Azt a fél órát, amíg hazaértünk a dorm-ba, szinte mindenki végig aludta. Nem is csoda, hiszen mindannyian nagyon elfáradtunk. Viszont lassan megérkeztünk, ezért kénytelenek voltunk felkelni, és kikászálódni a kocsiból. Lassan odatotyogtunk az ajtóhoz, majd bementünk a házba. Én most kivételesen letojtam mindent, és mentem aludni. Úgy döntöttem, hogy majd reggel lezuhanyzok gyorsan. Befeküdtem az ágyba, és szinte azonnal el is nyomott az álom. Csak hogy rossz, szinte sírásra kényszerítő képek jelentek meg a fejemben. Megint az volt előttem, hogy JiMin csókolózik azzal a lánnyal. Igen ám, de a csók után azt mondta nekem, hogy többé már nincs rám szüksége, és ez...Nagyon szarul esett. Tudtam, hogy igazából nem mondana ilyet, de akkor is a szívemig hatolt. Én tényleg szerettem, és szeretem is még mindig JiMin-t. Pont ezért volt rossz látni, ahogyan a sminkes csajszi lopott tőle csókot, holott nekem kellett volna. Jó, oké, hogy már nem vagyunk együtt...De nem sokáig lesz így. Ugyanis amint jobban megismerjük a bandát, kitálalunk nekik. És ha jól fogják fogadni, akkor újra együtt leszünk JiMin-nel. Szörnyű álmomból is JiMin keltett fel, aminek örültem. Rögtön ki is keltem az ágyból, majd minden szó nélkül elmentem egy gyors zuhanyra, ahogyan azt előző este elterveztem magamban. Hamar levettem az összes ruhámat, aztán a zuhanykabinba állva, elkezdtem magamra engedni a langyos vizet. Nem tököltem sokáig, egyből nyomtam a kezembe egy kis adag tusfürdőt, amit aztán el is kentem az egész testemen. Miután azzal végeztem, lemostam a sok habot magamról, majd egy törülközőért nyúlva, kiszálltam és megtöröltem magamat. Mihelyt szárazzá váltam, felöltöztem. A tükör elé állva elvégeztem még pár fontosabb dolgot arcomon, utána már szóltak is a többiek, hogy indulunk. Így hát követve őket, mentem a kisbuszhoz. Megint JiMin mellé ültem, mert máshol már nem volt hely. Bár nem szóltunk egymáshoz, de nem is volt baj. Egész úton inkább zenét hallgattam, mert a táj bámulása már kissé unalmasnak bizonyult. Ráadásul így az idő is gyorsabban ment, ezért hamar odaértünk a hatalmas épülethez. Fogalmam sem volt, hogy mivel fogunk kezdeni, ezért inkább csak követtem a többieket. Viszont ez kezdett zavarni, ezért inkább odamentem Nam-hoz, és megkérdeztem tőle.
-Hé, NamJoon! Mivel fogunk ma kezdeni? - Néztem rá kíváncsian.
-Először is be kell mennünk az igazgató irodájába, mert beszélni akar velünk. Aztán gondolom majd ő elmondja, hogy mi lesz a mai dolgunk. - Mosolygott rá kedvesen, amit viszonoztam is. Ezután már megkönnyebbültem, hogy tudom hova megyünk elsőként, de az még inkább kíváncsivá tett, hogy vajon mit fog nekünk mondani az igazgató. Ám nem tudtam ezen sokáig elmélkedni, ugyanis hamar megérkeztünk az irodájába. Illedelmesen meghajoltunk előtte, aztán neki is állt a mondandójának.
-Nos, fiúk! Nagyon szépen elvégeztétek az eddigi munkátokat, amivel egy frankó videoklipet is össze tudtatok hozni, tánccal együtt. Éppen ezért, beszéltünk minden fontos ügyfelünkkel is, hogy kirakják az MV-t. Nyugodjatok meg, már a válogatás után bejelentettünk titeket, szóval már most van egy kisebb rajongói táborotok, viszont ezután remélhetőleg nagyobb lesz. - Kezdett bele a mondanivalójába, amire mi csak bólogattunk jelezve, hogy felfogtunk minden egyes szót. Kiderült, hogy a következő napokban már fellépéseink, és interjúink is lesznek. És ami még nagyobb meglepetés volt, hogy az első fellépésünk ma lesz. Ennek hallatára gyomrom rögtön görcsbe rándult, ami azt jelezte, hogy izgultam. Még egy kis dicséret után, mehettünk egy kis táncpróbára, ami most kivételesen két órás volt. Mivel már teljesen belejöttünk a koreográfiába, ezért szinte a kisujjunkból ráztunk ki minden lépést. Nem rontottunk, aminek mi is és a tanár is örültünk. Miután a tánccal is végeztünk, mehettünk készülődni. Az előre kikészített ruháinkat óvatosan vettük fel, nehogy tönkretegyük őket még a fellépés előtt. Ezután még igazítottak rajtunk pár dolgot...Megcsinálták a hajunkat, illetve a sminkünket. A görcs a gyomromban egyre csak nőt, ahogyan a szívem is egyre gyorsabban vert. Viszont a tudat, hogy nem egyedül fogok színpadra lépni, megnyugtatott. Észre se vettem, de már kész is voltam. Nem is tudom miért, de ránéztem JiMin-re, aki annyira jól nézett ki, hogy tátva maradt a szám. Legszívesebben nekiestem volna, és fulladásig csókolóztam volna vele, de a többiek miatt sajnos nem tehettem meg. Bámészkodásomból azonban J-Hope zökkentett ki, aminek nem igazán örültem. Bírom a srácot, de annyira furcsa...
-Hű, TaeTae! Jól áll neked ez a szerelés. - Vigyorgott szélesen.
-Köszi! Neked is a tied. - Mosolyogtam, enyhén pirulva.
-Kösz! - Kuncogott. -Amúgy jobban vagy már? - Érdeklődött.
-Öhm...Igen, persze. - Bólogattam kicsit meglepődve. Igaz, tegnap is megkérdezte hogy mi a bajom, de én azt mondtam neki, hogy nem akarok róla beszélni. De nem gondoltam volna, hogy még mindig emlékszik rá. Na mindegy. Viszont nem tudtunk tovább beszélgetni, ugyanis vittek minket a fellépő helyre. Az izgalmam egyre csak nőtt...A kezem izzadt, a gyomrom bucskázott, a szívem majdnem kiszakadt a mellkasomból, a torkomban pedig egy hatalmas gombóc keletkezett. Konkrétan már azt vártam, hogy mikor fogok elájulni. Még a telefonomat is remegő kezekkel nyomkodtam. Ráadásul a fellépő helyre is hamar odaértünk, és meglepetésünkre nem is voltak olyan kevesen. Amint a szervezők is megláttak minket, mindannyiunk kezébe nyomtak egy-egy mikrofont, majd az egyik nő felment a színpadra, és bemondta a bandánk nevét. Remegő lábakkal lépkedtem fel a színpadra, és néztem a közönségre, akik igencsak lelkesek voltak. Röviden bemutatkoztunk, utána beálltunk a helyünkre. Amint megszólalt a más jól ismert dallam, nekiálltunk az éneklésnek, illetve a táncolásnak. Szívem még mindig gyorsan dobogott, de nem érdekelt. Csak a szövegre, a dallamra, és a koreográfiára koncentráltam. Nem akartam már az első alkalommal rontani, ezért csak vigyorogtam mint a tejbe tök, ahogyan a többiek is. A fellépés közben azt vettem észre, hogy sokan sipítoztak, és voltak olyanok is, akik már tudták a szöveget, így velünk együtt énekeltek. Ennek különösképp örültem, és rájöttem, hogy én tényleg erre a munkára születtem. Jó volt látni és hallani, hogy ennyire örültek nekünk, holott ha úgy vesszük, akkor hivatalosan ma, azaz június 13-án debütáltunk. Nem baj. Minél több rajongónk lesz, annál boldogabbak leszünk, legalábbis én biztosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése