Titkos szerelem(VMin): 39.rész - Nagy a baj

JiMin Pov.

A történtek után próbáltuk szerelmemmel megkeresni a lányt, de sehol nem találtuk. Na most aztán jó nagy bajba kevertem magunkat....Ügyes vagy Park Ji Min! Hiába kutattuk át az egész bulizóhelyet és a környékét, a kis csajnak már hűlt helye volt. Na most aztán tényleg nagy a baj...Nem is erőlködtünk tovább, inkább mi is hazamentünk, mielőtt még több problémát csináltam volna.
-Nem is értem JiMin, hogy hogy jutott ez az eszedbe...? - Hordott le YoonGi, aki már kezdett józanodni, ahogyan mindenki más, engemet is beleértve.
-Igaza van Suga-nak, JiMinie. Hatalmas butaságot csináltál. Mi történt veled? - Érdeklődött HoSeok is.
-Tudom srácok, és magam sem értem az egészet....Ahogy megláttam ahogyan Tae táncolt, az ital hatása miatt elvesztettem az eszem, és....Ja.... - Próbáltam megmagyarázni a dolgokat. Ezek után már nem is beszéltünk a dologról, azonban számítottam arra, hogy otthon a többiek számon fognak majd kérni. Abban pedig reménykedtem, hogy a lány aki lekapott minket, nem teszi ki az internetre a képet. Ha mégis, akkor már tényleg nagyon nagy bajban leszünk. A sok gondolkozás közepette végül hazaértünk, és legnagyobb mákunkra mindenki aludt, így egyikük se cseszett le. Őszintén szólva nem is hiányzott a fejmosás hajnalra, hiszen az üvöltő zene és a sok ital miatt amúgy is fájt a fejem eléggé. Amint levettem a cipőmet, TaeTae kezét fogva felmentünk a szobánkba, majd pizsamára öltözve bebújtunk az ágyba. Szokásunkhoz híven összebújtunk, és pillanatok alatt el is aludtunk. A baj csak az volt, hogy álmomban a kép miatt nem csak kirúgtak a bandából, de még TaeHyung is szakított velem, ami nem esett jól. A szörnyű álom miatt pedig fel is riadtam, ezzel páromat is felébresztve.
-Mi a baj JiMin? - Kérdezte álmosan, egyben aggódón.
-Csak rosszat álmodtam, de nincs baj, aludj csak TaeTae. - Sóhajtottam.
-Nem tudok már.... - Motyogta. -Mesélj, mi rosszat álmodtál? - Simított arcomra, közben mélyen a szemeimbe nézett.
-Azt, hogy a kép miatt kirúgtak engem a bandából, és te is szakítottál velem. - Meséltem el neki szomorúan.
-Ohh....Szegényem. De nyugodj meg, nem fogok veled szakítani. Boldog vagyok melletted, és ha kell akkor ezt közölni fogom majd az egész világgal is. - Mondta őszintén, mire én meglepődve néztem rá. Nem gondoltam volna, hogy miattam ilyenekre is képes. Ezzel most meglepett. Nem is mondtam semmit, inkább mélyen megcsókoltam, amit viszonozott is. Hosszasan csókolóztunk ami nem is volt baj, mivel már nagyon hiányoztak a puha ajkai. Levegőhiány miatt azonban muszáj volt elválnunk egymástól, és ezután vettük is a bátorságot hogy lemenjünk a többiekhez, és kapjuk mindenkitől a szidást. Jobban mondva én kapjam mindenkitől, hiszen Tae nem is csinált semmit.
-Csak hogy itt vagy, Park Ji Min. - Hallottam meg a leader-ünk hangját amiből már tudtam, hogy most fog jönni az oktatásom, és ez miatt szégyelltem is magam rendesen. -Mesélnél egy kicsit a tegnap estéről? - Kérdezte, mire én csak nagyot nyelve bólintottam.
-Sajnálom, az egészet....Mikor Suga és J-Hope Hyung már részegek voltak, Suga Hyung mondta nekünk hogy mi is igyunk még. Ezért ittunk még, de nem bírtunk leállni. Aztán visszamentünk táncolni, és ahogy néztem TaeTae-t egyre jobban begerjedtem. Utána magammal rángattam, és....Egy kis csaj elkapott minket. - Meséltem el röviden a dolgokat, amik miatt már a lehető legmélyebbre ástam magam.
-És mit csináltatok? - Érdeklődött tovább.
-Csak egy csók volt, tovább nem mentünk. - Válaszolt helyettem szerelmem, így én csak helyeselve bólogattam.
-Szerencsétek. Viszont a bajt így se úsztátok meg.... - Sóhajtott.
-Nem akarjuk romba dönteni sem a karriereteket, sem az életeteket. Azonban ez a lány, erre nem gondolt. - Húzta a száját, majd felénk mutatta a telefonját, amin a Twitter nevezetű alkalmazás volt megnyitva, és a csajszi oldalán ott virított a képünk. Kis híján összeestem a sokktól, de szerencsémre párom megfogott, és inkább adtak nekem helyet a kanapén. Nem akartam elhinni. Tényleg? Komolyan ennyire szemét lenne az a lány? Imádom a rajongóimat, hiszen nagyon sokat köszönhetek neki, de ez....Ez már durva. Ezt nem vártam volna se tőle, se mástól.
-JiMin jól vagy? - Esett kétségbe Jin.
-I...Igen. Vagy nem. Nem tudom! - Temettem arcomat a kezeimbe. És ekkor persze betoppant a dorm-ba a menedzserünk is, és az igazgató is.
-Hol van JiMin és V? - Kérdezte az igazgató dühösen HoSeok-ot.
-Itt. - Mondta halkan a rapper.
-Ti mégis mi a fészkes francot csináltatok? - Emelte fel hangját, amire mindannyian összerezzentünk.
-Igazgató úr, ez csak az én hibám. - Mondtam határozottan, és mégis sajnálkozva.
-Hallgatunk! - Nézett rám villámokat szóró tekintettel. Elmeséltem nekik is az egész történetet, de legszívesebben eltűntem volna az egész világból. Annyira jól elcsesztem megint mindent, hogy az valami csodálatos. A sok bénázásom és hülyeségem miatt, már szerintem Nobel-díjat is kaphatnék. Ez vagy te Park Ji Min: Egy nagy rakás szerencsétlenség.