Miután TaeHyung egyedül hagyott, jobbnak láttam ha inkább nem megyek utána. Így is zsongott már a fejem a sok sírástól, na meg a pofonoktól is amiket persze jogosan kaptam tőle. Hagynom kell neki egy kis időt, hogy lenyugodjon. Bár nem is tudom mire számítok, hiszen tisztán és érthetően megmondta hogy szakít velem. Hát igen, ezt nagyon jól elintéztem megint....Pedig én tényleg szeretem őt, és nem tudom hogy miért csináltam ezt a hatalmas hülyeséget. Ha vissza tudnám forgatni az időt, akkor nem tenném meg. Azonban a következő pillanatban, egy hangos dörrenést hallottam, mire hirtelen felkaptam a fejem. Mi az isten? Vadászok lennének itt? Ohhh....Csak a vihar közeledik.
Nagyot sóhajtva indultam ki az erdőből én is, hiszen nem akartam hogy valami bajom legyen. Szerintem senki nem örülne annak, ha rám dőlne egy fa, és darabokban találnának rám. Alig tettem pár lépést, már el is kezdett szakadni az eső. Hamar előkotortam az esernyőmet, amit még Jin Hyung tett el nekünk, hogy nehogy elázzunk. Bár gondolom TaeTae-t ez a veszély már nem fenyegeti. A baj csak az volt, hogy amikor kinyitottam az ernyőt, nem vettem észre hogy egy fa alatt állok, így persze ügyesen ki is szakítottam egy részét. De nem érdekelt, folytattam az utamat haza. Igyekeztem kikerülni a pocsolyákat amik akadályozták az utamat, de többé-kevésbé sikerült. Enyhén fogalmazva, már nem volt rajtam olyan hely, ahol ne lettem volna vizes. Mikor már csak pár utca volt hátra, hirtelen megtorpantam. Két személy állt a járdán, és csókolóztak. Annyira ismerősek voltak....Próbáltam egy kicsit jobban rájuk fókuszálni, és amint
-JiMin?! Te mégis mit csinálsz? - Akadt ki TaeHyung.
-Ezt én is kérdezhetném. - Mormogtam. -Pár órája szakítottál velem, most pedig már Hope-al smárolsz? - Mutattam az említett fiúra.
-Semmi közöd hozzá, hogy kivel mit csinálok! - Háborodott fel. -Egyébként is, Hopie nem csalna meg egy lánnyal. - Dörgölte az orrom alá, mire már mondtam is volna a magamét, azonban HoSeok közbe szólt.
-Ez nem olyan biztos V. Ebben az ügyben én JiMin-t értem meg, hiszen valljuk be fiúk vagyunk. Oké, tisztában vagyok azzal hogy melegek vagytok, de szerintem ettől függetlenül még ti is nézegettek lányokat. És JiMinie is túl hamar elérzékenyült, mert az a lány valószínűleg értett a fiúkhoz, és így hamar az ujja köré tudta csavarni. - Mondta el a véleményét, amin meglepődtem de ugyanakkor örültem is hiszen igaza volt.
-Hát már te is neki adsz igazat? - Hüledezett Tae.
-Én mindkettőtöket megértem TaeTae, nem fogok a hátatok mögött bajt csinálni és nem is akarok, mert mindketten a barátaim, sőt a kisöcséim vagytok. - Nézett teljesen őszintén TaeHyung szemeibe, viszont nem akart enyhülni. Szó nélkül csak fogta magát, és ott hagyott minket az esőben ácsorogva. Amíg el nem tűnt a látókörünkből, addig szó nélkül néztünk utána. Ekkor pedig a fejembe pattant egy ötlet, hogy hogyan tudnám visszaszerezni őt. Azonban ehhez kellett valaki segítsége, és mivel HoSeok volt mellettem, ezért őt próbáltam rábeszélni.
-Hopie....Lehetne egy kérésem? - Néztem rá érdeklődve.
-Miről lenne szó? - Mosolyodott el halványan.
-Segítenél nekem írni egy dalt Tae-nek? - Tettem fel kérdésemet, mire ő csak még szélesebb mosolyt villantott.
-Ezzel szeretnéd visszahódítani? - Boxolt gyengén a vállamba, mire én csak bólogattam.
-Tudod....Nekem tényleg ő a mindenem. És borzasztóan bánom ezt az esetet is, mivel tényleg nem akartam megtenni és megcsalni TaeHyung-ot. Szeretem, teljes szívemből és ez így is fog maradni. - Öntöttem ki a szívemet, közben megint sikerült elérzékenyülnöm amit persze HoSeok észre is vett.
-Elhiszem JiMinie, mert látszik rajtad hogy odavagy érte. És természetesen segíteni fogok a dal megírásában, de előtte még bocsánatot szeretnék kérni.... - Nézett rám bűnbánóan, mire én csak értetlenül bámultam barna szemeibe.
-Oké, de miért akarsz bocsánatot kérni? - Kíváncsiskodtam.
-Hát azért a csókért....Tudod én is körülbelül úgy voltam mint te a lánynál, hogy túl hamar beadtam a derekamat és engedtem a csábításának. - Mondta, mire én csak elmosolyodtam.
-Most még azt mondom, hogy semmi baj mivel jelenleg nem járunk. De ha majd sikerül esetleg visszaszereznem, akkor légyszíves ne forduljon elő. - Néztem rá barátságosan mosolyogva, amire ő csak bólintott egyet. A hosszas beszélgetésünk után fogtuk magunkat, és hazamentünk hiszen már teljesen ronggyá voltunk ázva főleg úgy, hogy az esernyőt is sikeresen kiszakítottam, így persze azon is ömlött be a víz. Mihelyt hazaértünk, gondolkodás nélkül lezuhanyoztunk, és meleg ruhákba öltöztünk hiába volt nyár. Mikor pedig felmentem a szobánkba láttam, hogy TaeTae kicuccolt onnan amit persze sejtettem ezért nem volt nagy meglepetés számomra.
-JiMin, bejöhetek? - Hallottam meg mögülem Nam hangját.
-Persze Nam, gyere csak. - Mondtam, mire odajött hozzám és leült az ágyra.
-Látom V kiköltözött a szobából...Elmondtad neki? - Érdeklődött.
-Igen. Ma elmentem vele sétálni egy erdőbe, és ott bevallottam neki. Kiakadt, elhordott mindennek aztán ott hagyott, és mikor jöttem haza a szakadó esőben, lyukas esernyővel és bőrig ázottan láttam, ahogyan HoSeok-al csókolózik. - Meséltem el neki röviden a történteket, amire hatalmas szemekkel nézett rám.
-Mi?? - Döbbent le. -És akkor verekedtél Hope-al? - Ijedt meg hirtelen.
-Dehogy. Nem voltam rá mérges, szépen megbeszéltük és még segítséget is kértem tőle. - Magyarázkodtam.
-Miben? - Lepődött meg még jobban.
-Hát...Szeretnék írni egy bocsánatkérő dalt Tae-nek, és ebben kértem a segítségét. Úgy gondoltam, hogy rajta lehetne az új albumunkon. - Mondtam el neki a terveimet, és láttam hogy igencsak gondolkozott rajta.
-Szerintem ez egy egész jó ötlet. Holnap ha majd megyünk a megbeszélésre, akkor felvetjük a többieknek is. - Mosolygott, mire én csak bólogattam. Örülök hogy tetszett neki az ötletem, remélem a többieknek is fog. Na meg persze azt is remélem hogy TaeHyung megbocsájt majd nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése