Rossz volt néznem, ahogy JiMin enyelgett azzal a csajjal, miközben a kamera meg vette őket. Jó, persze...Tudom, hogy nem önszántából csinálta, de akkor is! Éppen ezért, alig vártam, hogy leteljen a forgatás, és mehessünk végre haza. A holnapi nap úgyis csak délután kell bejönnöm dolgozni, akkor is csak a tánc miatt. JiMin-nek viszont több munkája van, sajnos. Mondjuk a többieknek is, leszámítva még JungKookie-t. Na mindegy, Kook-al úgyis elleszünk. Hosszas gondolkozásomból a rendező szakított ki azzal, hogy bejelentette a forgatás végét. Megköszöntük a munkát, aztán indultunk haza. Hála Istennek, hogy mára végeztünk. Bár sok idő volt a hazafelé tartó út, ezért el is aludtam szerelmem vállán. Viszont nem sokat aludtam, talán csak húsz percet. Lassan megérkeztünk, és JiMin is felkeltett. Kimásztunk a járműből, majd bementünk a házba. Furcsa, de nagyon álmos voltam, pedig alig csináltam valamit. Nem is ettem vagy ittam, inkább elmentem egy gyors zuhanyra, aztán bevetődtem az ágyba. Szerencsémre eszembe jutott még a fürdés előtt a pizsama, ezért bevittem magammal a fürdőszobába, és felvettem miután megtörölköztem. Mihelyt testem találkozott a puha takaróval, úgy ahogy voltam, elaludtam. Később ugyan éreztem, ahogyan JiMin ide-oda lökdösött, de nem izgatott, aludtam tovább. Senki se tudott kiüldözni édes álmaimból, bárhogyan is próbálkoztak. Reggel az ébresztőnkre viszont már felkeltem, majd egy nagyot nyújtózkodtam. JiMin-nek sajnos mennie kellett, ezért csak néztem, ahogyan készülődött.
-Ugye most nem lánnyal fogsz dolgozni? - Kérdeztem durcásan. Persze erre ő csak felnevetett, és visszajött hozzám az ágyhoz. Lehajolt, aztán egy lágy csókot adott puha párnáimra.
-Ne izgulj, ma nem fogok lányok mellett lenni! Csak táncolnom és edzenem kell, hogy ne tűnjenek el az izmaim, na meg hogy tartsam az alakom. - Magyarázkodott széles mosollyal az arcán. Én erre csak bólintottam egyet, utána követtem őt a konyhába, ahol Jin és JungKook is ott voltak. Jin kioktatott minket, hogy mit hol találunk, és ha bármi van, hívjuk őket.
-TaeHyung, ez leginkább rád vonatkozik! - Figyelmeztetett, mire én kissé unottan, de azért figyelmesen néztem rá. -Ne főzz, és ne süss! Az egyetlen elektromos dolog amit használhatsz a konyhában a hűtőn kívül, az a mikró, semmi más! A tűzhelyet békén hagyod, ahogyan JungKookie is! Világos? - Szabta ki a feltételeket, mintha tíz évesek lettünk volna.
-Igen, Hyung! - Válaszoltunk egyszerre.
-Rendben, akkor mi megyünk is. - Mosolyodott el kedvesen Jin, de tekintetében lehetett látni az aggodalmat.
-Vigyázz magadra, és Kook-ra is. Majd a próbateremben találkozunk. - Jött oda hozzám JiMin, hogy elköszönjön.
-Oké, nyugodjatok meg, nem lesz semmi baj! - Sóhajtottam. -Te pedig ne hajszold túl magad. - Csaptam meg kicsit a mellkasát, aztán egy búcsúcsók után egyedül is hagytak minket. Mivel a kis maknae játszani akart, ezért kimentünk a nappaliba, és Play Station-ni kezdtünk. Túl jó játékos volt már, ezért mindig vesztettem ellene, akármit is játszottunk. Végül egy óra játék után megéheztünk, így a konyhába vettük irányunkat. Leültettem őt az asztalhoz, majd nekiálltam szendvicseket csinálni, mivel mást nem tudtam.
-Tae... - Szólított meg hirtelen Kookie.
-Hm? - Néztem rá kíváncsian.
-Te nem ennél egy kis sütit? - Tette fel kérdését, amit megmosolyogtam.
-De. Süssek? - Vigyorogtam magabiztosan.
-Ne! Nem szabad. Jin megtiltotta. - Mondta kétségbeesetten. Én erre csak megrántottam a vállamat, majd miután megcsináltam az ő szendvicsét, elkezdtem összeütni egy sütit, aminek tudtam is a receptjét. Nem értem, hogy Jin is miért aggódik állandóan annyira...Könyörgöm, már lassan felnőtt vagyok! Csak nem vagyok annyira balfasz, hogy felgyújtsak egy házat. Le se szarva Hyung-om szabályait, meggyújtottam a a sütőben a tüzet, hogy bemelegedjen, mire belerakom a tepsit. Amint ezzel kész lettem, a még folyós tésztát kör alakúra formázgattam, majd beleraktam őket a kivajazott tepsibe. Eközben a sütő is kellőképpen meleg lett, így óvatosan betettem a sütit. Amint ezzel is végeztem, befejeztem a saját szendvicsemet, amit aztán meg is ettem. Láttam JungKook-on, hogy aggódik, de hát ő akart sütit. És mivel én a Hyung-ja vagyok, teljesítenem kell a kívánságait. Jó igaz, hogy mellette szabályt is szegtem, de...Majd kimagyarázom. Miután én is elfogyasztottam a kajámat, visszamentünk játszani. Még volt négy óránk, amit itthon tölthettünk, úgy hogy nem kellett sietnünk semmivel. Teljesen belebonyolódtunk a játékba, ezért a süti idejének mérése is kiment a fejemből.
-Mi ez a büdös, égett szag? Érzed? - Kérdezte Kookie, miközben arca elfintorodott.
-Igen. - Bólintottam, majd eszembe is jutott, hogy mi ilyen büdös. -Baszki, a sütim! - Pattantam fel, és már futottam is a sütőhöz, amiből már konkrétan szivárgott a fekete, fullasztó füst. Alkarommal eltakartam az orromat, és kinyitottam a sütőt. A konyhapultról lekaptam egy rongyot, aztán megpróbáltam kivenni a már szénné égett süteményeket. Igen ám, csak hogy azt nem vettem észre, hogy a rongy másik vége meg belelógott a még égő tűzbe. Viszont nem kellett sok idő, hogy feltűnjön. Ijedten dobtam ki a kezemből, a földre.
-TaeHyung, rossz helyre dobtad! - Kiáltott fel rémülten JungKook, mire én is megnéztem, hogy hol ért földet a lángoló anyag. A kis Maknae-nak igaza volt, ugyanis tényleg nem jó helyen landolt az anyag. Egy rakat zsinórra érkezett, amik aztán szintén elkezdtek égni.
-Az Istenit! - Mormogtam. -Jól van, nyugodj meg Kook! Mindjárt eloltom vízzel. - Próbáltam megnyugtatni őt, de nem igazán jött össze.
-Ne Tae! A vizet nem szabad... - Próbált meg figyelmeztetni egy helytelen dologra, ám én nem hallgattam rá. Ráöntöttem egy nagyobb bögrényi vizet a tűzre, de ahelyett hogy elaludt volna, még nagyobb lett. -Ráönteni a kábelekre. - Fejezte be mondatát. Idegesen a hajamba túrtam, aztán megkértem JungKook-ot, hogy hívjon tűzoltókat, de mintha meg se hallotta volna. A srác teljesen lesokkolt, és csak a lángoló tüzet nézte.
-Kook! Kookie! JUNGKOOK! - Szólongattam, de mivel nem figyelt, kénytelen voltam üvölteni. -Menj ki innen, mielőtt még megsérülsz! - Parancsoltam rá erélyesen. Nem mozdult, csak sokkoltan nézett rám. -Menj már! - Kiabáltam rá, hiszen már én is meg voltam ijedve. Ott álltam, az egyre jobban növekedő tűz előtt, teljesen tanácstalanul. Vizet már nem akartam rá önteni, mivel tudtam hogy nem lesz jobb eredménye. Ezért inkább levettem magamról a pólómat, és azzal kezdtem el csapkodni. Csakhogy ez sem vált be. A tűz már majdnem a konyha felét körbevette, a pólóm tönkrement, én pedig egyre jobban izzadtam, na meg rendesen köhögtem is a füsttől. Akármit is csináltam, semmit nem ért. Viszont elmenekülni meg nem akartam, különben oda lett volna mindennek. Egyre jobban átkoztam magam, amiért nem hallgattam Jin szavára. Tényleg úgy viselkedtem, mint egy szófogadatlan kisgyerek. Az erőm már egyre jobban fogyott, a tüdőm pedig kezdett megtelni a füsttel. -JungKook! Hívd...Hívd a tűz...Tűzoltókat! - Szóltam ki neki fulladozva. -Kérlek, siess! - Kérleltem, miközben folyamatosan köhögtem. Egyre jobban szédültem, már a hangokat is alig hallottam, és a látásom is homályossá vált. Nem sokkal később pedig, a földön hevertem, mint egy partra vetett hal. Fel se fogtam igazán, hogy mi történik körülöttem. A legutolsó emlékezetem az volt, hogy egy beöltözött férfi, a karjaiban vitt valahova, míg a többi a hatalmas lángokat oltotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése