Ikrek átka(YoonMin): 4.rész - Megmagyarázom!

JiMin Pov.

Eléggé meglepődtem, amikor YoonGi csak úgy lerázott. Azt azért még tegyük hozzá, hogy azt se tudtam, miről van szó. Mivel én aznap nem is találkoztam YoonGi-val, ugyanis a drága öcsikém elfelejtett felkelteni, így persze sikerült átaludnom az első órámat. Várjunk csak...
-Tae! - Néztem gyanúsan az ikertestvéremre.
-Igen? - Kérdezett vissza kíváncsian.
-Ma találkoztál YoonGi-val? - Érdeklődtem.
-Nem tudom, biztos. - Rántotta meg a vállát. -Azt tudom, hogy egy nálunk kicsit magasabb srác rám köszönt, hogy "Szia JiMin!", de én nem válaszoltam, csak furcsán néztem rá. - Mesélte el a dolgokat.
-Te igenész, az YoonGi volt! Azt hitte, hogy te én vagyok. - Ütöttem fejbe.
-Hé, au! - Nyávogott a fejét simogatva. -Miért hitte azt? - Értetlenkedett.
-Mert mondjuk ikertestvérek vagyunk, és megszólalásig hasonlítunk egymásra? - Néztem rá hitetlenül. Komolyan...Néha azt gondolom, hogy TaeHyung nem is az én öcsém, inkább valami másik bolygóról érkezett űrlény. Mivel továbbra sem értette a dolgot, ezért elmagyaráztam neki a történteket, így már sikerült felfognia mindent. Akkor ezért támadott le rögtön...Hiszen nem is tudja még, hogy mi TaeTae-vel ikrek vagyunk. Tisztáznom kell vele ezt az egészet, különben soha nem fog velem szóba állni, azt pedig nem akarom. Amint ezt elhatároztam, rögtön meg is kerestem. Pechemre nem találtam sehol, ami nagyon is zavart.
-Hé Kook! - Szóltam oda egyik barátomnak. -Nem láttad véletlenül YoonGi-t? - Kérdeztem, mire ő bólogatott jelezve, hogy de igenis látta.
-A mosdó fele ment. - Mutatott abba az irányba, én pedig útnak is indultam. Gyorsan szedtem a lábaimat, hogy minél hamarabb tisztázni tudjam vele ezt a kis félreértést. Amint odaértem a mosdóba meg is találtam azt, akit kerestem.
-Figyelj YoonGi! Hadd beszéljek veled! - Kérleltem.
-Nincs miről beszélnünk. - Mormogta.
-De van. - Erősködtem. -Megmagyarázom ami történt. - Mondtam magabiztosan.
-Rendben, akkor tessék! Kíváncsian várom, azt a bizonyos magyarázatot. - Nézett rám szúrós tekintettel, miközben karjait keresztbe tette.
-Szóval az a helyzet, hogy...Nekem van egy ikertesóm. Egypetéjű ikrek vagyunk, tehát ugyanúgy nézünk ki. - Magyaráztam el neki a legfontosabb dolgokat, ám erre ő csak gúnyosan nevetni kezdett.
-Hát persze...Én meg Pikachu ikertesója vagyok, nem? Ha esetleg tartasz magadnál pokémon labdákat is, akkor légyszi ne kapj el! - Kezdett velem gúnyolódni, ami eléggé szarul esett.
-De mondom, hogy így van! - Emeltem meg picit a hangom.
-Jajj, JiMin ne nézz már hülyének! Jó, oké, felfogtam hogy nem jövök be neked. - Folytatta dühöngését. -Ennek a beszélgetésnek nincs értelme, főleg úgy, ha a képembe hazudsz. - Motyogta, majd fogta magát, és lelépett. Hát ezt nem hiszem el! Azt hiszi, hogy hazudok, pedig kurvára nem! Ráadásul még faképnél is hagyott. Ám nem maradtam sokáig egyedül, ugyanis barátaim megtaláltak, és persze egyből kérdezősködni is kezdtek. Nem akartam nekik mondani semmit, ezért inkább csak nagyot

sóhajtva kimentem a mosdóból, és a folyosó egy részéhez mentem. Nekidőltem a falnak, majd a padlót kezdtem vizslatni. Nem akarom elhinni, hogy YoonGi azt hiszi hazudok. Ahjjj...Mégis hogy mondhatnám el neki, hogy igazat mondok? Mindegy, majd valahogy megoldom. Gondolataimból a csengő borzasztó hangja zökkentett ki, ami azt jelezte, hogy egy újabb óra veszi a kezdetét. És hát persze, hogy megint engem akartak feleltetni, ezért Tae-vel ismét szerepet cseréltünk. Igen, ez nálunk már megszokott, főleg az új tanévben. Mellesleg tök vicces, hogy alig egy hete járunk újra suliba, de már legalább ötször feleltünk...Abból körülbelül négyszer én és TaeTae. Úgy érzem, minket valamiért imádnak feleltetni a tanárok. Az ügyes kis öcsikém megint szerzett nekem egy hármast, ami nekem tökéletesen megfelel. Tekintetemmel megköszöntem neki a segítségét, mire ő csak rám mosolygott. Az óra további részében próbáltam elterelni a gondolataimat YoonGi-ról, ami sajnos nem jött össze.
-Ennyire belehabarodtál ebbe a srácba? - Lepődött meg TaeHyung.
-Mennyire? - Kérdeztem vissza.
-Hát hogy már az ő nevét rajzolgatod a füzetedbe. - Fejtette ki bővebben, mire nekem megállt a kezemben a ceruza.
-Mi?! - Sokkoltam le, és megnéztem a firkálmányt, ami valóban YoonGi nevét ábrázolta. Öcsém az arcom láttán, csak halkan kuncogva megveregette a vállam, majd folytatta az óra anyagának írását. Na basszus...Még jó, hogy Tae a padtársam. Hahh...Annyira örülnék, ha YoonGi is végre hinne nekem! Már csak arra kéne rájönnöm, hogy erre hogyan vegyem rá. A következő pillanatban már csak arra lettem figyelmes, hogy megint kicsengettek. Gyorsan felpattantam, és YoonGi-hoz mentem. -YoonGi, kérlek várj! - Szóltam utána.
-Mit akarsz már megint? - Kérdezte dühösen, majd velem szembe fordult.
-Azt szeretném, ha hinnél nekem, és megbocsájtanál. - Néztem rá kérlelőn.
-Hagyjál békén a baromságaiddal! - Mormogta, aztán el is viharzott. Az Istenit, megint nem sikerült! Ahhhjjjj...Mégis hogy a picsába hitessem el vele, hogy nem hazudok?