Egész éjszaka alig tudtam valamennyit aludni. Állandóan csak YoonGi járt a fejemben. Olyan édes és puha ajkai voltak...! Csodálkozom, hogy egyáltalán mertem adni a szájára egy puszit, na meg hogy megmertem fogni az ujját. Jó, ez most úgy hangzik mintha egy négy éves kis óvodás mondaná, de akkor is. Én már annak is örülök, hogy akkor nem húzta el a kezét. Nagyon remélem, hogy igent fog mondani. Úristen..! Azt hiszem, soha nem voltam még ennyire belezúgva senkibe. Na mindegy. Amint eljött a reggel, kicsit fáradtan ugyan, de mégis izgatottan keltem ki az ágyamból, és lépkedtem el a szekrényemig. Felvettem magamra az egyik kedvenc ruhaszettemet, majd indultam a fürdőbe meg mosni az arcomat és a fogaimat, illetve elintézni a többi dolgomat. Mikor végeztem a fürdőben, lementem reggelizni. Csináltam magamnak egy kis tojást, aztán nekiálltam a falatozásnak. Evésem közben barátom zavart meg, így kénytelen voltam beengedni.
-Szia Tae! Mesélj a tegnapról! Történt valami izgi? - Támadott le egyből, mire én csak meglepődve néztem rá.
-Szia J-Hope! - Köszöntem neki még mindig meglepődve. -Hát...Amikor mentetek magozni, vettem a bátorságot és adtam egy puszit a szájára, aztán... - Kezdtem el mesélni, viszont ő félbeszakított.
-Jújj, és mit szólt? - Folytatta kíváncsiskodását.
-HoSeok fogd már be! Ha azt akarod hogy meséljek, akkor legalább várd meg a végét! - Szóltam rá, mire ő csöndbe is maradt. - Szóval! Nem szólt semmit, ezért gondolom nem bánta...Aztán a hazafele úton meg megfogtam a kisujját, és nem húzta el a kezét, szóval remélem ma majd igent fog mondani. - Fejeztem be a mondanivalómat, erre ő sipítozva ugrálni kezdett mint egy kisgyerek. Komolyan...Néha el gondolkozom rajta, hogy ő az idősebb vagy én? Ám mihelyt HoSeok befejezte az ujjongást, indultunk a pályára. Útközben valamiért egyre jobban izgultam, és szinte minden egyes végtagom remegett. Nagyon kíváncsi vagyok a válaszára, de miért van olyan érzésem hogy nemet fog mondani? Nem tudom, mindenesetre azért reménykedem. Lassan oda is értünk a pályához, ahol már a srácok is ott voltak. Mihelyt megláttam Suga-t, egyből elvörösödtem.
-Sziasztok! - Köszönt szélesen mosolyogva JiMin. -HoSeok eljössz velem vizet venni? - Tette fel kérdését barátomnak, mire J-Hope hevesen bólogatva beleegyezett. Így hát ők elmentek boltba, mi YoonGi-val pedig kettesben maradtunk. Pár másodperc erelyéig kínos volt köztünk a csend, viszont ő megtörte azt egy torok köszörüléssel.
-Khm...Szóval arra a döntésre jutottam, hogy... - Kezdett bele mondanivalójába, közben egyre csak közelebb jött hozzám. A szívem őrült tempót kezdett diktálni, csoda hogy nem ugrott ki a mellkasomból. -Megpróbálnám veled. - Nyögte ki végre, én pedig azt hittem elájulok. Igent mondott...EZT NEM HISZEM EL! Tényleg igent mondott. Úristen. Viszont nem tudtam sokáig örülni, ugyanis hirtelen az államnál fogva közelebb húzta magához arcomat, majd ajkaimra tapadva megcsókolt. Meglepődtem kicsit, de viszonoztam édes ajkainak mozgását. Kis idő múlva karjaimmal átöleltem a nyakát, mire ő a fenekemnél fogva húzott magához közelebb. Ezután alsó ajkamba gyengéden beleharapott jelezve, hogy el szeretné mélyíteni a csókot. Kérését teljesítve leejtettem neki államat, így nyelvével egyből szenvedélyes harcba hívta az enyémet. Eszméletlenül jól csókol! Komolyan, most még azt a maradék józan eszemet is képes volt elvenni, csupán a csókjával. Levegőhiány miatt azonban el kellett válnunk, ezért homlokunkat és orrunkat összeérintve kapkodtuk a levegőt.
-Túl jól csókolsz. - Suttogtam.
-Te se panaszkodhatsz. - Mosolyodott el. -Kérek még! - Kapott újra ajkaim után, de most kicsit vadabbul kezdte marni párnáimat. Meg kell mondanom, ez még jobban tetszett.
-Ohh...Nézd HoSeok! Dúl a Love, ezerrel. - Kuncogott JiMin, mire mi egyből el váltunk egymástól.
-Na végre! Gratulálunk! - Vigyorgott barátom, közben pedig éreztem, ahogyan YoonGi összekulcsolja az ujjainkat.
-Köszi! - Makogtuk egyszerre, aztán mosolyogva egymásra néztünk.
-Na de most már játsszunk is. Én leszek J-Hope-al, a kis gerlicék meg együtt. - Mondta JiMin, és elosztott minket két csapatra. Annyira fura, hogy alig tíz perce vagyunk együtt...Na mindegy, remélhetőleg még évekig így lesz. Bele is kezdtünk a játékba, ami azért nem volt könnyű. HoSeok is és JiMin is elég sokszor vágtak pofán, vagy rúgták szét a lábam, de ettől függetlenül bírtam a játékot. Végül én és Suga nyertünk. Mikor végeztünk a játékkal, leültünk egy padra inni és pihenni. Igen ám, de YoonGi nem engedte hogy simán mellé üljek...Inkább fogta magát, és az ölébe húzott. Arcom ekkor ismét lángba borult, amit barátaink észre is vettek.
-De cuki, hogy pirul! - Olvadoztak, mire én csak kezeimbe temettem arcomat. Erre ők nevetni kezdtek, még szerelmem is. Na szép...Még ő is kiröhög.
-Menni kéne haza... - Motyogta elgondolkozva HoSeok.
-Mi még elmegyünk sétálni ketten. - Mondta mosolyogva YoonGi, majd nyomott az arcomra egy puszit.
-Rendben, akkor jó randizást! - Vigyorodott el szélesen JiMin, aztán indultak is haza J-Hope-al, mi Suga-val pedig elmentünk sétálni. Amint fel álltunk a padról, egyből megfogta a kezemet. Hiába próbáltam, nem sikerült lepleznem a boldogságomat, de aztán már nem is akartam. Hadd lássa mindenki, hogy igenis boldog vagyok.
-Hova menjünk? - Tette fel kérdését YoonGi, közben mosolyogva rámnézett.
-Nekem mindegy, ahova szeretnél. - Mosolyogtam én is. Alig öt perc séta után megálltunk egy kisboltnál.
-Mindjárt jövök, addig várj meg itt! - Adta ki a "parancsot", majd nyomott a számra egy puszit. Kérését teljesítve ott maradtam, de pár másodperc után inkább úgy döntöttem, hogy a falnak dőlök. Nem is lett volna baj...Viszont mikor mentem volna a falhoz, nem láttam hogy jön egy kisebb csapat fiú, így az egyikbe véletlenül belementem.
-Jaj, bocsánat! - Kaptam fel a fejemet, de a srácon látszott hogy nem tetszett neki a dolog.
-Talán nem férsz el? - Kérdezte nagyképűen, aztán közelebb jött hozzám, és meglökött.
-Most mi bajod van? Bocsánatot kértem! - Kezdtem én is bunkózni.
-Leszarom a bocsánatodat! - Rivallott rám, majd a jobb kezével behúzott nekem egyet. A fájdalom miatt vinnyogtam kicsit, közben arcomat simogattam ahol eltalált. Ezzel sikerült engem is felbosszantania...Mérges tekintetemet ráemeltem, és egyik kezem segítségével adtam neki egy pofont. Tudom hogy nem tűnik nagy dolognak, de még soha nem verekedtem, így most se mertem az öklömet használni. Ám az volt a még nagyobb baj, hogy ettől a pofonomtól csak méginkább felidegesítettem őt és a társait. Ijedten néztem rájuk, mire ők nekem estek. Két emberke lefogott, hogy ne tudjak védekezni. Az egyik a lábaimat szorította erősen, míg a másik a kezeimet nyomta bele a betonba, amin feküdtem tehetetlenül. Hiába rángattam a testemet vagy kapálóztam, esélytelen volt...Sokkal erősebbek voltak nálam. Ezután hirtelen egy másik fiú az oldalamba kezdett rúgdosni, közben az a srác akivel elkezdtem a vitát, az az arcomat püfölte. Valaki segítsen már! Suga, vagy valaki...Ilyenkor miért nem jön ki senki se a boltból? Faszom! Mikor már kezdtem volna beletörődni hogy itt fogok meghalni, szerelmem végre kilépett az ajtón. Ahogy meglátott, ledobta a kezéből a cuccokat és neki esett az arcomat püfölő személynek. Megkínálta a srácot egy rohadt nagy öklössel, amitől az majdnem legurult az útra.
-Hozzá ne merj még egyszer nyúlni, megértetted!? - Üvöltött rá mérgesen YoonGi. -Most pedig húzz innen a haverjaiddal együtt, különben a kórházban fogtok kikötni! - Fenyegette meg őket, de sajnos ez sem riasztotta el őket. A lábaimat szorongató srác hirtelen hátulról tökönrúgta, amire szegény Suga a földre rogyott. Rossz volt őt így látni, ezért erőt vettem magamon, és a kezemet fogó fiú kezébe jó erősen beleharaptam. Egyből el is engedett, így gyorsan előkaptam a telefonomat. Szerencsére nem figyelt rám senki, szóval gond nélkül félre tudtam vonulni. Felhívtam HoSeok-ot, aki rögtön fel is vette. Mondtam neki, hogy jöjjön JiMin-nel együtt segíteni. Nem kellett neki kétszer mondanom, azonnal teljesítette kérésemet. Miután befejeztem a telefonálást, megpróbáltam segíteni szerelmemnek, akinek már igencsak foltos, duzzadt és véres volt az arca.
-Hagyjátok békén a barátomat! - Dühödtem be, majd én is teljes erőmből megrúgtam a páromat bántalmazó srácot. Bár fájt minden egyes végtagom, de fontosabb volt az, hogy segítsek valamivel YoonGi-nak. Pár perc múlva barátaink is megérkeztek őrülten szedve a lábaikat, és amint odaértek hozzánk, JiMin kapásból lerántotta Suga-ról a fiúkat. Mihelyt leszedte őket barátjáról, mindegyiket meg ajándékozta egy-egy öklössel, míg HoSeok is püfölte a többit. Amíg JiMin és J-Hope segítettek a verekedésben, addig én észrevétlenül odakúsztam szenvedő szerelmemhez.
-Suga jól vagy? - Néztem rá aggódón.
-Fogjuk rá. És te? Mid fáj? - Kezdett el kérdezősködni.
-Mindenem... - Motyogtam lehajtott fejjel. Ekkor hirtelen elkapott a szédülés, és a fejem is lüktetni kezdett. Nem éreztem magam jól.
-Tae...Hé TaeTae jól vagy? - Hallottam YoonGi kétségbeesett hangját, mire bágyadt tekintettel ránéztem. Kár volt, ugyanis a szédülésem erősebb lett, és szerelmem kezei közé zuhantam. A többi dologra már nem igazán emlékszem...Azokra még igen, hogy barátainknak sikerült lenyugtatniuk a fiúkat, aztán utána hangos szirénák hallatszottak, és egy aggódón könnyeket hullajtó Suga beszélt hozzám. Válaszolni azonban nem tudtam, mert innentől kezdve teljesen elsötétült előttem minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése