Titkos szerelem(VMin): 42.rész - Erőteljes bűntudat

JiMin Pov.:

A díjátadónk után gondolkoztam rajta hogy elmondjam szerelmemnek hogy mit műveltem, de nem volt hozzá még elég merszem. Nagyon vívódtam magammal....Belülről mardosott a bűntudat, viszont elmondani nem mertem neki. Így persze az éjszaka se tudtam aludni, mert csak ez járt a fejemben. Akkora egy marha vagyok! Ennek nem szabadott volna megtörténnie, hiszen én tényleg szeretem TaeHyung-ot. Jó persze, ezek után nem csodálkozok ha senki nem hisz nekem, hiszen én se hinnék magamnak. Ahh....Gyenge vagyok.
-Jó reggelt! - Suttogott kómásan TaeTae, ezzel kizökkentve engem a gondolataimból.
-Neked is baby. - Adtam a szájára egy puszit. -Tudtál pihenni? - Érdeklődtem, mire ő csak nyújtózkodva bólogatott jelezve, hogy kialudta magát úgy ahogy. Még volt egy kis időnk lustálkodni, ezért ő hozzám bújt, én pedig simogattam ahol csak tudtam. El akartam neki mondani a dolgot, de nem mertem....Nem akartam őt összetörve látni, ahogyan az én baromságom miatt sír. Hiszen szegényke olyan érzékeny, arról nem is beszélve hogy ő tényleg megbecsül engem. Jó oké, HoSeok-al neki is volt esete, csak hogy ő nem engedte hogy J-Hope megfektesse. Én viszont sokkal nagyobb bűnt követtem el, mint ő. Ezért nem is merek a szemébe nézni. Egy undorító féreg vagyok, meg is érdemlem hogy szakítson velem, vagy szétverjen vagy bármi más.
-Valami baj van? - Tette fel kérdését, mire az ütő is megállt bennem. Na most mit mondjak neki? Hazudjak hogy nincs semmi csak elbambultam, vagy mondjam el neki hogy megcsaltam egy varró lánnyal? Aish nem tudom! Tanácstalan vagyok, és össze vagyok zavarodva teljesen. Fogalmam sincs mit csináljak, vagy mitévő legyek....Nem tudok semmit.
-Nem, nincs semmi. - Mosolyodtam el halványan, miután kinyögtem ezt a választ.
-Biztos? Tudod hogy nekem mindent elmondhatsz. - Nézett rám biztatón. Nem sok kellett ahhoz, hogy kitörjön belőlem a sírás, és a sűrű bocsánat kérés...De végül nem mondtam semmit, csak egy nagyot nyelve bólintottam egyet.
-Nyugi szívem, nincsen semmi. - Nyomtam egy puszit a szájára, majd még szorosabban magamhoz öleltem. Nem akarom őt soha elveszíteni, de a sok baromságommal ha így folytatom tovább, akkor előbb vagy utóbb elege lesz belőlem, és el fogja veszteni a bizalmát hogy higgyen nekem. Azt pedig nagyon nem akarom, mivel akárki hiszi el vagy sem, de nekem akkor is ő az igazi. Jó ezek után persze már sokan el se hinnék hogy tiszta szívemből szeretem őt, de meg is értem....Ahh roppant bonyolult egy eset vagyok. Még magamat se értem, hát akkor még más hogyan értene meg? Sehogyan.
Egy fél óra lustálkodás után ismét beindult a napunk, és mint kiderült, egész nap tánc próbánk lesz. Mikor már odaértünk a táncterembe teljesen átöltözve, elhatároztam magam hogy most már bevallom neki a hülyeségemet. Nagy lendülettel, és a torkomban dobogó szívemmel el is indultam felé, azonban HoSeok odajött hozzám.
-Gyere JiMinie, átgyakoroljuk még a refrént, mert a múltkor feltűnt, hogy ott egy picit meg vagy akadva. - Vitt magával a hatalmas tükör elé, én pedig hiába próbáltam tiltakozni nem engedett sehova. Így hát kénytelen voltam elhalasztani a vallomásom, de nagyon nem örültem neki. Hiszen végre, nagy nehezen rászántam magam, erre....J-Hope meg elrángat. Mindegy, van még időm. HoSeok kérésére átvettük újra azokat a részeket amik nem nagyon mentek nekem, majd beszálltak a többiek is és nekiálltunk a gyakorlásnak. Ezek után folyton Tae-re tudtam csak nézni, így persze a lépésekre se tudtam koncentrálni, aminek meg is lett az eredménye. A lábaim összegabalyodtak, aminek következtében véletlenül nekiestem YoonGi-nak. Nekem sikerült megállnom, viszont ő a földre esett.
-Jajj Suga, ne haragudj! Nem figyeltem, sajnálom. - Kértem bocsánatot, közben nyújtani akartam neki a kezemet hogy felsegítsem őt a földről, de ahelyett hogy élt volna a lehetőséggel, inkább dühösen visszacsapta a kezemet jelezve, hogy márpedig őneki nincs szüksége az én segítségemre.
-Kibaszottul nem érdekel a bocsánat kérésed te idióta! Olyan kurva nehéz levenni a szemedet TaeHyung-ról, és figyelni a dolgodra? - Kelt ki magából, amire én köpni-nyelni nem tudtam. Teljesen le voltam sokkolódva, hiszen Suga még soha nem beszélt így velem.
-É...Én s...Sajnálom! - Motyogtam remegő hangon. Nem is bírtam tovább, könnyeimet potyogtatva rohantam ki a táncteremből, a többiekkel nem is foglalkozva.
-JiMin hova mész? - Hallottam még NamJoon hangját, de nem válaszoltam nekik. Elbújtam az egyik öltözőben, és kiadtam magamból mindent, persze csak halkan. Lehet hogy szánalmas amit csinálok, de nem érdekel...Nekem sok már ez az egész. Nam-on kívül senki nem tudja, hogy most mi zajlik bennem. Hogy mekkora szív fájdalmam van, és hogy mekkora bűntudat van bennem, mert hülye fejjel megcsaltam TaeTae-t egy lánnyal. -JiMin...Itt vagy? - Hallottam meg ismét leader-ünk aggódó hangját.
-Itt. - Dörmögtem szipogva.
-Mi van veled? Olyan furcsa vagy ma. - Nézett rám aggódón, amint megtalált.
-Szerinted mi Nam? Nem tudok másra gondolni csak arra, hogy mekkora egy idióta vagyok. Mardos belülről a bűntudat, a szívem pedig fáj. De TaeHyung-nak se merem elmondani, mert tudom jól hogy szakítana velem, azt pedig nem akarom mert én szeretem őt. - Fakadtam ki neki teljesen, míg ő nem győzött engem nyugtatgatni.

-Én hiszek neked JiMin, de előbb vagy utóbb el kell neki mondanod, különben csak tönkre teszed magad. Te okoztad magadnak ezt az egész baromságot, szóval vállalnod kell a következményeket. - Mondta, mire én csak bólogattam. Igaza volt, össze kell magam szednem és el kell mondanom szerelmemnek az igazat. Hálás voltam barátomnak amiért utánam jött és megvigasztalt, így legalább tudtam egy kis erőt gyűjteni hogy összeszedjem magam. Amint sikerült megnyugodnom felkeltünk a földről, és visszamentünk a többiekhez. Tae volt az első, aki rögtön odajött hozzám és megkérdezte hogy minden rendben van-e velem. Persze én azt mondtam neki hogy igen, de még nem álltam készen arra, hogy komolyabban is beszéljek vele. Na meg nem is a többiek előtt akarom neki elmondani, hanem majd négyszemközt. Nem fogok neki hazudni, hanem megmondom majd neki a teljes igazságot. Már úgyis mindegy, hiszen ebből jól már nem fogok kijönni. TaeHyung szakítani fog velem, de persze meg is érdemlem, viszont vissza fogom szerezni mert nekem akkor is ő a mindenem.

Titkos szerelem(VMin): 44.rész - Segítenél nekem?

JiMin Pov.

Miután TaeHyung egyedül hagyott, jobbnak láttam ha inkább nem megyek utána. Így is zsongott már a fejem a sok sírástól, na meg a pofonoktól is amiket persze jogosan kaptam tőle. Hagynom kell neki egy kis időt, hogy lenyugodjon. Bár nem is tudom mire számítok, hiszen tisztán és érthetően megmondta hogy szakít velem. Hát igen, ezt nagyon jól elintéztem megint....Pedig én tényleg szeretem őt, és nem tudom hogy miért csináltam ezt a hatalmas hülyeséget. Ha vissza tudnám forgatni az időt, akkor nem tenném meg. Azonban a következő pillanatban, egy hangos dörrenést hallottam, mire hirtelen felkaptam a fejem. Mi az isten? Vadászok lennének itt? Ohhh....Csak a vihar közeledik.
Nagyot sóhajtva indultam ki az erdőből én is, hiszen nem akartam hogy valami bajom legyen. Szerintem senki nem örülne annak, ha rám dőlne egy fa, és darabokban találnának rám. Alig tettem pár lépést, már el is kezdett szakadni az eső. Hamar előkotortam az esernyőmet, amit még Jin Hyung tett el nekünk, hogy nehogy elázzunk. Bár gondolom TaeTae-t ez a veszély már nem fenyegeti. A baj csak az volt, hogy amikor kinyitottam az ernyőt, nem vettem észre hogy egy fa alatt állok, így persze ügyesen ki is szakítottam egy részét. De nem érdekelt, folytattam az utamat haza. Igyekeztem kikerülni a pocsolyákat amik akadályozták az utamat, de többé-kevésbé sikerült. Enyhén fogalmazva, már nem volt rajtam olyan hely, ahol ne lettem volna vizes. Mikor már csak pár utca volt hátra, hirtelen megtorpantam. Két személy állt a járdán, és csókolóztak. Annyira ismerősek voltak....Próbáltam egy kicsit jobban rájuk fókuszálni, és amint

sikerült kivennem arcuk vonásait, ledöbbentem. Csak pár órája mentünk szét Tae-vel, de ő máris HoSeok-al smárol. Igen, féltékeny vagyok és dühös. Mivel úgy tudtam, hogy TaeHyung abszolút nem érez semmit J-Hope iránt, erre most meg pont vele nyálcserézik? Hihetetlen....Nem is haboztam, odamentem hozzájuk és ellöktem Tae-t HoSeok-tól.
-JiMin?! Te mégis mit csinálsz? - Akadt ki TaeHyung.
-Ezt én is kérdezhetném. - Mormogtam. -Pár órája szakítottál velem, most pedig már Hope-al smárolsz? - Mutattam az említett fiúra.
-Semmi közöd hozzá, hogy kivel mit csinálok! - Háborodott fel. -Egyébként is, Hopie nem csalna meg egy lánnyal. - Dörgölte az orrom alá, mire már mondtam is volna a magamét, azonban HoSeok közbe szólt.
-Ez nem olyan biztos V. Ebben az ügyben én JiMin-t értem meg, hiszen valljuk be fiúk vagyunk. Oké, tisztában vagyok azzal hogy melegek vagytok, de szerintem ettől függetlenül még ti is nézegettek lányokat. És JiMinie is túl hamar elérzékenyült, mert az a lány valószínűleg értett a fiúkhoz, és így hamar az ujja köré tudta csavarni. - Mondta el a véleményét, amin meglepődtem de ugyanakkor örültem is hiszen igaza volt.
-Hát már te is neki adsz igazat? - Hüledezett Tae.
-Én mindkettőtöket megértem TaeTae, nem fogok a hátatok mögött bajt csinálni és nem is akarok, mert mindketten a barátaim, sőt a kisöcséim vagytok. - Nézett teljesen őszintén TaeHyung szemeibe, viszont nem akart enyhülni. Szó nélkül csak fogta magát, és ott hagyott minket az esőben ácsorogva. Amíg el nem tűnt a látókörünkből, addig szó nélkül néztünk utána. Ekkor pedig a fejembe pattant egy ötlet, hogy hogyan tudnám visszaszerezni őt. Azonban ehhez kellett valaki segítsége, és mivel HoSeok volt mellettem, ezért őt próbáltam rábeszélni.
-Hopie....Lehetne egy kérésem? - Néztem rá érdeklődve.
-Miről lenne szó? - Mosolyodott el halványan.
-Segítenél nekem írni egy dalt Tae-nek? - Tettem fel kérdésemet, mire ő csak még szélesebb mosolyt villantott.
-Ezzel szeretnéd visszahódítani? - Boxolt gyengén a vállamba, mire én csak bólogattam.
-Tudod....Nekem tényleg ő a mindenem. És borzasztóan bánom ezt az esetet is, mivel tényleg nem akartam megtenni és megcsalni TaeHyung-ot. Szeretem, teljes szívemből és ez így is fog maradni. - Öntöttem ki a szívemet, közben megint sikerült elérzékenyülnöm amit persze HoSeok észre is vett.
-Elhiszem JiMinie, mert látszik rajtad hogy odavagy érte. És természetesen segíteni fogok a dal megírásában, de előtte még bocsánatot szeretnék kérni.... - Nézett rám bűnbánóan, mire én csak értetlenül bámultam barna szemeibe.
-Oké, de miért akarsz bocsánatot kérni? - Kíváncsiskodtam.
-Hát azért a csókért....Tudod én is körülbelül úgy voltam mint te a lánynál, hogy túl hamar beadtam a derekamat és engedtem a csábításának. - Mondta, mire én csak elmosolyodtam.
-Most még azt mondom, hogy semmi baj mivel jelenleg nem járunk. De ha majd sikerül esetleg visszaszereznem, akkor légyszíves ne forduljon elő. - Néztem rá barátságosan mosolyogva, amire ő csak bólintott egyet. A hosszas beszélgetésünk után fogtuk magunkat, és hazamentünk hiszen már teljesen ronggyá voltunk ázva főleg úgy, hogy az esernyőt is sikeresen kiszakítottam, így persze azon is ömlött be a víz. Mihelyt hazaértünk, gondolkodás nélkül lezuhanyoztunk, és meleg ruhákba öltöztünk hiába volt nyár. Mikor pedig felmentem a szobánkba láttam, hogy TaeTae kicuccolt onnan amit persze sejtettem ezért nem volt nagy meglepetés számomra.
-JiMin, bejöhetek? - Hallottam meg mögülem Nam hangját.
-Persze Nam, gyere csak. - Mondtam, mire odajött hozzám és leült az ágyra.
-Látom V kiköltözött a szobából...Elmondtad neki? - Érdeklődött.
-Igen. Ma elmentem vele sétálni egy erdőbe, és ott bevallottam neki. Kiakadt, elhordott mindennek aztán ott hagyott, és mikor jöttem haza a szakadó esőben, lyukas esernyővel és bőrig ázottan láttam, ahogyan HoSeok-al csókolózik. - Meséltem el neki röviden a történteket, amire hatalmas szemekkel nézett rám.
-Mi?? - Döbbent le. -És akkor verekedtél Hope-al? - Ijedt meg hirtelen.
-Dehogy. Nem voltam rá mérges, szépen megbeszéltük és még segítséget is kértem tőle. - Magyarázkodtam.
-Miben? - Lepődött meg még jobban.
-Hát...Szeretnék írni egy bocsánatkérő dalt Tae-nek, és ebben kértem a segítségét. Úgy gondoltam, hogy rajta lehetne az új albumunkon. - Mondtam el neki a terveimet, és láttam hogy igencsak gondolkozott rajta.
-Szerintem ez egy egész jó ötlet. Holnap ha majd megyünk a megbeszélésre, akkor felvetjük a többieknek is. - Mosolygott, mire én csak bólogattam. Örülök hogy tetszett neki az ötletem, remélem a többieknek is fog. Na meg persze azt is remélem hogy TaeHyung megbocsájt majd nekem.

Titkos szerelem(VMin): 41.rész - Mit műveltem megint?(+18)

JiMin Pov.:

A kínos esetünk óta ismét eltelt egy kis idő, pontosabban egy év. Azóta szerencsére mindenhonnan lekerült az a bizonyos csókos képünk, és minden rendben van. Lassan készülünk kiadni az új albumunkat is, de az még egy kicsit odébb lesz. Jelenleg egy díjátadóra készülünk, ezért eléggé nagy a felhajtás is. Mint mindig, most is mindenki rohangál ide-oda a fejét vesztve. Miután végeztek a hajammal és a sminkemmel, már adták is a ruhámat hogy kapjam fel magamra. El is indultam az öltözőbe hogy átvegyem, ám amikor a nadrágot akartam felvenni, egy hirtelen mozdulat után a gomb megadta magát és nekirepült a velem szemben álló tükörnek. Nagyokat néztem, majd gyorsan visszavettem az előző gatyámat és kivittem az egyik varrónőnek hogy legyen szíves és varrja vissza a gombot. Sikeresen rávettek egy körülbelül velem egyidős lányt, hogy varrja vissza a gombot, ezért bementünk egy kicsit eldugottabb szobába.
-Vissza vennéd a nadrágot? - Kérdezte kedvesen mosolyogva.
-Miért? - Értetlenkedtem.
-Azért, mert úgy jobban látom hogy pontosan hova kell varrnom. - Mondta, mire én megvilágosodva bólintottam egyet. Villám gyorsasággal átvettem újra a nadrágom a fellépősre, ő pedig elém térdelt, és nekiállt varrni. Oké hogy fiú vagyok, és vannak nem is kicsit perverz gondolataim, de...Most mégis zavarban éreztem magam. Arcom pillanatok alatt lángokba borult, és nem tudtam hogy merre nézzek. Mikor már hallottam hogy a cérnát tépi el, kezdtem megkönnyebbülni hogy végre mehetek vissza a többiekhez. Csakhogy a leányzó nem éppen úgy gondolkozott, ahogyan én...Fogalmam sincs hogy honnan vette a bátorságot, de a következő pillanatban letolta a már kész fellépős nadrágomat, és a bokszeremen keresztül kezdte el fogdosni a nemességemet. A szívem dobogása megállt egy pillanatra, majd teljesen kikerekedett szemekkel lenéztem az előttem térdelő lányra.
-Már megbocsájts, de mit művelsz? - Kezdtem el kiakadni.
-Nyugi, élvezni fogod. - Vigyorgott fel rám, és egy gyors mozdulattal lerántotta rólam az alsónadrágomat is, amire én még jobban meglepődtem. Lassan elkezdte mozgatni a kezét férfiasságomon, mire én akarva akaratlanul is sóhajtottam egyet. Tudtam hogy nem kellene hagynom, de jó érzés volt.
-Kérlekh....Ne! - Tért vissza kis időre a józan eszem, ezért megpróbáltam leszedni őt a férfiasságomról de nem engedte. Bevette tövig a szájába, innentől kezdve pedig nem tudtam gondolkozni. Az ösztöneim hajtottak, és nem érdekelt semmi. A kicsi JiMin kezdett egyre nagyobb és keményebb lenni, ezért megszokásból a kezeimet a lány fejére vezettem és elkezdtem mozgatni egyre gyorsabban és gyorsabban. Túl jó érzés volt, ráadásul TaeTae-vel már lassan két hete nem is feküdtünk le. Baszki! Mi a jó istent művelek? Hiszen én TaeHyung-ot szeretem. -Ne! Most kérlek hagyj! Van párom, és nem akarom megcsalni...Már így is túl messzire mentünk. - Néztem rá komolyan, ám őt még mindig nem érdekelte az én tiltakozásom.
-Jajj már, ne izgulj! Úgyse fogja megtudni. - Nyavalygott, és ellenkezést nem tűrően lelökött egy régebbi kanapéra ami a szoba egyik sarkában porosodott, majd folytatta kényeztetésem. Tudtam hogy ezután borzasztó bűntudatom lesz, azonban a kellemes érzések elfeledtettek velem mindent. Lassan abbahagyta, és ráült a már teljesen merev tagomra. Először lassan, majd egyre gyorsabban kezdett el rajtam lovagolni. Én pedig hogy mindkettőnknek kellemes legyen, felhúztam térdeimet és úgy löktem fel folyamatosan. Hangjainkat igyekeztük visszafogni, hiszen nem lett volna valami jó ha lebukunk. Alhasamban már egyre jobban kezdtem érezni, hogy lassan robbanok. Éppen ezért gyorsan kihúztam belőle nemességem, és elkezdtem mozgatni rajta a kezemet, így hamar el is élveztem. Szerencsére a nadrágom zsebében volt pár zsebkendő, ezért letöröltem magam és utána felkapkodtam magamra a gatyáimat.
-Előre szólok, hogy ez volt az első és az utolsó is. Most ha miattad fog velem szakítani a szerelmem, akkor biztos lehetsz benne hogy kirúgatlak innen. - Néztem rá dühösen.
-Ha elmeséled ezt a kis kalandunkat, akkor nem csak engem, de téged is ki fognak rúgni drágaság. - Mondta lenézően.
-Nem olyan biztos az. Ugyanis amíg te itt csak varrogatod a ruhákat és hívogatod a férfiakat hogy dugjanak meg, addig én megállás nélkül táncpróbákra járok, több órás koncerteket nyomok le, és alszok maximum négy vagy öt órákat. - Oktattam ki, amire persze már nem szólt semmit, csak gyilkoló szemekkel nézett rám. Ezután már nem is szóltunk egymáshoz, mivel fogtam magam és kiviharoztam a szobából. Ekkor történt az, hogy hatalmas bűntudat keletkezett bennem. Te jó ég, mit műveltem megint? Megcsaltam egy lánnyal, ismétlem: LÁNNYAL TaeTae-t. Hogy a francba tehetted ezt kedves Park Ji Min?! Hiszen tiszta szívből szereted őt, arról nem is beszélve hogy a fiúkhoz vonzódsz. Ahhh....Borzalmas vagyok.
Gondolkozásom közben visszatértem, és szerencsére még volt egy kis időnk, ezért megkerestem NamJoon-t, hogy elmondjam neki a "kis" balesetemet. Tisztában voltam azzal, hogy rohadtul nem fog neki örülni, és sokáig kapni fogom tőle az ívet. Azonban V reakciójától sokkal jobban félek, éppen ezért nem szeretném elmondani neki egy darabig. Úgyis tudom hogy szakítana velem, hiába ígérném meg hogy többször nem fog előfordulni. De persze meg is érteném, hiszen az ő helyében én se bocsájtanék meg magamnak. Annyira magamba voltam zuhanva, hogy észre se vettem hogy pont Nam állt előttem, így ügyesen neki is mentem.
-Ohh JiMin! - Nézett rám meglepődve.
-Ne haragudj NamJoon! - Sajnálkoztam, mire ő csak mosolyogva legyintett. -Beszélhetnénk egy kicsit négyszemközt? - Tettem fel kérdésemet, amire rögtön bólintott is. Kicsit különvonultunk hogy lehetőleg senki ne halljon minket, majd elmeséltem neki az újabb baromságom amit csináltam. És hát persze ahogy sejtettem, nagyon nem örült neki, sőt....Kezei tartásából ítélve láttam, hogy nem kellett neki sok ahhoz, hogy adjon nekem két hatalmas pofont hogy végre észhez térjek. Viszont visszafogta magát, és inkább sóhajtott egy nagyot aztán elkezdett halkan leszidni.
-JiMin te normális vagy? Hogy a kurva istenbe csinálhattál ilyet? Tudod te hogy most mekkora bajba keverted megint magadat? - Tette fel sorra a kérdéseit, mire én elkezdtem potyogtatni a könnyeimet. Nem tehettem róla, soha nem láttam még ilyennek őt és most megijesztett. -Jajj kérlek fejezd be! Nem akartalak megijeszteni, csak aggódom érted. - Ölelt magához, minek hatására sikerült is megnyugodnom.
-Tudom, és ne haragudj! Ezentúl nem lesz több ilyen. - Mondtam.
-Hát remélem. - Sóhajtott. -És Tae-nek mikor akarod elmondani? - Érdeklődött.
-Fogalmam sincs....De légyszíves ne szólj neki egy szót se erről, és a többieknek se mondd el! - Néztem rá kérlelőn. Nehezen ugyan, de beleegyezett. Ezután végül sikerült megnyugodnom, és mivel elérkezett a díjátadó ideje is, ezért indultunk a többiekhez. Egyszerűen alig mertem ránézni TaeTae-re, hiszen borzasztóan szégyelltem magam előtte. A másik baj pedig az, hogy ha sokszor fogok magamba zuhanni, akkor fel fog neki tűnni hogy valami bajom van. Ahhh...Ezt megint nagyon jól elintéztem magamnak. Ahogy kivonultunk a vörös szőnyegre hogy csináljanak rólunk képeket és integessünk mindenkinek, ránéztem V-re. Boldognak tűnt, legalábbis mosolyogva integetett és szívecskéket is mutogatott, aminek láttán az én szívem egy fájdalmasat dobbant. Bűnbánóan néztem őt tovább, közben szórtam magamra az átkokat. Komolyan, sokszor már magamat se értem...

Titkos szerelem(VMin): 40.rész - Újra szakítani?

JiMin Pov.

Félve vártam, hogy milyen döntést fognak hozni velem, vagy esetleg a bandával kapcsolatban. Nem akartam hogy miattam menjen tönkre a banda, és azt se hogy a többieknek miattam ne váljon valóra az álmuk. Jól elintéztem, megint...Most már megfogadom magamnak, hogy soha többé nem fogok lerészegedni. Nem hiányzik még egy ekkora galiba, mint amibe most kevertem magunkat, vagy leginkább magamat. Az igazgató töprengett egy darabig, végül meghozta a döntését.
-JiMin! - Szólt hozzám, mire én rögtön rászegeztem tekintetemet.
-I...Igen? - Kérdeztem vissza remegő hangon.
-Nem szeretnélek kitenni a bandából se téged, se TaeHyung-ot, illetve magát a Bangtan-t se akarom feloszlatni. - Kezdte el mondandóját, de én továbbra sem tudtam megnyugodni. -Azzal se lenne baj, ha felvállalnátok a nyilvánosság előtt a szerelmeteket, viszont ezzel az a baj, hogy eléggé sok rajongót veszítenétek el, ami pedig nem lenne valami jó. Úgy hogy az egyetlen megoldás az az, hogy ha szakítotok egy kis időre. - Fejezte be mondai valóját, mire én is és párom is szomorúan egymásra néztünk.
-Micsoda? Újra szakítani? - Döbbentem le.
-Sajnálom JiMin. Annyit esetleg meg tudok engedni, hogy komolyan nem kell szakítanotok, csak a nyilvánosság előtt nem érhettek sűrűn egymáshoz, illetve ha itt is járnak forgatni akkor sem csinálhattok semmit. - Ajánlotta fel másik ötletét, ami azért mégis csak jobban tetszett.
-De hát uram! Mi eddig is így csináltuk. - Mondta szerelmem.
-És akkor mi az a kép? - Értetlenkedett PD-Nim.
-Azt a lány csinálta. De ezt meséltem magának az előbb. - Mondtam.
-Ahha...És más akkor tuti nem történt? - Tette fel újabb kérdését, közben rám és páromra nézett.
-Nem. - Válaszoltunk egyszerre.
-Rendben. Akkor ez esetben nem kell szakítanotok, viszont a nyilvánosság előtt kevesebbszer lehettek csak egymás közelében. - Mondta, mire mi hálásan bólogatni kezdtünk jelezve, hogy megértettük. Huhhh....Most egy hatalmas kő esett le a szívemről, és szerintem TaeTae-nek is. El sem hiszem, hogy bármekkora baromságot is csinálunk, valahogy mindig megúszunk mindent. Mert azért valljuk be, amióta a banda létrejött, azóta bizony én és a szerelmem elég sok galibát okoztunk. Ott volt az első hónapokban a HoSeok-al való vita, ami miatt majdnem minket is kirúgtak, a bandát pedig majdnem feloszlatták. aztán ott volt az is, amikor Tae-vel az évfordulónk volt és összevesztünk, én pedig eltűntem kb..két napra. Illetve pár hónapja párom sikeresen felgyújtotta a konyhát, aminek következtében kórházba is került. És most itt van ez a lebukásos dolog, ami pedig az én hibámból volt. Ha jobban belegondolok, az igazgató már rég kidobhatott volna engem és TaeHyung-ot is, de nem tette meg....Ezért pedig hatalmas hálával tartozunk neki. Úgy hogy ezentúl pedig még jobban fogok dolgozni, hogy legalább elégedettek legyenek velem is, Tae-vel is és magával a bandával is. Hiszen ha mi ennyi jót kapunk a cégtől és az igazgatótól, akkor nekünk is adnunk kell valamit számukra.
-De igazgató úr! Hogy fogjuk kimagyarázni a helyzetet? - Zökkentett ki gondolataimból NamJoon.
-Azt majd mi megoldjuk, majd mi adunk erről interjút, illetve megkérjük a kis hölgyet hogy szedje le a képet, és megkérjük a többi rajongót is, ha pedig nem jön össze, akkor feljelentést teszünk. - Próbált megnyugtatni minket, ami részben sikerült is. Kíváncsi leszek, hogy vajon le is fogják-e szedni a képet rólunk. Hiszen azóta már tuti ezer meg ezer különböző oldalra feltehették....Jajjj, csak sikerüljön. Miután végeztünk a sok hálálkodással, elmondták hogy mit fogunk csinálni a közeljövőben. Persze csak a szokásos. Edzünk, táncpróbákra járunk, dalokat írunk, aztán díjátadók lesznek, interjúk, fotózások és egyéb dolgok. El leszünk megint havazva, de végül is nem is baj, hiszen így is több szabadságot kapunk, mint amennyit kéne. Most még itthon leszünk két napot, aztán irány a munka. Amint megbeszéltünk minden fontos dolgot, az igazgató és a menedzser ment a dolgára, ahogyan mi is.
-Ugye tudjátok, hogy hatalmas mákotok van, hogy PD-Nim így elrendezi nektek? - Nézett ránk morcosan NamJoon.
-Igen, ezért is fogunk jobban dolgozni, és többet beleadni a munkába. Igaz szívem? - Néztem Tae-re, aki csak hevesen bólogatott.
-Jól is fogjátok tenni. - Helyeselt Nam. Ezután Jin úgy döntött hogy feloldja a feszültséget a banda közt, így csinált egy kiadós, és finom ebédet. Természetesen mindenkinek nagyon ízlett a főztje, hiszen SeokJin Hyung nagyon is ért a főzéshez. Ettől már a bandatagoknak is jobb lett a kedve, beleértve engem is és szerelmemet is. Boldogan mosolyogtunk egymásra, és szinte éreztem ahogyan azt sugallja hogy szeret engem. Hát még én mennyire szeretem őt! Bár tuti tudja, de azért majd éreztetem is vele. Szüksége van a törődésre, amit meg is fog tőlem kapni. Csak ketten egyedül a szobánkba, összebújva, ölelgetve egymást. Na jó, inkább nem kínzom magam...Mihelyt befejeztük az ebédünket visszamentünk a szobánkba, és lepihentünk a puha ágyunkba.
-JiMin...Szerinted most már véglegesen lezáródik ez az ügy? - Kérdezte párom aggódón, miközben a plafont bámulta.
-Remélem igen. - Sóhajtottam. -Sajnálom Tae, nem akartalak téged is belekeverni. - Néztem rá szomorúan. Ő erre csak elmosolyodott, majd válasz helyett inkább az ajkaimra tapadt. Természetesen nem tiltakoztam, ezer örömmel viszonoztam édes csókját, hiszen már nagyon hiányzott. Szükségem volt rá. Pár másodperc után gyengéden megharapta alsó ajkamat, én pedig értve a célzást, beengedtem nyelvét az enyém mellé. A baj csak az volt, hogy sikerült beindítania. Ám én most nem akartam megfektetni őt, csak egy nyugis délutánt és estét akartam, mivel elég sok szidást kaptam a nap folyamán. Meglepetésemre azonban nem ment tovább a csóknál, így tudtam hogy valószínűleg ő sem szeretne most szeretkezni. Hosszas csókunk után pedig csak mellém bújt, én pedig boldogan öleltem őt magamhoz.
-Szeretlek JiMin! - Nézett fel rám.
-Én is szeretlek, TaeTae! - Mosolyodtam el szerelmesen, majd egy apró puszit nyomtam a homlokára. Ezután a délutánunk egy jó kis romantikus, összebújós pihenéssel telt amit szerencsénkre senki nem szakított meg. Úgy érzem, kellett már egy nyugis nap is, a sok pörgés után.