Nagyon rosszul esett, hogy Tae úgy elküldött a francba. Bár valahol megértettem, hiszen nem lehetett kellemes dolog látnia, hogy a barátja, akibe még mindig fülig szerelmes, - legalábbis gondolom - egy lánnyal csókolózik. Jó, az is túlzás hogy csókolóztam vele, mivel én egyáltalán nem viszonoztam a gesztust. Ahh...Mindegy. Majd remélhetőleg megbékél.
-Hé, JiMin! Nem tudod véletlenül, hogy V-nek mi a baja? - Kérdezte kíváncsian J-Hope.
-De. De hosszú, és bonyolult. Majd ha akarja, elmondja. - Sóhajtottam, majd otthagytam. Már éppen kiértem volna a forgatás helyszínére, amikor a lány hirtelen megszólított.
-JiMin, várj! Még nem vagy kész! - Szólt utánam. Remek...Jön még valami esetleg? Mormogva visszamentem a sminkes székhez, és beleültem. Tekintetemen látszott, hogy egyáltalán nincs jó kedvem. És ezt a lány is észrevette. -H...Haragszol? - Érdeklődött félénken. Na ebben a pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek...?
-Szerinted? Hogyne haragudnék! Figyelj, te csak egy lány vagy, aki itt dolgozik. Mi ketten munkatársak vagyunk, és azok is leszünk. Ne gondolj komolyabb dolgokra. - Mondtam el neki a véleményemet, talán kicsit túlságosan is kikelve magamból.
-Jó, tudom. De nem tudok mit csinálni. Beléd szerettem, már az első pillanat óta. - Sóhajtotta, és hangjában tisztán hallottam, hogy tényleg belém van zúgva. Édes jó anyám, miért pont én?!
-Én se tudok ezzel mit csinálni. Nem vagy az esetem, tehát nem is jössz be nekem. Szóval kérlek, tartsd meg a tisztes távolságot, és viselkedj velem is úgy, ahogyan a többiekkel! - Néztem rá kérlelőn. Lehet hogy megbántottam, de most kisebb gondom is nagyobb volt ennél. Ezek után már nem is szólt hozzám, inkább elvégezte rajtam az utolsó simításokat. Már mindenki kész volt, ezért mehettünk a kamerák elé. Viszont mielőtt még folytattuk volna a forgatást, megparancsolták, hogy próbáljuk el még egyszer a táncot, hogy a felvétel közben ne rontsunk el semmit. Így is lett. Beállt mindenki a helyére, azután pedig indították nekünk a zenét. Nekiálltunk táncolni, ezért én is odafigyeltem, hogy ne siessek, illetve ne is rontsak el semmit. Szerencsére zökkenőmentesen ment a koreográfia, így a gyakorlás után, belekezdtünk a táncos részek forgatásába is. Egész jók voltunk, senki nem rontott el semmit. Ez pedig nagy szám, mivel tegnap a tanulás kezdeténél, a tanár szinte már a falat kaparta. De hát...Fejlődtünk, és szerintem még fogunk is rengeteget. Nagyjából egy óra alatt sikerült felvennünk minden részletet, ezért megkönnyebbültünk, hogy végre mehetünk haza. Igen ám, de ekkor jelentették be, hogy még este nyolcig nem fogunk szabadulni. Ugyan tényleg jóra sikeredtek a felvételek, de a marketinges emberkénk mégsem volt száz százalékosan megelégedve. Ezért újra kellett kezdenünk az egészet. Az elejétől kezdve kezdtünk táncolni, még jobban odatéve magunkat. Most talán sokkal jobban is ment, mint eddig. Pedig nincs sok energiánk, de mégis teljesen fel vagyunk pörögve. Furcsa...Gondolataimból a menedzser hangja zökkentett ki azzal, hogy mehetünk egy fél órás szünetre, amíg ők összeszerkesztgetik a videókat. Mi erre habozás nélkül indultunk el a sminkesekhez, hogy megigazítsák rajtunk, a már kissé elkenődött kenceficéket. Persze megint én kerültem ahhoz a lányhoz, mert miért is ne. És ekkor eszembe is jutott, hogy még a nevét sem tudom. Különösképp nem foglalkoztam vele, inkább elterültem a székben, és szemeimet lehunyva pihentem. Csend volt, ami most kivételesen nem zavart. A feszültségem is csillapodott. Legalábbis egy darabig így volt. Ám ez a lány, megint rám akaszkodott. Ezúttal helyet foglalt az ölemben, és arcomat kétoldalt megfogva tapasztotta száját az enyémre. Szemeim hirtelen kipattantak, majd rögtön el is löktem a lányt magamtól. Dühös lettem újra, ami meg is látszott. Kezeimet ökölbe feszítettem, és hiába csak egy lány ácsorgott előttem, nem voltam messze attól, hogy megüssem. Tudom, hogy nem szabad lányokat ütni, de ez...Amit ő csinált, az nekem már túlzás volt.
-Mit csinálsz? Világosan megmondtam, hogy szállj le rólam! A munkatársad vagyok, nem pedig a barátod. - Rivallottam rá, amit szerencsémre a leader, azaz NamJoon meg is hallott.
-Valami baj van? - Kérdezte felhúzott szemöldökökkel.
-Igen. - Mormogtam határozottan. -Ez a lány, nem képes felfogni, hogy csak munkatársak vagyunk, és rám nyomul, ami engem rohadtul idegesít! - Panaszoltam Rap Monster-nek, aki meglepődve nézett a lányra.
-Hahh...Ne haragudj, de muszáj szólnom a menedzsernek. Különben ha nem teszem, és te továbbra sem teljesíted JiMin kérését, ő pedig mindig ilyen hisztiket fog lerendezni, akkor engem fog lecseszni a főnök. - Sóhajtotta Nam. Ch...Még hogy én hisztizek. Persze hogy kiakadok, mikor világosan elpofáztam ennek az értetlen csajnak, hogy hagyjon békén. De nem, ő csak azért is belemászik a képembe. Mindegy, már nem is érdekel. Csak kerüljünk minél hamarabb vissza a dorm-ba. NamJoon szólt is a menedzsernek, aki intézkedett az ügyben. A lányt átették Suga-hoz, és hozzám pedig egy másikat tettek. Kicsit megkönnyebbültem, de ugyanakkor féltem is. Reméltem, hogy ez a lány nem lesz olyan, mint a másik. A kis incidens után végre kész lett a sminkem, ahogy mindenki másé is. Sajnos a szünetünk is letelt, ezért visszamentünk a kamerákhoz, és mindannyian megnéztük a kész felvételeket. Mikor pedig láttam magunkat, én is hiányolni kezdtem valamit. Nem tudtam pontosan hogy mit, de olyan furcsa volt minden. Persze a marketingesnek még mindig nem nyertük el a tetszését, ezért kezdhettük a dolgokat elölről. Már nem kicsit volt elegem, de tudtam, hogyha most egy király videoklipet csinálunk, akkor a későbbiekben nagy sikerünk lesz. Nem csak Koreában vagy Ázsiában, hanem más kontinenseken is. Továbbra is keményen odatettük magunkat, és egyre többször vettünk fel újra egyes jeleneteket. Akkor volt számunkra a legnagyobb megkönnyebbülés, amikor azt mondták, hogy "Készen vagyunk srácok!". Ez pedig azt jelentette, hogy az első MV-vel is végeztünk, és az aznapi munkával is. Illedelmesen megköszöntük a munkát, majd indultunk átöltözni. Én voltam az utolsó, aki be akart menni az ajtón. Be is mentem volna, csakhogy valaki hirtelen a számra tette a kezét, és odébb rángatott. Nagy nehezen lehámoztam számról az illető kezeit, utána meglepődve néztem magam mögé, hogy mégis ki lehetett az az idióta, aki ezt csinálta velem. És hát, persze hogy az a lány volt. Már csak a látványától is forrni kezdett az agyvizem, és csak egy hajszál híján múlott, hogy ne robbanjak fel az idegtől.
-Ne haragudj JiMin, de muszáj volt félrehívnom! - Nézett rám sajnálkozón. Na ez volt számomra az utolsó csepp a pohárban.
-Félrehívnod? Ez neked félrehívás? Kis híján a szívrohamot hoztad rám! Egyébként is, megmondtam már, hogy hagyjál békén! NEM jössz be nekem, és kész! Keress valaki mást, mivel nem csak én vagyok az egyetlen fiú a világon. - Keltem ki magamból, hangomat megemelve. Ritka az olyan eset, amikor én kikelek magamból, ráadásul ilyen szinten. De egy olyan emberrel, aki nem ért a szép szóból, nem tudok mit kezdeni. Meg se vártam a reakcióját, inkább otthagytam. Dühösen lépkedve mentem öltözni, amit gyorsan le is tudtam. Már csak rám vártak a kisbuszban, ezért be is szálltam. Fáradtan huppantam le Suga mellé, aki már aludt. Hihetetlen...Ha továbbra is együtt kell dolgoznom ezzel a lánnyal, én nem tudom mit fogok csinálni. Elmondtam neki a mai nap folyamán legalább ötször, hogy hagyjon békén a picsába. De még így se fogta fel. Egy hangos sóhajt kiadva magamból, lehunytam én is szemeimet, majd vártam, hogy elnyomjon az álom. Igaz, hogy csak fél órát tudtam pihenni a dorm-ig, de nekem már az is sokat jelentett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése