A több órás vita közben JiMin már nem bírta tovább, ezért sírva felhívta szerelmét.
-Szia szivem, mondjad! - Szólt bele TaeHyung boldogan a telefonba.
-Tae....Nálad aludhatnék? Nem bírom már ezt hallgatni. - Kezdett el zokogni JiMin.
-Öt perc és ott vagyok érted egyetlenem. - Mondta TaeHyung, aminek párja nagyon is örült. Az alatt a pár perc alatt gyorsan összepakolt magának pár ruhát, majd amint végzett szerelme már oda is ért hozzá. Gondolkodás nélkül lement, és nem szólva a családjának elment otthonról. Mihelyt meglátta szerelmét, könnyeit potyogtatva odarohant hozzá, és szorosan megölelte. Tae nem kérdezte meg tőle hogy mi történt, hiszen tudta már nagyon jól és éppen annyira elege volt belőle mint JiMin-nek.
-Hol vannak? - Érdeklődött a fiatalabb, mire JiMin szorosabban fogta a kezét.
-Tae hagyjad kérlek! Csak....Menjünk innen. - Mondta szipogva a fiú.
-De legközelebb nem fogom hagyni. - Adta be nagy nehezen a derekát párja, mire JiMin egy apró puszival fejezte ki háláját.
-Majd nálatok megkapod a hosszabb változatát is. - Mosolyodott el halványan az idősebb, mire TaeHyung is eleresztett egy mosolyt. Ezután kezüket összekulcsolva sétáltak haza, és kivételesen az emberek véleményei sem érdekelték őket. Szerették egymást, így nekik csak ez számított. Lassan haza is értek, majd JiMin észrevette hogy párja családja sincs otthon amit furcsállt, ezért rá is kérdezett szerelménél. -Hol van a családod? - Tette fel kérdését.
-Anyáék elmentek egy hétre hogy megünnepeljék a házassági évfordulójukat, a törpéket meg inkább elvitték a mamához hogy mi nyugodtan együtt tudjunk lenni. - Magyarázkodott a fiatalabb, így JiMin már mindent értett. Miután levették a cipőjüket, Tae bement a konyhába és adott szerelmének pár darab zsebkendőt, hogy könnyes arcát meg tudja törölni. Nem szerette így látni őt, ezért minél előbb beszélni akart a szüleivel, azonban az idősebb soha nem engedte meg neki. -Mi lenne, ha összedobnék egy kis harapnivalót, és néznénk egy filmet a nappaliban? Csak te és én, összebújva. - Ajánlotta fel ötletét TaeHyung, miközben magához húzta szerelmét. JiMin nem szólt semmit, csak egy bólintással beleegyezett párja ötletébe. Ám mielőtt a házigazda nekilátott volna a harapnivalók összeállításának, közelebb hajolt alacsony szerelméhez majd lassan megcsókolta. Mindkettejüknek hiányzott már az érzés, amit ilyenkor éreztek egymás iránt. Ez persze nem más volt, mint a szerelem. Szívük már szinte egybeforrt, miközben gyomrukban milliónyi apró pillangó repkedett, testük pedig bizseregni kezdett. Imádták az érzést, és persze egymást is. A hosszas csók után JiMin kiült a nappaliba, míg TaeTae a pattogatott kukoricát csinálta. Pár perc alatt készen is lett, ezért szapora léptekkel ment párjához, aki már a kanapén ülve várta őt. Az előttük levő asztalra lerakták a tál kukoricát és az innivalójukat, majd kikerestek egy vicces filmet és összebújva elkezdték nézni. TaeHyung a kanapén feküdt, míg JiMin az öléből nézte a TV-t. Tetszett nekik a film sokat nevettek rajta, és örültek hogy végre együtt lehettek és jól érezhették magukat. Ez nekik sokat számított, hiszen sokszor szokott olyan is lenni, amikor sok ideig nem látják egymást. Lassacskán a finomság is elfogyott ahogyan már a filmnek is kezdett vége lenni. Miután vége lett kikapcsolták a készüléket, és elmentek egy gyors zuhanyra. A víz alatt is elszórakoztak egymással, mint két rossz kisgyerek. Fürdés után pedig bementek a fiatalabb szobájába, majd JiMin már fel is akarta volna venni a pizsamáját, azonban Tae megakadályozta ebben. Kezét lassan a pizsamára tette, majd kiszedte párja kezéből, és félredobta a földre miközben nyakát puszilgatta. Ezután a már szabad kezét hátravezette egyre jobban merevedő férfiasságához, így az idősebb már tudta hogy szerelme mit akar. Egy kicsit simogatta merev tagját, majd megfordult és egy szenvedélyes csók közben TaeHyung felkapta ölébe JiMin-t, aztán óvatosan lefektette az ágyra. JiMin a csók közben mindkét kezével beletúrt a felette ágaskodó hajába, míg az gyengéden végigsimította az oldalát, ezzel egy jóleső sóhajt kiváltva az idősebből. Nyakát apró puszikkal árasztotta el, kezével pedig szerelme férfiasságát kezdte izgatni. JiMin alig bírta visszatartani hangos nyögéseit, ezért beharapta inkább a száját. Azonban ez a fiatalabbnak nem tetszett, ezért megcsókolta az alatta fekvőt. A hosszas csókolózás közben Tae elkezdte összeérinteni merev tagjaikat, aminek érzésére mindketten felnyögtek.
-Hallani akarom a hangodat. - Suttogta párja ajkaira a fiatalabb, miközben ködös tekintettel nézett annak gyönyörűen csillogó, barna szemeibe. JiMin ennek hallatára zavarba esett, amit a felette ágaskodó imádott nézni. Még ezek a legapróbb jelek is megdobogtatták a szívét és tudta, hogy neki csak Park Ji Min fog kelleni egy életen át. A kényeztető előjáték után, a fiatalabb lassan lemászott szerelme fenekéhez, majd óvatosan elkezdte őt tágítani. Ám hogy ne fájjon az idősebbnek, először benyálazta három ujját, majd az elsőt behelyezte neki. Kellemetlen érzés volt ez JiMin-nek, de tudta hogy ezután már csak jobb lesz. Így hát szó nélkül tűrte, amíg TaeTae vigyázva rá tágította őt. Szerencsére nem sokat kellett várnia, ugyanis a fiatalabb ügyes munkájával belekezdhettek az éjszakába. Ujjait lassan kihúzta az idősebből, viszont mielőtt még belehelyezte volna férfiasságát, JiMin felült és bekapta azt. TaeHyung a kellemes érzésre hátravetette fejét, majd egy hangos sóhajt eresztett ki magából ezzel is jelezve, hogy tetszik neki a dolog. Kezeit az előtte térdelő hajába vezette, és csípőjével belemozgott a szájába, ezzel még jobban megőrülve a másik tökéletes munkájáért. Mielőtt robbant volna párja szájában, kiszedte onnan kő kemény tagját, majd egy újabb csókkal visszadöntötte az ágyra, és lassan elkezdett behatolni fenekébe. Eleinte nagyon kellemetlen érzés volt JiMin számára, ezért szerelme adott is neki egy kis időt, hogy megszokja méretét. Pár perc kínlódás után végül, az idősebb bólintott egyet jelezve, hogy Tae elkezdhet mozogni benne. Nem is kellett neki több, először lassan, majd egyre gyorsabb tempóban mozgott. Eközben ajkaik folyamatosan összeértek, így elcsattant közöttük jó pár csók, ami egy kicsit segített elfeledtetni JiMin-el a fájdalmat. Ám nem sokáig érezte a fájdalmat, ugyanis ahogyan párja egyre gyorsabban mozgott, a kellemes és jóleső érzések egyre jobban előtörtek belőle. Légzése szaporább lett, nyögései pedig hangosabbak. Végül a kisebbnek sikerült benne elérnie azt a bizonyos pontot, aminél agyát teljesen ellepte a lila köd.
-Ahhh...Tae! Otth...Mégh! - Nyögött fel hangosan az idősebb, miközben ujjaival kis híján szétszedte a hófehér lepedőt. TaeHyung szerelme kérését teljesítve egyre többször lökött abba a pontba, amitől JiMin szinte már sikoltozva kapkodta a fejét. -Nehh...Ne hagyd abbah! - Mondta kéjes hangon a felette ágaskodónak, aki teljesítette is kérését. A tempó egyre gyorsabb volt, a nyögések pedig egyre hangosabbak. Szenvedélyes csókok csattantak el sorra, kezeik pedig bejárták egymás testének minden apró szegletét. Végül mindkettejük testében megjelent a már jól ismert bizsergető érzés ami végigfutott testükben, majd TaeTae JiMin-ben robbant, párja pedig hasfalára engedte ki forró nedvét. Ezután a fiatalabb még egy kicsit mozgott benne, aztán óvatosan kihúzta belőle férfiasságát. Lihegve feküdt az idősebb mellé, aki rögtön hozzá is bújt.
-Szeretlek JiMin. - Suttogta Tae.
-Én is szeretlek TaeTae. - Nézett rá boci szemekkel szerelme, és egy rövid csók után el is aludtak.
Másnap azonban nem maradhatott tovább JiMin a kisebb mellett, ugyanis az édesanyja felhívta hogy menjen haza. Így hát szomorúan, de végül hazaballagott. Viszont nem nézték neki jó szemmel hogy csak úgy eltűnt otthonról, ezért apja meg is büntette őt. Először adott neki két hatalmas pofont, majd az öklével is megütötte fia arcát. Mivel az anyja nem szólt semmit, ezért JiMin-nek hamar elege lett. Minden düh összegyűlt benne, amit oly' sokáig tartogatott magában, végül kikelt magából és elkezdett üvöltözni szüleivel.
-Most mire volt ez jó? - Nézett rájuk dühösen, miközben arcát fogta ami sajgott a fájdalomtól.
-JiMin! Szó nélkül elmentél. Szerinted hogy kéne reagálnunk? - Nézett rá mérgesen az anyja.
-És nekem szerintetek hogy kéne reagálnom arra, hogy ti minden egyes nap veszekedtek? Üljek kussban és hallgassam? Hát nem! Fel se fogjátok, hogy nekem ezt mennyire szar hallgatnom, bele se gondoltok hogy miken megyek keresztül, mert csak a saját problémátokkal vagytok elfoglalva. Vajon JungMin is miért lóg folyton a haverjaival, és én miért szökök el mindig? Gondolkozzatok már egy kicsit, könyörgöm! Utálom már ezt az egészet. - Kelt ki magából JiMin, majd megfogta cuccait, és könnyeit hullajtva viharzott el otthonról újra. Ezúttal azonban nem szólt Tae-nek hogy hol van, egyszerűen csak egyedül akart lenni. Elege volt mindenből, még a saját életéből is. Senki nem tudta, hogy legbelül mennyire utálta magát. El akart tűnni az egész világból, ezért egy magasabb emeletes ház felé vette az irányt. Azonban mikor a lépcsőn kezdett el felmenni, hirtelen megcsörrent a telefonja. TaeHyung volt az, ezért felvette.
-JiMin hol vagy? Minden oké? - Tette fel kérdéseit aggódva szerelme.
-Nem TaeTae, semmi nem oké... - Zokogott az idősebb.
-Hol vagy? Odamegyek, csak kérlek maradj ott és ne csinálj semmit! - Könyörgött a fiatalabb, mire JiMin elmondta neki hogy merre van. Amíg párja úton volt hozzá, addig ő szépen felment a panelház legtetejére, és a széléhez menve nézett le az úttestre. Nagyon magasan volt, de semmi félelem érzete nem volt. Könnyei csak potyogtak a szeméből, miközben agyában mindenféle gondolat kavargott. Utálta magát, a szüleit, és szerelmén kívül mindenki mást is. Úgy érezte, nincs többé keresi valója ebben az életben. Pár perccel később hangos lihegést hallott mire hátrafordult, és a futástól elfáradt párját látta. -Ohh...Hála az égnek, hogy megvagy. Nagyon aggódtam érted. - Könnyebbült meg TaeHyung, majd odament az idősebbhez és szorosan megölelte.
-Sajnálom TaeTae! - Kezdett hangos sírásba JiMin. -Nem bírom már ezt... - Motyogta.
-Hé-hé! Nyugodj meg édesem, itt vagyok és nem lesz semmi baj. - Próbálta nyugtatni, de nem sikerült neki.
-Tudom Tae, de...Nem megy. - Szipogott párja, majd kibontakozott szoros öleléséből. -Szeretlek, és szeretni is foglak mindig. - Nézett rá könnyes szemeivel, azonban a fiatalabb nem értette hogy miért mondja neki ezt.
-Én is JiMin, de most miért mondod ezt? - Értetlenkedett.
-Ne törődj vele, csak...Emlékezz rám mindig. - Mosolyodott el fájdalmasan, aminek láttán TaeHyung még jobban megijedt.
-JiMin...Mire készülsz? - Rémült meg teljesen, miközben az idősebb egyre távolabb ment tőle.
-Sajnálom Tae...Csak egy utolsó kívánságot szeretnék. - Suttogta remegő hangon JiMin, minek hallatán párja szemei is könnybe lábadtak.
-Kicsim kérlek...Ne mondj ilyeneket. Meg tudjuk oldani. - Próbálta megnyugtatni őt, de nem járt sikerrel.
-Nem szerelmem, ezt már nem lehet megoldani. - Rázta hevesen a fejét JiMin. -Csak...Adj még egy utolsó csókot. Olyat, mint amilyet legelőször adtál. - Kérte meg TaeTae-t, aminek hallatára nagyot nyelt. Azonban nem ellenkezett, lassan odalépkedett hozzá, és megcsókolta. Amint az idősebb a nyakába karolt, kezeit levezette derekáról a fenekére, majd közelebb húzta magához. Eközben szíve fájdalmasan dobogott, hiszen sejtette hogy JiMin miért mondta ezeket. Hosszú ideig csókolták egymást, TaeHyung pedig nem is akarta elengedni élete szerelmét, azonban az idősebb megszakította csókjukat és elengedte őt. -Szeretlek TaeHyung! - Suttogta újabb könnyeket hullajtva, majd hátat fordított neki, és a ház tetejének a széléhez indult.
-JiMin! - Szólt utána párja, viszont ő már nem nézett vissza rá. Lassan kiállt a legszélére, és onnan nézett le a világra. Fájt itt hagynia egy életre azt az embert akit a világon a legjobban szeretett, de nem tudott mást tenni. Elege volt az életéből, és minden másból is. -JiMin, ne! - Üvöltött utána szerelme, de ő továbbra sem nézett rá vissza, így azt sem vette észre hogy az mögé rohant. Vett még egy mély levegőt, majd lassan kifújta és készült volna leugrani a mélybe, azonban Tae-nek jó reflexe volt, ezért még időben elkapta az idősebb egyik kezét. Erre már felfigyelt, és fel is nézett rá.
-Tae...Engedj el kérlek! - Kérlelte alig hallhatóan.
-Nem JiMin. Szeretlek, értsd meg! - Üvöltött zokogva a fiatalabb, de kezéből egyre jobban csúszott a másik keze.
-Én is szeretlek TaeTae. - Sírt ő is a levegőben lógva, majd izzadt keze kicsúszott szerelme kezéből, így lehunyt szemekkel várta hogy a földre érkezve érje utol a halál.
-JIMIN! NEEEEMMM! - Ordított utána fájdalmasan TaeHyung, de akkor már késő volt. A saját szemével látta, ahogyan a számára legfontosabb ember teste a földön törik darabokra, körülötte pedig minden csupa vér lesz. Teljesen lesokkolódott, alig akarta felfogni a történteket. Olyan gyorsan történt minden....Az egyik percben még szerelmesen csókolóztak, szívük pedig egymásért dobogott, aztán a következő pillanatban meg már csak a holttestét látta JiMin-nek. Szíve milliónyi apró darabra tört szét, amikor tudatosult benne, hogy az élete szerelme örökre elment. Nem akarta elhinni, hogy ez történt vele. Könnyei csak úgy záporoztak szemeiből, miközben szíve fájdalmasan dobogott. Ő nem akart JiMin nélkül élni, ő csak vele akart és vele tudott boldog lenni. És így hogy az idősebb meghalt úgy érezte, többé már ő sem akar élni, ha párja nincsen mellette. Így hát egy nagy sóhaj után, habozás nélkül párja után ugrott, ám ő nem úgy érkezett a földre, ahogyan az idősebb. Tae-nek volt akkora szerencséje hogy lábra érkezzen, ami persze rögtön el is tört neki. Borzasztóan fájt neki mindene, de nem érdekelte. Ő csak JiMin mellett akart lenni, még az utolsó perceiben is. Bár borzalmas és gyomorforgató látvány fogadta, de őt ez sem érdekelte. -Ji...JiMin... - Suttogta már erőtlenül, miközben egyik kezét lassan felemelte a tőle alig fél méterre heverő holttest irányába. -Szeretlek! - Nyögte ki magából az utolsó szót, majd összeszedve minden erejét, odahúzta magát halott szerelméhez, és kezét rátette annak vérben úszó kézfejére. Ezután körülötte is minden elsötétült, egy életre. Hiába jöttek ki mentők, a fiatal fiúkon már nem lehetett segíteni. A mennyországban folytatták szerelmüket, amiről rajtuk és TaeHyung családján kívül senki más nem tudott. Senki más nem tudta, hogy ők pontosan mit éreztek egymás iránt, akárhányszor a másikra néztek, vagy elcsattant köztük egy szerelmes csók, vagy amikor egymásévá váltak az ágyban. Szívük csak egymásért dobogott, és senki nem tudta őket szétszakítani. Ők egy igazi szerelmes pár voltak. Jóban-rosszban egymás mellett voltak, és akármekkora problémába is ütköztek, mindig meg tudták oldani, amire sok pár nem volt képes. De ők egy különleges pár voltak, mert teljes szívből szerették egymást a végsőkig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése