Percekig csak vártam válaszára, de nem szólalt meg, hanem kerek szemekkel nézett rám.
-Most...Mi ez a kérdés? - Szólalt meg végül.
-Én kérdeztem előbb. - Sóhajtottam. -Egyébként csak kíváncsi vagyok, mert...Olyan furcsa vagy velem. Mármint ne érts félre, de...Ahjj! Nem tudom elmagyarázni. - Hebegtem össze-vissza. Zavarban voltam, nem is kicsit. Szóval kész csoda volt, hogy ennyit ki tudtam neki nyögni.
-Nem gond. - Mosolyodott el halványan. -Elmondom, de...Attól félek, hogy ezek után nem fogsz még csak barátilag sem kedvelni. - Mondta szomorúan, közben szemeim helyett a földet bámulta.
-Majd meglátjuk. - Rántottam meg vállamat. Ő erre csak bólintott, majd sóhajtott egyet.
-Szóval az a helyzet, hogy...Amióta az első tanítási napon megláttalak, attól a pillanattól kezdve beléd szerettem. Nem tudom jobban megfogalmazni, mivel így van. Szerelmes lettem beléd. Sajnálom, de ezen nem tudok változtatni. - Mesélte el nekem érzéseit, amin meglepődtem, ugyanakkor nagyon örültem is neki. Boldog voltam, hogy szinte ugyan azt érzi amit én is. Örömömet persze nem rejtettem a béka segge alá, inkább csak vigyorogtam mint egy hülye. Úgy tűnik, hogy a szerelem tényleg megbolondítja az embert. -Most miért vigyorogsz ennyire? Ennyire nevetséges amit mondtam? - Kérdezte kissé sértődötten.
-Jajj, dehogy! - Kuncogtam. -Ha tudnád, hogy mennyire örülök annak, hogy ezeket mondtad! - Sóhajtottam megkönnyebbülten.
-Mi? Ezek szerint... - Tette volna fel következő kérdését, én azonban közbeszóltam.
-Igen. - Bólogattam határozottan. Ismét meglepődött, majd arcára még az enyémnél is nagyobb mosoly ült ki. Ezután annyira boldog lett, hogy hirtelen rám ugrott hogy megcsókoljon, ám a csók közben leestünk a földre. Bár neki szarabb volt, ugyanis ő jobban érintkezett a fából készült parkettával, mivel én JiMin-re estem. Egy fájdalmas nyögést adott ki magából, mikor a feje koppant, de még így se szakította meg csókunkat. Olyan jó volt érezni puha, telt ajkait az enyémeken! Pár másodperccel később pedig bejutást is kért a számba, amit meg is adtam neki. Amint nyelveink összekulcsolódtak, a szívem őrült tempóban kezdett dobogni, miközben a testem minden porcikája bizseregni kezdett. Még soha nem éreztem ilyet, pedig volt már pár barátnőm. Jó, igen...Barátnőm. Amíg nem találkoztam JiMin-nel, addig azt hittem, hogy én is a lányokhoz vonzódom, ahogyan a többi férfi is. Úgy tűnik, tévedtem. De mindegy is. A fő, hogy JiMin szeret, ahogyan én is őt.
-Na...Két hülye, egy pár. Nem, Kook? - Hallottunk meg egy ismerős hangot, mire elváltunk egymástól, és a hang irányába néztünk. Tae és JungKook álltak a lépcső tetején.
-Ti mit kerestek itt? - Nézett rájuk kíváncsian JiMin.
-Ömmm...Hallgatóztunk. - Vigyorodott el gonoszan TaeHyung.
-Kapd be! - Mormogott JiMin.
-Amúgy, akkor most együtt vagytok? - Kíváncsiskodott JungKook. Erre a kérdésre JiMin-nel egymásra néztünk, és elmosolyodtunk.
-Igen. - Válaszoltuk egyszerre.
-Akkor gratulálunk! - Tapsoltak. -Mellesleg most már felkelhettek a földről. Nem hiszem, hogy kényelmes lenne. - Nevetett TaeTae, nekem pedig ekkor esett csak le, hogy még mindig JiMin-en hevertem. Gyorsan felálltam, utána felsegítettem őt is. Eközben Kook elköszönt tőlünk, így megtudtam, hogy már este hetet mutat az óra. A bökkenő csak az volt, hogy JiMin nem akart hazaengedni. Tíz perces kérlelés után pedig, beadtam a derekamat, és szóltam a szüleimnek telefonon. Igaz, ők se repestek az örömtől, de azért beleegyeztek. Persze csak a házi miatt. Viszont JiMin nagyon örült, na meg Tae is. Miután lerendeztem a telefont, úgy döntöttünk, hogy megnézzük az első videónkat. Már az első pár másodpercben eldöntöttem, hogy nem is lett rossz. És még csak azt se lehet észrevenni, hogy JiMin-nel akkor még nem voltunk együtt. Ez olyan fura...Alig egy órája, még csak barátok voltunk. Erre most meg lett egy párom, és egy sógorom, aki megszólalásig úgy néz ki, mint a szerelmem. Ráadásul csak akkor esett le a dolog, amikor Tae-nek akartam a szájára adni egy puszit, de az inkább eltolt magától. Aztán JiMin maga felé fordított, és nyomott ajkaimra egy apró csókot. Na igen...Úgy érzem, érdekes idők elé nézek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése