-De még mennyire! Úristen, YoonGi, ez valami eszméletlen gyönyörű. - Áradozott boldogan.
-Örülök, hogy így gondolod. - Vigyorogtam. Még elbeszélgettünk sokmindenen, majd lassan az ételeinket is ki hozták.
-Akkor...Boldog első évfordulót, szerelmem! - Nyújtottam felé a borospoharat, hogy koccinthassak vele.
-Neked is életem! - Vigyorodott el, közben poharaink picit hangos csörrenéssel egymásnak ütköztek. Koccintásunk után beleittunk a vérvörös színű, szeszes italba, utána nekiálltunk az evésnek. Finom étel volt az enyém is, és mikor pároméból is kaptam egy falatot, akkor meg tudtam állapítani, hogy bizony az övé is nagyon ízletes. Beletelt egy kis időbe mire elfogyasztottunk mindent a tányérunkról, viszont amint sikerült, indultunk haza. Vidáman, kézenfogva szeltük az utcákat, míg végül haza nem értünk. A fiúk még ott voltak, ezért szóltam gyorsan HoSeok-nak és JiMin-nek, hogy készítsék elő a fürdőt. Amíg a két okostojás segített, addig én heves csókcsatákba hívtam TaeTae-t. Nyelveink hosszú, érzéki harcot vívtak V szájában, amit szinte minden nap be járok ízlelő szervemmel. Percekig csak faltuk a másikat, így rájöttem, hogy ez volt az eddigi leghosszabb csókunk. Végül akkor engedtük el egymást, amikor JiMin hangosan krákogott.
-Köszi fiúk mindent! - Hálálkodtam nekik, utána elköszöntünk tőlük.
-Mi ez a sok rózsaszirom? - Kérdezte kíváncsian szerelmem.
-Hát...Gondoltam így romantikusabb. - Mosolyogtam. Mielőtt beléptünk volna a fürdőbe, megálltam az ajtó előtt. -Most csukd be a szemed! - Adtam ki neki az utasítást, amit azonnal meg is tett. A háta mögé mentem, majd a derekánál fogva elkezdtem bevezetni a helyiségbe.
-Félnem kéne? - Ijedt meg.
-Dehogyis! - Kuncogtam. -Jó, most már kinyithatod! - Adtam meg neki az engedélyt a leskelődésre, közben becsuktam magunk mögött az ajtót.
-Te...Jó...Ég...! - Mondta ki a szavakat, teljesen leblokkolva.
-Tetszik? - Érdeklődtem, közben egy puszit nyomtam a nyaka hajlatába.
-Ez hülye kérdés volt. - Kuncogott. -Nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent fogok kapni tőled. - Mondta elgondolkozva.
-És ez még nem minden... - Szorítottam csípőjénél fogva magamhoz. -Fürdés után még gonoszkodom egy kicsit. - Haraptam meg gyengéden nyakán a bőrt, mire jólesően felsóhajtott.
-Mindig azt csinálodh. - Motyogta. Elmosolyodtam, aztán a pólójába bújtatva a kezemet, elkezdtem felhúzni testéről a vékony anyagot. Eközben nyaka mindkét oldalát folyamatosan csókolgattam. Szépen lassan mindkettőnkről lekerültek a ruhák, így beleültünk a jó meleg, habbal teli vízbe. Én nekidőltem a kádnak, Tae pedig az én mellkasomnak, nekem háttal. Mindkét kezünket összekulcsoltuk, és a hasán pihentettük. Jó pár percig csak pihengettünk, néha adtam bőrére apró csókokat. Szieztáztunk és romantikáztunk egészen addig, amíg el nem kezdett kihűlni a víz. Mikor már éreztük hogy kicsit hideg, gyorsan megmosakodtunk, majd kiszálltunk megtörölközni. Alig száradtunk meg, de én már letámadtam TaeHyung-ot a csókommal. Amint viszonozta gesztusomat, fel kaptam az ölembe. Ijedten belekarolt a nyakamba, aztán elindultam vele a szobámba. Miután becsuktam az ajtót, odamentem vele az ágyhoz, és óvatosan lefektettem rá. Csókunkat megszakítottam, és két lába közé férkőzve nyakát kezdtem hevesen csókolgatni. Ugyanezt az utat végigjártam a nyelvemmel is, majd egy-két fognyomot is hagytam bőrén. Úgy bántam vele, mintha ő lett volna a legnagyobb kincsem a világon. Várjunk csak...Kit akarok becsapni? Hiszen tényleg ő a legnagyobb kincsem a világon, meg majd pár év múlva az örökbe fogadott gyermekeink lesznek. Feltéve, ha addig még együtt leszünk. Gondolataimból szerelmem zökkentett ki azzal, hogy csípőjét megmozdította, így mindkettőnk férfiassága egymásnak nyomult. Egyszerre eresztettünk ki ajkaink közül egy kéjes nyögést, utána visszatértem kulcscsontja kényeztetéséhez. Ajkaim úgy siklottak puha bőrén, mint egy kecses hattyú egy gyönyörű szép tavon, aminek tetején a nap, fényes sugarai csillognak. Csak hallgattam jóleső sóhajait és nyögéseit, miközben már a nemességem is kezdett egyre jobban merevedni. Imádom a hangjait. Főleg azt a mély, férfias hangját. Zene füleimnek. Kulcscsontja után mellkasát vettem kezelésbe, amit ugyanígy kínoztam. Kínzó lassúsággal értem el ágaskodó péniszéig, ám mielőtt még azt is elkezdtem volna kényeztetni, ránéztem ködös tekintetű páromra.
-Látom már te is eléggé fel vagy izgulva. - Vigyorodtam el perverzen.
-Csodálkozol? Ha csak egy puszit adsz a nyakamra, már attól is feláll! - Mondta kissé zihálva. Ennek hallatára mosolyom még szélesebb lett. V tekintetét el nem engedve kezdtem kényeztetni farkát, amit egyre hangosabb nyögésekkel díjazott. Kezemmel és nyelvemmel is ingereltem makkját, minek hatására egyre sűrűbben remegett meg alattam. Ezután be kaptam egész hosszát úgy, hogy makkja már szinte a torkomat súrolta. Erre az eddigi leghangosabb nyögés jött ki ajkai közül, mire én a "vissza úton" egy nagyot szívtam nemességén.
-Ahh...S...Sugah! - Nyögdécselt, amiből már értettem, hogy mire akar célozni. Három ujjamat a szájába nyomtam, ő pedig értve a helyzetet, elkezdte őket benedvesíteni. Mihelyt elégnek éreztem, kihúztam ujjaimat a szájából, majd az elsőt már be is nyomtam lyukába. Hogy ne érezze a fájdalmat, szabad kezembe fogtam mindkettőnk férfiasságát, és egyszerre kezdtem mozgatni mindkét kezemet. Szerencsére most gyorsabban tágult, ezért pár másodperccel később behelyezhettem neki a második ujjamat is. Ezúttal nem csak kezemmel, de a számmal is kényeztettem őt. Kezemmel még mindig a merevedéseinket fogtam össze, közben nyakát csókolgattam, néha állára térve. Elég hamar megszokta második ujjamat is, ezért bedugtam neki az utolsót is. Még mindig kényeztettem, hogy még véletlenül se érezze a fájdalmat. Mihelyt a harmadik, avagy utolsó ujjamat is megszokta, kihúztam belőle az összeset és megcsókoltam. Csókunk közben csípőmet az övének nyomtam, ezzel még több kéjes hangot kicsalva belőle. Elváltam tőle, majd lassan kezdtem bejáratába hatolni. Láttam hogy fájt neki, ezért arcát puszilgattam. Kellett neki egy kis idő mire megszokta, de amint ez sikerült, elkezdtem lassan mozogni. Lökéseim egyre gyorsabbak, és erősebbek lettek. Ahogy döngettem Tae-t, ő úgy nyögdécselt. Tudtam hogy hol van a gyönyörközpontja, de szándékosan nem abba az irányba intéztem lökéseimet, amit ő észre is vett.
-Yh...YoonGih! - Szólított hangosan nyögve. -Ne szórakozzh! - Mondta, szinte már szenvedve. Kérését teljesítve odalöktem a gyönyörközpontjába, mire egy hangosat sikítva végigkarmolta a hátamat. Erre nekem is ki kellett adnom a hangomat, amit meg is tettem. Ugyan abba a pontba löktem még egy párat, majd mielőtt még eljutottunk volna a csúcsra, a füléhez hajoltam.
-Boldogh évfordulót szerelhmemh! - Suttogtam bele, mire rögtön közénk is élvezett. Még egy erőset löktem rajta, aztán én is belé eresztettem forró nedvemet. Még egy kicsit mozogtam benne, utána óvatosan kihúzódtam belőle. Melléfeküdtem, erre ő egyből ajkaimra tapadt. Rövid csókunk után lihegtünk egy kicsit, majd összebújva el aludtunk.

Kosaras szerelem (TaeGi): 5/? Boldogság és verekedés

V Pov.

Egész éjszaka alig tudtam valamennyit aludni. Állandóan csak YoonGi járt a fejemben. Olyan édes és puha ajkai voltak...! Csodálkozom, hogy egyáltalán mertem adni a szájára egy puszit, na meg hogy megmertem fogni az ujját. Jó, ez most úgy hangzik mintha egy négy éves kis óvodás mondaná, de akkor is. Én már annak is örülök, hogy akkor nem húzta el a kezét. Nagyon remélem, hogy igent fog mondani. Úristen..! Azt hiszem, soha nem voltam még ennyire belezúgva senkibe. Na mindegy. Amint eljött a reggel, kicsit fáradtan ugyan, de mégis izgatottan keltem ki az ágyamból, és lépkedtem el a szekrényemig. Felvettem magamra az egyik kedvenc ruhaszettemet, majd indultam a fürdőbe meg mosni az arcomat és a fogaimat, illetve elintézni a többi dolgomat. Mikor végeztem a fürdőben, lementem reggelizni. Csináltam magamnak egy kis tojást, aztán nekiálltam a falatozásnak. Evésem közben barátom zavart meg, így kénytelen voltam beengedni.
-Szia Tae! Mesélj a tegnapról! Történt valami izgi? - Támadott le egyből, mire én csak meglepődve néztem rá.
-Szia J-Hope! - Köszöntem neki még mindig meglepődve. -Hát...Amikor mentetek magozni, vettem a bátorságot és adtam egy puszit a szájára, aztán... - Kezdtem el mesélni, viszont ő félbeszakított.
-Jújj, és mit szólt? - Folytatta kíváncsiskodását.
-HoSeok fogd már be! Ha azt akarod hogy meséljek, akkor legalább várd meg a végét! - Szóltam rá, mire ő csöndbe is maradt. - Szóval! Nem szólt semmit, ezért gondolom nem bánta...Aztán a hazafele úton meg megfogtam a kisujját, és nem húzta el a kezét, szóval remélem ma majd igent fog mondani. - Fejeztem be a mondanivalómat, erre ő sipítozva ugrálni kezdett mint egy kisgyerek. Komolyan...Néha el gondolkozom rajta, hogy ő az idősebb vagy én? Ám mihelyt HoSeok befejezte az ujjongást, indultunk a pályára. Útközben valamiért egyre jobban izgultam, és szinte minden egyes végtagom remegett. Nagyon kíváncsi vagyok a válaszára, de miért van olyan érzésem hogy nemet fog mondani? Nem tudom, mindenesetre azért reménykedem. Lassan oda is értünk a pályához, ahol már a srácok is ott voltak. Mihelyt megláttam Suga-t, egyből elvörösödtem.
-Sziasztok! - Köszönt szélesen mosolyogva JiMin. -HoSeok eljössz velem vizet venni? - Tette fel kérdését barátomnak, mire J-Hope hevesen bólogatva beleegyezett. Így hát ők elmentek boltba, mi YoonGi-val pedig kettesben maradtunk. Pár másodperc erelyéig kínos volt köztünk a csend, viszont ő megtörte azt egy torok köszörüléssel.
-Khm...Szóval arra a döntésre jutottam, hogy... - Kezdett bele mondanivalójába, közben egyre csak közelebb jött hozzám. A szívem őrült tempót kezdett diktálni, csoda hogy nem ugrott ki a mellkasomból. -Megpróbálnám veled. - Nyögte ki végre, én pedig azt hittem elájulok. Igent mondott...EZT NEM HISZEM EL! Tényleg igent mondott. Úristen. Viszont nem tudtam sokáig örülni, ugyanis hirtelen az államnál fogva közelebb húzta magához arcomat, majd ajkaimra tapadva megcsókolt. Meglepődtem kicsit, de viszonoztam édes ajkainak mozgását. Kis idő múlva karjaimmal átöleltem a nyakát, mire ő a fenekemnél fogva húzott magához közelebb. Ezután alsó ajkamba gyengéden beleharapott jelezve, hogy el szeretné mélyíteni a csókot. Kérését teljesítve leejtettem neki államat, így nyelvével egyből szenvedélyes harcba hívta az enyémet. Eszméletlenül jól csókol! Komolyan, most még azt a maradék józan eszemet is képes volt elvenni, csupán a csókjával. Levegőhiány miatt azonban el kellett válnunk, ezért homlokunkat és orrunkat összeérintve kapkodtuk a levegőt.
-Túl jól csókolsz. - Suttogtam.
-Te se panaszkodhatsz. - Mosolyodott el. -Kérek még! - Kapott újra ajkaim után, de most kicsit vadabbul kezdte marni párnáimat. Meg kell mondanom, ez még jobban tetszett.
-Ohh...Nézd HoSeok! Dúl a Love, ezerrel. - Kuncogott JiMin, mire mi egyből el váltunk egymástól.
-Na végre! Gratulálunk! - Vigyorgott barátom, közben pedig éreztem, ahogyan YoonGi összekulcsolja az ujjainkat.
-Köszi! - Makogtuk egyszerre, aztán mosolyogva egymásra néztünk.
-Na de most már játsszunk is. Én leszek J-Hope-al, a kis gerlicék meg együtt. - Mondta JiMin, és elosztott minket két csapatra. Annyira fura, hogy alig tíz perce vagyunk együtt...Na mindegy, remélhetőleg még évekig így lesz. Bele is kezdtünk a játékba, ami azért nem volt könnyű. HoSeok is és JiMin is elég sokszor vágtak pofán, vagy rúgták szét a lábam, de ettől függetlenül bírtam a játékot. Végül én és Suga nyertünk. Mikor végeztünk a játékkal, leültünk egy padra inni és pihenni. Igen ám, de YoonGi nem engedte hogy simán mellé üljek...Inkább fogta magát, és az ölébe húzott. Arcom ekkor ismét lángba borult, amit barátaink észre is vettek.
-De cuki, hogy pirul! - Olvadoztak, mire én csak kezeimbe temettem arcomat. Erre ők nevetni kezdtek, még szerelmem is. Na szép...Még ő is kiröhög.
-Menni kéne haza... - Motyogta elgondolkozva HoSeok.
-Mi még elmegyünk sétálni ketten. - Mondta mosolyogva YoonGi, majd nyomott az arcomra egy puszit.
-Rendben, akkor jó randizást! - Vigyorodott el szélesen JiMin, aztán indultak is haza J-Hope-al, mi Suga-val pedig elmentünk sétálni. Amint fel álltunk a padról, egyből megfogta a kezemet. Hiába próbáltam, nem sikerült lepleznem a boldogságomat, de aztán már nem is akartam. Hadd lássa mindenki, hogy igenis boldog vagyok.
-Hova menjünk? - Tette fel kérdését YoonGi, közben mosolyogva rámnézett.
-Nekem mindegy, ahova szeretnél. - Mosolyogtam én is. Alig öt perc séta után megálltunk egy kisboltnál.
-Mindjárt jövök, addig várj meg itt! - Adta ki a "parancsot", majd nyomott a számra egy puszit. Kérését teljesítve ott maradtam, de pár másodperc után inkább úgy döntöttem, hogy a falnak dőlök. Nem is lett volna baj...Viszont mikor mentem volna a falhoz, nem láttam hogy jön egy kisebb csapat fiú, így az egyikbe véletlenül belementem.
-Jaj, bocsánat! - Kaptam fel a fejemet, de a srácon látszott hogy nem tetszett neki a dolog.
-Talán nem férsz el? - Kérdezte nagyképűen, aztán közelebb jött hozzám, és meglökött.
-Most mi bajod van? Bocsánatot kértem! - Kezdtem én is bunkózni.
-Leszarom a bocsánatodat! - Rivallott rám, majd a jobb kezével behúzott nekem egyet. A fájdalom miatt vinnyogtam kicsit, közben arcomat simogattam ahol eltalált. Ezzel sikerült engem is felbosszantania...Mérges tekintetemet ráemeltem, és egyik kezem segítségével adtam neki egy pofont. Tudom hogy nem tűnik nagy dolognak, de még soha nem verekedtem, így most se mertem az öklömet használni. Ám az volt a még nagyobb baj, hogy ettől a pofonomtól csak méginkább felidegesítettem őt és a társait. Ijedten néztem rájuk, mire ők nekem estek. Két emberke lefogott, hogy ne tudjak védekezni. Az egyik a lábaimat szorította erősen, míg a másik a kezeimet nyomta bele a betonba, amin feküdtem tehetetlenül. Hiába rángattam a testemet vagy kapálóztam, esélytelen volt...Sokkal erősebbek voltak nálam. Ezután hirtelen egy másik fiú az oldalamba kezdett rúgdosni, közben az a srác akivel elkezdtem a vitát, az az arcomat püfölte. Valaki segítsen már! Suga, vagy valaki...Ilyenkor miért nem jön ki senki se a boltból? Faszom! Mikor már kezdtem volna beletörődni hogy itt fogok meghalni, szerelmem végre kilépett az ajtón. Ahogy meglátott, ledobta a kezéből a cuccokat és neki esett az arcomat püfölő személynek. Megkínálta a srácot egy rohadt nagy öklössel, amitől az majdnem legurult az útra.
-Hozzá ne merj még egyszer nyúlni, megértetted!? - Üvöltött rá mérgesen YoonGi. -Most pedig húzz innen a haverjaiddal együtt, különben a kórházban fogtok kikötni! - Fenyegette meg őket, de sajnos ez sem riasztotta el őket. A lábaimat szorongató srác hirtelen hátulról tökönrúgta, amire szegény Suga a földre rogyott. Rossz volt őt így látni, ezért erőt vettem magamon, és a kezemet fogó fiú kezébe jó erősen beleharaptam. Egyből el is engedett, így gyorsan előkaptam a telefonomat. Szerencsére nem figyelt rám senki, szóval gond nélkül félre tudtam vonulni. Felhívtam HoSeok-ot, aki rögtön fel is vette. Mondtam neki, hogy jöjjön JiMin-nel együtt segíteni. Nem kellett neki kétszer mondanom, azonnal teljesítette kérésemet. Miután befejeztem a telefonálást, megpróbáltam segíteni szerelmemnek, akinek már igencsak foltos, duzzadt és véres volt az arca.
-Hagyjátok békén a barátomat! - Dühödtem be, majd én is teljes erőmből megrúgtam a páromat bántalmazó srácot. Bár fájt minden egyes végtagom, de fontosabb volt az, hogy segítsek valamivel YoonGi-nak. Pár perc múlva barátaink is megérkeztek őrülten szedve a lábaikat, és amint odaértek hozzánk, JiMin kapásból lerántotta Suga-ról a fiúkat. Mihelyt leszedte őket barátjáról, mindegyiket meg ajándékozta egy-egy öklössel, míg HoSeok is püfölte a többit. Amíg JiMin és J-Hope segítettek a verekedésben, addig én észrevétlenül odakúsztam szenvedő szerelmemhez.
-Suga jól vagy? - Néztem rá aggódón.
-Fogjuk rá. És te? Mid fáj? - Kezdett el kérdezősködni.
-Mindenem... - Motyogtam lehajtott fejjel. Ekkor hirtelen elkapott a szédülés, és a fejem is lüktetni kezdett. Nem éreztem magam jól.
-Tae...Hé TaeTae jól vagy? - Hallottam YoonGi kétségbeesett hangját, mire bágyadt tekintettel ránéztem. Kár volt, ugyanis a szédülésem erősebb lett, és szerelmem kezei közé zuhantam. A többi dologra már nem igazán emlékszem...Azokra még igen, hogy barátainknak sikerült lenyugtatniuk a fiúkat, aztán utána hangos szirénák hallatszottak, és egy aggódón könnyeket hullajtó Suga beszélt hozzám. Válaszolni azonban nem tudtam, mert innentől kezdve teljesen elsötétült előttem minden.

Kosaras szerelem (TaeGi): 4/? Meggyszedés vagy szerelembe esés?

Suga Pov.

Hiába aludtam sokat, reggel valahogy mégis úgy keltem fel mint a mosott szar. Csiga léptekkel haladtam a szekrényemhez, amiből aztán kivettem a ruháimat majd felöltöztem. Mikor már mentem volna a fürdőszobámba hallottam, hogy valaki fürdik. Ezek szerint JiMin már ébren van...Nagyot ásítva battyogtam le a konyhába, hogy készítsek magamnak egy meleg szendvicset. Kiszedtem a hűtőből az összes hozzávalót, majd megcsináltam és beleraktam őket a sütőbe. Amíg vártam, addig csináltam egy kávét hogy felébredjek. Mihelyt elkezdtem inni a már kész kávémat, barátom is csatlakozott hozzám.
-Nekem is csinálsz reggelit? - Érdeklődött mosolyogva.
-Nem. Majd te csinálsz magadnak! - Válaszoltam teljes komolysággal.
-Ahjjj milyen vagy! - Mormogott. Én erre már nem reagáltam semmit, csak kivettem a sütőből a kész reggelimet, és nekiálltam a fogyasztásának. Amíg JiMin csinálta magának a kajáját, addig én ettem és ittam hozzá a kávémat.
-Most jut eszembe... - Kezdett bele mondanivalójába JiMin.
-Mi? - Néztem rá kíváncsian.
-A Nagyim ma reggel szólt, hogy segítenünk kéne meggyet szedni. És arra gondoltam, hogy elhívhatnánk Tae-t meg J-Hope-ot. - Mondta boldogan.
-Nem tudsz vele békénhagyni igaz? - Sóhajtottam feladón.
-Már miért hagynálak vele békén? - Vigyorgott.
-Ahh...Jó rendben, el mehetünk. - Adtam be a derekamat, mire ő örömében ugrálni kezdett. Miután végeztem a reggelivel, el is küldött zuhanyozni. Kérését teljesítve elmentem le zuhanyozni, majd mikor azzal végeztem, fogat mostam és felöltöztem. Amint kész lettem mindennel, már indultunk is. JiMin egész úton csak beszélt és beszélt, de én nem tudtam rá figyelni. Csak a mai napon járt az eszem...Ismerem JiMin-t, biztos direkt kettesben fog hagyni V-vel. De...Még nem tudom, hogy mit érzek iránta. Na mindegy, majd ma meglátjuk hogy mi lesz. Hosszú gondolkodásom közepette odaértünk Tae házához, ahol nem is kellett sokat várnunk hogy kinyissák az ajtót.
-Szia TaeTae! Eljönnétek velünk a nagyimhoz meggyet szedni? - Kérdezte tőle kedvesen JiMin, mire V csak egy nagyot sóhajtva beleegyezett. Mihelyt sikerült elkészülnie, összeszedtük HoSeok-ot is aztán indultunk barátom mamájához. JiMin és HoSeok egész úton beszélgettek, mi pedig mögöttük síri csendben lépkedtünk a forró járdán, amit a nap égetett. Beletelt jó pár percbe hogy odaérjünk, de végül sikerült.
-Megjöttünk nagyi! - Kiabált be a nyitott ajtajú lakásba.
-JiMin! - Szólította vidáman unokáját az idős néni, akit hamar meg is láttunk. Mosolyogva, tisztelettudóan meghajoltunk előtte, majd bemutatkoztunk neki. Megmutatta nekünk hogy hol vannak a fák amiket meg kell szedni, utána visszament a hűvös házba. Mikor már eloszlottunk volna hogy ki hol kezdje, V eltűnt.
-Most hazament vagy mi? - Néztem körbe az udvaron dühösen, de sehol se láttam.
-Biztos hogy nem. Majd előkerül. - Rántották meg lazán a vállukat a fiúk. Nagyot sóhajtva indultam a hozzám legközelebb álló fához, amiről aztán elkezdtem szedni a megérett gyümölcsöket. Még alig szedtem pár darabot, mikor valaki segítségért kiáltozott, nem is olyan messziről.
-Ááá! Segítsen valaki! HoSeok, Suga, JiMin! Mindjárt leesek! - Kiabált kizárásos alapon V, mire én egyből oda is futottam hozzá.
-Hol vagy? - Kérdeztem egy fa előtt ácsorogva, de őt még mindig nem láttam sehol.
-Itt. - Dugta ki a kezét, hogy lássam.
-Hogy kerültél te annyira be? - Hüledeztem, közben közelebb mentem a fához, de majdnem szívrohamot kaptam mikor megláttam. -Jesszus isten! Mit csinálsz? - Kérdeztem tőle ijedten. Fejjel lefelé lógott, egy nem igazán vastag ágon, ami ráadásul már letörni készült.
-Lógok... - Motyogta. -N...Nem fog menni. Nem merem. - Biggyesztette le ajkait.
-Nyugi, itt vagyok. Engedd el magad, én majd elkaplak. Nem fogsz leesni. - Próbáltam biztatni.
-Nem. Félek. - Nyüszögött, már rák vörös fejjel.
-De nem kell félned, nem fogsz leesni! - Emeltem meg kicsit a hangom, mivel azért féltettem. Amint befejeztem a mondatomat, az ág már recsegni is kezdett. Ekkor még jobban megijedtem. -Gyere már! - Mondtam kétségbeesetten.
-Jó! - Motyogta, majd összeszorított szemekkel elengedte magát, én pedig ki tettem a karjaimat hogy azokba essen. Mihelyt megéreztem súlyát a karjaimban, mindkét lábam feladta a szolgálatot, így vele együtt estem háttal a földre. Fájt a hátam, de legalább ő puhára esett. -Azt mondtad elkapsz. - Méltatlankodott.
-És el is kaptalak. Nem a földön landoltál, hanem rajtam. - Védtem meg magamat.
-Khm...Megzavartunk valamit? - Vigyorgott mellettünk JiMin és J-Hope.
-Öhh...Nem, nem. Cs...Csak segítettem neki, mert majdnem leesett. - Dadogtam zavarba jőve.
-Hát persze. - Kuncogtak. -Gyertek, nagyi csinált nekünk limonádét. - Mosolygott JiMin, mire mi csak bólintottunk. Ezután ismét magunkra maradtunk, eléggé kínos csendben. Csak néztünk mélyen egymás barna szemeibe, és egyre jobban közeledtünk a másik szájához. Nem tudom miért, de a tekintetével teljesen elvarázsolt. Már hunytam volna le a szemeimet, amikor hirtelen megszólalt.
-Köszönöm! Ha nem jöttél volna, akkor biztos eltört volna valamim. - Hálálkodott, majd megölelt. Egy kicsit meglepődtem, de azért viszonoztam az ölelését.
-Nincs mit. De legközelebb jobban figyelj, mert most is a szívrohamot hoztad rám. - Mosolyodtam el halványan. Ölelkezésünk után sikeresen felálltunk a földről, és indultunk a limonádénkhoz. Ezek után már csak mosolyogni tudtam. Lehet, hogy JiMin-nek igaza van? Ahh...Nem tudom. Mindenesetre holnapig még gondolkozom, aztán meglátjuk majd hogy mire jutok. Miközben iszogattuk a jó hideg limonádét, mindenféle témáról kezdtünk beszélgetni. JiMin mamája sok aranyos és vicces történetet mesélt az unokájáról, aki fülig pirulgatott míg mi jókat nevettünk. A kis szünet után viszont újra szedni kezdtük a fákról a terméseket, jobban mondva én és TaeHyung. JiMin és HoSeok a már leszedett meggyeket magozták barátom nagyijával.
-Ha kell valami segítség, akkor szólj! - Figyelmeztettem V-t, mire ő csak bólintott egyet. Már indultam volna egy másik fához, amikor hirtelen megszólalt.
-Várj csak! Azt hiszem lenne itt valami. - Mondta gondolkodón.
-Mi lenne az? - Mentem vissza hozzá, kíváncsian nézve rá.
-Ez... - Vigyorodott el kajánul, majd az arcomhoz egyre jobban közeledve, ajkaimra tapadt. Ebben a pillanatban köpni-nyelni nem tudtam, annyira lesokkolt. Ám nem tartott sokáig ez a csók sem, ami inkább csak szájrapuszi volt. -Köszi, most már mehetsz. - Mosolygott kicsit elpirulva.
-Sz...Szívesen! - Makogtam még mindig döbbenten. Öhm...Oké. Szóval TaeTae most adott a számra egy puszit. A számra...Egy puszit...De ami fura, hogy még tetszett is, hiába voltam és vagyok is teljesen leblokkolva! Remek, most sikerült még jobban összezavarnia. Hatalmasakat pislogva mentem vissza a kiválasztott fámhoz, és őrülten dobogó szívvel kezdtem szedni a kis tálacskába a sötétpiros színű, savanyú ízű gyümölcsöt. Ezek után már nem is szóltunk egymáshoz Tae-vel, csak csendben szedtük a meggyet. Annyira belemerültünk, hogy már JiMin mamája szólt hogy elég lesz. Persze TaeHyung ezt se hallotta meg, ezért nekem kellett szólnom neki.
-Tae! JiMin mamája most szólt, hogy ne szedjünk már többet. - Néztem fel rá a fára.
-Rendben. De akkor viszont kapj el, csak ne úgy mint az előbb! - Motyogta, mire én nagyot sóhajtva kitártam a karjaimat és vártam, hogy azokba pottyanjon. Nem is kellett olyan sokat várnom, pár másodperc alatt már bennük is termett.
-Most elkaptalak. - Kuncogtam.
-Igen, el. - Vigyorgott, aztán megint megölelt. -Meddig akarsz még gondolkozni? - Tette fel kérdését, arcát teljesen a vállamba fúrva.
-Holnapig. - Válaszoltam. Olyan fura...Már szinte most úgy viselkedünk, mintha együtt lennénk. Bár kitudja, lehet hogy holnap már tényleg így lesz. Miután lemászott a karjaimból, vissza mentünk a barátainkhoz. Elköszöntünk JiMin nagyijától, aztán indultunk is haza. A hazaút is úgy telt, mint az odaút...JiMin és J-Hope beszélgettek, mi TaeTae-vel pedig mögöttük mentünk szótlanul. Viszont valami mégis más volt...A mellettem lépkedő TaeHyung egyszer csak a kézfejét hozzá érintette az enyémhez, mire én egyből elvörösödtem. Ám nem húztam el a kezem, ugyanis kíváncsi voltam, hogy mennyire bátor. Végül nem kulcsolta össze ujjainkat, csupán a kisujjamat merte megfogni. Kívülről ugyan nem látszott, de a szám sarkában ott bújkált egy halvány mosoly. Így haladtunk egészen az ő otthonukig, ahol azért elengedte az ujjamat, nehogy JiMin és HoSeok gyanút fogjon. Elköszöntünk tőlük, majd indultunk is hozzám.
-Na, na, na? Összejöttél már vele? - Kezdett faggatni JiMin szélesen vigyorogva.
-Nem. Majd holnap mondom meg neki a választ. - Mosolyodtam el én is halványan.
-Aaaa...Még mindig nem tudod eldönteni? - Ciccegett kissé türelmetlenül.
-JiMin ez nem olyan egyszerű! Még csak másfél hete ismerem, és még nem is randiztam vele, ráadásul pár napja mondtad meg, hogy tetszek neki. - Magyarázkodtam.
-Jó, de akkor is. - Motyogott.
-Majd holnap meg fogjátok tudni a döntésemet. - Mondtam lezárva az ügyet, közben meg is érkeztünk a kis lakásomba. Amint sikeresen levettük a cipőnket, én elmentem zuhanyozni, JiMin pedig megvacsorázott. Jól esett a langyos víz a tűzforró bőrömnek, amire mikor rá néztem láttam, hogy nagyon piros. Szuper, sikeresen leégtem. Ez...Fájni fog. Miután végeztem a fürdéssel, óvatos mozdulatokkal megtöröltem a leégett végtagjaimat, majd be is kentem őket testápolóval. Felvettem a pizsamámat, aztán én is mentem vacsorázni. Csináltam magamnak egy gyors pirítóst, amit aztán megkentem vajjal. Csináltam hozzá tejeskávét, és nekiálltam az evésnek. Falatozás közben ismét elmerengtem gondolataimban, ezért nem is reagáltam a külvilág eseményeire. Azt hiszem, V megfogott. Nem tudom hogyan vagy mivel, de megfogott. Igazából nem is értem, hogy miért furcsáltam vele a dolgokat...Talán azért, mert még nem volt kapcsolatom lánnyal, fiúval meg végképp nem. De talán épp ideje, hogy most már legyen valakim. Gondolataim közben sikeresen elfogyasztottam ennivalómat, ezért a tányéromat betettem a mosogatóba, majd indultam is aludni.
-Hát te már végeztél is? - Néztem meglepődve barátomra, aki már az ágyban feküdt.
-Ahham. - Motyogott. Szótlanul befeküdtem mellé, lehunytam a szemeimet és igyekeztem elaludni. Nagyon remélem, hogy jó döntést hozok meg.