Lennél a barátom?(YoonMin)

Suga Pov.

A mai este különleges lesz JiMin számára, és számomra is. A BTS első szülinapjának a megünneplése óta, úgy érzem, hogy teljesen beleszerettem. Bár azt nem tudom, hogy mit fog reagálni a vallomásomra, de...Remélem hogy igent mond majd. A legnagyobb szerencsém az, hogy ő is meleg. Ezt még a banda ismerkedésénél bevallotta nekünk, viszont mi így is elfogadtuk őt. Már csak az a kérdés, hogy bejövök e neki...? Hála istennek NamJoon-t is rá tudtam beszélni, hogy ezt a napot tegye nekünk szabaddá, ami sikerült is. Már csak fél óra, és JiMin is megérkezik. A nagyja már meg van, még a kaját kell az asztalra készítenem, illetve a gyertyákat és egy-két szál vörös rózsát. Először az ő adagját tettem be a mikróba, hogy meleg legyen mire megjön, majd mikor az készen lett, az enyémet melegítettem meg. Miután mindkettő forró lett, két boros poharat elővettem, aztán egy üveg vörösbort is. Félig öntöttem a poharakat, utána kimentem a fedélzeten elhelyezkedő két személyes asztalhoz. A közepére tettem egy vékonyabb vázába három szál vörös rózsát, és a váza elé illetve mögé, még két nagy gyertyát. Meg is gyújtottam őket, így azok bevilágították az egész fedélzetet. Mihelyt végeztem a gyertyákkal, a kis magnóhoz mentem, és bekapcsoltam egy romantikus, lassú számot. A legtöbben úgy tudják, hogy lusta és mogorva vagyok. De ez nem mindig van így. Ha kell, akkor én is tudok kedves, esetleg romantikus is lenni, akárcsak most. Észre se vettem, de letelt az a maradék fél óra is, és JiMin is megjelent a hajón, amit kibéreltem erre az estére.
-Hahó! YoonGi itt vagy? - Hallottam meg édes hangját, mire szívem heves dobogásba kezdett, és a pillangók is repkedni kezdtek gyomromban.
-Itt vagyok! - Szólaltam meg végül, majd egy nagy nyeléssel igyekeztem eltüntetni a torkomban létrejött, méretes gombócot.
-Szia! - Mosolygott.
-Szia! - Mosolyodtam el én is. Annyira jól nézett ki! Egy fehér, mintás póló volt rajta, és egy sötétkék, kissé szűk farmer, így az combjain és fenekén is eléggé feszült. -Gyere utánam! - Intettem neki, ő pedig követni is kezdett. Pár lépés után kiértünk a fedélzetre, így végre meglátta a kis meglepetésem is.
-Úr isten...Ez...Gyönyörű! - Döbbent le, közben gyönyörködött. -De...Pontosan miről is akartál velem beszélni? - Kérdezte.
-Majd nemsokára megtudod. - Mosolyogtam rá kedvesen.  -Előbb együnk. - Mondtam. Bólintott egyet, aztán leült a helyére. Én eközben bementem mindkettőnk kajájáért, majd az egyik tányért elé raktam, míg a másikat magam elé. Leültem vele szembe, és mindketten falatozni kezdtünk. Evés közben váltottunk is pár szót, de nem beszéltünk túl sokat. Mikor pedig végeztünk a kajálással, meghallottam a tűzijátékok durrogását, ezért felkeltem a helyemről, és a kezénél fogva odarángattam a korláthoz.
-Szóval? - Kíváncsiskodott, miközben a nagy hangú, különböző színekben pompázó tűzijátékokat nézte. A nap már lement, így annak helyét a hold, és a csillagok vették át. Nagyot nyeltem, majd ránéztem.
-Tudod...Amikor a banda első szülinapját ünnepeltük, akkor... - Kezdtem bele mondandómba, de végül nem fejeztem be. Nem tudtam, hogyan is kéne elmagyaráznom neki. Izgultam? Igen.
-Akkor? - Kérdezett rá.
-Akkor...Valami furcsát kezdtem irántad érezni. Aztán rájöttem, hogy...Hogy beléd szerettem. - Nyögtem ki végül a mondandómat, és láttam, hogy nagyot nyelt. Sőt! Mintha a szája sarka, egy halvány kis mosolyt is rejtett volna. -JiMin! - Néztem rá, mire lassan ő is rámnézett.
-I...Igen? - Kérdezett vissza, csillogó szemekkel nézve rám.
-Lennél a barátom? - Tettem fel végül a kérdésemet, és még mindig hevesen dobogó szívvel vártam, hogy válaszoljon.
-Igen, leszek. - Bólintott szélesen elmosolyodva, ám arca mégis enyhe pírt vett fel. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, aztán én is elvigyorodtam. Még közelebb mentem hozzá, és egyik kezemet az arcára téve, ajkaimmal közelítettem az övéihez. Mindkettőnk szeme lassan lecsukódott, majd ajkaink is egymásnak nyomódtak. És ebben a pillanatban megint repkedni kezdtek gyomromban a pillangók, a testem remegni kezdett, miközben egy kellemes borzongás is végigfutott egész testemen. Párnáink gyengéd mozgásba kezdtek, és nem sokkal később, lágyan az alsó ajkába haraptam jelezve, hogy a nyelvét is érezni szeretném. Kérdés nélkül beengedte ízlelő szervemet az övé mellé, így azok érzéki táncot kezdtek lejteni. Az első csókunk közben úgy éreztem magam, mintha repültem volna, persze JiMin-el együtt. A fellegek közt jártam, és nem is akartam onnan leszállni. JiMin a csók közben átkarolta a nyakamat, így még közelebb kerültünk egymáshoz. Én se tétlenkedtem, szabad kezemet a derekára tettem, és ott pihentettem, míg a másikkal az arcát cirógattam hüvelyk ujjammal. Hosszú-hosszú perceken keresztül csak faltuk egymást, végül levegőhiány miatt el kellett válnunk. Egy halk cuppanással szakítottuk meg a csókot, majd szerelmesen néztünk egymásra.
-Szeretlek JiMin! - Vallottam be neki, mire ő mosolyogva elpirult.
-Én is téged YoonGi! - Vigyorgott rám szégyenlősen. Olyan cuki volt így, hogy halkan kuncogni kezdtem, aztán derekánál fogva magamhoz öleltem, míg ő a fejét a vállamra fektette. Egyik kezemmel megfogtam az övét, és összekulcsoltam ujjainkat. Így néztük tovább a tűzijátékokat. Lassan ránéztem a parton ácsorgó bácsikára, akit megkértem, hogy amikor megadom neki a jelet, akkor fellője nekem azt a tűzijátékot, amit vettem JiMin-nek. Intettem neki, amire ő csak bólintott egyet, majd fel is lőtte az általam vett tűzijátékot. Tekintetemet visszavezettem az égre, ahol aztán durrant is a nagy, piros színű, szívecske alakú tűzijáték. JiMin ennek láttán szélesen mosolyogva, és kissé meglepődve rám nézett, mire én is rámosolyogtam.
-Ezt...Nekem? - Kérdezte csillogó, hatalmas boci szemekkel.
-Igen. Mert szeretlek. - Bólogattam vigyorogva, és egy kis csókot nyomtam puha ajkaira. Úgy éreztem, hogy minden úgy sikerült, ahogyan azt elterveztem. JiMin igent mondott, és nekem csak ez számított. Remélem azért sokáig, akár életünk végéig is együtt leszünk.