A díjátadónk után gondolkoztam rajta hogy elmondjam szerelmemnek hogy mit műveltem, de nem volt hozzá még elég merszem. Nagyon vívódtam magammal....Belülről mardosott a bűntudat, viszont elmondani nem mertem neki. Így persze az éjszaka se tudtam aludni, mert csak ez járt a fejemben. Akkora egy marha vagyok! Ennek nem szabadott volna megtörténnie, hiszen én tényleg szeretem TaeHyung-ot. Jó persze, ezek után nem csodálkozok ha senki nem hisz nekem, hiszen én se hinnék magamnak. Ahh....Gyenge vagyok.
-Jó reggelt! - Suttogott kómásan TaeTae, ezzel kizökkentve engem a gondolataimból.
-Neked is baby. - Adtam a szájára egy puszit. -Tudtál pihenni? - Érdeklődtem, mire ő csak nyújtózkodva bólogatott jelezve, hogy kialudta magát úgy ahogy. Még volt egy kis időnk lustálkodni, ezért ő hozzám bújt, én pedig simogattam ahol csak tudtam. El akartam neki mondani a dolgot, de nem mertem....Nem akartam őt összetörve látni, ahogyan az én baromságom miatt sír. Hiszen szegényke olyan érzékeny, arról nem is beszélve hogy ő tényleg megbecsül engem. Jó oké, HoSeok-al neki is volt esete, csak hogy ő nem engedte hogy J-Hope megfektesse. Én viszont sokkal nagyobb bűnt követtem el, mint ő. Ezért nem is merek a szemébe nézni. Egy undorító féreg vagyok, meg is érdemlem hogy szakítson velem, vagy szétverjen vagy bármi más.
-Valami baj van? - Tette fel kérdését, mire az ütő is megállt bennem. Na most mit mondjak neki? Hazudjak hogy nincs semmi csak elbambultam, vagy mondjam el neki hogy megcsaltam egy varró lánnyal? Aish nem tudom! Tanácstalan vagyok, és össze vagyok zavarodva teljesen. Fogalmam sincs mit csináljak, vagy mitévő legyek....Nem tudok semmit.
-Nem, nincs semmi. - Mosolyodtam el halványan, miután kinyögtem ezt a választ.
-Biztos? Tudod hogy nekem mindent elmondhatsz. - Nézett rám biztatón. Nem sok kellett ahhoz, hogy kitörjön belőlem a sírás, és a sűrű bocsánat kérés...De végül nem mondtam semmit, csak egy nagyot nyelve bólintottam egyet.
-Nyugi szívem, nincsen semmi. - Nyomtam egy puszit a szájára, majd még szorosabban magamhoz öleltem. Nem akarom őt soha elveszíteni, de a sok baromságommal ha így folytatom tovább, akkor előbb vagy utóbb elege lesz belőlem, és el fogja veszteni a bizalmát hogy higgyen nekem. Azt pedig nagyon nem akarom, mivel akárki hiszi el vagy sem, de nekem akkor is ő az igazi. Jó ezek után persze már sokan el se hinnék hogy tiszta szívemből szeretem őt, de meg is értem....Ahh roppant bonyolult egy eset vagyok. Még magamat se értem, hát akkor még más hogyan értene meg? Sehogyan.
Egy fél óra lustálkodás után ismét beindult a napunk, és mint kiderült, egész nap tánc próbánk lesz. Mikor már odaértünk a táncterembe teljesen átöltözve, elhatároztam magam hogy most már bevallom neki a hülyeségemet. Nagy lendülettel, és a torkomban dobogó szívemmel el is indultam felé, azonban HoSeok odajött hozzám.
-Gyere JiMinie, átgyakoroljuk még a refrént, mert a múltkor feltűnt, hogy ott egy picit meg vagy akadva. - Vitt magával a hatalmas tükör elé, én pedig hiába próbáltam tiltakozni nem engedett sehova. Így hát kénytelen voltam elhalasztani a vallomásom, de nagyon nem örültem neki. Hiszen végre, nagy nehezen rászántam magam, erre....J-Hope meg elrángat. Mindegy, van még időm. HoSeok kérésére átvettük újra azokat a részeket amik nem nagyon mentek nekem, majd beszálltak a többiek is és nekiálltunk a gyakorlásnak. Ezek után folyton Tae-re tudtam csak nézni, így persze a lépésekre se tudtam koncentrálni, aminek meg is lett az eredménye. A lábaim összegabalyodtak, aminek következtében véletlenül nekiestem YoonGi-nak. Nekem sikerült megállnom, viszont ő a földre esett.
-Jajj Suga, ne haragudj! Nem figyeltem, sajnálom. - Kértem bocsánatot, közben nyújtani akartam neki a kezemet hogy felsegítsem őt a földről, de ahelyett hogy élt volna a lehetőséggel, inkább dühösen visszacsapta a kezemet jelezve, hogy márpedig őneki nincs szüksége az én segítségemre.
-Kibaszottul nem érdekel a bocsánat kérésed te idióta! Olyan kurva nehéz levenni a szemedet TaeHyung-ról, és figyelni a dolgodra? - Kelt ki magából, amire én köpni-nyelni nem tudtam. Teljesen le voltam sokkolódva, hiszen Suga még soha nem beszélt így velem.
-É...Én s...Sajnálom! - Motyogtam remegő hangon. Nem is bírtam tovább, könnyeimet potyogtatva rohantam ki a táncteremből, a többiekkel nem is foglalkozva.
-JiMin hova mész? - Hallottam még NamJoon hangját, de nem válaszoltam nekik. Elbújtam az egyik öltözőben, és kiadtam magamból mindent, persze csak halkan. Lehet hogy szánalmas amit csinálok, de nem érdekel...Nekem sok már ez az egész. Nam-on kívül senki nem tudja, hogy most mi zajlik bennem. Hogy mekkora szív fájdalmam van, és hogy mekkora bűntudat van bennem, mert hülye fejjel megcsaltam TaeTae-t egy lánnyal. -JiMin...Itt vagy? - Hallottam meg ismét leader-ünk aggódó hangját.
-Itt. - Dörmögtem szipogva.
-Mi van veled? Olyan furcsa vagy ma. - Nézett rám aggódón, amint megtalált.
-Szerinted mi Nam? Nem tudok másra gondolni csak arra, hogy mekkora egy idióta vagyok. Mardos belülről a bűntudat, a szívem pedig fáj. De TaeHyung-nak se merem elmondani, mert tudom jól hogy szakítana velem, azt pedig nem akarom mert én szeretem őt. - Fakadtam ki neki teljesen, míg ő nem győzött engem nyugtatgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése