A csók után feltűnés mentesen visszamentünk, és szerencsére senki nem vette észre, hogy eltűntünk. Belekezdtünk a forgatásba, egy újabb érdekes videó klipbe. Pár óra alatt le is forgattuk az első felét, míg a másodikat másnapra hagytuk. Este tízre értünk haza, nekem pedig nem is volt kedvem semmihez. Lerendeztem egy gyors zuhanyt, majd mentem aludni. Ám amint lehunytam szemeimet, HoSeok felkeltett.
-JiMin... - Szólított meg. -Nem akarlak felkelteni, de...A helyemen alszol. - Küldött el finoman, mire én csak nagyot sóhajtottam, közben kitápászkodtam onnan, és befeküdtem az új ágyamba. -Köszi! - Mondta, de én nem válaszoltam. Elegem volt ebből az egész napból. Nem vágytam semmire, csak arra, hogy végre mély álomba szenderüljek. Ám ez se ment. Nem volt mellettem az, akit szeretek. Egyedül kuporogtam a puha ágyon, és nem öleltem magamhoz senkit. Nem éreztem Tae leheletét a nyakamon, nem hallottam édes szuszogását. Egyedül éreztem magam, pedig csak két méterre aludt tőlem. Ezekre a gondolatokra könnyeim megint csak útnak eredtek, így halk sírásba kezdtem. Hiába próbáltam megnyugodni, felesleges volt. Párnámat teljesen eláztattam könnyeimmel, szinte csavarni lehetett belőle a sós cseppeket, mik szemeimből gördültek ki. Nagyjából két órán keresztül hullattam cseppjeimet, ez alatt pedig J-Hope és V is elaludtak. Úgy döntöttem, hogy kimegyek inni a konyhába, hogy lenyugodjak kicsit. Halkan kiosontam a szobából, ügyelve arra, hogy a gerlicék ne keljenek fel. Miután kimásztam a szobából, lementem a konyhába. Meglepetésemre Suga is ott volt, és akárcsak én őrá, úgy ő is énrám érdekesen nézett.
-Hát te? - Kérdezte kíváncsian. -Mi a...Sírtál? - Lepődött meg még jobban.
-Én...Igen. - Sóhajtottam szipogva kicsit. Rögtön meg is töröltem nedves, duzzadt és piros szemeimet.
-De miért? Mi történt? - Folytatta faggatásom. Elmeséltem neki mindent, hiszen azt ő is tudta, hogy TaeTae és HoSeok együtt vannak. Megértett, bár furcsának találta, hogy ezelőtt én voltam együtt V-vel. Viszont biztatott, ami sokat jelentett nekem. Ekkor éreztem azt, hogy YoonGi igazából nem is olyan kőszívű ember. Ha akar, akkor tud kedves is lenni. Beszélgettünk nagyjából egy órát, ugyanis ő utána ment aludni. Én is visszamentem a szobánkba, de még mindig nem tudtam álomba merülni. Visszazuhantam a szomorúságomba, és újabb könnyeket engedtem szabadjára. Képtelen voltam megnyugodni, ezért egész éjszaka nem is aludtam. Mikor megszólalt az ébresztőm, gyorsan lekapcsoltam, majd megtöröltem szemeimet. A fejem fájt, és fáradt is voltam. Bár nem csoda, hiszen az egész éjszakát végig bőgtem. Ennek ellenére hamar összekészülődtem, és próbáltam tettetni, hogy nincsen bajom, az álmosságon kívül. Ez valamennyire sikerült is, ugyanis egyik bandatag se kérdezte meg, hogy "Mi a baj, JiMin?". Miután mindannyian kész lettünk, indultunk befejezni az új videó klipünk forgatását. Nagyon fáradtnak éreztem magam, és rosszul is voltam. Fájt a fejem, szédültem, és étvágyam se volt. Mégis...Próbáltam a többiekkel hülyülni a kamerának, hiszen az minden lépésünket követte. Hahh...Ilyen az idol élet. Lassan eljött a szóló részem, ahol szaltóznom kellett, és táncolnom. Ez gond nélkül ment is. Ugyan sokszor újra kellett vennünk egyes részeket, de viszonylag hamar végeztünk is. Így amíg összeszerkesztették a videónkat, addig mi szünetelhettünk.
-JiMin, te nem eszel? - Nézett rám kíváncsian Jin Hyung.
-Nem...Most nem vagyok éhes. - Ráztam meg a fejemet, magamra erőltetve egy halvány mosolyt. Már éppen ültem volna le az egyik fotelba, hogy pihenjek, amikor hirtelen megszédültem. Minden elsötétült körülöttem, és csak annyira emlékeztem, hogy a többiek ijedten ugranak utánam. Elájultam. Legkésőbb arra ébredtem, hogy egy orvosi szoba ágyán feküdtem. Mellettem ült Tae, egyedül. Láttam rajta hogy megijedt, ami jó érzéssel töltött el.
-JiMin! Annyira megijesztettél bennünket. - Mormogta kétségbeesetten.
-Sajnálom. - Sóhajtottam. -Hol vannak a többiek? - Érdeklődtem.
-Most nézik meg a klipet, mert amíg te nem voltál magadnál és vizsgáltak, addig összeállították. - Magyarázkodott. -Miért nem aludtál az este? - Nézett rám még mindig aggódón.
-Szerinted? - Kérdeztem hitetlenül. -Azért, mert nem vagy mellettem. - Motyogtam.
-JiMin...Már csak pár hét. - Próbált biztatni, ami nem igazán sikerült. -Egyébként jobban vagy? - Kíváncsiskodott.
-Jah... - Mormogtam. Beszélgetésünk közben belépett társaságunkba J-Hope és Jin is.
-Ohh JiMin! Jobban vagy már? - Érdeklődött kedvesen Jin.
-Igen. - Bólintottam.
-Biztos? - Kérdezte meg újra.
-Jin, jól vagyok! - Akadtam ki, amin mindannyian meglepődtek. -Bocs. - Sóhajtottam. Ahh...Esküszöm, olyan szerencsétlen vagyok. Leszedem a fejüket, pedig ők csak segíteni akarnak. Szörnyű vagyok.
-Semmi. - Sóhajtott Jin is. -Hozok neked kaját. - Mosolygott kedvesen. Én csak bólintottam egyet, majd egyedül maradtam a kis szerelmesekkel. Direkt nem néztem rájuk. Nem voltam kíváncsi arra, ahogyan HoSeok falja TaeTae-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése