Félve vártam, hogy milyen döntést fognak hozni velem, vagy esetleg a bandával kapcsolatban. Nem akartam hogy miattam menjen tönkre a banda, és azt se hogy a többieknek miattam ne váljon valóra az álmuk. Jól elintéztem, megint...Most már megfogadom magamnak, hogy soha többé nem fogok lerészegedni. Nem hiányzik még egy ekkora galiba, mint amibe most kevertem magunkat, vagy leginkább magamat. Az igazgató töprengett egy darabig, végül meghozta a döntését.
-JiMin! - Szólt hozzám, mire én rögtön rászegeztem tekintetemet.
-I...Igen? - Kérdeztem vissza remegő hangon.
-Nem szeretnélek kitenni a bandából se téged, se TaeHyung-ot, illetve magát a Bangtan-t se akarom feloszlatni. - Kezdte el mondandóját, de én továbbra sem tudtam megnyugodni. -Azzal se lenne baj, ha felvállalnátok a nyilvánosság előtt a szerelmeteket, viszont ezzel az a baj, hogy eléggé sok rajongót veszítenétek el, ami pedig nem lenne valami jó. Úgy hogy az egyetlen megoldás az az, hogy ha szakítotok egy kis időre. - Fejezte be mondai valóját, mire én is és párom is szomorúan egymásra néztünk.
-Micsoda? Újra szakítani? - Döbbentem le.
-Sajnálom JiMin. Annyit esetleg meg tudok engedni, hogy komolyan nem kell szakítanotok, csak a nyilvánosság előtt nem érhettek sűrűn egymáshoz, illetve ha itt is járnak forgatni akkor sem csinálhattok semmit. - Ajánlotta fel másik ötletét, ami azért mégis csak jobban tetszett.
-De hát uram! Mi eddig is így csináltuk. - Mondta szerelmem.
-És akkor mi az a kép? - Értetlenkedett PD-Nim.
-Azt a lány csinálta. De ezt meséltem magának az előbb. - Mondtam.
-Ahha...És más akkor tuti nem történt? - Tette fel újabb kérdését, közben rám és páromra nézett.
-Nem. - Válaszoltunk egyszerre.
-Rendben. Akkor ez esetben nem kell szakítanotok, viszont a nyilvánosság előtt kevesebbszer lehettek csak egymás közelében. - Mondta, mire mi hálásan bólogatni kezdtünk jelezve, hogy megértettük. Huhhh....Most egy hatalmas kő esett le a szívemről, és szerintem TaeTae-nek is. El sem hiszem, hogy bármekkora baromságot is csinálunk, valahogy mindig megúszunk mindent. Mert azért valljuk be, amióta a banda létrejött, azóta bizony én és a szerelmem elég sok galibát okoztunk. Ott volt az első hónapokban a HoSeok-al való vita, ami miatt majdnem minket is kirúgtak, a bandát pedig majdnem feloszlatták. aztán ott volt az is, amikor Tae-vel az évfordulónk volt és összevesztünk, én pedig eltűntem kb..két napra. Illetve pár hónapja párom sikeresen felgyújtotta a konyhát, aminek következtében kórházba is került. És most itt van ez a lebukásos dolog, ami pedig az én hibámból volt. Ha jobban belegondolok, az igazgató már rég kidobhatott volna engem és TaeHyung-ot is, de nem tette meg....Ezért pedig hatalmas hálával tartozunk neki. Úgy hogy ezentúl pedig még jobban fogok dolgozni, hogy legalább elégedettek legyenek velem is, Tae-vel is és magával a bandával is. Hiszen ha mi ennyi jót kapunk a cégtől és az igazgatótól, akkor nekünk is adnunk kell valamit számukra.
-De igazgató úr! Hogy fogjuk kimagyarázni a helyzetet? - Zökkentett ki gondolataimból NamJoon.
-Azt majd mi megoldjuk, majd mi adunk erről interjút, illetve megkérjük a kis hölgyet hogy szedje le a képet, és megkérjük a többi rajongót is, ha pedig nem jön össze, akkor feljelentést teszünk. - Próbált megnyugtatni minket, ami részben sikerült is. Kíváncsi leszek, hogy vajon le is fogják-e szedni a képet rólunk. Hiszen azóta már tuti ezer meg ezer különböző oldalra feltehették....Jajjj, csak sikerüljön. Miután végeztünk a sok hálálkodással, elmondták hogy mit fogunk csinálni a közeljövőben. Persze csak a szokásos. Edzünk, táncpróbákra járunk, dalokat írunk, aztán díjátadók lesznek, interjúk, fotózások és egyéb dolgok. El leszünk megint havazva, de végül is nem is baj, hiszen így is több szabadságot kapunk, mint amennyit kéne. Most még itthon leszünk két napot, aztán irány a munka. Amint megbeszéltünk minden fontos dolgot, az igazgató és a menedzser ment a dolgára, ahogyan mi is.
-Ugye tudjátok, hogy hatalmas mákotok van, hogy PD-Nim így elrendezi nektek? - Nézett ránk morcosan NamJoon.
-Igen, ezért is fogunk jobban dolgozni, és többet beleadni a munkába. Igaz szívem? - Néztem Tae-re, aki csak hevesen bólogatott.
-Jól is fogjátok tenni. - Helyeselt Nam. Ezután Jin úgy döntött hogy feloldja a feszültséget a banda közt, így csinált egy kiadós, és finom ebédet. Természetesen mindenkinek nagyon ízlett a főztje, hiszen SeokJin Hyung nagyon is ért a főzéshez. Ettől már a bandatagoknak is jobb lett a kedve, beleértve engem is és szerelmemet is. Boldogan mosolyogtunk egymásra, és szinte éreztem ahogyan azt sugallja hogy szeret engem. Hát még én mennyire szeretem őt! Bár tuti tudja, de azért majd éreztetem is vele. Szüksége van a törődésre, amit meg is fog tőlem kapni. Csak ketten egyedül a szobánkba, összebújva, ölelgetve egymást. Na jó, inkább nem kínzom magam...Mihelyt befejeztük az ebédünket visszamentünk a szobánkba, és lepihentünk a puha ágyunkba.
-JiMin...Szerinted most már véglegesen lezáródik ez az ügy? - Kérdezte párom aggódón, miközben a plafont bámulta.
-Remélem igen. - Sóhajtottam. -Sajnálom Tae, nem akartalak téged is belekeverni. - Néztem rá szomorúan. Ő erre csak elmosolyodott, majd válasz helyett inkább az ajkaimra tapadt. Természetesen nem tiltakoztam, ezer örömmel viszonoztam édes csókját, hiszen már nagyon hiányzott. Szükségem volt rá. Pár másodperc után gyengéden megharapta alsó ajkamat, én pedig értve a célzást, beengedtem nyelvét az enyém mellé. A baj csak az volt, hogy sikerült beindítania. Ám én most nem akartam megfektetni őt, csak egy nyugis délutánt és estét akartam, mivel elég sok szidást kaptam a nap folyamán. Meglepetésemre azonban nem ment tovább a csóknál, így tudtam hogy valószínűleg ő sem szeretne most szeretkezni. Hosszas csókunk után pedig csak mellém bújt, én pedig boldogan öleltem őt magamhoz.
-Szeretlek JiMin! - Nézett fel rám.
-Én is szeretlek, TaeTae! - Mosolyodtam el szerelmesen, majd egy apró puszit nyomtam a homlokára. Ezután a délutánunk egy jó kis romantikus, összebújós pihenéssel telt amit szerencsénkre senki nem szakított meg. Úgy érzem, kellett már egy nyugis nap is, a sok pörgés után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése