Azt hittem, hogy végre nyugodtan fogok tudni aludni, de tévedtem. Ugyan egy ideig békésen szundikáltam, viszont utána valaki vagy valami, hirtelen lehúzta rólam a takarót. Mivel szerelmem ilyen nagy erővel nem szokta rólam lerántani, ezért csak egy tippem volt. HoSeok ismét rám talált. Nem sokkal később, már a suttogását is hallottam, amitől kirázott a hideg.
-YoonGi! - Suttogta ismét a nevemet, viszont most nem
-Suga! - Mondta már a másik becenevemet is, viszont ezt már nem suttogva, hanem olyan ijesztő szellemes hangon. A hideg kirázott, és minden létező szőrszálam felállt. Nagyon durva volt, az ijedtség miatt a szívem örülten dobogott, és hiába próbáltam kívül nem mutatni a félelmemet, nem jött össze.....Testem konkrétan rázkódott, mint a kocsonya. Elegem lett, ezért inkább fogtam magam, és felálltam. Óvatosan körbenéztem, de nem láttam senkit és semmit. Mikor már kezdtem beletörődni abba, hogy megőrültem és csak képzelődök mert nem aludtam ki magam rendesen, hirtelen ajtócsapódást hallottam.
-Hoppá, ez hangos volt. - Hallottam meg szerelmem hangját. Ezután a kis Holly futott be a nappaliba, és amint meglátott rögtön odajött hozzám. Halványan mosolyogva vettem fel az ölembe, és kezdtem el simogatni puha szőrét. -Ohh....Azt hittem még alszol. - Mondta meglepődve Kook.
-Nem tudtam.... - Sóhajtottam. Mivel láttam rajta hogy furcsán néz rám, ezért elmeséltem neki az újabb furcsa dolgokat amik történtek, amíg elvoltak. Láttam rajta, hogy egyre jobban aggódik. Nem csodálom, hiszen én se tudom már, hogy mi a fészkes fene történhet velünk. Már napok óta tapasztaljuk ezeket a különféle, paranormális dolgokat. Viszont nem akarom azt elhinni, hogy halott szerelmem szelleme kísérthet ebben a házban, hiszen nem is ismerte JungKook-ot. Nekem meg miért akarna rosszat, ha egyszer szeretett? Nem értem....Teljesen össze vagyok zavarodva. Azonban nem gondolkodtunk tovább, inkább nekiálltunk közösen főzőcskézni. Ám a következő pillanatban, egy újabb furcsa és megmagyarázhatatlan dolog történt. Az egyik konyhaszekrény ajtaja hirtelen kinyílt, és erősen fejbe csapta szerelmemet. Mindent abbahagyva térdeltem le eszméletlen páromhoz, és vizsgáltam hogy nincs-e valami komolyabb baja. Homlokán egy eléggé nagy monokli keletkezett, ezért felkaptam őt a kezeimbe, majd a kanapéra fektettem. Egy tiszta rongyot bevizeztem, és enyhén kicsavarva rátettem a fejére.
-Ahhh....Mi történt? - Kérdezte fájdalmas hangon.
-Fejbecsapott a konyhaszekrény. - Mondtam. -Van egy olyan érzésem, hogy ebben a házban valami nagyon nincs rendben. - Motyogtam aggódón, ugyanakkor dühösen is.
-Ugyan szívem, ne beszélj butaságokat. Ez csak véletlen volt. - Sóhajtott.
-Ez véletlen? Hogy a semmiből baszódik ki az a rohadt konyhaszekrény ajtó? Kook....Már lassan egy hete furcsa dolgok történnek, főleg velem. Lehet hogy megőrültem, nem tudom. De azt tudom, hogy az ablak szélcsendben nem vágódik be magától, a lepedő nem rántódik le nagy erővel ha senki nem nyúl hozzá, és egy konyhaszekrény ajtaja sem nyitódik ki magától akkora erővel, hogy fejbe csapjon valakit aki aztán el is ájul. - Mondtam el a magamét, amit ő türelmesen végig is hallgatott. Ezután azonban magára hagytam, és inkább visszacsuktam a bútor kinyitódott ajtaját, aztán folytattam a félbehagyott főzést. Lehet hogy tényleg megbolondultam, és csak beképzelem az egészet? Vagy egy szellem lakozna a házunkban, aki ráadásul nem más, mint a halott szerelmem? De hát ha ő az, akkor miért akarna nekem rosszat? Ahhh....Nem értek én itt már semmit. Viszont azt tudom, hogy eszméletlenül álmos vagyok, mivel este se tudtam aludni. Pont ezek miatt. Mert hangokat hallottam, és mintha egy ember alakját is láttam volna, aki aztán hirtelen eltűnt. Tényleg jó lenne már megtudni, hogy mi az isten ez az egész...? Hosszas gondolkozásom közepette készen lettem az ebéddel, ezért le is ültünk JungKook-al enni, és persze a kicsi Holly-nak is adtunk kaját. Nem beszélgettünk, de most jobb is volt. Mindketten össze vagyunk zavarodva, ami nem is csoda. Evés után én felmentem a szobánkba, hogy pihenjek egy kicsit. Ez azonban nem akart összejönni. Csak forgolódtam és helyezkedtem össze-vissza, de álom az egyszerűen nem akart a szememre jönni. Elég sokat kínlódtam, de végül sikerült. Pár órácskát sikerült aludnom, ugyanis egy hang ismét felkeltett. De ez már sokkal ijesztőbb volt, mint az előzőek. Rideg, ijesztő és gonosz hanggal mondott szavakat.
-Vér....Nézd meg a konyhát....Menj! - Mondta. Nem akartam hallgatni rá, de a "vér" és a "Nézd meg a konyhát" mondatok felkeltették az érdeklődésemet, ezért habozás nélkül lementem a konyhába. Párom a csapnál mosta az egyik kezét, amiből elég rendesen folyt a vér.
-Mi történt? - Estem kétségbe.
-Elvágtam az ujjam.... - Sóhajtotta. Eközben kiszúrta a szememet, hogy azon a konyhaszekrényen ami fejbecsapta Kookie-t, vérrel rá volt csinálva egy kereszt szerű "rajz".
-Azt....Hogy csináltad? - Mutattam a keresztre.
-Hm? - Nézett fel rá értetlenül. -Ohh....Észre se vettem. Szerintem véletlenül összetapogattam, amikor ragtapaszt kerestem. - Mondta. Engem viszont nem hagyott nyugodni a dolog....Oké, lehet hogy tényleg csak túlreagálom a dolgokat. De nem tehetek róla. Nem szeretném ha bármelyikünknek is baja esne, így is elég hogy szerelmem ma megsérült párszor. Gondolkozásom közben azonban, hirtelen rossz érzésem támadt. Mintha....Valaki a hátam mögött lenne. Sokkoltan fordultam meg, és a látvány miatt ami fogadott, kis híján el is ájultam. Maga HoSeok, a halott szerelmem szelleme állt előttem, egy méternyire tőlem. A levegő belém szorult, a testem pedig ismét remegésbe kezdett. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most álom vagy valóság....? Ha álmodom, akkor jobb lenne ha minél hamarabb felébrednék. De ha a valóság, akkor velem tényleg komoly gondok vannak.
