JiMin Pov.:
A kínos esetünk óta ismét eltelt egy kis idő, pontosabban egy év. Azóta szerencsére mindenhonnan lekerült az a bizonyos csókos képünk, és minden rendben van. Lassan készülünk kiadni az új albumunkat is, de az még egy kicsit odébb lesz. Jelenleg egy díjátadóra készülünk, ezért eléggé nagy a felhajtás is. Mint mindig, most is mindenki rohangál ide-oda a fejét vesztve. Miután végeztek a hajammal és a sminkemmel, már adták is a ruhámat hogy kapjam fel magamra. El is indultam az öltözőbe hogy átvegyem, ám amikor a nadrágot akartam felvenni, egy hirtelen mozdulat után a gomb megadta magát és nekirepült a velem szemben álló tükörnek. Nagyokat néztem, majd gyorsan visszavettem az előző gatyámat és kivittem az egyik varrónőnek hogy legyen szíves és varrja vissza a gombot. Sikeresen rávettek egy körülbelül velem egyidős lányt, hogy varrja vissza a gombot, ezért bementünk egy kicsit eldugottabb szobába.
-Vissza vennéd a nadrágot? - Kérdezte kedvesen mosolyogva.
-Miért? - Értetlenkedtem.
-Azért, mert úgy jobban látom hogy pontosan hova kell varrnom. - Mondta, mire én megvilágosodva bólintottam egyet. Villám gyorsasággal átvettem újra a nadrágom a fellépősre, ő pedig elém térdelt, és nekiállt varrni. Oké hogy fiú vagyok, és vannak nem is kicsit perverz gondolataim, de...Most mégis zavarban éreztem magam. Arcom pillanatok alatt lángokba borult, és nem tudtam hogy merre nézzek. Mikor már hallottam hogy a cérnát tépi el, kezdtem megkönnyebbülni hogy végre mehetek vissza a többiekhez. Csakhogy a leányzó nem éppen úgy gondolkozott, ahogyan én...Fogalmam sincs hogy honnan vette a bátorságot, de a következő pillanatban letolta a már kész fellépős nadrágomat, és a bokszeremen keresztül kezdte el fogdosni a nemességemet. A szívem dobogása megállt egy pillanatra, majd teljesen kikerekedett szemekkel lenéztem az előttem térdelő lányra.
-Már megbocsájts, de mit művelsz? - Kezdtem el kiakadni.
-Nyugi, élvezni fogod. - Vigyorgott fel rám, és egy gyors mozdulattal lerántotta rólam az alsónadrágomat is, amire én még jobban meglepődtem. Lassan elkezdte mozgatni a kezét férfiasságomon, mire én akarva akaratlanul is sóhajtottam egyet. Tudtam hogy nem kellene hagynom, de jó érzés volt.
-Kérlekh....Ne! - Tért vissza kis időre a józan eszem, ezért megpróbáltam leszedni őt a férfiasságomról de nem engedte. Bevette tövig a szájába, innentől kezdve pedig nem tudtam gondolkozni. Az ösztöneim hajtottak, és nem érdekelt semmi. A kicsi JiMin kezdett egyre nagyobb és keményebb lenni, ezért megszokásból a kezeimet a lány fejére vezettem és elkezdtem mozgatni egyre gyorsabban és gyorsabban. Túl jó érzés volt, ráadásul TaeTae-vel már lassan két hete nem is feküdtünk le. Baszki! Mi a jó istent művelek? Hiszen én TaeHyung-ot szeretem. -Ne! Most kérlek hagyj! Van párom, és nem akarom megcsalni...Már így is túl messzire mentünk. - Néztem rá komolyan, ám őt még mindig nem érdekelte az én tiltakozásom.
-Jajj már, ne izgulj! Úgyse fogja megtudni. - Nyavalygott, és ellenkezést nem tűrően lelökött egy régebbi kanapéra ami a szoba egyik sarkában porosodott, majd folytatta kényeztetésem. Tudtam hogy ezután borzasztó bűntudatom lesz, azonban a kellemes érzések elfeledtettek velem mindent. Lassan abbahagyta, és ráült a már teljesen merev tagomra. Először lassan, majd egyre gyorsabban kezdett el rajtam lovagolni. Én pedig hogy mindkettőnknek kellemes legyen, felhúztam térdeimet és úgy löktem fel folyamatosan. Hangjainkat igyekeztük visszafogni, hiszen nem lett volna valami jó ha lebukunk. Alhasamban már egyre jobban kezdtem érezni, hogy lassan robbanok. Éppen ezért gyorsan kihúztam belőle nemességem, és elkezdtem mozgatni rajta a kezemet, így hamar el is élveztem. Szerencsére a nadrágom zsebében volt pár zsebkendő, ezért letöröltem magam és utána felkapkodtam magamra a gatyáimat.
-Előre szólok, hogy ez volt az első és az utolsó is. Most ha miattad fog velem szakítani a szerelmem, akkor biztos lehetsz benne hogy kirúgatlak innen. - Néztem rá dühösen.
-Ha elmeséled ezt a kis kalandunkat, akkor nem csak engem, de téged is ki fognak rúgni drágaság. - Mondta lenézően.
-Nem olyan biztos az. Ugyanis amíg te itt csak varrogatod a ruhákat és hívogatod a férfiakat hogy dugjanak meg, addig én megállás nélkül táncpróbákra járok, több órás koncerteket nyomok le, és alszok maximum négy vagy öt órákat. - Oktattam ki, amire persze már nem szólt semmit, csak gyilkoló szemekkel nézett rám. Ezután már nem is szóltunk egymáshoz, mivel fogtam magam és kiviharoztam a szobából. Ekkor történt az, hogy hatalmas bűntudat keletkezett bennem. Te jó ég, mit műveltem megint? Megcsaltam egy lánnyal, ismétlem: LÁNNYAL TaeTae-t. Hogy a francba tehetted ezt kedves Park Ji Min?! Hiszen tiszta szívből szereted őt, arról nem is beszélve hogy a fiúkhoz vonzódsz. Ahhh....Borzalmas vagyok.
Gondolkozásom közben visszatértem, és szerencsére még volt egy kis időnk, ezért megkerestem NamJoon-t, hogy elmondjam neki a "kis" balesetemet. Tisztában voltam azzal, hogy rohadtul nem fog neki örülni, és sokáig kapni fogom tőle az ívet. Azonban V reakciójától sokkal jobban félek, éppen ezért nem szeretném elmondani neki egy darabig. Úgyis tudom hogy szakítana velem, hiába ígérném meg hogy többször nem fog előfordulni. De persze meg is érteném, hiszen az ő helyében én se bocsájtanék meg magamnak. Annyira magamba voltam zuhanva, hogy észre se vettem hogy pont Nam állt előttem, így ügyesen neki is mentem.
-Ohh JiMin! - Nézett rám meglepődve.
-Ne haragudj NamJoon! - Sajnálkoztam, mire ő csak mosolyogva legyintett. -Beszélhetnénk egy kicsit négyszemközt? - Tettem fel kérdésemet, amire rögtön bólintott is. Kicsit különvonultunk hogy lehetőleg senki ne halljon minket, majd elmeséltem neki az újabb baromságom amit csináltam. És hát persze ahogy sejtettem, nagyon nem örült neki, sőt....Kezei tartásából ítélve láttam, hogy nem kellett neki sok ahhoz, hogy adjon nekem két hatalmas pofont hogy végre észhez térjek. Viszont visszafogta magát, és inkább sóhajtott egy nagyot aztán elkezdett halkan leszidni.
-JiMin te normális vagy? Hogy a kurva istenbe csinálhattál ilyet? Tudod te hogy most mekkora bajba keverted megint magadat? - Tette fel sorra a kérdéseit, mire én elkezdtem potyogtatni a könnyeimet. Nem tehettem róla, soha nem láttam még ilyennek őt és most megijesztett. -Jajj kérlek fejezd be! Nem akartalak megijeszteni, csak aggódom érted. - Ölelt magához, minek hatására sikerült is megnyugodnom.
-Tudom, és ne haragudj! Ezentúl nem lesz több ilyen. - Mondtam.
-Hát remélem. - Sóhajtott. -És Tae-nek mikor akarod elmondani? - Érdeklődött.
-Fogalmam sincs....De légyszíves ne szólj neki egy szót se erről, és a többieknek se mondd el! - Néztem rá kérlelőn. Nehezen ugyan, de beleegyezett. Ezután végül sikerült megnyugodnom, és mivel elérkezett a díjátadó ideje is, ezért indultunk a többiekhez. Egyszerűen alig mertem ránézni TaeTae-re, hiszen borzasztóan szégyelltem magam előtte. A másik baj pedig az, hogy ha sokszor fogok magamba zuhanni, akkor fel fog neki tűnni hogy valami bajom van. Ahhh...Ezt megint nagyon jól elintéztem magamnak. Ahogy kivonultunk a vörös szőnyegre hogy csináljanak rólunk képeket és integessünk mindenkinek, ránéztem V-re. Boldognak tűnt, legalábbis mosolyogva integetett és szívecskéket is mutogatott, aminek láttán az én szívem egy fájdalmasat dobbant. Bűnbánóan néztem őt tovább, közben szórtam magamra az átkokat. Komolyan, sokszor már magamat se értem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése