Suga Pov.
Hiába aludtam sokat, reggel valahogy mégis úgy keltem fel mint a mosott szar. Csiga léptekkel haladtam a szekrényemhez, amiből aztán kivettem a ruháimat majd felöltöztem. Mikor már mentem volna a fürdőszobámba hallottam, hogy valaki fürdik. Ezek szerint JiMin már ébren van...Nagyot ásítva battyogtam le a konyhába, hogy készítsek magamnak egy meleg szendvicset. Kiszedtem a hűtőből az összes hozzávalót, majd megcsináltam és beleraktam őket a sütőbe. Amíg vártam, addig csináltam egy kávét hogy felébredjek. Mihelyt elkezdtem inni a már kész kávémat, barátom is csatlakozott hozzám.
-Nekem is csinálsz reggelit? - Érdeklődött mosolyogva.
-Nem. Majd te csinálsz magadnak! - Válaszoltam teljes komolysággal.
-Ahjjj milyen vagy! - Mormogott. Én erre már nem reagáltam semmit, csak kivettem a sütőből a kész reggelimet, és nekiálltam a fogyasztásának. Amíg JiMin csinálta magának a kajáját, addig én ettem és ittam hozzá a kávémat.
-Most jut eszembe... - Kezdett bele mondanivalójába JiMin.
-Mi? - Néztem rá kíváncsian.
-A Nagyim ma reggel szólt, hogy segítenünk kéne meggyet szedni. És arra gondoltam, hogy elhívhatnánk Tae-t meg J-Hope-ot. - Mondta boldogan.
-Nem tudsz vele békénhagyni igaz? - Sóhajtottam feladón.
-Már miért hagynálak vele békén? - Vigyorgott.
-Ahh...Jó rendben, el mehetünk. - Adtam be a derekamat, mire ő örömében ugrálni kezdett. Miután végeztem a reggelivel, el is küldött zuhanyozni. Kérését teljesítve elmentem le zuhanyozni, majd mikor azzal végeztem, fogat mostam és felöltöztem. Amint kész lettem mindennel, már indultunk is. JiMin egész úton csak beszélt és beszélt, de én nem tudtam rá figyelni. Csak a mai napon járt az eszem...Ismerem JiMin-t, biztos direkt kettesben fog hagyni V-vel. De...Még nem tudom, hogy mit érzek iránta. Na mindegy, majd ma meglátjuk hogy mi lesz. Hosszú gondolkodásom közepette odaértünk Tae házához, ahol nem is kellett sokat várnunk hogy kinyissák az ajtót.
-Szia TaeTae! Eljönnétek velünk a nagyimhoz meggyet szedni? - Kérdezte tőle kedvesen JiMin, mire V csak egy nagyot sóhajtva beleegyezett. Mihelyt sikerült elkészülnie, összeszedtük HoSeok-ot is aztán indultunk barátom mamájához. JiMin és HoSeok egész úton beszélgettek, mi pedig mögöttük síri csendben lépkedtünk a forró járdán, amit a nap égetett. Beletelt jó pár percbe hogy odaérjünk, de végül sikerült.
-Megjöttünk nagyi! - Kiabált be a nyitott ajtajú lakásba.
-JiMin! - Szólította vidáman unokáját az idős néni, akit hamar meg is láttunk. Mosolyogva, tisztelettudóan meghajoltunk előtte, majd bemutatkoztunk neki. Megmutatta nekünk hogy hol vannak a fák amiket meg kell szedni, utána visszament a hűvös házba. Mikor már eloszlottunk volna hogy ki hol kezdje, V eltűnt.
-Most hazament vagy mi? - Néztem körbe az udvaron dühösen, de sehol se láttam.
-Biztos hogy nem. Majd előkerül. - Rántották meg lazán a vállukat a fiúk. Nagyot sóhajtva indultam a hozzám legközelebb álló fához, amiről aztán elkezdtem szedni a megérett gyümölcsöket. Még alig szedtem pár darabot, mikor valaki segítségért kiáltozott, nem is olyan messziről.
-Ááá! Segítsen valaki! HoSeok, Suga, JiMin! Mindjárt leesek! - Kiabált kizárásos alapon V, mire én egyből oda is futottam hozzá.
-Hol vagy? - Kérdeztem egy fa előtt ácsorogva, de őt még mindig nem láttam sehol.
-Itt. - Dugta ki a kezét, hogy lássam.
-Hogy kerültél te annyira be? - Hüledeztem, közben közelebb mentem a fához, de majdnem szívrohamot kaptam mikor megláttam. -Jesszus isten! Mit csinálsz? - Kérdeztem tőle ijedten. Fejjel lefelé lógott, egy nem igazán vastag ágon, ami ráadásul már letörni készült.
-Lógok... - Motyogta. -N...Nem fog menni. Nem merem. - Biggyesztette le ajkait.
-Nyugi, itt vagyok. Engedd el magad, én majd elkaplak. Nem fogsz leesni. - Próbáltam biztatni.
-Nem. Félek. - Nyüszögött, már rák vörös fejjel.
-De nem kell félned, nem fogsz leesni! - Emeltem meg kicsit a hangom, mivel azért féltettem. Amint befejeztem a mondatomat, az ág már recsegni is kezdett. Ekkor még jobban megijedtem. -Gyere már! - Mondtam kétségbeesetten.
-Jó! - Motyogta, majd összeszorított szemekkel elengedte magát, én pedig ki tettem a karjaimat hogy azokba essen. Mihelyt megéreztem súlyát a karjaimban, mindkét lábam feladta a szolgálatot, így vele együtt estem háttal a földre. Fájt a hátam, de legalább ő puhára esett. -Azt mondtad elkapsz. - Méltatlankodott.
-És el is kaptalak. Nem a földön landoltál, hanem rajtam. - Védtem meg magamat.
-Khm...Megzavartunk valamit? - Vigyorgott mellettünk JiMin és J-Hope.
-Öhh...Nem, nem. Cs...Csak segítettem neki, mert majdnem leesett. - Dadogtam zavarba jőve.
-Hát persze. - Kuncogtak. -Gyertek, nagyi csinált nekünk limonádét. - Mosolygott JiMin, mire mi csak bólintottunk. Ezután ismét magunkra maradtunk, eléggé kínos csendben. Csak néztünk mélyen egymás barna szemeibe, és egyre jobban közeledtünk a másik szájához. Nem tudom miért, de a tekintetével teljesen elvarázsolt. Már hunytam volna le a szemeimet, amikor hirtelen megszólalt.
-Köszönöm! Ha nem jöttél volna, akkor biztos eltört volna valamim. - Hálálkodott, majd megölelt. Egy kicsit meglepődtem, de azért viszonoztam az ölelését.
-Nincs mit. De legközelebb jobban figyelj, mert most is a szívrohamot hoztad rám. - Mosolyodtam el halványan. Ölelkezésünk után sikeresen felálltunk a földről, és indultunk a limonádénkhoz. Ezek után már csak mosolyogni tudtam. Lehet, hogy JiMin-nek igaza van? Ahh...Nem tudom. Mindenesetre holnapig még gondolkozom, aztán meglátjuk majd hogy mire jutok. Miközben iszogattuk a jó hideg limonádét, mindenféle témáról kezdtünk beszélgetni. JiMin mamája sok aranyos és vicces történetet mesélt az unokájáról, aki fülig pirulgatott míg mi jókat nevettünk. A kis szünet után viszont újra szedni kezdtük a fákról a terméseket, jobban mondva én és TaeHyung. JiMin és HoSeok a már leszedett meggyeket magozták barátom nagyijával.
-Ha kell valami segítség, akkor szólj! - Figyelmeztettem V-t, mire ő csak bólintott egyet. Már indultam volna egy másik fához, amikor hirtelen megszólalt.
-Várj csak! Azt hiszem lenne itt valami. - Mondta gondolkodón.
-Mi lenne az? - Mentem vissza hozzá, kíváncsian nézve rá.
-Ez... - Vigyorodott el kajánul, majd az arcomhoz egyre jobban közeledve, ajkaimra tapadt. Ebben a pillanatban köpni-nyelni nem tudtam, annyira lesokkolt. Ám nem tartott sokáig ez a csók sem, ami inkább csak szájrapuszi volt. -Köszi, most már mehetsz. - Mosolygott kicsit elpirulva.
-Sz...Szívesen! - Makogtam még mindig döbbenten. Öhm...Oké. Szóval TaeTae most adott a számra egy puszit. A számra...Egy puszit...De ami fura, hogy még tetszett is, hiába voltam és vagyok is teljesen leblokkolva! Remek, most sikerült még jobban összezavarnia. Hatalmasakat pislogva mentem vissza a kiválasztott fámhoz, és őrülten dobogó szívvel kezdtem szedni a kis tálacskába a sötétpiros színű, savanyú ízű gyümölcsöt. Ezek után már nem is szóltunk egymáshoz Tae-vel, csak csendben szedtük a meggyet. Annyira belemerültünk, hogy már JiMin mamája szólt hogy elég lesz. Persze TaeHyung ezt se hallotta meg, ezért nekem kellett szólnom neki.
-Tae! JiMin mamája most szólt, hogy ne szedjünk már többet. - Néztem fel rá a fára.
-Rendben. De akkor viszont kapj el, csak ne úgy mint az előbb! - Motyogta, mire én nagyot sóhajtva kitártam a karjaimat és vártam, hogy azokba pottyanjon. Nem is kellett olyan sokat várnom, pár másodperc alatt már bennük is termett.
-Most elkaptalak. - Kuncogtam.
-Igen, el. - Vigyorgott, aztán megint megölelt. -Meddig akarsz még gondolkozni? - Tette fel kérdését, arcát teljesen a vállamba fúrva.
-Holnapig. - Válaszoltam. Olyan fura...Már szinte most úgy viselkedünk, mintha együtt lennénk. Bár kitudja, lehet hogy holnap már tényleg így lesz. Miután lemászott a karjaimból, vissza mentünk a barátainkhoz. Elköszöntünk JiMin nagyijától, aztán indultunk is haza. A hazaút is úgy telt, mint az odaút...JiMin és J-Hope beszélgettek, mi TaeTae-vel pedig mögöttük mentünk szótlanul. Viszont valami mégis más volt...A mellettem lépkedő TaeHyung egyszer csak a kézfejét hozzá érintette az enyémhez, mire én egyből elvörösödtem. Ám nem húztam el a kezem, ugyanis kíváncsi voltam, hogy mennyire bátor. Végül nem kulcsolta össze ujjainkat, csupán a kisujjamat merte megfogni. Kívülről ugyan nem látszott, de a szám sarkában ott bújkált egy halvány mosoly. Így haladtunk egészen az ő otthonukig, ahol azért elengedte az ujjamat, nehogy JiMin és HoSeok gyanút fogjon. Elköszöntünk tőlük, majd indultunk is hozzám.
-Na, na, na? Összejöttél már vele? - Kezdett faggatni JiMin szélesen vigyorogva.
-Nem. Majd holnap mondom meg neki a választ. - Mosolyodtam el én is halványan.
-Aaaa...Még mindig nem tudod eldönteni? - Ciccegett kissé türelmetlenül.
-JiMin ez nem olyan egyszerű! Még csak másfél hete ismerem, és még nem is randiztam vele, ráadásul pár napja mondtad meg, hogy tetszek neki. - Magyarázkodtam.
-Jó, de akkor is. - Motyogott.
-Majd holnap meg fogjátok tudni a döntésemet. - Mondtam lezárva az ügyet, közben meg is érkeztünk a kis lakásomba. Amint sikeresen levettük a cipőnket, én elmentem zuhanyozni, JiMin pedig megvacsorázott. Jól esett a langyos víz a tűzforró bőrömnek, amire mikor rá néztem láttam, hogy nagyon piros. Szuper, sikeresen leégtem. Ez...Fájni fog. Miután végeztem a fürdéssel, óvatos mozdulatokkal megtöröltem a leégett végtagjaimat, majd be is kentem őket testápolóval. Felvettem a pizsamámat, aztán én is mentem vacsorázni. Csináltam magamnak egy gyors pirítóst, amit aztán megkentem vajjal. Csináltam hozzá tejeskávét, és nekiálltam az evésnek. Falatozás közben ismét elmerengtem gondolataimban, ezért nem is reagáltam a külvilág eseményeire. Azt hiszem, V megfogott. Nem tudom hogyan vagy mivel, de megfogott. Igazából nem is értem, hogy miért furcsáltam vele a dolgokat...Talán azért, mert még nem volt kapcsolatom lánnyal, fiúval meg végképp nem. De talán épp ideje, hogy most már legyen valakim. Gondolataim közben sikeresen elfogyasztottam ennivalómat, ezért a tányéromat betettem a mosogatóba, majd indultam is aludni.
-Hát te már végeztél is? - Néztem meglepődve barátomra, aki már az ágyban feküdt.
-Ahham. - Motyogott. Szótlanul befeküdtem mellé, lehunytam a szemeimet és igyekeztem elaludni. Nagyon remélem, hogy jó döntést hozok meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése